Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-05 / 286. szám

1961. december 5. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 5 Húsz éves a Grúz Tndományos Akadémia Ezekben a napokban ün­nepli alapításának 20. évfor­dulóját a Grúz Tudományos Akadémia, amelynek kebelé­ben körülbelül 200 nagy tu­dományos kutató intézet, ön álló szerkesztő-iroda és labo­ratórium működik. Nyikolaj Muszhelisvili, az Akadémia elnöke, elmondot­ta, hogy a tudományos dolgo­zzak nagy kollektívája a szov­jet hatalom éveiben nőtt fel. A köztársaság tudósai a legutóbbi években egész sor fontos kutatást végezte!: a ké­mia, a geológia, a matemati­ka, a fizika, a biológia terü­letén. Két évvel ezelőtt üzem­be helyezték a kutatási célo­kat szolgáló atomreaktort. A világ legjobbjai közé tartozik i kozmikus sugarakat megfi­gyelő grúziai állomás. A társadalomtudományok 'erületén dolgozó tudósok a egutóbbi években a népgaz­daság és a kultúra további felvirágoztatásával, a kommu­nista építés gyakorlati kérdé­seinek megoldásával kapcso­latos legidőszerűbb problé­mák megoldására összpontosí­tották figyelmüket. Az Akadémia fejlődésének távlatairól szólva Muszhelis­vili közölte, hogy a következő két évtizedben az Akadémia tudományos intézeteinek szá­ma 26-tal szaporodik, a tudo­mányos dolgozók száma pe­dig 5000-re emelkedik. A grúz tudósok a modern tudo­mány 90 fő ágazatában fog­nak dolgozni. „PARRIKAS“ EMBEREK Éppen a fő „paprikást” nem találtam otthon. Ügy mondták, elment Hatvanba a teherautóval. Egy fuvar zellert vittek a földműves­szövetkezetnek. Így hát nem beszélhettem R. Nagy Imré­vel, a jászfényszarui Zöld Mező Termelőszövetkezet hí­res paprikatermesztő kerté­szével. Ott volt azonban a köz­ponti irodában Juhász Sán­dor, a gazdaság elnöke, Sápi István, az állattenyész­tési brigád vezetője, Kiss Sándor főkönyvelő és Dugo­nics Karcsi bácsi, aki a szö­vetkezet kovácsmestere, s emellett társadalmi munká­ban a közös gazdaság párt­titkára is. Év végén miről is beszél­hetnének legtöbbet a terme­lőszövetkezetekben ? — A zárszámadásról. Így hát nem is csoda, ha rövid bevezető után mi is az évvégi szám­vetésről beszélgettünk. — Nem volt könnyű esz­tendőnk! — így Juhász Sán­dor. — Pedig egész éven át becsülettel dolgoztunk. Négy­százhatvan tagunk van, s mindegyik kivette részét a közös gondból. Sőt, a mun­kák dandárjában még az öregek is rendszeresen kijár­tak a földekre. — Kellett is a szorgos kéz — fűzi tovább a megkezdett beszélgetést Dugonics Kar­csi bácsi, az öreg „veterán”. (19-es vöröskatona volt az öreg, s a szövetkezetben is egyik alapítótagja a kom­munisták pártjának.) — Több mint kétezer hold szántó- területünk van. Háromszáz­hetvenhét hold pedig a ker­tészet. Sokat kell ám ott hajlongani, hogy meglegyen a betervezett kereset... S valóban meglesz a ter­vük? A főkönyvelő — aki min­denkor a számok atyja — pontos adatokkal bizonyítja: lényeges kiesés nem lesz. A kalászosok kenyérgabonából a tervezettnél 200 mázsával fizettek többet. Viszont az is igaz hogy a takarmány- gabonából loo métermázsa a kiesésük. S hogy mégsem lesz jelen­tős anyagi kiesésük, ezt fő­képpen a kertészetüknek, mindenekelőtt a paprikának köszönhetik. Szinte izgalom­mal figyelik a hatást, amit szavuk kivált bennem: — Hatezer métermázsa paprikát terveztünk, ezzel szemben majd kilencezer lett. Mennyi ez pénzben, Sándor? — kérdezte tette­tett nyugalommal az elnök. — Az egymillió-hatvanöt­ezer forintos tervvel szem­ben, kétmillió-száztizennégy- ezer forint — válaszolt a fő­könyvelő. Valóban nem állhattam meg dicsérő szó nélkül: — Ez valóban nagyszerű KI ÖLTE MEG Irodalmi „remekek" között az ócskapiacon Egy könyv, egy sárgafedelű ^ponyva fekszik előttem a szerkesztőségi asztalon; A Friss Újság színes regénytá­ra sorozatban jelent meg. Cí­me: A hamis nyom. Belela­pozok. Olvasom: „— Bevallja, hogy részes Mándi Tusi meggyilkolásá­ban? — Nem. Ártatlan vagyok. — Mit tud felhozni ártat lansága mellett? — A szobalány tanúsíthat­ja, hogy délután jártam a villában. A gyilkosság idő­pontjában pedig irodámban tartózkodtam, ami ugyancsak bizonyítható. Nem gyűlöltem és nem szerettem a prima­donnát. Semmiféle anyagi előnyöm nem származott a halálából; sőt károsodtam, mert azon a megbízáson, amellyel hozzámfordult, szé­pen kereshettem volna.. És így tovább, és így to­vább. Mivel nem akarom a nyájas olvasó türelmét sokáig igénybe venni ezzel a Mándi Tusi üggyel, bevallom, én sem tudom mi lett a vége. A könyv csak a 76. oldalig tart, itt már valami Habarcsák János beszél, aki „megtört”, és mindent bevallott: — Igen, ebben a szőlőper­metezőben oldottam fel a ciánt és permeteztem Mándi Tusi arcába. Ki akartam pró­bálni, azért belelőttem .. ■ Ennyit „A hamis nyom”- ról, meg a „Beteljesült jós­lat” című „műremekről”, aminek elejét, végét tényleg salátává olvasta, aki olvasta .;. És most elmondom, hogy hol lehet hozzájutni ilyen „remekművekhez”. A szolnoki ócskapiacon. Én is ott vettem 6 forintért, mi­közben az eladó lelkemre kötötte: — Ha kiolvasta, hozza vissza, mert sokan érdeklőd­nek. A 6 forintból pedig visszakap ötöt.. -. Megjegyezte még: — Csütörtökön kap Friss Újságot is. darabja 6 fo­rint ... Előre megköszöntem a „könyves ember” jóságát, hogy ennyire szívén viseli szellemem pallérozását. Hát méz amikor az egyik Cours­Mahrer-remeket is felfedez­tem. Mielőtt azonban ezt is megvásároltam, vagy „kiköl­csönöztem” volna az ócska- piaci-könyvárustól, gyorsan odébb álltam. Mert engem nemcsak az ócskapiac irodal­ma, hanem az ócskapiaci képző és textil­művészet is nagyon érdekelt. És nem is hiába. Az egyik középkorú asszonyság így „agitált” egy vízfestménynek titulált pemzli-szörny megvá­sárlására: — Kicsi vagy nagy szobája van? Mindegy. Van válasz­ték! Hogy milyen választék? Szarvasünők ugornak át a zuhogó patakon, a vízesés­ben, mögöttük fenyves, er­dészlak, felettük kék ég, csillagok és a Hold, és így tovább: >. Én közöltem, a szobám, se kicsi se nagy, olyan közepes, és megvárom, amíg olyan képpel tud szolgálni, ami kö­zepes szobába is jó. Mostmár bevallom, gyáva voltam, amikor ezt mondtam, mert közben arra gondoltam, hogy utálom a giccset... Akkor, amikor találkoztam a párnákra horgolt hájfejű macskákkal, a hatalmas ágy- terítőn a két szálldogáló an­gyallal, „akik” így valahogy vigasztalták a leendő tulajdo­nost, ha jól emlékszem: „Is­ten vigyáz tereád — életed útján”: Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a divatos slágerek js betörtek a konyhai falvédők „háziáldás irodalmába" is, hogyaszongya: „Ne hagyd el soha azt ki téged szívből imád”, stb. Egy másik fal­védőn egy szerencsétlenül megrajzolt, rettenetesen csú­nya menyecske azt hozta tu­domásomra. hogy az 6 kony­hája azért rendes, mert nem járnak hozzá pletykálni a szomszédasszonyok. Ez is mutatja, hogy a szol­noki ócskapiacon megindult a nletyka elleni harc. Én azonban pletykálok még egy kicsit. Nem arról, amit láttam, ízelítőnek úgy­vélem elég a bemutatott „ter­més”. Másról. Hogy miről, azt hiszem, könnyű kitalálni. Igen, arról, hogy miért tűrik az illetéke­sek a szennyirodalom és a giccs teljes elburjánzását a szolnoki ócskapiacon? Mikor lesz már az ellenőrzés any- nyira hatásos, hogy a pony­va, a hájfejű macska, az op­timista angyal, az összkom­fortos tájkép ne merészked­jék be még véletlenül sem a szolnoki csarnok-közbe? Végül még egy kérdés: mikor lesz valóság a városi tanács vezetőinek ígéretéből, hogy a szolnoki ócskapiacot a város szívéből megfelelő helyre kell kitelepíteni? Bubor Gyula eredmény! Hogyan csinál­ták? — Dolgoztunk! Péter-Pál előtt már szedtük a papri­kát, s amíg a fagy be nem jött, mindig szállítottuk. Még most is szedhetnénk, de saj­nos, mégis csak itt a tél.. — Képzelheti, mennyi mun kája volt a kertészeti bri­gádnak. A 43 csőkutunk szinte szünet nélkül adta vizet... — Minden terméknél ha­sonló az eredmény? — No, nem... Borsóból főzőtökből, sárgadinnyéből van nagyobb túlteljesítésünk. S ezek után már arról folyt a szó, hogy az állat- tenyésztés is becsülettel le­teszi a szövetkezet asztalára a maga egymillió-négyszáz­ezer forintos jövedelmét. Természetes, hogy itt is van sok probléma: nincs a csir­kéknek megfelelő férőhely, a lovakat is vagy tíz helyen helyezték el, s ez megint sok kiadással jár. De jövőre, ha minden sikerül, megoldód­nak a gondok. Négyezer fé­rőhelyes csibenevelőt, 80 ló befogadására alkalmas istál­lót akarnak építeni... s a jövő esztendei tervek között szerepel még egy műhely építése, egy DT és egy esőz- tető berendezés vásárlása. Mert kell ám az a papriká­nak. Jövőre még többet akarnak belőle termelni... hiába, a paprika a fényszarui specialitás. — Egész évben tizenhárom forintos előleget fizettük... év végén pedig meglesz a harminc forintos munkaegy­ségérték... — mondják, fényszarui „paprikás” embe­rek egész éven át. S mun­kájuknak im, meg is van a gyümölcse... Varga Viktória Társadalmi munkások ajándéka a kisújszállási Dózsa tsz-nek A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának székházá­ban, hétfőn ünnepélyesen át­adták a kisújszállási Dózsa Termelőszövetkezet vezetői­nek. a zuglói társadalmi munkások ajándékát, hatszáz hold öntözésének terveit. * A Szolnok megyeiek és a zuglóiak baráti kapcsolata akkor kezdődött, amikor a XIV. kerületi pártbizottság védnökséget vállalt a Szolnok megyei termelőszövetkezetek megszilárdítása felett. Az el­ső lépést hamarosan követte a második, amikor a két népfront bizottság együttmű­ködési szerződést kötött. A kisújszállási Dózsa tsz segít­séget kért hatszáz hold öntö­zési terveinek kidolgozásá­hoz, s a baráti elvtársi segít­ségnyújtás programjában a népfront zuglói segítőtársai vállalták. Társadalmi munká­val készítik el a teljes doku­mentációt. Elvégezték a te­rület geodéziai felmérését, majd ennek alapján hozzá­kezdtek a tervek részletes kidolgozásához. A zuglóiak ajándéka aranyat ér a kis­újszállásiak számára. A hat­száz holdon meghonosításra kerülő öntözéses gazdálkodás jóvoltából évente 600 000 fo­rinttal növekedhet a terme­lőszövetkezet bevétele, s a hozzávetőleges számítások szerint legalább ezer forint­tal emelkedik egy-egy tsz tag jövedelme. — (MTI) Takarékossági mozgalom az iskolákban Néhány nappal ezelőtt ar­ra hívta fel az iskolák veze­tőinek figyelmét a Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya: — minden taninté­zetben rendezzenek takaré­kossági napokat A pedagógusok, a tanulók megértették a takarékossági napok jelentőségét, s nem egy iskolában e téren kima­gasló eredményeket értek el. Szolnok Eresztő-halomi ál­talános iskolában az egy ta­nulóra eső megtakarítás ösz- szege 94 forint 70 fillér. A Tiszavárkony-szöllői általá­nos iskolában 37, a jászjákó- halmai tanintézetekben 36, a cserkeszöllői Korhány iskolá­ban 35 forint a tanulók átlagos takarékbetéte. A bánhalmai, a göröngyösi és a jásziványi belterületi iskolákban még ezt az összeget is megha­ladták. Negyvenhat forint 60 fillér, 41.20, illetve 54.60 fo­rint a takarékossági átlag. Talicskakészítők Magára talált a kút túrcsoport Pár évvel ezelőtt Nagykö­rűben gyenge volt a kultu­rális élet. Örömmel állapí­tottuk meg, hogy azóta je­lentősen javult a helyzet. Fiatalok és a kultúrcsoport idősebb tagjai ma már lel­kesen készülnek egy-egy elő­adásra. Legutóbb „Valahol délen” című operettet adták elő. A lakosság hálásan fo­gadta a kultúrcsoport törek­vését és mind a négy elő­adáson megtöltötték a szín­háztermet Szarnák Béláné levelező. A daraboló-műhelyben éle­sen felzúg a fűrészgép és pil­lanatok alatt kettévágja az előzetesen kikerekített ele­meket. — Ezek a talicskák oldalai — tájékoztat Soós Gyula, a jászárokszállási Játékkészí­tő Ktsz művezetője. — A KISZŰV minket jelölt ki a játéktalicskák sorozatgyártá­sára. Tovább figyeljük a félkész termékek útját. A fülsiketí­tő zajban Nagy P. László marógépén tovább munkálja a kis talicskák oldalait. — Újabb kezek újabb művele­tekkel pedig teljesen simára csiszolják. Nagy P. László a talicskakészítő brigád veze­tője. Ügyes kezeik alól 1200 —1300 munkadarab kerül ki naponként. — Most még többet készí­tünk — mondja. — Vállal­tuk, hogy háromezerrel túl­teljesítsük negyedéves ter­vünket. Sok játékot szállítanak? — Húszezret negyedéven­ként. A kereskedelem igé­nye azonban ennél is na­gyobb. Nehezen tudjuk ki­elégíteni. A játékok festése is gyor­san történik. A dukkózóban Szabó István piros és kék mintákat fúvat az oldalakra. Ezután márcsak a szerelés marad hátra. A szomszéd teremben hár­man is foglalatoskodnak az összeállítással. Szinte percek alatt elkészül egy-egy játék. A szülők örömére — rend­kívül erősek, s emellett ol­csók is: a festettek 13.90, a natúr-színűek 8.50 forintért kerülnek forgalomba. Az idő ilyenkor télen nem alkalmas a homokvárak épí­tésére, s így a kis talicskákat sem lehet megfelelően ki­használni. Ennek ellenére sok-sok kis szállítóeszköz lesz a karácsonyfák alatt. Többezer gyermek tologatja majd a duruzsoló kályhák körül a meglepetésnek szánt jászárokszállási talicskákat. — m. 1. — Hogyan keletkezeti a Szolnok név val, mely a boudug alakból keletkezett. A Szolnok szó nem lehet sem honfoglala előtti, sem honfoglalás utáni szláv jövevényszó. A Szolnok szó két elembő áll: szou (eredetileg szau) alap­szóból (később szó) és a ni' kicsinyítő képzőből, melybó szabályosan fejlődött nők, a2 „e” hang az ou u-ja kiesése­kor keletkezett. Röviden tehát a szó fejlő­dése: Szaunik, Sounuk, Szolnok. Szou személy- és helység­neveink is megtalálhatók Té­gi okleveleinkben, ezek vo’ taképp a Szolnok szó első tagjával azonos alakok. Vo. o Bihar megyei Szód helynév­vel! (Ad kicsinyítőképzö!) A törökben a Szau szó tisz­tát, egészségest jelen*. A hon­foglalás előtt igen sok sze­mélynevet átvettünk a török­ből. A török nyelvben azon­ban a szau szóból személynél nincsen, onnan át sem vehet­tük, így tehát a Szolnok sza vünk csak eredeti magyai személynév lehet. Nyelvterü­letünkön gyakori példa, hogy i személynevet minden ösz- szetétel nélkül helységelneve- tésre is használják. Ezek szerint Szolnoknak 5srégi magyar neve van. Cs. V. Szolnok viros és környé­ke területe a honfoglalás ide­jén Salán vagy Mén-Marót birodalmához tartozhatott. I. István király idejében már megyeközpont volt. Az erdé­lyi Belső és Közép-Szolnok, később Szolnok-Doboka me­gyéről csak a XII. század óta tesznek említést. Ezek a me­gyék valamikor a mai Szol­nok megyével egy vármegye­területet alkottak és nevük tapadás útján keletkezett. Szolnok elnevezésű helyek másutt is vannak, illetve vol­tak, így Abauj-Torna, Zemp­lén, Szabolcs, Moson és Sze- rém megyében. A tiszaparti Szolnokot Anonymus nem említi. Csak a XI. századtól kezdve vannak okleveleink­ben Szolnok helynévről ada­tok. Említsünk néhány pél­dát: 1075: Zaunuk 1213: Zou- nuc, 1429: Zolnok. Ezekben az oklevelekben Szolnok csak helynévként szerepel, de sze­mélynévként is előfordul; 1046 Szaunik (egy hajós Csák­jával megölte a Dunánál), 1213-ban Géza hercegnek (Belső és Közép-Szolnok megyéhez tartoztak) csak a XIII. századtól kezdve bá­nyászták és az ottani sót a Szamos melletti királyi kikö­tőbe vitték és innen szállítot­ták vizen a Tiszán, vagy sze­kereken tovább. Csak a XV. századból van feljegyzésünk arról, hogy désaknai sót hajó­val Szatmáron, Tokajon, Po­roszlón keresztül Szolnokra hozták■ Szolnok neve viszont már régebben megvolt és ere­dete semmiképp sem függ össze a sószállítással. Sókamarahelyek is csak a XII. század után keletkeztek Magyarországon. El kell uta­sítanunk tehát Safárik 1837- es, Hunfalvy Pál 1876-os és mások magyarázatát, akik szerint a Szolnok szó ószláv eredetű. Szolnok neve a Szaunik, Szaunuk, Szounuk fejlődése­ken keresztül jutott el a mai Szolnok alakjáig, a közbeve- , tett Szónuk, Szónok alako­kon keresztül. Az „e” betol- ‘ dós természetes, hasonlítsuk ( össze a magyar boldog szó­Zounuc nevű tanácsadója volt, 1281-ből való adat sze­rint Zonuk nemzetségnév is volt. A Szolnok név főrendi és közrendi személyeket egy- ará .t jelölt. Hosszú ideig a Szolnok ne­vet a szláv Szolnik szóból (sókikötö, sószállító, sótiszt) szóból eredeztették téliesen és ehhez a szószármaztatáshoz hamis történetet kerekítettek, míg végül Melich János ki­váló nyelvészünk tudomá- r yosan bebizonyította a Szol­nok szó magyar eredetét 1926- ban. A szó szláv eredetének lö­vés elméletében a múlt szá­zadi nyelvészeket az zavarta meg, hogy Szolnokon való­ban királyi sókamra hely volt és azt hitték, hogy Szolnok neve még a honfoglalás előtti vagy ho. foglaláskor! időből ered, szláv elnevezésből. A sót a IX. századtól kezd­ve Erdélyből hozták Magyar- országra, de sem a tordai, sem a kolozs-dobokai sót nem. hozták Szolnokra, mint sóra­kodó helyre. Az erdélyi sót Désakna és Dés környékén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom