Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

1962. március 15.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Gyárigazgatók a Szigligeti Színházban

A keddi előadásra érdekes meghívót kapott több szolnoki üzem igazgatója. A meghívó nemcsak „Az igazság házhoz jön” előadására, hanem utána baráti beszélgetésre is meginvitálta a gazdasági vezetőket.

Németh Károly a bútorgyár, Tabák Lajos a cukorgyár, Vasadi János a VÍZIG és Bozsik Tibor az állami gazdaságok megyei igazgatója, a feleségek, meg a szín- ■ ház vezetősége rendkívül közvetlen hangú eszmecserébe kezdett. Beszélgettek a darabról, élményeikről,, néhány éle is elhangzott.

Ilyen hangulatban nyitotta meg a beszélgetés hivatalos részét Berényi Gábor, a színház igazgatója. Arról beszélt. nem elég, ha a színészek egyórás üzemlátogatáson odaköszönnek a gép mellett dolgozó munkásoknak. Valami mélyebb, emberibb kapcsolatra lenne szükség. Meg a mondanivalós prózai darabok megszerettetésére. A színháznak is jobb lenne, ha tizenkét bemutató helyett tizet adhatnának. Minőségileg is jobbat nyújtanának.

A megjelent gazdasági vezetők nem fukarkodtak a bírálattal, de a jótanácsokkal sem. Vasadi János elmondotta, hogy a lehető legtöbb segítséget kívánja nyújtani a dolgozók és a színház kapcsolatának megszilárdítására. Tabák Lajos kaposvári tapasztalatairól beszélt. Ott az üzemek 10—10 dolgozóját rendszeresen meghívták a főpróbára. Ök azután a darabok legjobb propagandistái lettek.

Szó esett az ifjúság problémáiról is. Több mint kétezer az ifjúsági bérletek száma Miért nem ad a színház néha kifejezetten ifjúsági darabokat?

Szóval parázs vita alakult kii Abban is megállapodtak, hogy ezt a találkozást rövidesen egy másik követi, ami- • - kor is minden részt vevő ^-■kidolgozott javaslátókkal je- íéník meg. Sőt a következő évad műsortervére is tesznek majd javaslatot, a dolgozók kívánságait figyelembe véve.

— Ezt már régen meg kellett volna csinálni — búcsúz- kodtak a vendégek jó háromórás élénk beszélgetés után Ez igaz. De jobb későn, mint soha, és .reméljük, a Három nővér előadásain az eddiginél jóval több üzemi dolgozó tapsol majd.

c

Jtef/etcUfr'át néhány sorban

HIWIR4D6

Ma mutatja be először a szolnoki Vörös Csillag filmszín- fcáz a Halászlegény frakkban c. színes amerikai filmet, melynek főszerepében Mario Lanzát láthatja a közönség.

Á párizsi színházak látogatottsága és a plasztikbomba

A párizsi színházak is erősen megérzik a nyugtalan politikai helyzet következményeit Az utóbbi hetekben erősen emelkedett a plasztik merényletek száma, s ez a következőképpen tükröződött a párizsi színházak bevételi kimutatásában: ‘

A Theatre Edouard VII- ben, ahol Róbert Thomas „Nyolc ásszony” című nagysikerű darabját ’játsszák, az átlagos napi bevétel októberben 875 ezer régi frank volt, decemberben 723 ezer, február 22-én pedig (miután az előző napokban számos merénylet fordult elő) 350 ezerre esett. A Michodiere színházban hónapok óta egy „Góg és Magóg” című darabot adnak; az átlagos napi bevétel decemberben közel 800 ezer régi frank vblt, február 22-én mindössze 300 ezer. A Bouffes-Parisiens színházban Marcel Aymé vígjátékot játszanak, az átlagos napi bevétel itt is közel egy- harmadára csökkent. A Ma- thurins színházban FáülRner- Camus: „Requiem egy apácáért” című darabja megy: az átlagos napi bevétel decemberben 400 ezer volt, januárban 200 ezer, február 22-én mindössze 70 ezer régi frank.

Csámpás, konok netán ez a világ S végbehanyatlik, kit annyian űztek.

De élethittel én, üldözött haló,

Március kofáira és szentjeire

hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava.

Ki sohase félt, de most már nem is félhet De kihez bús Hunnia szikjairól Sírjáig eljut, lazítva, bárhova,

Gőgös grófi sző s piszkos szolgaének.

Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon:

Az új, jobb márciusi ifjúságnak.

Testvéreim, nincs nemigaz szavatok,

S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha,

Mint mai. bús, magyar ifjú embernek.

Ügy nézzetek szét. hogy ma még semmi sincs. Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság S mégis lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sir-mélyről látom sikeretek:

Holnap talán könnyebb lesz a mártirság.

Busább az ifjú magyarnál nem leheti Mert él basák és buták közepette,

Mert hiába lett acélból itt a szívj Szép ember szívként szikrázni ha akar:

A honi rozsda megfogta, megette.

De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,

Jaj. a Tfizet ne hagyjátok kihalni,

Az Elet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit.

Annak százszorta inkább kell akarni.

Életet s hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérekj Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:

Március van s határtalan az Élet.

A szülők támogatják az új oktatási törvényt

Mezőtúron a városi kultúrotthon nagytermében tartották meg az új oktatási törvény vitáját. Igen sok szülő mondotta el véleményét. A hozzászólók zöme helyeselte a párt és kormány újabb segítségét a fiatalok érdekében, öröm volt hallgatni, ahogy kicsendült a hozzászólásokból a szülők segíteniakarása. A vállalatok is segítséget ajánlottak fel az iskoláknak, a

gyakorlati oktatás megvalósításához;

Úgy gondoljuk, a továbbtanuláshoz sok lehetőséget nyújt majd az új törvény és

nagy segítséget kapunk a szocialista embertípus neveléséhez. Bízunk abban, hogy gyermekeink társadalmunkban megtalálják helyüketj

Tóth Zsigmondné

SZMK elnök h.

Emlékezés 1942. március 15-re

Áz emlékezés néha kötelesség.

A második világháború idején a magyar úri világ végképpen behódolt a horogkeresztnek. Népellenes alap- természetének megfelelően felajánlotta a hitleristáknak a magyar kenyeret, a magyar szalonnát, a magyar bort és a magyar — vért. De ugyanekkor a népfrontpolitikát folytató Kommunisták Magyarországi Pártja a szövetségeseivel együtt általánossá tette a harcot a független, szabad, demokratikus Magyarországért.

E kiállás lendületét a Szovjetunió elleni fasiszta orvtámadás a végletekig felfokozta és nem szűnt meg a felháborodás a magyar tábornokok újvidéki vérengzése miatt sem- A Milotay-féle obboldali publicisták jajon- ■isa és átkozódása közben antasztikus méreteket öltött % Hitler-barát magyar kor- mány terrorja. Ennek ellenére az ifjúmunkások 1941 október 6-án megkoszorúzták a Hatthyány-emlékművet, 1941. október 31-én pedig nagyszabású antifasiszta demonstráció ment végbe a Kerepesi temetőben Kossuth és Táncsics sírjánál — „hogy mi ne legyünk német gyarmat’’...

A Vár ura dühöngött. Ra- nortra rendelte a minisztereit és vért követelt. Valóban:

minden korábbinál kegyetlenebbé vált az irtóhadjárat. Óránként szaporodtak a mártírok, de 1941 karácsonyán a Népszava ünnepi száma mégis deklarálta a hadüzenetet a nemzeti tragédia ellen. E hadüzenetben képviselve volt minden haladó irányzat Bajcsy Zsilinszkytöl Kállai Gyuláig. Szekfűtől Móricz Zsigmondig és Sza- kasits Árpádtól Benedek Marcellig.

A jobboldali propaganda vaskos hangon rikoltozott és a nyilas osztagok hazaárulónak nevezték a legderekabb magyarokat. A kormánysajtó hetet-havat összehordott a hitleristák dicsőítésére. Tombolt a féktelen soviniszta- nacionalista-fajgyűlölő uszítás és kötptszámra gyártották az ódákat a Wehrmacht ver- hetetlenségéröl. De 1941-1942 telén már az SS-elithadosz- tályok nimbusza is szétmál- lott. A Vörös Hadsereg megállította a rohamot. Hitler elakadt, megrekedt, befagyott. Ettől kezdve a „tervszerű elszakadás” és az „átgondolt stratégiai visszavonulás” megszokott jelenséggé vált a fasiszta hadijelentésekben. A magyar nép pedig fogcsikorgatva látta, hoay a fasiszta gyilkosok miként rabolják ki az országot Menkezá/jdtek a jegyrendszeres éhezés sötét napjai. Rádöbbent a magyar: kitartani a fasiszta rablók mellett gyalázat és nemzeti pusztulás.

Nem csoda, hogy számban megnövekedtek a kommunisták által meghirdetett antifasiszta és függetlenségi mozgalom hívei. Ennek látható jeleként megalakult a Magyar Történelmi Emlék- bizottság. Az a fedőszerv, amely a legtapasztaltabb és legrátermettebb kommunisták — az egész párt vezetésével, nagyszabású szervező munkát kezdett. Minden második-harmadik pesti ember gomblyukában feltűntek a Petőfi jelvények. „Valami lesz, valaminek történnie kell” — érezte mindenki: 1942 elejétől forrani-izzani kezdett a magyar politikai élet levegője. A hadiüzemekben, az egész iparban és szerte a falvakban, a hadseregben és az egyetemeken — úrrá lett a békevágy. Kilépni az öldöklésből. Szembefordulni a fasisztákkal. Megmenteni a nemzeti becsületet. Létrehozni- a független és szabad hazát amelyben a nép az úr. Erről volt szó. És ezt az 1942 február elején megjelenő Szabad Nép — a kommunisták Vlenális lapja — félreérthetetlenül kinyilvánította.

Méretükben és jelentőséílükben megnőttek az események. A Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívására 1942 március 15-én nagyszabású tüntetés készült. Nem túlzás azt állítani, hogy olyasféle boldog izgalom fogta el az embereket, aminő 1848 március idusán ejthette rabul a pestieket a Nemzeti Dal hallatára. A Petőfi jelvény és a Petőfi útján c. kötet világosan megfogalmazta a tömeghangulatot és a tömegek elszántságát. A horthista reakció főként azért döbbent meg, mert tudta, hogy a magyar munkásosztály nemcsak helyesli, a mozgalmat, hanem minden erejével támogatja is. Nemzeti egység jött létre a népfront-gondolat zászlaja alatt.

A rendőrség fejvesztetten kapkodott.

Szerette volna elkobozni a Petőfi jelvényeket. Iparkodott megakadályozni a gyűjtést a koszorúkra. Kutatta a röpcédulák terjesztőit. Elrendelte a zászlók, transzparensek és emblémák elkobzását. Vadászott a Kossuth. Petőfi, Táncsics és Dózsa képekre. Mozgósította egész spicli gépezetét, mindenkit, akit jú- dáspénzen megvásárolhatott. Peyer Károllyal letiltotta a Népszavában a szociáldemokraták részvételét. Ámde Schweinitzer és vezérkara érezte a maga tehetetlenségét. Mozgósították ugyan a rohamrendőrséget és a rend- fenntartó csend őrosztagokat, de a készülő tüntetést megakadályozni nem tudták.

Tény az, hogy a kommunisták szervezőereje és a szövetsénosek helytállásé csndákut. művelt. A százféle ellenőrzés. és

mocskos provokáció ellenére

a tömegek egybegyűltek a Petőfi-szobor körül. És ott elemi erővel robbant ki a harcikedv. Előkerültek a kabátok alá rejtett zászlók, képek és transzparensek. Ugyanekkor ezer meg ezer röpcédula szökkent a magasba. mint a szabadság és a béke galambjai. A szó szoros értelmében megrázta a levegőt a húszezres tömeg együttes, tömör hangja: „Ab- eug Hitler! Le a fasisztákkal! Békét! Munkások, parasztok fogjatok össze! Éljen a Szovjetunió! Független, szabad Magyarországot.1”

Olyan volt ez a hangorkán, mint egy történelmi vihar. Aki ott volt. megmámorosodott tőle. Nem félt senki. Nem kímélte a torkát egy sem. A nemzet ééletakarata tombolt a jelszavakban. Félelmetesen és felemelően szép volt. Csoda-e, ha az utcai járókelők ezrével csatlakoztak az akcióhoz — spontán. lelkesen, elszántan.

A rendőri terrorosztagokat eleinte megbénította a tömör egység. Nem tudták, hpl kezdjék a tárna ’ást. A kátlan középpontfához, ahol leghevesebben forrt az indulat, oda se fértek. Ekkor aztán a legállatibb vadsággal zúdultak az emberekre: villogtak a kardok, suhantak a gumibotok, és csattantak a vuskatusok. De a tömeg csak szétszóródott — el nem futott. Sőt: a mellékutcákban folytatta a tiltakozást és új iirókelőkkel akkumulálta önmagát minden csoport. Erősítések érkeztek: simítottak a szí-’-^k, bőgtek a gépkocsik és csattogtak a

tiszti osztagok csizmái. És az „eredmény”? A reakció veresége volt ez. Nagy: és végzetes veresége. Nem heverte ki többé.

Az igaz, hogy százakat meg százakat betereltek a főkapitányság épületébe. Sok embert a környékbeli házak kapualján „írtak föl.” A to- loncház, a „jergli” megtelt tüntetőkkel. Ezeket korbácscsal, botokkal, kardlappal ütlegelték és hajnalig igazoltatták. Schweinitzer azt hitte, hogy a priuszos kommunisták százai kerülnek a horgára. De mekkora volt a megdöbbenése, amikor kiderüli, hogy a társadalom minden rétege „kompromittálva van” a már-már félkelés méreteit öltő tüntetésben. A felső vezetők pedig fogcsikorgatva kénytelenek voltak belátni, hogy a függetlenségi és antifasiszta mozgalom — noha a kommunisták állottak az élén — nemzeti tömegmozgalommá nőtt.

1942. március 15-e az újkori magyar szabadságharc egyik legszebb epizódja. Azok akik ott voltak, számban évről-évre fogynak. Az idő eljár fölöttük. De él az eszme, amiért küzdöttek. Dicsőséges harcuk tanulsága megmaradt, ez pedig így hangzik: Be kell fejezni a művet! Ez azt jelenti, hogy a marxista-leninista eszme zászlaja alatt, szoros nemzeti eayséahen, törhetetlen hittel harcolva a békéért — testvéri szövetséaben a Szov- íetunióval és más szocialista er szánokkal — meg kell va- t-s^t-wnk a kommunizmust. A nemzeti lét parancsa ez.

Szemtanú

Huszár Demetemé munkacsapata — mintegy tizenhatan — végzi ezt a nehéí munkát.

*

Bartha Erzsébet cibakház] levelezőnk arról számol be. hogy náluk az fmsz-vendég- lőben már rendszeressé váltak a nótaestek. Mint írja: a klasszikusoktól a népdalokig, vidéki és budapesti művészek szórakoztatják a ci- bakházi do'gozókat, akiknek kellemes estéket szoktak szerezni.

*

Tervismertető közgyűlést tartottunk a szolnoki Lenin Tsz-ben — írja Seller István levelezőnk. — Az elnöki beszámoló részletesen ismertette azokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak. Felhívta figyelmünket a még meglévő hibákra is és kérte a tagságot, hogy közös összefogással oldja meg azokat, hogy az elkövetkező évben még nagyobb eredményeket érhessenek el;

*

Az óballai vízátemelő telepen partleszakadás fenyegette az öntözőgépek munkáját — írja Barna József levelezőnk. —- Tavaly az öntözési idény befejezése után a szolnoki Vízügyi Igazgatóság az átemelés helyén nagyméretű partbiztosítási munkálatokat végzett és a következő időkben az átemelőgépek munkája biztosítva vaiij *

A nagykörűi Vöröskereszt színjátszói nagy sikerrel mutatták be az Anyós generális űmű színdarabot Mint Szarnák Béláné levelezőnk írja, i helyi Vöröskereszt a köziégben elsősegélynyújtó állo- násokat létesít körzetenként. \ közeljövőben megkezdik az íllomásokon dolgozó vörös- kereszt tagok oktatását #

Jól sikerült szalagavató iáiról számol be Mikola Máid túrkevei levelezőnk. Mint rja, iskolájukban " hágyömá- íyossá vált az érettségizők izalagavató bálja. Már na- lokkal előbb izgatottan kézültek erre az estére. Azün- lepélyes szalagavatás után ikeres bállal zárták az estét,

A Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezetben megkezdték a szőlőközi műtrágya szórást. Sajnos, még kézierővel kell szómi a műtrágyát, mivel nincs gépesítve a szövetkezetben a szőlőmunka — írja Pinczés Pót cserkeszöllői levelezőnk. Özv.

Ady Endre:

A tűz márciusa