Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
SVOÍ NOK MEGYEI NÉPLAP ■wimii. .1 'in -«aafJMsawmaaaaaataa 1962. február 4. Helyre Ítéli állítási; laijó egységét Adón la beszéde az ENSZ-ben New York (MTI). Cyrille Adoula kongói miniszterelnök pénteken este beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésén. Bevezetőben Hammarskjöld néhai KNSZ-főtitkár emlékének adózott elismeréssel. Majd a függetlenné vált Kongó nehézségeivel foglai- koztott. E nehézségeket a miniszterelnök abban látta., hogy a gyarmati uralom megszűnése után a fiatal Kongó adminisztratív gépezete akadozott, termelési rendszere pedig zilált volt. A miniszterelnök a kongói kormány elsőrendű feladatát abban jelölte meg, hogy helyre kell állítani Kongó egységét. Azt .mondotta, hogy Katanga tartomány visszacsatolásának kérdésében a kormány nem hajlandó kompromisszumot elfogadni, de hozzátette, hogy ezt a problémát „békés tárgyalások" útján kell rendezni. Katanga sza- kadár helyzetének legfőbb okát Adoula „egy maroknyi zsoldos” tevékenységében látta, akiket, mint mondotta, külföldről irányítanak. A miniszterelnök ezt az alkalmat használta fel arra, hogy naMacmillan elleni tüntetésről London (MTI) Pénteken heves tüntetések gátolták Macmillent beszédének elmondásában, amelyet mint az oxfordi egyetem kancellárja az egyetem konzervatív szövetsége előtt tartott. A terem főbejáratánál köFebruár 5-től 17-io szezonvégi kiárusítás A kereskedelem — mint a többi évszakban — a tél végén is kiárusítást rendez a szezonjellegű cikkekből. Az idén február 5-től 17-ig tart a szezonvégi kiárusítás az állami és szövetkezeti boltokban, valamint az áruházakban. Ez idő alatt a közönség 20—40 százalékos árengedménnyel vásárolhat téli gyapjú méterárukat, selymeket, férfi és női konfekcióruhákat, harisnyákat, pulóvereket, kötöttárukat. A j szokásosnál olcsóbban hozzák forgalomba a boltok a; téli cipőket, a műbőr és szőrmés kabátokat is. A szezonvégi kiárusítás idején az üzletek és az áruházak mindenütt külön kirakatot rendeznek be azokból a cikkekből, amelyek olcsóbban kaphatók. (MTI) rülbelül 800 diák zárta el a miniszterelnök útját hur- rogással, pisszegéssel, s a nemtetszés más kifejezéseivel halmozva el Macmil- lant. A tüntetők a fegyverkezést és az atomkisérlete- ket, továbbá a bevándorlást a bérfagyasztási politikát és a szuezi kalandot elítélő jelszavakat harsogtak. A miniszterelnök kísérői titkos rendőrök és s zemé- lyes testőrség hosszabb dulakodás után tört útat Macmillan számára az ajtóhoz, amelyet zárva találtak. A hosszas döngetés és kiabálás, hogy „nyissátok ki a miniszterelnök számára” sikertelen maradt, mire a mellékajtóhoz mentek amely szintén zárva volt. Visszatértek a főbejárathoz amely végre néhány hü- velyknyire kinyílt s így a miniszterelnök és kísérete besurranhatott. A . teremben újabb ellenséges tüntetések vihara fogadta a miniszter- elnököt, aki csak nagy nehezen tudta megkezdeni beszédét, amelyet gyakran szakítottak félbe gúnyos közbeszólások és viharos derültség, főként ilyen felkiáltások: „halljunk még néhány közhelyet”. Több diák égő papírlapot dobott az ülések közé. Az ülésterem alatt lévő pincében is tüzet gyújtott néhány tüntető, de maguk a diákok eloltották. gyobb katonai segítséget kérjen a világszervezettől. Érintette Kongó jelenleg fennálló súlyos pénzügyi nehézségeit és kijelentette, ez annak tudható be, hogy „bizonyos külföldi bányatársaságok” elmulasztják lerónia központi kormánynak adókötelezettségüket, sőt a legteljesebb - mértékben beavatkoznak Kongó belügyeibe, s ennek véget kell vetni. A ka- tangai Union Miniére belga bányatársaság tevékenységére tett célzás után Adoula hangsúlyozta, hogy a központi kongói kormány, úgymond. a jövőben sem szándékozik megfosztani a külföldi érdekeltségeket hasznuktól, illetőleg termelőeszközüktől. A kormány politikai célkitűzéséről szólva Adoula miniszterelnök kijelentette, hogy „Kohgó az el nem kö- telezettség politikai irányvonalát választotta, baráti kapcsolatokat kíván fenntartani minden ország népével”, s kiáll a gyarmati uralom alatt élő afrikai népek felszabadítása mellett. Beszédének elhangzása után Adoula zárt ajtók mögött tanácskozást kezdett néhány afrikai és ázsiai ország ENSZ képviselőjével. Moro, a Madonna? „HIHETETLEN — mon-' dotta a napokban az Olasz Kereszténydemokrata Párt nápolyi kongresszusának egyik küldötte — teljesség-, gél hihetetlen. Mindenki kö-| rülveszi Morót, éljenzik, a kezét szorongatják és úgy érintik még' mintha' 6 lenne1 Új irányzat a japán politikában DJAKARTA. — Subandrio indonéz külügyminiszter —, pénteken tárgyalt Sukarno j elnökkel, miután kiderült, j hogy Hollandia újabb csa-; paterősítéseket küld Nyugat-' Iriánba. Arra számítanak, i hogy Subandrio bejelenti, in-1 donézia keményebb állás- i pontot foglal ezután el j Hollandiával megindult köz-1 vetett tárgyalásokon. Manai Sophian, az indonéz parlament külügyi bizottságának helyettes elnöke kijelentette, — Japánnak az a döntése, hogy nem en- j gedi át területén a Nyugat- Iriánba csapatokat szállító: holland repülőgépeket, a japán politikában új irány- j zat. Japán, — mondotta ; Manai — tudatára ébredt, \ hogy mint ázsiai országnak Ázsia népeire elsősorban szomszédaira kell összpontosítania a figyelmét, mert különben elszigetelődik. FAIR PLAY? Egy füzetke kering mostanában Nyugat-Európa diplomata köreiben és a hidegháborús lapok szerkesztőségeiben. Ezt az angol „fair play”, a brit „becsületes” játszma igényével zúdítják boldogra boldogtalanra. Az angol külpolitika álláspontját fejtik ki benne Nyugat-Berlin és a német békeszerződés kérdésében. Van e füzetkében térkép az Odera—Neisse-ha- tárról és egy $or kijelentés arról, hogy bár .,Nyv.ga.t- Berlin újabb, háború kirobbantója lehet”, " jelented mégis „a szabadság szigetecske jé". Éz igen. Ez aztán „fair" play. Mert ugyebár:■ Ahol törik-zúzzák az NDK gyorsvasúti kocsjait, ahol 80-féle imperialista kémügynökség áskálódik a vV ágbéke ellen, és ahol a legmagasabban lobognak a hidegháború utálatos máglyái — az „a szabadság szigetecskéje”! Mi más ez — enyhén szólva —, ha nem bonni „tájszólás”? Ha pedig az, mi egyéb lenne, mint az igazság durva lábbal tiprása1 Igaz, a füzetke szerzői így védekeznek: „Nem szabad megsérteni Bonnt. mert ezzel gyengülne a NATO”. No és ha az igazságot sértik meg? Akkor nem gyengül semmi? Még a brit fair play sem? a Madonna”. — Olaszország kormányzó pártjának nápolyi tanácskozásán elmaradjak a szenevdélyes viták, az összecsapások letompultak, az ellentétek elvesztették drámai jellegüket. Moro, a párt vezetője meggyőzte a küldötteket az úgynevezett baloldali fordulat szükségességéről. Mi történt Nápolyban, — miért magasztosul „szentté” pártjának szemében Moro? Miért volt szükség arra, hogy az olasz kormányzó párt szakítson eddigi szövetségeseivel és „balra forduljon?” A MAGYARÁZAT egyrészt az olasz társadalmi viszonyokban, másrészt az ország politikai helyzetében rejlik. Itália a gazdasági fellendülés évéit éli: az ipar termelése gyors ütemben növekszik, a nagyvárosok viharosan terjeszkednek, az olasz termékek mindinkább versenyképesek a tőkés világpiacon. A „gazdasági csoda” bőségszarujából — azonban nem mindenki részesülhet egyformán. A gyors fejlődés a belső társadalmi ellentéteket nem oldotta meg, sőt ellenkezőleg, sok tekintetben kiélezte. A különbség a gazdag, iparosodott, dúsföldű Észak-Olaszország és az elmaradott, mezőgazdaságilag sivár délvidék között mindig óriási volt. Északon az átlag- jövedelem éppen duplája a délinek. Bár a néptömegek nyomására az ország több területén részleges földreformot hajtottak végre, az olasz mezőgazdaság még mindig a feudalizmus béklyóit nyögi: érvényben van még a kizsákmányoló felesbérleti rendszer és a nagy földesurak sorra kibújtak a földosztás kötelezettsége alól. A gyors iparosítás a munka ritmusának fokozódását hozta magával, a "bérek növekedésével tehát az emberek munkaerejének gyorsabb elhasználódása jár együtt. EZEK az ellentmondások eredményezték, hogy az olasz gazdasági fellendülés legvirágzóbb évében több volt a sztrájk, mint bármikor azelőtt. A gazdasági csoda tehát az osztályharc éleződését hozta magával. Az uralmon lévő Kereszténydemokrata Párt többsége előtt is világossá vált, hogy csak mélyreható reform-politikával lehet mérsékelni a tömegek nyorhását. Az eddigi kormányok, amelyek vágj1 a jobboldalra, vagy a középpártokra támaszkodtak — a kereszténydemokratáknak — ugyanis nincsen abszolút többségük az olasz képviselőházban—, nem tudták megoldani ezt a feladatot. így került napirendre a „középbaloldali koalició”, — ami annyit jelent, hogy Kenni szocialista pártja közvetve vagy közvetlenül támogatná a kereszténydemokrata vezetés alatt álló kormányt. Nenni hajlandó is lenne erre, de azt a szövetséget különböző képpen értelmezik pártjának belső irányzatai. A szocialisták korábban szorosan együttműködtek a kommunistákkal és e párttagság nagy része ma is síkraszáll e szövetség mellett, amely az olász baloldal valamennyi nagy sikerének forrása volt. A párt balszárnya a középbaloldali koalició feltételeként valóban mélyreható szociális reformokat, a monopóliumok megfékezését követeli a kormánytól. — A Nenni-vezette autonomista szárny viszont e feltételek következetes megvalósítása nélkül is hajlik a kormány támogatására. A KERESZTÉNYDEMOKRATÁK kongresszusán Moro és a mögötte felsorakozó pártvezérek Nenni irányzatával szeretnének szövetséget kötni és abban reménykednek, így sikerül „kihúzni a szocialisták méregfogát.” Fanfani, a létrehozandó „kö- zépbaloldali” kormány valószínű miniszterelnöke abban reménykedik, hogy így sikerül elszigetelni a kommunistákat, akik a legutóbbi választásokon a. szavazatok 23 százalékát kapták — és a baloldal egy részét is 'Bevonhatja az olasz . neokapitaliz- rnus rpégszil&rdításába. A kereszténydemokraták jobbszárnya, amely a kommunista- és szocialistaellenes politika híve, vereséget szenvedett. Moro tehát nem tett csodát: egy- szereűn az egyedül lehetséges utat vázolta fel pártja számára. — A kereszténydemokrata kongresszus után tehát az olasz politikai kérdése ez: mit válaszolnak a szocialisták? Baracs Dénes Egy hét a világpolitikában Szokatlanul erős hideghullám árasztotta el ezen a héten a világot. A diplomáciai csatornák azonban nem fagytak bé, sőt bizonyos élénkülés volt tapasztalható. Moszkvában Thompson amerikai nagykövet ismét felkereste Gromikö, külügyminisztert, s folytatták előkészítő tárgyalásaikat a német kérdésről. Párizsban a két kormányfő szóvivője, a szovjet Harlamov és az amerikai Salinger tartott rövid megbeszélést Salinger ezúttal a saját nevében is beszélt, s bejelentette, hogy tavasszal Moszkvába látogat. Nagy érdeklődés kísérte az isméit szovjet újságírónak, az Izvesztyija főszerkesztőjének, Adzsubej- nek amerikai útját is. Miután nyilakozatot készített Kubában Castróval. s eszmecserét folytatott Magteos mexikói elnökkel —■ a washingtoni Fehér Házban Kennedy vendége volt. „Kezdeti, de hasznos lépések” — így jellemezte e találkozókat Adzsu- bej, s hasonlóképpen vélekedett az amerikai elnök is. Amikor azonban egy esetleges muszkvai utazás lehetőségéről firtatták, Kennedv kitérően válasz t s a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulását mlölte meg ennek feltételéül. Zsákutca Genfben Ez a javulás azonban az amerikai félen múlik. És, ha történtek is ezen a héten bizonyos hasznos tapogatózások, az Egyesült Államok jelentős lépést tett — visszafelé. Az angolok és az amerikaiak felállottak a tárgyaló- asztaltól a genfi nemzetek palotájában. Ezzel zsákutcába került az 1958. október 31-e óta tartó, vagy inkább húzódó atomértekezlet. Miért nem sikerült elérni az atomcsendet, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetését? Min bukott meg, csaknem három és félórás ülés után, a tanácskozás? A szerződés legtöbb cikkelyében már megállapodtak, de három lényeges pont körül kemény viták alakultak ki, és különösen — szembetűnően megmutatkozott a Nyugat szabotázsa. 1. A Szovjetunió követelte a franciák bevonását az egyezmény aláírói közé, a Nyugat viszont kibúvót keresett, de vajon hozzáiárul- hat-e a Szovjetunió a kísérletekről való lemondáshoz, ha a NATO-tag Franciaország szabadkezet kap a további robbantásokhoz? 2. A nyugatiak bonyolult és kiterjedt ellenőrzési apparátust akartak létrehozni, ami a jelen körülmények között a kémkedést szogálhatta volna. A Szovjetunió viszont rámutatott, hogy az élet már megoldotta az ellenőrzés sokat vitatott problémáját. Az elmúlt esztendőkben, a rendelkezésükre álló műszerek fejlettsége következtében, az atomhatalmak minden robbanást észleltek. Egy megállapodást tehát a körülményes ellenőrző apparátus nélkül sem lehetne kijátszani. Mindez nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió nem hajlandó elfogadni a teljes ellenőrzést, ennek azonban együtt kell járnia a teljes leszereléssel. 3. A Szovjetunió ragaszkodik a móratoriumhoz. Ez, a szószerint halasztást jelentő latin kifejezés ez esetben annyit tesz, hogy a tárgyalások tartama alatt halasszanak el, függesszenek fel minden kísérletet (Moszkva ezt annak ellenére javasolta, — hogy a Szovjetunió lényegesen kevesebb robbantást hajtott végre, mint akár egyedül az Egyesült Államok, szövetségeseiről nem is szólva.) A kétségtelen ellentéteik dacára, Moszkva további türelmes vitákat javasolt, Washington azonban nem akart tárgyalni. Hogy miért, arra a New York Tímea mutatott rá: a Karácsony-szigetek térségében megkezdődtek az amerikai nukleáris kísérletsorozat előkészületei. Ezért nem kell a moratórium, s a magyarázkodó szavak mögött — ezek az igazi szándékok. A laoszi akadozás Ha már az amerikai szándékoknál tartunk, erre keresve sem találhatnánk bizonyítóbb példát, mint Laoszét. Megállapodások történnek, de az utolsó percben valami mindig megakadályozza valóra váltásukat. Természetesen nem titokzatos „ördögi körrel” állunk szemben, hanem az imperializmus politikájával, amely ellenzi a nyugalmat, a tartós rendezést Délkelet-Ázsióban. Néhány napja csupán, hogy Genfben, az elefánt-címeres zászló alatt, a három politikai irányzat vezetője népszerű nevükön: a három herceg, megegyezett egy nemzeti egységkormány létrehozásában. Eszerint miniszterelnök Souvanna Phouma lenne, helyettesei Szufanuvong a népi erők és Boun Oum a jobboldali lázadók képviseletében. (A miniszteri tárcákat 10—4 —4 arányban osztanák el a 18 tagú kormányban.) De még meg sem száradt a tinta a genfi egyezményen, amikor a lázadók felrúgták a fegyverszünetet, és támadást indítottak Nam Tha térségében, Az amerikai katonai tanácsadók az első vonalakban segítették a hadmozdulatokat, a népi erők lelőtték a lázadók egyik repülőgépét, amelyet amerikai pilóta vezetett ... A nyf.t katonai akciók mellett, a laoszi jobboldal a zöld asztalnál sem tétlen. A koalíciós megállapodás felrúgásával fenyegetőznek, ha a négy miniszteri tárca között nem kapják meg a hadügyet és bélügyet. E kulcsállósokat nyilvánvalóan puccs előkészítésére használnák fel, ha viszont viszauta- sítják őket, ez ürügyül szolgálhatna az egyezmény megszegésére. A laoszi amerikai recept: csak addig menni el, ameddig muszáj, s az első adandó alkalommal visszatáncolni .., Kongó és Angola ügye az ENSZ előtt Ez történt az ENSZ new- yorki üvegpalotájában is. A kongói válság ügyében a Szovjetunió a Biztonsági Tanács összehívását követelte. Helyeselték ezt a közvetlenül érdekelt afrikai országok is, amelyek aggodalommal figyelik a függetlenségi erők, mindenekelőtt a Gjzenga ellen indított hajszát. A reakció Lumumba sorsát szánja a mmiszterehrkhelyettesnek, s az ENSZ lényegében tétlen. Amikor pedig a Szovjetunió számon akarta kérni a Biztonsági Tanácsnak azt a két hónappal ezelőtti határozatát, amelyet az Egyesült Államok is elfogadott — az amerikaiak és szövetségeseik lehetetlenné tették a vitát. Washington félt az érvek nyílt ösz- szecsa pásétól, emellett mindenáron időt akart nyerni. A következő napokban ugyanis amerilcai látogatásra utazik Adoula kongói miniszterelnök, akit. engedelmes szószólóként az ENSZ-ben is fel akarnak léptetni. A kongói válság ezzel természetesen nem fog megoldódni, sőt — tovább mélyül. S hogy a gyarmatosítóknak ' már az ENSZ-en belül sem könnyű az életük, azt kézzelfoghatóan igazolhatta a világszervezet angolai vitája. Még soha ilyen egyöntetűen nem ítélték el a portugál gyarmatosítást. A Lisz- szábon kolonial'zmusát megbélyegző afro-ázsiai, javaslat ellen mindössze a nyílt fasiszták: Spanyolország és a Délafrikai Köztársaság szavazott — az algériai ügybe;, érdekelt Franciaország pedig tartózkodott. Tehát még atlanti szövetségesei is szem- befordultak Portugáliával, ami persze nem zárja ki. hogy ne szállítsanak angolai csapatai részére fegyvereket... A határozat gyengéje, hogy megmaradt az elvi elítélésnél, s a rend-abályokat is sürgető bolgár—lengyel indítványt nem fogadta el az ENSZ többsége. Mégis, a tettek Goában és az erkölcsi bélyeg New Yorkban, egyaránt jelzik: a portugál gyarmatbirodalom az utolsó óráit éli.
