Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
4 SYOLNOK MKS YET SHSPtAP 1962. március 25. Bm A tsz tagokat is próbára tette a hófibar Az elmúlt napokban sokat foglalkoztak a napilapok a hóviharok okozta károkkal, írtak a vasút, a posta, az útfenntartó és a villamos- művek dolgozóinak hősi erőfeszítéseiről. Ám kevés szó esett a mezőgazdaságról. Pedig az ítéletidő nem kímélte a mezőgazdasági üzemeket sem. Különösen a faluszélen és a tanyavilágban lévő épületeket és embereket tette próbára a szokatlan, márciusi hóvihar. A közös gazdaságok dolgozói jól vizsgáztak e napokban! A kunmadarasi termelőszövetkezetek istállóit teljesen betemette a hófúvás. A Kossuth Tsz ezer férőhelyes törzsbaromfi óljának tető- szerkezetét összetörte a vihar 16-án éjszaka. Megsemmisült az ól nagy része és az o*m- ladék maga alá temette a tyúkokat. A kora reggeli órákban mozgósították a szövetkezet tagságát. Bata Károly brigádvezető irányításával növény- termelők ég állattenyésztők siettek a helyszínre. Először az' állatokat helyezték biztonságba. Szerencsére, hogy a közelmúltban tojófészkeket építettek, s ennek tartólécei megvédtek az oda bújt baromfiak többségét. Mindösz- sze 47 pusztult eb A mentőbrigád három napig megfeszített erővel dolgozott a helyreáUításon. A vihar itt 83 000 forintos kárt okozott. Az Oj Barázda Tsz-ben 800 sertést veszélyeztetett az időjárás. Az ólakat a négy méteres hóhegy teljesen betemette. Az állatgondozók pénteken azonnal mentéshez láttak. A vezetőség hatvan embert mozgósított a sertésállomány mentésére. A hatalmas vihar a tanyaközpontban még a kutat is eltemette. A brigád elsőként a takarmányozásról gondoskodott, s a hóhegyben utat vájt az ól bejáratához. Farkas Imre munkacsapat- vezető tájékoztatása szerint mindössze egy süldőjük pusztult el. A Táncsics Tsz Gacsai részen lévő portáján szintén a sertéseket kellett kimenteni. A szerfás fiaztatót a vihar hóval töltötte meg. Úgyszintén a süldőszállást is, ahol 43 sertés az egyik sarokba húzódott össze a hó elől. A szövetkezet vezetősége pénteken hajnalban 24 személyt küldött a közös tulajdon védelmére. A gyors segítségnek köszönhető, hogy a 88 kismalac közül 49-et sikerült megmenteni ők. Hat süldőjük pusztult el. A kár így is jelentős: eléri a 22 000 forintot Mohácsi Ferenc, a tsz elnöke dicsérettel szólt a men- tőbrigád áldozatos munkájáról. Mint mondotta, a pusztán megállni is alig lehetett az orkánban, az emberek mégis vállalták a munkát. A mentésben kitűntek a kiszis- ták: Kálmán Sándor, Rózsa István & ifjú Urbán János zetoroe. Az utóbbi fiatal gépre ült és alomszalmát szállított az ólakhoz. A szövetkezeteket ért károk nagy része megtérül, mert biztosították portájukat. A viharos napok ismét tanújelét adták, hogy a szövetkezed gazdák magukénak érzik a közös tulajdont és készek annak védelmére. — m. I, — Hogyan dolgoztak az asszonyok? Március 28-án délután 5 órakor kibővített ülést tart a nőtanács Szolnok városi végrehajtó bizottsága. Ku- rucz Józsefné, Straub Sán- dorné és özv. Tenyerei Já- nosné vb-tagok arról számolnak be, hogyan hajtották végre a városi pártbizottság 1961. november 25-én hozott határozatát. Mészáros Istvánné, a végrehajtó bizottság titkára a nőnapi ünnepségek tapasztalatairól tart tájékoztatót. ^ A szolnoki vasutasok panaszkodnak a debreceniekre — Pocsék hely — így kezdődött beszélgetésünk Falusi Béla, Egedi Pál és Bede Ferenc mozdonyvezetőkkel. Én mondom, aki a tisztaságot szereti, az inkább a mozdonyon töltse az éjszakát, ne a debreceni vasutas laktanyában. — Ha egyáltalán laktanyának lehet nevezni — mondja a másik. — Képzeljék el, az egész laktanya egyetlen nagy teremből áll, melyet válaszfalakkal négy boxra osztottak. A négy box- ban összesen 12 fekvőhely (Van. Ez egy ilyen nagyforgalmú pályaudvaron szinte nevetségesen kevés. Van úgy, fogy felkeltik az alvó embereket. mert másnak is kell egy kicsit aludni. Néha sorban állnak az ágyakért. A szolnoki laktanya osztályon elüli szálloda ahhoz képest. Tiszta szobát, tiszta ágyat, neleg fürdőt vehetnek génybe nálunk a debreceni nozdonyvezetők is. Pedig neheztelünk rájuk pipogyaágukért. Egy kályhával fűének. Amelyik box előtt a :ályha áll, ott szinte kibír- iakatlan a meleg, de az utóiéban már didereg az ember, vz alsó ágyon biztosítva van i yese- és derékfájás. Hamar rájöttünk, hogy bben a beszélgetésben nénink nem sok szerepünk JSZ. — Az ágyneműről ne Is eszéljünk — kontráz a har- íadik. — Piszkos. Mikor legkérdeztük, hogy miért yen, azt mondták, nem tud- ík. Pedig a hajdúszoboszlói ’atyolatban mosatják. — Javasoltuk, hogy küldik talán Szolnokra, az még lesszebb van és akkor tisz- ább ágyban fekhetnek sze- ény vasutasak — jegyzi nes e«v ősz haiú. olajos ruhás mozdonyvezető a beszélgetésünket hallgatók csoportjából. — Most jön a fürdő! ötven méteres utat kell megtenni a fürdőtől a szállásig. Az olajos, szénporos ruhát fürdés után nem vehetjük fel, mert attól újra piszkosak __ leszünk. A Debreceni Fűtőház dolgozóinak tisztálkodási lehetőségei még ennél is rosszabbak. A dolgozók nagy része abban az olajos, koszos ruhában megy haza, amelyikben dolgozott — Említésre méltó még a forró feketekávé kiszolgálása is. A kocsibeáró kétszer két méteres bódéjában adják a feketét, fekete pohárban. Az eredetileg fehér pohár azért fekete, mert nincs víz, hogy elmossák, így a mozdonyvezetők és fűtők ujjlenyomatai egymásra halmozódnak. Megborzong. — Gusztustalan. — Nemrég elkészült egy új épület. Már előre örültünk, hogy véget ér ez a pokoli állapot és mit ad az „állomásfőnök?” Hát nem irodákat helyeztek el benne?! — mondja elkeseredetten Falusi Béla. — Továbbra is a gépen éjszakázhatom, mert én arra a pocsék helyre nem megyek. — A legöregebb mozdony- vezetők sem emlékeznek rá, hogy valaha is jobb lett volna a helyzet Debrecenben — kontráz Egedi Pál. — Már a Népszabadság is közölt cikket a záhonyi vasutasok debreceni panaszáról. Semmi visszhang. Reméljük, hogy a MÄV illetékesei végre lehetőséget találnak arra, hogy az éjszakájukat Debrecenben töltő vasutasok kultúráltabb körülmények között pihenhessenek. B. J. 0 Heine .ak a fagy hátráltat Miért nem dolgozhatnak teljes intenzitással as építők Egyhetes tanfolyam kezdődik a pártiskolán Szolnokon a megyei pártiskolát március 26-án a kereskedelmi és felvásárlási vállalatok igazgatói, valamint a földművesszövetkezetek ügyvezetői veszik birtokukba. Az egyhetes tanfolyam részvevői feldolgozzák az SZKP XXII. kongresszusának anyagát, megismerkednek a második ötéves terv főbb célkitűzéseivel, a kereskedelmi és felvásárlási szervek fontosabb feladataival. Irnmm Takarékos falusiak Állandóan növekszik a földművesszövetkezeti takarék- szövetkezetek népszerűsége. A rákóczifalvai szövetkezet két hónap leforgása alatt megkettőzte betétállományát. A csépai takarékszövetkezet tagjai két hónap alatt egymillió forintnál többet gyűjtöttek össze. Legutóbb Ti- szaszentimrén alakult takarékszövetkezet kétszáz taggal. A betétgyűjtés megkezdődött. AZ ÉM SZOLNOK megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói 1962. évi tervük teljesítésére munkaverseny felajánlást tettek. A vállalat vezetősége vállalta a munkaverseny feltételeinek biztosítását. A tavasz hivatalos kezdete előtt felmérték újra és részleteiben a folyamatban lévő és még ez évben indítandó munkákat. Kitűnt, hogy a további folyamatos munka akadálya nemcsak a lassan befejeződő tél, hanem főképpen a beruházások rossz előkészítése, a hiányos tervek és a tervhiány. A vállalatnak 1962. évre tervezett termelése 30 százalékához nincs még terve, de ahol terv van, ott sem megy minden simán. A BERUHÁZÁSOK egy részénél az előzetes szanálás késik, igy nem indítható a munka, a karcagi 24 lakásnál, a mezőtúri TÜZÉP telepnél, a kunhegyesi Vízgépészeti Vállalat irodaházánál, hol a tervezett épület nagyobb, mint a vállalat telke. Másutt nincs rendezve a hitel, így nem indítható a munka, mint a szolnoki Mértékhitelesítő Állomás építkezésénél, a szolnoki bölcsödénél. Kevés a hitel a jászberényi thermálfürdőre, melynek építkezése tavaly szeptembertől hitelhiány miatt szünetelt és jelenleg nincs biztosítva az ez évi befejezéshez szükséges ösz- szeg. Hitelhiány az oka, hogy a megyei tanács lakáskerete eddig kevesebb, mint a kivitelező vállalat 1962. évi lakásprogramjára vonatkozó tervszám. Így a vállalat sürgeti a terveket, szanálást, többlet beépítést vállalna, .míg a megye — mivel a részére biztosított keret kevesebb — úgy érzi „határidőn belül van”. Másik akadályozó tényező a meglévő tervek hiányossága, például a Szolnok, Sólyom út, Magyar út lakóházak földszintjén elhelyezendő vendéglátó üzemek tervét még mindig átdolgozzák, pedig az építkezés, több mint egy éve folyik. A martfűi 48 lakás közművesítése véglegesen még most sem megoldott, bár azokat júniusban át kell adni. A Vörös Csillag úton épülő blokkos lakások tervezett fűtés megoldását az építési hatóság nem engedélyezte, így a rendelt típusblokkok helyett egyedi blokkokat kell rendelni. A LEGSÚLYOSABB probléma a tervek hiánya. Ez a munkák előzetes ütemezését bizonytalanná teszi, másrészt ha a tervek beütemezettnél későbben érkeznek, munkahiányt okoznak és zavarják a programot. Az átmenő munkák közül a Törökszentmiklósi MezőA törökszentmiklósi malom laboratóriumában a legprecízebb műszerekkel, bonyolult vegyi eljárásokkal vizsgálják a liszt minőségét mielőtt a sütőüzemekben feldolgozásra kerül. A kenyér- liszten kivül itt ellenőrzik a különféle olajipari darák szemestermények, húslisztek és egyéb őrlemények minőségét. Képünkön Kollár István és Pusztai Jenő laboráns mikroszkópos vizsgálatot végez az olajdarán. gazd. Gépgyár bővítése tervei közül csak az 1961-ben megkezdett csarnok terve áll a kivitelező rendelkezésére és 10 millió forint értékű, 1962- ben megvalósítandó építmény terve még hiányzik. A TISZAFÜREDI strand építése 1961-ben indult, de az 1962-es ütem tervei még nincsenek a kivitelezőnél. Késik a terve a szolnoki baromfikeltető állomás bővítésének, a karcagi tsz-közi csibenevelő épületeinek, a szolnoki Alföldi Kőolajfúrási Üzem telepe üzemi épületeinek. Késői tervszállítás miaü nem fejeződhet be a Szolnok Vasipari Vállalat üzemi épü lete, a túrkevei szélesvásznV mozi és kétséges, hogy Szolnokon a Tiszántúlon felépítendő városi strand medencéjében fürdik-e az idén valaki. Egyes beruházók betervezett munkáikat lemondják, vagy hitelét csökkentik, így veszélyeztetik a megye és a vállalat beruházási tervének teljesítését. Lemondta a MÉK a Jászberénybe tervezett raktárát, a túrkevei tsz- ek a tervezett közös, 10 000 férőhelyes tojóházukat. Az időbeli tervszolgáltatást hátráltatja sok esetben az is, hogy a beruházók nem elégednek meg az érvényes típustervekkel, hanem addig járnak — ami pedig időbe telik —, míg a típusterv alkalmazása alól felmentést kapnak, mint például a Szenttamási Állami Gazdaság lakóépületeinél, melyeknek terve már rég meg lehetett volna. A FELSOROLT akadályok súlyosak, de nem megoldha- tatlanok. A közös cél érdekében az ÉM Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat segít a megoldásban és reméli, hogy a beruházó és tervező szervek összefogása rövid idő alatt felszámolja azokat, mert sikeresen kell, hogy végezzük a 1962. évi megyei építési beruházási tervet és közösen biztosítsák az utat a dolgozók munkaversenye teljes kibontakozására. Schmidt Tibor oki. mérnök, tervoszt. vez., ÉM Szolnok Megyei Építőipari Vállalat. ..................................... mummimumumn JM UIIIIIUlUJUmMHimnnnmimmii.i DMiTRIJ PETROV: TOCCATA ÉS FUGA JA tábornoknak teljesült az a kívánsága, hogy művészcsoportot küldjenek a frontra. Elég sok művész vállalkozott arra, hogy fellép a katonák előtt. A csoport tagjait igen alapos körültekintéssel, a legjobbak közül válogatták össze úgy, hogy több énekes, zenész, táncos, akrobata és egy bűvész került a csoportba. A hadiszerencse akkoriban már végképp a szovjet csapatokhoz szegődött, s a szovjet harcosok diadalmasan közeledtek a német határokhoz. Amikor a művészek megérkeztek a megadott helyre, ott kiderült, hogy a keresett egység már előbbre nyomult. Szinte lehetetlen volt utolérni a frontot, amely hétmérföldes léptekkel tört egyre messzebb. Végül aztán egy tiszta, rendezett német kisvárosban a művészek mégiscsak ráakadtak a keresett alakulatra. A parancsnokok nagy örömmel fogadták a vendégeket. Lakatlan házakban szállásolták el őket, majd miután étellel-itallal jóltartották a művészeket, azonnal nyakukba vették a városi hogy megfelelő helyiséget keressenek az előadáshoz ... Hosszas keresgélés után a városháza hatalmas, gótstí- lusú, vöröstégla-épületét találták a legalkalmasabbnak erre a célra. A tágas nagyterem tökéletesen megfelelt ai’ra, hogy ott rendezzék az előadást. Volt benne dobogó is, melyen ünnepi alkalmakkor a város polgármestere szokott beszédet mondani. Ezt a dobogót jól tudják majd használni a fellépő művészek. — Szerencsénk van, hogy épségben maradt ez az épület — jelentette ki öblös hangján a testes, alacsony, deresedő hajú Gnutyev népművész, a híres énekes. — De nicsak, orgona is van — jegyezte meg körülpillantva Lida, ez a karcsú, fekete szemöldökű, szép asz- szony, a művészcsoport zongorakísérője. — Valóban — kapott a szón Gnutyev —, mit keres ez itt? Megkérdezték a városháza gondnokát. A hetven év körüli szikár öregember a félelemtől reszketve adta meg a magyarázatot: — Hát hogyne kellene, uraim... A nemzeti ünnepeken ebben a teremben ünnepséget szoktak rendezni. Az egyik művész kipróbálta az orgonát. A terem visszhangzott az ezernyi ezüstcsengettyű és síp hangjától. — Tehát, kedves elvtársak, megállapodtunk — mondta az ezredes a művészeknek —, a műsor holnap reggel tízkor kezdődik. Addig vendégeink kipihenik az út fáradalmait, mi pedig mindent előkészítünk... ftgUléptek a városházából, és sétára indultak. A főutca, amelyen haladtak, nyílegyenesen szelte át a kis várost, egyik végétől a másikig. Lida csak ámult a városira kifogástalan tisztaságán. — Nézzétek az úttestet — mondta. — Minden kockája szabályosan egyforma. — Ó, a németek mindenben ilyen pontosak! — És házaik stílusa! — kiáltott fel újra Lida, s fejét hátraszegte. — Minden gótstílusú... Meg kellene tudakolni, hogy mikor alapították ezt a bűbájos kis várost... Ezt azonban nem volt kitől megtudni. A város olyan kihaltnak látszott, mintha lakói a szovjet csapatok közeledtével mind elhagyták volna. De ez csak látszat volt, mert ha alaposabban körülnézett az ember, akkor észrevehette, hogy itt egy gyermekszem les ki lopva az ablak mögül, amott meg a piros cseréppel fedett kőház ajtófélfájánál egy öregember pipája füstölög. — Nézd, Lenya — szólt Lida a férjének, Jermakov operaénekesnek —, emberek. — Látom. Hát hiába — sóhajtotta Leonyid —, a háború mindenki számára egyformán szörnyű. Visszafelé jövet ismét elhaladtunk a városháza előtt — Menjünk be még egyszer — kérte a férjét Lida. — Hadd orgonáljak egy kicsit. — Nem bánom, menjünk. A városháza előtti tér tömve volt teherautókkal, sebesültszállító kocsikkal. Körülöttük katonák sürög- tek-forogtak. Ügyet sem vetettek Leonyidra és Lidára. — Hát ez meg mi? Az épület ajtaja tárva-nyitva állt, a teremből bársonyosan búgó akkordok fenséges hangja áradt. — Valaki orgonái... — torpant meg Lida. két művész csendben ^ közelebb ment. Az orgonánál őszbe csavarodott hajú, idős férfi ül, és egy Beethoven-szonátát játszott átszellemült arccal. Meg-megrázta hófehér fürtjeit, s annyira belemerült a zenébe, hogy szinte semmit sem látott maga körül. Málnapiros kabátkás, három- négyéves forma helyes kislány álldogált mellette, két pici kezét áhítattal fűzte össze a mellén, mintha imádkozna, s elbűvölt tekintetét egy pillanatra sem vette le az orgonáié öregről. A férfi megvárta, míg az utolsó akkord reszketve elenyészik a hatalmas terem távoli szögletében, majd felnézett és kérdőn pillantott y
