Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

1962. Január H>. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * c A pártélet hírei Hétfőn, január 8-án kez­dődött meg Szolnokon a megyei pártiskolán a terme­lőszövetkezeti párttitkárok kéthetes tanfolyama. Máso­dik ötéves tervünk főbb cél­kitűzései mellett azokat a növénytermesztési, állatte­nyésztési és üzemgazdasági feladatokat tanulmányozzák a párttitkárok, amelyek 1962' re vonatkoznak. A pártélet, a pártépítés legfontosabb tennivalóit is tartalmazza a tanfolyam tematikája, * Befejeződött a középiskolai KISZ-titkárok tanfolyama Mezőtúron, amelyen százöt- venkettő fiatal ismerte meg i KISZ KB középiskolai KlSZ-szervezetek munkájára vonatkozó irányelveit. * A törökszentmiklósi járás­ban és városban, valamint Kisújszálláson a napokban tartják meg a párt és a KISZ alapszervezeti titkárok közös értekezletét, ahol a KISZ-ta- gok összeírásának tapaszta­latait, valamint a szakszer­vezeti és földművesszövetke' zeti választásokkal kapcsola­tos feladatokat beszélik meg. * Január 5-én Kunhegyesen a járási pártbizottság appa­rátusának tagjai, valamint a nagyobb községek és terme­lőszövetkezetek párttitkárai, a pártmunka társadalmasítá­sának lehetőségeiről tanács­koztak. Hasonló tanácskozá­sok voltak Mezőtúron, Túr- kevén és Kunszentmárton- ban. * Pénteken, január 12-én Szolnokon a Ságvári Endre Művelődési Házban az idő­szerű kulturális feladatokról tanácskoznak a járási, váro­si pártbizottságok mellett működő társadalmi kulturá­lis bizottságok vezetői és a kultúrotthonok igazgatói. • Az MSZMP Szolnok járási végrehajtó bizottsága érté­kelte a vezetőségválasztás ta­pasztalatait. Az Időszerű fel­adatok között megbeszélték a termelőszövetkezeti zár­számadások előkészítését, a téli oktatás és családlátoga­tás tennivalóit. A * •• trr jovo repülőgépeiről Moszkva (TASZSZ). Ar- tyem Mikojan, repülőgépter­vező a Krasznaja Zvezda keddi számában a jövő repü­lőgépeiről és repüléstechni­kájáról írt cikket. Megálla­pítja, hogy már a közeljövő­ben létrejön a repülés- és rakétatechnika szoros össze­kapcsolódása. Az ember — ír­ja Artyem Mikojan — egy­részt a repülés oldaláról, szu- perszónikus repülőgépekkel, másrészt űrrakétákkal nagy­távolságú repülésekre készí­tett szuperszonikus űrhajók révén „támadja” a sebességei. Mikojan a repülés és raké­tatechnika közbeeső meoldá- sának a földkörüli repülések­re szerkesztett űrrepülőgépet tekinti, amely a ballasztikus rakéta és a repülőgép kom­binációja. Az űrrepülőgép a földtől 100—200 kilométerre fog repülni, kezdősebessége körülbelül egyenlő lesz az az első kozmikus sebességgel. Az űrrepülőgépet többféle rendszerrel lehet röppályájá- ra téríteni, irányítása sokban emlékeztet a szuperszonikus repülőgépek irányítására. Mi­kojan úgy véli, hogy az űr­repülőgép a mai repülőgépre fog hasonlítani s lesznek ben­ne az űrhajókból ismert ele­mek. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a Vosztok—1 és Vosz- ■HimiHMIMtHHIIIIIIItlIHtHUtNUIIHtHMIIUI Több mint száz díjazott agancsú szarvasbikát lőttek A vadászati szakemberek összesítették az elmúlt év eredményeit. A hosszú szá­razság ellenére különösen szép eredmények születtek a szarvasbőgés idején és a ha­zánkban járt külföldi vadá­szok pompás trófeákkal tér­hettek haza. Az állami rezer­vátumokban majdnem min­den agancs dí jas volt Szep­temberben, a főszezonban a külföldi vadászok 350 szarvas­bikát lőttek, s ezek közül száz bronz-, ezüst-, illetve arany­érmes agancsú volt. Aranyér­mes nyolc esett. A gém énei vadgazdaságban, ahol külö­nösen jól sikerült a szezon, 51 bika került puskavégre. A szép trófeák tovább nö­velték az érdeklődést a kül­földi vadászok körében a ma­gyarországi vadászatok iránt. (MTI) tok—2 űrhajókat a szovjet ra­kéta- és repüléstechnika összekapcsolódásának ered­ményeként alkották meg. Ki­jelenti, hogy a közeli boly­gókra olyan eszközzel fogunk majd eljutni, amely egyesíti a mai űrhajók, szuperszonikus repülőgépek és űrrepülőgé­pek továbbfejlesztésének tí­pusait. (MTI) CA vezetésről, a vezetés színvonalának emeléséről Hozzászólás — OLVASTAM Csáki Ist­ván elvtárs cikkét a Szolnok megyei Néplap december 24-i számában. Járásunkra is vo­As első félévben is essünk Egészséges gyomra ember egész éven át egyenlete­sen étkezik. Márpedig étkezés ügyében Magyarországon sen­kinek sem lehet panasza, ezt mindannyian tudjuk, s a kül­földiek meglepődve beszélnek a magyar étkezési kultuszról. Olykor-olykor háziasszonyaink panaszkodnak ugyan, bogy ebben vagy abban az időszakban ezt vagy azt nem lehet kap­ni az élelmiszerüzletekben. Ha elfogadnánk gyakorlatként a Szolnok megyei termelőszövetkezetek 1962-re tervezett hizla- lási ütemtervet, bizony az év első felében ismét ellátási za­varok elé néznénk. Ebben az esztendőben százhatvanötezer bízott sertést adunk a népgazdaságnak. Megyénk termelőszövetkezetei tervükbe is állították ezt a mennyiséget. Csak azzal nem érthetünk egyet, amilyen megoszlásban készítették a tervet. A termelőszövetkezetek tervei szerint 1962 első negyedévében tizenháromezer sertést adna csupán a megye. Az utolsó negyedévben már hatvan­kétezer hizott sertést szándékoznak értékesíteni. A megyei példánál is kirívóbb a jászberényi termelőszövetkezetek hiz­lalás! terve. Eszerint Jászberény városból az első negyedév­ben száztíz sertést kapna a közellátás, míg az utolsó negyed­évben ezerbatszáz hízót adnának át, Nem keU nagyon erőltetni gondolkodásunkat, hogy rájöjjünk, mi következnék ebből. Ellátási zavar, értékesítési tumultus és évvégi hajrá vágó hidjainkon. Ahogy erre az idén Is van példa. Az állatforgalmi vállalat kétezernyolc- száz sőrét nem tudott átvenni a megye termelőszövetkeze­teitől 1961 végén. Ugyanis minden termelőszövetkezet ekkor akart hlzóállatot leadni. A tervező szövetkezeti gazdaságok ugyan megmagya­rázzák álláspontjukat. Azt mondják, most kevés a takar­mány, de az új termésből tudnak majd hizlalni. Az addig igaz, hogy szűkében vagyunk abraktakarmányoknak. De az is igaz, bogy ezt látva államunk, ezer vagon takarmánnyal segíti most év elején csak a Szolnok megyei szövetkezete­ket is. S egy kis közgazdaság, egy kis számltgatás, s máris kiderül: ezzel a takarmánypótlással lehetséges az egyenletes hizlalás. , _ Az arány úgy lenne Jé, ha az első félévben az össz- mennyiség legalább kétharmadát, legalább százezer bízót ad­nának a Szolnok megyei tsz-ek. S a kisebbik részt, a fenn­maradó egyharmadot hagynák évvégi értékesítésre. Ez telje­sen logikus Is. Hiszen az évvégi hónapokban a legtöbb ház­tartásban disznót öl a lakosság, s amíg az első félévben hiánycikként jelentkezhet • sertéshús, év végéu dumping je lehet, Gondolkozzanak el ezen a szövetkezeti gazdák, szak­emberek, állattenyésztők, szövetkezeti vezetők, kalkuláljanak egy kicsit, s az ésszerűség elveitől vezéreltetve hozzák előre, tervezzék az első félévre a sertéshizlalás jórészét. B. b. iratkozik mindaz, amit Csáki elvtárs a vezetésről, a vezetés színvonaláról írt. Az 1962-es esztendőben, amely ötéves­tervünk második éve, járá­sunk közös gazdaságai előtt is nagy feladatok vannak. A tavalyihoz képest a növény- termesztésben és állattenyész­tésben is jelentősen előbbre kell jutnunk. — Növénytermelésben min­denekelőtt növeljük a búza vetésterületét. A tavalyi 23 692 hold helyett — figye- lemtoevéve, hogy a járás megnövekedett — az idén 32 064 holdon termelnek ke­nyérgabonát termelőszövetke- zetednk. Nem feledkezhetünk meg a takarmánygabona ter­mesztéséről sem. Pártunk Központi Bizottsága és az or­szággyűlés is foglalkozott ez­zel, úgy foglalt állást: első­sorban a termésátlagok növe­lésével kell biztosítanunk a növekvő állatállománynak szükséges takarmányt. Járá­sunk közös gazdaságai ez év­ben 28 680 holdon termelnek takarmánygabonát. Növeljük az ipari növények vetésterü­letét és zöldségfélékből is többet termelünk. Hangsúlyo­zom azonban, hogy a terüle­tek növelése mellett főként az átlagtermések emelése a cél. — AZ ÁLLATTENYÉSZ TÉSBEN a számszerű növe­lés mellett a minőség javítá­sára törekszünk. Év végére a termelőszövetkezetek szarvas- marhaállománya a jelenlegi nél mintegy ezerrel lesz több. A tehenek száma ötszázzal gyarapszik. A népgazdaság igényeinek megfelelően a já­rás közös gazdaságai 1962- ben több mint 28 000 hízót, s a háztájiból történő értékesí­téssel együtt több mint 50 vagon vágóbaromfit értékest tenek. — E NÉHÁNY példa is mutatja, céljaink eléréséért sok a tennivaló a közös gaz­daságokban. A feladatok megoldásához elengedhetetle­nül szükséges a jő vezetés, i helyes irányítás. Számos pél dát említhetünk annak igazo­lására, hogy csak a vezetőség és a tagság együttes erőfeszí tése hozza meg a várt ered­ményeket. Pozitív példa erre a vezsenyi Tiszamenti Tsz, ahol 1960-ban főként a veze­tés hibájából mérleghiánnyal zárták az évet, s az egy műn kaegységre eső jövedelem alig haladta meg a 11 forintot. 1961-ben ugyanazok az embe­rek jobb vezetéssel nemcsak a termésátlagok növelésében értek el jó eredményt, hanem a jövedelem gyarapításában is. Most egy munkaegység ér­téke körülbelül 35 forintot ér. Hasonló a helyzet a rákóczi- falvi II. Rákóczi Ferenc Tsz- ben is, amely két gyengén gazdálkodó szövetkezetből egyesült. Űj vezetők kerültek a tsz élére, s nemcsak az 1960. évi mérleghiányt és egyéb adósságokat egyenlí­tettek ki, hanem előrelátha­tólag 26—28 forintot oszta­nak munkaegységenként. Em­líthetnénk a rákócziújfalui Űj Élet Tsz-t is. Itt szintén hosszú időn keresztül a ve­zetés hibájából, a rossz gaz­dálkodás következtében 17— 18 forint volt a munkaegység értéke, most pedig mintegy 36—38 forint. A zagyvaréka- si Béke Tsz-ben is jelentős változást hozott az 1961-es esztendő. Itt 30—32 forintot ér egy munkaegység. — Ezek a számok önma­gukért beszélnek. S bizonyít­ják, milyen nagy szerepe van a tsz életében a jó vagy rossz vezetésnek. Amikor a veze­tésről, a vezetés színvonalá­nak emeléséről beszélünk, nem egy személyre gondo­lunk, mert olyan eredménye­ket, mint amiket a fenti pél­dák tartalmaznak, csak ösz- szeforrott vezetéssel, s az egész közösség erejével ér­hetnek el. Látnunk kell azon­ban azt is, hogy az elnök személye jelentősen befolyá­solja a vezetést, a gazdálko­dást. Erre is mondhatok pél­dát; a hunyadfalvi Hunyadi Tsz-t, ahol semmivel sem rosszabb az adottság a gaz dálkodásra, mint a már em­lített közös gazdaságokban, eredményeik mégis jóval ki sebbek. Ennek főként az az oka, hogy a vezetők és a tag­ság között nincs meg a kellő összhang, a megértés. — CSÁKI elvtárs említet­te cikkében, hogy a terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sának további fellendítése és ezzel együtt egész mező- gazdaságunk termelésének alakulása múlik azon, milyen gyorsan válik az egyes gaz­daságok tagsága közösséggé. A közösséggé válásnak pe­dig alapvető kérdése a veze­tőség és tagság kapcsolatá­nak alakulása. Ebben még sok a tennivalónk, hiszen még a jól gazdálkodó sző vetkezetekben sincs e téren minden rendben. A tsz-ek többségében a vezetők nem támaszkodnak kellően a kö­zépkáderekre — beosztott agronómusok, állattenyésztők, brigádvezetők — és a mun­kacsapatvezetőkre sem. Több helyen mindent csak néhány vezető intéz, holott egy em­ber — bármennyire képzett is politikailag, szakmailag — nem pótolhatja a kollektíva erejét, bölcsességét. Ezért helyes, ha a termelőszövet­kezeti pártszervezetek töre­kednek arra, hogy a gazda­sági vezetők kapcsolata a középkáderekkel és a külön­böző bizottságokkal állandó­an javuljon. A vezetés szín­vonalának emeléséhez hozzá­tartozik az is, hogy például az ellenőrző bizottság tagjait megtanítsák dolgozni és se­gítsék is munkájukat. — ABBAN foglalom 5sz- sze mondanivalómat: véssük emlékezetünkbe, amit az SZKP XXII. kongresszusa így fogalmazott meg: „Min dent az emberért”. A veze­tésre ezt így alkalmazhatjuk: Nem az emberek vannak s vezetőkért, hanem fordítva. Ha nem feledkezünk el er­ről, tovább erősödik kapcso­latunk a tömegekkel, s en­nek eredménye a termelés­ben is mind jobban érezteti hatását. Elmondta: MOLNÁR LAJOS, a Szolnoki Járási Tanács elnökhelyettese. Gyors- gépírást, stencilezést GYORSAN és JÓL elvégzi a TEMPO KSz. Szolnok Jászkürt u. 17. Telefon : 13 - 00. ahonnan — szerintük — irá­nyítják a nemzetközi kom­munista mozgalmat, most megpróbálkoznak számukra kihasználható ellentéteket ke­resni a nemzetközi kommu­nista mozgalomban. A kom­munista pártoknak a „ho­gyan tovább’”-ról folytatott vitája alapján az egy he­lyett több központot vélnek felfedezni, mondván, van „jugoszláv”, van „albán”, van „kínai”, van „szovjet” stb. központ. Valójában ilyen központok, vagyis „policent- rizmus” csak az imperialista propagandisták vágyálmában vannak. A kommunista moz­galomban viták mindig vol­tak és lesznek is, de amint Kádár elvtárs, a „Pravdá­ban megjelent cikkében is írta: „E viták mindenkor 0-zt eredményezték, hogy a marr- izmus-leninizmus eszméi megerősödtek; a hibás néze­teket legyőzték és leküzdöt­ték”. Az imperialisták azon­ban úgy gondolják, hogy a nemzetközi kommunista moz­galomra is alkalmazhatják a régi, bölcsnek vélt mondást: „oszd meg és uralkodj!” A nemzetközi kommunista moz­galom azonban éberen vigyáz szilárd egységére, elvi harc­ban védelmezi meg ennek az egységnek alapját: az élő marxizmus-leninizmust min­denfajta revizionista és dog­matikus torzítástól, mert ez az egység előfeltétele, alapja a szocializmus, a kommuniz­mus további nagy sikereinek. Rácz Lajos cializmus világrendszerré vált, amikor majd 100 kom­munista és munkáspárt közel 50 millió taggal tevékenyke­dik a világon, amikor a min­den országban érvényesülő fő törvényszerűségek mellett a társadalmi haladásért vívott harc formái csaknem minden országban különbözők, lehe­tetlen többé valamiféle köz­pontból irányítani a kommu­nista pártokat. Kétségtelen, hogy a nem­zetközi kommunista mozga­lom legmegbecsültebb, legna­gyobb harci tapasztalatokkal és eredményekkel büszkél­kedhető pártja a nagy Lenin- alapította Szovjetunió Kom­munista Pártja és ez a párt halad a szocialista tábor, a kommunizmusért, a béke megvédéséért folyó harc élén, fennen hordozva a pro­letár nemzetköziség zászla­ját, teljesítve nemzetközi kö­telességét. Szerepe azonban nem abban áll — amint Hruscsov elvtárs számtalan­szor hangsúlyozta —, hogy a többi szocialista országot ve­zeti, hanem abban, hogy el­sőnek tört utat a szocializ­mushoz; hogy a szocialista vi­lág legerősebb országa, hatal­mas pozitív tapasztalatokat gyűjtött a szocializmus fel­építéséért vívott harcban t’s elsőnek lépett az általánosan kibontakozó kommunista épí­tés szakaszába; mert a nem­zetközi kommunista mozga­lom legedzettebb csapata. Miután szertefoszlott az imperialista propagandisták hazugsága az egy központról. szocialista államok egymás közötti kapcsolatában is, amelyet — ez jutott kifeje­zésre a Szovjetunió kormá­nyának 1956. október 30-i nyilatkozatában is! — a sze­mélyi kultusz minden ma­radványával együtt gyökere­sen felszámoltak. Ezt doku­mentálta az 1957-es és 1960- as Moszkvai Nyilatkozat is. Az SZKP XXII. kongresz- szusának szónok' emelvényé­ről az egész világ színe előtt kifejtették, hogy a kommu­nista mozgalom éppúgy, mint a szocialista táborban, az ösz- szes kommunista és munkás­pártok, az összes szocialista országok között teljes egyen­jogúság és szolidaritás érvé­nyesült és érvényesül. A Szovjetunió Kommunista Pártja valójában nem vezeti a többi pártot. Nincs egy köz­pont, nincs „fölé- és aláren­deltségi” viszony a pártok között. De ugyanakkor nagy­erővel hangsúlyozzák a doku­mentumok: az összes kom­munista és munkáspártok amellett, hogy teljesen egyen­jogúak, önállóak, valamenv- nyien felelősek m egész kom­munista mozgalom sorsáért, győzelmeiért és balsikereiért. Másrészt minden kommunis­ta és munkáspárt felelősség­gel tartozik saját országa munkásosztályának, népének, s az egész nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lomnak. Az MSZMP vezetői is számos alkalommal kifeje­zésre juttatták ugyanezt. Ki­fejezésre jutott tehát, hogy napjainkban, amikor a szo­latkozata, dadogni kezdtek a nyugati tőkés propagandis­ták. „Már a pártunk titkársága által elfogadott pártokmány is pontosan meghatározza; pár­tunkban azért beszéltek po- licentrizmusról, hogy hang­súlyozzák: nincs egyetlen irá­nyító központ, az egyes pár­tok teljes autonómiát élvez­nek a közös ideológiai és harci alapokon — nem pedig azért, hogy különféle „regio­nális központok megalakítá­sát követeljék”■ — írja az Unita, majd Togliatti szavait idézi: „A francia elvtársak által a policentrizmusnak tu­lajdonított értelmezés és az ebből eredő polémia meglep engem, annál is inkább, mi­vel tekintélyes vezetőktől származik, akik jól ismerik a kérdést és minden részletét. Amióta 1956-ban feloszlott a Tájékoztató Iroda, á'láspon- tunk mindig az egyes pártok autonómiája volt, természete­sen az egész kommunista mozgalom bázisát képező esz­mei elvek és célkitűzések alapján, a nemzetközi szoli­daritás és a proletár interna­cionalizmus alapján. A 64 kommunista párt ismeretes találkozása alkalmával éppen ennek világos kifejezésrejut- tatását Jdvántuk az 1957 no­vemberi határozatban". A nemzetközi kommunista mozgalomban, külö-őskép­pen a sztálini személyi kul­tusz időszakában ténylege­sen voltak h’bák az SZKP és más kommunista pártok vt- ozonvában. Voltak hibáit a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom