Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. február 20. Nagy részvét mellett temették el Molnár Annát Tegnap délután fél négy­kor helyezték örök nyuga­lomra Molnár Annát. A te­mető halottas házánál már jóval korábban gyülekeztek a hozzátartozók, barátok, ti- zenkilences veteránok. Bú­csúzni jöttek a párt. a mun­kásmozgalom egyik régi har­cosától. A koporsónál mun­kásőrök és veteránok álltak díszőrséget. A vasutasok egyesített da­lárdájának gyászénekével vette kezdetét az utolsó bú­csú. Az MSZMP Szolnok vá­rosi bizottsága nevében a ti- zenkilences Fodor János me­leg szavakkal búcsúzott a régi harcostárstól. — 1918-ban ismerkedtél meg városunk kiváló harco­sával, F. Bede Lászlóval — mondta Fodor elvtárs — Már korábban is a munká­sok felemelkedéséért, bol­dogságáért harcoltál. A kö­zös munka és a közös elv hozott benneteket közel egy­máshoz. Együtt dolgoztatok a direktóriumban, s tagja voltál a forradalmi törvény­széknek is. Az ellenforrada­lom elragadta tőled kit leg­jobban szerettél. Te hős asz- szony életed végéig kitartot­tál mellette, becsülettel. Harcát tovább folytattad, és mint az élet igazolta, har­cotok nem volt hiába való. A sírnál az MSZMP III. körzet nevében Toldi József szervező titkár búcsúzott Molnár Annától. A 71 éves Molnár Annára sokan fog­nak emlékezni, mert ő har­cos életével példát mutatott mindazoknak, akik küzdenek az emberiség felemelkedésé­ért, boldogságáért. A meg­becsülés és tisztelet övezze emlékét. — mondotta Toldi elvtárs. Naayszabású béketüntetés Milánóban Milano (TASZSZ). A múlt hét végén Milanóban nagyszabású munkástalálko­zót tartottak, amelyen Olasz­ország minden részéből mintegy ezer nagy- és szám­talan közép- és kisipari vál­lalat munkásságának képvi­selői vettek részt. A találko-, zó felhívott a békeharc fo­kozására. — A felvonulást nagy­gyűlés zárta be, amelynek szónokai és résztvevői köve­telték az idegen területeken lévő külföldi támaszpontok felszámolását, sürgették, hogy a közeljövőben tartan­dó genfi leszerelési tárgyalá­sokon az olasz küldöttség egyértelműen és világosan foglaljon állást a szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelés megvalósítása mellett. Összetűzések a máltai választásokon Valletta (MTI), Vasár­nap a három napig tartó máltai képviselőválasztás második napján, a sziget több községében incidensek­re került sor. A Máltai Mun­káspárt jelöltjeit támogató szavazók és a klerikális re­akciósok között. Tűzoltó­fecskendőkkel és gumibotok­kal felszerelt rendőri riadó osztagok oszlatták fel a ve­rekedő csoportokat. A szige­ten állomásozó angol csapa­tokat a laktanyákban riadó- készültségbe helyezték. Az összetűzések során több sze­mély megsebesült. Ilá borús hisztéria keltés az Egyesült Államokban New York (TASZSZ) Kennedy amerikai elnök ad­minisztratív utasításokat írt alá, amelyek egész sor kor­mányszervet bíznak meg az országinak a rendkívüli hely­zetre előkészítésével. Az utasítások értelmében — jelenti a UPI Washing­tonból — kilenc kormány- szervnek, köztük a földmű­velésügyi, az egészségügyi, az oktatásügyi és a szociális biztosításügyi minisztérium­nak terveket kell kidolgoz­nia az ország készültségi ál­lapotba helyezésére, vala­mely rendkívüli helyzet ki­alakulására, egyebek között az Egyesült Államokat érő nukleáris támadás esetére. Vita a szocializmus gazdasági alap­törvényéiről Moszkva (MTI). Az Ekonomicseszkaja Gazeta hétfői számában közli M. Jermakovnak, a közgazdaságtudományok kandidátusá­nak terjedelmes cikkét a szocializmus gazdasági alaptör­vényéről. A szerző hangoztatja, hogy Sztálin személyi kultusza igen nagy kárt okozott a közgaz­daságtudománynak. A szemé­lyi kultusz időszakában a gazdasági törvények műkö­dését gyakran a szocialista épitőmunka gyakorlatától el­szakítva szemlélték. Sztálin több kérdésben elméleti zűr­zavart teremtett, például ak­kor, amikor A zocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című művé­ben helytelenül fejtette ki szocializmusból a kommuniz­musba való átmenet feltéte­leit, a kolhoztulajdon össz­népi tulajdonná változásának útjait. Sztálin súlyos hibákat követett el akkor is, ami­kor azt állította, hogy az áruforgalom hamarosan el­sorvad és átadja helyét a közvetlen termékcserének. Hasonló tévedései voltak a lakosság fizetésképas keresle­tének kérdésében és több más vonatkozásban is. A sze­mélyi kultusz béklyóba verte a közgazdaságtudományi gon­dolkodást, od. vezetett, hogy a közgazdasági kutatómunka elszakadt az új társadalom építésének gyakorlati fel­adataitól. A Sztálin-kultusz leleplezése — állapítja meg Jermakov — tág teret nyi­tott a közgazdaságtudomány termékeny, alkotó továbbfej­lesztésének. A cikkíró ezután rámutat, hogy a sjocializmus gazdasá­gi törvényeiről igen sok vita folyt. Egyes szerzők úgy vél­ték, hogy a szocializmus gaz­dasági törvénye' nem a szo­cialista termelési viszonyok­kal egyidőben keletkeznek, hanem valamiv ' később je­lennek meg, _ a törvények nem a társadalomban végbe­menő különböző folyamatok lényegét tükrözik, hanem a gazdasági jelenségek fölött állnak. Az ilyen nézetek csak kárt okozhatnak a gazdaság- tudománynak. mivel — Le­ni»» megfogalmazása szerint — a politikai gazdaságtan tárgyai nem a dogmák, ha nem a tények. A törvények működéséről alkotott helytelen nézetek másfelől vég nélküli vitákat idéztek elő az egyes gazda­sági törvények megfogalma­zásáról, ennek következtében a valóság tanulmányozása és o konkrét tények elemzése háttérbe szorult. Az ilyen vi­ták legkiemelkedőbb példája a gazdasági alaptörvény de­finíciós .vitája volt. Sztálin ezt a törvényt eredetileg így fogalmazta meg: ,,Az egész társadalom szüntelenül nö­vekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális ki­elégítésének biztosítása a szó­éiálista termelésnek az új technika alapján történő szüntelen fejlődése és tökéle­tesedése útján”. Ezt a meghatározást olyan- törvénnyé emelték, amely minden társadalmi folyama­ton kívül állt, iőt valameny- nyi gazdasági folyamat és törvény felett uralkodott. A definíció azonban sok helyes ellenvetést eltett, s ekkor átalakították, az első részét a mondat végére tették, a vé­gét pedig előre hozták... A vitáknak azonban ez sem ve­tett véget. Jermakov ezután vitába száll Leontyevnek tavaly no­vemberben megjelent „A múlt utórezgései és az élet követelményei” című cikké­vel. Az ismert szovjet köz­gazdász ebben a cikkében ta­gadta az egyes társadalmi formák gazdasági alaptörvé­nyeinek létezését és szüksé­gességét. Jermakov ezzel nem ért egyet, s szerinte a szocializmusnak ig mis van gazdasági alaptörvénye, amely objektív törvény, s a szocia­lizmusnak igenis van gazda­sági alaptörvénye, amely ob­jektív törvény, s a szocializ­musban lejátszódó folyama­tok lényegét fejezi ki. Az SZKP Központi Bizjtt- sága hetilapiának, az Ekono- . nicseszkaja Gazetának szer­kesztősége a cikkhez fűzött megjegyzésében hangoztatja, hogy egyet ért Jermakowal a gazdasági alaptörvény léte­zésének és működésének kér­désében. A szerkesztőség tel­jes mértékben egyet ért a Leontyevet ért bírálattal is, ugyanis Leontyev lényegében azt javasolta, hogy a gazda­ságtudományból és a gyakor­latból távolítsák él az alap­törvényt, véle együtt e«"”- két más gazdasági törvényt is. „A kér1és ilyetén való felvetése helytelen, s ko­moly hibákhoz vezethet; ke­resztülhúzhatja mindazt a sok pozitívumot, amit ha­zánkban a közgazdaságtudo­mány fejlődésében ikerült elérnünk” — ' ia a lap szer­szerkesztősége. (MTI) Titokzatosság és bizonytalanság a francia-algériai tárgyalások körül A FRANCIA—SVÁJCI ha­tár közelében folyó francia— algériai tárgyalásokról mind ez ideig nem adtak ki hiva­talos jelentést. A francia és az algériai miniszterek több mint egy hete folyó tanács­kozását titokzatosság veszi körül. A francia és algériai kormánykörökben kiszivár­gott derűlátó jelentéseket — •szombaton este kedvezőtlen hírek váltották fel. A tár­gyalófelek között nehézségek merültek fel, különösen az európai kisebbség jogai kér­désében. A francia kormány ugyanis gyarmatosítókhoz méltó helyzetet igyekszik biztosítani az Algériában ma­radó európaiak számára. A váratlan fordulat miatt algériai részről elhalasztot­ták az Algériai Forradalmi Nemzeti Tanács ülését, — amelynek hétfőn kellett vol­na összeülnie Tripoliban. De Gaulle is szokásától eltérően Párizsban töltötte a hétvégét és vasárnap Debré miniszter- elnökkel tárgyalt. A francia rádió hétfő reg­geli jelentése szerint Louis Joxe államminiszter, a fran­cia küldöttség vezetője hét­főn Párizsba érkezett. A Krim Belkaszem miniszter­elnökhelyettes és Szaad Dah- lab külügyminiszter által ve­zetett algériai küldöttséget ugyancsak hétfőre várták vissza Tuniszba. A tárgyalásokon beállott fordulattal függ össze, hogy az algériai ideiglenes kor­mány Tuniszból érkezett hí­rek szerint rendkívüli ta­nácskozásra ül össze. A IIÉTFÖ reggeli francia lapok a nehézségek ellenére továbbra is bizkodással írnak az algériai béke kilátásairól. Terrenoire francia tájékozta­tásügyi minisztert idézik, aki vasárnap Lyonban egy gyű­lésen kijelentette, hogy e hó végéig aláírják a francia— algériai fegyverszüneti meg­állapodást. Ezzel szemben algériai kor­mánykörökben mérhetetlen felháborodást váltott ki az a légitámadás, amelyet vasár­nap követett el két francia repülőgép az algériai felsza­badító hadsereg marokkói te­Lenyűgöző gazdaság] vívmányok Moszkva (MTI) Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat az adatokat, amelyek bemutatják a Leg­felső Tanács legutóbbi vá­lasztása óta kivívott gazda­sági fejlődést. Az adatokBoí kiviláglik, hogy a két parla­menti választás között a szovjet népgazdaság messze túlszárnyalta a tervekben ki­tűzött előirányzatokat és le­nyűgöző fejlődést ért el minden termelési ágban. A fejlődés talán a terme­lés évi növekedési ütemé­nek fakazódá sárnál a leg­szembetűnőbb. A hétéves terv ugyanis az ipar számá­ra eredetileg átlag 8,3 száza­lékos évi emelkedést irány­zott elő, a valóságos növe­kedési ütem azonban tíz szá­zalékot tett ki a hétéves terv első három esztendeiében. A két választás között az évi acélgyártás 51 millió ton­náról 71 millió tonnára, a nyersvastermelés 37-ről 51 millió tonnára emlekedett. A Szovjetunió erőművei 1957-ben még 210 milliárd, 1961-ben már 327 milliárd kilowattóra villanyáramot adtak a népgazdaságnak. A szénbányászat 463 millió ton­náról 510 millió tonnára emelte évi termelését, de ennél sokkal gyorsabb és számottevőbb volt a távlati fejlesztés szempontjából fon­tosabb kőolajkitermelés ug­rásszerű gyarapodása. A nemzeti jövedelem ily nagymérvű gyarapodása le­hetővé tette az alacsonyabb keresetű dolgozók fizetésé­nek emelését, a nyugdíjak megnövelését és az adók fokozatos megszüntetését. Az adók eltörlésének első sza­kasza 360 millió rubelt taka­rított meg r. dolgozóknak, s a most kezdődő második szakasz úiabb 400 millió ru­belt. (körülbelül 6 milliárd forint) juttat a munkások­nak, a kolhoznarasztoknak, az értelmiségr Ilyen szép fejlődésről ad­tak számot választóiknak a képviselőjelöltek. Ilyen és még gyorsabb haladásra szavaznak a szovjet dolgo­zók március 18-án rületen levő tábora ellen. A provokatív légitámadásnak-öt halott és 40 sebesült áldozata van. Az algériai francia fő­parancsnokság jelentése sze­rint a támadást két tartalé­kos katona, egy hadnagy és egy altiszt, az OAS tagjai kö- | vették el. A francia jelentés azonban nem magyarázza meg, hogy miképpen szán­hattak fel a szolgálaton kí­vüli tartalékosok az oráni katonai repülőtérről bom­bákkal, gépfegyverrel felsze­relt repülőgépen. Ugyancsak nehezen magyarázható meg, hogy a két OAS-pilóta símán leszállhatott a saidai repülő­téren, ahonnan egy készen­létben álló autón elszöktek. Az algériai kormány a kalóztámadásról kiadott köz­leményében rámutat, a fran­cia hadsereg és az OAS kö­zötti szoros kapcsolatra, — amely nélkül nem kerülhe­tett volna sor a merényletre. A PROVOKATÍV támadás és az OAS terroristáinak za­vartalan garázdálkodása az algériai városokban felveti a kérdést, vajon az Algériá­ban állomásozó francia fegy­veres erők, amelyek között számtalan szövetségese van a fasiszta titkos szervezet­nek, alkalmasak-e rá, hogy a francia—algériai fegyver­szüneti megállapodás végre­hajtását biztosítsák. Erre mutatott rá Waldeck Rochet, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese egy pártértekezleten mon­dott beszédében. „Jelenleg a legfőbb fel­adat — hangoztatta a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kárhelyettese — hogy köve­teljük az OAS fasisztáinak letartóztatását és megbünte­tését, követeljük a hadsereg, a rendőrség, a közigazgatás megtisztítátást, — beleértve Frey belügyminiszter és Pa­pon rendőrfőnök eltávolítá­sát is”. Waldeck Rochet rá­mutatott: az, hogy az algé­riai béke elérhető közelség­be került, nem De Gaulle ér­deme, hanem az algériai nép szabadságharcának, a nem­zetközi közvélemény szolida­ritásának a francia munkás- osztály és a francia demok­ratikus tömegek harcának eredménye. (MTI). Egy új fasizmus arcképe A% új Führer-jelölt ban. Titkos adói — állítólag 300 is működik belőlük — rendszeresen megszakítják a hivatalos rádió adását, külö­nösen De Gaulle beszédeinek idején. Éjszaka Algírt röpcé­dulák és felhívások borítják el. A reggeli postában az európaiak mozgósítási paran­csokat találnak, amelyeket katonakönyvük adatai szerint állítottak ki — csak éppen nem a hadseregben, hanem az OAS-ban teljesítendő szol­gálatra szólítják fel őket. A francia kormány ősszel két­száz rendőrt küldött Algírba az OAS ellen: nem sokkal megérkezésük után megálla­pították, hogy az OAS-nak kezében valamennyi ükről lis­ta és fénykép van. Az OAS garázdálkodásá­nak legfőbb magyarázata az hogy cinkosai vannak az egész kormánygéoezetben. a hadseregben is. Az OAS vezérkara katona­tisztekből áll, akik kitüntet­ték magukat a korábbi gyar­mati háborúkban is. Sálán vezérkari főnöke Godard ez­redes, akinek terror-egységei az év eleje óta több mint 500 embert gyilkoltak meg és csaknem ezret megsebesítet­tek. Októberben Godardot el­fogták, amint éppen hamis papírokkal hajtott Algír ut­cáin. A rendőrségen a követ­kezőket mondotta az egyik parancsnoknak: „Én isme­rem magát és maga ismer engem. Godard ezredes va­gyok. Felhívom önt, mint -franciát és hazafit, engedjen szabadon”. Godardot szaba­don bocsátották. (Folyt, köv.) ben kezdte támadni De Gaulle-t. Felszólította a há­borús veteránokat. 1960 októ­berében Spanyolországba szö­kött és szövetségre lépett olyan szélsőjobboldali veze­tőkkel, mint Ortiz, aki algíri kávéház- és nyilvánosháztu­lajdonosból csapott fél poli­tikusnak, Lagaillarde diák- vezér, Susini, az algériai fa­siszták elmélet-gyártója, aki nyiltan fasiszta eszméket vall. 1961. április 23-nak hajna­lán Raoul Sálán repülőgépen érkezett meg Algír városába, ahol a hadsereg egyes egysé­gei, Challe, Zeller és Jou- haud tábornokok vezetésével puccsot robbantottak ki De Gaulle ellen. Sálán egyenru­hájára tűzte mind a 36 ki­tüntetését és a Fórum-térre hajtatott, azonban a felkelés összeomlott. Challe és Zeller megadta magát — Sálán és Jouhaud az idegenlégió mint­egy száz katonájával együtt eltűnt. Néhány héttel később Sálán az OAS vezetőjeként tűnt fel ismét a politikai po­rondon. Tíz hónap alatt Sálán lé­nyegében kezébe kaparintotta a hatalmat Algírban, Orán­háború nehézségeiről, majd amikor nem kapott rá vá­laszt, a sajtóban közzétette. Ekkor a francia jobboldal defetistának nevezte és éle­sen támadta. Ennek követ­keztében az algériai ultrák bizalmatlanul fogadták, ami­kor 1956-ban átvette az algé­riai főparancsnokságot. Egy terrorista különítmény pán­céltörő fegyverrel merényle­tet követett el ellene — mi­vel azonban éppen kiment szobájából, ff robbanás egy másik tisztet gyilkolt meg. Két évvel később Spanyolor­szágban, ahová a merénylő és kiszemelt áldozata mind­ketten De Gaulle elől mene­kültek, Sálán kibékült azzal, akinek nem sikerült őt meg­gyilkolnia. Sálán a francia Algéria fel­tétel nélküli hívének bizo­nyult és így — noha kezdet­ben támogatta — hamarosan szembe került De Gaulle-lal. A köztársasági elnök vissza­hívta Párizsba és olyan tiszt­séget kreált számára, amely­nek semmi gyakorlati jelen­tősége nem volt. 1960 júniu­sában, amikor szolgálati ide­je letelt. Sálán nyagalomba vonutt és féktelen beszédek­II. Sálán, az OAS vezére leg­alább egy tucat háborút har­colt végig az elmúlt 44 év­ből. Harcolt németek, liba­noniak, nácik, de De Gaulle ellen is, majd a gyarmati há­borúk parancsnoki posztjait töltötte be Indokínában, Al­gériában — végül pedig most Franciaország ellen kezdett háborút. Már 1917- ben, 18 éves korában harcolt az első világháborúban, majd Libanonban, később Indokí­nában töltött be parancsnoki tisztet. A Time szerint itt is­merkedett meg a keleti filo­zófiával, az asztrológiával és az ópiummal. Ennek nyomán nevezték el „mandarinnak”. A második világháború kitö­résekor előbb harcolt a ná­cik ellen, később azonban Pé- tain áruló kormányát szol­gálta és csak négy év múlva állt át De Gaulle-hoz — ad­dig a náci Németországgal szövetségben lévő vichyi kor­mány parancsait teljesítette. Amikor Indokínába került, ahol a franciák tankokkal és nehéztüzérséggel próbáltak harcolni a partizánok ellen. Sálán titkos jelentést készí­tett a kormány számára a

Next

/
Oldalképek
Tartalom