Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

1962. március 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A rakétafegyverek elhárítása

(RaKétával — rakéták ellen)

A hadtörténelem sok év- " ezredes tanulsága szerint a támadó fegyverek fejlődését mindig gyorsan követte az elhárító eszközök kifejlesztése. Gyakori eset volt a klasszikus hadviselésben hogy a támadót saját fegyverével semmisítették meg: nyílra nyílzáoorral felelteit, ágyúlövésre sortűzzel válaszoltak, támadó bombázók éllen vadászgép harcolt a legeredményesebben. Kérdés, ez az elv alkalmazható -e a modem hadviselés legfélelmetesebb támadó fegyvereinek, a láthatatlanul célra- csapó rakétáknak az elhárításában?

Interkontinentális

rakéták

Elöljáróban tekintsük át a katonai rakéták legfőbb típusait. A közepes hatósugarú rakéták lőtávoisága 500— 5000 km. Legnagyobb sebességük a hajtómű kiégésekor —• az ún: égésvégi pontban — másodpercenként 2,3—6 km között vám A messzehor- dó rakéták hordtávolsága 8—12 ezer km. S miután e röppálya képes két kontinens (pl. Európa—Amerika) közötti. távolságot áthidalni, az ilyen teljesítményű rakétákat interkontinental! s-nak, vagy ballisztikus lövedéknek nevezzük. Ez utóbbi elnevezés arra utal, hogy útjuk egy részét, akár az ágyúlövedék, ballisztikus röppályán teszik meg. Égésvégi sebességük 6,9

L

—7,5 km másodpercenként. Ha e 2—3 fokozatú rakéták utolsó hajtóműve ennél nagyobb (pl. 7,9 km-es) sebességet érne el, pályája már nem ütközne a földbe hanem állandóan keringeni kezdene a Föld körül, mint mesterséges holdj

Helyes irányítás esetén az interkontinentális lövedékek célzási pontossága igen nagy:

8—12 ezer km-es út befutása után a szórás 10 km-nél kisebb lehet, ami az atomvagy H-bomba töltetet figyelembe véve nem jelent nagy eltérést. (A célba tehát nem a rakéta, hanem a felgyorsított robbanófej jut el.)

Az interkontinentális rakéta pályája az indítást követő 240—300 másodpercben az első néhány száz kilométeren belül alakul ki, míg a hajtóművek működnek. Egy 8000 km-es hatósugarú rakéta céL- bajuttatásához 6,9 km/mp sebességre, 1270 km csúcsmagasságra és időben 29 percre van szükség. A támadó felderítése a támadó robbanótöltet felderítésére és a megsemmisítésére a repülési időnek gyakorlatilag a féle fordítható, amennyiben a védő megfelelő sebességű éllenra- kétákkaí, felderítő radar (lokátor) hálózattal és olyan elektronikus számító gépsorral (központtal) rendelkezik, amelyek egységei másodpercenként legalább 100 ezer számtani művelet elvégzésére képesek. (Pl. Anglia 1944- ben ezek egyikével sem rendelkezett, így a német V-2 rakéták elhárítása lehetetlen volt.) Figyelembevéve, hogy a támadó robbanófej atomtöltetű, részleges elhárításnak nincs értelme, a támadót 100 százalékig kell megsemmisíteni. Előbb azonban a támadót fél kell ismerni, fel kell deríteni.

A felderítést a radarhálózat végzi, akk J amikor a támadó test a pálya középső szakaszában repül. A radar felderítés azon az elven alapszik, hogy a támadó robbanófej fémburkolatáról a radarhullámok visz- Eteaverődnek a k" "^átó berendezésbe. Ha p lég+ér üres visszaverődés nincs. A megelőző légvédelem lokátor-hálózata tehát állandóan figyeli a légteret, szüntelenül forognak a radar antennák, az égbolt minden iránya felé jeleket sugároznak. Ha támadóra bukkannak, két fontos mozzanat következik: a célkövető lokátorok működésbe lépnek, tehát a repülő test pályáját automatikusan követni kezdik. A radarhullámok visszaverődési idejéből a számító központok kiszámítják a robbanófej pályáját és sebességét. Ezekből az adatokból az égi mechanika nagyszerű törvényeinek fel- használásával négy fontos adat következik: a kilövés helye és időpontja, továbbá a célpont helye és a becsapódás ideje. A radarkészülékek mai teljesítménye mellett a felderítés legfeljebb 4000 km távolságból történhet, vagyis a célbaérkezésig még kb. 10 perc van hátra, ennek a fele a hasznos idő, amit elhárításra és az ellenfél megsemmisítésére használhatnak.;

Ellenrakéták

Ezután új radarállom ások kapcsolódnak be az elhárítási műveletbe és kiszámítják, milyen pályára kell juttatni a támadó megsemmisítésére

szolgáló ellenrakétát; Miután az ellenfél zavaró vagy leplező támadásokat is indíthat (pl. felrobbanthat egy nagyobb rakétát, így 30—40 re- peszdarab repül a cél felé s nem tudni, melyik belőle az igazi) így hosszabb időt vesz igénybe az azonosítás. Ennek megtörténte után legjobb esetben 2—3 perc marad a megsemmisítésre. Az ellen- rakéta — nem általános felfogás szerint — szintén atomtöltetű, rendkívül nagy gyorsulással indul s 90—100 másodperc alatt 90—120 km magasságba képes emelkedni. A célzásnak rendkívüli pontosságúnak kell lenni, mert pl. 3000 km-ről történt felderítés esetén fél százalékos hiba 15 km eltérést jelent s az elhárító rakéta-atomtöltete hiába robban, a támadó zavartalanul folytatja útját, kár nem esett benne.

Más elgondolás szerint a hagyományos töltetű, de nagyobb számú rakétát kell felbocsátani, amelyek a támadóval azonos pályán haladnak — vele szemben és a találkozás előtt felrobbannak s a sok repeszdarab a támadó rakétát szétforgácsolja, esetleg a töltetét idő előtt felrobbantja; Elméleti számítások szerint a megsemmisítés valószínűsége a legnagyobb célzási pontosság esetén 25—33 százalék. Ez any- nyit jelent, hogy legalább

3—4 ellenrákéta felbocsátása szükséges egyetlen támadó megsemmisítéséhez. A rakétaelhárításnak más módszerei is ismeretesek. Ezekből befejezésül csupán egyet ismertetünk, az önvezérlős automata rakéták alkalmazását. Az automata irányítású elhárító rakéta úgy' közelíti meg a célt, mint ahogyan a kutya fut a távolban megpillantott gazdája felé. 'Az ilyen rakéta vagy az infravörös (hő-) sugarakra érzékeny, vagy az orrában elhelyezett radarkészüléknek az ellenfélről visszaverődő hullámai vezérlik a célra. Az elhárító rakéták természetesen nem akkor robbannak, ha összeütköznek a támadóval, (ez szinte lehetetlen) hanem amikor a két rakéta között a megsemmisítés szempontjából a legkedvezőbb vagy legkisebb a távolság. A védőrakéta ekkor automatikusan felrobban s a támadót vagy teljes egészében megsemmisíti, esetleg jelentősen eltéríti pályájától.

Causer Károly

Vitorlázó repülés 96 kilométer magasból a földre

Izgalmas kérdéssel: a

hangsebességnél sokszorta gyorsabb, úgynevezett hi- perszónikus repüléssel foglalkozik a Nyegyelja című szovjet hetilap hasábjain Sztniminszkij, akadémiai levelező-tag. A lap Sztru- minszkij cikke mellett közli egy ilyen hiporszónikus utasszállító repülőgép tervét is:

A hiperszónikus gépet egy „csak” 8 ezer kilométer óránkénti sebességgel égbe törő szuperszonikus hordozó repülőgép emeli a „start-magasságba”: 30 kilométerre.

Itt bekapcsolódnak a hiperszónikus gép rakéta-hajtóművei. s a légi „pótkocsi” a hordozógép hátáról, külön sineken, még feljebb lendül: 96 kilométer magasságba, ahol már 24 ezer kilométer az óránkénti sebessége. A rakéta-üzemanyag azonban csak néhány percre elegendő, tehát a gép innen, 96 kilométer magasból „kikapcsolt motorral”, óránként 24 ezer kilométeres kezdősebességű hiperszónikus siklórepülésben lejebb ereszkedve közelíti meg földi úticélját.

Persze, amíg a tervből valóság lesz, rengeteg műszaki és tudományos feladatot kell megoldani. Sztrumihsz- kij népszerű formában ismertet is néhányat ezek közül. Ilyen például az, hogy

Termelőszövetkezetek és állami gazdaságok

területén olcsón

kiirtja

a patkányokat

évi szerződéssel:

VÖRÖS CSILLAG TERMFLÖSZÖVETKEZET,

FEGYVERNEK.

a hiperszónikus sebességnél a repülő test körül a bombarobbanás utánihoz hasonló légnyomás keletkezik. A magasabb nyomás és hőmérséklet miatt a levegő bomlásnak indul, a molekulái atomokra szakadnak, s ezek az atomok kölcsönhatásba lépnek egymással: megváltozik a levegő összetétele, megváltoznak az ellenállását, a repülőgép „körüláram- lását” szabályozó törvény- szerűségek is. Ha pedig a sebesség tovább növekszik, az atomok Ionizálódnak, elektromos töltésűek lesznek. a hangsebességnél sokszorta gyorsabban repülő test körül a levegő elektromos vezető lesz Ez viszont egy érdekes lehetőséget csillant meg.

Tegyük fel, hogy a repülőgép szárnya egy hatalmas elektromágnes. Ebben az esetben csak „be kell kapcsolnunk az áramot”, s a „mágnes” tekercse máris vonzani vagy taszítani fogja az ionizált levegőrészecskéket attól függően, hogy az „áramvonalas” repülés érdekében mire van szükségünk. Ez természetesen egyelőre elméleti lehetőség a repülés közegének ilyen szabályozására, számítások szerint ugyanis megvalósításához olyan roppant villamosener- gia-forrás kellene, mint például a Kujbisevi Vizierőmű. De a tudósok fáradhatatlanul keresik a megoldást. S ha vannak is nehézségek, a tudomány mégis meghódítja a hiperszónikus repülések világát: bizonyság erre a Földet körülrepülő űrhajósok példája. Nem kétséges — állapítja meg Sztruminszk*: —. hoey eliön a hiperszónikus utasszállító gépek ideje is. sőt nemsokára talán felszáll az első olyan repülőgép, amely a hang sebességénél kétszerte gyorsabban repül. Hiszem — írja —, hogy ez a repülőgép a szovjet tudósok, mérnökök, munkások tudását fogja dicsérni.

Á hangszálpótló „beszéltető” gép

Pársoros hír: a Szovjetunióban rövidesen megkezdik az AIR-1 készülék sorozat- gyártását. Mit tud az ATR-1 1 Visszaadja az embernek a beszédkészségét. Tanú rá F. V. Liszicin uszty-kemano- gorszki tisztviselő, aki egy gégeműtét után elvesztette a hangját, s az új készülék segítségével most újra „megtalálta:’

A mesterséges beszéd-gép — ahogyan hivatalosan nevezik — apró vibrátorral egybeépített műanyag-csövecske. Külsőleg hasonlít a közönséges pipához. A vibrátort összekapcsolták egy ugyancsak apró generátorral, amely félvezetőkkel működik és zseblámpaelemből kapja az áramot.

A készülék mintegy helyettesíti az elveszett hangszálakat, úgy hogy ha a sérült egyéb hangképző szervei •— nyelve, ajkai — épek, a mesterséges beszédgéppel érthetően és elég hangosan tud beszélni. A liészülék egyébként nemcsak beszéd- készségét adja vissza, hanem eredeti hangszínét is.

Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy az AlR-l-et Csimkentben készítették. Ősimként: Kazahsztánban

van. ahol félévszázaddal ezelőtt, 1913-ban a lakosság 98 százaléka — írni-olvasni sem tudott...

Serény Péter

c

Sfziii&k iskolája

✓ '

A'iiiiiniiiiiiitiiiiiiiniuiiiiniiiiiiiiiiuiiiiniiüinüiinnunii’

A gyermekek helyes időbeosztásáról

A SZABAD IDŐ nem jelenthet tétlenséget a gyermekek számára. Egyes szülők azt a helytelen nézetet vallják, hogy a gyermekeknek minél több pihenésre van szükségük. Mi, pedagógusok ezzel semmi esetre sem érthetünk egyet. A gyermekeknek valóban szükségük van pihenésre, de a túlságosan sok pihenés épp oly káros, mint a túlerőltetés. A tétlenség a gyermekek testi és lelki fejlődésére egyaránt káros hatású. A tétlenkedő gyerek elpuhul, kényelmessé és lustává válik, s ez később egész egyéniségére kihat. — Mi nem puhányokat akarunk nevelni, akik életük céljának a tespedést tekintik, hanem erős akaratú, tevékeny, mindig tettrekész ifjúságot szeretnénk kialakítani. Ebben természetesen a szülőknek is segíteniök kell.

Tehát, ami a helyes időbeosztást illeti, milyen feladatokat kell megvalósítanunk célunk elérése érdekében? Meg kell valósítanunk azt, hogy gyermekeink általában — természetesen az alvás idején kívül — lehetőleg egyetlen percet se töltsenek tétlenül. Ez persze nem azt jelenti, hogy állandóan ta- nulniok vagy dolgozniok kell. Csupán sokoldalú, a gyermek egészségének, fejlettségének megfelelő és egymást kiegészítő elfoglaltságokról van sző.

MEGVALÓSÍTHATÓ ez a gyakorlatban? Véleményem szerint igen! Sok szülő már meg is valósította, s minden esetben bebizonyosodott, — hogy az állandó foglalkoztatás nagymértékben javára válik a gyereknek. De ezzel kapcsolatban mindjárt felvetődik egy fontos kérdés: rábízhatjuk a gyerekre, hogy ő maga ossza be saját idejét? Részben igen, de teljesen nem. Feltétlenül szükséges, hogy a szülők megfelelő tanácsokat adjanak gyermeküknek a szabad idő ésszerű felhasználására vonatkozóan. Ügv is mondhatnám, hogy az időbeosztás alapelveit a szülőknek kell megszabniok. viszont az időbeosztás apróbb részletkérdéseinek megoldását nyugodtan rábízhatjuk a gyerekre. Ily módon a gyerek valójában a szülők irányítása alatt áll, de bizonyos keretek között az önállósága is teret kap.

A helyes időbeosztás általános irányelvei véleményem szeirnt a következők:

1. A napi program lehetőleg hézagmentes legyei..

2. Az időbeosztás alkalmával először is iskolai elfoglaltság idejét jelöljük meg, azután az étkezések időpontját, majd pedig a tanulás időtartamát. Ezután következhet a házi munka, a játszás, az olvasás és az egyéb tevékenységek idejének megállapítása.

3. A gyerek inkább korábban kelljen, mint hogy ké-i sőn feküdjön! Nyáron legkésőbb kilenc, télen legkésőbb nyolc órakor minden gyereknek le kell feküdnie.

4. Közvetlenül étkezés után ne következzék sport vagy házi munka. Ezeket lehetőleg valamelyik étkezés előtt vé-. gezzék a gyerekek.

térni, s ezt csak a szülők engedélyezhetik. A gyerek önkényesen nem változtathatja meg a napirendet

Higgyék el, kedves szülők, hogy a napirend betartásának szigorú megkövetelése rendre, pontosságra, tervszerűségre szoktatja a gyermekeket, s ez nekik az életbe kikerülve is hasznukra lesz. Nem az a jó szülő, aki mindent ráhagy gyermekére, hanem az, aki helyesen neveli.

Példaként ismertetek egy hétköznapi és egy ünnepnapi időbeosztást. (Ez nem kötelező érvényű, hiszen a napirendet mindig a körülményekhez alkalmazkodva kell elkészíteni, csupán tájékoztató és iránymutató jellegű.)

Hétköznapi időbeosztás, tanévben:

6— 7: felkelés, torna, mosakodás, öltözés, házi munka;

7— 8: reggelizni, iskolába menni;

8— 1: tanítás;

1— 2: ebédelés;

2— 4: tanulás;

4— 5: házi munka;

5— 7: játszás vagy olvasás;

7- r-8: vacsorázás, beszélgetés;

8- kor: mosakodás, fekvés.

Vasárnapi időbeosztás:

7— 8: felkelés, torna, mosakodás, öltözés, házi munka;

8— fél 9: reggelizés;

fél 9—10: olvasás;

10— 11: házi munka;

11— 12: könyvtárba menni;

12— 1: játszás, rajzolás;

1— 2: ebédelés, beszélgetés;

2— 5: kirándulás;

5— 6: olvasás;

6— 7: játszás;

7— 8: vacsorázás, beszélgetés;

8— kor: mosakodás, fekvés.

A jó időbeosztás azt eredményezi, hogy a gyereknek mindenre jut ideje, — kivéve az unatkozást. Unatkozásra viszont egyáltalán nincs szükségük a gyerekeknek. „Az unalom elposványosítja a gyermeki lélek tiszta vizét, megöli a benne úszkáló halakat. s kígyókkal, békákkal népesíti be”. (Makarenko.) A sokat unatkozó gyerekek szeszélyessé, zárkózottá, különccé, nehezen nevelhetővé válnak. — Ennek az az oka, hogy az unatkozó gyerek gondolatai folytonosan önmaga felé irányulnak, szűk körben mozognak, s így idővel nagymértékben eltorzulnak. Ezzel szemben az állandó elfoglaltság, a pontosan meghatározott tevékenység helyes irányba tereli a gondolatokat, ezenkívül pedig a gyermek energiáját és képzeletét is leköti.

Ügyelniök kell a szülőknek arra is, hogy mit olvas, mit játszik, mit rajzol a gyerek. Ha rossz könyvet olvas, utána kell nézni, hogy kitől szerezte, ha barátaival játszik, tudnunk kell, hogy kik • a barátai. Láthatjuk hát, hogy egy lelkiismeretes szülőnek milyen körültekintőnek kell lennie.

VÉGEREDMÉNYBEN tehát mindebből mi a tanulság? Az, hogy szükség van napirendre, feltétlenül szükséges a napirend pontos betartása, de mindez önmagában nem elég. Ezen túlmenően a gyermek különböző tevékenységének a tartalmára és körülményeire is figyelnünk kell.

5. Tanulásra a kora délutáni órák a legalkalmasabbak, 2 és 4 óra között. Ne engedjék meg a szülők, hogy gyermekük estére halassza a tanulást.

TERMÉ«7FTESEN a legcélszerűbb időbeosztás is csak akkor ér valamit, ha a gyermekek következetesen alkalmazkodnak hozzá. A napirend pontos betartását naponta ellenőrizzék a szülők. A napirendtől csak icen kivételes esetben szabad elvégül még egy jó tanács: Mindezt ne erőszakkal, hanem meggyőzéssel próbáljuk megvalósítani. Értessük. meg a gyerekkel, hogy a jó időbeosztás az ő érdekét szolgálja. A gyereket általában nem könnyű meggyőzni valaminek a helyes vagy helytelen voltáról, de érdemes. Türelemmel és megértéssel sokkal többre jutunk, mint parancsolgatással vagy durva bánásmóddal.

Kópiás Sándor

ffp;Wa<ináitif-