Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

1962. Január 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S wmssmseam (, Az irodalmi színpadok tapasztalatcseréjének margójára f r SZÜLÖK ISKOLÁJA — C , , 7— Fé'éri bizonyítvány, síályaválasztási gondok Mindjárt be is mutatták egy próba lefolyását a szakem­bereknek. A nemrég előadott csehszlovák irodalmi esthez kapcsolódva rövid előadást hallottak a nevesebb cseh írókról, a XIX. század cseh és szlovák képzőművészet­ről, Dvorzsák és Smetana zenéjéről. Elhangzott egy Nezval-vers elemzése is. Min­denki nagy örömmel fogadta a sokoldalú bemutatást. A módszer tekintetében azon­ban vita alakult ki. iy / egyénkben kétségtelenül IVi a kisújszállási irodalmi színpad végzi a legsokolda­lúbb munkát. Pontosan meg­tartják a próbákat, együtt járnak színházba, megtár­gyalják a közös problémá­kat. Ankétot rendeztek a Rocco és fivérei című film­ből. Amíg mindenki össze nem jön, esetleg a próbák szünetében vidám játékokat rendeznek. Ezek rendszerint ügyességi játékok, amelyek a jó mozgást szolgálják, ez­zel segítve magát a színpa­di munkát. A művelődési ház lelkesen támogatja őket, legutóbb Budapesten voltak színházban, ahol megnézték Az ember tragédiá-ját és a Kaukázusi krétakör-t. Természetesen a produk­ciókat sem hanyagolják el. Ismeretterjesztő műsort ren­deztek Petőfi életéről és munkásságáról a Nagykun­sági Állami Gazdaságban. Tartottak előadást a 48-as klubban és a könyvhét meg­nyitásán is. A színpad tag­jai esetenként részt vesznek a szülők főiskolája előadá­sain és a családi, illetve tár­sadalmi ünnepségeken. Ter­veikben szerepel nyolc rö- videbb műsor, amelyben a baráti országok irodalmát mutatják be. (Ebből kettőt már bemutattak.) j Az ankét résztvevői ma­guk is meggyőződhettek a) kisújiak szorgalmas, elmé­lyült munkájának eredmé­nyéről. Az est befejezésekép­pen ugyanis bemutatták a Csehszlovákiáról készült mű­sort. A helyiek büszkék le­hetnek rá: ilyen jól kompo­nált, ügyes, újszerű előadást keveset láthattak még a vendégek. Bátran alkalmaz- j ták a szavalókórust, a páros > versmondást, a zenei aláfes-, tést, az epikai részek közöt-; ti lírai betétek rendszerét, j Ha évek óta állana fenn az' együttes, akkor sem produ­kálhatott volna tökéleteseb- j bet. A /| egyénkben immár tizenöt j IVI irodalmi színpad mű­ködik. Vannak közöttük nagy- • múltú együttesek, amelyek I nagy feladatok megoldására hívatottak — mint a szol- \ noki. Vannak egészen kéz- j dők. Nem tudnak egyformán elvégezni még minden fel­adatot. Egy azonban bizo­nyos: rendkívül fontos kül­detést töltenek be a megye; kulturális életében. S hogy hivatásukat maradéktalanul betölthessék, nemcsak saját belső életüket kell kialakí­taniuk, hanem minél többet kell szerepelniük a megye közönsége előtt. Ez a két fel­adat egyformán fontos. És nem elég hozzá csak a mű­velődési házak támogatása. A város és a járás kultúr- munkásainak igényelniük kell közreműködésüket a családi ünnepeken, az Isme­retterjesztő előadásokon. Így lehetnek csak azzá, aminek szánták őket: a szocialista kultúra hatásos terjesztőivé. Hernádi Tibor * A párt kiadványaiból is többet vásároltak, mint a korábbi években 1 957—58-ban kezdődtek azok a kísérletek, ame- yek egy új műfaj meghono- ítására irányultak. A cél: az irodalom, a zene megsze- ettetése magas színvonalon, ömegeknek szólva. A kirob­banó hatalmas siker talán még a kezdeményezőket is meglepte. A gyorsan szapo­rodó új együttesek, az iro­dalmi színpadok széles kör­ben népszerűekké váltak, nert a szép szót változatos módszerekkel, a zene, a pan- omim, a bábozás és más művészeti ágak bevonásával evés technikai eszközzel gyorsan és hatásosan tudták tözvetíteni. A kezdeti útkeresések — ás útvesztések — után ki­alakult az irodalmi színpad elenlegi formája, amely most már mint szabályosan elismert művelődési ágazat áll a szocialista kultúra szol­gálatában. Mi is tulajdonképpen az irodalmi színpad? Az irodal­mi ismeretterjesztés sajátos — komplex — eszköze, amely a szó, a zene, sőt utóbbi idő­ben a film segítségével nép­szerűsíti az irodalmi alko­tásokat, külön erre a célra alakult együttesek útján. Kamaraműfaj, nem tűri a nagy tömegeket a színpadon, sőt inkább a dobogó a ha­zája, mint a színpad. Ennek köszönheti mozgékonyságát, azt a képességét, hogy rög­tönözve, tsz-tanácstermek- ben, tanyaközpontokban, üze­mek műhelycsarnokában is sikeresen kelt illúziókat, ad jó műsort. Nem volt könnyű az út­keresés. Sokáig tartott, amíg az egyes színpadok vezetői rájöttek, hogy nem elég né­hány verset „összedobni”, hanem a műsorokat körül­tekintően meg kell szerkesz­teni ahhoz, hogy megfelelő hatást érjenek el. Ott még természetesen nem tartunk, hogy minden irodal­mi színpad a legjobb felté­telek mellett, a legtökélete­sebb módszerekkel dolgoz­zék. Sok helyütt gyenge, for­mális még a belső élet, nem fordítanak mindenütt kelló gondot a tagok politikai, kulturális nevelésére. A mű­sorok „verejtékszagúak”, nem használják elég bátran a rendelkezésre álló eszközö­ket, például a vetítést, az aláfestő zenét stb. Egyes színpadoknál viszont túlsúly­ba jutnak a formalista ele­meli Ezért tarthatott volna igen nagy érdeklődésre számot a megyei népművelési tanács­adó által rendezett tapasz­talatcsere az irodalmi szín­padok vezetői számára Kis­újszálláson. Azért csak „vol­na”, mert az érdekelteknek éppen egyharmada vett részt rajta, ami a rosszul válasz­tott időponton túl a meg nem jelent vezetők közömbössé­gét, sőt értetlenségét bizo­nyítja. A megjelentek szá­mára viszont igen sok tanul­ságot tartogatott az egész­napos — kicsit túl is zsúfolt — program. A résztvevők betekinthet­tek a megye talán leg- !ntonzívebb életét élő együt­tsének mindennapos életé­be, végignézhették egy igen magasszínvonalú produkció­jukat. És ha akadtak vita­tott részek a módszerekben, összképében jó csoportot is­mertek meg a vezetők, ren­dezők, kulturális munkások. Ami a belső életet illeti, kétségtelenül érdekes, sok­oldalú programot valósít meg ez a fiatal együttes minden­napos munkáiéban. Földesi Éva, a kisúiszállási irodalmi színpad fiatal vezetője be­számolt ez eddigi eredmé­nyekről. nehézségekről. El­mondotta, hogy egy-egy pró­bán nemcsak a helyes lég­zéssel, a hangsúlyozással és egyéb technikai kérdésekkel foglalkoznak, hanem helyzet- gyakorlatokkal és megbeszé­lik a következő műsort is. *■ Mit mutat e0V év mér­lege? Erre a kérdésre kértünk választ Kalmár Gábor elv­társtól, a Kossuth Könyvki­adó megyei kirendeltségének vezetőjétől. — Mielőtt a kérdésre vála­szolnék, hadd említsem meg, hogy terjesztési munkánkat a megyei párt vb. 1958 júli­us 8-i határozata szellemé­ben végeztük. Az volt a cé­lunk, hogy valamennyi Párt alapszervezettel kapcsolatot teremtsünk. S biztosítsuk, hogy a propagandaanyag terjesztését a pártmunka szerves tartozékának tekint­sék. Ma már elmondhatom, hogy a megyei, járási és vá­rosi pártbizottságok munka­társainak segítségével elér­tük: valamennyi pártalap- szervezettel kapcsolatunk van. 1958-ban mindössze 210 párt alapszervezetben terjesztet­ték a kiadványainkat, 1961- ben pedig több mint 600 alapszervezetben. E munka megbecsülését tükrözi, hogy tavaly több járási, városi — így a jászberényi járási, a Szolnok és Túrkeve városi pártbizottság vb. ülésen tár­gyalta a propagandaanyag terjesztésének tennivalóit. Az alapszervezetekben egy- egy vezetőségi tagot bíztak meg e munkával. — Mindez azt eredményez­te, hogy 1961-ben az alap­szervezetek 678 000 forintot fizettek be propaganda­anyagért. A visszáru az 1958. évi 70 százalékkal szemben most mintegy 10 százalék. S ez sem a párt kiadványok­ból. pl. Pártélet, Társadalmi Szemle, stb. maradt meg, hanem az eladásra kiadott szépirodalmi és ideológiai könyvekből. — Az 1961 évi mérleg azt is mutatja, hogy most töb­ben tanulnak, mint a koráb­bi években. Ezt szintén számadattal bizonyítom: 1960-ban 270 000, tavaly pe­dig 330 000 forint értékű ok­ijiüiios MZil Május 7 és 21 között ren­dezik meg az 1962. évi can- ! nesi filmfesztivált. A vezető­ség tervei szerint jövőre sok-! kai szigorúbb minőségi válo­gatás alá vetik a filmeket, mint eddig. j * Egy újságíró kérdésére — Chaplin beszámolt további filmterveiről és elmondotta, hogy két érdekes forgatóköny­vet írt: az egyik filmben Na­poleon, a másikban Eisen­hower tábornok szerepét ját- szaná. Egyelőre még nem döntötte el, melyik filmet ké­szíti el elsőnek. „Az egyik szerephez túl kicsinek, — a másikhoz túl nagynak érzem magamat” — mondotta Chaplin. * A jövő évben Lengyelor­szág területének közel 70 szá­zalékát látja el a televíziós hálózat. A tavalyi évhez ké-, pest 30 százalékkal nagyobb; területen lehet majd fogni a televízió adásait. Míg 1931- ben a televíziós vevőkészülé­kek száma 60 ezer körül volt, 1962 végéig ez a szám több mint 90.000-re emelkedik, j • Egy európai-thaiföldi közös régészeti expedíció, amely a1 thaiföldi Kwai-folyó környé-i kén végez ásatásokat, a neo- 1 lit korból származó emberi csontvázakra és kőszerszá­mokra talált. Feltételezhető, hogy a csontvázak és a meg­talált tárgyak az emberiség legősibb civilizációjának ma­radványai. • Femandel, a világhírű fran­cia színész, aki most forgatja 100. filmjét, annak az óhajá­nak adott kifejezést, hogy 30 éves Frank nevű fia ap)a nyomdokaiba lépjen és szin­tén filmszerepeket vállaljon. Az apa szerint az ifjú Fer­nande! annyira hasonlít hoz­zá, hogy senki sem tölthetné be jobban az utód szerepet. A fiatalember jelenleg egy hanglemezcég művészeti ve­zetője, b egyelőre habozik pályát változtatni. Néhány j havi gondolkozási időt kért édesapjától, addig dönt, hogy' hajlandó-e Femandel Il.-kéut élni. I * A nyakkendő, mint ruha-! darab először Franciaország­ban jelent meg XIV. Lajos idején. Az egyik század kato-; nái fehér szalagot viseltek aj nyakuk körül, hogy védjék' magukat a hidegtől, a széltől és a portól. Európában a XIX. század elején a nyakkendő megköté­sének 40 módját ismerté«, közöttük a „melankólikus”, a „tragikus”, a „matematikus”, a „polgári”, a „vidéki”, a „gőgös” stb. nyakkendő-cso­mókat. * Első ízben került idén ki­osztásra az 5000 márkás „Grimm Testvérek”-díj, ame­lyet Nyugat-Németországban a modern meseirodalom és a gyermekszfnház eredményei­nek jutalmazására alapítot­tak. A díjat dr. Ludwig Ber­ger író és rendező kapta meg Goethe: „Hermann és Do­rothea” című eposzának dra- matizálásáért és színrehozá- sáért. Színházi hírek A Művelődésügyi Miniszté­rium nagyösszegű jutalomban részesítette a Szigligeti Szín­ház együttesét, a Pesti embe­rek előadásáért. * Megkezdődtek Sólyom Lász­ló—Eisemann Mihály „Nő­gyűlölő” című zenés vígját*-, kának próbái. A darabot elő­ször a Szigligeti Színház mu­tatja be. * Január 12-én a „Stuart Má­rta” premierjén az előcsar­nokban Fehér Miklós díszlet- tervező és Vágó Nelly jelmez­tervező munkáiból rendezne k kiállítást. AZ UTOLSÓ félévi bizo­nyítványok ' kiosztásának ide­jén időszerűvé válnak a fia­talok pályaválasztási gond­jai. Szülő és diák egyszerre teszi fel a kérdést: mi kö­vetkezzék ezután? Nos, az általános-, vagy a közép­iskola padjait elhagyó diák­nak pályát kell választania. Vannak előrelátó szülők és fiatalok, akik erre a fordu­latra már jóval korábban felkészültek. A döntés azon­ban nem könnyű. Minden szülő azt szeretné, ha a gyer­meke életútja síma lenne. Ez nagyon természetes. A pályaválasztásnak minden­képpen a realitásokhoz kell igazodnia. Az általános iskola nyol­cadik osztályából kikerülő tanulók esetében két véglet a gyakori. Az egyik: a szülő semmiképpen nem akarja továbbtaníttatni a gyerme­két. A másik: mindenáron erőszakolja a továbbtanulást. Sok az olyan szülő, aki azt akarja, hogy a gyermeke mennél előbb kereső legyen. Ezek a szülők még a jó elő­menetelő gyermek további iskoláztatásával sem törőd­nek. Ez helytelen álláspont, mert minden arra valóban rátermett gyermeket tanít­tatni kell. Ez nem jelenti és nem jelentheti a fizikai munka megtagadását. Álla­munk kulturális politikája arra törekszik, hogy a fizi­kai dolgozók mennél nagyobb százaléka érettségizett szak­munkás legyen. Szocializ­must építő társadalmunkban a jobban kvalifikált dolgo­zóké a jövő. A gyermekek adottságai­val mindenképpen számolni kell. Ezért nem helyes az, ha a szülő a gyenge előme­netelő gyermekét valósággal rákényszeríti, hogy középis­kolába járjon. Ha a gyer­mekben jelenleg még nincse­nek meg a kellő adottságok — a szorgalom, a hajlam, az akaraterő —, akkor kö­zépiskola helyett azonnal a hajlamainak és érdeklődési körének megfelelő szakmá­ban keresse jövendő boldo­gulását. Ha a tanulni semmi­képp nem akaró gyereket a szülő mégis a középiskolába kényszeríti, számolnia kell azzal a következménnyel, hogy a gyermeke eredmény­telenül tölt el további négy esztendőt az iskola padjai­ban, s végül számottevő idő­veszteséggel választ neki megfelelő szakmunkát. A MUNKA és a munka­hely igen nagy nevelő. Szá­mos példa bizonyítja, hogy a szakmunkássá fejlődő, koráb­ban gyenge szorgalmú vagy figyelmetlen ifjúban később felébred a továbbtanulás vá­gya. Egyáltalán nem vét te­hát a szülő a gyermek el­len, ha az általános Iskola után szakmunkára adja. Ha az ifjú a szakmai képesítést már megszerezte, a munka­helyén belül az illetékes fó­rumoktól mindig megkaphat­ja a segítséget továbbtanu­lásához. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók iskolájában meg­szerezheti a középiskolai végzettséget. Az általános műveltség gyarapításának a mi rendszerünkben nincs semmi akadálya. Az általános iskolából kö­zépiskolába iratkozó ifjak — iskolarendszerünk reformja révén — az érettségi bizo­nyítvánnyal együtt szakmai képesítést is szerezhetnek. Ilyképpen a hároméves ipari­tanuló iskolásokkal szemben mindössze egy évvel később jut szakmai képesítéshez — de már az érettségi bizonyít­vánnyal együtt. Ez igen elő­nyös a tanuló ifjú számára. Az általános iskolák vezetői készségesen tájékoztatják a szülőket arról, hol van lehe­tőség arra, hogy gyermekük olyan középiskolába kerül­jön, ahol az érettségivel együtt szakmai képesítést is kap. Ez a képesítés az úgy­nevezett 4 + 2-es tanítási) gimnáziumokban érhető el. Persze, a középiskolát vég­ző tanuló, ha azonnal ke­nyérkereső pályára megy, később — amikor felébred benne a vágy a továbbtanu­lásra — minden különösebb nehézség nélkül beiratkozhat az egyetemek esti tagozatára. Itt a nappali tagozat hallga­tóival teljesen egyenértékű diplomát szerezhet. ! AZ ÉRETTSÉGI előtt álló diákok rendszerint már az év elején tudják, milyen pá­lyára szeretnének menni. Igen sokan egyetemre pá­lyáznak. Ez örvendetes je­lenség. De sokuknál nincs meg a kellő alap a tovább tanuláshoz. Ez. önmagában nem lenne végzetes híbá, ha a szülők egy része nem akar- j ná minden áron egyetemre I juttatni a gyermekét. Ezek j a szülők talán lebecsülik a : fizikai munkát, ami semmi­képpen nem helyes. Két ok- ; bői sem az. Helytelen, mert j társadalmunkban a fizikai ! munka becsülete nemcsak j megvan, hanem folyamato- ' san növekszik is. A kommu­nizmus építésének történel- j mi időszakában már nem [távoli lehetőség a fizikai és szellemi munka közötti vá­laszfalak leomlása. De már az adott időszakban is min­den érettségizett diák egye­temi tanulmányokat végezhet és diplomát szerezhet, ha tisztességgel helytáll a ter- I melőmunkában és nincs ki­fogása az emberi magatar tás ellen sem. Az ilyen fia­talok az esti egyetemeken ugyanolyan képesítéshez jut­hatnak, mint azok, akik érettségi után nyomban egye­temre kerülnek. Számos pél­da bizonyítja azt, hogy a munka területén megembe- resedett, korábban gyengén tanuló ifjú később megvál­tozik, s jó eredménnyel ta­nul tovább. Általános tapasztalat, hogy az iskola padjait elhagyó fia- italok közül sokan kíváhk'öz- i nak az úgynevezett „jó! "fi- [ zető” pályára. Ma már ke- i vesebben rohamozzák az or- ! vosi egyetemet, mint koráb­ban, de többen pályáznak a műegyetemre. A gondos szü­lőknek tudniuk kell, hogy minden szakmában vannak jól keresők és kevésbé jól keresők. Ez nem annyira a szakmától függ, mint inkább az egyén rátermettségétől, szorgalmától, tanultságától. Nem egy példa bizonyítja, hogy közepesen tanuló di­ákból Igen jól kereső újító lett a maga választotta és kedvére való szakmában. A „divatos” szakmákról már sok szó esett. Divatos szak­ma változatlanul az elektro­technika. Egy adott gimná­zium 17 végzős tanulója kö­zül az iskolaévben 16 akar elektrotechnikus lenni. Itt megint csak a „jól fizető” pálya vonzásáról van szó. Csakhogy a népgazdaság ér­dekei és lehetőségei is köz­rejátszanak abban, mennyi fiatal helyezkedhet el egy- egy szakma területén. A PÁLYAVÁLASZTÁS gondjaival viaskodó ifjút a tanárnak, a szülőnek és az illetékes társadalmi szervek­nek segíteniük kell. Az a feladat, hogy ráneveljék az ifjút a reális lehetőségek felismerésére és a helyes pá­lyaválasztásra. Semmiféle konfliktus nem keletkezik ott, ahol a szülő és a diák egyformán jól megérti, hogy a mi társadalmunkban a dolgozó ember boldogulásá­nak korlátlanok a lehetősé­gei. Nem „kilátástalanság” várja a mai fiatalt az iskola elvégzése után. És „be sem skatulyázzák”, mert a tehet­ség, mihelyt megnyilatkozik, szabadon érvényesülhet. Fontos esemény a pálya­választás az ifjú életében. És örvendetes is, feltéve, hogy a döntés a mi egészséges tár­sadalmunk erkölcse szerint történik. Az egyén boldog­sága nem azon múlik, mi­lyen diploma van a kezében, hanem azon: jól megállja-e a helyét a magaválasztotta munkahelyén, elősegíti-e a szocializmus s ezt követően a kommunizmus felépítését! Dr. D. P, tatás! anyagot vásároltak meg a párttagok és a pár­tonkívüliek Milyen könyv, vagy kiad­vány iránt volt nagy érdek­lődés? — Ez fogós kérdés, de most még sem nehéz rá válaszol­ni, mert vitathatatlanul „A kommunizmus építőinek kongresszusa” című kiadvány viszi a pálmát. — Alig fejeződött be az SZKP XXII. kongresszusa, máris sokan érdeklődtek: mikor jelenik meg könyv alakban e történelmi jelen­tőségű kongresszus anyaga. Az első kiadásból 2 600-at küldtünk az alapszerveze­teknek, s a további igénye­ket is ki tudjuk elégíteni. Mi a tervük az új eszten­dőben? — 1962-ben is a terjesztési munka további javításáért dolgozunk. Főleg a mező- gazdasági jellegű pártalap­s tervezetekben n c kívánnivaló e téren, de ál­talában is azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy mi­nél több párttaghoz és pár- tonkívülihez eljuttassuk pár­tunk folyóiratait, kiadványa­it. Ennek valóraváltásához az idén is kérjük a pártbi­zottságok és alapszervezetek segítségét, hogy az esztendő végén a jelenleginél is na­gyobb eredményekről adhas­sunk számot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom