Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-28 / 49. szám

1Ö62. február 213. SZOLNOK. MEGYEI NEPLAr » r £ grassy Ssá tor szellemében Egressy Gábor, a Nem­zeti Színház hajdanvolt kitű­nő művésze ismerte fel elő­ször a művészi tudatosság fontosságát a magyar szín­játszásban. S • magát foly­ton képező lelkiismeretes és alapos művészt választotta példaképének és névadójá­nak a mezőtúri városi szín­játszócsoport, a megye egyik legerősebb és legcéltudato­sabb színjátezóegyüttese Hogyan dolgozik e régi & ahogyan mondani szokás, „ütőképes” együttes? Beszél­jen erről a napló. Harminchárom név szere­pel a névsorban, ötnek a neve mellett ceruzával írott megjegyzés: katona így hu­szonnyolcán dolgoznak itt je­lenleg, különböző korú és foglalkozású emberek. Mert széles a skála a 11 éves Ber- czeli Ildikótól — aki külön­ben négy éve tagja a felnőtt együttesnek, mint gyermek- szereplő — a negyvenegy éves T. Nagy Istvánig, vagy nem sokkal fiatalabb Csípés Mihály tsz-asztalosig. Sok szép sikerük színhelye a mezőtúri művelődési ház. S a lelkes kis közösség soha­sem bízta el magát. A tanu­lást mindenki kötelességének .tartja a szövőnőtől a főelő­adóig. Mert, sokféle foglalko­zású ember «vűlik itt össze. Nagyrészt munkások. Egé­szen pontosan hét kivételé­vel azok. Szeretik egymást és ezt a ezeretetet a közös • kirándulások, a színházláto­gatások, viták mélyítik el: Amiről annyit beszélünk, a belső életről, a kollektíva közös nevelésének szükséges­ségéről. az itt jórészt meg is valósult. A TV játszotta a Vízkeresztet, meg a „Nő a barakkban” című drámát. Együtt volt az itthon tartóz­kodó valamennyi műkedvelő. Aztán parázs vita indult ..rpeg: hogyan játszottak _ a. színészek? Mit lehet tanulni Uraytól? Át lehetne-e hozni a Vízkeresztet Mezőtúrra és hogyan oldanák meg itt? Heves és szenvedélyes be­szélgetésük volt a Tiszta ég­bolt vetítése után, amit szin­tén együtt néztek meg. Itt főleg az eszmei mondanivalót értékelték, az igazság bátor, merész újszerű ábrázolását, a kommunista ember hűsé­gét az eszméhez. Csipes Mi­hály, Szabó Gábor, Kecse István ezeknek a vitáknak fő „hangadói”. bokát tanulnak tehát és igen sok szakmai elméleti kérdést is megismertek A hivatásos színészeket meg­előzve és egyben a szocia­lista hagyományt ápolva rhu- tatták be az elmúlt évben Bata Lajos Sötét ház című korrajzát A dramaiurgiailag nem össze* 'gott, inkább tan- drámaszerű darab igen nagy feladatok elé állította a tár­sulatot és a szemle közönsé­gének, közöttük szakmai kö­zönségének lelkes tapsa bizo­nyította, jól oldot'ák meg a leckét. Most újra tanulás van a műsoron. Ismét Barta La­jost, ismét egy kevéssé is­mert művét mutatják be, a Tavaszi mámort Címével el­lentétben nem valami sziru­pos operett ez, hanem a bé­ressorban élő parasztság jól­sikerült korrajza. Mint már sokszo február­ban is kiléptek a művelődé- j si ház ajtaján. 3-án Csugar- j ra. az Űj Reménység Tsz-be i látogattak el, a hó közepén pedig a túri Petőfi egyik el­dugott részlegébe, a Stem- berg-tanyára. Olyan műsort állítottak össze, amely igen . sokat nyújt az igények fel- j keltésében. Szerepel itt Ka­rinthy, Móricz-jelenet. Aztán Ambrus Tibor, Tabi László mai tárgyú egyfelvonásosai. A hatalmas siker, az őszinte szeretet, amellyel mindkét helyen körülvették őket, bi­zonyítja, helyesen választot­ták meg a műsort, lehet, sőt kell is igényes művekkel menni a tanyavilágba. Ezt a műsort még to­vább is viszik. Március 24- én a mezőtúri Béké-be láto­Szapárfaíuí változások MINDÖSSZE ezer lelket számláló település Szápárfa- lu. Két sor ház, néhány mel­lékutca a Debrecen—szolnoki műút mentén, három kilomé­ternyire Fegyvernektől aho­vá közigazgatásilag is tar­tozik. Lakói nemrég még egyéni gazdák, módos közép­parasztok voltak, s a törté­nelmi változás szele ■— ha kissé megkésve is, de — el­jutott ide is.. 1959-ben je­gyezték fel Szapárfalut te a termelőszövetkezeti köz­ségek listájára. Hogy ez a változás forra­dalmi jellegű volt a telepü­lés életében, nem mi, hanem a tanács, nem a járás veze­tői, hanem ők mondták a szapárfaluiak. Időzzünk el kissé ennél az állításnál. Csiga József ék gatnak, a Szárazlaposra. Ad­dig pedig lankadatlan szerep­tanulás, sok-sok próba, hi­szen közeledik a szemle. És mindennek a mozgatója egy középkorú ember, akit színjátszói, de az egész vá­ros is úgy ismer: Gyula bá­csi. Aki szigorral, ha kell, de nagy-nagy szeretettel is igazgatja azt a bonyolult és mégis oly hálás kollektívát. Berczeli Gyula, a „Kiváló Népművelő” kormánykitün­tetés tulajdonosa kitűnő munkát végez. így valahogy képzeljük el a jó színjátszó együttest. S azzal a jóérzés­sel búcsúzunk: Egressy ,Gá bor nevét méltán viseli a színjátszó együttes Mezőtú­ron. Pesti háztetők Magyar film A Szolnoki Ajándékműsor a Kőzépti- szavidéki Vízügyi Igazgató­ság dolgozóinak köszöntésére. — Elismerés és hírnév. Ri­portműsor a külföldre expor­táló üzemekről. — Zenével a világ körül. — A riporter jegyzetfüzetéből. — Szól a furulya. — Jászkunsági kró­nika. — A mezőgazdász ta­nácsolja. — Mario Lanza énekel. — Elfelejtett mester­ségek. — Műsorzárás. Pongrác, vagy ahogy bará­tai, ismerősei nevezik, Gráci tetőfedő. Vidáman fütyürész- ve végzi munkáját, és min­den erejével arra törekszik, hogy elfelejtse az elmúlt éveket, melyeket örökre ki Szeretne törölni életéből. — Gráci ugyanis megtévedt egyszer, rossz társaságba ke­veredett, s a rendőrség ke­zébe került. Nem is kerül nagy igyeke­zetébe, hogy ne gondoljon a múltra, hiszen olyan szép szakma ez a tetőfedés. S most fiatal lány lép ki a ház kapuján. A szemközti oldalon dolgozó kőművesfiúk kórusa hangzik fel: Hüüü, Gráci! Gráci zavartan, de kíváncsian néz le az utcára, s azt a lányt látja ott, aki­be már két hete szerelmes, s ez a rajongás, amely hat emelet magasságban szüle­tett — úgy látszik teljesen egyoldalú. Éva —• így hív­ják a kislányt — meggyor­sítja lépteit, a világért se merne fölnézni a tetőre, pe­dig talán szívesen látná Grácit... Egész sor bonyodalom után hogy talál egymásra a két fiatal — erről szól a film. mindössze kilenc hónapja tagjai az Aranykalász Tsz- nek. Az embert nem találtuk odahaza, így a feleségét za­vartuk néhány kérdéssel. A zavarást szó szerint kell ér­teni, hisz disznóölés után jócskán akad munka a ház­nál. KEDVES arcú fiatalasz- szony Csigáné. s nem harag­szik a háborgatásért. Életük­ről mesél: — Nem kell mostmár egy hétig is várni az uramat. Tizenkét évig csak vendég­ségbe járt haza Pestről, ahol kőműves segédmunkás volt. Hogy megérte-e a cigány­élet? Mostmár látjuk: nem Mindig elvitt egy hétre száz forintot. Nagyon be kellett neki osztani — bizony még egy fröccsre sem jutott Ta­vasz óta a tsz-ben dolgozik az uram. Hétezerhatszáz fo­rintot keresett és jól fizetett a háztáji is. A 38 forintos munkaegység már szép ké­rése A búboskemence padká­ján ülve figyelemmel hall­gatta a beszélgetést Jóska, a nagyobbik fiú. — Közepes volt a félévi bizonyítvány — válaszolta kérdésünkre. — A kisebbik túl is tett rajta — fűzi hozzá az anyja. — Mik a kedvenc tan­tárgyaid? — A földrajz és a törté­nelem. — Igen, a történelem — szól közbe Csigáné — bár sokszor bajunk volt vele. Mert hol ilyen, hol olyan magyarázatot hallott. A ta­nító igy. a tisztelendő úr meg amúgy magyarázta. De- hát melyik az igazi? Sze­rintem inkább az, amit a tanító mond. ezért Írattam ki a hittanról a két fiunkat. Ne zavarja a fejüket... PERSZE nem minden szü­lő gondolkodik Szapárfalun úgy, mint Csigáék. Ahogy a statisztika . mutatja a tö­rökszentmiklósi járásban három helységben ván hittan­oktatás, de itt a legmagasabb a hittanoktatásra járók szá­ma. Száznegyvenkét tankö­teles gyerek közül hatvan­nyolcat írattak be szüleik Szapárfalun. Ezt a statisz­tikai adatot Bihari Lajosné. iskola-igazgató árulta el, de azt is hozzátette, hogy ezek már a múlt adatai. Ugyanis szeptember óta huszonegy gvermeket töröltettek a szü­lők a hittanra járók listá­járól. Persze, ez az ered­mény nem spontán született meg, és nem önmagától ja­vul állandóan. — Rendszeresen felkeres­sük a szülőket, beszélgetünk velük a kettős nevelés káros hatásáról, • megmagyarázzuk nekik, hogy a kettős nevelés csak megnehezíti később a gyerek tájékozódását és fej­lődését. A szülők meggyőzé sére felhasználjuk a termé­szettudományos és irodalmi előadásokat is. Legutóbb például Mikszáth Kálmán „Különös házasság” című re­gényéről beszélt a TIT előa­dója. örülünk annak, hogy a gyermekek sokkal szíveseb­ben, nagyobb kedvvel nézik a televízió műsort, mint a vasárnapi misét, melyet templom hiányában ugyan­csak az iskolában tartanait. VXZKELETY PÁL elvtárs­sal, a szapárfalui pártalap- szervezet titkárával is be­széltünk. — A felélénkült antikle- rikális propaganda eseten­ként a párttagok magánéle­tére is kihat. ■ E hatás több irányú. A döntő és általános formája-az, , hogy a kommu­nista szülők már jóideje tö­röltették ' gyermeküket a hit­tanoktatásra járók névsorá­ból. Eredményesnek bizo­nyult a taggyűléseken és a személyes beszélgetések al­kalmával végzett meggyőző munkánk. Mindössze egy párttag, B. D. két kislánya jár még hit­tanra. B. elvtársnak egészen a legutóbbi időkig az volt a véleménye: — Tanulja meg a gyerek mindkét igazságot, döntsön aztán saját feje után. Ne te­gyen esetleg később szemre­hányást szüleinek azért, mert valamit éltitkoltak előle. A feleségemmel sem könnyű szót érteni, de most már megállapodtunk, hogy a má­sodik félévben kiíratjuk a gyerekekét, nem tanainak tovább hittant? Szapárfalun" egyre több ember vallja már magáénak űj rendünk, új világnézetét: Az anyagi, gazdásági válto­zás. fejlődés, az egyéni meg­győzés és felvilágosítás szükségszerűen magával hoz­za az emberek tudatának helyes irányba való formá­lódását is. S azok, akik élen járnak; akár mint felvilágosítók, akár mint felvilágosultak —■ elismerést érdemelnek: Máthé László Bubor Gyula Bor búzával gyhangú, szürke ködös téli este volt, de Seres ' János mégis különösen érezte magát. Sem a szobában, sem a konyhában nem lelte helyét. A kam­rának meg tájéra sem mert menni. Tegnap este járt ott utoljára, de akkor olyasmi történt, amitől elfacsa- rodott a gazda szive, A csapravert boroshordó szusszan­tott néhányat, aztán végképp kilehelte a lelkét. Nem adott több bort és Seres János nagyon szomorú lett. A' szomorúsága azóta már nyugtalansággá fokozó­dott és úgy érezte magát, mint a tőrbe esett jószág. Vergődött tehetetlenül. Égette a torkát a szomjúság, kegyetlenül vágyott e5V kis ital után, de egyelőre hiába törte a fejét, nem látott semmilyen lehetőséget arra, hogy italhoz jusson. Pénze nem volt, mert amit a zár­számadás után kapott, azt mind , elköltötte a felesége. Cipőt, ruhát vett a gyerekeknek, sőt még a dunnákra is kigazdálkodott egy pár új huzatot és így bizony nem maradt egy fillérje sem. De ha maradt volna, jól tudta, akkor sem adnak, Nem érti ő azt, mit jelent a borhoz szokott férfiembernek az ital. Bi gymásután szívta Seres a cigarettákat, de azok sem nyugtatták meg. Végül felkerekedett, ki­ment az udvarra aztán az utcára és addig baktatott, amíg a Kócza Ferenc háza előtt találta magát. Furcsa ember volt ez a Kócza Ferenc. Neki egész éven át volt bora és kinek pénzért, kinek terményért, búzáért, ár­páért osztogatta az italt. Valamikor legénykorában Se­res János is sok poharat ürített itt a házigazda meg a maga egészségére. Sőt, akkoriban, ha nem volt pénze, akkor sem jött zavarba. Titokban felmert egy zsák búzát az apja padlásáról, éjjel a kertek alatt átcsem­pészte Kócza Feri bácsi portájára, és utána volt hitele sokszor hetekig. A legényéletnek azonban már régen vége Seres János számára. Odahaza két kis Poronty várja az asz- szony szoknyája mellett és ami kereset adódik, az kell a családnak. Tudta ezt Seres János de azt is nagyon erősen érezte, hogy neki meg bor kell. Megkocogtatta hát Kócza Ferenc kapuját és várakozott. Az udvaron felvonitott a kutya, kisvártatva megcsikordult a kony­haajtó és az udvaron megjelent a házigazda. Köszön­tötte a vendéget, s várakozóan nézett rá. — Egy liter bor kéne, Feri bátyám. Kaphatnék-? — lépett közelebb Seres. , Az öreg Kócza azonban nem mozdult. — Van pfaized? — kérdezte hitetlenül. Mert tudta ő jól, hogy régen volt már zárszámadás a szövetkezei­ben és az előlegfizetés sem kezdődött még meg. — Most nincs, de majd lesz hamarosan — fogad- kozott Seres. A házigazda azonban a szavába vágott. — Búzád sincs? — Van otthon valamennyi •= dadogta Seres, — Akkor hozd azt. Hitel még a kocsmában sincs, édes fiam, nem még nálam — szólt nyersen. EM ideg volt az udvaron, a házigazda nem is foly- tatta tovább a vitát, hanem köszönt és vissza* ment a konyhába. Seres pedig nehéz gondolatokat for­gatva fejében, a maga portája felé vette az útját. Csendes volt már a ház, mire hazaért. Az asszony a gyerekekkel együtt pihenőre tért, Serest ellenben nem vonzotta a pihenés. Gyötörte a bor utáni vágy, a lelkében vad bírókra kelt a tisztesség meg a szenve­dély, s végül az utóbbi győzött. Lassan, óvatosan, mint­ha nem is a saját portáján járna, a kamrába osont. A fal mellett, az alacsony deszkaállványon ott sorako­zott az a három zsák búza, amit a szövetkezettől ka­pott. Ügy tervezte az asszony, kitart ez már az új ter­mésig és nem lesz a kenyérre gondjuk. Seres azonban mitsem törődött a sötétben az gsszonyi tervvel. Vál­lára kapta az egyik zsákot és a kertek alatt Kócza Fe­renc háza felé iramodott. Majd vesz az asszony a bolt­ban kenyeret — nyugtatta magát, — Van ott éppen elég. A rra azonban nem gondolt Seres János, hogy mi a kenyér ára. Mert annak nagy ára lett. A fele­sége gyógyíthatatlannak tűnő végtelen szomorúsága. Nem szólt az az urának egy szót sem a búza miatt, hiszen nem volt perlekdö teremtés sohasem. Az arcá­ról ellenben eltűnt a mosoly és a szeméből úgy sütött a bánat, hogy az feltűnt még Fekete Mihálynak, a szövetkezet párttitkárának is, amikor a földön össze­találkozott Seresnével. — Mi van teveled, lelkem? Miért lógatod az orrod? — kén'»zte nyájasan. — Semmi... Semmi különös. Megfáztam egy ki­csit *— válaszolta Seresné zavartan, mert nem akart 6 árulkodni az urára, A többi asszony viszont new volt ilyen tapintatos. Ismerték és el is mondták Seresné bá­natát. “ Amiatt a tüzrevaló ura miatt fáj a szive. EUopta a gyerekei szájából a kenyeret. Kár, hogy az ilyesmire nincs törvény — kiabáltak az asszonyok és Fekete Mi­hály tudta, miről van szó. Tudta és a dolog nem hagyta nyugodni. Az igaz — morfondírozott magában —, hogy az ilyesmire egyelőre nincs írott törvény. Hasonló do­log már megesett máskor is a faluban, de senki nem szólt a vétkeseknek. Persze akkoriban még nem, is na­gyon szólhattak. A maga földjén, a saját sza,’’táliára küszködött mindenki és abban az időben még nem ismerték a közösség, az egymásért való felelősség em­berséges, meleg törvényét. Mi lenne, ha éppen ennek a törvénynek alapján fognák perbe Seres Jánost és csábítóját, Kócza Ferencet is? Mint bogáncs a nadrágszárban, úgy megragadt ez a gondolat Fekete Mihály, fejében és amikor estefelé találkozott -z elnökkel, szóbahozta előtte is a dolgot. Timár Feri, az elnök nem ellenkezett, de nem is he* lyeselt mindjárt. — Seres nem párttag, Kócza sem az. A vezetőség elé tehát nem citálhatod őket. Talán meg sem jelenné­nek, ha megtudnák, miről van szó. — Nem is oda akarom hívni őket, hanem á szövet­kezet fegyelmi bizo-fttfio- elé — védekezett a párttitkár. — Pontos- ban a kiegészített fegyelmi bizottság elé. Mert meg akarok hívni néhány véldás magar iseletü, sokegyerekes családapát is. Mondják ki ők a közösség intő szavát a megiévedt embereknek. \Eost már nincs mit szaporítani tovább a szót. Ügy lett, ahogy a párttitkár eltervezte, össze­ült az állídlmi fegyelmi bizottság és maga elé idézte a' vétkeseket. Talán két óráig folyt a csendes beszélge­tés a meglett férfiak között. Hogy miről, azt csak azok tudják pontosan, akik resztvettek rajta. De ez talán már nem is érdekes. Elég annyi, hogy még aznap este visszavitte Seres János Kócza Ferenctől a zsák búzát és az asszony arcára még aznap este visszaköltözött a messzetünt öröm mosolygós varázsa. S bölcsen, meg­értőén vele mosolyog a falu is. Különösen az asszonyok vidámak. Helyeslik a történteket és nem csinálnak ab­ból titkot, hogy az emberséges közbelépést a szövetke­zet, az új közösségi élet számlájára írják és őrülnek neki, hogy ma már ilyesmivel is törődnek az emberek. Ballagó László i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom