Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-28 / 49. szám
1Ö62. február 213. SZOLNOK. MEGYEI NEPLAr » r £ grassy Ssá tor szellemében Egressy Gábor, a Nemzeti Színház hajdanvolt kitűnő művésze ismerte fel először a művészi tudatosság fontosságát a magyar színjátszásban. S • magát folyton képező lelkiismeretes és alapos művészt választotta példaképének és névadójának a mezőtúri városi színjátszócsoport, a megye egyik legerősebb és legcéltudatosabb színjátezóegyüttese Hogyan dolgozik e régi & ahogyan mondani szokás, „ütőképes” együttes? Beszéljen erről a napló. Harminchárom név szerepel a névsorban, ötnek a neve mellett ceruzával írott megjegyzés: katona így huszonnyolcán dolgoznak itt jelenleg, különböző korú és foglalkozású emberek. Mert széles a skála a 11 éves Ber- czeli Ildikótól — aki különben négy éve tagja a felnőtt együttesnek, mint gyermek- szereplő — a negyvenegy éves T. Nagy Istvánig, vagy nem sokkal fiatalabb Csípés Mihály tsz-asztalosig. Sok szép sikerük színhelye a mezőtúri művelődési ház. S a lelkes kis közösség sohasem bízta el magát. A tanulást mindenki kötelességének .tartja a szövőnőtől a főelőadóig. Mert, sokféle foglalkozású ember «vűlik itt össze. Nagyrészt munkások. Egészen pontosan hét kivételével azok. Szeretik egymást és ezt a ezeretetet a közös • kirándulások, a színházlátogatások, viták mélyítik el: Amiről annyit beszélünk, a belső életről, a kollektíva közös nevelésének szükségességéről. az itt jórészt meg is valósult. A TV játszotta a Vízkeresztet, meg a „Nő a barakkban” című drámát. Együtt volt az itthon tartózkodó valamennyi műkedvelő. Aztán parázs vita indult ..rpeg: hogyan játszottak _ a. színészek? Mit lehet tanulni Uraytól? Át lehetne-e hozni a Vízkeresztet Mezőtúrra és hogyan oldanák meg itt? Heves és szenvedélyes beszélgetésük volt a Tiszta égbolt vetítése után, amit szintén együtt néztek meg. Itt főleg az eszmei mondanivalót értékelték, az igazság bátor, merész újszerű ábrázolását, a kommunista ember hűségét az eszméhez. Csipes Mihály, Szabó Gábor, Kecse István ezeknek a vitáknak fő „hangadói”. bokát tanulnak tehát és igen sok szakmai elméleti kérdést is megismertek A hivatásos színészeket megelőzve és egyben a szocialista hagyományt ápolva rhu- tatták be az elmúlt évben Bata Lajos Sötét ház című korrajzát A dramaiurgiailag nem össze* 'gott, inkább tan- drámaszerű darab igen nagy feladatok elé állította a társulatot és a szemle közönségének, közöttük szakmai közönségének lelkes tapsa bizonyította, jól oldot'ák meg a leckét. Most újra tanulás van a műsoron. Ismét Barta Lajost, ismét egy kevéssé ismert művét mutatják be, a Tavaszi mámort Címével ellentétben nem valami szirupos operett ez, hanem a béressorban élő parasztság jólsikerült korrajza. Mint már sokszo februárban is kiléptek a művelődé- j si ház ajtaján. 3-án Csugar- j ra. az Űj Reménység Tsz-be i látogattak el, a hó közepén pedig a túri Petőfi egyik eldugott részlegébe, a Stem- berg-tanyára. Olyan műsort állítottak össze, amely igen . sokat nyújt az igények fel- j keltésében. Szerepel itt Karinthy, Móricz-jelenet. Aztán Ambrus Tibor, Tabi László mai tárgyú egyfelvonásosai. A hatalmas siker, az őszinte szeretet, amellyel mindkét helyen körülvették őket, bizonyítja, helyesen választották meg a műsort, lehet, sőt kell is igényes művekkel menni a tanyavilágba. Ezt a műsort még tovább is viszik. Március 24- én a mezőtúri Béké-be látoSzapárfaíuí változások MINDÖSSZE ezer lelket számláló település Szápárfa- lu. Két sor ház, néhány mellékutca a Debrecen—szolnoki műút mentén, három kilométernyire Fegyvernektől ahová közigazgatásilag is tartozik. Lakói nemrég még egyéni gazdák, módos középparasztok voltak, s a történelmi változás szele ■— ha kissé megkésve is, de — eljutott ide is.. 1959-ben jegyezték fel Szapárfalut te a termelőszövetkezeti községek listájára. Hogy ez a változás forradalmi jellegű volt a település életében, nem mi, hanem a tanács, nem a járás vezetői, hanem ők mondták a szapárfaluiak. Időzzünk el kissé ennél az állításnál. Csiga József ék gatnak, a Szárazlaposra. Addig pedig lankadatlan szereptanulás, sok-sok próba, hiszen közeledik a szemle. És mindennek a mozgatója egy középkorú ember, akit színjátszói, de az egész város is úgy ismer: Gyula bácsi. Aki szigorral, ha kell, de nagy-nagy szeretettel is igazgatja azt a bonyolult és mégis oly hálás kollektívát. Berczeli Gyula, a „Kiváló Népművelő” kormánykitüntetés tulajdonosa kitűnő munkát végez. így valahogy képzeljük el a jó színjátszó együttest. S azzal a jóérzéssel búcsúzunk: Egressy ,Gá bor nevét méltán viseli a színjátszó együttes Mezőtúron. Pesti háztetők Magyar film A Szolnoki Ajándékműsor a Kőzépti- szavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak köszöntésére. — Elismerés és hírnév. Riportműsor a külföldre exportáló üzemekről. — Zenével a világ körül. — A riporter jegyzetfüzetéből. — Szól a furulya. — Jászkunsági krónika. — A mezőgazdász tanácsolja. — Mario Lanza énekel. — Elfelejtett mesterségek. — Műsorzárás. Pongrác, vagy ahogy barátai, ismerősei nevezik, Gráci tetőfedő. Vidáman fütyürész- ve végzi munkáját, és minden erejével arra törekszik, hogy elfelejtse az elmúlt éveket, melyeket örökre ki Szeretne törölni életéből. — Gráci ugyanis megtévedt egyszer, rossz társaságba keveredett, s a rendőrség kezébe került. Nem is kerül nagy igyekezetébe, hogy ne gondoljon a múltra, hiszen olyan szép szakma ez a tetőfedés. S most fiatal lány lép ki a ház kapuján. A szemközti oldalon dolgozó kőművesfiúk kórusa hangzik fel: Hüüü, Gráci! Gráci zavartan, de kíváncsian néz le az utcára, s azt a lányt látja ott, akibe már két hete szerelmes, s ez a rajongás, amely hat emelet magasságban született — úgy látszik teljesen egyoldalú. Éva —• így hívják a kislányt — meggyorsítja lépteit, a világért se merne fölnézni a tetőre, pedig talán szívesen látná Grácit... Egész sor bonyodalom után hogy talál egymásra a két fiatal — erről szól a film. mindössze kilenc hónapja tagjai az Aranykalász Tsz- nek. Az embert nem találtuk odahaza, így a feleségét zavartuk néhány kérdéssel. A zavarást szó szerint kell érteni, hisz disznóölés után jócskán akad munka a háznál. KEDVES arcú fiatalasz- szony Csigáné. s nem haragszik a háborgatásért. Életükről mesél: — Nem kell mostmár egy hétig is várni az uramat. Tizenkét évig csak vendégségbe járt haza Pestről, ahol kőműves segédmunkás volt. Hogy megérte-e a cigányélet? Mostmár látjuk: nem Mindig elvitt egy hétre száz forintot. Nagyon be kellett neki osztani — bizony még egy fröccsre sem jutott Tavasz óta a tsz-ben dolgozik az uram. Hétezerhatszáz forintot keresett és jól fizetett a háztáji is. A 38 forintos munkaegység már szép kérése A búboskemence padkáján ülve figyelemmel hallgatta a beszélgetést Jóska, a nagyobbik fiú. — Közepes volt a félévi bizonyítvány — válaszolta kérdésünkre. — A kisebbik túl is tett rajta — fűzi hozzá az anyja. — Mik a kedvenc tantárgyaid? — A földrajz és a történelem. — Igen, a történelem — szól közbe Csigáné — bár sokszor bajunk volt vele. Mert hol ilyen, hol olyan magyarázatot hallott. A tanító igy. a tisztelendő úr meg amúgy magyarázta. De- hát melyik az igazi? Szerintem inkább az, amit a tanító mond. ezért Írattam ki a hittanról a két fiunkat. Ne zavarja a fejüket... PERSZE nem minden szülő gondolkodik Szapárfalun úgy, mint Csigáék. Ahogy a statisztika . mutatja a törökszentmiklósi járásban három helységben ván hittanoktatás, de itt a legmagasabb a hittanoktatásra járók száma. Száznegyvenkét tanköteles gyerek közül hatvannyolcat írattak be szüleik Szapárfalun. Ezt a statisztikai adatot Bihari Lajosné. iskola-igazgató árulta el, de azt is hozzátette, hogy ezek már a múlt adatai. Ugyanis szeptember óta huszonegy gvermeket töröltettek a szülők a hittanra járók listájáról. Persze, ez az eredmény nem spontán született meg, és nem önmagától javul állandóan. — Rendszeresen felkeressük a szülőket, beszélgetünk velük a kettős nevelés káros hatásáról, • megmagyarázzuk nekik, hogy a kettős nevelés csak megnehezíti később a gyerek tájékozódását és fejlődését. A szülők meggyőzé sére felhasználjuk a természettudományos és irodalmi előadásokat is. Legutóbb például Mikszáth Kálmán „Különös házasság” című regényéről beszélt a TIT előadója. örülünk annak, hogy a gyermekek sokkal szívesebben, nagyobb kedvvel nézik a televízió műsort, mint a vasárnapi misét, melyet templom hiányában ugyancsak az iskolában tartanait. VXZKELETY PÁL elvtárssal, a szapárfalui pártalap- szervezet titkárával is beszéltünk. — A felélénkült antikle- rikális propaganda esetenként a párttagok magánéletére is kihat. ■ E hatás több irányú. A döntő és általános formája-az, , hogy a kommunista szülők már jóideje töröltették ' gyermeküket a hittanoktatásra járók névsorából. Eredményesnek bizonyult a taggyűléseken és a személyes beszélgetések alkalmával végzett meggyőző munkánk. Mindössze egy párttag, B. D. két kislánya jár még hittanra. B. elvtársnak egészen a legutóbbi időkig az volt a véleménye: — Tanulja meg a gyerek mindkét igazságot, döntsön aztán saját feje után. Ne tegyen esetleg később szemrehányást szüleinek azért, mert valamit éltitkoltak előle. A feleségemmel sem könnyű szót érteni, de most már megállapodtunk, hogy a második félévben kiíratjuk a gyerekekét, nem tanainak tovább hittant? Szapárfalun" egyre több ember vallja már magáénak űj rendünk, új világnézetét: Az anyagi, gazdásági változás. fejlődés, az egyéni meggyőzés és felvilágosítás szükségszerűen magával hozza az emberek tudatának helyes irányba való formálódását is. S azok, akik élen járnak; akár mint felvilágosítók, akár mint felvilágosultak —■ elismerést érdemelnek: Máthé László Bubor Gyula Bor búzával gyhangú, szürke ködös téli este volt, de Seres ' János mégis különösen érezte magát. Sem a szobában, sem a konyhában nem lelte helyét. A kamrának meg tájéra sem mert menni. Tegnap este járt ott utoljára, de akkor olyasmi történt, amitől elfacsa- rodott a gazda szive, A csapravert boroshordó szusszantott néhányat, aztán végképp kilehelte a lelkét. Nem adott több bort és Seres János nagyon szomorú lett. A' szomorúsága azóta már nyugtalansággá fokozódott és úgy érezte magát, mint a tőrbe esett jószág. Vergődött tehetetlenül. Égette a torkát a szomjúság, kegyetlenül vágyott e5V kis ital után, de egyelőre hiába törte a fejét, nem látott semmilyen lehetőséget arra, hogy italhoz jusson. Pénze nem volt, mert amit a zárszámadás után kapott, azt mind , elköltötte a felesége. Cipőt, ruhát vett a gyerekeknek, sőt még a dunnákra is kigazdálkodott egy pár új huzatot és így bizony nem maradt egy fillérje sem. De ha maradt volna, jól tudta, akkor sem adnak, Nem érti ő azt, mit jelent a borhoz szokott férfiembernek az ital. Bi gymásután szívta Seres a cigarettákat, de azok sem nyugtatták meg. Végül felkerekedett, kiment az udvarra aztán az utcára és addig baktatott, amíg a Kócza Ferenc háza előtt találta magát. Furcsa ember volt ez a Kócza Ferenc. Neki egész éven át volt bora és kinek pénzért, kinek terményért, búzáért, árpáért osztogatta az italt. Valamikor legénykorában Seres János is sok poharat ürített itt a házigazda meg a maga egészségére. Sőt, akkoriban, ha nem volt pénze, akkor sem jött zavarba. Titokban felmert egy zsák búzát az apja padlásáról, éjjel a kertek alatt átcsempészte Kócza Feri bácsi portájára, és utána volt hitele sokszor hetekig. A legényéletnek azonban már régen vége Seres János számára. Odahaza két kis Poronty várja az asz- szony szoknyája mellett és ami kereset adódik, az kell a családnak. Tudta ezt Seres János de azt is nagyon erősen érezte, hogy neki meg bor kell. Megkocogtatta hát Kócza Ferenc kapuját és várakozott. Az udvaron felvonitott a kutya, kisvártatva megcsikordult a konyhaajtó és az udvaron megjelent a házigazda. Köszöntötte a vendéget, s várakozóan nézett rá. — Egy liter bor kéne, Feri bátyám. Kaphatnék-? — lépett közelebb Seres. , Az öreg Kócza azonban nem mozdult. — Van pfaized? — kérdezte hitetlenül. Mert tudta ő jól, hogy régen volt már zárszámadás a szövetkezeiben és az előlegfizetés sem kezdődött még meg. — Most nincs, de majd lesz hamarosan — fogad- kozott Seres. A házigazda azonban a szavába vágott. — Búzád sincs? — Van otthon valamennyi •= dadogta Seres, — Akkor hozd azt. Hitel még a kocsmában sincs, édes fiam, nem még nálam — szólt nyersen. EM ideg volt az udvaron, a házigazda nem is foly- tatta tovább a vitát, hanem köszönt és vissza* ment a konyhába. Seres pedig nehéz gondolatokat forgatva fejében, a maga portája felé vette az útját. Csendes volt már a ház, mire hazaért. Az asszony a gyerekekkel együtt pihenőre tért, Serest ellenben nem vonzotta a pihenés. Gyötörte a bor utáni vágy, a lelkében vad bírókra kelt a tisztesség meg a szenvedély, s végül az utóbbi győzött. Lassan, óvatosan, mintha nem is a saját portáján járna, a kamrába osont. A fal mellett, az alacsony deszkaállványon ott sorakozott az a három zsák búza, amit a szövetkezettől kapott. Ügy tervezte az asszony, kitart ez már az új termésig és nem lesz a kenyérre gondjuk. Seres azonban mitsem törődött a sötétben az gsszonyi tervvel. Vállára kapta az egyik zsákot és a kertek alatt Kócza Ferenc háza felé iramodott. Majd vesz az asszony a boltban kenyeret — nyugtatta magát, — Van ott éppen elég. A rra azonban nem gondolt Seres János, hogy mi a kenyér ára. Mert annak nagy ára lett. A felesége gyógyíthatatlannak tűnő végtelen szomorúsága. Nem szólt az az urának egy szót sem a búza miatt, hiszen nem volt perlekdö teremtés sohasem. Az arcáról ellenben eltűnt a mosoly és a szeméből úgy sütött a bánat, hogy az feltűnt még Fekete Mihálynak, a szövetkezet párttitkárának is, amikor a földön összetalálkozott Seresnével. — Mi van teveled, lelkem? Miért lógatod az orrod? — kén'»zte nyájasan. — Semmi... Semmi különös. Megfáztam egy kicsit *— válaszolta Seresné zavartan, mert nem akart 6 árulkodni az urára, A többi asszony viszont new volt ilyen tapintatos. Ismerték és el is mondták Seresné bánatát. “ Amiatt a tüzrevaló ura miatt fáj a szive. EUopta a gyerekei szájából a kenyeret. Kár, hogy az ilyesmire nincs törvény — kiabáltak az asszonyok és Fekete Mihály tudta, miről van szó. Tudta és a dolog nem hagyta nyugodni. Az igaz — morfondírozott magában —, hogy az ilyesmire egyelőre nincs írott törvény. Hasonló dolog már megesett máskor is a faluban, de senki nem szólt a vétkeseknek. Persze akkoriban még nem, is nagyon szólhattak. A maga földjén, a saját sza,’’táliára küszködött mindenki és abban az időben még nem ismerték a közösség, az egymásért való felelősség emberséges, meleg törvényét. Mi lenne, ha éppen ennek a törvénynek alapján fognák perbe Seres Jánost és csábítóját, Kócza Ferencet is? Mint bogáncs a nadrágszárban, úgy megragadt ez a gondolat Fekete Mihály, fejében és amikor estefelé találkozott -z elnökkel, szóbahozta előtte is a dolgot. Timár Feri, az elnök nem ellenkezett, de nem is he* lyeselt mindjárt. — Seres nem párttag, Kócza sem az. A vezetőség elé tehát nem citálhatod őket. Talán meg sem jelennének, ha megtudnák, miről van szó. — Nem is oda akarom hívni őket, hanem á szövetkezet fegyelmi bizo-fttfio- elé — védekezett a párttitkár. — Pontos- ban a kiegészített fegyelmi bizottság elé. Mert meg akarok hívni néhány véldás magar iseletü, sokegyerekes családapát is. Mondják ki ők a közösség intő szavát a megiévedt embereknek. \Eost már nincs mit szaporítani tovább a szót. Ügy lett, ahogy a párttitkár eltervezte, összeült az állídlmi fegyelmi bizottság és maga elé idézte a' vétkeseket. Talán két óráig folyt a csendes beszélgetés a meglett férfiak között. Hogy miről, azt csak azok tudják pontosan, akik resztvettek rajta. De ez talán már nem is érdekes. Elég annyi, hogy még aznap este visszavitte Seres János Kócza Ferenctől a zsák búzát és az asszony arcára még aznap este visszaköltözött a messzetünt öröm mosolygós varázsa. S bölcsen, megértőén vele mosolyog a falu is. Különösen az asszonyok vidámak. Helyeslik a történteket és nem csinálnak abból titkot, hogy az emberséges közbelépést a szövetkezet, az új közösségi élet számlájára írják és őrülnek neki, hogy ma már ilyesmivel is törődnek az emberek. Ballagó László i