Szolnok Megyei Néplap, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

19G3. február 22.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Fogadónap C a karcagi tanácsnál

Középkorú, szőke férfi lép a hivatali szobába. A városi tanács ipari és műszaki osztály előadója udvariasan megkérdezi, mi járatban van.

— Iparengedély ügyében jöttem.

Egyszuszra elmondja, hogy a Karcag—Berekfürdő-i fodrászmester bezárja üzletét, mert elköltözik onnan. Helyette ő Szeretne üzletet nyitni. Erre kér iparengedélyt.

Az 1500 lakosú településen mindössze egy fodrász van. A fürdő szezonban sok vendég érkezik, tehát Berek nem maradhat fodrász nélkül. A kérelmezőt biztatja az előadó:

— Adja be az iparengedély iránti kérelmét és rövidesen döntenek ügyében.

Karikakészítő „mester”

Nein így a következő jelentkezőnél, aki szintén hasonló kérelemmel jött: a pányvalánchoz szükséges karikák gyártásával akar ipar- szerűen foglalkozni. Kicsit furcsán és mulatságosan hangzana: „Vaskarikakészítő mester”.. Az iparügyi előadó határozottan, de udvariasan elutasítja:

—* Az üzletekben elegendő vaskarikát lehet kapni, melyeket nagyüzemben, futószalagon gyártanak. Nincs szükség ilyen kisiparosra, kérését nem teljesíthetjük. Ráadásul szakképzettsége sincs.

Mostanában több szülő keresi fel az ipari és műszaki osztályt gyermekei pályaválasztási és elhelyezkedési ügyében. Űgylátszik, a karcagi iskolákban keveset foglalkoznak a most végző nyolcadikosok ezirányú gondjaival. Egy 40 év körüli asszony is hasonló tanácsért jött az ^osztályhoz. Ipari tanulónak szeretné adni a fiát, de bizonytalan. Nem tudja mik a lehetőségek és azt sem, hogy milyen szakmát válasszon a gyerek. Az előadó a helybeli ktsz-hez küldte az asszonyt.

osztályvezető átnézi az iratokat és rendben találja. Közli, hogy két-három hét múlva kézhez kapják az engedélyt, s hozzáfoghatnak a Deák körúti új osztásban a két- 8zoba, öszkomfortos családiház építéséhez.

— Milyen az érdeklődés az építkezések iránt? — tettem fel a kérdést Baranyai elvtársnak.

— Hetvenkét négy-öt bontási, illetve építési engedély iránti kérelem érkezik hozzánk. Az idén harminc kérelem futott be;

Az ipari és műszaki osztály irodái a legforgalmasabb osztályok közé tartoznak a karcagi tanácsnál. Néhány órás tapasztalatunk során meggyőződtünk róla, hogy gyorsan, és udvariasan foglalkoznak ügyfeleikkel.

M. L»

Béke nagygyűlés Jászteleken

Jászteleken jónéhány év óta szinte hagyományossá vált a téli béke-nagygyűlés, amelyet mindenkor a Hazafias Népfront községi bizottsága rendez.

Nagy sikerrel zajlott le a békeharcosok ezidei jászteleki találkozója is. Szombaton zsúfolásig megtelt a kultúr- ház, s az egybegyűltek nagy érdeklődéssel hallgatták végig Nánási László ország- gyűlési képviselő tartalmas, külpolitikai és belpolitikai fejtegetéseit.

Utána tizenegy hozzászóló — tsz-tagok, pedagógusok, a KISZ és a nőtanács tagjai — mondották el véleményüket országunk és a nagyvilág mai helyzetéről.

A nagygyűlés résztvevői végül egyhangúan elhatározták, hogy táviratilag jelentik be az országos béketanácsnak: Jásztelek dolgozói bátran síkraszállnali a világ lefegyverzéséért.

Bognár Gyula

c

SzülSk iskoláid

Gyerekek vagy felnőttek?

Egy kósza hír

Idősebb férfi a következő látogató. A kertváros egyik tanácstagja. Választói meg' bízásából jött az osztályra — érdeklődni. Elkészült a kert' város rendezési terve, s az ott lakók közt elterjedt az a kósza hír, hogy a tanács megszünteti a gépállomáshoz csatlakozó jelenlegi utat, és újat nyit a lakók portájából.

A tanácstagot Dobra Ilona műszaki előadó megnyugtat ja.

— Szó sincs a jelenlegi út lezárásáról, illetve új út nyitásáról. Nem kell félniök a porták csökkentésétől.

A tanácstag megnyugodva távozik. Bizonyára ő is elhitte a légből kapott „értesülést”.

Ezekben a napokban különösen nagy a forgalom a műszaki csoportnál. Az MT rendelet alapján felülvizsgálják az 1957. január 1-től kiadott építési engedélyeket és az 1958. január 1-től kiadott lakás használatba vételi engedélyeket. Csupán az újonnan felépült lakások nyilvántartásba vétele végett. Azokat idézték be, akik nem kértek még lakhatási engedélyt.

A felülvizsgálat során kitűnt, hogy sokan beköltöztek a féligrkész épületekbe. K. B., egy 50 év körüli férfi is megerősíti ezt.

— Kétszoba, összkomfortos családi házat építek. De egyelőre csak az egyik szoba készült el, mert nem volt több pénzünk. Ide már egy évvel ezelőtt beköltöztünk.

Csendesen, nagy imbolygó pelyhekben hull a hó. Esik a milliárdnyi fehér petty, mintha se kezdete, se vége nem volna a monolton fehér vonalaknak. Jó itt a duruzsoló . kályha mellett képzelődni azon, hogy az örökmozgó ferde hóvonalak megszámlálhatni lan huzalnak tűnnek, melyek mint groteszk páternosztert emelik a végtelenbe az udvart kusza kóróival, a szomszéd szürke kerítését s kövér falú házát.

A gyerek elmélyedve rakosgatja építőkockáit a padlón. A sparhert-plafnin nagyot szisszen a levesesfazék fedőjéről leszakadt vízcsepp. A macska féloldalt dőlve sütkérezik a tűzhely alatt; egyik mellső lábát kéjesen megemeli, hogy minél jobban érje hasát a meleg. Még az óra is olyan békésen ketyeg a vizeskancsó mellett, mint azokban az érzelmes elbeszélésekben, melyek jószívű emberekről szóltak valamikor. Akik résztvevő szemmel lesték a jégvirágos ablalcon keresztül öreganyót, amint rózsát cipel görnyedt hátán, hogy bemelegítse magányos kunyhóját. Vagy kikopogtak az ágrólszakadt kis árvának, hogy menjen be, melegítse fel gémberedett tagjait, igyon egy csupor éde kávét, s vegyen a markába nyomott 20 filléren kenyérkét... Az egykori beszélyek jószívű szereplőinek a jóistenke is megjelent álmában, rájuk is mosolygott, amiért táplálták az elhagyottat.

Ilyen bágyasztó kispolgári nyugalomban zavart meg egy havas kalaptető. A konyhaajtón keresztül láttam meg, amint elhullámzott az udvar hátulja felé.

Biztosan kisfiam valamelyik pajtása jött, s megy hátra, hátha hóembert épít a cimborája.

De már billeg is visszafelé a zöld kalaptető, halad a kapu irányába. Nem talá't senkit a Jdskoma, lódul hát kifelé. De miért nem jön be, hiszen most itt jó, a melegen?

Kinézek — gondolom — és behívom.

A kapu tárva, a pöttöm látogató már az utcáról kapja vissza ijedten a fejét az ajtónyitás zajára.

De Jd ez a rémült apróság? Nagyszélű zöld férfikalap görbíti le két fülét, lábán koloncos bakancs, mástól levetett nagykabátja majdnem a havas járdát sepri...

A zöldesen sápadt arc, a könyörgő riadt szemek a küszöbhöz ragasztanak. Mintha '■imánkodna a kétségbeesett gyerekszáj; „Most az egyszer

még hadd fussak, ne tessék bántani!"

Miért e nagy riadalom? —

kérdezném, ha a mozzanatok pillanatnyi egymásutánja megengedné a szabatos fogalmazást. Köztünk csak a szemek közvetítik a gondolatot.

A gyerek csaknem szűkülő ijedelmének az a görcsös hirtelen mozdulat vet véget, mellyel a nála majd kétszer hosszabb seprűt földre vágja. Koravén, elgyötört arcán valami megkönnyébbülésféle villan fel egy szemrebbenésre, aztán szinte hálásan pillantva rám, futásnak ered.

Észbekapok és majd beleszakad a szivem. Ez a kisfiámmal egyidős fiúcska el akarta lopni tőlünk azt a seprűt! Már kiáltanám utána:

— Vidd csak, vidd, kisbo- lond! Nézd, egy lépést se teszek utána, nyugodtan szar- ladhatsz vele.

Mire készakart időhúzás után kiérek a kapuba, a gyerek már egy utcasarokkal odább rohan. Pillanatonként visszales és mivel meglát, meg jönnek is vele szemben, még lelkeszákadtabban menekül, a havas buckákon bukdácsolva vág át a másik oldalba. Mintha az egész utca üldözné. Pedig csak ketten tudjuk, mi történt.

Szidom■ magamat, aZ otromba felnőttet, s gyorsan visszalépek a kapun. Ne félne, ne bújna szegény kopott kis egér. Miért is néztem ki az ajtón; miért kellett lomha nyugalmamban lopáson érni azt a kisgyereket, aki talán egy darab kenyeret akart venni azért a használt seprűért? Hiszen hiánycikk most a cirokseprű, jó ára van. Annak a kisfiúnak nagyobb szüksége volt rá. mint nekünk. Biztosan tudom, hogy kenyérre kellett neki..

Mert felismertem őt. Azonnal, mikor torz kalapja alól rám merest ' az a sápadt, szenvedő kis arc.

Láttuk őt errefelé sokan — még jóidőbev. —, mikor rongyos, piszkos, elvadult kistestvéreivel fizetés napján apja. anyja elé vánszorgott. Hol a járdán, hol az út közepén ténferegtek egymás ke. zét fogva. Mikor a széles utca hajlatában feltűnt gajdo- 16. düllöngélő apjuk, anyjuk, a reménytől erőrekapv a

gyorsultak neki a kis vadó- cok.

— Hoztatok kenyeret? — sírták, nyöszörögték fakón, fáradtan. De kenyér nem volt, csak bor vagy pálinka.

ff#

A szesz otthon., vagy még az utcán az egész apró gyerekek éhségének is feledtető- je lett. Mámort, szellemi tompultságot hozott a szerencsétlen kicsinyek fejébe, megviselt szervezetébe.

Hányszor látták éjszakai műszakról jövők ezt a kisfiút vagy a nyólc-kilenc gyerek ' másikát, harmadikát, amint a sarki kocsmából hatalmas üveggel csenevész Ica- rocskájuk között, botorkálnak kifelé.

_„ Nyitás óta ez már az ötödik forduló — mondotta kora reggel az üzletvezető erkölcsi felháborodásában vendégeinek.

Azóta otthon, szomszédoláskor, unaloműző terefere közben sokszor idézik ezt az errelakók. Szörnyűlködnek, hogy a kislcabátot, amit X-né adott egyik gyereknek, szülei- rögtön italra váltották. Ugyanúgy a Vöröskereszt adományait.

Fejcsóválva szánakoznak a gyerekeken, akik szalmán alszanak, de az italra ők is éppúgy rákaptak, hogy a legkisebbek az‘ utcán „meghúzzák” a rumot, bort, amit apjuknak, anyjuknak visznek.

Megvetik az apát, anyát, akik részegen húzgálják egymást az árokból és nemegyszer az utcán megeszik a gyerekek elől, amit vásároltak,

...Mennyire éhezhetett az a kisfiú, ha már seprűt lopni kényszerült?

Ez azonban csak érzelgős részemről is. Segítettem volna azzal az egy seprűvel? Nem. Mint ahogy a jószívű adakozók egy-egy mhaaján- déka, kenyéradománya is csak a közösségi, a társadalmi lelkiismeretet elhallgattató alamizsna, a veszélyeztetett jövőjű gyerekek sorsát tekintve. A környék lakóinak szemeláttára nem züllhet el ennyi apró gyerek.

Szép dolog, dicsérendő eredmény egy-egy autóbusz- megálló vagy járdaszakasz létesítésének kiharcolása.

Embereket menteni viszont a legnagyobb dolog. Igaz, hogy sokszor nehezebb, mint a kényelmünkért vívott harc.

A Szolnok Városi Nőtanács sok tapintattal, amellett kellő eréllyel vállalhatná e család megmentését. Akár a hatósággal összefogva is. A seprű-ügyet tekintsék meg- nemtörténtnek — amithogy úgy is volt —. Biztosan a szemem káprázott akkor.

Kozák Gábor ,

Egy tizenhétéves fiú meg egy tizenhatéves lány kézenfogva sétálgat a parkban, keresve a néptelenebb utakat, s közben beszélgetne!.

— Érettségi után mindketten dolgozni fogunk — mondja a lány. — Te, ha akarsz, később beiratkozhatsz valamelyik egyetem levelező tagozatára.

— Igen, én nagyon szeretném elvégezni a jogot. Te mit szólsz hozzá?

— Tudod, hogy én örülök, ha tanulni akarsz! Hiszen az ember értéke elsősorban a tudásától függ.

— Nem akarsz inkább tanulni te is? Nehogy azután majd engem okolj! Én szívesen várok rád, ha el akarsz végezni valamit előbb.

— Nem, én majd sokat fogok olvasni. Olvasás útján is lehet gyarapítani a műveltséget! Nem igaz? Érted szívesen lemondok az egyetemi továbbtanulásról. Az embernek mindig össze kell hangolnia különféle -elképzeléseit és törekvéseit. Én nem szeretek légvárakat építem.

Eddig tart ennek a beszélgetésnek a számunkra érdekes része.

Érdemes ezt egybevetni azzal, amit az egyik anya mesélt hasonlókorú gyermekeiről:

„Hárman vannak, de néha olyan, mintha tizenhármán lennének. Akkora lármát csapnak és olyan felfordulást tudnak csinálni, hogy sokszor kétségbeejtő. Amíg kicsik voltak, abban r mény- kedtem, hogy majd ha nagyobbak lesznek, akkor megkomolyodnak. Sajnos, nem ez történt. Pedig a legfiatalabb is elmúlt 15 éves. Tegnap például a 16 esztendős lányom a bátyja csúzlijával kilőtte az ablakot. De olyat is szoktak játszani, hogy valamelyikük elkiáltja magát a szobában: Jön az árvíz! S erre mindnyájan felugrálnak a székekre, asztalokra, néha még a szekrény tetejére is felmásznak. Gyerekek ezek, még a 17 éves fiam is, hiába mond nekem bárki bármit!”

Hosszan lehetne sorolni i példákat annak bizonyítására, hogy a serdülő korban lévő fiatalok szinte felnőtt«; komolysággal és megfontoltsággal rendelkeznek, de annak igazolására is, hogy sokszor milyen éretlen, gyerekes magatartást tanúsítanak.

Helytelen lenne, ha ilyen vagy olyan esetet látva, azonnal egyértelmű ítéletet alkotnánk a serdülőkről.

Tudomásul kell vennünk, hogy a 14—18 éves kor átmeneti korszak mindenkinek az életében, s a szülőknek éppúgy, mint a pedagógusoknak, igen nagy türelemmel, körültekintéssel és tapintattal kell foglalkozniok a serdülő fiatalok nevelési problémáival.

Ha „lekezeljük” őket, ha fölényeskedünk velük, ha mindenáron meg akarjuk játszani a felnőttet, akkor vesztett ügyünk van. De az sem vezet célra, ha teljes önállóságot és egyenrangúságot biztosítunk számukra. Az esetek többsége ugyanis azt bizonyítja, hogy a túlzott bizalommal visszaélnek a serdülők.

Mi hát akkor a helyes eljárás? Általános érvényű séma természetesen nincs, hiszen az egyéni sajátosságokat is mindig figyelembe kell vennünk, ha eredményes nevelőmunkát akarunk végezni. Néhány jótanácsot azonban érdemes megszívlelni.

1 Feltétlenül be kell *■ tartanunk a fokozatosság elvét! Gyermekünk tizenötödik vagy tizenhatodik születésnapján nem szabad kijelentenünk, hogy őt holnaptól kezdje velünk egyenjogú felnőttnek tekintjük, akire az eddigi korlátozó rendszabályok közül egy sem vonatkozik. (Pl. a meghatározott időben való lefekvés, a szabadidő felhasználására vonatkozó útmutatások stb.)

Az önállóságra nevelés hosz- szú folyamat, s az a gyerek, akit ilyen szempontból nem készítettek élő á szülők évek hosszú során keresztül, az nem fogja helyesen felhasználni a hirtelen kapott önállósággal járó lehetőségeket. Az önállósághoz fokozatosan kell hozzászoktatni gyermekeinket, s az önállóságra nevelés csakis az erkölcsi nevelés , egészének függvénye lehet. Megfelelő erkölcsi alapok nélkül az önállóság csupán züllés! / lehetőséget fog jelenteni gyermekünk számára.

Nagyon fontos a ne“ ■ velés eredményessége szempontjából a hangnem helyes megválasztása. A serdülők nem szeretik, ha „kioktatják” őket, nem szívesen hallgatják a fennkölt erkölcsi prédikációkat, de ha megértéssel közeledünk feléjük, akkor szívesen fogadják tanácsainkat, útmutatásainkat. Sőt, ha megfelelő hangnem alkalmazásával sikerül megnyernünk bizalmukat, legközelebb már ők maguk fordulnak hozzánk problé- máiidcal. A rideg, fölényes hang elriasztja őket, zárkózottá és közönyössé válnak,

O Ne vegyük el a ked- vüket, ha nagy terveket szőnek! A bevezetőben ismertetett párbeszéd után nagyon helytelen lenne akár kinevetni, akár leszidni a két fiatalt, akik még csak második-harmadik gimnazisták, s már házasságukról ábrándoznak. Lehet, hogy csupán az érzelmek pillanatnyi fellán- golásáról van szó, s akkor hamarosan eltávolodnak egymástól, de az is lehet, hogy őszinte szeretet és tartós vonzalom alakul ki köztük. Akár az egyik, akár -a másik eset következik be, a durva beavatkozás mindenképpen indokolatlan, sőt káros! Pedig, sajnos, a szülők hajlamosak ilyesmire. Tanúja voltam egyszer egy apa és fia közötti beszélgetésnek, melynek során a fiú kijelentette, hogy építészmérnök szeretne lenni, az apa azonban nagyot nevetett ezen, s kigúnyolta, nevetségessé tette a fiút a jelenlévő vendégek előtt. Nos, ez a fiú bizonyosan nem fog egyhamar őszintén megnyilatkozni apja előtt, (Mennyivel célravezetőbb lett volna, ha e szép elképzelést hallva, még jobb tanulásra, kitartó munkára buzdította volna fiát az apa!)

A Tudnunk kell alkal- mazkodni a serdülők hangulati és magatartásbeli változásaihoz! Mert néha valóban olyanok, mint a gyerekek, de néha komolyan, „felnőttesen” viselkednek. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen az átalakulóban lévő lélek még őrzi a gyermekkor emlékeit és bizonyos sajátosságait, de már a perspektíva is felvillan olykor: a felnőtté válás.

Mindezt feltétlenül figyelembe kell vennünk, s ne olyankor akarjunk serdülő gyermekünkkel komoly dolgokról tárgyalni, amikor azt látjuk, hogy pillanatnyilag „gyermeki” periódusban van. A serdülőknél ugyanis rendszerint a pillanatnyi érzelmi elemek dominálnak, s ez megszabja viselkedésük, reagálásuk jellegét. A serdülők szeszélyesek, néha akaratosak, makacskodók is, de ez általában nem elvetemültség, nem lázadás, csupán a lelkűkben végbemenő „erjedési folyamat” megnyilvánulása. Már nem must, de még nem bor. Ezt sokszor ők maguk is érzik, és szívesen fordulnának segítségért, megértésért valakihez, mert kétségek gyötrik őket, tépe- ’ődnek, töprengenek.

Próbálunk tehát alkalmazkodni egy kissé a serdülők érzelmi változásaihoz, oróbáljunk több türelemmel és megértéssel bánni velük. Ez olyan befektetés, amely később bőségesen kamatozni fog.

Kópiás Sándor

Az építését OTP hitel segítségével akarjuk befejezni.

Egy idős néni veje megbízásából jött érdeklődni:

— Milyen iratok kellenek az építési engedély iránti kérelemhez.

Baranyai Imre osztályvezető gyorsan és udvariasat eligazítja:

— Nyomtatványon kell beadni a kérelmet, — ebből mindjárt egy példányt át is ad az érdeklődőnek. — Azután típus, vagy egyedi terv szükséges három példányban. Ha OTP hitelt kérnek négy kell. Csatolják a telekkönyvi szemlét a tulajdonjog igazolására. Mellékeljék a telek helyszínrajzát és műszaki leírását.

Lakásépítők

P. Gy, a VÍZIG gépésze 1 már kész terveket hozott. Az