Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-01 / 283. szám

1961. december 1. SZOLNOK MEGYEI NEPLAr s Új EMBER, «fei jött, látott9 cselekedet t Helyes lett volna húsz év­vel ezelőtt megtanulni a gyorsírást. Kései ez az önbírálat; nem teszi sebesebbé a golyóstoll utasát a jegyzetpapíron, pe­dig hej, de tehetné! Betű szerint volna jó megörökí­teni minden szót abból a programbeszédből — nevez­hetjük így —, melyet a nagy­körűi Kossuth Tsz új elnöke kérésünkre elmondott Fenyőházi Sándor hajdan­volt parasztgyerek már dol­gozott megyénkben.- Nyolc esztendeje a kengyeli Sallai Tsz megbecsült főagronómu- sa volt, majd előadó a Föld­művelésügyi Minisztérium­ban. Utána termelőszövetke­zetek zilált ügyeit „fésülte meg” Bács megyében. Most ugyanehhez lát Nagykörű­ben. Megnyerő, hogy tájékozta­tása során egyetlen szót sem éjt — még elvétve sem — előde tévedéseiről. A a múlt helyett a jövőről beszél, s egy kevéskét arról is, amit már eddig cseleke­dett. A rossz körülmények kö­zött elhelyezett állatállo­mány számára biztosította a nyugodt átteleltetést. A hat­van férős istálló rendbeho- ' zatalánál a fegyvemeki Vö­rös Csillag Tsz híres építő­brigádjának segítségét vette igénybe. Munka és szervezés köz­ben simerkedett az emberek­kel; már tudja, kire lehet számítani. Meglátta, kinek nyomja vállát a kívántnál több felelősség; segített le­venni belőle. Korábban a növénytermesztési brigádve­zetőnek: Majzik Bélának és jobbkezének: Nagy Gábornak kellett törődnie a jószágok­kal is. A társaikat jól is­merő gazdákkal egyetértésben nemsokára — az elnöki el­gondolás szerint — Majzik Adorjánt fogadta el állat- tenyésztési brigádvezetőül. Pénzt is szerzett, osztott. A május óta egy vasat sem látott gazdák immár meg­kapták ledolgozott munka­egységeik után a nyolc-nyolc forint előleget. Különösen értékes ez az eredmény, mert a szövetkezetiekkel együtt érte el. Így: A fejlődésben elmaradt baromfiállomány körül ren­det- teremtett. Az aprójó­szágért ötvenhétezer forin­tot kapott a tsz. Fenyőházi elvtárs érkezésekor a földe­ken még rengeteg zöldség­féle rettegte a fagyveszélyt. Javaslatára a vezetőség a zöldség leszedésében, tisztí­tásában, ládázásában tevé­kenykedőknek métermázsán­ként ötven forint prémiumot ígért — és adott! — a munkaegység jóváírása mellett. Vetetten terület nincs már a nagykörűi Kossuth Tsz- ben; hét elején harminc hódnál több vágattan szár sem akadt. (Ez sem lenne, ha tavaly nem részesen mű­velik a kukoricát.) Hétfőn megkezdték a búzaosztást... A hatvankettes gazdasági év elgondolásairól most be­széljen Fenyőházi Sándor; az új tsz-elnök, akiről jog­gal mondhatjuk el, hogy jött, látott, és cselekedett. — Nyereségessé tesszük a baromfinevelést. Felhagyunk a kukorica részes művelésé­vel. Vegyszerezéssel évente 330 forintba kerül egy hold ápolása. (Reszeléssel ezeröt­száz forintos ráfordítás si­ratta.) Építünk! Legnagyobb létesítményünk egy harminc­két vagonos magtár lesz. Most írtam alá a kérelmet, hogy tehergépkocsit vásárol­hassunk. Törik-szakad: lesz új silótöltőnk; most használt szecskázónk kicsi, tépése nem megfelelő — állapítja meg. — A termelőszövetkezet nem füvészkert... Huszon­nyolcról tizenkettőre redu­káltuk a főnövények számát Jövő évi vetéstervünk elég egyszerű. 800 kh gabona, 260 kh ipari növény, 200 kh ku­korica, 344 kh pillangós és a kertészet. Mind a növény- termesztésben, mind az ál­lattenyésztésben bevezetjük az önköltségszámítást Na­gyobb mennyiségben etetünk táptakarmányt. — Szeretném, ha célkitű­zéseink elérése érdekében a pártszervezet az ébresztő feladatát vállalná. Számítok a tanács­nál dolgozó elvtársak mun­kájára is; elsősorban az em­berek nevelésében. Legtöb­bet természetesen gazdatár­saimtól várom. Számítok szorgalmukra, de építőszán­dékú bírálatukra is. Az utóbbi tekintetében mind a többi vezető, mind magam­mal szemben fokozottan tá­masztom a jószándék köve­telményét. Az a bírálat, me­lyet nem a segíteni akarás sarkall, csak arra „jó”, hogy elidegenítse a parasztokat a szövetkezettől. — Méltó szeretnék lenni arra a bizalomra, mellyel a Kossuth Tsz gazdái elnökké választásomkor megtiszteltek. Ahhoz, hogy feladataimnak eleget tehessek, szókimondó, éber ellenőrző bizottság tá­mogatására van szükségem. — Már eddigi munkám során is számtalanszor ta­pasztaltam a párt- és tanácsi vezetők, a gépállomásiak se­gítőkészségét Az előbbiek­nek köszönhetem, hogy rö­videsen új főkönyvelővel: J. Nagy László elvtárssal erősbödik szövetkezetünk. — Hiszem, hogy vele is, Pesti László főagronómussal is sí kerrel szilárdíthatjuk meg a Kossuth Tsz-t — b. z. — Tíz métermázsa napraforgó holdanként Számos kedvezőtlen ténye­ző okozta, hogy ebben az év­ben megyeszerte gyenge a napraforgó termés. Me­gyénk északi részén még a holdankénti másfél méter­mázsás „eredmény” sem rit­kaság. Eddigi termésered­mények ismeretében úgy véljük, a megyei átlag há­rom-négy métermázsa kö­rül mozog majd. Kimagasló termés-sikert ért el napraforgóból a cibak- házi Vörös Csillag Tsz. Gö­rög János főagronómus he­lyesen ismerte fel a méhek szerepét a növények bepor­zásában — s ezt 110 kh-n hasznosította. Erről a terü­letről a gazdák holdanként 10 métermázsás napraforgó- termést takarítottak be. Kommunistákhoz méltó cselekedet IV em kell messzi múlt* 1 ’ ban kutatni olyan példákért, amikor egy-egy termelőszövetkezetben a szövetkezeti gazdák tudták becsületüket, de a vezetők nem egészen így. Nem is olyan régen megyénk két igen neves szövetkezeti gaz­daságának mezőgazdászai nagymennyiségű gabonát ér­tékesítettek szabad piacon akkor, amikor a szövetkeze­ti tagok együttesen a Ter­ményforgalmi Vállalat tele­pére vitték gabonafeleslegü­ket.. Az történt, hogy a két gazdász elfelejtette kapzsisá­gában: a becsületbeli köte­lességek egyformán vonat koznak beosztottra és veze­tőre, egyszerű tsz-tagra, fő­mezőgazdászra és elnökre egyaránt. Elfelejtették, hogy a személyi példamutatás is elsőrendű kötelességük. Szolnok megye 199 terme­lőszövetkezetének vezetőit egyáltalán nem ez jellemzi. Egyre inkább az, amit a ve- zsenyi Tiszamenti Tsz elnö­ke, gazdásza, párttitkára és többi vezetője kezdeménye­zett. TVS' int lapunk már hírül adta, a zárszámadásra készülődve kiderült, hogy munkaegységenként 3 kiló búzát tudnak osztani a Ti­szamenti Tsz-ben, Egy egy tagnak, egy-egy vezetőnek 25—30 mázsa búza is jutna így a végelszámolásnál- —- Ezért a vezetőségi ülésen úgy döntöttek: példát mu- tatpak g izdatársaiknak, s a szövetkezet vezetői megelég­szenek a családtagonkénti 2.5 mázsa búzával. A többit az állami piacon értékesítik. Détár Mihály elnök 25, Si­mon István és öz Csaba gaz­dász 20; Horváth Sándor fő­könyvelő szintén 20, Harkai Gyula műhelyvezető pedig 15 mázsa búzát értékesít a terményforgalmin keresztül. A pár forint többletért, amelyet búzájukért szabad piacon kaptak volna, nem tették ki magukat an­nak, hogy a szövetkezet egyik vagy másik tagja bár­mikor is szemükre vethesse gondolkodásmódjuk maradi- ságát, magánéletük! kom­munista normáinak meg­sértését. B. L. Nyú/tenyésztők gondja TiszasüEvön Ló-e a tehén? Nézdegélem a múlt heti Ludas Matyit. Valamelyik oldalán rajzos tréfa a falusi haladásról. Az ábrán istálló. Az istállóban tehén. A te­hén melleitt tarkamintás, modern karosszék. A tarka­mintás, modern karosszék­Gyermekek 40,000 forintja Hetvenhárom jeles előme­netelő általános iskolás a be­rekfürdői Méhecske Ifjúsá­gi Szövetkezet tagsága. — A gyermekek öt holdon gaz­dálkodnak, ebből kettőt már ők telepítettek gyümölcsfá­val. ,, Jószágállományuk” — hatvan pár galamb. Az ifjúsági szövetkezet — akár a nagyoké — brigád — és munkacsapatszervezésben dolgozik; munkaegységben számol el. A kisgazdák eb­ben az esztendőben 40-000 forintos bevételt értek el. Jövő évi beruházási tervü­ket a karcagi Béke Tsz pat­ron ánsai na k segítségévéi ké­szítették. 300—300 négyszög­ölön málnát, szamócát és fe­kete ribizlit telepítenek. — Megkezdik a nyúl-, baromfi- és méhtenyésztést. A bereki Méhecske a tíz Szolnok megyei falusi ifjúsá­gi szövetkezetek egyike. Kö­vetendő példát ad a már mű­ködő és az ezután megalakí­tandó ifjúsági szövetkezetek számára. Borbély Kálmán MÉSZÖV A malac meg a madzag ára A besenyszögi Dózsa Né­pe Tsz jószággondozói még ma is láncos-csigás kútból húzzák kétszáz állat számá­ra a vizet. A szövetkezetiek e nehéz, megerőltető munka felszámolására elhatározták, hogy a Jászladányi Vegyes­ipari Ktsz-szel együttmű­ködve hidroforházat építe­nek. A munka szépen halad, befejezéshez közeledik. Épp innen a baj.. A hid­roforház tetejére kátránypa pír kell, amit nem tart a be­senyszögi földmflvesszövet- kezeti bolt. Nem, noha kát­ránypapír igenis fellelhető az fmsz-hálózat üzleteiben, például — Jászágón. Onnan kellett a Dózsa Népe Tsz gazdáinak drága teherautó­fuvarral elhozniok az építő­anyagot. A kátránypapír kevesebbe került, mint a szállítás. Ez az eset hasonló az egy­szeri emberéhez, aki drá­gábban vette meg a madza­got, Tűnt a — malacot ben fejőgulyás. A tarkamin­tás modem karosszék a te hén bal oldalán. Hm. ősi paraszt szokás, hogy tehenet az állat jobboldalá­ról fejik. Űjabb hm. Emlé­kezetemben felrémlik Bi- czege Balázs bátyó, a pity­pangfalvi Rezeda Tsz ügyes fejőgulyása, aki közismert balkezes volta ellenére sem fejte balról a tehénkét Harmadik hm. Talán a rajzoló volt balkezes. Lehet Persze az sincs kizárva, hogy a karikaturista össze­tévesztette a tehenet a lóval. Az utóbbi háziállat4. bal oldala ugyanis arról neveze­tes, hogy a huszárok onnan szoktak hátára pattanni. Az ábrán szereplő gazdáról vi­szont aligha tételezem fel, hogy a tehenet nézte volna kancának, hiszen az utóbbit csak dicső őseink tisztelték meg fejőssel; hogy a tejéből kumiszt készítsenek. (A sör már akkoriban gyakran hi­ánycikk volt az fmsz-ital- boltokban.) Egyetlen lehetőség, jelesül az, hogy a falusi témát meg­rajzoló karikatúrista ne tud ná: honnan fejik a tehenet — elképzelhetetlen előttem. Kérem a jóakaratú hozzáér­tőket, fogjanak kézen, s ve­zessenek ki szeretetteljesen ebből a tébolyító eszmei zűr­zavarból ! Zéró Zénó obsitos huszár strázsamester, fejőgulyás. Ez a nyuszi Kubi Károly bfi kosnyúl a szaporulata. Meg gazdája ke< ellátásának segítésére — elsőként hazánkban — nyúl- tenyésztő szakcsoportot ala­kítanak, s szerződnek három­ezer nyúl szállítására. A tiszasülyi gazdák jól számoltak: a nyúl kilóját tizenöt forintos áron lehet értékesíteni így tehát a szakcsoport tagjai közel ezer forintos jövedelem­re számíthattak. S hogy ez a ' /* terv MIÉRT NEM VALI VALÓRA? Ékről sokat beszélnek a fa­luban. S még többet töri a fejét Kubi Károly, a szak­csoport elnöke, Nagy Tibor egészségügyi felelős és ifj. Veres Kálmán, a földműves­szövetkezet ügyvezetője. — Nem rajtunk múlott — mondogatják egyesek. — Elbánt velünk a myxo­matosis — búslakodnak má­sok. Tény az, hogy ez a kötő­hártyagyulladásos megbete­gedés a nyúltenyésztő szak­csoport * állatállományának több mint a hetven százalé­kát elpusztította. A nagy­zi állományát. Ugyanígy ter­vezett a szakcsoport többi tagja is. NEM HÁTRÁLUNK! Tovább folytatjuk a munkát — bizonygatják. S már újabb terveket kovácsolnak az el­következendő évre. A tiszasülyi nyúltenyésztő szakcsoport tagjainak azon­ban van egy kérése is a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályához. A huszonkilenc- ezer holdas sülyi határból — ahol még bőven akad állami tartalékterület — szeretné­nek tíz holdat kapni szálas- és szemestakarmány terme­lésre. Nyúltenyésztéshez el­engedhetetlen a zab és a zöldlucerna, — eddig négy forintos kilogramonkénti áron vásárolták a zabot a jószágoknak. Ha lenne saját földterületük, egyrészt ol­csóbbá tudnák tenni a nyúl- hús előállítását, másrészt évenként tízezer nyúl szállí­tására köthetnénk szerző­dést. A Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat szívesen fogadja a tiszasü­lyi gazdák által nevelt állatokat, a csincsillát, és a magyar vadast. A felsőbb szervek támogatásán sok múlik; a köny- nyebb takarmány- termelés« a több nyúlhúselszállítás és a tiszasülyi gazdák jobb ke­resete. Szépek ezek t kis csiucsiila-nyu- iak! örül a gazda szeme, ha rájuk néz. V. V. ig zkesége. Egy évben 30—40 érdemli a finom répát, amivel dveskedik neki csak egyharmadát tudják leszállítani így is megálla­pították azonban, hogy érde­mes nyúltenyésztéssel fog­lalkoznak. Ráfizetés nem történt Kubi Károlynak Jelenleg hetven kisnyula és tíz anya­állata van. Jövőre megkettő­A február 21-i alakuló ülé­sen húszán jelentek meg, s mindjárt kidolgozták prog­ramjukat meghatározták fel­adataikat is: az ország hús­mérvű elhullással szemben még az állatorvosok is tehe­tetlenek voltak. Pedig a kör­nyezet jó, egészségügyileg is megfelelő. E nagy kár miatt a szerződött *; mennyiségnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom