Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-31 / 25. szám
1962. január 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 , A világranglista élére törnek olajbányászaink Nem jót kezdődött az év, mégis sikerrel biztat — Taggyűlés az Alföldi Kőoiajfúrási Üzemnél MINDENEKELŐTT az ütemes termelést megvalósíHozzászólás A vezetésről, a vezetés színvonalának emeléséről- A tagok elvárják, hogy meghallgassák őket % A PÁRTÉLET HÍREI Állandó jellegű üzemi iskolát nyitnak a mezőgazdasági tanulók részére rezésket alkalmaz egyes személyeknél. Ez szintén okot ad a tagok között zúgolódásra. Erre egyes vezetők azt mondják, hogy az Ezüstka- lász-ban szakemberellenes hangulat van. Ez nem igaz. Ha a tagokat mindenről hivatalos helyen tájékoztatnák, vagy ha a tagok látnák ezek munkájának eredményeit, tisztelnék és becsülnék őket. De így magunk elképzelése szerint, csak azt látjuk és halljuk, hogy a mezőgazdász csak a hintón ül, a vetés hogylétéről telefonon érdeklődik, az általa irányított gépek és fogatok szervezetlenül dolgoznak. Ezek után a tsz-tagok feleslegesnek tartják őket. Nem is beszélve arról, hogy sem ők, sem a többiek a vezetők közül a tagok véleményét nemhogy ki nem kérik, és meg nem hallgatják, hanem még csak lehetőséget nem adnak arra, hogy véleményüket elmondják. Pedig ebben a tsz-ben nagyon sok ezüstkalászos gazda van és az egész tagság összetétele a miunkához- állás terén ritkaságszámba megy. Ügy várnák az irányítást, a jobb szervezést é® a pártszervezet működését, mint száraz föld az esőt. Termelőszövetkezetünkben amennyiben ezen változtatni nem tudunk, nem lesz elég erőnk a második ötéves tervnek reánk háruló feladatait végrehajtani. Ulviczki Ferenc Ezüstkalász Tsz-tag Kőtelek alatt a tagok létszáma és eddig mintegy háromezer- héjgzáz fiatal jelentkezett az Ifjúság a Szocializmusért mozgalom második évfolyamára. • A tiszavárkonyi Petőfi Tsz zárszámadó közgyűlését megelőző párttaggyűlésen a párttagok nagy többsége és mintegy tizenegy pártonkívüli elemezte a szövetkezet elmúlt évben végzett munkáját. Mintegy tizenheten mondták el javaslataikat, véleményüket a múlt évi munkáról, s beszéltek tennivalóikról. A szolnoki Lenin Tsz-ben befejeződött a pártvezetőségi tagok, tömegszervezeti vezetők és pártaktívák részére tartott téli tanfolyam. TEGNAPELŐTT este taggyűlést tartattak az olajbányászok szolnoki központjában. A napirendi pontok közül kiemelkedett az idei tervek ismertetése, illetve megvitatása. A pártvezetőség megbízásából Mezősi József, a vállalat igazgatója tartott erről beszámolót. Nagyon érdekes, figyelemreméltó tényeket ismertetett a vállalat eredményeinek növekedéséről. 1954-ben például 15 berendezéssel összesen 43 487 métert fúrtak. 1960- ban viszont mindössze 8,5 (évi átlag) berendezéssel ösz- szesen 121457 métert „mélyítettek le”. A két adat összevetése szinte hihetetlen mérvű teljesítmény-növekedésre vall. Az előzőkből következően az egy berendezésre jutó teljesítmény grafikonja is meredeken ível felfelé. 1954-ben például az egy berendezésre jutó átlag 2900 — 1960-ban 14 222, 1961-ben pedig — a nagyarányú, s a munkát jelentős mértékben visszavető hajdúszoboszlói gázkitörés ellenére — 14 453 méter volt Ezzel a teljesítménnyel a világ legjobbjai közé kerültek. Az idén még merészebb célokat tűztek maguk elé. A tavalyi 126 609 méter helyett az idén 169 000 métert akarnak elérni a nagy berendezésekkel, a szerkezetkutatók tavalyi 42 783 méter fúrását ;s tetézik; 56 000 métert tűztek célul. Fúrási összteljesítményük így az idén eléri a negyedmillió métert. Mondani sem kell, hogy ez nem lesz valami könnyű. Közel 17 000 méter évi átlagteljesítmény egy berendezésre: Vannak is borúlátók jócskán. Az év kezdete bizonyos mértékig őket igazolja, január 28-ig bezárólag az évi terv havi átlaga alatt lévő programot sem teljesítették —kb. 800 métert jelentő lemaradásuk van. A kis fúróberendezéseknél még nagyobb a baj. Ilyen körülmények között kellett állástfoglalni a taggyűlésnek abban, hogy va- lóraválthatják-e évi előirányzatukat? A felszólalók egyetértettek abban, hogy eddig minden év elején vakarták a fejüket, nem hittek terveik realitásában, aztán meg mindig túlszárnyalták azokat. Most is van erre remény, sokat kell erről beszélni, s még- inkább cselekedni. Hogy mit kellene tenni? szerűen meggyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés? Az elmúlt években a szocialista országokban, a vezető tőkés országokban s a világ más területein is számításokat végeztek arra vonatkozóan, mit jelentene a leszerelés, s mit lehetne építeni azokból a hatalmas ösz- szegekből, amelyet ma fegyverkezésre fordítanak a világon. Kiszámították például, hogy azokból az összegekből, amelyeket a világon a legutóbbi 10 év során katonai célokra költöttek, több mint 150 millió házat építhettek volna. Ezekben átlagosan 15 lakást számítva házanként, 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, modern kényelemmel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem minden lakosa új lakásba költözhetett volna. Ha azt az összeget, amit 1937 óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna fel, szovjet tudósok számításai szerint ma ezek az országok az egy főre jutó termelés és fogyasztás tekintetében olyan szinten állnának, mint az Egyesült Államok állt 1937-ben. Kimutatták azt is, hogyha a fegyverkezésre fordított összegeket békés tani — így foglalt állást a párttaggyűlés, s egyúttal felhívta a figyelmet a berendezések megfelelő karbantartására. Talán soha nem volt erre olyan szükség, mint manapság. Tartalókegységek hiányában jóformán csak a berendezések leállításával végezhetnek nagyobb javításokat — ezért jut most az átlagosnál is nagyobb szerep a karbantartásnak, a rend, a tisztaság megteremtésének, a technológiai előírások maradéktalan betartásának. Az átköltöztetési idő csökkentésével és minden egyéb módon növelni kell a fúrási hasznos időt — s akkor teljesíthető az évi terv. Szó van arról, hogy sikerül egy fúró- berendezést szerezni az osztrákoktól, egyet meg a Szovjetunióból. Akkor lehetővé válik a berendezések javítása. A taggyűlésen utaltak arra ie, hogy az előirányzatok valóraváltása jórészt függ a korszerű módszerek alkalmazásától is. Ezért kell kidolgozni például, hogy milyen területein, milyen mélységben célokra használnák fel, néhány éven belül megoldhatnák a világ energiaproblémáit. Ha azokat a tudományos dolgozókat és eszközöket, amelyeket ma a hadi- termeléssel kapcsolatos kutatások kötnek le, békés célokra használnák, néhány éven belül leküzdhetnének olyan súlyos betegségeket is, mint a rák, s az emberiség átlagos életkorát legalább 3—4 évtizeddel felemelhetnék. Ha pedig azt a pénzti amit ma fegyverkezésre költenek, a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, nyomban 20%-kal meg lehetne emelni a világ lakosságának fogyasztását. Az emberiség ellenségei ellenállnak A logika, a józan ész, az emberiség érdekei azt diktálnák tehát — mint a fenti néhány példából is kitűnik —, hogy minden erőt e célkitűzés megvalósítása érdekében összpontosítsanak a világ népei. Különösen akkor, hogyha figyelembe vesz- szük, hogy a fegyverkezés miatt állandóan fenyegető új háború pusztításai mit jelentenének. Közismertek azok a számok, hogy az első világháborúban 10 millió ember, a második világháborúban 32 millió ember gazdaságos a tui-binafúrás — hogyan tudják leginkább csökkenteni a fúróiszap szennyezettségét és így tovább. Munkájukat könnyíti a hatalmas összeget — gépi beszerzéseknél például 38 millió forintot — kitevő beruházási keret is. ELHANGZOTT ezen a taggyűlésen egy jelszónak is beillő utalás: „minden dolgozó legyen üzletember, mérlegelje, hogyan dolgozhatunk olcsóbban”. Más szóval: vegye számításba a meglévő, s a termeléshez nem okvetlenül szükséges állóeszközöket és gondoskodjon értékesítésükről. Mérlegelje a segédanyagokkal, az alkatrészekkel stb. való takarékoskodásd lehetőségeket, nyújtson segítséget a takarékossági intézkedési terv kidolgozásában. A tét a tavalyi költségszin.t egyszázalékos csökkentése. Sok mindenről szó esett még ezen a taggyűlésen. A tanulságot — az egyik felszólaló szavaival élve, igy summázhatnánk: bízni kell a sipusztult el, és 20, illetve 35 millió ember sebesült meg, s a második világháború összes kiadásai, beleértve az anyagi károkat is, 4000 milliárd dollárt tettek ki, tehát csillagászati összeget. Nyilvánvaló, hogy egy harmadik világháború, amelyet már nem a hagyományos fegyverekkel, hanem a tömegpusztító nukleáris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalmasabb pusztításokat okozna emberben és anyagban egyaránt. Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a leszerelést? Ez elsősorban azoknak a köröknen ellenállásán múlott és múlik, akik a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, akik óriási hasznot húztak az első és a második világháborúból s a második világháborút követő fegyverkezési hajszából, a hatalmas fegyvergyártó társaságok az Egyesült Államokban és a tőkés világ más államaiban, Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németországban, Belgiumban és egyebütt. Ezek egymással szoros szövetségben mindent elkövetnek a nemzetközi légkör mérgezésére, a fegyverkezés fokozására, a leszerelés megakadályozására. Rajtuk kívül is azonban jelentős tőkés körök számítanak arra, hogy a fegyverek erejével legyőzhetik vagy meghátrálásra A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa, valamint Csáki elvtárs Néplapban megjelent cikke és az azóta ehhez a cikkhez történt hozzászólások után én is megjegyezni kívánok egy néhány dolgot, ami községünkben, illetve annak egyik termelőszövetkezetében, az Ezüstkalász-ban történik. 1961 november elején újjáválasztottuk a pártvezetőséget. Eléggé harcias, sokat- ígérő, aktív gyűlés volt ez, melyen több határidős határozatot is hoztunk. Azóta eltelt egy és fel hónap. Taggyűlés nem volt. Hogyan segíthet ez a párt- szervezet a tsz vezetőségének, vagy hogyan bízzanak az ilyen pártszervezetben a pártonkívüliek, különösen akkor, amikor a tsz-ben a néhány jó pont mellett sok hiba is van? Hogy egy néhányat említsek: Milyen kollektív vezetés az, hogyan érezzék magukat a termelőszövetkezeti tagok a szövetkezet gazdáinak, amikor a tsz-ben 1961 június óta nincs közgyűlés. így a tagok között az a szóbeszéd járja, hogy „a vezetőség az uraság, a tagok meg a cselédek.” Elvégeztük az aratást, a eséplést, a rizsaratást, a cukorrépaszedést, a kukoricatörést, az őszi szántást és vetést, megtörtént az évvég’ leltározás is, azaz az anyagok, eszközök, állatok összeírása, de a tagok semmit sem tudnak. Csak amit hallanak füllel-heggyel, hogy lesz, mint lesz, mennyit ér egy munkaegység, ezt is csak ügy, ha véletlenül valamelyik irodistátót ki^ró&^^aSúi hivatalosan. Ezt azután két- három ember továbbadja egymásnak, egyik tesz hozzá, a másik vesz el belőle, és azért van az, hogy mindig csak a találgatásokat, bosszúságokat, zúgolódásokat lehet hallani. A jelenlegi vezetők valahogy nagyon magabiztosok, amire meg is van az okuk, mert a járás, a megye az Ezüstkalász Tsz-t jó szövetkezetnek ismeri. Többek között az állatbemutatót is a termelőszövetkezetünkben tartották. Sokat is építkeztünk. Ez mind nagyon szép es jóként írandó. De meg lekényszeríthetik a szocializmus erőit. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai erőviszonyok mellett terveik már megvalósíthatatlanok, s bár az említett körök súlyos veszélyt jelentenek a világ békéjére — megvan a lehetőség a háború elhárítására és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatkozó javaslatai óriási visszhangot keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a volt gyarmatvilág népeinek százmilliói minden erővel harcolnak megvalósításáért. Ez volt egyik központi kérdése a Béke Világtanács legutóbbi stockholmi ülésének is, melynek határozata kimondta, hogy „Ma nyitva áll a leszerelés útja, de a ' népek fáradhatatlan erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy célhoz vezessen. A háborús erők ellen vívott elszánt küzdelemnek lehet és kell ezt az utat előkészítenie. Mozgalmunk, egységben minden néppel és a béke érdekében munkálkodó szervezetekkel, mindent elkövet, hogy kikényszerítse a leszerelést, s előbbre jutásunkat olyan világ felé, amelyben az emberiség az atomháború fenyegetésétől mentesen élhet.’? Dr. Simái Mihály hetne hatványozni ezeket az eredményeket a tagok állandó tájékoztatásával, tanításával. Most nézzük meg a munkavezetést! Nem tudja a növénytermesztésben senki sem a reá váró feladatokat. Ügy van, hogy az események irányítanak bennünket, nem mi irányítjuk az eseményeket. így fordult elő a közelmúltban a következő eset: a termelőszövetkezetben erdő- vágásá munkálatok indultak, de a munkában résztvevő tagokat nem tájékoztatták. Egyik nap részre, másik nap munkaegységre történt volna a munka, és ez sok tagban olyan bizonytalanságot ébresztett, hogy ott is hagyták a munkát. Az ehhez hasonló tájékozatlansághoz nagyban hozzájárul, hogy a vezetőség összetétele 80 százalékban brigád- j vezetőkből áll, akik a vezetőségi üléseken is saját maguknak szabják meg a feladatokat. Sem egy növény- termesztő, sem egy kertészeti, de még állattenyésztési fizikai dolgozó közül sincs a vezetőségben senki. Sokan azt mondják a vezetők közül, hogy ez nem baj, hiszen kollektív vezetés van, de állítom a már fentebb elmondottak alapján, hogy ebben a tsz-ben ez nincs meg. Még egy eset a sok közül: mivel a vezetőség önállóan sáfárkodik, sáfárkodásai közé tartozik az is, hogy a közgyűlés által el nem fogadott különböző pénzbeli béA szolnoki járási pártbizottság rendezésében február 1-én Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság ágit. prop. osztályának helyettes vezetője a XXII. kongresszus anyagának második témaköréből tart előadást a járási propagandisták részére és a téli tanfolyamok előadóinak. * A törökszentmiklósi járási párt-végrehajtó bizottság a napokban a párttagság összetételének alakulásáról tárgyalt. Ez alkalommal körvonalazták a pártépítö, a tag- és tagjelöltfelvételi munka fő irányát, feladatait. • A Szolnok városi KISZ bizottság befejezte a tagösszeírást. Százötvenkét alapszervezetben kettőszáztizennégy fiatallal növekedett ez idő A termélőszövetkezetek az elmúlt ősszel szerződtettek első ízben nagyobbszámban mezőgazdasági tanulókat, s az idén országszerte már több mint hétezer fiatal tanulja hároméves tanrend alapján a húsz mezőgazdasági szakma valamelyikét. A mezőgazdasági tanulóknak az idén két „országos” programjuk lesz. Tavasszal megrendezik első országos kulturális seregszemléjüket. Az előkészületekben, próbákon mintegy kétezer falusi fiatal vesz részt, s a májusi országos bemutatón három— négyszázan szerepelnek majd énekkel, tánccal, szavalattal és színjátszással. Ugyancsak májusban mérik össze tudásukat a „szakma kiváló tanulója” címért. A versenyben öt szakma legjobb harmadévesei indulnak. Megkezdődtek az előkészületek a mezőgazdasági tanulóképzés következő iskolai évére is, a 8. osztályos általános iskolások ugyanis már februárban jelentkezhetnek. A mezőgazdasági nagyüzemek a tavasszal 7600 fiatallal kötnek tanulószerződést, ami ötven százalékkal több, mint tavaly. Még nagyobb mértékben — 800-ről ötezerre emelkedik a termelőszövetkezetekben a tanulók száma. A következő évben szervezetileg is tovább fejlődik a mezőgazdasági szakmunkásképzés: megkezdik az állandó jellegű, egyszakmájú üzemi iskolák hálózatának kiépítését. Ezek az iskolák hasonlóak lesznek az ipari tanuló intézetekhez: egy-egy vidék azonos szakmát tanuló fiataljait tömörítik. Az 1962— 63-as tanévre öt-hat helyen iskola nyílik az állami gazdaságokban. (MTI). kerben — és cselekedni. S. B. Az Építőipari Gépesítő Vállalat TMK műhelye két szocialista brigádjának kezdeményezésére január 1. óta bevezették, hogy a dolgozók az üzemben ne használják a bélyegző órát. Kezdeményezésük sikerrel járt, azóta at üzemben nem késett senki egy percet sem. Ma már az is természetes, hogy a fizetést a TMK műhely dolgozóinak nem a bérosztály fizeti, hanem a kb. 100 000 forintnyi összegből maga veszi el mindenki illetményét. Hiány még nem volt. „Önkiszolgáló” kifizetés a „becsület műhelyben”. A képen: Tóth Henrik lakatos felveszi a fizetést.