Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

1962. január 17. S70LN0K MEGYEI NßPtAP 3 Szívügyének tekinthetné CS a patronál ást. •. Szocialista mezőgazda­ságunkban gyakorlattá vált, hogy az állami gazdaságok testvérien segítik a termelő- szövetkezeteket. S Mezőtú­ron el is kél a segítség, elég sok ott a gyenge termelőszö­vetkezetek száma. A megyei vezetés remélte is a Mező­túri Állami Gazdaság segítő szándékát. Arra kérte meg az állami gazaságot, tekintse szívügyének a város két ter­melőszövetkezete, az Űj Élet és az Alkotmány Tsz gazdái­ig odásának fellendítését. Mindkét szövetkezeti gaz­daság mérleghiánnyal zárta az esztendőt, s a szövetke­zeti tagok jövedelme nem haladja meg az évi ötezer forintot. A városi és a me­gyei vezetők felismerték, hogy tarthatatlan ez az álla­pot, s intézkedtek, hogy mi­előbb rendbe jöjjön a két szövetkezet szénája. Az in­tézkedések közé tartozik a Mezőtúri Állami Gazdaság patronálási megbízatása. Azt kérték az állami gaz­daságtól, segítsen a szövet­kezetek termelési tervének elkészítésében, segítsen ab­ban, hogy egyszerű termelési szerkezetet állítsanak össze a két termelőszövetkezetben. S amikor csak lehet szakem­bereket is adjon a gazdaság, s ha teheti még anyagi segít­séggel is siessen a két szövet­kezet támogatására. A megbízatást megkapta a Mezőtúri Állami Gazdaság. De úgy látszik elképzelhető, hogy napirendre is tért fe­lette. Ügy hírlik ugyanis még semmit sem tett azóta. Sőt, a zárszámadások elkészíté­séhez egy könyvelőt kértek a város tsz-ei tőlük, de még azt sem adtak. A mezőtúri talajadottsá­gokat figyelembe véve még az állami gazdaságnak sem könnyű nagy eredményeket produkálnia. S ha eredmé­nyesen dolgoznak elismerés illeti meg őket. De igazi elis­merésre csak akkor számít­hatnak, ha segítenek abban, hogy a termelőszövetkezetek is velük haladjanak. Ezt várjuk a Mezőtúri Ál­lami Gazdaságtól. B. L. Negyven éve szólítja a csengő Berreg a csengő az iskolában, a tanárok osztálykönywel a hó­nuk alatt sietnek a tanulókhoz, így van ez minden iskolában, nálunk is. fénylik az egyszerű, bölcs idős nevelőnek, Noge Gyulának ne­ve is. HESZ ERNŐ Jászfényszaru fi városi nőknek több mint a fele dolgozik Minden harmadik férj segít a háztartásban — Átlagosan négy óra a „második” műszak — Nyolcezer nő véleménye munkaköréről, a háztar­tásról és a családtól kapott segítségről A Központi Statisztikai Hivatal munkatársai Buda­pesten és az ország többi vá­rosában felkerestek 8 ezer családot, kikérték a családok nőtagjainak véleményét mun­kájukról, a háztartásról, hogy a nagy számok törvénye alapján hozzávetőleges képet nyerjenek a nők helyzetéről. Ha az anyag feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe, néhány érdekes adat azon­ban máris rendelkezésre áll. Kiderült, hogy a városi nők­nek mintegy 58 százaléka a háztartási tevékenységen kí­vül kereső munkát is végez. A nem dolgozóknak 46 szá­zalékát leköti a háztartás és a gyerekek, 27 és fél száza­lékuk egészségi okokra hi­vatkozik. 12 százalékuk nem talál megfelelő munkaalkal­mat, 6 százalékukat a férj nem engedi dolgozni, a töb­biek pedig — mint mondot­ták — nincsenek ráutalva arra, hogy a férjük mellett még ők is keressenek. Számszerűen most mutat­ták ki első ízben, hogy az első gyermek megszületése még nem befolyásolja a nő ház­tartáson kívüli munkáját, 100 közül ugyanannyi egy­gyermekes asszony dolgozik, mint gyerektelen. A máso­dik gyermek megszületése­kor is csak kismértékben csökken a dolgozó nők ará­nya, s még a négygyermekes családban is minden harma­dik nő végez kereső munkát. Ennek legfőbb magyarázata természetesen az, hogy a csa­lád nagyobb keresetre törek­szik, kiderült azonban, hogy igen sokan a keresettől füg­getlenül is szívesen dolgoz­nak, mert szeretik foglalko­zásukat. A megkérdezettek­nek mintegy 70 százaléka el­mondotta, hogy ha kizáró­lag rajta múlna, akkor se változtatna beosztásán, 13 százalékuk visszavonulna a háztartásba, öt és fél száza­lék fizikailag könnyebb mun­kát, 3,3 százalék pedig szak- képzettségének megfelelőbb munkakört választana. Né­hány százalékuk alacsonyabb fizetésért rövidebb munka­idővel járó állást szeretne. Érdekes jelenség, hogy a dolgozó nők általában kul­turáltabbak, többet olvasnak, szórakoznak, tanulnak, mint a háztartásbeliek. Száz dol­gozó nő közül 38, 100 ház­tartásbeli közül pedig alig 20 megy el negyedévenként legalább egyszer színházba, hasonló az arány az olvasás­ban és ennél még sokkal nagyobb a különbség a ta­nulásban. A kereső nők vi­szont mintegy fele annyi időt, naponta átlag 4 órát töltenek csak házi munká­val, mint a kizárólag otthon dolgozók, egyrészt ugyanis intenzívebben és jobb idő­beosztással látják el felada­tukat, másrészt a házi mun­kát többé-kevésbé pihenő- és alvásidejük terhére végzik. Kedvező jelenség, hogy a család egyre inkább segítsé­gére van a dolgozó nőnek a „második műszak”-ban. Ál­talában minden harmadik férj segít a háztartási mun­kában, s különösen a nagy családokban igen jelentékeny a nagymama segítő munká­ja. Ugyanakkor azonban vi­szonylag rendkívül alacsony az a segítség, amit a gyer­mekek nyújtanak a háztar­tást vezető anyának. Száz gyerek közül mindössze 12 segít a háztartásban, pedig még az egyszerű bevásárlást is segítségnek minősítették a Statisztikai Hivatal mun­katársai. Az adatfelvétel első kísér­let volt hazánkban arra, hogy a dolgozó nők helyzeté­ről viszonylag sokoldalú ké­pet nyerjenek. (MTI) 6 Külföldi utak — Érdekes tervek, érdeklődés nélkül — Műszaki klub — Tizenhármak tanácsa Egyik tanártársunkat január ll-én ünnepeltük. Negyven éve kezdte ezen a napon nevelői munkáját. Negyven éve szólítja a csengő nap-nap után a fiatalos mozgású embert, aki mindig pontosan megjelenik óráin. Noge Gyula tanártársunk négy évtizede tanít községünkben, Jászfényszarun. Nem itt szüle­tett, de negyven éve otthona a község, ahol ő tanította a nagy­apákat, az apákat, s most az unokákat is. A felszabadulás után végezte el a Pedagógia Fő­iskolát, s azóta orosz nyelvre ta­nít évente kétszázhúsz—kétszáz- harminc gyereket. Tanártársain kívül az unokák, a nyolcadik leányosztály tanulói csodás virágkosárral üdvözölték az öreg tanárt. Szép mondás az: „Akik máso­kat az igazságra oktatnak, fény­leni fognak, mint a csillag”. így — Egyenek, igyanak kedves barátaim, mindenki az én vendégem. MEGHÍVTAK, hát elmen­tem. A Műszaki Klub prog­ramját nézve, érdekesnek ígérkezett a szokásos kedd es­ti gyűlés. Külföldi és hazai tanulmányutak részvevőinek kiválasztása szerepelt műso­ron, Előzőleg hallottam, hogy a klub nagyon gyér látoga­tottságnak örvend. Erről, sajnos, nekem is meg kellett győződnöm. Gondol­tam, csak rossz napot fog­tam Id, s legközelebb bizto­san sokkal többen lesznek. A Műszaki Klub nem csak a mű­szaki, hanem a fizikai dolgo­zóké, szakmunkásoké is. Szé­gyellem bevallani, de ponto­san tizenhármán voltunk. Egyetlen szakmunkás nélkül, így hát nem volt sok beszéd. — Próbáljuk meg összeállí­tani az 1962. év külföldi ta­nulmányútjait — javasolta rázoló formáit akkor, amikor a makrotestek világából a mikrotestek világába hatolt. A nowtani fizika törvényei nem alkalmazhatók változta­tás nélkül az atomok világá­ban végbemenő folyamatok és összefüggések kifejezésé­re. Következésképpen a mű­vészeteknek is meg kell újítaniuk eszközeiket, ha kor­szerűen akarják ábrázolni korunk folyamatait ha a mai ember lelkére akarnak hat­ni. Egyesek úgy véli’-, hogy a művészetek ábrázolási eszkö­zeinek megújítása során job­ban kell támaszkodnunk a kapitalizmus művészetének formai jegyeire — magyarán szólva, teret kell adnunk a formalista absztrakt irányza­toknak, a különböző izmusok­nak, vagy legalább is türe­lemmel kell lennünk irántuk, mert nem tudhatjuk, nem származik-e belőlük valami jó a szocialista művészetek számára. N agyon fontos kérdés an­nak eldöntése, hogy felhasználhatók-e az abszt­rakt, formalista ábrázolási eszközök a szocialista valóság kifejezésére. Véleményünk szerint formalista absztrakció a művészetekben dekadens jelenség, a burzsoá társadal­mai rend hanyatlásának kife­jeződése js általa a szocialista tartalom nem fejezhető ki. A szocialista művészetek lénye­ge. hogy a világot fejezik ki, a valóságról, a valóságos em­beri viszonyokról adnak olyan képet, — amely nem egyetlen személy véletlen konstrukciója, hanem éppen objektivitásánál fogva általá­nos érdeklődésre tarthat szá­mot. A formalista, absztrakt művészeteknek ugyancsak lé­nyege, hogy célkitűzésük nem a valóság tükrözése, nem a világ művészi eszközökkel va­ló ábrázolása, hanem a mű­vész belső szubjektív világá­nak, illetőleg a valósághoz va­ló véletlen, egyéni viszonyá­nak a kifejezése. A becsületes absztrakt művészek be is vallják, hogy művészi tevé­kenységük tulajdonképpen — annyira egyéni, hogy a kívül­álló számára a véletlen szub­jektív élményen kívül vajmi kevés új ismeretet ad. A kapitalizmus súlyos és összeegyeztethet étim ellent­mondásokkal terhes világában egy ilyen művészi magatartás lehet indokolt akkor, ha a művész — nem rendelkezik olyan világnézettel, amely el­igazítja őt a társadalom zűr­zavarában, amely megmutat­ja számára azokat a tenden­ciákat, amelyek ebből a zűr­zavarból kivezetnek. A for­malizmus és az absztrakció tükrözi a tanácstalanságot, tükrözi azt a pesszimizmust, amelyt a társadalom hanyat­lása és szétbomlása kelt a gondolkodó emberben. Az absztrakt formák mögött ilyen módon a kapitalizmus­ban reális tarta’om is húzód­hat meg, hiszen az értelem­nek az értelmetlenséggel való felváltása, az ember defor- máiása, eltorzítása és meg- nyomorítása reális következ­ménye a tőkés társadalminak. Vajon igaz-e az, hogy az absztrakció a társadal­mi bomlás és zűrzavar me’- lett mást is kifejezhet. Kife­jezheti-e például az emberi elmének a valóságban való nagyobb elmélyülését úgy, hogy a mikrofizika törvényei is kifejezik ezt a folyamatot a newtoni fizikai törvényei­vel szemben. Nem igaz, és nem lehet ilyen párhuzamot vonni a tudomány és a mű­vészet fejlődése között. A tu­domány azért tárt fel új tör­vényeket, mert a tudósok a valóság eddig ismeretlen és teljesen új területére hatol­tak be. A művészet területe azonban nem változott. A művészet feladata továbbra is a társadalmi valóságnak, az emberek társadalmi viszo­nyainak az ember és a termé­szet viszonyának sajátos mó­don való ábrázolása. Ezek­ben a viszonyokban is követ­keztek be mély és forradalmi változások, de ezeket a művé­szeteknek olyan eszközökkel kell tükrözniök, amelyek összhangban vannak az ábrá­zolt tárggyal, belőle merítik ábrázolási formáikat és e for­mák reális, értelmes tartalma* fejeznek ki. — Minden, ami ezen túl megy, talajtalan — konstrukció vagy pedig olyan egyéni benyomás, amely ne­hezen kelthet visszhangot a társadalom széles köreiben. A szocialista művészet te­hát elutasítja magától a for­malizmus és az absztrakció minden válfaját. E törekvé­sek a burzsoá rendszer ha­nyatlásának termékei a mű­vészetekben. A szocializmus­ban új értelmet nyert az al­kotó emberi törekvés és nincs talaja annak, ami eltorzítja, meghamisítja a valóság reá­lis képét. A szocialista művészeteknek valóban fontos feladatuk, — hogy határozottan számolja­nak le azokkal a konvenciók­kal, sablonokkal, amelyek ká­rosak. Ezek visszatartják a művészetek kibontakozását. A szocialista művészetek ke­ressék szüntelenül azokat a formákat és ábrázolási eszkö­zöket, amelyekkel hívebben és nagyobb hatásfokkal fe­jezhető ki megújuló szocia­lista életünk, amelyek hozzá­segítik népünket ahhoz, hogy mélyebben megértse a ha­zánkban lezajló társadalmi folyamatok lényegét, a ma és a jövő szép és felemelő vo­násait. E feladat megoldása során azonban a mi művésze­tünk az értelem művészete marad és nem szakadhat pl a realitás, a józan emberi ész és érzelmek talajától. Honti Gyula. Grósz igazgató elvtárs azonnal megragadta az alkalmat, hogy egy nagyon fontos csehszlovák utat is­mertessen. — Márciusban vásárolunk egy FK—08-as, nagyteljesít­ményű kopírmaró gépet — mondotta. — Jó volna egy csoportot Partizánskéba kül­deni, e gép tanulmányozásá­ra. A bejelentést élénk vita követte. Sikerült kiválasztani azokat, akik a kopírmaró munkáját kint tartózkodásuk alatt megismerik és elsajátít­ják a különböző „trükköket”, így került a választás Szász Miklósra és Vági Sándorra. Velük utazna még Fodor és Lovas elvtárs is. Az előbbi, a munkavédelem, az utóbbi a technológia tanulmányozása végett. — A második negyedévben hasznos lenne egy csoportot az NDK-ba küldeni a felső­rész szabászat futószalag melletti termelésének tanul­mányozására — javasolta Bo- dóczy főmérnök. A bejelen­tést követően négy munkate­rületről választották ki a Né­metországba utazókat. Egy gépészmérnök, egy vegyész­mérnök, egy technológus és egy szabász lesz a tapaszta­latcsere résztvevője. A továb­biak során, a III. negyedév­ben a romániai „Herbák Já­nos” Cipőgyár meglátogatása szerepel. Valószínű, hor>y ez cserelátogatás lesz. Ugyan­annyi román sznk*ársat lá­tunk vendégül, mint ameny- nyien üzemű ->kből kimarnak. NEGYEDIK negyedévben a rohamosan fejlődő szovjet gumiipar, ezenbelül a préselt cipők technológiájának tanul­mányozása szerepel. Ide ter­mészetesen „gumi-szakembe­reket” kell küldeni — volt az egyhangú megállapítás. A hazai tapasztalatcserék között először a Központi Szerszámgép Gyárban már üzembe helyezett FK—08-as kopfrmarógép elektronikus vezérlő berendezése megis­merése céliából márciusban Erdei M!hály és Mikovics De­zső utazik a fenti üzembe. A tervekben szerepe' a Mi­nőségi-. a Duna- és Szegedi Cinőevár. a Cipőtervező és Mintakészftő Vállalat, vala­mint a Ruggyanta és Palma Gumigyár meelátopatása. — Ezekre a helyekre főleg szak­munkások. technológusok és művezetők utaznak. — R. T. — TISZA CIPŐGYÁR o A páriáiét hírei Január J8-án Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának he­lyettes vezetője Szolnokon előadást tart a járási propa­gandisták számára az SZKP XXII. kongresszusának anya­gából. * Megkezdődtek a termelő­szövetkezetekben a zárszám­adást megelőző párttaggyfí- lések. Az 1961. évi gazdálko­dás tapasztalatait, a vezetőség beszámolóját vitatják meg a kommunisták, s meghatároz­zak a tennivalókat. * Az SZKP XXII. kongresz- szusának anyagából tartot­tak taggyűlést a napokban Vezsenyen. Az érdeklődésre jellemző, hogy a párttagok 100 százalékig megjelentek. Tíz pártonkívüli meghívott­ként vett részt a taggyűlésen. Szolnokon az Építőipari és Javító Vállalatnál, valamint a Nagykunsági Állami Gaz­daságban is a kongresszus tanulságait vitatták meg a taggyűlésen. * Tiszafüreden. Karcagon. Kisújszálláson Törökszent- miklóson az elmúlt napok­ban függetlenített pártmun­kások, valamint községi és alapszervezeti pártvezetőségi tagok, aktivisták tanácskoz­tak a pártmunka társadalma­sításának lehetőségeiről, fon­tosságáról. A tanácskozás so­rán többen tettek hasznos ja­vaslatokat. * A szolnoki járásban janu­ár 2 és 20-a között községen­ként tanfolyamot tartanak a vezetőknek, alapszervezeti vezetőségi tagoknak. Mintegy kétezer résztvevő tanácsko­zik ez alkalommal a pártve­zetőségek feladatairól. * Január 18 és 21-e között járási, városi propagandista tanfolyamok lesznek az SZKP XXII. kongresszusának anyagából. * Január 15-én kezdődött meg a járási, városi pártbi­zottságok irányításával a kéthetes téli tanfolyam az alapszervezeti pártvezető­ségi tagok, pártcsoport bizal­miak, aktivisták és tömeg­szervezeti vezetők részére. Múzeumi város Az elmúlt tíz esztendőben Velence központjából 40 ,-zer lakos költözött el. A velen­ceiek egyre nagyobb szám­ban hagyják el a lagúnák környékét és inkább a szá­razföldi kerületekbe és a Lido környékére költöznek. A történelmi Velencében (tehát Murano és a Lido ki­vételével) 1951-ben még 174 ezer 086 ember lakott. A leg­utóbbi, októberben megtar­tott népszámlálás szerint a lagúnák környékének most már csak 134 808 lakója van, tehát 20 százalékkal keve­sebb. Ugyanakkor Velence szárazföldi kerületei egyre inkább benépesülnek. Ügy látszik, a csatornák, gondo­lák és régi palazzok Velen­céje, amelynek renoválása fantasztikus összegekbe ke­rülne, lassan kiürül és az egész városrész szinte egyet­len múzeummá válik. a szolnoki CáJOíOtpA Magyar nóták, csárdások. — A riporter jegyzetfüzeté­ből. — Ajáná'kmüsor, — sportolóknak. — Jászkunsá­gi krónika. — öt perc tánc­zene. Üj tervek, új feladatok a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyárban. — A mezőgazdász tanácsolja, — Műsorismertetés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom