Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-20 / 42. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. február 20. Nagy részvét mellett temették el Molnár Annát Tegnap délután fél négykor helyezték örök nyugalomra Molnár Annát. A temető halottas házánál már jóval korábban gyülekeztek a hozzátartozók, barátok, ti- zenkilences veteránok. Búcsúzni jöttek a párt. a munkásmozgalom egyik régi harcosától. A koporsónál munkásőrök és veteránok álltak díszőrséget. A vasutasok egyesített dalárdájának gyászénekével vette kezdetét az utolsó búcsú. Az MSZMP Szolnok városi bizottsága nevében a ti- zenkilences Fodor János meleg szavakkal búcsúzott a régi harcostárstól. — 1918-ban ismerkedtél meg városunk kiváló harcosával, F. Bede Lászlóval — mondta Fodor elvtárs — Már korábban is a munkások felemelkedéséért, boldogságáért harcoltál. A közös munka és a közös elv hozott benneteket közel egymáshoz. Együtt dolgoztatok a direktóriumban, s tagja voltál a forradalmi törvényszéknek is. Az ellenforradalom elragadta tőled kit legjobban szerettél. Te hős asz- szony életed végéig kitartottál mellette, becsülettel. Harcát tovább folytattad, és mint az élet igazolta, harcotok nem volt hiába való. A sírnál az MSZMP III. körzet nevében Toldi József szervező titkár búcsúzott Molnár Annától. A 71 éves Molnár Annára sokan fognak emlékezni, mert ő harcos életével példát mutatott mindazoknak, akik küzdenek az emberiség felemelkedéséért, boldogságáért. A megbecsülés és tisztelet övezze emlékét. — mondotta Toldi elvtárs. Naayszabású béketüntetés Milánóban Milano (TASZSZ). A múlt hét végén Milanóban nagyszabású munkástalálkozót tartottak, amelyen Olaszország minden részéből mintegy ezer nagy- és számtalan közép- és kisipari vállalat munkásságának képviselői vettek részt. A találko-, zó felhívott a békeharc fokozására. — A felvonulást nagygyűlés zárta be, amelynek szónokai és résztvevői követelték az idegen területeken lévő külföldi támaszpontok felszámolását, sürgették, hogy a közeljövőben tartandó genfi leszerelési tárgyalásokon az olasz küldöttség egyértelműen és világosan foglaljon állást a szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés megvalósítása mellett. Összetűzések a máltai választásokon Valletta (MTI), Vasárnap a három napig tartó máltai képviselőválasztás második napján, a sziget több községében incidensekre került sor. A Máltai Munkáspárt jelöltjeit támogató szavazók és a klerikális reakciósok között. Tűzoltófecskendőkkel és gumibotokkal felszerelt rendőri riadó osztagok oszlatták fel a verekedő csoportokat. A szigeten állomásozó angol csapatokat a laktanyákban riadó- készültségbe helyezték. Az összetűzések során több személy megsebesült. Ilá borús hisztéria keltés az Egyesült Államokban New York (TASZSZ) Kennedy amerikai elnök adminisztratív utasításokat írt alá, amelyek egész sor kormányszervet bíznak meg az országinak a rendkívüli helyzetre előkészítésével. Az utasítások értelmében — jelenti a UPI Washingtonból — kilenc kormány- szervnek, köztük a földművelésügyi, az egészségügyi, az oktatásügyi és a szociális biztosításügyi minisztériumnak terveket kell kidolgoznia az ország készültségi állapotba helyezésére, valamely rendkívüli helyzet kialakulására, egyebek között az Egyesült Államokat érő nukleáris támadás esetére. Vita a szocializmus gazdasági alaptörvényéiről Moszkva (MTI). Az Ekonomicseszkaja Gazeta hétfői számában közli M. Jermakovnak, a közgazdaságtudományok kandidátusának terjedelmes cikkét a szocializmus gazdasági alaptörvényéről. A szerző hangoztatja, hogy Sztálin személyi kultusza igen nagy kárt okozott a közgazdaságtudománynak. A személyi kultusz időszakában a gazdasági törvények működését gyakran a szocialista épitőmunka gyakorlatától elszakítva szemlélték. Sztálin több kérdésben elméleti zűrzavart teremtett, például akkor, amikor A zocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című művében helytelenül fejtette ki szocializmusból a kommunizmusba való átmenet feltételeit, a kolhoztulajdon össznépi tulajdonná változásának útjait. Sztálin súlyos hibákat követett el akkor is, amikor azt állította, hogy az áruforgalom hamarosan elsorvad és átadja helyét a közvetlen termékcserének. Hasonló tévedései voltak a lakosság fizetésképas keresletének kérdésében és több más vonatkozásban is. A személyi kultusz béklyóba verte a közgazdaságtudományi gondolkodást, od. vezetett, hogy a közgazdasági kutatómunka elszakadt az új társadalom építésének gyakorlati feladataitól. A Sztálin-kultusz leleplezése — állapítja meg Jermakov — tág teret nyitott a közgazdaságtudomány termékeny, alkotó továbbfejlesztésének. A cikkíró ezután rámutat, hogy a sjocializmus gazdasági törvényeiről igen sok vita folyt. Egyes szerzők úgy vélték, hogy a szocializmus gazdasági törvénye' nem a szocialista termelési viszonyokkal egyidőben keletkeznek, hanem valamiv ' később jelennek meg, _ a törvények nem a társadalomban végbemenő különböző folyamatok lényegét tükrözik, hanem a gazdasági jelenségek fölött állnak. Az ilyen nézetek csak kárt okozhatnak a gazdaság- tudománynak. mivel — Leni»» megfogalmazása szerint — a politikai gazdaságtan tárgyai nem a dogmák, ha nem a tények. A törvények működéséről alkotott helytelen nézetek másfelől vég nélküli vitákat idéztek elő az egyes gazdasági törvények megfogalmazásáról, ennek következtében a valóság tanulmányozása és o konkrét tények elemzése háttérbe szorult. Az ilyen viták legkiemelkedőbb példája a gazdasági alaptörvény definíciós .vitája volt. Sztálin ezt a törvényt eredetileg így fogalmazta meg: ,,Az egész társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szóéiálista termelésnek az új technika alapján történő szüntelen fejlődése és tökéletesedése útján”. Ezt a meghatározást olyan- törvénnyé emelték, amely minden társadalmi folyamaton kívül állt, iőt valameny- nyi gazdasági folyamat és törvény felett uralkodott. A definíció azonban sok helyes ellenvetést eltett, s ekkor átalakították, az első részét a mondat végére tették, a végét pedig előre hozták... A vitáknak azonban ez sem vetett véget. Jermakov ezután vitába száll Leontyevnek tavaly novemberben megjelent „A múlt utórezgései és az élet követelményei” című cikkével. Az ismert szovjet közgazdász ebben a cikkében tagadta az egyes társadalmi formák gazdasági alaptörvényeinek létezését és szükségességét. Jermakov ezzel nem ért egyet, s szerinte a szocializmusnak ig mis van gazdasági alaptörvénye, amely objektív törvény, s a szocializmusnak igenis van gazdasági alaptörvénye, amely objektív törvény, s a szocializmusban lejátszódó folyamatok lényegét fejezi ki. Az SZKP Központi Bizjtt- sága hetilapiának, az Ekono- . nicseszkaja Gazetának szerkesztősége a cikkhez fűzött megjegyzésében hangoztatja, hogy egyet ért Jermakowal a gazdasági alaptörvény létezésének és működésének kérdésében. A szerkesztőség teljes mértékben egyet ért a Leontyevet ért bírálattal is, ugyanis Leontyev lényegében azt javasolta, hogy a gazdaságtudományból és a gyakorlatból távolítsák él az alaptörvényt, véle együtt e«"”- két más gazdasági törvényt is. „A kér1és ilyetén való felvetése helytelen, s komoly hibákhoz vezethet; keresztülhúzhatja mindazt a sok pozitívumot, amit hazánkban a közgazdaságtudomány fejlődésében ikerült elérnünk” — ' ia a lap szerszerkesztősége. (MTI) Titokzatosság és bizonytalanság a francia-algériai tárgyalások körül A FRANCIA—SVÁJCI határ közelében folyó francia— algériai tárgyalásokról mind ez ideig nem adtak ki hivatalos jelentést. A francia és az algériai miniszterek több mint egy hete folyó tanácskozását titokzatosság veszi körül. A francia és algériai kormánykörökben kiszivárgott derűlátó jelentéseket — •szombaton este kedvezőtlen hírek váltották fel. A tárgyalófelek között nehézségek merültek fel, különösen az európai kisebbség jogai kérdésében. A francia kormány ugyanis gyarmatosítókhoz méltó helyzetet igyekszik biztosítani az Algériában maradó európaiak számára. A váratlan fordulat miatt algériai részről elhalasztották az Algériai Forradalmi Nemzeti Tanács ülését, — amelynek hétfőn kellett volna összeülnie Tripoliban. De Gaulle is szokásától eltérően Párizsban töltötte a hétvégét és vasárnap Debré miniszter- elnökkel tárgyalt. A francia rádió hétfő reggeli jelentése szerint Louis Joxe államminiszter, a francia küldöttség vezetője hétfőn Párizsba érkezett. A Krim Belkaszem miniszterelnökhelyettes és Szaad Dah- lab külügyminiszter által vezetett algériai küldöttséget ugyancsak hétfőre várták vissza Tuniszba. A tárgyalásokon beállott fordulattal függ össze, hogy az algériai ideiglenes kormány Tuniszból érkezett hírek szerint rendkívüli tanácskozásra ül össze. A IIÉTFÖ reggeli francia lapok a nehézségek ellenére továbbra is bizkodással írnak az algériai béke kilátásairól. Terrenoire francia tájékoztatásügyi minisztert idézik, aki vasárnap Lyonban egy gyűlésen kijelentette, hogy e hó végéig aláírják a francia— algériai fegyverszüneti megállapodást. Ezzel szemben algériai kormánykörökben mérhetetlen felháborodást váltott ki az a légitámadás, amelyet vasárnap követett el két francia repülőgép az algériai felszabadító hadsereg marokkói teLenyűgöző gazdaság] vívmányok Moszkva (MTI) Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat az adatokat, amelyek bemutatják a Legfelső Tanács legutóbbi választása óta kivívott gazdasági fejlődést. Az adatokBoí kiviláglik, hogy a két parlamenti választás között a szovjet népgazdaság messze túlszárnyalta a tervekben kitűzött előirányzatokat és lenyűgöző fejlődést ért el minden termelési ágban. A fejlődés talán a termelés évi növekedési ütemének fakazódá sárnál a legszembetűnőbb. A hétéves terv ugyanis az ipar számára eredetileg átlag 8,3 százalékos évi emelkedést irányzott elő, a valóságos növekedési ütem azonban tíz százalékot tett ki a hétéves terv első három esztendeiében. A két választás között az évi acélgyártás 51 millió tonnáról 71 millió tonnára, a nyersvastermelés 37-ről 51 millió tonnára emlekedett. A Szovjetunió erőművei 1957-ben még 210 milliárd, 1961-ben már 327 milliárd kilowattóra villanyáramot adtak a népgazdaságnak. A szénbányászat 463 millió tonnáról 510 millió tonnára emelte évi termelését, de ennél sokkal gyorsabb és számottevőbb volt a távlati fejlesztés szempontjából fontosabb kőolajkitermelés ugrásszerű gyarapodása. A nemzeti jövedelem ily nagymérvű gyarapodása lehetővé tette az alacsonyabb keresetű dolgozók fizetésének emelését, a nyugdíjak megnövelését és az adók fokozatos megszüntetését. Az adók eltörlésének első szakasza 360 millió rubelt takarított meg r. dolgozóknak, s a most kezdődő második szakasz úiabb 400 millió rubelt. (körülbelül 6 milliárd forint) juttat a munkásoknak, a kolhoznarasztoknak, az értelmiségr Ilyen szép fejlődésről adtak számot választóiknak a képviselőjelöltek. Ilyen és még gyorsabb haladásra szavaznak a szovjet dolgozók március 18-án rületen levő tábora ellen. A provokatív légitámadásnak-öt halott és 40 sebesült áldozata van. Az algériai francia főparancsnokság jelentése szerint a támadást két tartalékos katona, egy hadnagy és egy altiszt, az OAS tagjai kö- | vették el. A francia jelentés azonban nem magyarázza meg, hogy miképpen szánhattak fel a szolgálaton kívüli tartalékosok az oráni katonai repülőtérről bombákkal, gépfegyverrel felszerelt repülőgépen. Ugyancsak nehezen magyarázható meg, hogy a két OAS-pilóta símán leszállhatott a saidai repülőtéren, ahonnan egy készenlétben álló autón elszöktek. Az algériai kormány a kalóztámadásról kiadott közleményében rámutat, a francia hadsereg és az OAS közötti szoros kapcsolatra, — amely nélkül nem kerülhetett volna sor a merényletre. A PROVOKATÍV támadás és az OAS terroristáinak zavartalan garázdálkodása az algériai városokban felveti a kérdést, vajon az Algériában állomásozó francia fegyveres erők, amelyek között számtalan szövetségese van a fasiszta titkos szervezetnek, alkalmasak-e rá, hogy a francia—algériai fegyverszüneti megállapodás végrehajtását biztosítsák. Erre mutatott rá Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese egy pártértekezleten mondott beszédében. „Jelenleg a legfőbb feladat — hangoztatta a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese — hogy követeljük az OAS fasisztáinak letartóztatását és megbüntetését, követeljük a hadsereg, a rendőrség, a közigazgatás megtisztítátást, — beleértve Frey belügyminiszter és Papon rendőrfőnök eltávolítását is”. Waldeck Rochet rámutatott: az, hogy az algériai béke elérhető közelségbe került, nem De Gaulle érdeme, hanem az algériai nép szabadságharcának, a nemzetközi közvélemény szolidaritásának a francia munkás- osztály és a francia demokratikus tömegek harcának eredménye. (MTI). Egy új fasizmus arcképe A% új Führer-jelölt ban. Titkos adói — állítólag 300 is működik belőlük — rendszeresen megszakítják a hivatalos rádió adását, különösen De Gaulle beszédeinek idején. Éjszaka Algírt röpcédulák és felhívások borítják el. A reggeli postában az európaiak mozgósítási parancsokat találnak, amelyeket katonakönyvük adatai szerint állítottak ki — csak éppen nem a hadseregben, hanem az OAS-ban teljesítendő szolgálatra szólítják fel őket. A francia kormány ősszel kétszáz rendőrt küldött Algírba az OAS ellen: nem sokkal megérkezésük után megállapították, hogy az OAS-nak kezében valamennyi ükről lista és fénykép van. Az OAS garázdálkodásának legfőbb magyarázata az hogy cinkosai vannak az egész kormánygéoezetben. a hadseregben is. Az OAS vezérkara katonatisztekből áll, akik kitüntették magukat a korábbi gyarmati háborúkban is. Sálán vezérkari főnöke Godard ezredes, akinek terror-egységei az év eleje óta több mint 500 embert gyilkoltak meg és csaknem ezret megsebesítettek. Októberben Godardot elfogták, amint éppen hamis papírokkal hajtott Algír utcáin. A rendőrségen a következőket mondotta az egyik parancsnoknak: „Én ismerem magát és maga ismer engem. Godard ezredes vagyok. Felhívom önt, mint -franciát és hazafit, engedjen szabadon”. Godardot szabadon bocsátották. (Folyt, köv.) ben kezdte támadni De Gaulle-t. Felszólította a háborús veteránokat. 1960 októberében Spanyolországba szökött és szövetségre lépett olyan szélsőjobboldali vezetőkkel, mint Ortiz, aki algíri kávéház- és nyilvánosháztulajdonosból csapott fél politikusnak, Lagaillarde diák- vezér, Susini, az algériai fasiszták elmélet-gyártója, aki nyiltan fasiszta eszméket vall. 1961. április 23-nak hajnalán Raoul Sálán repülőgépen érkezett meg Algír városába, ahol a hadsereg egyes egységei, Challe, Zeller és Jou- haud tábornokok vezetésével puccsot robbantottak ki De Gaulle ellen. Sálán egyenruhájára tűzte mind a 36 kitüntetését és a Fórum-térre hajtatott, azonban a felkelés összeomlott. Challe és Zeller megadta magát — Sálán és Jouhaud az idegenlégió mintegy száz katonájával együtt eltűnt. Néhány héttel később Sálán az OAS vezetőjeként tűnt fel ismét a politikai porondon. Tíz hónap alatt Sálán lényegében kezébe kaparintotta a hatalmat Algírban, Oránháború nehézségeiről, majd amikor nem kapott rá választ, a sajtóban közzétette. Ekkor a francia jobboldal defetistának nevezte és élesen támadta. Ennek következtében az algériai ultrák bizalmatlanul fogadták, amikor 1956-ban átvette az algériai főparancsnokságot. Egy terrorista különítmény páncéltörő fegyverrel merényletet követett el ellene — mivel azonban éppen kiment szobájából, ff robbanás egy másik tisztet gyilkolt meg. Két évvel később Spanyolországban, ahová a merénylő és kiszemelt áldozata mindketten De Gaulle elől menekültek, Sálán kibékült azzal, akinek nem sikerült őt meggyilkolnia. Sálán a francia Algéria feltétel nélküli hívének bizonyult és így — noha kezdetben támogatta — hamarosan szembe került De Gaulle-lal. A köztársasági elnök visszahívta Párizsba és olyan tisztséget kreált számára, amelynek semmi gyakorlati jelentősége nem volt. 1960 júniusában, amikor szolgálati ideje letelt. Sálán nyagalomba vonutt és féktelen beszédekII. Sálán, az OAS vezére legalább egy tucat háborút harcolt végig az elmúlt 44 évből. Harcolt németek, libanoniak, nácik, de De Gaulle ellen is, majd a gyarmati háborúk parancsnoki posztjait töltötte be Indokínában, Algériában — végül pedig most Franciaország ellen kezdett háborút. Már 1917- ben, 18 éves korában harcolt az első világháborúban, majd Libanonban, később Indokínában töltött be parancsnoki tisztet. A Time szerint itt ismerkedett meg a keleti filozófiával, az asztrológiával és az ópiummal. Ennek nyomán nevezték el „mandarinnak”. A második világháború kitörésekor előbb harcolt a nácik ellen, később azonban Pé- tain áruló kormányát szolgálta és csak négy év múlva állt át De Gaulle-hoz — addig a náci Németországgal szövetségben lévő vichyi kormány parancsait teljesítette. Amikor Indokínába került, ahol a franciák tankokkal és nehéztüzérséggel próbáltak harcolni a partizánok ellen. Sálán titkos jelentést készített a kormány számára a
