Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

1962; február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 6 Tanácskozás az öntözés feladatairól (Folytatás as 1. oldalrőL) jegyzékek, és azokban sok­szor utólagosan még változ­tatásokat kellett eszközölni a helykijelölések alaposságá­nak és szakszerűségének hiá­nya miatt. Gátolta az öntözés nagyobb- arányú fejlődését egyes álla­mi gazdaságok és termelő- szövetkezetek ismétlődő mu­lasztása is. Az öntözőtelepek . és a kezelésükben lévő csa­tornahálózat karbantartását és felújítását elhanyagolták. Nehézségeket okozott az csőztető öntözőberendezések csővezetékekkel való ellátá­sa, hiányukban a gépeket sem lehetett teljesen kihasz­nálni. Ugyanakkor esetenként a helytelen telepítésből és a hiányos szervezésből szárma­zóan nem volt kielégítő a permetező öntözőberendezé­sek jelentős többségének ki­használása sem. Ennek bizo­nyítéka, hogy az 1961-es esz­tendőben a 2500-as permete­ző öntözőberendezések az ál­lami gazdaságok kezelésében egyenként 217 holdat öntöz­tek átlagban, a Vízügyi Igaz­gatóság kezelésében 165 hol­dat, a termelőszövetkezetben működő ugyanilyen berende­zések pedig már csak 104 hol­dat — alapterületben szá­molva. Gátolta gyorsabb előreha­ladásunkat az öntözési szem­pontból is kedvezőtlen időjá­rás, mivel a területek öntö zésre való előkészítése az 1960-as őszi hosszú esőzés miatt elhalasztódott. Az előző tavasz végén, valamint nyár elején az ismétlődő esőzés miatt az öntözendő területek jó részéről is a víz levezetése okozott gondot. Ez az állapot megnehezítette az ideiglenes öntözőcsatornák és öntözőba­rázdák elkészítését. A nyári hónapokban pedig már csak korlátozott mértékben lehe­tett a vízigényeket kielégí­teni, mert a vízállás alacsony volt. A megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság ko­rábbi határozatainak szelle­mében maradéktalanul gon­doskodik arról, hogy a má­sodik ötéves terv időszaká­ban az öntözés fejlesztése központi helyet foglaljon el a politikai és gazdasági szer­vező munkában. Szükséges ez márcsak azért is, mert cél jaink és terveink szerint a második ötéves terv végére a megye öntözött területe nagyságának el kell érnie a 140 ezer holdat és ezen belül már 1962-ben — vagyis a 2-ik ötéves terv második eszten­dejében — állami gazdasá­gainkban 30 ezer, termelőszö­vetkezeteinkben pedig 60 ezer holdat, vagyis összesen 90 ezer holdat kell öntöz­nünk. Maximális terméshozamokat érhetünk el Az öntözéssel a termesztés kulcsát tartsuk a kezünkben, 3 így lehetőségünk van arra, logy maximális hozamokat Diztosítsunk, hiszen az öntö- ;és lehetővé teszi a leginten- sívebb gazdálkodási mód negvalósítását, sőt meg is cöveteli azt. Az öntözéses ermesztés ugyanis kisebb ermésnövekedés esetén ráfi- :etéses és csak jó közepes, ’■agy nagyobb termés felett 'álik jövedelmezővé. Az öntözéses termelésre raló nagyobbmérvű beren- lezkedés a második ötéves érv Időszakában feltételezi, logy a beruházások jelentős ányadát az öntözés fejlesz- ésének szolgálatába állítsuk. 1 beruházás nagysága kát. .oldalként természetesen ügg a2 öntözési módtól és a «rendezés rendszerétől, a «rendezés építésének mű- zaki feltételeitől és nagysá- ától. Az intenzív öntözéses ermelés az állóeszközökkel yengébben ellátott szövetke- etl gazdaságokban megkí­vánja, hogy az öntözésre va­ló berendezkedés előtt, vagy azzal párhuzamosan növel­jük az állóeszközök mennyi­ségét is, ezen belül is első­sorban a gép, épület és állat- állományt, mert e feltételek hiánya akadályává lesz az öntözés sikereinek. Céljaink sürgetik, hogy az öntözéses termelés fejleszté­sénél a leggazdaságosabb ön­tözési módot és a berende­zési típusokat válasszuk ki, azokat, amelyekkel viszony­lag kisebb ráfordítással a legszámottevőbb eredménye­ket tudjuk felmutatni. A kü­lönböző öntözési módok és berendezési típusok között azonban nem választhatunk teljesen szabadon, mert ezek különböző természeti, mű­szaki és egyéb feltételek kö­zött adják a várható legjobb eredményt, ezért a különbö­ző feltételek szerint adódó, viszonylag legjobb megoldást kell választani egy-egy gaz­daság adott körülményei kö­zött. Legsürgetőbb feladat: a termelési célok kitűzése Az öntözésre berendezkedő agy az öntözés fejlesztésé­in nagyobb célokat kitűző izdaságok legsürgetőbb fel- lata mindenekelőtt a he- es termelési célok kitűzé- *, a termelendő kultúrák legválasztása, azok helyes •ányainak kialakítása, a nö- §nyek termelési sorrendjé- ;k, esetleg vetésforgójának egállapítása. Az öntözéssel ükségszerűen vele jár a ítésszerkezet bizonyos mó- >sítása is, mert nagyobb rmelési költségekkel a bban jövedelmező nővé­rek területének kiszélesíté- s válik szükségessé. így fel- tlenül indokoltnak tartjuk : öntözésre nagyobb mér- kben berendezkedő gazda­gokban a szálastakarmány, ilamint a szántóföldi öntö- í s térhódításával párhuza- í osan a kukorica és a cu- 1 irrépa-terület hányadának j lentős emelését. Az öntözésről mindenek- e ott azt kell aláhúzni, hogy £ öntözés a természetes csa- [ idék hiányának pótlása i ;yan, de emellett a legin- t ízívebb mezőgazdasági ter- 1 elési forma, amely nem 1 jrlátozódhat csupán az ön­ti zővíznek a területen való s étosztására, hanem céltu- i fosán a termesztés minden f zisán kell hogy érvényesít- s az intenzív öntözéses fer- r esztés követelményeit. En- r Ifogva a legszorosabb fssz- i mg teremtendő meg a ter- i esztés és az öntözés kö­zött, mivel e kettő egymás­tól elválaszthatatlan és egy­másra kölcsönhatással van. Már a talajművelésnél te­kintettel kell lenni a mély­lazításra, mert az öntözés iszapolja, összeülepíti a ta­lajt, rontja annak szerkeze­tét. A talajlazítás, s a talaj fizikai szerkezetének és ezen belül vízvezető és víznyelő képességének javítása és fenntartása alapvető feladat. A trágyázásnak is igazodni kell az öntözéses termesz­téshez. Az öntözés ugyanis csak akkor biztosíthat gaz­daságos és eredményes ter­melést, ha az a növény ré­szére felvehető tápanyag­készlettel párosul. Az öntözéses termesztésnél megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vetendő faj­tára, a vetés idejére és mély­ségére, a növények ápolá­sára, a tenyészterületrs, kü­lönösen kukorica- és répa­termelésnél a sor- és nö­vénytávolság bontására, a tőszám optimális meghatá- rozására, a növények ápolá­sára. Fő módszer a felületi öntözés Az öntözés — mint az ön­tözővíznek a területen való szétosztása gyakorlatilag fe­lületi, valamint esőztető módszerrel történik. Fő mód­szerként továbbra is a felü­leti öntözést ajálnjuk és a permetező öntözést inkább csak ott javasoljuk, ahol a talaj domborzati viszonyai azt szükségessé, az öntözött kultúrák hezamértéke pedig gazdaságossá teszi. Kökény elvtárs ezután a két módszer alkalmazásának lehetőségéről és követelmé­nyeiről beszélt. Majd így folytatta: Előbbre kell jutnunk a legelők öntözésében is, s a műszaki berendezéseken túl a legelőöntözésre agronómiai- lag kell alkalmassá tenni az öntözhető területet. Az ön­tözést a legelők rendszeres ápolása, s lehetőség szerint tápanyagvisszapótlás előzze meg. Legelőink jelenlegi fű- hozarpát vizsgálva ugyanis sem a legelők rendszeres ápolásáról, sem az öntözés' adta többlet-takarmányho- zamról nem mondhatunk le. Az előzetes feltételek megte­remtése mellett az úgyneve­zett vadöntözés lehetősége is eredményekkel biztat, ami­nek bevezetése olcsó, előnye a gyorsaság és viszonylag kis költséggel megteremthető mű­szaki feltétel. öntözéses termesztésnél természetszerűen növekszik a munkaszükséglet, egyrészt az öntözéssel kapcsolatos munkák miatt, másrészt a nagyobb termésátlagok be­takarítása következtében. A munkaszükséglet növekedése változik, az öntözési mód és a berendezés típusa, az ön­tözés intenzitása és a ter­mesztett növények öntözési igénye szerint. De hozzáve­tőlegesen a .növénytermesz­tés átlagos ftiunkaszükségle- téhez képest ez mintegy 30 százalékos növekedést jelent, ebből származóan az öntözés fejlesztése — az egyéb adott­ságok mellett — főleg olyan szövetkezetekben indokolt, ahol esetenként nehézségek­be ütközik a tagság bizo­nyos részének foglalkozta­tása. Az öntözési feladatok nagy­sága mindenekelőtt feltéte­lezi, hogy átlagon felüli erő­feszítéseket tegyünk a me­gyei vezető szervek által meghatározott feladatok meg­valósításáért. Mint már említettem, 1962- ben Szolnok megyében 90 ezer katasztrális hold öntözé­sével számolunk és ebből a tanácsi szektor kötelezettsége 60 ezer hold. Ezen belül cé­lul tűztük: mintegy 11 ezer hold rizs, 20 ezer hold kapás, 10 ezer hold takarmány, 10 ezer hold legelő, 6 ezer hold kert és 3 ezer hold egyéb nö­vény öntözését. Az említett feladatok meg­valósításához lehetőségeink megfelelőek, mert a műsza­kilag berendezett területek­ből üzemeltethető mintegy 28 ezer hold, új szántóföldi öntözőtelepen mintegy 2500 hold, ideiglenes egynyaras öntözéssel mintegy 7500 hold. felületi öntözéshez tehát rendelkezésre áll mintegy 38 ezer hold. A felületi ön­tözésre alkalmas területek kihasználási foka 1961-ben 43 százalékos volt, 1962-re 55 százalékos kihasználást tervezünk. Esőztető öntözéssel mint­egy 14—15 ezer holdon szá­molunk, amelynek megvaló­sításéhoz rendelkezésünkre áll összesen 110 esőztető beren­dezés, s a tervek szerint egy-egy berendezéssel átlag 130—135 holdat kell ön­tözni; az előző évben is töb­bet öntöztünk ennél valame­lyest egy-egy berendezéssel. Hozzávetőleges számítá­sok szerint a műszakilag be­rendezett területek jobb tó- használásával a _ korán beta­karításra kerülő kultúrák után vetett, öntözött takar­mányokkal mintegy további 2—3 ezer hold a meglévő esőztető berendezések Jobb kihasználásával. teljesítmé­nyeinek növelésével pedig további 1000—1500 hold ön­tözésére adódik lehetőség. _ Nagy tartalékok tárhatók fel az egynyaras öntözés le­hetőségeinek jobb kihaszná­lásával, s a legelő-területek öntözésével. • M I A feladatokat illesszük az üzemtervbe korlati oktatással egybekö­tött megbeszéléseket tart­sunk a szomszédos gazdasá­gok önözési brigádjainak közreműködésével. Az előadó befejezésül a párt, állami és gazdasági ve­zetők felelősségéről szólott az öntözési feladatok megva­lósításában. Kökény elvtárs előadását vita követte. HOZZÁSZÓLÁSOK Elvtársak! Minden lehető eszközzel biztosítani szándé­kozunk, hogy az öntözéses feladatokat az állami gazda­ságok és termelőszövetkeze­tek az 1962 évi üzem terveik­be beillesszék. A járási, vá­rosi vezető szervek számára kötelező jellegű feladat a tervkészítés, illetve jóváha­gyás során ennek ellenőrzé­se. Az állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek március 31-ig részletesen ki kell munkálniok az öntözen­dő kultúrák termesztésének technológiáját, amely tartal­mazza az öntözés megvaló­sításának technikai kivitele­zését, az öntözések számát és előrelátható idejét, vala­mint az alkalmazandó agro­technikát. A járási és városi vezető szerveknek, valamint az ál­lami gazdaságok megyei igazgatóságának az öntözésre betervezett területeket hely­színen kell ellenőrizniök március 31-ig A tervek fe­lülvizsgálatakor és az öntö­zéses területek helyszíni szemléjekor nagy gondot kell fordítani az egynyaras öntö­zésre alkalmas területek fel­tárására. s a szükséges in­tézkedésekre, mivel „ ennek az öntözési formának nagy a jelentősége, mert viszony­lag könnyen megoldható és jó a hatékonysága. Biztosítani kell, hogy az állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek az öntözéses gazdálkodás megvalósításá­ban közreműködő szervek­kel idejében kössék meg a szükséges megállapodásokat és szerződéseket (vízhaszno­sítási szerződés, géphaszon­bérlet, stb.) Gondoskodni kell arról, hogy a termelő üzemek — a gépállomásokat is ide értve — Idejében intézkedjenek az öntözés eszközeinek a biztosításáról, így többek kö­zött az öntöző motorok, szi­vattyúk, szivomyák, baráz­dahúzó eketestek, stb kija­vításáról. illetve beszerzésé- rőL Emelni a kivitelezés színvonalát Minden körülmények kö­zött emelni kell az öntözéses beruházások kivitelezésének színvonalát, annak az elvnek az alapján, hogy az gazda­ságos legyen. Az öntöző gazdaságokban március 31-ig mindenütt meg kell szervezni az öntöző bri­gádokat, illetve munkacsa­patokat és gondoskodni arról, hogy azokat az öntözési idényben ne irányítsák más munkaterületre; Legyen fel­adatuk az anyaárkok, lecsa- polók karbantartása, s le­gyenek felelősek minden négyszögöl magágyért, a ki­fogástalan vetésért, védekez­zenek az állati kártevők el­len, stb. Ugyanakkor ki kell dolgozni számukra az alap­bérezés és az anyagi ösztön­zés rendszerét, emellett mun­kájuk elismerését is biztosí­tani kell. Az öntözési feladatok je­lentősége megköveteli, hogy magasabb színvonalra emel­jük az öntözéses propagan­dát. Ilyen értelemben nem tekinthető kielégítőnek sem a Néplap, sem a Szolnoki Rá­dió munkássága. Az öntözé­ses propaganda az irányító párt- és állami szervek te­vékenységében sem kap megfelelő helyet, ezért e helyzeten gyorsan változtatni kell. Az öntözéses bemutató gazdaságokban tapasztalat- cseréket kell előkészíteni és két időszakban szervezni. El­ső időszakban az öntözéses üzemelésre való előkészüle­teket mutassuk be, az öntö­zési idény elején pedig gya­Somosi Árpád, a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövet­kezet főagronómusa többek között elmondotta, hogy ők ebben az évben 1880 holdat öntöznek. Az igazat megvall­va először mindössze 750 hol­dat kívántak öntözéssel ter- mőbbé tenni, azonban csak­hamar belátták, — s ezt be­bizonyította a múlt évi aszá­lyos időjárás is, — hogy az öntözésre feltétlenül szükség van. Ugyanakkor hangsúlyoz­ta; az öntözéses gazdálkodás­nak három fontos feltétele van, amelyet nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Első az időben történő öntözés, második a talajerő visszapót­lás és harmadik a jó minő­ségben végzett talajmunka. Felszólalásának további ré­szében Somosi Árpád foglal­kozott a legelőöntözés jelen­tőségével is. Véleménye sze­rint a rétek és legelők öntö­zésének programját nem egy évre, hanem öt-hat eszten­dőre előre kell a szövetkeze­teknek elkészíteni. Csak így biztosítható az állatállomány részére az elegendő és jó mi­nőségű zöldtakarmány. Bálint Kálmán, az újszászi Szabadság Termelőszövetke­zet öntözési brigádjának ve­zetője azokról a tapasztala­tokról szólt, melyeket a Jász­apátiban megrendezett öntö­zéses továbbképzésen szer­zett. Kérte a megyei párt- és tanácsvezetőket, hogy tapasz­talatcseréken, esetleg filmve­títésekkel egybekötött anké- ton ismertessék az újszászi szc« vetkezeti gazdákkal az öntö­zéses gazdálkodás lehetősé­geit. Ma még Üjszászon so­kan idegenkednek az öntö­zéstől. Talán azért, mert a múlt évben későn kapták meg az öntöző berendezése­ket, nem kezdhették meg idő­ben a „locsolást” és így szá­mottevő eredményt nem tud­tak felmutatni. Csizmadia István, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osz­tályának munkatársa az úgy­nevezett egynyaras öntözés jelentőségéről beszélt. Hang­súlyozta, az egynyaras elne­vezés nem azt jelenti, hogy csak egy esztendőn át alkal­mazható e módszer. Több éven át Is hasznosítható az egynyaras öntözés. — Kilencvenhat brigádve­zető tanult Jászapátiban az öntözéses továbbképzésen mondotta. — Sajnos, ezek az emberek nem mindig tudják hasznosítani tapasztalataikat. Ugyanis sok termelőszövet­kezetben a vezetőség még mindig nem kéri ki vélemé­nyüket, amikor a termelési terveket készíti. Helyes len­ne, ha a szövetkezetek elnö­kei, főagronómusai nagyobb, önálló feladatokkal bíznák meg az öntözési brigádveze­tőket. i Kakukk Károly, a kun­szentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezet elnöke szintén az egynyaras öntözés előnyeiről szólt. Ismertette az aktivaülés résztvevőivel az öntözéses gazdálkodás terén elért eredményeiket. Többek között elmondotta, hogy a múlt évben a herefüves ve­tésterületükön hétszer kaszál­tak, s így elegendő takar­mányt tudtak biztosítani jó­szágaiknak. Szólt még az ön­tözőberendezések üzembizton­ságáról, a szakemberképzés jelentőségéről. A vitában felszólalt Csáki István elvtárs is. Többek kö­zött elmondotta: — Két évvel ezelőtt, 1960- ban nagy eredményt értünk el az öntözés terén. Tizen­hétezer holddal nőt egy esz­tendő alatt a megyében az öntözött terület. Mindenki lelkesen vett részt a munká­ban, mindentó ismerte a fel­adat lényegét és igyekezett teljesíteni azt A múlt év­ben .korántsem tapasztaltunk olyan lelkesedést az öntözés iránt. Pedig 1961-ben szoron­gatott bennünket az aszály, nagy szükségünk lett volna a vízre. A megyei vezetés­nek most az a kérése, hogy 1962-ben a tervben előírt 90 ezer holdat, illetve annak egy-egy termelőszövetkezetre, állami gazdaságra eső ré­szén öntözzenek. Ebben az évben 20 ezer katasztrális hold kukoricát kell öntözni a termelőszövetkezeteknek. Vannak jó tapasztalataink. Lássanak hozzá minél előbb a közös gazdaságok a mun­kához, s ha ezt el tudják ér­ni, akkor n§m ‘lesz gond a takarmány biztosítása'. Ter­mészetesen nem lesz minden gazdaságban 60 métermázsás átlagtermés, még akkor sem, ha öntözünk. Azonban az biz­tos, hogy a víz nyomán tiz- tizenkét mázsával több te­rem az öntözött területeken, mint a száraz művelésű ve­tésterületeken. Ha bőven te­rem takarmány, ha aktív lesz a takarmánymérleg, akkor beszélhetünk áruhús növelés­ről is. — Mi azt szeretnénk, hogy a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok már május hónaptól — ha az idő úgy kívánja, már áprilisban is —» augusztus végéig öntözzenek,. Kapjanak a növényele ele­gendő csapadékot. Termelő- szövetkezetek, állami gazda­ságok egységes erőfeszítéssel oldják meg a kitűzött felada­tok végrehajtását. A vitában elhangzottakat Kökény István elvtárs fog­lalta össze, majd Nyíri Béla zárszavával véget, ért a Szol­nokon megrendezett öntözési tanácskozás. Ifjúsági karnevál Kisújszálláson A kisújszállási városi KISZ bizottság a tanácsháza nagy­termében rendezi meg az immár hagyományossá vált ifjúsági karneválját február 24-én, este hét órakor. Jó hangulat, zene, büfé és érdekes műsor várja a részt­vevőket. Este fél hétkor gyü­lekeznek a jelmezes tánco­sok, akik hajnali négy óráig ropják majd a táncot. Köz­ben — nyolc órakor — kerül sor karnevál hercegének és kíséretének bevonulására, fél kilenckor kezdődik a nyi­tó tánc, tíz órakor kerül sor a legjobb jelmezek díjazásá­ra. Fél tizenegykor tangó, keringő és csárdás verseny kezdődik, s pontosan éjfélkor köszönti karnevál hercege a nagysikerűnek Ígérkező kar­nevál résztvevőit, —- a bű­iében. ^ Központi *■ j a vítóműhelyek segítik az erőgépek karbantartását Tizennégy új, háromhajós javítóműhely készül el ja­nuár első napjaiban a gép­állomásokon. s ezekben az elmúlt napokban meg is kez­dődött már a munka. Az egyenként 1300 négyzetméter alapterületű, korszerűen fel­szerelt tizennégy javítómű­hely helyét úgy választották meg, hogy egy-egy járás trak­tor- és munkagép-parkjának javítási központja legyen. A műhelyekben 400—600 traktor és az ezekhez tartozó munkagépek főjavítását le­het elvégezni. A gépállomá­sok saját erőgépe-nek kar­bantartásán kívül a termelő- szövetkezete1' által megren­delt munkákat is ellátják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom