Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

1962. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O Biztató eredmények a szolnoki pártcsop ártok munkáiéban Az MSZMP Szolnok vá­rosi végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megtár­gyalta az üzemi- és kereske­delmi pártcsoportok tevé­kenységét. Ezt megelőzően a párt- és tömegszervezetek osztálya, valamint az agif.á- ciós- és propaganda osztály — társadalmi munkatársak közreműködésével — huza­mosabb időn át vizsgálta 20 üzemi- és kereskedelmi párt szervezetnél a pártcsoportok munkáját. Beszélgettek a párttagokkal, részt vettek pártcsoport-üléseken, s a ta­pasztalataikról jelentésben adtak számot. Megkönnyítette a végre­hajtó bizottság munkáját, hogy a vizsgálatot végző párttagok elismerésre méltó gondossággal végezték el fel­adataikat. Igyekeztek hű ké­pet adni a pártcsoportok éle­téről. a bizalmiak munkájá­ról. Nemcsak azt állapítot­ták meg, hogy az alapszer­vezetek többségében működ­nek a pártcsoportok, hanem utaltak a nehézségekre és a hibákra is. Arra például, hogy a több műszakban dol­gozó üzemekben, a széttagolt munkahelyeken — többek között a MÁV-nál. a fűtő­háznál, az építőipari- és ven­déglátóipari vállalatnál — akadozik a pártcsoportok működése. Sok alapszerve­zetben rendszertelenül hív­ják össze a pártcsoportérte- kezletet, esetenként a bizal­miak munkája csupán a bé­lyegek eladására korlátozó­dik. A papírgyár és az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalat pártcsoportjainak pél­dája bizonyítja, hogy lehet és kell is ezen változtatni. Ezeken a helyeken rendsze­resen megtartják az értekez­leteket. Megbeszélik a terv­teljesítéssel kapcsolatos ten­nivalókat, véleményt monda­nak egy-egy párttag mun­kájáról. magatartásáról, ar­ról, hogy a pártcsoport tag­jai hogyan képezik magukat politikailag, szakmailag. Több alapszervezetben gyakorlattá vált, hogy a párt­csoport fogalkozik a tagje­löltek nevelésével is. Most még egy-két kivételtől elte­kintve általában ritkán tű­zik napirendre a termeléssel kapcsolatos kérdéseket, vagy a felsőbb pártszervek ha­tározatainak ismertetését. Ebben is előbbre léphetnek azonban, ha a pártvezetőség megfelelően tájékoztatja, se­gíti a bizalmiakat, mint azt a papírgyár, a vendéglátó­ipari vállalat és a fűtőház alapszervezeténél teszik. Ez utóbbi helyen havonta há­romszor tartanak bizalmi ér­tekezletet, így minden bizal­mival megbeszélhetik a ten­nivalókat A brigád felmérte azt is. miként gyarapítják poli­tikai tudásukat a pártcso- portbizalmiak. A tapasztalat kedvező. Csaknem kivétel nélkül szervezett pártoktatá- son vesznek részt. Jelenleg a XXII. pártkongresszus anya­gát tanulmányozzák és is­mertetik csooortjuk tagjai­val, s a pártonkívüliekkel. Arról Is gyűjtöttek tapaszta­latokat hogy mit tesznek a pártcsoportok a termelési agi­tációért. Néhány — főként kereskedelmi jellegű — pártcsoportná] helyes kezde­ményezések vannak a tervek teljesítésére. A Tejipari Vál­lalatnál a pártcsoport javas­latára szocialista brigád ala­kult. A kezdeti eredmények mellett a vizsgálat megálla­pította azt is, hogy a párt­csoportok sok helyen keveset vagy egyáltalán nem foglal­koznak termelési agitációval. Pedig ez is egyik feladata e kis kommunista kollektívá­nak. A végrehajtó bizottság el­határozta, hogy a tapaszta­latokat a párttitkárokkal és bizalmiakkal ismerteti. Ta­nácskoznak velük arról is, miként javíthatják ki a je­lenlegi hibákat, s hogyan biztosíthatják a pártcsopor­tokban az elevenebb életet. (N. K.) Tízmillió forint a falusi bankokban A megyénk takarékszövet­kezeteinél az idén már eddig elérték a tervezett félévi be­tétállomány 90 százalékát. Miért volt keserű a cukor a kubaiaknak ? Kuba magyarországi nagykövetének nyilatkozata Sőt néhány község takarék- szövetkezete teljesítette 100 százalékos tervét, így a fegyvemeki, a csépai és a jászalsószentgyörgyi. Jelenleg tíz millió forint a megyénk falusi bankjai­ban elhelyezett betétállo­mány és ebből másfél millió forintot helyeztek el az idén a takarékszövetkezetekben. Mint már tegnapi lapszámunkban beszámoltunk róla, Quintin Pino Macho kubai n agykövet Raul Llorente Solis kulturális attasé társaságába n pénteken Szolnokra látoga­tott. Ez alkalommal a követ kező kérdéseket tettük, fel a nagykövetnek: — Hogyan értékeli a ma­gyar és a kubai nép kapcso­latát? — Logikus kapcsolat ez, — válaszolta — hiszen mindkét országban a nép van hatal­mon, azonosak az érdekeik. Emellett az is erősíti e kap­Ki a gazdája? Február 28-1 lapszámunkban Vasadi János elvtárs. a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság vezetője adott tájékoz­tatást az öntözéssel foglalkozó gazdáknak arról, mit kell a felkészülés érdekében tenniök. Már a második bekez­désben szó esett a csatornák kitisztításának fontosságá­ról ... Képünk Tiszaörs és Tiszaigar között, az országút mentén készült. Kié ez az — enyhén szólva: — bozontos csatorna? csolatot, hogy a szocialista országok közül Magyarország hasonlít leginkább Kubához. E két országban élő emberek egyformán fejezik ki magu­kat. ugyanolyan vendégsze­rető mindkettő. Történel­münk is sok rokon vonást mutat. Jósé Marti például ugyanúgy küzdött népünk szabadságáért, mint a ma­gyaroknál Petőfi, s ugyanígy harcban esett el. Érthető, jhogy a két nép fiai könnyen : megértik egymást. — Milyen iparágat fejlesz­tenek leginkább Kubában? . — Hazánk nyersanyagok­: ban igen gazdag ország. Vas­érc lelőhelyben például ne­gyedikek vagyunk a világon. Van sok krómunk, nikke­lünk. kobaldunk, stb. Az a 1 baj, hogy a nyersanyagok feldolgozásához kevés ener- | giaforrás áll rendelkezésünk- j re. Kubában eddig úgyszól- j ván minden benzinnel mű- í ködött. Most — négyéves i tervünk kezdetén — nagy- j arányú villamosításba fog- , tunk. Ennek eredményeként minden faluba bevezetjük a villanyt, s egyúttal csökkent­jük az áram fogyasztói dí­ját, — körülbelül a mostani­nak felére. — Az előbb felsoroltak in­dokolják, hogy Kubában — a hatalmas méretű nyers­anyagkincs ellenére — első­sorban a könnyűipart fej­lesztjük. Ez persze nem je­lenti azt, hogy más ipar­ágak fejlesztéséről lemon­i dunk. 1965-re például acél- termelésünk eléri az 500 000 tonnát. A fő mégis a köny- nyűipar. Ez érthető is. Ex­portunk nyolcvan százaléka például cukor. S ez így is lesz még jóidéig. — Volt idő, mikor keserű volt számunkra 3 cu­kor. Az ‘ USA boj­kottot szervezett. — de a szocialista országok segítsé­günkre siettek. Évi négymillió tonna cukrot vásárolnak tő­lünk. Így aztán nem sike­rült az USA akciója, — sőt, emelkedett a cukor ára. Ilyen körülmények között fokozhatjuk termelésünket, nem kell aggódnunk értéke­sítési nehézségek miatt. Köz­ben csökkentjük a költsége­ket is. Nálunk például .166 cukorgyár van. Ezek számát hatvanra csökkentjük, de úgy, hogy a megmaradókat 1 korszerűsítjük. — Most arra törekszünk, hogy a cukormennyiség nö­velése mellett megtermel­jük mindazt, amire népünk­nek szüksége van, s ami meg is terem Kubában. A búza például nem terem meg ná­lunk, de a rizs, bab, hagyma stb. igen, s most mégis im­portáljuk. Semmi sem indo­kolja ezt, s megvalósítható az a célunk, hogy mindezt megtermeljük. — Mégegyszer hangsúlyo­zom: fejlesztjük közben a különböző iparágakat is. Sok technikusunk, szakemberünk tanul e cél érdekében a szo­cialista tábor országaiban. Egyik legsürgősebb tenniva­lónk az iparfejlesztéssel kap­csolatban a munkanélküliség megszüntetése. Sajnos, — most még kétszázezer mun- kanélkülink van. — de a közelmúltban hatszázezer volt. — Hogyan alakul most Kuba mezőgazdasága? _ — Nálunk nagyon radiká­lis földreformot hajtottak végre. így azokhoz került a föld, akiket a legjobban meg­ölet: a parasztokhoz. Ennek következményeként a földte­rület fele kisparasztok ke­zén van. Gyorsan tért hódít azonban a nagyüzemi gaz­dálkodás. A földterület 17 százalékát már a szövetkeze­tek művelik meg. — Fejlődésünket akadá­lyozza, hogy országunk na­gyon kegyetlen blokáddal van körülvéve. De a nép ke­zében a hatalom, s a szoci­alista tábor segítségével ki­tartunk, — és győzni fogunk. S. **. Aoo«oaoo60oooooaoeaeat»ea»e«<>o«ttoooo(H>aaoaaa««oo<*:>get><>o«ea«a«(>eooa»ooaeoe*x»oaooaoe8e«eeeeoe<»o«q««E:?eoQQoo«a«e<>ae«o»eeeaaaf Miska, aki olyan erős volt, hogy két gyereket megfo­gott, s úgy verte össze, mint a cintányért szokták. Vagy mint egy könnyű tollal meg­telt zsákot kapta könnyedén a vállára akármelyik nehéz­súlyú gyereket, öt tartották vezérnek, s tűzbe mentek volna érte. \J a jón merre van Szabó ’ Sándor, aki a báró lo­vaival versenyt futott? Csen­gő Jancsi? — ki bátor és ügyes volt és a legvékonyabb fa hegyéről is lehozta a szarkafészket, vagy kiszedte a tojást, s mire leért, mind megitta. S oly ügyesen tu­dott besurranni a szöllős- kertekbe, hogy a csőszök so­hasem fogták meg. Boda Ferkó? — kinek görbe, ka­rikalába volt, s amikor ve­rekedésre került a sor, mégis ő volt köztük a legügyesebb. Szekeres Bandi? — ki a leg­hosszabb volt köztük. Vé­kony volt a lába, de akko­rát tudott ugrani, hogy a legmagasabb fáról is köny- nyedén szedte le a gyümöl­csöt. A vízben is olyan ügyesen tudott bukni és a víz alatt hosszan úszni, mintha valami halivadék lett volna... Aztán a kis Csikós Gabri?, ki a leghuncutabb volt, s olyan ügyesen tudta becsempészni a hidegbékát a gyerekek zsebébe, vagy eresz­tette az élő egeret az ing­derékba, s olyan gyorsan mászott a fára, hogy utol nem lehetett érni, mert, mint a mókus hajította át magát a másik fára. Vajon él-e, vagy artista lett tán? Azám... Hát még Kerekes Miska. Ö is vakmerő és bá­tor volt. A vasúti híd tete­jére mászott, s az alatta ro­bogó vonatra pottyant, s vi­gyorogva integetett nekik. Egyszer egy tehervonatra ereszkedett, s éppen egy dinnyével telt kocsiba eseti Kidobálta a töltés két olda­lára, s mint a madár, kire­pült a kocsiból. Egy picikét tapogatta a lábát, mikor kö­rülfogták és sajnálkoztak rajta. Hirtelen felállt és el­röhögte magát: hehehehe... nem is fáj, s futott tovább, mert egy bokor tövében meg­látta a szétloccsant, nagy, pirosbélű dinnyét. No, meg a Barna Laci, aki olyan cso­dálatos hóembert tudott té­len csinálni, hogy mindenki megbámulta. Sokszor egész szakasz hóembert állított. Ugyan, szobrász lett-e vajon? Hát a Fodor Gabri, ki söré­nyénél fogva állt a vág­tató ló hátán, s hol vé­gighasalt, hol térdelt rajta. Egy vékony fűzfavessző­vel nógatta a lovat, s bármely gyereket keresztül­ugratott vele. A legrosszabb lovat is megbabonázta, hogy úgy ment, mint egy táltos. A gyerekek úgy hívták, hogy az ördög tanítványa. De olyan is volt Felmászott 3 háztetőre, s a szabadkémé­nyen ügyesen, mint a macs­ka besurrant a pitvarba, vagy télen, mikor a kémény­ben a kolbászt, húst füstöl­ték — ha nem voltak résen, megdézsmálta, s az ingderék­ból büszkén kínálta a cim­borákat: — Nézzétek, ez ép­pen Kása Julcsa-nénémtől való. Nem baj, maradt még neki. Tudod, fösvény, mint a kutya, s még az unokájá­tól is sajnálja... Azám... jó, hogy eszembe jut — ezt el­teszem Lacinak, az unokájá­nak — mutatott egy fél szál kolbászt. — Majd meg­mondom neki, hogy a nagyanyja küldi — a már rohant Is... A kis Harangozó Sanyi, kinek akkora púp volt a há­tán, mint egy jókora cipő, s kajszán tartotta a nyakát Olyan szomorúan nézett, mintha mindig temetésről jött volna. Lábai is véko­nyak voltak, de azért belőle sem hiányzott a huncutság. Egyszer úgy megtréfálta Csutorás Gergő-bácsit, hogy majdnem belefulladt a bu­diba. Azért haragudott rá, mert ha a háza végénél lé­vő térségen golyóztak, vagy gomboztak, az öreg mindig vastag botokat vágott közé­jük. Egyszer Sankónak majd­nem eltörte a lábát, s mi­dőn karon vitték haza, ríva esküdözött, hogy ezt drágán megfizetteti az öreggel... Né­hány hét múlva az öreg tá­vollétében, az ülőke alól ki­szedte a gerendákat és kor­hadt lécet szegeit alá. így történt a nagy baleset, mi­kor az öreg ráült. — Ügyi mondtam? — hajtogatta a délutáni találkozón a gye­rekeknek. De azért sajná­lom, mert ha Nagy Sándor bátyám ki nem húzza, akkor ottmarad. És hogy futott a karika után, s milyen ügyes volt a bigézésben, meg a golyózásban. Naponta száz golyót is elnyert a gyerekek­től. Hát még faszénnel mi­csoda rajzokat csinált a fa­lon. Laci-bácsit, a vízhordó lajtost úgy lerajzolta szama- rastól, hogy messziről ráis­mertek. Szokolai bácsit is dobolás közben örökítette meg, s az öreg Csillag Ernőt, ahogy görbe bottal zavarta a gyerekeket. Bóka Sándor bá­csit meg úgy rajzolta fel egy hosszú fehér falra, amint megvasalva kísérik a csend­őrök, mert állítólag fel akar­ta lázítani a várost. • í’fc h, mennyi huncutságot ^ csináltam én is. A la­katlan, düledező Kunai ház­ból késő, csendes estén kí­sértetiesen nyávogtam, vagy fel-felbődültem, s a magá­nyosan menő asszonyok fél­ve haladtak él a ház előtt. Hallottam, hogy imádkozott Parti Zsuzsa néném a min­denható istenhez — szaba­dítsa meg a gonosztól és a kísértéstől. Mikor hirtelen kidugtam a fejem, nagy vá- csét csapott, s jajveszékelve kiabált, szaladt: — Jaj... édes jó istenem, kísértet van a Kunai házban. Jaj, men­jetek emberek... Jaj, bizony úristen, még a lábamba is belekapott... Vagy éjjel de­nevért engedtem be a nyi­tott ablakon. Rémülten szállt ide-oda a házban, s ijesztett rá a bentlévőkre... Kun Rica néném a szomszédasszonyok­kal sokáig szokott az eresz alatt üldögélni. Kötéllel le­ereszkedtem a kútjába, s kí­sérteties hangon megszólal­tam: Rica, csináld meg a végrendeletedet, mert nem sok időd van hátra. De az unokádat, a Laci gyereket ki ne hagyd, mert akkor a pokolba kerülsz. Oh, hogy sivalkodtak... De azért ijed­tében megcsinálta a végren­deletet, s minden ingót és ingatlant az unokájára ha­gyott, pedig nagyon haragu­dott rá, mert megesett vele az anyja... Hirtelen elmoso­lyodott, aztán valami furcsa szégyenérzet fogta el. Mintha már másként nézné a vilá­got. Talán, mert a kor fe­lette is eljárt?... Lehet... Körülnézett: csendes, sze­lídnek látszott a táj, s a ki­csiny alföldi folyó, mint maga a bölcsesség, nyugod­tan nézett az égre. Csak a madarak csicseregtek, éne­keltek, a harkály kopogtat­ta a fát, s a gerlice most is olyan szépen, szelíden turbó­kéit, mint gyermekkorában. Oh, igen... azért ez a föld mintha más volna — gon­dolta. De vajon miért? Mert nem ölelik körül hegyek, messze elláthat a szem és gyönyörködhet a délibáb cso­dálatos játékában, a Berettyó tükörsima vizében?... Ugyan mért fog el bennünket vala­mi különös, csodálatos, meg­magyarázhatatlan érzés, amit sem te, sem más, senki e világon még nem tudott meg­fejteni, amikor a hazai föld­re, a szülőföldre lépsz. Csak valami végigborzong teste­den, szíveden és agyadon, hogy ez az én szülőföldem. Ezt csak akkor érzi az em­ber igazán, amikor hosszú­hosszú évek múltán elfogja a vágy, hazamenni... Igen haza, ahol a bölcsőben rin­gattak, ahol először láttad meg a napvilágot, arcodon érezted a szellő legyintését, a napsugár kedves símogatá- sát... Igen, Csontos Bálint ezért szállt le a tanyai állomáson, hat kilométerre a várostól és ment gyalog az ország­úton, a dülőutakon, vagy a vasúti sínpár mellett. Pedig neki már nem voltak roko­nai. Csak a temetőben a fej­fák hirdették még az apja, anyja, nagyapja, nagyanyja nevét. Akik nem hagyták el szülőföldüket. Pedig milyen szegények voltak, s mint az elnyűtt cipő, ragadtak bele a sárba. I assan, bandukolva ment a gát tetején és né­zett széjjel, s sorban ismé­telgette a közelben lévő há­zak gazdáinak a nevét. De mintha megváltozott volna a világ. Már nem földbe- süppedt, alacsony görnyedt- tetejű házak sorakoznak ap­ró pici ablakokkal, kicsi, szűk udvarokkal, hanem szép, négyszögletes, palatetős házak széles ablakokkal. Itt laktak Ádámék, állt meg az egyik ház kapuja előttü Ke­nyérsütögető volt. Oh, mi­lyen nagy kenyereket sütött Eszter néném. Nagy, fehér abroszba kötöttem* s hogy melegítette a hátamat télen, s milyen jó volt a cipóját letörni, s enni, falni, míg mentem az úton. Ugyan él-e még? Milyen sokáig adott hitelbe kenyeret. S egyszer — hogy fájt a szívem —, mikor megláttam a sok ma­gas kenyeret a pitvarban, s már gondolatban faltam a ropogós cipóját, mikor szép, nagy kék szemével szána­kozva rámtekintett: — Nem adhatok már többet kisfiam!, mond édesanyádnak, hogy küldjön valami kis pénzt... Megismerne-e ugyan? — té- pelődött és egy hasadékon bekukucskált. Egy magas, derék, tagbaszakadt férfit látott kilépni a konyhaajtón, aki semmiképpen sem val­lott az Ádám-családra. — Csurgóék laknak ott! — szólt át a másik oldalról egy öregasszony. — Hát Adám, a kenyér- sütőék meghaltak? — O dehogy, csak a másik utcában laknak. De nincse­nek otthon. ' Miért* keresi őket lelkem? Tán a fia üzent Pestről. — Nem, csak ismerem őket. — Mert olyan pesti kiné­zésű maga is. — Oh dehogy, miről gon­dolja? Itt is így öltözköd­nek! — A mi embereink azért mások lelkem... Csak a nem idevaló csinálja, hogy meg­áll, bámészkodik az udvarba. — Az lehet — válaszolta Bálint, s aztán elköszönt. Azon tűnődött, vajon mi le­het az a más az idegen és az idevaló emberen. Idegen? hisz nem is az: itt született. Tán nem is fogadnák be a szülővárosába? Valami fur­csa, kegyetlen érzés fogta el, mintha a szívét szorongat­nák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom