Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

1962. Január 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mintha súgnának a tagok Az alkoholizmus betegség ( de gyógyítható — Ankét Kunszeutmártonban — Öten vitatkoznak a tiszapüspöki Győzelem Tsz irodájában. Póllai elvtárs, a községi tanács elnök, Fási Sándor, a tez elnöke, Kiss Gábor, a mezőgazdász, Far­kas István brigádvezető és Tóvízi Vince, a Haladás Tsz elnöke. A vita eleven, a véle­mények összefonódnak. így: — Az SZKP XXII. kong­resszusa után közvetlenül en­gem a személyi kultusz fog­lalkoztatott — kezdi Fási Sándor. — Aztán pedig az, hogy miért nem rendezte ezt már a XX. kongresszus. — Azt hiszem — feleli Póllai elvtárs — a személyi kultusz virágzásának idején sok dolgot elhamarkodtak. Éppen azt nem akarták meg­ismételni, hisz akkor nem lett volna különbség a sztá­lini módszerek és azok fel­számolása között. Akkor leg­feljebb csak a személyek vál­toztak volna, de ugyanúgy előfordulnának túlkapások. Ezentúl azonban azt tartom alapvető oknak: mindenek­előtt a gazdasági dolgokat kellett rendbetenni, az volta legsürgetőbb, az mindenkor az alapvető. — Megfeledkeztünk arról, hogy már a XX. kongresszu­son eldöntötték: a következő kongresszus tisztázza a sze­mélyi kultusz kérdéseit De mivel a XXI. rendkívül kong­resszus volt, így csak a XXII- en kerülhetett erre sor — kapcsolódik a vitába Farkas István. — A tanulság mindany- nyiunk számára nagy — kez­di újból Fási Sándor. — Amikor a Győzelem Tsz-be kerültem, nagyon sok gond­dal, bajjal találtam szembe magam. Csak egyet tudtam: szeretném rendbehozni ezt a közös gazdaságot. Néha bi­zony olyan módszerekhez is nyúltam, amit magam is rög - tön láttam, hogy nem jó, nem volna szabad alkalmaznom. De nem találtam jobbat A dur­va, utasító hangot bizony nem egyszer elővettem. — Nagyon óvatosnak kell lennünk, s nagyon nehéz dol­gunk van, ha különbséget akarunk tenni a vezetés ha­tározottsága, következetessé­ge és az utasítás, parancsol­gatás között — veszi át aszót a tanácselnök. — Pártunk je­lenlegi politikája, s a XXII. kongresszus is nekünk talán ehhez adott legnagyobb se­gítséget. Könnyebb a mun­kánk, mert közvetlenebbek, bizalmasabbak vagyunk egy­máshoz, jobban bízunk egy­másban, mint az előző évek­ben. — Csak ez még nem min­den. Rájöttem, hogy főleg^ a szakmai és politikai hozzáér­tésünket kell állandóan nö­velnünk ahhoz, hogy jól ve­zethessünk. Nekem az a tíz­hónapos elnökképző iskola, amit két évvel ezelőtt végez­tem. bizony csak ahhoz volt elég, hogy elinduljak. Össze! beiratkozom a mezőgazdasá­gi technikumba. Ha az em­ber tanul, mindjárt magabiz­tosabb, könnyebb a munkája — vélekedik a Győzelem el­nöke. — Ä határozott vezetés, vagy inkább úgy mondanám, a vezetés határozottsága csak­is a hozzáértéséből ered »- véli Tóvízi Vince. — Abban az időben például, amikor ná­lunk nem volt megfelelő a vezetés, sokkal többet rimán- kodtunk a tagoknak a jó munkáért. Mégse mentünk sokra. Most nem kérleljük egymást. Sőt a bírságolást, ft munkaegység levonást is al­kalmazzuk. Csakhogy a fe­gyelem fenntartása most már a tagok egyetértésével törté­nik. Sőt nem egy esetben ők javasolják, nemcsak a veze­tők szabják ki. S ez ég és föld különbség. Volt időszak, amikor annyi ember nem jött munkába, hogy a búzajáran- dóságot felszedhessük és el­szállítsuk a tagoknak. Most meg mindennap annyian va­gyunk, hogy az okoz gondot, kinek milyen munkát adjunk S hogy mi fejezi ezt ki leg­jobban? Tavaly tizenhat fo­rint volt, most közel huszon­hét az egy munkaegységre eső jövedelmünk. De ha rá­gondolok, milyen munka van emögött... Egyszerre jó is, rossz is erre gondolni. — Nem könnyű az embere­ket átformálni, de az az elv, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, megkönnyíti a munkánkat. Itt falun is na­gyon sokféle ember van, s szinte mindenkivel másként kell bánni. Régen velem is mergtörtént, hogy mereven vettem a törvényeket. Ha in­tézkedtem — ki tudná hány­szor — utána napok múlva is feléledt bennem valami nyugtalanság. Ügy éreztem, nem tartottam eléggé szem előtt az embert, az élőlényt, akinek sorsáért pedig felelős vagyok — vall Póllai elv- társ. — Mert, hogy nevelhes­sünk, ahhoz ez a legfonto­sabb. S a mi dolgunk most elsősorban, az emberek átne- I velése. De míg a paragrafus I merev, mozdulatlan, addig I az ember, aki alkalmazza és akire alkalmazzák, érző, gon­dolkodó lény. S talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy ezt mi néha fel-felcseréltük. — A döntést nálunk most megkönnyíti, hogy a kollek­tíva határoz — mondja az ag- ronómus —, de ez se olyan egyszerű. Arra se lehet min­den aprósággal várni, sokszor döntenünk kell, s mindig a kollektíva szellemében. Vala­hogy úgy, mintha súgnának a a tagok. — Csakis ha egyetér­tünk, ha meghallgatjuk egy­mást. Csakis így boldogulunk — summázza a Haladás elnö­ke a véleményeket. — S ha mint az új akaróit, keresőit, mint fejlődő, változó, gondol­kozó embert nézzük tagtár­sainkat, egymást... B. E. Alig egy évvel ezelőtt, az országban elsők között ala­kult a Vöröskereszt alkohol-; ellenes bizottsága Kunszent­mártonban. E néhány tagot számláló lelkes csoport fon­tos missziót vállalt magára. Kigyógyítani a megrögzött alkoholistákat idült betegsé­gükből és visszaadni őket a; családnak és társadalomnak, j Letörölni a könnyet a fele-! ségek és gyermekek arcáról,' akiket oly sok durvaság és keserűség ér. Társadalmi el- j foglaltsághoz segíteni őket, mely pótolja és helyettesíti a poharazgatás időszakát. Nem könnyű munkára vál­lalkoztak, mert az idült al­koholisták már nehezen tud­ják az első pohár után az ivást abbahagyni. Köti őket a mámor hódító érzése, a szesz hatása. De ezt legjob­ban azok tudják, akik ma­guk iszákosak, beteges szesz­fogyasztók voltak korábban. Újabb iroda­ház A közelmúltban vették birtokuk­ba az Állami Gazdaságok Igaz­gatóságának dol­gozói Szolnokon — a képen lát­ható — korszerű irodaházat. Jövedelem — takarékbetétkönyvben Ä zárszámadások megkez­dése óta alig két hét alatt, kétmillió forinttal emelke­dett a takarékbetétállomány Szolnok megye OTP-fiókjá- ban. A takarékpénztár dol­gozói mozgó pénztárakkal keresik fel az évi jövedelmet kifizető termelőszövetkezete­ket. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben né­hány óra leforgása alatt het­vennyolcezer forintot he­lyeztek letétbe a tsz-gazdák. A kunszentmártoni terme­lőszövetkezetek tagjai a ka­pott pénz részesedéséből hat­A régi hagyományokhoz hí­ven a művelődési házak önte­vékeny művészegyüttesei az idén is felkeresik a zárszám­adó termelőszövetkezeteket Szolnok megyében. Színes ajándékműsorral köszöntik az élenjáró termelőszövetkezeti gazdákat. A martfűi művelő­dési ház színjátszó- és tánc- csoportja, az öcsödi, illetve a rákóczifalvi termelőszövetke­zetek közgyűlésén adott egész estét betöltő nívós műsort. A kunhegyesi öntevékeny együt­tesek, a helyi közös gazdasá­gok zárszámadási közgyűlé­sén köszöntötték ajándékmű­százkilencvenezer forintot tet­tek betétkönyvbe. Érdekes kezdeményezést tettek a jász­berényi Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai, ötszáz szö­vetkezeti gazda kérte, hogy az őket megillető pénzjöve­delmet takarékbetétkönyvben folyósítsák. Csak ennek az egy szövetkezetnek egymillió forintnál nagyobb értékű be­tétkönyvet állítottak ki a ta­karékpénztár dolgozói. Az OTP mozgó pénztárai ezen a héten még mintegy tizenöt termelőszövetkezetet keres­nek fel. sorral a közös gazdaságok legjobb tagjait. A szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház népes műve­lődési csoportjából harminc­tagú együtteseket alakítottak. Az együttes tánccsoportja, népi zenekara és szólóéneke­sei elsőnek a jászteleki Alkot­mány Tsz közgyűlésén ven­dégszerepeinek. Ezt követően a jászjákóhalmi Petőfi Tsz gazdáit keresik fel nívós, vál­tozatos műsorukkal. A szol­noki Lenin Tsz közgyűlését a művelődési ház kórusa és iro­dalmi színpadának közremű­ködése teszi ünnepélyesebbé. Gépesítik az iskolai műhelyeket Megyénk általános és kö­zépiskoláinak mindegyikében meghonosították a gyakorla­ti oktatást. A művelődésügyi szervek a tomegszervezetek és a társadalom széles rétegé­nek a segítségével minden ál­talános iskolában létrehozták a házi műhelyeket. A műhe­lyek alapfelszereléséhez a ta­nácsok eddig átlagosan 17 ezer forinttal járultak hozzá. Ebből az összegből főként szerszámokat és berendezési tárgyakat vásároltak. 1961- ben megkezdték a politechni­kai műhelyek gépesítését. Egyelőre még csak a városok­ban és a járási székhelyeken állítottak fel kisgépekkel el­látott, úgynevezett központi műhelyeket, ahol a járás, vagy a város minden általá­nos iskolája előkészíthette a foglalkozásokhoz szükséges anyagokat. Az eddig meglévő tizennégy műhelyt a túlzsú­foltság jellemezte, hiszen né­ha több mint 10—15 általános iskola használta a gépeket. — A tervek szerint — közel 1,3 millió forintos költ­séggel az év végéig harminc­ra emelik a gépesített műhe- lvek számát. Ez azt jelenti, hogy a járásokban 2—3, a vá­rosokban pedig két gépesített politechnikai műhely lesz. Ajándékműsor az élenjáró tsz-iagoknak A kunszentmártoni alkohol- ellenes bizottság tagjai mind ilyenek. Dr. Medvegy Pál ügyvéd, a bizottság elnöke, és a többiek valamennyien voltak elvonókúrán. És nem szégyenük ezt, sőt büszkék arra, hogy kigyógyultak be­tegségükből. Kik, ha nem ők lennének az alkoholellenes mozgalom lelkes propagan­distái. Abba is beleegyez­nek, hogy teljes nevükkel említsem őket az újságban. Dr. Medvegy Pál 1960 ok­tóbere óta nem ivott szeszt. Előtte öt évig volt iszákos. — Naponta 8—10 deci rum volt az adagom — mondja. — De 4—5 féldecinél keve­sebbet soha sem fogyasztot­tam. Már a delirium hatá­rán voltam, amikor Gyulára, az elvonó kúrára mentem. Kovács József, a Búzaka­lász Tsz tagja, tavaly ápri­lisban jött haza Gyuláról. Azóta nem iszik. Egyik legjobb szervező és felvilágosító az alkoholelle­nes bizottságban. A bizottság tagjai közt te­vékenykedik Czuczi Péter, a gépállomás brigádvezetője és Nagy Imre, a malom szállí­tási ügyintézője. Megengedik, hogy ők is névszerint szere­peljenek az újságban. — Mennyit költött alkohol­ra? — kérdeztem a terme­tes brigádvezetőt. — Havonta 6—700 forin­tom ment el szeszre. Gyak­ran 300 forintot költöttem esténként. — Én havonta csak egy­szer ittam — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Imre —, de akkor három napig tar­tott egyfolytában. Éreztem, hogy a munkám sem megy. Akkor szégyelltem magam, most nem. November óta nem iszom. Azt tanácsolom, hogy aki nem tud megállni egy pohárnál, ne igyon... Kunszentmártonból tizen­nyolcán voltak elvonókúrán, és mindössze három a visz- szaeső. A többiek propagan­disták lettek az alkoholelle­nes küzdelemben. Beszélget­nek az ittasokkal, a család­tagokkal és munkahelyeik vezetőivel. Módszerük a szép szó, a meggyőzés, s ha más­ként nem megy, az illetéke­sek segítségével kényszerhez folyamodnak. A kezelésről visszatérőkkel is sokat fog­lalkoznak. Kiragadják őket a régi környezetükből és a szesztestvérek helyett új ba­ráti társaságba vezetik őket. Kedd este nagyszabású an­kétet hirdetett Kunszentmár­tonban a Vöröskereszt alko­holellenes bizottsága. — A művelődési otthon nagy­termét zsúfolásig megtöltöt­ték az érdeklődők. Megtel­tek a szomszédos termek és a folyosók is. Az ötszáz fő­nyi résztvevő — zöme nő — nagy érdeklődéssel hallgatta dr. Soóki András, a gyulai kórház főorvosának előadá­sát. Dr. Soóki az alkohol­elvonó osztály vezetője Gyu­lán és a mozgalom egyik fő­szervezője. Dr. Soóki főorvos hangsú­lyozta: a túlzott iszákosság betegség, mely veszélyes a társdalomra és gyógyítani kell. Az alkoholistákat gyógyítani lehet Nem sorscsapás ez, hanem betegség. Biztatni, lelkesíte­ni kell az iszákosokat, s ha ezt megértik, félig nyert ügyünk van — mondotta. — A fennálló rendelkezések most már a kényszerelvonást is lehetővé teszik, ha ez szükségessé válik. Az intézeti kezelés után a beteget nyilvántartják és be­rendelik utóellenőrzésre. A legfontosabb azonban a vele való foglalkozás, megismerni család- és munkakörülmé­nyeit, hogy felemelt fővel térhessenek vissza. Soóki doktor ismertette a békéscsabai alkoholellenes bizottság kezdeményezését: központi elvonó intézetet kell létesíteni, mely összhangba hozza az ország többi inté­zeteinek munkáját. Több el­vonó intézetet kell alakítani és az egykori betegeket be­vonni az alkoholellenes pro­paganda munkájába. Dicsé­rettel emlékezett meg a kun­szentmártoniak munkájáról. Dr. Medvegy például éjsza­ka is felzörgette a tiszaugi tanár felvétele ügyében, akit nagynehezen rávettek: men­jen elvonókúrára. Az ankéton felszólalt Za- horán Mátyás, a békéscsabai alkoholellenes bizottság tag­ja. rr Őszintén, takargatás nélkül mondta el saját élettörténe­tét. Megrázó szavakkal ecse­telte, hogy jutott a züllés út­jára. Húsz évig részegeske- dett, először szórakozásból, majd kedvtelésből, végül a szenvedély miatt. Elitta há­zát, elvált családjától, ön­gyilkos akart lenni, sikkasz­tott, s végül a börtönben kö­tött ki. Szavai jónéhány asz- szonynak könnyet csalt a szemébe, bizonyára saját éle­tükre, férjükre gondoltak. Hét év óta nem iszik. Új­ból elvette volt feleségét, lányai egyetemet végeztek, ő vasbetonszerelő lett. Példás magatartásáért az Elnöki Ta­nács eltörölte priuszát. A kunszentmártoniak kez­deményezése egyedülálló a megyében, reméljük nem so­káig. Sok hasonló megbeszé­lésre van szükség és össze­fogásra, mely képes a gyó­gyíthatatlannak hitt embe­rekbe önbizalmat önteni, s visszavezetni őket a társa­dalomnak. MÁTHÉ LÁSZLÓ Hatszáznegyven tsz-fiatal évi számvetése Szolnok * megyében Szolnok megye tizenhat falusi ifjúsági szövetkezeté­nek hatszáznegyven tagja megtartotta évi zárszámadó közgyűlését. A mezőgazdasá­gi munka szépségeivel, sok­rétűségével ismerkedő fiata­lok kimagasló eredmények­ről adtak számot. A berek­fürdői általános iskola ifjú­sági szövetkezetének tizen­hatezer forint készpénz be­vételt biztosított a gyümölcs­ös zöldségkertészet, valamint a galamb- és haltenyésztés. Munkaegységenként tizen­hat forintot — a felnőtt tsz- tagok munkaegységének fele értékét — fizették ki a gyer­mekeknek. Ebből az összeg­ből társaskirándulást szervez­tek Egerbe, háromezer fo­rintnál nagyobb összeget pe­dig a gazdálkodás további fejlesztésére fordítanak. A háromszáz nésvszögöl málnatelep mellé az idén hatszáz négyszögölön jöve­delmező földiepret telepíte­nek. A háromszáz négyszög- öles halastavat a duplájára bővítik. A szükséges csator­naépítési munkákat a patro­náló karcagi Béke és Lenin Tsz segítségével már meg­építették és a talajt is elő­készítették. Az idei várható magasabb jövedelemből, többek között Veszprém megye ipari üze­meibe tesznek tanulmányi kirándulást az ifjúsági szö­vetkezet tagjai. Hasonló ered­ményességgel zárta az évet és tervezi a jövőt a mező­túri újvárosi általános isko­la ifjúsági szövetkezete is. A fiatalok itt elsősorban az aprójószágtenyésztést fejlesz­tik. Jászalsószentgyörgyön a növénytermelés sokoldalúsá­gával ismertetik meg a szö­vetkezeti fiatalokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom