Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

■ * •> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. január 14. V •*Í;V A tajvani helyzetről Megkezdődött a varsói film- fesztivál Varsó MTI). A hagyo­mányokhoz híven, az idén is megrendezték Varsóban a filmfesztiválok díjnyertes filmjeinek fesztiválját. Az idei bemutató műsorra 16 olyan filmet tűztek, amely Moszkvában, Cannesban, — San Sebastianban és Velen­cében elismerést aratott. Berlin (ADN). Az elmúlt napokban kö­zölték, hogy a Párizsban ülé­sező „Atlanti Konvet” ki­lencven tagja és az Európa Tanács 70 képviselője pro­vokációs látogatást tesz Nyugat-Berlinbe. A Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának szóvivője a hírrel kapcsolatban többek közt kijelentette: „Leplezetlen agressziós cselekedetnek kell tekinte­nünk az imperialista háborús paktum, a NATO minden olyan kísérletét, hogy be­avatkozzék a nyugat-berlini kérdésbe. Az Atlanti Szövet­ségben vezető politikai, illet­Accra (TASZSZ). — A Ghánában hivatalos látoga­táson tartózkodó Miksán, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese és kíséretének tagjai péntek délután részt vettek a gha- nai úttörők munkabrigádjai által a szovjet vendégek tisz­teletére'rendezett művészeti London (MTI). A Scots­man Tajpeji különtudósítója írja: Tajvan szigetén a népsza­porulat emelkedő tendenciát mutat, s ez komoly élelme­zési gondokat okoz. Rövide­sen szükségessé válik az élelmiszerek importálása, a bürokrácia, a korrupció el­riasztja az idegen tőkeberu­ve katonai tisztséget tölte- , nek be olyan nyugatnémet revansisták, mint Strauss és Shrőder, továbbá volt hitle- lista tábornokok, mint Heu- singer és Speidel. A varsói szerződés tagálla­mai az NDK-hatóságok ál­tal 1961. augusztus 13-án végrehajtott rendelkezések­kel megelőzték a tervezett agressziót. Ha most bizo­nyos NATO-körök mester­kedései fokozzák a nyugat­berlini provokátorok bajke­verését, úgy ezeknek a provo­kációknak szervezői magukra vessenek cselekedeteik min­den következményéért’'. — (MTI). és sport-bemutatóján. — A megjelenteket többezres tö­meg ünnepelte. Péntek este Kwame Nkru- mah, Ghana elnöke vacso­rát adott rezidenciájában Mikojan tiszteletére. A va­csorán Nkrumah és Mikojan beszédet mondott. (MTI). házasokat. Csang Kaj-Sek hiúságának legyezgetésére megengedi magának azt a fényűzést, hogy hatszázezer főnyi haderőt társon fenn, amely nem védelmi célokat szolgál, hiszen az amerikai 7. flotta állandó készenlét­ben áll Tajvan partjai men­tén. Ez a hadsereg kizárólag azt az illúziót van hivatva fenntartani, hogy a kínai na­cionalisták egyszer majd visszatérnek Tajvan szigeté­ről a kínai szárazföldre. De Csang Kaj-Sekén és legszű­kebb környezetén kívül sen­ki sem hiszi a sziget lakói közül, hogy erre valaha is sor kerülhet. A Tajvan szigetén élő kí­nai nacionalista katonatisz­tek visszatérésüket Kínába csak a harmadik világhábo­rú kirobbanása esetén tart­ják lehetségesnek. De na­gyon távolinak vélik egy ál­talános világháború valószí­nűségét, s ezért őszintén bevallják, hogy csüggedt, csalódott, tehetetlen embe­rek. Egyikük ezt így fogal­mazta meg: „ahogyan múl­nak az évek, mindinkább kétségbe esünk .. Azok, akik józanul figye­lik a fejleményeket, meg vannak győződve arról, hogy Kínát fel fogják venni az ENSZ'be, ha nem idén, ak­kor a jövő évben. Ha megegyezés jön létre Kína és a Nyugat között — mondják ezekben a körök­ben — nem nyugodhatnak bele abba, hogy Tajvanon maradjanak, — ahol kilenc millió bennszülöttel kétmil­lió szárazföldről jött kínai néz farkasszemet. — Ezek attól félnek, hogy a sziget őslakossága előbb-utóbb fel­lázad ellenük. A NATO újabb nyugat­berlini provokációjáról Mikojan Ghánában Újabb antifasiszta perek Párizs (MTI). A granadai katonai bíró­ság előtt újabb politikai per folyik. — Hét antifasisztát „kommunista propagandá­val” vádolnak. Az ügyész kettőtől négy évig terjedő börtönbüntetés kiszabását kérte. Az Humanité jelenté­se szerint a spanyol katonai bíróságok három további pert készítenek elő Franco politikai ellenfeleivel szem­ben. Meghalt Adzsoj Ghos Cj Delhi (MTI). Az ADN jelentette, hogy Cj Delhiben szombaton szív­roham következtében el­hunyt Adzsoj Ghos, az In­diai Kommunista Párt főtit­kára. Új lehetőségek a szovjet—nyugat­német viszonyban A NYUGATI SAJTÓ ha­talmas szenzációként fogadta a hírt, hogy a Szovjetunió a német kérdésben újabb kez­deményezéssel lépett a világ elé. A szovjet külügyminisz­tériumban december 17-én fogadták Hans Krollt, a Né­met Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövetét és em­lékiratot nyújtottak át neki, amelyben a két ország kap­csolatainak megjavítását in­dítványozták. A hír az atlanti tábor or­szágai számára azért is meg­lepő volt, mert noha a német kérdés változatlanul a világ- politika előterében állott, az utóbbi időben az •— egész probléma „diplomáciai állóvíznek” tűnt Néhány hó­napja valóban nem történt semmi „új”. Hosszú ideje úgy látszik, hogy a Nyugat idő- nyerésre akar játszani. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a Szovjetunió most köz­vetlenül a Német Szövetségi Köztársaság kormányához fordult és felajánlotta neki: a két ország lépésről lépésre igyekezzék rendezni a jelen­legi viszonyaikból adódó problémáikat és ezzel vigyék közelebb az egész német ügyet az átfogó rendezéshez. A SZOVJETUNIÓ minde­nekelőtt arra mutatott rá, hogy a közvetlen tárgyalások­nak megvan minden alapja. Igaz, hogy Németország már két támadó háborút indított a szovjet nép ellen és ezzel rengeteg szenvedést zúdított rá, de a múlt nem lehet aka­dálya a viszonyok megjavítá­sának. Ez a rész igen jelentős megállapítása az emlékirat­nak, mert arra világít rá, hogy a Szovjetunió a világpo­litikai eseményeket fejlődé­sükben nézi, Abból indul ki — amint a memorandum ezt külön nyomatékosan hangsú­lyozza is —, hogy a mai hely­zetben a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság Európa két legnagyobb álla­ma. Következésképpen az európai béke jövője nagymér­tékben éppen e két állam viszonyának fejlődésén mú­lik. Már pedig az összes kér­dések könnyen rendezhetők, ha a jóakarat nem hiányzik hozzá. Nemcsak Nyugat-Ber- lin kényes ügyét, nemcsak a politikai kapcsolatokat lehet új vágányon elindítani, ha­nem arra is lehetőség nyílik, hogy gyümölcsöző gazdasági együttműködést teremtsenek, hiszen — ezek a szovjet em­lékirat szavai — „a szocialis­ta országok nyüt tengert je­lentenek az ipari termékek értékesítésére, elsősorban a gépipar számára, amelyben Nyugat-Németország különö­sen erős”. A szovjet emlékirat tehát alapos és átfogó programot terjesztett a bonni kormány elé. Ha Adenauerékben a leg­kisebb hajlandóság is megvan arra, hogy Európa legégetőbb kérdését, a német problémát rendezzék, a Szovjetunió ja­vasolta úton széleskörű tár­gyalás-sorozatot lehetne el­kezdeni. A nagy kérdőjel azonban az, hogy Bonn mi­ként reagál majd a világpoli­tikai jelentőségű javaslatok­ra. Itt meg kell állapítanunk, hogy a remények nem túl­zottan kecsegtetők. Az Aden- auer-kormány annyira elköte­lezte magát a hidegháborús irányzat, a feszültség szítása mellett, hogy szinte már ér­zéketlenné vált az építőjelle­gű javaslatok meghallgatásá­ra. Erre mutat a többi között az a tény is, hogy a hivatalos bonni kormányszóvivő kije­lentette: egyáltalán nem is biztos még, hogy a szovjet emlékiratra -hivatalosan vála-r szolnak. A propaganda-füg­göny, amellyel a nyugatné­met uralkodókörök minden szovjet javaslat lényegét el­kendőzni igyekeznek a közvé­lemény előtt, ismét alkalma­zást talált a bonni . sajtó ha­sábjain. A szovjet indítvá­nyok ésszerű elemzése helyett olyan kitalálásokat tálaltak az olvasók elé, hogy „Moszkva csak taktikázik”, „éket akar verni az atlanti szövetségesek közé”. EZ A MAGATARTÁS egyáltalán nem meglepő, hi­szen a szovjet emlékirat köz­zétételének idején Bonnban tartózkodott és személyesen Adenauerral tárgyalt Stikker, az agresszív Atlanti Szövet­ség főtitkára. A nyugatnémet kancellár ezt az alkalmat ar­ra akarta felhasználni, hogy közelebb jusson régi dédelge­tett tervének megvalósítású hoz: az újraíelfegyverzett Bundeswehrt mielőbb ■ nuk­leáris fegyverekhez juttassa. Nem vette tekintetbe a Szov­jetunió komoly figyelmezteté­sét, amellyel felhívta a bonni vezetőkörök figyelmét: az Egyesült Államok azért igyekszik az NSZK-t a fegy­verkezés irányába taszítani, hogy ezáltal gazdaságilag gyengüljön és ne lehessen az amerikaiak versenytársa a vi­lágpiacon. Ügy látszik, hogy a Szö­vetségi Köztársaság vezető politikai köreit józan érvek­kel, a valóságos erőviszonyok­ra való hivatkozással nem le­het a vitás nemzetközi kérdé­sek békés rendezésére vezet­ni. Ez is csak alátámasztja, amit egyébként az emlékirat is kiemel, hogy a berlini vé­dőfal teljesen szükségszerű volt, amellett, hogy ez az in­tézkedés egyúttal csökkentet­te is a berlini feszültséget Ha a most kínálkozó alkalmat a nyugatnémet vezetők -elsza­lasztják a két ország Viszo­nyának rendezésére, ezzel csak sajátmaguk diplomáciai helyzetét nehezítik meg, de abban semmiképpen sem re­ménykedhetnek, hogyha né­met kérdés ésszerű, az euró­pai népek érdekeinek megfe­lelő rendezését elodázhatják. leszerelés kérdései A béke és Az új év második heté­ben lényegében ugyanazok a problémák kerültek az ér­deklődés homlokterébe, ame­lyek az ó évben is legjob­ban foglalkoztatták az em­beriséget: a béke és a lesze­relés kérdései. Amilyen nagy csalódást hozott a békesze- .v. ■' tető embereknek De Gaulle újévi rádió és televízió be- .; széde éppen olyan engedés­sel nyugtázzák az algériai kormány legutóbb kiadott nyilatkozatát, amelyben az FLN hangsúlyozza, hogy a mielőbbi béke megkötésé­re törekszik. Olyan gesztus ez, amely ékesszólóan bizo­nyítja egy igazságában ren­dületlenül bízó nép legyőz­hetetlen erejét. Míg a fran­cia elnök tétovázó magatar­tásával semmivel sem hoz­ta közelebb a kibontakozást, addig a harcoló Algéria ve­zetői világosan kifejezték szándékukat; ők készek a békére csupán azt követe­lik, hogy a francia kormány ne csak szavakban tegyen bizonyos engedményeket, ha­nem tettekben is ismerje el az algériai nép önrendelke­zési jogát. Jelenleg azonban Algéria városaiban tovább pusztít az OAS terror és a hatóságok tétlenül szemlé­lik a sorozatos merénylete­ket. Az államelnök üres frá­zisai' ift mit 'sem segítenek, az algériai kormány tehát joggal számíthat a világ ha­ladó közvéleményének támo­gatására, amikor bejelentet­te hogy erélyes intézkedése­ket készít elő a fasiszta ter­rorcsapatok letörésére. Nem tartozik ugyan szo­rosan a hét eseményeihez, de a béke és leszerelés kér­déseinek megértéséhez itt kell megemlékeznünk a szovjet kormány nagy vissz­hangot kiváltó közleményé­ről, amely ismertette a nuk­leáris fegyverkísérletekről folyó tárgyalásokat és le­leplezte a nyugati hatalmak taktikáját. Az USA és Ang­lia továbbra is kétszínű poli­tikát folytat ebben a kér­désben. Addig ugyanis, míg a NATO egyes tagállamai tárgyalnak a Szovjetunióval, számítva arra, hogy így meg­kötik a szovjet kormány ke­zét és megakadályozzák a Szovjetunió védelmi képes­ségeinek erősítését, a NATO más tagállamai az egész ka­tonai tömb érdekében nuk­leáris fegyverkísérleteket folytatnak. Nincs más kiút ebből a helyzetből, mint a szovjet kormány javaslatá­nak elfogadása. Tényleges leszerelés kell a fegyverke­zési verseny helyett. Nincs szükség a fegyverkezési erő­feszítéseket leplező meddő vitákra, rá kell térni a lé­nyegre: meg kell kötni a nukleáris kísérletek betil­tásáról szóló egyezményt. Ez lenne az egyike azoknak a lépéseknek, amelyek a le­szerelés pro! lámáját kivehe­tik a viták útvesztőiéből. Kennedy szerint — amint azt legutóbb a kong­resszusi jelentésében hang­súlyozta — a leszerelés meg­valósulása, a végleges fegy­verszünet napja — csak a messzi jövő ígérete. Termé­szetesen nem várja senki sem, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöké­nek nyilatkozata összhang­ban legyen a világ békesze­rető népeinek törekvéseivel, de az is bizonyos, hogy a kardcsörtető megnyilatko­zásoknak már elmúlt az ideje. Lehetséges, hogy az imperialista hatalmak veze­tői kedvezően fogadnak ilyen és ehhez hasonló kijelenté­seket, Bonn és Párizs re- vansista körei tapsolhatnak Kennedynek, amikor az a bevetésre kész hadosztályok megkétszerezéséről beszél, de ugyanakkor már nem­csak a nép legszélesebb kö­rei, hanem egyes hangadó nyugati politikusok is kény­telenek elismerni, hogy a há­borús hisztéria szítása nem oldja meg a fennálló prob­lémákat. így nyilatkozott legutóbb többek között Ga- itskelí angol munkáspárti képviselő is. Machmillan bonni útjának eredményeit a hivatalos derűlátás igyek­szik jelentősnek feltüntetni, de a tényleges helyzetet és a tömegek, véleményét még­is azok á sajtójelentések tükrözik, amelyek a német 'Mh'-.LV1......' -ni ,'rnak és nem győzik hangsúlyozni. hogy ostobaság a legcseké­lyebb mértékben is bízni a német militaristákban. A leszereléssel kapcsolat­ban sok szó esik az 1962 jú­niusára összehívott újabb békevilágkongresszusról — Ezen a kongresszuson döntő súllyal szerepel majd a le­szerelés melletti állásfogla­lás. A szervezett békemoz­galom vezetői azonban nem egyszerűsítik le a kérdése­ket. A leszerelésért folyta­tott harccal egyidőben kell küzdeni a gyarmati népek felszabadításáért, hiszen bé­ke szabadság nélkül nem kézelhető el. A békemozga­lom minden híve odaadóan támogatja a gyarmati né­pek igazságos felszabadító küzdelmét A stockholmi ülésszak résztvevői éppen ezért nagy lelkesedéssel ün­nepelték Goa szabadságá­nak felvirradását, hiszen a portugál imperialisták ve­reségével, a béke erői győ­zedelmeskedtek, háborús tűz­fészket számoltak fel. Az 1962-es esztendő — egyébként minden bizony­nyal újabb jelentős eredmé­nyeket hoz a gyarmati rend­szer felszámolásában. Az új év első napjaiban ezzel kap­csolatban egyre inkább Nyu- gat-Iriánra terelődik a fi­gyelem. Ismeretes, — hogy amikor Indonézia felszaba­dult a holland gyarmati sor­ból . különféle imperialista mesterkedések következtében az egykori gyarmatbirodalom egyrésze Nyugat-Trián hol­land ellenőrzés alatt maradt ezzal az ígérettel, hngv egv éven belül rendezik a sorsát. Azóta már nemcsak egy esz­tendő, hanem egy évtized is jóval elmúlt és az imperi­alisták összefogása miatt. Nyugat-Irián népe jelenleg U rabságban sínylődik. A jelek azt mutatják, már nem sokáig. Sukarno, Indonézia elnöke egy ünnepi alkalommal mon­dott beszédében kijelentet­te: „India rájött, hogy a gyarmatosítók csak az erő­szak nyelvét ismerik. Nyu- gat-Iriánban mi is eleget te­szünk nemzeti kötelessé­günknek”. Az indonéz kor­mány igyekszik békés úton elérni céljait — tanácskozást javasolt. A — gyarmatosító Hollandia szavakban haj­landóságot is mutatott a ta­nácskozásra, de csakhamar kitűnt, hogy az imperialis­ták ezt a csak afféle időhú­zó manővernek tekintik, hogy közben katonailag megerősítsék nyugat-iriáni helyzetüket. Ugyanakkor át­látszó trükkel kísérleteznek, szeparfsta bábállamot akar­nak létrehozni Nyugat-Iri- ánban, olyan államot, amely­ben továbbra is uralkodhat­nak és fenntarthatják tá­maszpontjaikat. Természetesen Indonézia ezt nem nézheti tétlenül. Sukarno kormánya megfele­lő intézkedéseket tett, mire az imperialista körök újabb gaztettre vetemedtek. Me­rényletet követtek el ^_..ar- no elnök ellen, hogy kiolt-* sák életét, vagy legalább is megfélemlítsék. A merény­let nem sikerült.. Sukarno sértetlen maradt. Nem sike­rült azo-.ban a merénylet­nek másik célja sem. A me­rénylet után Súkamo beszé­dében világosan és határo­zottan körvonalazta az indo­néz kormány céljait Joggal hivatkozott a világ haladó erőinek támogatására — de ugyanakkor hitet tett a bé­kés megoldások mellett is. Megfelelő határidőt is adott ehhez. A holland gyarmato­sítókkal ma már nemcsak a világ haladó erői, hanem a holland dolgozók egyre erő­teljesebben támogatják a Hol­land Kommunista Párt kö­vetelését, amely nemcsak a gyarmatosító politikával száll szembe, hanem harc­ra hív a dolgozók életszín­vonalának megjavításáért, mozgósít a monopolista tőke előnyomulása, az ország fo­kozott militarizálása, a ka­tonai költségek növelése el­len. Az életszínvonal emelé­sének legfontosabb útja — hirdeti a Holland KP —tilt­sák be az amerikai és nyu­gat-német fegyverek hollan­diéban való raktározását az ország lépjen ki az agresz- szív katonai szövetségekből és induljon el a semleges­ség útján. Az újévi jókívánságok óta viszonylag kevés esemény történt még a világpolitiká­ban. Az események azt tük­rözik: a nemzetközi küzdő­téren változatlanul éles har­cot vívnak majd a béke és a haladás hívei a Háború megszállottjaival szemben, de ez a harc egyre kedve­zőbb körülmények között folyik, mert egyre nagyobb tényleges erőkkel rendel­keznek a béke erői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom