Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

19G2. február 11. SZOLNOK MHGYFT NÉPLAP EB V JEVGENYIJ JEVTUSONKO: L6TSRT0EISITÄK USSEÄBOHBÄH A KLM társaság repülőgépe, farkán a holland királynő címerével, földet ért- Lisszabonban. A gép feltáruló ajtaja elé gumikerekű lépcsőt gurítottak. Hosszú repüléstől ösz- szegyűrt kabátban, a leereszkedést meg­édesítő cukorkát szopogatva, a többi utassal együtt kiszállt három orosz is: Kalatozov, Uruszevszkij és én. Három hónapig voltunk Kubában, s most haza­felé igyekeztünk a Szovjetunióba. Soványka kis portugál lány — cipőjé­nek igazán tűvékony sarka kopogott a betonon — a röptén épületbe vezette a tranzit-utasokat. Közölte, hogy a repülő­gép technikai okok miatt öt-hat órai késéssel megy tovább. Hozzáfűzte: na­gyon sajnálja, de mint portugál állam­polgár örül, mert így az utasok megte­kinthetik Lisszabont. Megmagyarázta, hogy ehhez mindössze egy csekély for­malitás — rendőrségi vizűm — szüksé­ges, és ezt valamennyien rögtön meg­kapjuk. A rendőrtisztviselö asztalán amerikai, francia, venezuelai, equadori útlevelek hevertek. Köztük a mi három „vörös- bőrű” útlevelünk is. A tisztviselő különválasztotta a mie­inketi s vizsgálódva hasonlította össze arcunkat a fényképekkel. Miután meg­győződött róla, hogy nem vagyunk má­sok, mint akik vagyunk, betette okmá­nyainkat az asztalfiókba, amelyben mint észrevettem, vadonatúj bilincs csillogott. — A többiek mehetnek a városba. — Önök csak a repülőtéren sétálhatnak. Bár tisztában voltunk mindennel, ér­deklődtünk, mi az oka az irányunkban tanúsított túlzott óvatosságnak. Ö kisember, válaszolta a tisztviselő, 6 csak főnöke utasítását teljesiti. A főnök nemsokára itt lesz. Mi persze jobban vágytunk Lisszabont látni, mint az ille­tőt. Felmentünk az étterembe. Az étte­rem egész személyzete minket bámult. Az egyik fiatal pincér úgy elbámulta magát, hogy leöntötte szósszal egy hölgy ruháját, aki minden jel szerint nagyon nehezen fért bele abba a ruhába. A hölgy egyébként, mint később megtud­tuk, Brüsszelbe menekült Kongóból, amely kényelmetlen hely lett a belgák számára. Az ajtón minduntalan hordá­rok, takarítónők dugták be a fejüket, sőt a vécében szolgálatot teljesítő roz­zant öreg bácsi is megjelent. Hiszen mi szovjet emberek vagyunk! S a szovjet ember Lisszabonban, még a repülőtéren is, rendkívül tünemény! Két fiatalember lépett hozzánk. Cara- casban szálltak fel a repülőgépre. Ecua­dori orvosok voltak, Prágába utaztak. Éppen csak kezet akartak rázni velünk. Amikor megtudták, hogy Kalatozov és Uruszevszkij a Szállnak a darvak című film alkotói, felragyogott a szemük. — Bár kevesebb rendőr s több ilyen film volna a világon, akkor minden megváltozna — mondta az egyik. A másik, miután meghallotta, hogy Kubából jövünk, teleirt papírlapokat sze­dett elő belsőzseöéből. — Nem vagyok hivatásos költő — mond­ta félszegen. — De Kubáról verset írtam. Felolvasta a verset. Nem tudok elég jól spanyolul ahhoz, hogy költészeti árnyala­tokat érzékelhessek, de abban a pillanat­ban azt a verset gyönyörűnek éreztem. Arról szólt, hogy milyen magasztos pél­da Kuba a latin-amerikai országok szá­mára, és körülbelül így végződött: Sorra letartóztatnak bennünket, Sorra kivégeznek bennünket, Némelyek azt hiszik: hiába ontjuk [vérünk, De igaz ügyért vívott csatában nincs [hiába kiontott vér. összenéztünk társaimmal. Ezek a sorok pontosan kifejezték Kubáról készülő El­münk alapgondolatát. Megmondtam ezt az equadori fiatalembernek. — Filmük bemutatja majd a Battista- korszakot is? — kérdezte. — Valószínűiég, igen. — Akkor nézzenek jól körül. Portugália nagyon hasonlít Battista Kttbájához. Kalatozov meaérintett lábával. — Forduljon hátra, Zsenya. Megfordultam. Két szürke árnyék im­bolygóit a közelünkben. Fejüket, mint lo­kátorokat forgatták, hegyezték fülüket. —■ Most már biztosan nem engednek bennünket sem a városba — jegyezte meg mosolyogva az egyik equadori. — Az ő szemükben minket már „felbéreltek a vö­rös komisszárok". Nemsokára a rendőrfőnök elé kerültünk. Fenségesen trónolt bőrkarosszékében. Arcának különös ismertető jele: asszimet- rikus és nincs szeme. Semmiképp se tud­tuk felfedezni, olyan mélyen rejtőzött bo­zontos ősz szemöldöke alatt. Mondtuk a rendőrfőnöknek: oly sokat hallottunk Lisszabon csodálatos szépségé­ről, nagyon szeretnénk megtekinteni. Hoz­záfűztük: zsebünkben nincsenek röpcék, sem hordozható hidrogénbombák, szívesen nézzük meg a várost egy-két rendőr kí­séretében is, nagyon kellemes lesz szá­munkra a társaságuk. A rendőrfőnök, szemét tovább is rejte­getve, kijelentette: erről szó sem lehet. Érdeklődtünk, nem pihenhetnénk-e ak­kor a repülőgépben? A rendőrfőnök bólintott. Nem álltam meg, s azt mondtam: ké­rem, adja át hálás köszönetünket dr. Sa- lazarnak az irántunk tanúsított vendég­szeretetért. És indultunk a kijárat felé. A méltóság egy pillanat alatt lefoszlott a rendőrfőnökről. Fölugrott, hozzánk ro­hant, s egy padra mutatott. — Üljenek le! A tehetetlen dühtől reszketett a keze. — Nézd a szemét, Zsenya! Felvevögép kéne ide! — bökött meg Uruszevszkij. A rendőrfőnöknek előbukkant a szeme. Nem tudom megmondani, milyen színű. A legpontosabb meghatározás: gyűlölet- színű. Olyan ember szeme, aki megszok­ta, hogy letartóztasson és kivégeztessen. Ilyen szemeket láttam a majdaneki, ausch­witzi, Babij—Jár-i fasiszta hóhérok fény­képein. Hátunk mögött merev vigyázz­állásban vártak a detektívek, készen arra, hogy ránk vessék magukat. — Nem pihenhetnek a repülőgépen. Itt maradnak — sziszegte a rendőrfőnök. Megköszöntük neki is a kedvességét, azt, hogy ennyire nem óhajt megválni tőlünk, majd elhelyezkedtünk a kijelölt szobában. Az ajtóban, mint a cövék álltak a detek­tívek. Lényegében letartóztatásban vol­tunk. Kis asztalkákon brosúrák hevertek. Lapozgattuk őket. Nagyon érdekes irodal­mi művek. „Dr. Salazar gondolatai a vi­lág fejlődéséről”, „Dr. Salazar gondolatai a kommunista agresszióról”, „Dr. Salazar gondolatai az angolai terrorista bandák megsemmisítésének szükségességéről”. Dr. Salazar gondolatainak társaságában, hogy hogy nem, elnyomott bennünket az álom. Valaki megérintette váltamat. A kis portugál lány állt mellettem. — A gépet rendbehozták — közölte. — Nemsokára indulnak. Felcihelődtünk, mentünk a géphez. Egyszer csak megjelent a rendőrfőnök. Valami varázslatos módon átalakult. Olvadozott a szívélyességtől, mentegető­zött az incidens miatt, sőt egy-egy palack híres portói borral is meg akart ajándé­kozni bennünket. Udvariasan visszautasí­tottuk. Mondtam a főnöknek, a legszebb emlék, amit magunklwl viszünk Portugá­liából — a vele történt megismerkedés. Vihogott. Mi meg találgattuk: mi okoz­hatta rejtélyes átváltozását. Amikor a rendőrfőnök és a detektívek a röptét kapujában elmaradtak mögöt­tünk, megkérdeztem az egyik equadori- tói. — Jó képet vág a rossz játékhoz — ne­vetett. — A dolog nyitja: a rendőrfőnök elámult azon, hogy maguk milyen nyu­godtan aludtak. Ez nagy hatást gyakorol* rá. Hozzászokott, hogy az emberek félnek tőle. Megrémítette, hogy maguk nem ré-v mültek meg. A repülőgép ajtajához vezető lépcsőhöz értünk. — De azért ne gondoljanak rosszat Por lugáliáról — mondta szomorúan a ki.' portugál lány. Szántó Irén fordítása. ! „Szabadságról dalolj ma hangom Pu&km 1799-ben Moszkvában szü­letett az a költő, aki üstö- köslángú ragyogásában any- nyira rokon a mi Petőfink­kel. Csakhogy neki nem adatott meg a szabadságért való harc. Egy hivatásos párbajhős golyójától esett el, nem a forradalom csatate­rén. És mégis... közel, na­gyon közel áll hozzánk a ro­mantikus izzású lírikus, a kora társadalmát annyi gyil­kos megvetéssel sújtó éles­szemű novellista. Élete érdekes, izgalmas regény. Előkelő nemesi ház­ban látta meg a napvilágot, amelynek gazdája kereste az írók, költők társaságát. Ez az irodalmi légkör nagy ha­tással volt a kisfiúra, s ezek a hatások csak mélyültek a nemes ifjak újszellemű ne­velését szolgáló Carszkoje- Szeloi líceumban. Az itt töltött évek a szabadelvű viták légköre, az itt szer­zett barátok egész élet­programját meghatároz­ták. Az intézetben ír először verseket, itt ötvöződik ben­ne a hazaszeretet, a régi orosz irodalom, a régebben dajkájától hallott népmesék a szülői ház franciás művelt­ségével, s az intézetben el­sajátított fanyar byroni ro­mantikával. 1817-ben Moszkvába ke­rül. Itt írja úgynevezett sza­badságverseit és a népi mo- tíviumokból összeszőtt íRusz- lán és Ludmilla című ver­ses mesét. Szenvedélyes vi­FILMHIREK A Szovjetszkij Ekran írja: „Franciaországban újra film­re viszik Flaubert, AZ ÉR­ZELMEK ISKOLÁJA című ismert regényét A , filmet modem változatban készíti el Alexander Astruc, aki ki­jelentette, hogy még nem ol­vasta a regényt A Moszfilm Stúdióban Shakespeare MAKRANCOS HÖLGY című komédiája filmváltozatát forgatják. A két főszerepet Ljudmilla Ka- szatkina és Alekszej Popov játszó. A Német Demokratikus Köztársaság filmszínházai­ban nagy sikerrel mutatták be A NAPOS OLDALON cí­mű új DEFA filmet A fő­szerepet Marita Bhöme ját­sza, akit több szerepre szer­ződtettek le. Elia Kazan, n kiváló ren­dező — Marlon Brando fel­fedezője — LÁZ A VÉRBEN címmel új filmet forgatott Warren Beatty főszereplésé­vel. Nyugat-Berlinben 1961. au­gusztus 13. óta 22 filmszínhá­zat — mintegy 10 000 férő­hellyel — zártak be. Amióta Bunuel VIRDINIA című filmjének cannes-i nagvdíja körül olyan nagy botrány zajlott le, a spanyol cenzúra nagy szí sorral ellen­őrzi a forgatókönyveket. Többek között feketelistára tették a CID forgatókönyvét is, amelyet a fiatal Migue1 Pacao akart rendezni. Uj lengvel film készül ZSUZSANNA ÉS A FIATA­LOK címmel. Rendezője- Stanislaw Modzenski, a női főszerepet Éva Krzyzewska játsza; Gottfried Reinhardt rende­ző azt tervezi, hogy filmre viszi Thomas Mann JÖZSEF ÉS TESTVÉREI című re­gény tril óéi á j át. iáikat folytat irodalomról, li­beralizmusról, függetlenség­ről. Hihetetlenül népszerű, ennek köszönheti, hogy nem száműzik Szibériába, hiszen a rendőrügynökök nemcsak szabadságverseát ismerik, hanem a „Zöld Lámpa” cí­mű irodalmi titkos társasá­got is, amely a leendő de­kabristák irodalmi csopor­tosulása. Ennek tagja az ifjú Puskin is. Mikor már nagyon kellemetlen a kor­mányzatnak, elküldi délre valami szolgálati megbízás­sal. aztán mert itt sem hagy fel „kellemetlen’’ költői te­vékenységével. két évre mi- hajlovszkojed birtokára szá­műzik. 1825-ben kirobban a de­kabrista felkelés, melyet még csirájában megfojt a cári önkény. Érdekes, hogy Puskin életpályája itt vesz lendületet. Az új cár. I. Miklós visszahívja Moszk­vába, és vállalja Puskin mű­veinek cenzúrázását. Arany- bilincseket kapott hát a köl­tő, de ha arany is. mégis­csak — bilincs. S az udvari állás megárt népszerűségé­nek is. Aztán házasságra lép a csodaszép Natalja Goncsarovával, de ez nem hoz neki boldogságot. Ud­vari pletyka, cselszövés ve­szi körül, s a lobbanékony költőt párbajra kényszerítik az irigyek, az udvari élet legsötétebb alakjai. A pár­bajban halálos sebet kap a lánglelkű poéta, s 1837 feb­ruár tizedikén kileheli léi­két... Mivel ajándékozta meg az irodalmat Puskin? Lírai versein, a szabadsághoz írt ódáin kívül elsősorban az Anyeginnel, ezzel a byroni ihletésű, szép verses regény­nyel, amelynek hőse szinte az egész orosz életet képvi­seli. Személyes ismerősünk, nincs irodalomszerető em­ber. aki ne gondolkozott volna el Anyegin sorsán, aki sokra lett volna hivatott, de az akkori nyomasztó orosz életben nem lehetett más, mint kiábrándult vi­lágfi, „felesleges ember”, Goncsárov Qblomovjának előképe. Aztán a Kapitány leánya, amelyben a Pugacsov féle parasztfelkelésnek állított emléket s a Rahcsiszeráji szökőkút, amely a tánc cso­dálatos eszközeivel kelt örök életre. S a világ opera színpadainak lelkes nézői tapsolnak a népet központi helyre állító Borisz Godu- novnak. 1844-ben jelenik meg ma­gyar nyelven először egy Puskin-mű, egy elbeszélés. Ezt követi a fordítások hosz- szú sora egészen napjain­kig. Az Anyegin három tel­jes fordításban, huszonnégy kiadásban jelent meg idáig. S ezenkívül lírai és prózai munkáinak hosszú sora. Legkiválóbb műfordítóink jóvoltából a nagy orosz köl­tő életműve a magyar iroda­lom részévé is lett. Radó György az 1957-es magyar Puskin válogatás szerkesz­tője így summázza ezt: Puskin a miénk is. Igen a miénk. Mert a nagy gondolatok, az örök emberi értékek nem ismer­nek országhatárokat. S ilyen örök érték a szabadság dal­nokának életműve is. (HT.) fcctfyi tn&HUtnCHÍUfn Az én emlékművem nem emberkéz faragta, Htját fű nem lepi, mert hozzá jár a nép, Félelmetlen feje fölülmúlja magasra A cári emlékoszlopét. Végleg meg nem halok. Mit én öntöttem dalba, Túléli azt porom, enyészet megkímél, A hírem fönnmarad mig a holdnak alatta Egyetlen egy költő is él. Emlékemet, tudom, Orosz hon őrzi majd, Megemleget a nép, a soknyelvű haza, A büszke szláv, a finn s a még ma ősi, vad Tunguz s kalmük puszták fia. Szeretni fog a nép soká és egyre jobban, Mert lantom lelkeket jóságra buzdított, Mert zord koromban szent szabadságért rajongtam S segítém azt, ki elbukott. Múzsám, te csak kövesd, mit istenek sugallnak, Nem félve sérelmet, nem várva tapsvihart, Dicséret? rágalom? egykedvűen fogadd csak S az ostobákat meg se halld. Lányi Sarolta fordítása Bolgár kulturális élet eseményeiből 1962-ben jelentős esemé­nyekre kerül sor a bolgár irodalom és művészet terü­letén. Az irodalom területén szá­mos elméleti kongerenciát s vitát rendeznek; sor kerül az irodalmi folyóiratok prob­lémáinak nyilvános vitájára. A zenei élet legfontosabb eseményét az opera, operett és balett-művészet sereg­szemléje jelenti majd. Áp­rilis második felében meg­rendezik az esztrád-művé- szek köztársasági versenyét, s nyáron az előirányzat sze­rint sor kerül a „Várnai nyár” hagyományos fesztivál megszervezésére. Bulgáriában rendezik meg a szocialista országok zeneszerző szövet­ségeinek első nemzetközi konferenciáját, a mai zene fesztiválját, amelyen vala­mennyi szocialista ország karmesterei és szólistái in­dulnak. Ugyancsak megün- neplik a bolgár zeneszerzők szövetsége megalakulásának 30. évfordulóját. Végül 1962-ben megtartják a színikritika és rendezés kérdéseivel foglalkozó ta­nácskozást is. ADÓFIZETÉS KÉPEKBEN láttán szobrász kiállításn a Szigligeti Színházban A színházi közönség Ör­öklődéssel fogadja a szolno ki művésztelep művészéinél bemutatkozásait egv r“?v pre­mier alkalmából. A Nőgyü- lölő című darab bemutatása ;de.ién Nagv István szobrász j kiállítását láthatják az ér- i :1c' ’ "dók. í A művésznek különösen állatszobrai népszerűek és sikerültek. A kiállításon be­mutatott Kútszobor eredetije Bonyhádon van felállítva Modern megoldású kút-+erv az elképzelés szerint a Kos­suth tér és T' leste« Utca sár kán épülő lakóház parkost tott nyílt udvarára kerti majd. Bamon Segerra sevillai festő anyagiak hiányában, az adóhiva­tallal való megegyezés alapján, évi két képpel tesz eleget adófi­zetési kötelezettségének. A festő eddig a következő témájú képe­ket szállította: Ali baba és a 10 -abló, Sáska’árás, Jézus kiűzi a kufárokat a templomból és Csendélet p.ócákkal. Az adóhi­vatal egy darabig törte a dolgot, "e aztr'v vécé szakadt a türel- mének es f-’száMtotta a festőt, tog, a válasszon semle­1 gesebb .untakat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom