Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-09 / 6. szám

1962. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zárják be a „Zöldfát” - Kora reggel 0 is égjenek a villanylámpák A választók javaslatai Jászberényben Nyolcvan tanácstag beszámolójáról készült jegyző­könyv fekszik a vb-elnök íróasztalán. Valamennyit 1961 második felében vették fel, amikor a körzet választópol­gárai tájékozódtak a jászberényi városi tanács munká­járól. Érdekesek a lakosság és a tanácstagok találkozá­sai. Miközben a választók meghallgatják a tanács mun­kájáról szóló beszámolót, maguk is véleményt alkotnak és elmondják javaslataikat A tanácstagok és vb vezetői figyelmesen hallgatják és tanulmányozzák választóik észrevételeit. Mint Bányai János vb-elnök mondja, sok ötletet és segítséget kapnak munkájukhoz. Végig lapozzuk mi is a jegyzőkönyveket. Varga Pál tanácstag beszá­molóján a lakosság a Thö­köly utca korszerű világítá­sát kérte. Dr. Tarján Gézáné avasolta: FÉNYCSŐ VILÁGÍTÁST szereljenek fel. A tanács ve­zetői egyetértenek a körzet lakóival. Tavaly kilenc mé­ter széles aszfaltút épült a Thököly úton. Az idén 6Ö0 ezer forintos költséggel be­fejezik az út és járda kor­szerűsítést és fénycső arma­túrákat szerelnek fel. Nem kevésbé fontos a kör­zet lakóinak másik javaslata: zárják be a „Zöldfa” nevű italboltot, mely a részeges, botrányos viselkedésű egyé­nek találkozóhelye. Tavaly két gyilkosság fordult elő a környéken. Az italbolt helyén legyen kisvendéglő, vagy cukrászda. A vb vezetői egyetértenek a környék la­kosaival. A vendéglátóipari vállalaton múlik, hogy mi­kor tesz eleget e sürgető kö­vetelésnek VIZET KAPNAK A LILIOM UTCAIAK A 25-ös választókerületnek Bányai János a tanácstagja. A december 8-i beszámolón a Liliom utca régi óhaját is megvitatták. Németh Sándor és Válik László a vízvezeték­hálózat bővítését kérte a vb elnökétől. Bányai elvtárs ja­vasolta, hogy az utcabeliek is járuljanak hozzá az épí­téshez’ így gyorsabban megy a dolog. Azóta már épül a Liliom utca vízvezetéke, mert a be­számolót követő három nap alatt 10 ezer forinttal — a költségek fele — jelentkez­tek a lakósok a városi ta­nácsházán. A választópolgárok nagy­ra értékelik a tanács erő­feszítését a város szépítésé­ért. A tanácstagok beszámo­lóin a Szabadságharcos, a Rózsa és a Bercsényi utcák lakói megköszönték az újon­nan épített betonjárdát. Nagy- volt az. öröm a 34-es számú választókerületben, mert VILLAMOSÍTOTTAK a négyszAllAsi TANYÁ­KAT Bevezették a villanyt a fűszerboltba és az iskolába. Az utóbbinak a tanács tele­vízió készüléket is ajándéko­zott. A karácsonyi és a szil­veszteri műsort nagyszámú tanyai lakos nézte meg. Bi­zony kicsinek bizonyult ez alkalommal az iskola tanter­me. Néha mosolyognak, de többször bosszankodnak a közvilágítás miatt a heré­nyiek. Az ÉMÁSZ ugyanis nehezen tud alkalmazkodni a napszakok változásaihoz. A délutáni órákban már meggyújtják a közvilágítási lámpákat, de a korareggeli órákban sötétek a jászberé­nyi utcák. E jogos panaszt ismét szóvátették a beszá­molókon. Oláh János tanácstag. kör­zetében kifogásolták, hogy az autóbusz megálló az italbolt előtt van, s az iskolába igyekvő gyermekek sokszor szemtanúi az iszákosok dur­vaságainak. A Rákóczi út torkolatánál lévő buszmeg­állóhoz büfé és hírlappavi­lon felállítását kérték. A tanács vezetői mindkét köz­érdekű javaslat megvalósítá­sával egyetértenek. A Földművelésügyi Minisz­térium rendeletére a nappali tagozaton kívül felsőfokú mezőgazdasági gépésztechni­kusi levelezőoktatás is kezdő­dik a mezőtúri gépésztechni­kumban. A hároméves levelező tago­zatra jelentkezhetnek párt- ás tanácsi szervekben, gépállo­másokon, tsz-ekben, állami és tangazdaságokban dolgozó, érettségivel és ötéves szak­mai gyakorlattal rendelkezők 25 évtől 40 éves korig. A fel­sőfokú oktatásban való rész­vételre lehetőséget biztosíta­KINEK TISZTÁBB A HÁZA... A Temető utca lakói kör­zetük tisztaságáról beszél­gettek. Egyöntetűen állapí­tották meg Szőrös János és Szőrös Vendel házatája a legrendesebb. De az elsőség kérdésében már megoszlottak a vélemények, ezért az egész­ségügyi állandó bizottságot kérték fel a döntésre. De a herényi utcákat sem seprik mindenütt. Sárközi József tanácstag körzetének lakói arra kérték az egész­ségügyi osztályt, figyelmez­tesse H. J.-t, mert piszkos az udvara és nem takarítja házatáját. Az egyik körzet­ben a Vágóhíd fokozottabb ellenőrzésére hívták fel a tanács figyelmét. Gyakran magánügyben is segítséget kémek a válasz­tópolgárok. Sándor László, Liget utcai nyugdíjas a vá­rosfejlesztési hozzájárulás összegének mérséklését kérte, ö is meghallgatásra talált, s panaszát elintézik. A jászberényi tanácstagok beszámolóin mintegy 2500 választó jelent meg. A rész­vevők javaslatait gondosan I tanulmányozzák a vb illeté-1 kés osztályai és intézkednek azok megoldásáért. Néhány tanácstag azonban nem tartja kötelességének választói tájékoztatását. Gó­lya Erzsébet, Nagy István és Horti István tanácstagok ta­valy mindkét beszámolóju­kat elmulasztották. Nem két­séges, amikor mandátumuk megújításáról lesz szó, vá­lasztóik is megvonják tőlük a bizalmat. máthé nak az érettségivel nem ren­delkező szakmunkások részé­re is. A nyolc általános, vagy az­zal egyenértékű iskolai bizo­nyítvánnyal, illetve szakmun­kás bizonyítvánnyal rendel­kezők részére levelező úton hathónapos előkészítő tanfoi lyamot szerveznek, majd há­roméves tanulmányi idő után szerzik meg a szaktechnikusi oklevelet. A felvételhez szük­séges iratokat január 20-áig kell megküldeni a mezőtúri gépésztechnikum igazgatósá­ga címére. Felsőfokú Mezőgazdasági Gépesztechnikum levelező tagozata indul Mezőtúron jártak-e idegen látogatók a földön ? Az 1920-as években egy francia újságban született meg a szibériai űrhajó ka­tasztrófa legendája. Ismere­tes, hogy 1908. június 30-án Oroszországban, a Köves Tunguzka folyó partján Va- novara falu közelében óriás- meteorral ütközött össze a Föld. Később kisbolygóra gyanakodtak, míg a legutób­bi szovjet kutatások szerint egy kisebb üstökös magjával találkozott a Föld. A kozmi­kus test a felszín felett szét­robbant s a mocsaras terü­leteken csak kisebb kráter­maradványokat találtak akis számú meteoritet. Éppen ez volt a baj: jiol a kráter, s hol van a meteor főtömege? S ha nincs, akkor majd a fantázia segít: nem is volt meteor, hanem a Mars-lakók űrhajója robbant szét és égett el a légkörben. Akko­riban, 1924-ben a Mars nagy földközelsége miatt ez volt a legnépszerűbb bolygó, ez­ért az 1908. évi katasztrófa „áldozatai” sem jöhettek máshonnan. Akad azonban néhány állí­tás, amelynek nincsenek ugyan bizonyítékai, ám saj­nos cáfolni sem lehet. íme néhány a legutóbbi évek ter­méséből. Egy amerikai cikkíró sze­rint Illés szekere a Föld égboltján végigszáguldó űr­hajó volt, sőt talán az em­beröltők tízezrein át szájról- szájra szálló tűzokádó sár­kány legendák mögött is va­lamiféle ismeretlen tájakról Idelátogató rakéta (esetleg atomrakéta; miért ne?) rej­tőzik. Az őslénytan amúgy sem bukkant a mai napig olyan huzamosabb ideig a magasban repülő sárkányfaj­ta nyomára, amelyik ráadá­sul még tüzet is okádott vol­na! Az ilyenféle állítások nem cáfolhatók, nem úgy, mint a baalbeki veranda rheséjé: " E kísázsiai begyet nem egy (űrhajózáshoz nem értő) kutató űrhajó kilövő pályának gondolta enyhén emelkedő, majd hirtelen fel­felé ívelő, ég felé törő alak­ja miatt. Tudjuk, hogy a hegy különös formája nem értelmes lények, hanem is­mert természeti erők — víz, szél, stb. — munkája. Az egyetlen / kézzelfogható nyomra, amely idegen láto­gatókra utal, e sorok írója bukkant még 1938-ban egy osztrák múzeumban. A salz­burgi múzeum meteorit gyűj­teményében „Különleges, me­teorit” megjelöléssel szürkés­kék színű, kb. 80 dkg súlyú, szinte szabályos kocka ala­kú, 67x67x47 milliméter mé­retű fémdarabot őriztek. A teljesen ép sarkú és élű koc­kát 1886-ban találták Auszt­riában egy tercier (harmad-) korbeli szénrétegben, a brenn- bergi bánya osztrák oldalán. Egy hatalmas széntömb szét­törésekor került elő az acél­kocka, amelyen kb 1 mm mélységű vályat fut körbe — ha hengeralakú volna, du­gattyú gyűrű számára esz- tergályozott mélyedésnek gondolnánk. A fémdarab is­meretlen eljárással edzett acélból van, az előállítás módja máig sem ismert. A leletről Gurít ismert osztrák kutató számolt be még 1886-ban, az akkori idők legelőkelőbb természettudo­mányi lapjában, az angol „Nature”-ben. Gurít szemé­lye és az angol lap tekinté­lye kizárja, hogy csalás tör­tént volna. Az acélkockára alkalmazott gyártási eljárás ezt amúgy is kizárja s kü­lönben is: mi értelme lett volna, hogy osztrák bányá­szok félrevezessék a tudo­mányt. A magyarázat az űrhajó­ismeretes, hogy a lengyel szejmben elfogadott törvény szerint a következő években Lengyelországban bevezetik a nyolcéves általános és kö­telező oktatást, valamint a modern élet követelményei­nek megfelelően megváltoz­tatják az oktatás formáit, módszereit és tartalmát. Az iskolareform tartalmi előkészítéséről tájékoztatták a lengyel közoktatási mi­nisztériumban az MTI var­sói tudósítóját.''A felvilágo­sítás szerint az új oktatási program alaptételeit a kö­vetkezőkben foglalhatjuk össze: ^ — A matematikai és ter­mészettudományi ismeretek kibővítése és a tanulók fo­kozottabb tájékoztatása a korszerű termelési technika tárgyköréből; — a gyakorlati foglalko­zások óraszámának növelése; — a humán tárgyak kö­zelebb vitele a jelen korhoz; — az esztétikai, valamint a testnevelés feltételeinek fo­kozottabb biztosítása az is­kolában és azon kívül. zás korában nem nehéz. Ha a kockát nem a Fölödön ké­szítették és meteor sem le­het, mert ennek ellentmond sértetlen, meg nem égett és meg nem olvadt állapota — akkor a kocka nem meteor­ként suhant át a légkörön, hanem úgy hozták ide 10— 50 millió évvel ezelőtt a Koz­mosz ismeretlen tájainak szülöttei. Soha sem derült ki, mi célt szolgált e fém­darab; űrhajó alkatrész, fel­szerelési tárgy, vagy éppen játékszer volt-e. S hogy a tudomány ezide- ig ennél többet nem tud felmutatni, azon ne csodál­kozzunk. A Föld négy mil­liárd éves lehet, ebből azon­ban 3999 millió év szinte ta­núk nélkül múlt el: bizto­san nem tudjuk megmonda­ni, jártak-e ezalatt idegen látogatók a Földön. Az utol­só 2000 évben pedig e téren nem történt semmi, ami tö­kéletesen érthető: ez a húsz évszázad az örök idők óta létező Univerzum időskáláján nem több, mint egy kozmi­kus másodperc. GAUSER KÁROLY a budapesti Uránia Csillag- vizsgáló munkatársa. Az új tanterv értelmében a nyolcéves oktatás legfon­tosabb tantárgyai: a lengyel nyelv és a matematika. Az iskolareform keretében egy új tantárgyat is bevezetnek „társadalmi nevelés” címmel. Heti egy, illetőleg a fel­sőbb osztályokban heti két órában a pedagógusok a kö­zösségi életről és annak kö­vetelményeiről, valamint az ország társadalmi-gazdasági rendszeréről beszélnek ad ja­koknak. ,, ;/ ’ A biológia, a fizika és a kémia órákon a politechni­kai képzés gyakorlati fog­lalkozás formájában zajlik le. Nem tekinthető csupán formális megoldásnak az, hogy az új tantervben ének helyett zenei nevelés, rajz helyett pedig plasztikai ne­velés elnevezés szerepel, mert e változások mögött az em­lített tárgyak ismeretköré­nek kiszélesítése rejlik. Az új tantervet tudomá­nyos és pedagógus körökben, illetve a társadalmi szerve­zetekben nyilvánosan vitára bocsátják. Az Iskolareform előkészítése Lengyelországban >1* a traktoron F égre megfagyott a föld, az utak megszabadultak sáTbörtönüktöl és a dűlőutakon, a szántásokon újra lehet járni. Tudja ezt mindenki, de azért Szledák bácsi, az öreg mezőőr az egyik reQQel csak bejön az irodába és jelenti az elnöknek. — Elbírja a föd a traktort, Mihály. Be lehetne hor­dani a kórót a Bence tagról. Az elnök ferdén néz a vén Szledákra, de az nem zavartatja magát. Tovább beszél. — Még valaki meggyújthatja. Ilyen hidegbe nem lehetek mindig mellette. És én ammondó vagyok, in­kább a kemencékbe égjen meg az a fűtenivaló. — Be lesz hordva, csak eredj a dolgodr — szól végül az elnök, de a hangja egy cseppet sem barátsá­gos. Mert figyelmeztetés nélkül is tudja ö, hog~i ott a napraforgószár a Bence tagon. Hirtelen jött az őszi eső, vetni kellett, aztán a kukoricaszárat menteni és mire rákerült ve .na a sor, már tengelyig ért a sá~ a földeken. Még a legbátrabb traktorosok sem merészkedtek ~ vize­nyős Bence tagi dűlőbe. Hiába küldte őket az elnök, mind csak ígérgetett. — Majd a fagyon behordjuk, Mihály bácsi. Ne fél­jen, nem fele nézünk meg róla. Azóta persze a legtöbb traktoros csak elfeledkezett az ígéretről és egy kicsit maga az elnök is. Am most, hogy az öreg csősz is szóvátette a dolgot, már ner. lehet tovább halogatni. Tekeri hát Mihály bácsi a régimódi telefont és hívja a gépállomást. — Holnaputánra kérek egy traktort pótkocsival — adja föl a rendelést. Aztán meg% át a tanácsházára és pár perc múlva már fáluszerte kiabálja a hangosbeszélő. — Holnapután mindenki legyen a nyáron művelt napraforgó parcellán, mert jön a t.aktor a kórót hordani. Felbolygatj a hír a falut, a legtöbb helyen a kezü­ket csapkodják sopánkodva az asszonyok, mert a férfiak így télidőben bizony nem mindenütt vannak otthon. Sokan az erdőgazdaságban, mások a vasúthoz járnak idénymunkára és bizony nincs aki feladogassa a kocsira a kévéket. Sopánkodva fut az elnökhöz Kása néni, az egyik idős asszony is, akinek az erdőn az ura. — Én nem tudom feladogatni a kévéket, Mihály. Beteg vagyok. Itt az igazolás az orvostól — lobogtat egy papírt. Az elnök azonban nem jön zavarba. — Majd feladogatja a lányod. Ügy tudom, itthon van? — szól csendesen. — A lányom? — mereszt nagy szemeket az asz- szony. — Nem bírja az azt. Aztán még nem is 'oIgozott soha a csoportban. Mindig az állami gazdaságba járt. — Attól még eljöhet. Szívesen látjuk — válaszol az elnök nyugodtan. — Ha pedig nem jön, akkor kinn ma­rad. a kóro, a tavasszal elégetjük és a kárt nektek kell megtéríteni. Kása Lenke eljön, persze, hogy eljön harmadnap, hiszen nem olyan félős, gyenge lány ő, ahogy az anyja gondolja. Az arca piros, mint az alma, a termete sudár és hiába van rajta nagykabát, amikor az 6 táblájukhoz ér a traktor, Beregszászi Zoli, a traktoros csaknem az egyik fának szalad a gépével, annyira a lányon felejti a szemét. De többet hirtelen nem is tud tenni. Megáll az első szárkúp mellett, nézi a lányt és keresi a szava­kat. Végre nagynehezen megtalálja és megszólal. — Maga akarja feladogatni a kévéket? — kérdezi, de nagyon felesleges ez a kérdés. A lányon kívül senki az égvilágon nincs a közel­ben. Csak Kepes Géza bácsi a kocsi tetején, hogy eligaz­gassa a kévéket. Egyelőre azonban nincs mit igazgatnia, mert a lány a traktorossal törődik. — Sajnos, nekem kellett jönnöm — magyarázza. — Anyu beteges, apu az erdőn van, így hát rám került a sor. — Nehéz lesz ez magának — sandít Zoli a kévék felé és a lány ráhagyja. — Nem lesz könnyű. — Nem ilyen aranyos teremtésnek való az ilyen munka — szaporítja Zoli a szót és nyilvánvaló, hogy az udvarláshoz próbál hidat verni a szavakból. És ez, úgylátszik, nincs is ellenére a láncnak, mert bizony Zoli nem rosszképü fiú. — Való vagy nem való, most nekem kell csinálni. Nincs aki segítsen — néz a lány a traktorosra, de úgy, hogy annak bizony melege lesz hirtelen. És jócskán meg­bátorodik. — Majd segítek én — ugrik le a traktorról és mi­előtt a lány még tiltakozhatna, már szórja is a kévé­ket fel a pótkocsira. Lenke nézi a szorgoskodó fiút és arca barátságosra szépül. — Kedves fiú maga, Zoli — mosolyog és a fiú ettől még jobban tűzbe jön. Pár perc telik csak el és már fenn is van a kocsin az első szárkúp. Ám ez azt jelenti, hogy menni kell a következőhöz. Zoli nem is tétovázik, felugrik újra az ülésbe, aztán hirtelen, merész gondolat­tal a lányhoz fordul. — Jöjjön maga is, kedves — mutat maga mellé az ülésre. — Legalább nem kell gyalogolni. Lenke nem kéreti magát, gyakorlott mozdulattal lép fel a fiúhoz és szorosan mellé ül. Jó jelnek veszi ezt Zoli és annyira örül. mintha kincset talált volna. A következő szárkúpnál már nem is engedi be­szállni a lányt. — Maradjon csak — szorítja meg bizalmasan a vál­lát. — Jövök én is rögtön. Ebből azonban nem lesz semmi, mert ahogy a fiú az utolsó kévét is feladja, a lány némi gázt ad a traktor­nak, kuplungot, kapcsol és simán, szinte zökkenőmen­tesen indul az egész rakománnyal a következő szarkáé felé. Határozottén, magabiztosan, gyakorlottan vezeti a gépet és Beregszászi Zolinak még a lélegzete is eláll a meglepetéstől. Akkor kezd csak loholni a gép után, ami­kor az simán, szabályosan megáll a következő munka-? hely mellett. — Hát ezt hol tanulta? — lihegi csodálkozva, amikor utoléri a lányt. — Az állami gazdaságban — válaszol nevetve Lenke. — Ott traktoros a vőlegényem és ő tanítgatott néha. Mintha vadalmába harapott volna, olyan a fiú képe. Szemében kialszik a sóvárgó fény, arcáról eltűnik a bizakodó mosoly és nem szórakoztatja tovább a lányt. A még hátralévő két szárkúpot azonban feladogatja becsülettel. Mutatja, hogy amit tett, nem számításból tette ő, hanem lovagiasságból. Mert lehet valaki lovaglás akkor is, ha nem vőlegény és nem az állami gazdaság­ban dolgozik. Ballaeá LüsalÄ

Next

/
Oldalképek
Tartalom