Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

2 S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 1962. március 7. Célunk a német kérdés megegyezésen alapúié megoldása Ulbricht és Mikojan beszéde a lipcsei vásár szovjet pavilonjában adott fogadáson Lipcse (TASZSZ). A lipcsei vásár szovjet pavilonjában hétfőn lezaj­lott fogadáson Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának első titkára, az NDK államtanácsának elnö­ke és A. I. Mikojan, a Szov­jet Minisztertanács első el­nökhelyettese beszédet mon­dott. Ulbricht bevezetőben em­lékeztetett arra, hogy a Szovjetunió 40 évvel ezelőtt vett részt először a lipcsei vásáron és ez nagyjelentő­ségű volt a német népre nézve. Ez a rapalloi szerző­dés időszaka volt, amikor a Szovjetunióval való jószom­szédi kapcsolatok politikája kerekedett felül Német­országban. Ha ez a politika érvényesült volna a továb­biakban is, akkor nem lett volna Németországban fasiz­mus, nem lett volna a má­sodik világháború. Ulbricht a továbbiakban kijelentette: az NDK kormá­nya örömmel vette, hogy a Szovjetunió békés együtt­működést javasolt a bonni kormánynak. — Egyes urak itt megkér­dezték tőlem — mondotta a továbbiakban az NDK Ál­lamtanácsának elnöke —, milyen eredményre vezetett Hruscsov elvtárssal folyta­tott tanácskozásom. Vélemé­nyük szeint a hivatalos köz­lemény igen érdekes volt, mégis azt kérdik, mi van mögötte. — Ezzel kapcsolatban a következőket kívánom mon­dani: kétnapos tanácskozá­sunkon igen alaposan meg­vitattuk a bennünket kölcsö­nösen érdeklő problémákat és teljes egyetértésre jutot­tunk. •— Először, megegyeztünk a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság gaz­dasági együttműködésének további fejlesztéséről és erő­sítéséről. — Másodszor, megegyez­tünk 1962. évi gazdasági kap­csolatainkról. Lényegesen bő­vülnek kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolataink, lénye­gesen szélesedik tudományos és műszaki együttműködé­sünk. A Szovjetunió 1,3 mil­liárd márka értékű hitelt nyújtott az NDK-nak. — Harmadszor, igen beha­tóan megvitattuk a német békeszerződés megkötésének kérdését. Ez a szerződés len­ne alap ahhoz is, hogy ki­küszöböljük a Nyugat-Ber- linben fennálló rendellenes helyzetet és Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város­sá váljék. Biztosíthatom önö­ket, hogy e megbeszélések kizárólag a béke fenntartá­sát és megőrzését, az NDK szuverénitásának biztosítását és a második világháború németországi maradványai­nak kiküszöbölését szolgál­ták, azzal a céllal, hogy a német nép és Európa min­den népe békében élhessen. Megérthetik azonban, hogy nem mondhatom el önöknek megbeszéléseink minden részletét. — Negyedszer, megvitat­tuk a leszerelés kérdéseit. Az NDK kormánya a népi ka­mara határozatainak megfe­lelően mindkét német állam általános és teljes leszerelé­sét kívánja. A német álla­moknak nincs szükségük sem atomfegyverekre, sem hagyományos fegyverekre. Ha bizonyos nyugat-német­országi politikusok háborút idéznének elő, ez csak Nyu- gat-Németország pusztulását, lakosságának katasztrófáját eredményezné A bonni kormánynak ja­vasoljuk, hogy mondjon le az atomfegyverről és hajt­suk végre a két német ál­lam általános és teljes le­szerelését — jelentette ki Ulbricht, majd hangsúlyozta, hogy az NDK kormánya hí­ve az atommentes övezet megteremtésének, a NATO és a varsói szerződés szer­vezete közötti meg nem tá­madási egyezmény megköté­sének. Láthatják, hogy az NDK és a Szovjetunió kormányai­nak nézetei teljesen meg­egyeznek, mert népeink alap­vető érdekei is megegyeznek egymással — jelentette ki végül Ulbricht. Mikojan beszéde Mikojan beszédében em­lékeztetett arra, hogy 40 év­vel ezelőtt a lipcsei vásár szovjet pavilonjának felira­ta a gazdasági együttműkö­dést hirdette. Mély meggyőződésünk sze­rint a gazdasági kapcsolatok kibontakozása és erősödése a békés együttélés egyik alapvető elve. Mikojan a továbbiakban arról beszélt, hogy megbu­kott a bonni kormány és a NATO-politikusok részéről a lipcsei vásár ellen szőtt összeesküvés; a régi részve­vők mellett egész sor új or­szág is képviselve van a vá­sáron. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés fejlesztésére és bő­vítésére irányuló törekvés elevenen él. Mikojan hangsúlyozta, hogy a lipcsei vásár sikere az NDK eredményes gazdasági fejlődését tükrözi. — Tudjuk — folytatta a továbbiakban —, hogy sok ország üzleti körei értelmet­lennek és veszélyesnek tart­ják a NATO részéről a lip­csei vásár ellen hozott hatá­rozatot. Mi ki akarjuk kü­szöbölni azokat a veszélygó­cokat, amelyek aggodalmat keltenek a világ népeiben, és akadályozzák, hogy bizto­san nézzenek • holnap elé. Ehhez azonban meg kell ol­dani olyan időszerű problé­mákat, mint a német béke- szerződés megkötése, az ál­talános és teljes leszerelés. — önök tudják, hogy a szovjet kormány minden le­hetőt megtesz a német béke- szerződés megkötéséért és e szerződés alapján a nyugat­berlini helyzet rendezéséért. Célunk a megegyezésen ala­puló megoldás, amely hasz­nos a békeszerződés minden aláírójára. Mikojan hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány sokat tett ennek érdekében és amikor felmerült a megegyezés lehe­Äz OAS megfenyegette a müncheni Abendzeitung szerkesztőségét München (DPA). A müncheni Abendzeitung szerkesztősége fenyegető te­lefonhívást kapott az algé­riai ultrák titkos szervezeté­től, az OAS-tól. A szerkesz­tőségben megcsendült a te­lefon. Tört németségű fran­cia akcentusu férfihang je­lentkezett, közölte, az OAS megbízottjaként beszél. „Azt a megbízást kaptam, hogj megmondjam önöknek, az OAS-szal összefüggésben ne emlegessék a gyilkosok ban­dája elnevezést. Ezt a sür­gős kérdést juttatom el az ihendwi túrénak.” Ezután a lap szerkesztője és az ismeretlen telefonáló között a következő párbeszéd zajlott le: — Münchenből telefonál? — Igen, Münchenből. — És mi történik, ha nem tartjuk magunkat a mondot­takhoz? — Nekem csak az a meg­bízatásom, hogy az üzenetet eljuttassam önökhöz. — Máskülönben bombát küldenek szerkesztőségünkbe? — Csak az a megbízásom, hogy a kérést eljuttassam önökhöz — ismételte meg a hane. tősége, nem ragaszkodott ah­hoz, hogy még 1961-ben alá­írják a német békeszerző­dést. Ha azonban bárki a nyu­gaton azt hiszi — folytatta —, hogy tárgyalási készsé­günket a német békeszer­ződés megkötésének határ­talan halogatására használ­hatja ki, az mélységesen té­ved. Hiába ringatták magu­kat egyesek olyan ábrán­dokban is, hogy a Szovjet­unió hozzájárul olyan meg­oldáshoz, amely a legcseké­lyebb mértékben is meg­nyirbálja a Német Demok­ratikus Köztársaság szuverén jogait. Erre ugyan várhat­nak! Most nem akartam részle­tesen taglalni a német béke- szerződés kérdését, annál ke­vésbé, mert, mint önök is tudják, a tárgyalások tovább folynak. A legközelebbi jövő mutatja majd meg, vajon a nyugati hatalmak tényleg hajlandók-e megkeresni a kérdés konstruktív és meg­egyezésen alapuló megoldá­sát Ha nem tanúsítanak ilyen készséget, akkor kény­telenek leszünk aláírni a békeszerződést és velünk együtt így tesznek azok az államok is, amelyek are hajlandók. Erre vonatkozó­lag teljes az egyetértés kö­zöttünk és az NDK kormá­nya között (MTI) Kennedy időzített bombát helyezett a genfi leszerelési tanácskozás alá Az amerikai elnök bejelentésének visszhangjából VARSÓ (MTI) Kennedynek a légköri nuk­leáris fegyver-ksérletek foly­tatásáról szóló bejelentése nagy felháborodást váltott ki a lengyel közvéleményben. A lengyel sajtó kifejezést ad ennek a felháborodásnak, majd kom men tárokat fűz az eseményekhez. A Trybuna Ludu megálla­pítja, hogy „a nukleáris rob­bantások felújítása a nemzet­közi feszültség enyhülésének időszakában maga után von­hatja a helyzet jelentős rosz- szabbodását és a fegyverke­zési hajsza erősödését”. A lap rámutat: Kennedy elnök ha­tározata megerősíti azt a meggyőződését, hogy az Egye­sült Államok egyáltalán nem törekszik jó kiinduló pontot teremteni a genfi konferen­ciára. A Glos Pracy ezzel kapcso­latban így ír: „Felvetődik a kérdés, vajon az elnök hatá­rozata nem tölti-e be a genfi leszerelési értekezlet alá he­lyezett időzített bomba sze­repét, éppúgy, amint Eisen­hower az U—2-vel juttatta zsákutcába a párizsi csúcsér­tekezletet?” LONDON (TASZSZ) Collins kanonok, a nukleá- is leszerelésért küzdő mozga­lom elnevezésű angol tömeg­szervezet vezetője vasárnapi nyilatkozatában „leplezett fenyegetésnek” nevezte Ken­Külföldi jelentések Az OAS a hétfő reggeli al­gíri bombatámadás után az esti órákban Oránban haj­tott végre újabb nagyszabású merényletet; Egy mintegy 30 tagú banda rabautón behaj­tott az oráni börtön udvará­ra és gyújtóbombákkal, grá­nátokkal lángbaborította a börtönépületéket, amelyek­ben 1900 algériait tartottak fogva. A hivatalos jelentés mindössze két halálos és 30 sebesült áldozatról szól, a hírügynökségek tudósítóinak becslése szerint az áldozatok száma lényegesen nagyobb« * Az AFP Elisabethvilleböl keltezett jelentéséből kiderül, hogy Csőmbe katangai dik­tátor folytatja mesterkedéseit a Katanga helyzetének tisz­tázásához szükséges tárgyalá­sok elodázására. A jelentés szerint Csőmbe hétfőn „szó­beli jegyzék” továbbítására kérte fel az ENSZ elisabeth- villei képviseletét Ebben a jegyzékben közli, március 15- én Leopoldvillebe utazik, hogy megkezdje a tárgyalá­sokat Adoula miniszterelnök­kel« Gromiko szovjet külügy­miniszter hírügynökségi je­lentések szerint kedden dél­előtt fogadta Thompsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Tárgyalásuk két órán át tartott ♦ Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Jevgenyij Dmit- rijevics Kiszeljovot nevezték ki az ENSZ politikai ügyek­kel és a Biztonsági Tanács ügyeivel foglalkozó főtitkár- helyettesévé. • Mind kegyetlenebbé válik az a háború, amelyet a dél­vietnami hatóságok amerikai tanácsadóik támogatásával indítottak a dél-vietnami ha­zafiak ellen. Saigonból ér­kező jelentések szerint hét­főn a kambodzsai határ kö­zelében Ngo Dinh Diem zsol­dosai 56 embert gyilkoltak le. • Párizsban és Tuniszban is hivatalosan közölték, hogy a francia—algériai tárgyalá­sok szerdán kezdődnek meg Evianban. Az OAS egyre féktelenebb terrorja és a francia ható­ságok cinkos tétlensége kö­vetkeztében a fegyverszünet tényleges végrehajtásának kérdése vált a zárótárgyalás központi problémájává. Az FLN képviselői nem titkol­ják bizalmatlanságukat a francia fegyveres erőkkel szemben és részt követelnek az algériai béke helyreállí­tásában. • A baturrü hajógyár dolgo­zói Kubába szállították üze­mük termékeit, az újtípusú szovjet szárnyasnaszádokat. A Volga nevű hajót Fidell Castrónak ajándékozták. • Ne Win tábornok, a bur- mai forradalmi tanács veze­tője, hétfőn kiegészítette kormányát. nedy nyilatkozatát, amelyben az amerikai elnök kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok nem újítja fel a nukleáris kí­sérleteket, ha a Szovjetunió aláírja a genfi leszerelési egyezményt az Egyesült Álla­mok által megszabott formá­ban. Nehéz szabadulni a gon­dolattól — mondotta Collins —, hogy ez a „javaslat” egy­szerűen a nukleáris kísérle­tek folytatására irányuló el­határozás álcázására szolgál. A Guardian hétfői számá­ban szerkesztőségi cikket közöl, amelyben követeli hogy Anglia utasítsa el a „nukleáris visszarettentó erőt”, mert az semmivel sem igazolható terhet ró az ország gazdaságára; PRÁGA (MTI) A Rudé Právo, a Csehszl'> vák Kommunista Párt köz­ponti lapja kommentárban hangsúlyozza, hogy az ame­rikai elnök beszéde olyan megnyilvánulásnak tekint­hető, amely veszélyezteti a genfi tizennyolcáé leszerelé­si bizottság rövidesen meg­kezdődő tanácskozásait. Kennedy ezzel újabb kez­deményezést tett a fegyver­kezési hajsza fokozására, hi­szen nem várható, hogy amíg az imperialisták lázasan fegy­verkeznek, a másik fél ölhe­tett kézzel várja ennek kö­vetkezményeit« A kommentár befejezésül hangsúlyozza: már koráb­ban figyelemreméltó voít az a körülmény, hogy Kennedy visszautasította azt a szovjet javaslatot, hogy részt vegyen egy legmagasabb szintű le­szerelési tanácskozáson. A most elhangzott beszédében az amerikai elnök nyíltan hi­tet tett a további fegyverke­zés mellett & ezzel magára vállalta a felelősséget a gen­fi tanácskozás esetleges ku­darcáért. (MTI) BÁRÁNY IMRE (1890—1962) Bárány Imre elvtárs, a párt és a munkásmozga­lom régi harcosa 72 éves korában elhunyt. Bárány elvtárs 1906 óta vett részt a munkásmozgalomban, 1918 óta volt tagja a párt­nak. Temetése Tiszavár- kony községben március 7-én, (ma) délután 2 óra­kor lesz. A NEWSWEEKKEL DEL -VIETNAMS AN világháborúban hét kitünte­tést kapóit és azóta Vietnam­ban szolgál. A Special For­ces, a partizánok elleni harc­ra létrehozott egység ma öt­ezer emberből áll és számu­kat hamarosan megkétszere­zik. Első bevetési területe Dél-Vietnam. A katonai s,ta­nácsadók” száma itt kezdet­ben 685 volt, azonban ma több mint 2500 és — mint a lap írja — többé-kevésbé átvették a dél-vietnami had­sereg irányítását „Ameri­kaiak irányítják a vietnami kiképző iskolákat, kísérik a vietnami őrjáratokat, kezelik a radar-berendezéseket és ők a helikopterek pilótái. Egyi­kük, Charles P. Bamett őr­nagy San Bemardinóból (Ka­lifornia) nemrég repülőgépen szállított a laoszi határ men­tén fekvő kilenc elszigeteli katonai állásba utánpótlást, a magasból tyúkokat és csir­kéket dobtak a kiéhezett ka­tonáknak.^ Mindez nem olcsó. „Az Egyesült Államok szállít mindent Ngo Dinh Diem dél­vietnami elnök 240 000 főnyi hadseregének felszereléséhez, a puskagolyóktól a T—28 va­dászbombázókig. Mindennek költsége: évente mintegy 200 millió dollár katonai segély és 200 millió dollár, gazda­sági segítség — ez annyit je­lent, hogy a 22 000 Viet Cong gerillára fejenként mintegy húszezer dollár jut minden évben”i Megéri-e az Egyesült Álla­moknak? (Folytatása következik.) Karats Dénes földjüktől sok-sok kilomé­terre kell élniük. A földbir­tok a nagyhangon beígért földreform ellenére is régi urainak kezén maradt Minderről nem beszél a Newsweek — nem azért, mintha jobbnak látná elhall­gatni, hiszen a továbbiakban láthatjuk majd, hogy egyál­talán nem szégyenlős. Inkább arról van szó, hogy itt nincs erre hely. A lap elsősorban az amerikai gerilla-harcosok szerepével foglalkozik; Az Egyesült Államok ugyanis elhatározta, hogy beavatko­zik a dél-vietnami partizán háborúba. A lap Kennedyt Idézi: „erőfeszítést teszünk arra, hogy felkészítsük az Egyesült Államokat nemcsak arra, hogy harcoljon, hanem hogy győzzön is a gerillahá- borúk egész sorában’*. 20 ezer dollár minden szabadság- harcosra Kennedy Taylor tábornok­nak, katonai tanácsadójának vezetésével — írja a Nesweek — különleges alakulatot ho­zott létre. A gerilla-hadvise­lés legfőbb szakértője a 43 éves William B. Rosson bri- gádtábomok. aki a második ítéltek el politikai bűnök miatt és hat év alatt 77 000 embert gyilkoltak meg. Óriá­sira duzzasztották a fegyve­res erőket, több mint 300 ezer ember visel egyenruhát, s a titkosrendőrség kezemin- denhva elér. Ezrek és ezrek sínylődnek koncentrációs tá­borokban — és a világ még nem felejtette el a Phu Lói tábor tragédiáját, ahol mér­get kevertek a foglyok ételé­be és mikor a görcsökben fetrengő emberek me«nrohan- ták őreiket, tüzet nyitottak rájuk. Csak ennek a szörnyű mészárlásnak többezer áldo­zata volt A 10|59 számú törvény Jellemző erre a rendszerre a 10/59 számú törvény, amely szerint bárkit halálra lehet ítélni a lakóházak és bármi­nő ingatlan, bárminő légi és vízi közlekedési eszköz, ter­mények, vagy fegyverek, utak, erdők stb. megrongálá­sáért — vagyis gyakorlatilag bárkit — hiszen ilyen vádat kis rosszindulattal mindenki ellen lehet találni. A parasz­tokat úgynevezett agrovil- le-kbe, agrárvárosokba zsú­folják, ahol fegyveres karha­talom felügyel munkájukra, arról nem is beszélve, hogy II. Az ország: családi vadász­terület Mit hozott a Diem-diktatú- ra nyolc éve, s az amerikai­akkal való szövetség Dél- Vietnam népének? Gazdasági téren az ország az összeom­lás szélére került. A rizs termelése és kivitele vissza­esett, mert az Egyesült Álla­mok maga is exportál rizst — márpedig ez az ország leg­fontosabb terméke; Az ame­rikai iparcikkek következté­ben elsorvadt a délvietnami textilipar, vagy például ér­demes elmondani, hogy a hajdan gyümölcsöt exportáló Dél-Vietnamba egyetlen év­ben csaknem 20 000 tonna gyümölcsöt szállított az Egyesült Államok. Az ered­mény: tömeges munkanélkü­liség. 1957-ben a munkaképes lakosság 36 százaléka nem kapott munkát, a munkanél­küliek száma másfél millió volt. Maga az ország jóformán a Diem-család hitbizományá- vá vétózott A család 18 tagja foglal el vezető tisztsé­get a rendszerben — ez a banda a legféktelenebb ter­rorral tartja fenn uralmát. Az országban 130 000 embert

Next

/
Oldalképek
Tartalom