Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

1962. Január 16. S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 3 Ezekben a napokban össze­gezik a Szolnok megyei álla­mi gazdaságok 1961 évben elért termelési eredményei­ket. Bár az elmúlt évi gaz­dálkodásuk nem indult jó feltételekkel, — 1960 őszén a rendkívüli esőzések akadá­lyozták az ősziek vetését, a betakarítás elhúzódása miatt nagy területek maradtak mélyszántás nélkül, 1961. év­ben a májusi, júniusi esőzé­seket, — amelyeket sok víz­kár követett — a nyári és őszi aszály váltotta fel. A rendkívüli időjárás ellenére is értek el eredményeket. Jónak mondható a kenyér- gabona és takarmánygabona átlagtermése. Búzából 18 507 holdon 17 métermázsa ter­mett. Ebben a javuló agrotechnikai munkán kívül nagy szere­pe van annak, hogy nagy területeken (60 százalék­ban) céltudatos fajtameg­választással szovjet és olasz nagy termőképességű intenzív búzákat vetettek. így a szovjet Bezosztája 3297 holdon 18.69, a Szkoroszpel- ka 880 holdon 20.91, az olasz San Pastore 4309 holdon 22.02, az Autonómia 2048 hol­don 18.49 métermázsa ter­mést adott szemben a hazai búzák 14.14 métermázsás át­lagtermésével. Szolnok megye állami gaz­daságai az elmúlt évben nagy területen (9170 holdon) termeltek őszi árpát és 17.61 métermázsás átlagtermést hozott. Ehhez hozzátartozik, hogy a nyári betakarítást majdnem teljes egészében kombájnnal végezték, emel­lett a megye termelőszövet­kezeteiben is közel tízezer holdon áz állami gazdaságok segítették az aratási munkák mielőbbi elvégzését.- A kukoricatermesztésben is1 jelentős eredményt értek el tavaly. Tizenkétezeregyszáz-" hatvanhárom holdról több mint 18 métermázsás átlag­termést takarítottak be má­jusi morzsoltban számítva. Ezzel az eredményükkel megelőzték az Amerikai Egyesült Államokat, ahol a hasonló gazdaságok 1 hek­tár földön 27—29 méter­mázsás termést értek el. (A szolnoki állami gazdasá­gok termésátlaga hektárban számolva 31.84 métermázsa.) Silókukorica termesztésben az eredmények gyengébbek. Több mint kétezer hold te­rületen mindössze 7Ä méter­mázsás átlagot tudnak fel­mutatni. Csak a jászsági, a surjáni, a szenttamási és a héki gazdaságok értek el 100 métermázsán felül. Cukorré­pából 2687 holdon közel 124 métermázsa a termésátlaguk. Mindhárom kapáskultúra termelésében egy-egy gazda­ság táblaátlaga kiemelkedő eredményt mutat. így pél­dául kukoricából a héki gaz­daság 23 métermázsás ter­mése, vagy a jászsági gazda­ság 21 métermázsás kukori­cája. A takarmánynövények ter­melése a kedvezőtlen időjá­rás ellenére is javuló ten­denciát mutatott. A nagy te­rületeken termelt lucernából az előző évek alacsony ter­mésátlagaival szemben ebben az évben közel 10 ezer hold állólucernáról 22 métermá­zsán felüli termésátlagot ta­karítottak be, ugyanakkor a területnek 30 százalékán lu­cernamagot fogtak 80 kilo­grammos termésátlaggal. Lu­cernaszéna termelésben is vannak kiemelkedő eredmé­nyeik: a Törökszentmiklósi Tangazdaság és a Héki Álla­tni Gazdaság 30 métermázsán felüli lucernaszéna termést takarított be. A Szolnok megyei állami gazdaságok az elmúlt eszten­dőben nagy gondot fordítot­tak a lucernabetakarítás szervezésére, valamint a szé­na minőségének és beltartal- mi értékének a betakarítás­kor való biztosítására. így több mint ezer vagon szénát új módszerekkel, az ágasos és a ventillátoros hidegleve­gős módszerrel szárítottak. Az így tartósított szénák mi­nősége igen jó, 3—4 száza­lékkal több fehérjét tartal­maz, ami komoly segítséget jelent az abraktakarmány- pótlásban. Palotáson 1961-ben fel­épült forrólevegős lucerna- szárító is eredményesen dol­gozott. Az üzem 64 vagon jóminő­ségű fehérjében és karo- tinban gazdag lucernalisz­tet készített. Tavaly a megye területén 27 076 holdon öntöztek. En­nek eredményeként például a jászsági gazdaságban 41.40, a középtiszai állami gazda­ságban 40.31 métermázsás kukoricát takarítottak be holdanként májusi morzsolt­ban számolva. Ab állattenyésztés és hús- értékesítés is figyeleniré mél-, tó. A 30 ezer métermázsás hizottsertés előarányzattal szemben 30 300 métermázsát adtak a népgazdaságnak. Ha­sonló eredmények születtek a baromfihús értékesítésé­nél. Szükségférőhelyek, egy­szerű épületek létesítésével, — úgynevezett tanyás ba­romfitartási módszerrel — a tervezett 5450 métermázsás tervfeladattal szemben 8500 métermázsa baromfihúst ad­tak a felvásárló szerveknek. Örvendetesen növekedett a gazdaságokban a szarvas- marha létszám és ezen be­lül a tehénlétszám Is. S most nézzük milyen fel­adatok várnak az állami gaz­daságokra ebben az eszten­dőben. A Palotás! Állami Gazda­ságban több millió forint költséggel törzskacsatelepet és pecsenyekacsa nevelőtele­pet létesítettek, ahonnan eb­ben az évben 120 ezer pecse­nyekacsát értékesítenek. Tovább bővítették sertés- hizlaldáikat. A múlt év vé­géig 9900 hízósertés férőhe­lyet építettek. Ezzel megve­tették olyan nagy hizlaló te­lepek alapját, mint a Héki ÁG 1800, a Szenttamási ÁG 2400, a Középtiszai ÁG 2. számú kerületének 1800 fé­rőhelyes sertéshizlaldája. Eb­ben az évben hizottsertésből 14 400, baromfiból 2000 mé­termázsával adnak többet a népgazdaságnak, mint az el­múlt esztendőben. A növénytermesztésben is jelentős feladatokat szeret­nénk megvalósítani 1962-ben. Az őszi kalászosok vetését 1961-ben 21 700 hold búza­vetésterületen megfelelő minőséggel végezték el a gazdaságok. Ugyanakkor az elmúlt esz­tendővel izemben az idén már 27 százalékkal nagyobb területen termelnek intenzív búzákat. A jövő évi feladatok közé tartozik, hogy a megye álla­mi gazdaságai 30 ezer holdra növelik az öntözött területek nagyságát. Elkészültek a párizsi nemzetközi művészeti Központ tervei Az újévre teljesen elkészül­tek egy Párizsban létesíten­dő nemzetközi művészeti központ felállításának tervei. A párizsi „művészváros” fel­építésének költségeit a fran­cia állam, Párizs városa, va­lamint érdekelt külföldi or­szágok és mecénás magán- személyek fedezik. A tervek szerint 450 műterem épül, amelyekben különböző or­szágok fiatal festői, szobrá­szai, zeneszerzői találnak majd az alkotáshoz szüksé­ges megfelelő környezetre. A műteremlakások mindegyike hozzávetőleg 60 ezer frank költséggel készül. A terveket Paul Tournon és Olivier- Clement Cacoub francia épí­tészek készítették. Ki lehet csak tájékozott ember? Az agitátor Két ábra a fehér papíron. Földgömb ez is, amaz is. Glóbusz, amit már kisiskolás korunkban megismer­tünk. Két plakátrajz, amely önmagáért beszél. Az elsőn megszámlálhatatlan sok sír fölött néma fejfák hada. Kacskaringós szögesdrót övezi a gyászba- borult földgolyót, s az előtérben vaskalapos halálfej. Maga az iszonyat! A másik ábra földgömbje fölé virágzó ág hajlik, tövében pompás, emeletes házakból modern lakó­negyed... Ki rajzolta? Nem tudom. De hogy miért, és miért éppen így? Az a ceruzát tartó kéz érzékeltetni akarta, hogy mibe került a háború. Hogy 80 millió elesett és rok­kant ember a két világháború áldozata. Hogy a XX. század első felében 4 billió dollárt költöttek fegyver­kezésre... Annyi tenger pénzt, amelyből ötven évig ingyen adhatnánk kenyeret földünk egész lakosságá­nak és 500 millió családnak építhetnénk lakást. Agitált az a kéz. Szögesdrótot rajzóit most — emlékeztetőül —, hogy soha többé ne tekergőzhessék az emberek köré. Hogy nyugodtan süthessenek ke­nyeret az asszonyok, hogy ne üszkösödjenek a vi­rágzó fák és épüljenek a lakások... Szeretném megszorítani az agitátor kezét. — re — A Kunszentmártoni Járási Tanács közgazdászától érdek­lődtek megyei vezetők bizo­nyos adatok után. Rá két napra a járási főagronómus számolt be ugyanerről. A meglepő az volt, hogy a két ember tájékoztató adatai kö­zött hétszáz hold az eltérés. Korántsem arról van szó, hogy két nap alatt ennyit változott volna a helyzet. Inkább egy tipikus betegség kritériuma. Arról van szó, hogy vezető intézményekben dolgozó em­berek tájékozottsága sok esetben nem pontos. Sőt. Az említett két vezető egy osz­tályon dolgozik. Munkakörük témája majdnem azonos. Ta­lán naponta is találkoznak egymással. S mégse tudják egyeztetni adataikat. Miért nem? (És ez nem­csak a kunszentmártoniakra, talán elsősorban nem is rá­juk vonatkozik, hanem a felületesen tájékozott veze­tőkre.) Bizonyára közreját­szik az a tény, hogy nagyon sokan könnyen dobálóznak a számokkal és különöseb­ben nem is érdekli őket, hogy munkaterületükön pontosan tájékozódva legyenek. És ta­lálkozunk olyan jelenséggel is, hogy termelési adatokat, amelyek különben is nyil­vánosság elé kívánkoznak, hét lakat alatt őrizgetnek. S van abban valami szektás- ság, amikor valaki így véle­kedik: Én vagyok az osztály vezető, elég, ha én tudom. Nem elég. Sőt nagyon fúr csa képet nyer az ember, amikor egy üzemben, terme-1 lőszövetkezetben érdeklődünk valami után, s azt a választ kapjuk: ezt csak az igazgató elvtárs tudná, ezt az elnöktől kérdezzék meg. Tapasztal­juk. a tájékozottság privilé- gizálását, a helyzet pontos ismeretének egyszemélyhez fűződő monopolizálását. Rosszul gondolkodnak azok a vezetők, akik így dolgoz­nak. Több okból is. Egyrészt azért, mert ha csak ök is­merik, hol szorít a cipő. ho­gyan várnak segítséget be­osztottjaiktól. Legalábbis lel­kesedést tőlük. Aztán. Ha netán megbetegszik, valami miatt huzamosan távol ma­rad munkahelyétől, akkor nél­küle leáll az egész gépezet? Az ilyen emberek könnyen elhiszik magukról, hogy nél­külözhetetlenek. S tovább megyünk. Nincs ebben bizonyos féltékenység? Nincs ebben olyanféle ret­tegés, mi lesz, ha a beosz­tottaim is annyit tudnak, amennyit én? S mi lesz, ha esetleg a fejemre nőhet vala­ki munkatársaim közül? 'falán nincs erről szó. De azért elgondolkoztató, meny­nyire féltik néhányan, hogy rajtuk kívül mások is tájé­kozottak legyenek. Pedig a tájékozottság nem egyedül a vezető joga. Sőt áz ő köte­lessége, hogy teremtse meg az egy nyelven beszélés lég­körét, tanítsa munkatársait, bővítse beosztottjai Ismeret- anyagát, s ő maga tájékoz­tassa a helyzetről a vezeté­sére bízottakat. B. L. Zárszámadásra készülnek a jászladányi Aranykalász T ermelőszö vetkezetben Levelező tagozat A hódmezővásárhelyi fel­sőfokú mezőgazdasági tech­nikum állattenyésztési leve­lező tagozatára jelentkezhet­nek a párt és tanács appará­tusban, valamint a termelő­szövetkezetben. állami gaz­daságban és mezőgazdasági vállalatoknál, üzemeknél (gép­állomás, kertészet) vezető munkakörben dolgozók 1962. január 20-ig. Információt az intézet igaz­gatósága ad. naíL Helytelen tervesés * rossz zárszámadás Fő a feje ezekben a napokban Kiss Imrének, a tiszainokai Sza­badság: Termelőszövetkezet fő­könyvelőjének. — Húsz forintra terveztek egy munkaegység ér­téket 1961-ben, azonban akárho­gyan is számolgatnak, alig lesz több 15 forintnál. Mi ennek az oka? A helytelen tervezés jó­részt. A régi gazdasági vezetés fő­ként . olyan növények termelését irányozta elő, amelynek sok em­beri munkát igényelnek. Elegen­dő munkáskéz pedig nincs a ti­szainokai Szabadság-ban. — így történt meg, hogy a leszállításra tervezett 25 vagon hagyma he­lyett mindössze 4 vagonnal tud­tak teljesíteni. Babból 450 méter­mázsát terveztek, s alig termett több 50 métermázsánál. Mind­ehhez hozzájön még az a 60 hold kukorica is, amelyet le kellett silózniok, mert nem tudták mun­kaerő hiányában megkapálni. A kár 500 000 forint. S ez az összeg f)iz* érzékenyen érint minden embert a szövetkezetben. A Szolnoki Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya jó­váhagyta a jászladányi Arany­kalász Termelőszövetkezet zárszámadását. Ennek értel­mében a tervezett 32,26 fo­rint helyett 31,17 forintot osztanak egy munkaegység­re. A kiesésük onnét adódik, hogy megfelelő mennyiségű hízóalapanyaggal nem ren­delkeztek és' a meghlzlalásra tervezett hízómennyiséghez nem tudták megvásárolni a száz sertést. Ugyanakkor kukoricából is kereken 30 vagonnal termett kevesebb a tervezettnél a súlyos aszályos időjárás mi­att. Szerencsétlenségükre ön­töző berendezésük sem ké­szült el időben. A kiesésekhez pótolt a bú­za, amely bő termést- adott ez esztendőben, valamint az, hogy a tervezettnél több mint hétezer munkaegységgel ke­vesebbet használtak fel. A zárszámadási közgyűlé­süket előreláthatólag a hó­nap végén tartják az Arany­kalász Tsz gazdái. Jsä&& iuU-tÖ&b a tiszafüredi járásban A tiszafüredi járás tsz-einek specializálási terveiről már szóltunk egy ízben. A juhok akkor lapunkban ju­tottak arra a méltatlan sorsra, mely a korábbi években a füredi járásban érte őket: keveset törődtünk velük. Kévését, pedig ott az igénytelen jószágra már a követ­kező három évben is nagy jövő vár. Két éve azonban megindult a fejlődés... Ebből a hasznos jószágból 1960-ban még hatezret sem tartottak a járás szövetkezetei. Számuk tavaly megha­ladta a nyolcezret, 1965-re pedig az 1960. évihez képest kétszeresre: tizenkétezerre emelkedik. Figyelemre mél­tó az anyák magas arányszáma, mely már napjainkban meghaladja az ötezret. 7 A juhtartás — tenyésztés néhány kérdéséről Tóth Im­re országos juhtenyésztési főfelügyelővel beszélgettünk. A neves szakember számára megyénk ismerős terület. — Jó hímek örvend a ti­szafüredi Hámán Kató Tsz juhászata — említette. — Gazdái a Szovjetunióból im­portált értékes kosokkal büsz­kélkedhetnek, melyeket mes­terséges megtermékenyítéssel hasznosítanak. Sokat érő a közös gazdaság eredeti vér­ben tartott aszkániai törzse. A füredi járásban tavaly tíz kostól négyezer anya ter­mékenyült mesterségesen. E módszer eredményességéről .főleg a tiszaszentimrei Arany­kalász Tsz parasztjai szól­hatnak elégedetten: állomá­nyuknál az ellések fele iker- ellés. Az inszeminálás jelentősé- géVől szólva Tóth elvtárs megjegyezte, hogy azzal egyetlen kos három—ötszáz anyánál is hasznosítható. Az e téren kimagasló tapaszta­lattal bíró pankotaiak pedig ezernél több anyát terméke­nyítettek egy kossal. Termé­szetes úton harmincnál több anya alig vehető számításba. Gyapjas növényvédő brigád — A magyar fésűs merinő értékes gyapjút ad; legtöbb gazdaságban főleg azért be­csülik — folytatta Tóth Im­re. — A hivatásszeretőjt nö­vénytermesztők pedig nö­vényvédő munkájáért szere­tik a nyájat. Gazdaságilag óriási jelentőségű, hogy a juhok lelegelik az útfélen, árokparton burjánzó gyo­mot, ezzel akadályozzák el­terjedését. A szerény juh még ezt az igen hitvány ta­karmányt is hagyon jól hasz­nosítja. Ne feledjük, hogy a juh trágyája — tekintélyes nitrogéntartalma miatt — a ' szarvasmarháénál értékesebb! Noha télidőben beszélget- ’ tünk, partnerünk már ekkor gondolt az aratásra. — Helyes, ha a termelő- : szövetkezetek e nagy mun- 1 ka idején gondoskodnak gaz- '■ dáik s a gépállomásiak jól- ■ tartásáról — figyelmeztetett. ' —■ Ha valahol, hát a Nagy- 1 kunságban ízletesen készítik a birkatestet... Olcsón kike­rül az a saját állományból. Ha a szövetkezet előállította juhsajtból is adhatnak, annál jobb. Gondolom, a Szolnok megyei tejipar nem zárkóznék el attól, hogy évről évre nö­vekvő mennyiségben vegyen át feldolgozásra júhtejet. Valamit valamiért... — Általános szokás, hogy a juh hasznossága mellett elsősorban igénytelenségét ’ emlegetik. Helyes ez a meg­gondolás mindaddig, míg . juhállomány megteremtésére,- fejlesztésére ösztönzi a gaz- . dákat — állapította meg . Tóth elvtárs. — Igen káros- lehet azonban akkor, ha té- > vés értelmezése folytán nem i adják meg a juhnak a ma- , gáét. Elsősorban a hozzáértő • szakemberre gondolok. A ■ nagyüzemben kevés annyira i önálló munkakör található, • mint a juhászé, kinek éppen- ezért felelőssége is igen nagy. ' Tapasztalt juhásznak kell len- i ni ahhoz, hogy — például i — taposási kár nélkül le- ! geltessen valaki lucernator- . zsát; vagy pillangóslegelte­• tésnél az állatok felfúvódá­sát megelőzze. . — A juhhodály nem tarto­. zik a drága gazdasági épü- . letek közé; így kimondhat­■ juk, hogy a férőhellyel, túl­■ ságosan takarékoskodni — , pazarlás. Az elhelyezésnél . számítsanak egy anyára egy . négyzetmétert, akkor az ál- | latok nem tesznek kárt egy- . másban — fejezte be taná- : csait az országos juhtenyész­• tési főfelügyelő. Egy esztendő eredményei a Szolnok megyei állami gazdaságokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom