Szolnok Megyei Néplap, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

-1962, március 20,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

V9

Önkiszolgáló sertéstelep Kuncsorbán

Fél aktatáskára való százas — 160 000 forint — értékben károsodott tavaly sértéshullás folytán a kuncsorbai Vörös Október Tsz tagsága. Gazdalogikával nem volt nehéz felismerni a teendőt: sürgősen javítani az elhelyezésén, a takarmányozáson. Jószándékban — és pénzben — nem lévén hiány, hamar téti követte a közösen megformált gondolatot: a szövetkezetiek tizenhat, egyenként négyezer forintos szuper- önetetőt vásároltak, állítottak a sertéstelepre.

Semmi furcsa sincs ezen az önetetőn. Lényegében jókora fém-alkotmány az, melynek ajtaját orrával megtaszítja az enni vágyó sertés és máris előtte az eledel. Az önetetők használata révén a gondozók megszabadultak az etetés idején mindennap beállott hajrától; az állatok pedig

nem remélt mértékben fejlődtek

A szövetkezet szakembereinek korábbi számításai szerint a vályús etetésnél 16—18 százalékosnak bizonyult a daraértékesítés. Az önetetőből táplált hizóknál már meghaladta a 20 százalékot, a süldőknél pedig 28—29 százalékra szökött. A korábbihoz képest hetven dekagrammal nőtt az állatok napi súlygyarapodása. Ennek köszönhető, hogy mig a vályú mellett felnövő sertések általában tizenkét hónap alatt érték el a 110 kilogrammos súlyt, addig az önetetővel jóltartottak nyolc— tíz hónap alatt. A korszerű módszer alkalmazása hízónként és havonként 21 kilogramm életfenntartó takarmány megtakarítását eredményezte.

Modern a jőszághak nyújtott takarmány is: malactáp, sertéstáp—1 és sertéstáp—2. A malacok a szopóskor vé- gefeíe már hozzászoknak az önetétő használatához. Férőhelyük kiképzése olyan, hogy az etetőhöz csak maguk férhetnek hozzá, anyjuk nem.

Kétségtelen, hogy a szu- per-önetetők beállítása mellett a fokozott tisztaság, a

gondozói munka megjavítása szintén hozzájárult ahhoz, hogy

az elhullás szórványossá

váljon a Vörös Október Tsz sertéstenyészetében. Januártól március közepéig 408 malacból csak 18, (320 süldőből csupán 14, 924 hizóból pedig mindössze 17 került veszteséglistára. (Az elhullás oka legnagyobb részben tüdőgyulladás volt.)

A szövetkezeti vezetők ma már derűsen említik, hogy 1959-ben szinte „imádkozni” kellett egy—egy gazdának, hogy vállaljon munkát a sertéstelepen. Ma legfeljebb sok irigye lehet Stass Jánosnak és Darók Ferencnek, szánakozója egy sem...

A szuper-önetetővel — norma szerint — egy gazdának 130 sertést kellene ellátnia. A Stass—Darók pár keze alatt 709 hizó gömbö- lyödik. És ugyanakkor szó sincs arról, hogy az embereknek hajtaniok kellene magukat! A modem tartásnak — nem kevésbé a gondozók magas jövedelmének — köszönhetően a tsz vezetőség már azon töprenghet, hogy a sok jelentkező közül kit állítson váltó-gondozónak a telepre.:.

— b. z. —

C Magyar úttörők, siovfet pionírok találkoztak

Érdekes esemény zajlott le vasárnap délelőtt Szolnokon, a Magyar Szovjet Baráti Társaság irodaházi klubhelyiségében. Magyar úttörők és szovjet pionírok adtak egymásnak „randevút’.

Délelőtt fél 10-kor bevonultak, csendben , és fegyelmezetten a klubba, a piros- nyakkendős lányok és fiúk, s nagy meglepetésre oroszul kezdtek beszélgetni. Ebben, a szovjet pionírokra való tekintettel, nem is volt semmi különös, de abban már igen, hogy a magyar úttörőpajtások szintén értettek és beszéltek a szovjet pionírok anyanyelvén...

Hamarosan fény derült azonban a titokra. A szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház, valamint a Törökszentmiklósi Városi Művelődési Ház orosz társalgási szakkörének tagjai vendégül látták szovjet „úttörőkollégáikat”. A vendéglátás jól sikerült, á" ez a siker már kezdetkor élőrevetette árnyékát. Orosz nyelven köszöntötte egy törökszentmiklósi kisdiák a szovjet gyerekeket, majd ének és szavalat következett. — Az üdvözlésre szintén oroszul, szép népdalokkal, indulókkal, köszönő szavakkal válaszoltak a szovjet pionírok.

Ezután kezdődött a nemzetközi szellemi öttusa verseny. Gyorsan peregtek a kérdések, s a magyar és a szovjet csapat ugyancsak

JSőbisottság alakult

Szövetkezetünkben az asz- szonyok segítik a pártszervezet munkáját, s az egész közös gazdaság tevékenységét. Januárban megalakították a nőbizottságot, hogy szervezettebben dolgozhassanak. A télen sem tétlenkedtek, csomózták a dohányt. Közben megbeszélték azt is, mit segíthet a nőbizottság, így jött szoba a háztáji sertéshizlalási -szerződések megkötése. A szavakat tett követte.

Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy amikor elindultak a háziasszonyokhoz — februárban —, mindössze ötven háznál volt még szerződés. Közreműködésükkel pedig március elejére

már száztíz háznál döntöttek úgy, hogy hizlalnak egy—egy sertést az államháztartásnak.

Ugyancsak sokat segítettek abban is, hogy a kapásterű- leteket felosszuk egyénekre. Meglátogatták a szövetkezeti családokat és közösen kiszá- mítgatták: ki mennyit tud vállalni.

Arra is jutott idejük, hogy önkéntes véradókat szervezzenek, ; Megrendezték á hők napjai'is, amelyre "meghívták a Lenin és az Aranykalász Tsz asszonyait. A jó hangulatban töltött ünnepség és az eredményes tél után most jó kedvvel látnak majd a tavaszi munkákhoz.

Nejzer József párttitkár

Tiszaföldvár, Szabad Nép Tsz

birta az újabb és újabb kérdésrohamokat és ügyesség, ötletesség próbákat. A kérdések zöme a magyar és a szovjet irodalom, zene, képzőművészét és történelem témaköréből került; ki, s a versenyzők igen szépen szerepeltek. Felcsattant a taps, amikor Cs'ibi Mária, Kiss Vera és az egyik szovjet versenyző átvette ■ a szép, értékes könyvjutalmakat.

Több mint 3 órahosszát töltöttek együtt kellemes — hangulatban, jókedvűen a . volt magyar és a szovjet pajtások. Am, 12 óra után már kezdtek éhesek lenni, várta a mintegy 50 pionirt és úttörőt az ebéd odahaza. Még egy utolsó dal, még egy induló és már búcsúzkodtak is a szovjet pajtások.

APRÓSÁG

Szombaton délelőtt történt a szolnoki kikötőben.

Indulásra készen állott a személyszállító hajó. Dőlt a füst a kéményből. Elérkezett az indulás ideje, öt perc — tíz perc, a hajó nem indult. Mi történhetett? — táléi- gattdk az utasok,

A MAHART irodájában szólt a telefon. A MÁVAUT- tól telefonáltak. Nem indul a busz, kérik, várják meg a pesti vonatot.

— Mennyit késik a pesti gyors? =ü Húsz percet? Igen, megvárjujc.

Telt'az idő. Jókora késéssel befutott a vonat, megérkeztek a tiszaroffi utasok. Megszólalt a gőzkürt, elöl. dották a köteleket, a hajó lassan elúszott a kikötőhídtól. Ebben a pillanatban egy szaladó asszony tűnt fel a porton, két kis gyermekét kézen vezetve.

— Vissza — vezényelt Lengyel Gyula, a kapitány. A hajó engedelmesen simult újra a hídhoz. Pedig nem

veszélytelen a visszakozás, hiszen közvetlenül a kikötő mögött hatalmas uszály vesztegelt.

Török Imre uszálykormányos kiugrott a partra, beemelte a gyerekeket, egy matróz a csomagokat, egy pillanattal később az anyuka is a hajón volt,.

Aztán elúszott a hajó. Igaz, késve. De senki sem haragudott érte.

— hí —

ltwm— » —«■«

F»LhHiR4d6

Judit forgatókönyvét Má- riássy Félix viszi filmre, operatőrje Illés György. A zenés, nagyszabású film egy hazánkba látogató zongora- művésznőről szól, aki egy cseh énekest kísér Pestre.

A Balázs Béla Stúdió két. érdekes kísérleti filmjéről érekezett hír. Gábor Pál írta és rendezi a Prometheust. A film gondolata: az ember felfedezte a tüzet, napjainkban már a kozmoszt ostromolja, de még meg kell ismernie önmagát, a kifürkészhetetlen emberi lelket. A másik rövidfilm a Tfiz. rendezője Bácskai István, operatőrje Tóth János. Cinemascope változatban, több csatornás rendszerrel, steréo hanghatással készül, Szer- vánszky Endre zenei közreműködésével. A film a zene és a munka ritmusának harmóniáját ' fejezi ki.

Milyen madár volt? címmel a stúdió dramaturgiai tanácsa elfogadta Bacsó Péter forgatókönyvét. A filmet Fábry Zoltán rendezi. Hőse, egy vidéki város kórházi orvosa, fel akarja jelenteni egy köztiszteletben álló lakos fiát, aki egy fiatal lányt bántalmazott. Az orvos szándékát meggátolják, de a közvélemény utat nyit az igazságnak. Az érdekes témájú film forgatása előreláthatóan tavasszal - megkezdődik.

KAZ4KOV:

a meredély alatt

ii.

Megjelent az anyja. Sovány asszony volt, keskeny ajkát összeszorította, s arcán megtört kifejezés tükröződött, mintha alig egy perce valamiféle szerencsétlenség érte volna. ----— S

zobát keres? Tudunk adni... Nézze meg — kinyitotta az üveges ajtót, és felgyújtotta a villanyt. — Csinos szoba, kitűnő szoba.., Tiszta. Egyedül van vagy családosán?

■— Egyedül.

— Tavaly egy professzor lakott itt. Meg két mérnök. Nagyon jó szoba, jó meleg...

A szoba hideg volt és sivár, erős áporodott illat áradt benne. Blohin összeráncolta szemöldökét.

— Maga... hosszabb időre utazott ide? — kérdezte fürkészően a háziaszőny.

— Egy hónapra — felelte szárazon Blohin, egyre növekvő ellenszenvet érezve az asszony iránt. A lányon járt az esze, aki ajtót nyitott neki.

— Nagyszerű szoba ez, csöndes . . , Mintha nyaralóban lakna.

— Mennyit kér érte?

— Amikor a professzor itt lakott, kétszáz rubelt fizetett és alig volt itthon.

— Kétszázat? — ismételte Blohin és elkomorodott. Ez sok volt.

— fis a tűzifáért külön fizetett — pergett az asszony nyelée. — Talán maga nem fog fűteni? Tehát ez is az én gondom. A fa pedig sokba kerül. Nehéz időket élünk.

Blohin egyre kellemetlenebbül érezte magát. De az utazás után nagyon vágyódott rá, hogy átmelegedjen, s hogy valamiféle szálláshoz jusson, meg aztán választani- valója sem volt, végül tehát beleegyezett. „Utóvégre mi közöm van a háziasszonyhoz! — gondolta. — Ő is végzi a magáét, én is... No, meg nem egy életen át fogok itt lakni!"

— Rendben van! — mondta. E percben valami lehullott a másik helyiségben.

— Nem sétálna egyet, amíg előkészítem a szobát? — kérdezte az asszony, és befelé fülelt a zajra.

Blohin könnyű szívvel ment ki az utcára és rágyújtott. Nem volt kedve sehova se menni, leballagott a folyópartra megállt és eltönrennett.

Huszonhat éves volt. Mióta befejezte az egyetemet.

egyre gyakrabban gondolt a nősülésre. Szerelem nélkül nem tudta elképzelni a házasságot, valamiképpen azonban mindig elkerülte ez az érzés, és ez az utóbbi időben komolyan nyugtalanította, sőt letörte, ö is, mint sokan mások, úgy látta, hogy abban a városban ahol él, azon az egyetemen, ahol tanul, egyszóval otthon: semmi rendkívüli nem történhet. Otthon minden megszokott volt és hétköznapi. A rendkívüli valahol messze várt rá, ezért kedvelte annyira a távoli utazásokat, és valahányszor csak útra készülődött, szinte meggyőződéssel hitte, hogy valami örömteli történik vele, valaki belészeret... Utazott, utazott — és csak nem történt semmi, de a szerencsés találkozásba vetett hite azért nem hagyta el.

Most, mikor a széles folyó hófödte síkját nézte, mely tágas mezőre emlékeztette, eszébe jutott a leány, aki olyan zavarba esett, mikor ajtót nyitott neki. És minél tovább gondolt rá, annál hevesebben dobogott a szíve. Talán éppen ez volt az a régóta várt találkozás, az a rendkívüli boldogság, amelyről álmodott? Ki ez a leány? Miképp élt idáig, és hogyan fog ezentúl? Iparkodott maga elé idézni az ajkát, a szemét, az arcát, de sehogy sem sikerült. Csak annyit érzett, hogy a lány szemrevaló, és hogy zavara sokat jelenthet...

— Csuda jó! — szólalt meg hangosan Blohin és hátranézett. Halványan fénylettek a ház ablakai... Moszkva után szokatlanul csöndesnek és titokzatosnak talált itt mindent. Jókedv és tűz feszítette belül. Elszívta a cigarettát. és felfricskázta a levegőbe. A cigaretta lehullott a hóra. de nem aludt el: azon a helyen, ahová esett, sokáig parázslott egy halványpiros pont a sötétben.

„Ideje, hogy induljak” — gondolta Blohin, és visszaballagott a házhoz. Mosolygott a sötétben, és elégedetten hallgatta, mint ropog lába alatt a hó.

*

A szoba padlója frissen volt mosva, és keskeny vaságy állt a fal mellett, zsíros, szürke párnával. Bejött a háziasszony. Riadtan tekingetett Blohinra, sűrűn forgatta sápadt arcát a fal felé. és ilyenkor úgy tetszett, hogy mindent lát. ami a falon túl történik. t

— Ágyneműt is adjak? — kérdezte.

■— Hát persze — felelte mérgesen Blohin. és felrántotta szemöldökét. Mindenkénpen igyekezett az asszony tudtára adni elégedetlen csodálkozását; ellenszenve percről percre növekedett. ■

A vaságyra ágynemű került, az asztalra terítő. Blohin megnyugodott, kinyitotta bőröndjét, kirakta holmiját, könyvet vett. ele és olvasni kezdett De hirtelen beleunt nem volt kedve a betűhöz, érős, forró teát szeretett volna inni vékony falú pohárból beszélgetni vágyott.

Letette a könyvet. *?.<? kö^rnrök^re tővnawimrl.na kibá mult a sötét, párás ablakon. Hallgatta, mint ropog a fa

a kályhában, s arra gondolt, hogy tegnap még az Arbaton sétált Moszkvában, most pedig itt ül egy idegen házban, ismeretlen emberek között, akik közönyösen néznek rá, nem érdekli őket a múltja, a foglalkozása, s akiknek talán soha nem fog eszükbe jutni, ha majd elutazik innen.

Biohint nyomasztották, elszomorították ezek a gondolatok. Eszébe jutott, hogy lefekszik, de nem volt kedve az alváshoz. Aztán felállt, végigment a szobán, megpiszkálta a kályhát, hallgatózott és kiment a konyhába.

A leány közben sötétszínű ruhába öltözött át, az asztalnál ült és hímezett. Amikor Biohint meglátta, elpirult, megmoccant, mintha fel akarna ugrani, hogy elszaladjon, de mégsem ment el, csak mélyebbre hajtotta d fejét. Blohin körülpillantott, leült az asztalhoz, és halkabbra fogva hangját, megkérdezte:

— A mamája hol van?

— A malacot eteti.

Halk és finom vglt a hangja; habozva válaszolt, mintha nem értette volna meg mindjárt a kérdést. Aranyszínű haja könnyű hullámokat vetett a halántéka mellett, a hajtincsek a homlokára hullottak, s ezt az egész, tompán fénylő, csillogó hajkoronát tiszta és egyenes választék szelte ketté.

— „Hány esztendős lehet? .— töprengett .Blohin. — Tizennyolc? Tizenkilenc?’’ Elnézte hajtincseit, a választékot, finom nyakát, és sajnálta, hogy ő most nem húszéves, nem szép. és fájó szomorúságot érzett lelkében. Nem kívánt mást, csak ott ülni mellette, és hosszú, hosszú ideig nézni a lányt. „Még nyomban belészeretekf — gondolta hirtelen rosszkedvűen.

— Dolgozni jár vagy tanul? — kérdezte.

A leány felemelte fejét. Blohin apró, halvány szépiákét vett észre az arcán és homlokán, meglátta igen kicsiny, piros száját, és áttetszőén tiszta szemét. E szempárnak megvolt a maga világa, mely messzi-messzi derengett tőle. Blohintól, a maga élete, mely ismeretlen és megközelíthetetlen volt számúra.

— Dolgozom — felelte a lány kedvesen és bizalommal. — Számvivő vagyok. A másik parton... Jelentkeztem egyetemre, de nem vettek fel. Ügy készültem, tanultam, mint egy bolond, és lám. minden hiába való volt...

— És most unatkozik?

— Nappal, munka közben, jól érzem magam. De esténként nagyon unatkozom. Mindig csak egyedül, egyedül ... Az utcán ritkán járok, moziba megyek néha. A mama nem szeret magában maradni. Hímezgetek... Örülök hogy kivette a szobánkat, nem szeretem az üres szobákat! Féltem, hogy magának nem tetszik meg nálunk. Olyan sivár .. Mi is tetszhet meg minfilunk? — Ellenséges rnllantással körülnézett a konyhában, szeme elsötétült. (Folytatjuk)

A Hunnia Filmstúdióban serényen folyik a munka. — Révész Görgy befejezte Kassák Lajos Angyalföld című regényének filmváltozatát: Az angyalok földje főbb szerepeit Tolnay Klári, Végvári Tamás, Makláry Zoltán, Zenthe Ferenc, Szabó Ernő és Molnár Tibor játsz- sza. Március első napjaiban két új játékfilm felvételeit kezdték meg. Rényi Tamás — két rövidfilm: a Paprikajancsi és az Óriás alkotója renr’ezi a Legenda a vonaton című filmet. A forgató- könyv írója Várkonyi Mihály, operatőr Forgács Ottó. Öt munkás a MÁVAG egyik szerelő brigádja — mond el egy-egy történetet a zsúfolt vonaton, amelyen nem jutott nekik ülőhel. Végül a figyelő, összébbhúzódó utasok között ülve fejezik be — a filmben megelevenedő meséjüket?.,A Legenda a vonaton főszereplői: Szirtes Ádám, Sztankai István, Sln- kovíts Imre, Bánhidi László, Pécsi Ildikó, Madaras József, Lőte Attila és Garas Dezső. A felvételeket e napokban Dunaújvárosban forgatják.

Makk Károly rendező irányításával Balatonfüreden kezdődtek meg Az elveszett paradicsom felvételei. — Az

érdekesnek Ígérkező film forgatókönyvét a tragikus hirtelenséggel elhúnyt Sarkad! Imre írta, s a főbb szerepeket Törőcsik Mari, Pálos György és Páger Antal alakítja.

Befejezéshez közeledik a Játék című húszperces film. Lovas Gábor ötlete nyomán Tóth János írta a forgató- könyvet, amely egy fiatal pár könnyedén induló, komolyra forduló játékát eleveníti meg két főiskolai hallgató, Győri Franciska és Végvári Tamás főszereplésével. A Játék rendezője Tóth János.

Az Egyiptomi történet

stábja. Ran ód i László és munkatársai, több főszereplője, Krencsey Mariann, La- tabár Kálmán, a kis Tóth Laci és mások már a helyszínen készülnek az egyiptomi-magyar koprodukciós színes film forgatására, — mely előreláthatólag e hó közepén megkezdődik. — Ugyancsak rövidesen befejezik a csehszlovák—magyar együttműködésben készülő Vasárnap, hétköznap előkészítő munkálatait. Máriássy