Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1962. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IIJ CSIZMA T1LP NÉLKÜL ( meg as elegedetieuhedö Hssaigariah Képzeljünk el valakit, aki új csizmát készíttet, meg is kapja a vargától — de talp nélkül. Valószínű, hogy az ilyen balsors verte ember joggal elégedetlenkednék. Hasonlóképpen jártak a ti- szaigari Petőfi Tsz gazdái... Jó tudnunk ezekről a pa­rasztokról, hogy a jelképesen mondott csizma megérkezé­se előtt is elégedetlenkentek. Tették ezt a földdel, időjá­rással szemben, melyeket megzabolázandó nagyobb arányú öntözésre határozták el magukat. Történt ez 1961 január havában, a közgyű­lésen. A közös gazdaság északi részén, a Tahi-dűlőben 122 holdon, a keleti tájon — a Száraztagban — pedig 80 holdon akartak locsolni. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kunhegyesi sza­kaszmérnökségén megrajzol­ták a terveket. Nemsokára megjelentek a gépek, szep­tember végére pedig úgy-ahogy elkészült a mintegy kilencszáz méter hosszú, első csatorna. Az ok­tóber 6-án megtartott mű­szaki átvétel során kiderült, hogy a drága létesítmény nem felel meg rendeltetésé­nek. Annyira meredek . lej­tésű, hogy megfelelő számú tiltó hiányában végigszalad benne a víz; feltöltése pedig lehetetlen, oly alacsony kö­zépütt a gátja. A szövetkeze­tiek megpróbálkoztak ugyan azzal, hogy — a tervezésnek megfelelően — szivornyák- kal emeljék ki a vizet, de hiába. A muszáj, meg az aszály azonban nagy úr... Végül is az olcsó barázdás öntözés helyett, továbbá egy motor helyett kettő igénybe­vételével az esőztető beren­dezéssel locsolták meg a szá­radó, fonnyadó lucernát. — (Arról, hogy az így öntözött takarmánynövény méterrná- zsája mennyibe került, talán jobb nem is szólni.) A már említett átvételkor a bizottság megállapította, hogy a csatorna csak akkor lesz használható, ha abba húsz, úgynevezett betondu­dát beépítenek. Ennek a munkának mielőbbi elvégzé­sét Tóth Barna mérnök nyomban megigérte. A biz­tatás teljesítésére azonban, — akár az ideiglenes csator­nák kitűzésére — nem került sor mindeddig. Egy ember eltűnt A száraztagi részen tör­téntek sem alkalmasak arra, hogy a VÍZIG tekintélyét az égig emeljék... A tervezés előtt a határban megjelent egy kiküldött, aki afelől ér­deklődött, hol is akarnak építtetni a gazdák. Valaki (!!) megmutatta — tévesen, másfél kilométerrel arrébb. Ennek a valakinek kilétét a legszorgosabb kutatás árán sem sikerült megállapítani. Az azonban bizonyos, hogy nem a felelős termelőszö­vetkezeti vezetők valamelyi­ke volt. A helytelen útmutatást követően elkészített tervek értéke — érthetően — nem haladja meg a használt, MÉII-hez kívánkozó hulla­dékpapírét. A VÍZIG enne!!: ellenére kerek hatezer fo­rintra tart igényt értük — immár peres úton... Az újabb tervekért már nem sajnálták a gazdák a pénzt, annak ellenére, hogy azok realizálása nem éppen hol­nap esedékes. Időközben ugyanis egy másik vízügyi vállalat bel­vízlevezető csatornákat épí­tett — a jelek szerint a kun- hegyesiek tudta nélkül. A megváltozott arculatú tájon annyira megnövekednek az építési költségek, hogy azok előteremtésére jóidéig gon­dolni sem lehet. Varga Sándor, a szövetke­zet elnöke és helyettese: Somlai Lajos alaptalannak nem látszó aggodalommal beszélt arról, hogy veszélyben a jövő évi terv teljesítése. E sorokon belül valóban felesleges arról el­mélkednünk. mennyivel hoz többet az előrelátó módon gazdagon megtrágyázott, — majd szakszerűen megöntö­zött föld. Tudja ezt minden­ki, akinek csak — mint mon­dani szokás — sejtelme van a korszerű mezőgazdaságról. Beszélnünk kell azonban arról, hogy a tiszaigari Pető­fi Tsz gazdái 1982. évi ter­melési tervüket már az ön­tözés reményében készítet­ték. Az öntözésben bízva tervezték jószágállományuk fejlesztését, a közös vagyon gyarapítását s persze a mun­kaegység értékét is. Ha nem lesz víz — az elképzelések egyikéből sem válik valami sok valóra. Az ígéret teljesítésével ed­dig adós kunhegyesieknek kívánatos lenne fontolóra venniök, hogy a gyenge mi­nőségben elkészített csatorna környékén tavasziak kerül­nek majd a földbe. Vetés idején — vagy azt követően — géppel járkálni csatorna körül: kártétel. Nagyon-nagyon sürgető tehát a hibák kijavítása, a pótmunkák elvégzése. Hoz­záértők véleménye szerint — feltéve, hogy a kivitelezők nekidurálják magukat —, nyolc—tíz nap alatt teljesít­hetik feladataikat. Szeret­nénk e fontos munkák mi­előbbi megkezdéséről hírt adhatni. Szeretnénk, hiszen akár a fagy köszönt be, akár a havazás indul meg ismét — hiábavaló lesz minden jó­akarat, minden szánom-bá- nom... — borváró — c a „Sok segítséget várunk kt$x-ek kommunistáitól66 A pártalapszervezetek vezetőségei újraválasztásának időszakában sok kisipari termelőszövetkezetben meg­alakították a párszervezeteket. Megkértük Bordás László elvtársat, a KISZÖV megvet elnökét, mondja el, milyen segítséget kérnek az alapszervezetektől, a ktsz-ekben dolgozó kommunistáktól. — Mindenekelőtt nagyon időszerűnek tartom az alap­szervezetek megalakítását. Ebben talán már az is ben­ne van, hogy nagyon sokat várunk az alapszervezetek kommunistáitól. Bízom ab­ban, hogy segítségükkel na­gyon sok olyan ember kerül közelebb a párthoz, érti meg könnyebben a párt politiká­ját, aki előzőleg közömbös szemlélő volt. Ezen túl pedig nhgyon jelentősnek és idő­szerűnek tartom, hogy a ktsz-ekben dolgozó kommu­Fizetésük "d snegbeesüles Tizenhatan ülnek a hosszú asztal körül. Fiatal lányok és idősebb férfiak. Az előadót figyelik s közben szorgalma­san telnek a kis jegyzetfüze­tek. Joviális férfi magyaráz olyan dolgokról, amire — valljuk meg — általában ke­véssé szoktunk figyelni: mun­kanaplóvezetésről, nyilván­tartásról, és egyéb igen pró­zai dolgokról van szí A lelkes kis társaságra Szurmay Ernő iskolaigazgató hívta fel a figyelmemet. Este amikor találkoztunk, éppen a Ságvári Endre művelődési házból lépett ki. — Most tartottam előadást a szakszervezeti könyvtáro­soknak a mai magyar iroda­lomról. Rég láttam ilyen lel­kes, érdeklődő társaságot. Felkereshetnéd őket. így kerültem a szakszerve­zeti könyvtárosok tanfolya­mának egyik foglalkozására, ahol az irodalmi előadás után módszertani tájékozta ót tar­tott Márvány Mihály, a szakszervezeti központi könyvtár vezetője. Az..adminisztrációs munka ismertetésén kívül sok érde­keset mondott el a tájékozta­tóban. Azt, hogy száznyolc­vankét könyvtára van a me­gyében az SZMT-nek, hogy tázenhétezer feldolgozott könyv található a központi könyvtárban és huszonhét tiszteletdíjas mellett 155 tár­sadalmi munkás végzi a könytárosok sok munkát Kí­vánó teendőit. Aztán vége a mai foglalko­zásnak, széktologatás, üdvöz­lések. Este félnyolcra jár az idő. Hazamegy a statisztikus, af technikus, haza. ballag az öreg Zilahi Gyula bácsiv a tüdőkórház fűtője, aki kevés szabadidejében kínálgatja a sok szépet rejtő könyveket és pihenőidejének egy részét még a tanfolyamra járásra is feláldozza. Pedig jó szón kí­vül semmit sem kap érte. Hogyan is állunk ezzel a jó szóval? Erről beszélgetünk tanfolyam után a terem egyik sarkában. Kedves, megnyerőarcú nő Velkei Irén, a TITÁSZ sta­tisztikusa. = Nem panaszkodhat om. Dolgozótársaim megbecsül­nek, a könyveket meg nagyon szeretem. Hogy is kezdődött? — gondolkozik el. — Talán ágy, hogy láttam, nem lehet várni a sült galambot. Híva- iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii As új év első szülöttje Január elsején éjszaka 2 óra 25 perckor a Szolnok Megyei Kórház Szülészeti Osztályán megszületett az új év első Szolnok megyei em­berpalántája. Az örömapa Körmendi Ferenc OTP-tiszi- viselő, a mama Steiner Kata­lin órássegéd. Körmendiek­nél nagy az öröm, mert a kis Juditlm a család első gyermeke. Két Jciló 90 deká­val született és 50 centimé­ter hosszú. Az ifjú mama és a kislánya jó egészségnek ör­vendenek. talos óra végefelé végigjá­rom a szobákat: „Most kinyi­tok, gyertek kölcsönözni”, így azután jönnek, annál is inkább, mert az ebédszünet­ben is sokat mesélek a meg­érkezett új könyvejcről. Kovács Kati, a másik tár­sadalmi könyvtáros, fiatal lány létére jelenleg főköny­velői beosztást tölt be a Ker­tészeti Vállalatnál. Amikor átvette a könyvtárat, még csak 20 könyvvel rendelkez­tek. Ma már tekintélyes szá­mú és állandóan cserélődő letéti könyvtáruk van. • — Nem könnyű a munka nálunk, vannak öreg bácsik, akik alig tudnak olvasni. Meg fiatalok, akiknek tán azóta nem volt könyv a kezükben, mióta kikerültek az iskolából. Most olvasnak. Tizenöten pe­dig már a József Attila olva­sómozgalomba is beiratkoz­tak.. Állandóan figyelemmel kísérem őket, hiszen ez úgy is kötelességem, mert KISZ- titkár is vagyok, KISZ-titkár, főkönyvelő, könyvtáros... Hát nem sok magánélete lehet ennek, a kis­lánynak. Mint ahogy Tábori Terinek sem, aki felíró a gőzfűrésznél. Saját bevallása szerint soha nem tartja be a könyvtári órát. Egyszerűen azért nem, mert a .dolgozók műszakbeosztása miatt nem is tartható be. így aztán köl­csönöz az ebédidőben, egy- egy ötperces cigarettaszünet­ben és általában mindig, ha kérik. A háromszáz dolgozó közül 57-en rendszeres olva­sói a könyvtárnak, mind fi­zikai munkások. Sokat beszélgetünk a köny­vekről. Arról, hogy nem mindenütt mennek a modern regények, mai életünket tük­röző művek. Mikszáth, Mó­ricz, Jókai a favoritok. S amilyen nagy dolog, hogy a könyvhöz nem szokott embe­rek a magyar klasszikusokon nevelődnek, annyira sürgető feladat, hogy tovább lépjünk. Ezen dolgoznak mindany- nyian. Fél kilencre jár az idő. Alaposan elbeszélgettük az estét — Nem baj, telik a nyug­díjból — tréfálkozik az egyik ifjú könyvtároslány. Mi pedig nagyon örülünk, hogy ilyen emberek is van­nak. Az irodalom szeretete, dolgozótársaik szolgálata ad­ja az erőt, a lelkesedést ah­hoz, hogy szabadidejük jóré­szének feláldozásával terjesz- szék a szép szót 1— ht — Az új év első munkanap­ján a Fegyvernek! Gépállo­más megpróbálkozott a szán­tással A talajviszonyok miatt tegnap csak egyetlen SZ— 100 tudott dolgozni. A többi erőgép megfelelő állapotban, üzemkészen várja a felszik- kadást. Mikor a Törökszentmiklósi Gépállomás igazgatójával be­széltünk, a városban éppen szemerkélt az eső. Ennek el­lenére egy DT és két Bjelo­nisták erejét a legfontosabb helyen, munkahelyükön össz­pontosítsuk. — Mindenekelőtt a terme­lő munka eredményeinek ja­vításában várunk támogatást. Ezévi tervünk teljesítésével — sajnos — nem dicseked­hetünk. December elejéig nem értük el a 90 százalékot sem. Nagyon elmaradtak a fa-, a vegyes- és a villamos­gépipari szövetkezetek. A ja­vítási szolgáltatások tervét is csak 81 százalékra teljesí­tettük. — Vannak tőlünk függet­len okok is, de ezekre nem hivatkozhatunk. A hibák el­sősorban a szövetkezetek bel­ső életére vezethetők vissza. Ezek közül is a legsúlyosab­bak: az évi terveket sajnos, sok szövetkezetben csak a vezetők ismerték, a tagság nem. Nem tanácskoztak a legfőbb tennivalókról azok­kal, akiken, tulajdonképpen a végrehajtás múlott. Nem tanulták még meg szövetke­zeti vezetőink, hogy amikor nehézségeik vannak, elsősor­ban az emberekhez, a tag­sághoz forduljanak. Ilyen mulasztás volt töb­bek között, hogy sok helyen az új teljesítménynormák kialakításakor nem kérdez­ték meg a dolgozók vélemé­nyét. Csak a vezetők „intéz- gették” azt. Ez visszavágott, mert a szövetkezeti tagok jórésze hónapokon át azt igyekezett bizonygatni, hogy a norma szoros, teljesíthe­tetlen. Ha viszont a felmé­réseket a vezetők és a tag­ság közösen végezték volna, elkerülik ennek hátrányos következményeit. — Hasonlóan súlyos kiha­»• gon, nehogy zavarjuk II. Rá­kóczi Ferenc nyugalmát. Csoport gyűlt körénk. Be csülik-e a magyarok Rákóczi emlékét? — erről érdeklőd­tek a kassaiak. A kunsági tsz- parasztok válaszoltak. Hogy becsülik-e? Kossuth után o legtöbb termelőszövetkezet a Rákóczi nevet viseli. Úttörő- csapatok, utcák, terek, film­színházak neve emlékeztet Rákóczira. A kassaiak hüm- mögnek. Valami felelőtlen csehszlovákiai magyar láto­gató azt terjesztette: nálunk meghamisítják Rákóczit. Nem nagyon akarták hinni de mégis felültek. Most elhi­szik az ellenkezőjét. A ma­gyar csoport tagjai egyszerű becsületes embereknek lát­szanak, biztosan igazat mon­danak. Elbúcsúztunk a Rákőczí- család sírboltjától. S Jcifeíé jövet jegyezte meg valaki: — Milyen kár, hogy előre nem tudtuk. Hozhattunk vol­na egy koszorút. A kassai dómnak más ma­gyar vonc.kozású emléke előtt is időztünk. A székes- egyház Erzsébet-öltára világ­hírű fafaragás. Lőcsei Pá mester majd egy évtizedig dolgozott rajta. Aligha Q:ol­dotta, hogy évszázadok thúi- tán Szolnok megyei tsz-pa- rasztok is gyönyörködnek majd remekében. (Folytatjuk.) Borzák Lajos az utazás előtti napon várat­lanul lemondta a túrát. Alig pihentünk meg, azt hiszem, a jásztelkieknek eszükbe jutott, hogy itt, Kas­sán pihennek a Rákóczi-csa­lád hamvai. Idegenvezetőnk szívesen vállalkozott kalauz zólásunkra. A nagyhírű kassai székes- egyház, kassai dóm templom­őre készséggel vezetett a szé­kesegyház altemplomába, ahol II. Rákóczi Ferenc, s a nagyságos fejedelem édes­anyja, Zrínyi Ilona, a vezér­lőfejedelem leghűbb tábor­noka, Nagybercsényi Miklós nyugosznak. Néztem a levett kalappal álldogáló Szolnok megyei pa­rasztembereket, akik megille- tődöttségükben szóhoz is alig jutottak. Magam is megha­tódtam történelmünk egyik legfényesebb alajcjának sír­hantja előtt. A templomőr közben magyarázott Rákóczi és rongyos kurucainak di­cső haditetteiről, s mint mon­dotta, ha árulás nem történik, akkor felszabadul az egész Magyarország. — Nemcsak az árulás. Rá­kóczi nem gondolt a jobbágy­ság felszabadítására. Mindannyian odanéztünk. A fejedelem, Mányoki Ádám festménye után készült — re­liefje elöl jött a hang. Lórik János, a jásztelki Tolbuchin Tsz tagja állt ott. S váratla­nul vita kerekedett, Áhítatos csendben, letoinpitott han­A Tátra kör derült ki: hiányzik eQV em­ber. Visszafordultunk érte, s egy lóhalálában futó, izzadt, rémült ember lihegett velünk szembe. — Jaj, már azt hittem, le­maradok — mondta kétségbe, esetten. Pedig mit megtettek ezért az útért. (Túl azon, hogy jó munkával, szorgalommal ér­demelték ki.) A karcagiak csoportjának egyrésze, s azt hiszem, a mezőtúriak is tanyáról gyalogoltak be éj­szaka a városba, a hajnali órákban ültek a vonalra, hogy reggelre itt legyenek. Nem kis fáradtság. Az úton szunyókáltak is néhányon, de attól kezdve, hogy feltűntek Kassa fényei, mindenki sze­méből kiröppent az álom. Kassára este érkeztünk. Az első dolgunk volt, hogy elhelyezkedjünk a „Sloven Hotel” nevű szállodában. Pa­zar berendezés vendégfogadó, s ahogy leraktuk börnödjein- ket két szajoli szobatársam­mal, Kácsor Mátyás növény- termesztővel, s a fiatal Feny­ves Attila zetorossál, álmél- kodva néztünk körül. Mondta is Kácsor Mátyás. — No, sajnálhatja Imre, hogy nem jött el. Imre, a harmadik gazdatár­suk, akit kijelöltek az útru, • A Hidasnémeti után követ- ikező Sena csehszlovák határ­iállomáson igén elcsodálkozott \a magyarul is tudó határőr- I tiszt. ► — Elvtársok tsz-togok? Tu- [risío utón? [ Azok voltak. Karcagi, be* lsenyszögi, szajoli, mezőtúri, íjásztelki szövetkezetiek■ Most ► mind odatódultak a busz ab­lakaihoz, s ha arcukon nem Ms látszott, elképzeltem, mi (megy végbe bennük. Az, ami t bennem is, s mindenki más- \ban, amikor először lépi át Éhazánk határát. A tizenöt íSzolnok megyei parasztember i életében ez volt az első kü­lföldi túra. ; Az ö életükben szenzáció. I Láttam reggel Szolnokon, a [ Hősök terén, mennyi vára­* hozás sál, mennyi izgalommal t szálltak fel a buszra a szö­vetkezeti gazdák. Milyen fél­éiden tették csomagjaikat: a Ikisbőröndött, a táskát, vagy a »hátizsákot, mint a karcagi Iperge István bácsi — a tar- ■■ tóra. S kicsit mosolyogtam >is, milyen riadalom keletke­zett, amikor a jásztelki Jó- ‘nás János, kit idáig kísért [ felesége, a búcsúzás önfeledt- Iségében nem vette észre a ki­induló buszt. S biztosan az lutazási izgatottságnak tudha­tó be, hogy a buszon is később Törökszenlmiklóson, Fegyverneken szántanak ■ russz szántott a helyi Arany- ' kalász Tsz-ben, hol már csu­pán 50 kh. a szántatlan terü- . let — Még 720 holddal kell , megbirkóznunk ahhoz, hogy körzetünkben ne maradjon szántatlan terület — említet­te Várszegi Imre elvtárs. — Ha az időjárás keresztül nem húzza számításainkat, nyolc nap alatt befejezhetjük ezt a • fontos munkát. tása volt annak, hogy az egységek létszámgazdálkodá­sában nem tartottuk be a tervfegyelmet. Ezért a fel­szabadult ipari tanulókat, az „újdonsült” szakembereket sok helyen csak úgy tudták felvenni, ha terven felül engedélyeztük a létszámot. Ilyen helyzet volt a jászárok­szállási vegyesipari, a szol­noki épületkarbantartó, a kunhegyesi és tiszafüredi ve­gyesipari ktsz-eknél. — Mindez már azt is mu­tatja, milyen vonatkozásban várunk több segítséget a pártszervezetektől. Azonban ennél is fontosabbnak tar­tom, hogy a kommunisták kezükbe vegyék a szövetke­zeti tagság politikai nevelé­sét, együttműködni képes, lelkes kollektívákat a'akít- sanak ki. — Sok helyen újak a szö­vetkezeti elnökök, őket ab­ban kell segíteni, hogy jó vezetőkké nevelődjenek, meg­tanulják: csak a tagsággal együtt érhetnek el eredmé­nyeket. Azt is szeretnénk, ha mindenki megértené — első­sorban a kommunisták pél­damutatása és meggyőző sza­va alapján —, mennyire fon­tos a szakmai tanulás, meny nyíre lehetetlen enélkül jól dolgozni. A közeljövőben szervezünk különböző to-/ vábbképző tanfolyamokat, s reméljük, a pártszervezetek közreműködnek abban, hog> ezeken mindenki szorgalma­san részt vegyen. — Nagyon kevés az, amit itt elmondhattam ahhoz ké­pest, amiben kérjük és vár­juk az alapszervezetek, a kisipari szövetkezetekben do! gozó kommunisták segítségét Különösen akkor, ha mind­ezt a jövő évi feszített ter­vek tükrében nézzük. Mégis bízom abban, hogy a párt­tagság erejének összefogása segíti a jólműködő szövetke­zeti kollektívák kialakítását azon feladatok végrehajtásá­ért, amelyek a lakosság jé ellátásából1 reánk hárulnak miiiimijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiMiiiHiiiiiiiii Közlemény A Szolnoki Víz- és Csa­tornaművek vezetősége fel kéri Szolnok város lakossá- ' gát, hogy az utcái közkifolyó j befagyásának megakadályo­zása végett egy-egy vízkivétel j alkalmával minimálisan 5— j 10 liter vizet engedjen ki a közkúton, hogy a külső kö- i penyben felszaporodó vizet r kút ejektora biztonságosan i kiemelhesse.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom