Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

1962, március 28, SZOLNÓK MEGYEI NÉPLAP 3 Esélyesek között A szolnoki járásban tavaly több mint 1200 fiatal vett részt a külön.bözö termelési verse­nyekben. Közülük sokan elsők lettek, s a többiek is jó ered­ményeket értek el. Szorgal­masan dolgoztak a tiszafáid- vári Lenin Tsz fiataljai is. Velük beszélgetünk.- Min­denekelőtt szemrehányást te­szünk a Sándoroknak, Józse­feknek, amiért ennyire kü­löncködnek, s csak azért sem hoznak egy kis tavaszt. Az­zal győznek aztán meg, hogy ők is nagyon várják az jó­időt Sok dolguk volna, nagy terveik vannak. Fajt József beszél először, aki tavaly az országos ser­téstenyésztői versenybe is benevezett. — Megyei negyedik lettem. — Hogy esett a csalódás? — Csalódás? Nem lehet mindjárt mindenki első. Mi lenne, ha az ember anélkül is országos helyezést érne el. hogy úgy igazából meg- küzdene érte? Hová lenne a verseny hitele? S ami ta­valy nem sikerült, majd si­kerül az idén, vagy jövőre. S most már legalább azt is tudom, hogy az újabb ver­senyben milyen „ellenfeleim” lesznek. Nem hátrált hát meg azért, mert nem jutott mindjárt az országos legjobbak közé. S most már méginkább verse­nyeznék. Először is a munkát szer­vezték meg. Tavaly ugyanis az volt a legnagyobb baj, hogy nem dolgozott min­denki egykarra. Akik a sül­dőket nevelték, nem voltak érdekelve abban, hogy minél jobb hízónakvalékat adjanak éfc Nekik mindegy volt, ha soványak, vagy jobbhúsúak voltak, a járandóság egyfor­ma volt Csak a darabszám volt a fontos. Újév táján aztán egy ja­vaslattal álltak a vezetőség elé a hizlalók: vonják össze a két munkacsapatot A ve­zetőség engedett a kérésnek, s a hét ember most már együtt dolgozik, de nem úgy ám, ahogyan azelőtt. Amikor megtörtént az összevonás, hozzáfogtak és rendet tettek. Kitakarították az ólakat, fél­napokig hányták a trágyát mire mind1 tiszta lett. Meg­dolgoztatták azokat is, akik a renddel addig nem sokat törődtek. Már az első napon kide­rült: ld marad a versenyző brigádban. Volt valaki, aki másnap már beteget jelen­tett és utána elment más bri­gádba. De jött helyette új. ü Azért nem töltik ők min­den idejüket az állatok kö­zött. Szeretik, hozzáértéssel gondozzák azokat, dehát azért más is van a világon. Szokolai István például tan- góharmonikás a szövetkezeti zenekarban. Egy héten két este jár gyakorolni, vasárna­ponként pedig „szerepel”. Ügy határoztak hát, hogy kö­zülük egy felváltva szabad lesz. A többiek elvégzik he­lyette a munkát. Fajt János, a brigádvezető erősakaratú fiatalember. Csak annyiban öreg, amennyiben azt vallja magáról: nem KISZ-tag, mert mér nős, s most már otthon a helye munka után, nem a gyűlése­ken. De Papp Sándor, a tsz KISZ-titkára tüstént kimenti őt:- Ha a KISZ-tagok min­denütt ennyit segítenének legalább, mint a Fajt elv­társ, akkor sehol se volna baj. A Bérezi László növény- termesztő brigádjában is so­kan versenyezték, s verse­nyeznek az idén is. Ahogy a brigádvezető mondja: jóra- való, lendületes gyerekek mind a harminchatan. Ha A termelési ta n ács hozáson határozták el u 1 173 000 forinttal csökkentik az önköltséget — Egy zalékkal javítják a termelékenységet —- Növelik a kihasználási időt. sza­gép­A szolnoki járműjavító üzemrészeiben termelési ta­nácskozásokat tartottak a közelmúltban. Az ott elhang­zottak szerint 256 brigád vesz részt az ezévi munka- versenyben) A IX.-es osztály 17 brigád­ja közül Simon János, kő­műves szocialista brigádja vállalta, hogy a bontásból származó betondarabokat be­dolgozzák az új gépalapokba. Az eűső félév végéig 3000 forint értékű új anyagot ta­karítanak meg, így csökken­tik a rövid szabadságok igénybevételét és csak na­gyon indokolt esetben hagy­ják el műszak közben az üzemet. Ez sem haladhatja meg a brigád által ledolgo­zott munkaidő 0,2 százalékát, havonta körülbelül négy órá­nak felel meg. A VI.-os osz­tály esztergarészlegének át­szervezésével kapcsolatos gépalapozásokat — március 31-re befejezik. Munkácsi József, villany­szerelő brigádja is jelentős anyagmegtakarításra vállal­kozott. A szerelési anyagot úgy bontják le, hogy újra felhasználhassák. Ezzel 20 000 forint értékű új anyagot ta­karítanak meg a félév végé­ig. Munkácsi József aki el­ismerten jó szakember, meg­ígérte, hogy az ipari tanulók­ból kiváló szakmunkásokat nevel: A személykocsi-osztálycun Zsák István brigádjának tag­jai is vállalta, hogy részt vesznek az anyagtakarékos­sági mozgalomban, s az em­berek szocialista nevelésével is törődnek. Fő feladatuknak tekintik a brigádtagok szak­mai-. politikai és kultúrális nevelését. Részt vesznek a munkásakadémia előadásain Egy brigádtag elvégzi az ál­talános iskola nyolc osztá­lyát. egy pedig a vasútgépé­szet! technikum levelező ta­gozatán tanul. A vidékről be­járó dolgozók részére nyolc­van kötetes könyvtárat ren deztek be. Mint mondják, a tűzi- és rugókovácsoktól indulnak ki a legjobb kezdeményezések. Mindig élen járnak a mun­kában. Nyolc brigád dolgo­zik itt Ezek közül egy P. Szabó Károly brigádja már másodszor kapott okle­velet. Egymást érték a fel­ajánlások. Havonta 60 hasz­nált vonóhorogfejet — tesz­nek használhatóvá. Németh László brigádja négy újítást ad be. Ez évben már hat újításukat fogadták el. Több ezer kilogramm új anyagot pótolnak — régi, használt — anyaggal, Ilyen és ehhez hasonló versenyvállalásokból szüle­tett meg a vállalat éves fel­ajánlása: Az 1962-re tervezett 84,8 százalékos költséghányadot 0,3 százalékkal csökkentik, ami 1 173 000 forintot jelent a vállalatnak. Vállalták az éves tervjavaslatban elő­irányzott termelékenység egy százalékos növelését. Nagyon jelentős a jobb gépkihasz­nálásra tett javaslat is. A ta­valyi gépkihasználási időt, amely 10,5 óra volt, jobb munkaszervezéssel napi 12 órára emelik. A járműjavító dolgozói 1961-ben is kivették részü­ket az úttörőváros és a MÁV uszoda építéséből. Tízezer társadalmi munkaórát aján­lottak fel ebben az évben is az úttörőváros építésére és az üzem területének tisztán­tartására. A minőség! munka megjavításáért a dolgozók nagy része szaktanfolyamo­kon vesz részt és fokozottab­ban betartják a technológiai utasításokat kell, munkaidő után is ott vannak. A napokban négy vagon műtrágyát raktak ki, este 11-re végeztek. De hogy mégis milyenek, arra egy tavalyi példa a legjobb. Egy alkalommal ugyanis mánd- annyiuknak jegye volt a Szig­ligeti Színház táj előadására. Közben pedig renden feküdt száz holdon a szénatermés. Eső ígérkezett. Mit tegyenek? Döntöttek: megnézik az elő­adást aztán átöltöznek, és összegyűjtik. Ügy is lett. — -Az a nagyon jó, hogy mindig jókedvűejc ezek a fia­talok — mondja a brigádve­zető. — Igaz, néha össze is zördülnek. Főleg a lányok. De ez csak addig tart, míg sikerül hitelesen tisztázni, hogy ki kivel és hány kört táncolt aZ előző bálon. Aztán egy kis vetélkedés nem is árt. Mert az a lány, aki rá­tart arra, hogy hányán tán­coltatták meg a bálon, az ar­ra is gondol, hogy milyen dolgosnak tartják. A fiúk is rendeznek néha kisvasámapot. Nem gyakran, de megesik. Tavaly aratáskor fordult elő: öten úgy vélték, hogy nagyon meleg van, jó lenne megmártózni kicsit a Körösben. El is indultak. Hét kilométerre van a folyó. Ke­rékpárral, jó úton számít is az? — gondolták. De talán még él sem indultak, a bri­gádvezető már tudta. Számí­tásaikat mégsem akadályozta semmi, csak visszafelé egy kiadós eső. Később pedig két munkaegység értéke, 68 fo­rint bánta zsebenként: Ben csík József nevetve mondja: — Ugrott ugyan két mun­kaegységünk, de a tsz nem károsult, mert máskor rádol­goztunk. Nem is dolgoztak rosszul, mert nyár végén kétnapos jutalomkiránduláson voltak a versenyzők az ország leg­szebb tájain. — Többet is ért az az egész versengnél — móndja huncutul Ben esik —, dehát megfordítva nem lehet. Előbb meg keli érte dolgozni, pénzt keli teremteni. Ha előbb ki­rándulnánk, aztán versenyez­nénk, hamar véget érne az országjárás. Márpedig kár volna, hisz olyan jó világot látni. * Ügy ültünk le, hogy arról beszélünk: tesznek-e felaján- , lásokat ebben az évben is n j szövetkezeti fiatalok. S ha igen, mit vállalnak? ^ Hogy mégsem arról beszéltünk, azért talán ők sem néhez- \ telnek. Borsi Eszter Tanulás alvás közben Lehet-e új ismereteket sze­rezni alvás közben? Nemrég ez még fantaszti- Icusnak tűnt, de a tudósok legutóbbi munkái bebizonyí­tották, hogy lehet. Kísérletet végeztek alvás közben idegen nyelvek meg­tanítására. Az új ismeretek megszerzése alvás közben gyorsan és a kísérleti szemé­lyek egészségének károsodá­sa nélkül ment végbe. Le­egyszerűsített formában a kísérlet a következőképpen történt: az alvó embernek a szöveg többszöri megismétlé­sével részleteket olvasnak fel a tankönyvből. Reggel az il­lető új ismeretekkel ébred, s nem tudja, honnan tett rájuk szert. A felolvasó személyt a magnetofon remekül helyet­tesíti. „Nyelvtanulás természetes alvás idején” — ez a címe a Szovjetunióban a hipnotézia kérdéseiről megjelent első tu­dományos műnek. A könyvet a Kazah SZSZK Tudományos Akadémiájának kiadója ren­dezte sajtó alá. Szerzője Ab­ram Szvjatoscs, az orvostu­dományok doktora, aki 25 évig foglalkozott e problémá­val. E módszer gyakorlati alkal­mazása érdekében tisztázandó, milyen mértékben fárasztja az agyat az alvás közben való tanulás. A sokeszten­dős kísérletek előzetes adatai azt bizonyítják, hogy az agy fáradékonysága az áldás köz­ben végzett tanulásnál ki­sebb, mint amikor ébren ta­nulja valaki ugyanezt a szö­veget. Ezzel■ az új, érdekes prob­lémával foglalkozó ideggyó­gyászok még távolról sem vonták le a végleges követ­keztetéseket. De remélhető, hogy a hipnotézia kibővíti azon lehetőségeket, hogy az új nemzedékek gyorsabban sajátítják el a tudományos ismereteket. „Nagyon tetszett nekem Soloho? hozzászólása” Beszélgetés Szabó Pál kétszer'es Kossuth-díjas íróval — Nagy gyönyörűséggel figyeltem a XXII. kongresz- szus beszámolóit, hozzászó­lásait. Az a bátor, az a vi­lágos egyenes, célratörő be­széd mély hatást tett rám. Mint írót természetesen az írók felszólalásai érdekeltek és érintettek elsősorban. Különösen Solohovot hall­gattam élvezettel. Ezeket a szavakat Szabó Pál mondotta egy csendes beszélgetés során a Ver­seghy könyvtár kényelmes foteljeiben üldögélve. — Mi ragadta meg a kong­resszus megállapításaiból? — Különösen annak em­beri vonatkozásai. Dolgok, sorsok, emberek összefonód­nak és az egész kongresszus az alkotó ember, a dolgozó ember iránti mélységes tisz­telet és bizalom szellemét sugározta. Nagyon tetszik az is, hogy a kongresszus, de annak visszhangjaképpen a magyar politikai élet je­lentős tényezői is sokat fog­lalkoztak a szakértelem, az egyes emberek irányítókész­ségének felmérésével. Na­gyon fontosnak látom, hogy a néphez való hűség mellett a szakértelem, a dol­gokhoz való hozzáértés le­gyen az emberek mércéje. Aki képes együtt haladni a szemmellátható fejlődéssel, annak bele kell nyugodni abba, hogy szerényebb ké­pességeinek megfelelő he­lyen dolgozzék. Van egy embertípus, akit én „tele- fonműveltségű’’ embernek titulálok. Ezek az emberek A mérleg két oldala így látja a vevő. megtanultak telefonálni és azt hiszik, hogy ezzel min­denhez értenek már. Ter­mészetesen lényegesen meg­javítja a dolgokat az, ha mindenünnen kiszorulnak az ilyenek és helyüket nem­csak szilái’d meggyőződésű, hanem szilárd tudású embe­rek veszik át. — Hogyan értékeli a szov­jet mezőgazdaság fellendí­tése érdekében tett erőfe­szítéseket? — Különösen Hruscsov elvtárs legutóbbi beszédét tartom ebből a szempontból nagy jelentőségűnek. Én úgy gondolom nincs külön mezőgazdasági probléma a Szovjetunióban és nálunk. Egységes a célkitűzés és egységesek az erőfeszítések is. Nemcsak az a cél hogy a legtöbbet hozzuk ki a föld­ből, hanem az, hogy az em­bereket átvigyük a szoci­alizmusba, illetve a kom­munizmusba. A legtöbb jö­vedelem sem képes szoci­alista emberré nevelni, ha ugyanakkor azt az embert érzelmileg nem tudják meg­fogni. Az emberi lélekben pedig sokkal nehezebb el­érni a változást, mint a technikai feltételekben. Gondolom ez most a problé­mák gyökere. S több ered­ményt azzal lehetne elérni, ha a művészeteken, az ál­talános műveltség emelésén keresztül hatnánk jobban a paraszti lélekre, mint eddig. Egy-két szót kérünk me­gyei tapasztalatairól. — Legnagyobb élményem a mezőhéki Táncsicsban tett látogatásom. Itt találkoztam megyei emberekkel, tsz ve­zetőkkel, beszélgettünk az új gondokról, az új örömök­ről. Annyi lelkesedés, annyi tetterő áradt belőlük, szinte kézzelfogható levegőjét érez­tem az újnak, amikor az itteni parasztokkal beszél­gettem az életükről, ügy ér­zem, valahol a Táncsicsban megkezdett úton' kell keres­nünk az új ember kiformá­lásának lehetőségeit. — hl —i Az Agitátor Kézikönyve sorozat új kötete: A gyarmati rendszer felbomlása res a kérdésre: miért és ho­gyan kerül sor ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai esemé­nyekre. A külpolitika iránt érdeklődő, az agitátor, a párt vagy tömegszervezeti vezető, akihez gyakran fordulnak kérdéssel, amikor valamelyik távoli és mégis közeli föld­részen figyelemreméltó ese­mények történnek — jó ba­rátra, segítőtársra talál a ké­zikönyv sorozat új kötetében.- A dolog természetéből követ­kezik, hogy a könyv soha nem tud a napi időszerűség­ben versenyezni az újsággal, azért külön dicséret illeti a kiadót, hogy az egyes orszá­gokról szóló ismertetések a lehető legfrissebbek, egé­szen 1962. januárjáig nyo- monkövetik a fejleményeket. Nem hiányoznak a kötet­ből a szemléltető térképek, a függelék pedig két politi­kai dokumentumot tartalmaz. Az egyik a gyarmati orszá­goknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilat­kozat-tervezet, amelyet Hrus­csov terjesztett elő az ENSZ ben 1960 szeptemberében. A második a szovjet kormány ezzel kapcsolatos emlékirata, ez éppen egy esztendővel ké­sőbb, 1961 őszén kelt. Ajánl­juk tehát a megjelent ké­zikönyvet mindenkinek, aki egy helyen meg akarja talál­ni ennek a lényeges témának legszélesebbkörű tudnivalóit; lizmus gyarmati rendszeré­nek létrejöttével és válságá­val foglalkozik. Áttekinthe­tően csoportosítja az össze­foglaló adatokat a már fel­szabadult, s a még gyarmati sorban lévő területekről, de kitér e változás néhány jel­legzetességére is. így a füg­getlenségért küzdő erők ösz- szetételére, a különböző osz­tályok mozgására, az új gyar­matosító (neokolonialista) próbálkozásokra, valamint a volt gyarmatok és a szocialis­ta tábor kapcsolataira. A kézikönyv ezután sor- raveszi Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika országait — mind a függetleneket, mind a még gyarmati iga alatt senyvedőket — s kiilön-kü- lön felsorolja «a legfontosabb adataikat, rövid történelmü­ket, gazdasági és szociális körülményeiket illetve min­den olyan fontos, jellemző vonást, amely érdekes lehet. Valóban rászolgál tehát a ké­zikönyv meghatározásra, hi­szen nemcsak egyszeri olvas­mány, hanem mindig haszno­sítható, ha valaki választ ke­a kubai forradalom győzel­me. A gyarmati területek összezsugorodtak, mint Bal­zac regényének szamárbőre, s Angolától Nyugat-Irián-ig meg vannak számlálva rab­ságuk napjai. És ha a világ változásairól, az erőviszonyok átformálódásáról szólunk — ennek egyik legfontosabb összetevője a fiatal nemzeti államok kialakulása a volt gyarmatok helyén. Ezzel a nagy témával foglalkozik a népszerűvé vált Agitátor Kézikönyve sorozat III. kötete. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának összeállításában, — Kossuth Könyvkiadó gondozásában, a napokban megjelent öt és félszáz oldalas munka részle­tekbe menő alapossággal, egyszerű formában sorakoz­tatja fel a gyarmati rendszer felbomlásának tényeit és ada­tait. A terjedelmes bevezető ta­nulmány a kolonializmus kialakulásával, a különböző gyarmatosító hatalmak meg­jelenésével, majd az imperia­1493-ban a pápa vonalat húzott az akkor ismert föld­területek térképén; ketté­osztotta a világot a viszály- kodó spanyol és portugál gyarmatosítók között. A ko- lonialista hódítás egyre na­gyobb méreteket öltött, a színen új és új rablók tűn­tek fel, az ellentétek véres háborúkba torkollottak. 1914-ben, az imperializmus csúcspontján a föld területé­nek 67. lakosságának 56 szá­zaléka sínylődött . gyarmati illetve nem sokkal külömb félgyarmati sorban. De ko­runkról már úgy szólhatunk, mint a gyarmati rendszer összeomlásának és felbomlá­sának időszakáról. A második világiháború befejezése óta 15 ázsiai ország nyerte él vagy nyerte vissza szabadsá­gát. 1960 Afrika évenként vonult be a történelembe. Nem volt olyan hónapja az esztendőnek, amelynek során ne köszöntöttünk volna új független államot a fekete földrészen. Nem dermedt, mozdulatlan kontinens többé Közép- és Dél-Amerika sem, ahol új helyzetet teremtett

Next

/
Oldalképek
Tartalom