Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-17 / 297. szám

1981, December 17, S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 3 Esti beszélgetés Debrecenben, Szolnok megyeiekkel Jó néhány évvel ezelőtt öt hónapig itt laktam, tanultam én is ebben az épületben. S most mégis alig ismertem rá. Új köntösbe öltözött, fénylő ablakszemei is jóval nagyob­bak az akkorinál, s minde­nütt neon árasztja a fényt. De mindennél meglepőbb volt számomra, hogy a folyo­sókon növénymintákat, állati csontvázakat láttam vitrinek­ben. Mi szükség ezekre a pártiskolán? Vagy talán még sem jó helyen járok, — töp­rengtem magamban. De az­tán, hogy néhány perc múl­va két kedves ismerősömmel is találkoztam, minden kéte­lyem eloszlott. Boriska néni ízletes főztjét mi is dicsértük. Nem volt panaszunk Barna elvtárs gazdaságvezető gon­doskodására sem. S most oly jól esett velük beszélgetni. A közös emlékek felidézését, a csengő éles hangja szakította meg. — Vége az órának — fi­gyelmeztetett. Barna elvtárs. A folyosót benépesítő hallga­tók között ismerősöket, Szol­nok megyeieket kerestem. Velük vettük birtokba a föld­szinti tantermet, s alig győz­tem jegyezni, amit az iskolá­ról, itteni életükről, munká­jukról meséltek. — Szeptember 25-én lép­tük ál először az egyéves mezőgazdasági pártiskola kapuját, — sorolja Önodi An­tal, a karcagi November 7 Tsz párttitkára. —- Akkor még mi, Szolnok megyeiek se nagyon ismertük egymást. Most meg már a Hajdu-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Békés megyei elvtársakkal is olya­nok vagyunk, mint a testvé­rek. Tanárainkról szintén csak elismeréssel szólhatunk. Nemcsak az órákon és gya­korlati foglalkozásokon taní­tanak bennünket, hanem mindig készségesen, türelme­sen adnak tanácsokat az is­meretek elsajátításához. i — Nem könnyű a tanárok feladata, de a tanulóké sem, — vélekedik Kézsmárki Zol­tán, a fegyverneki párttitkár. — rendszeres politikai kép­zés mellett ugyanis a kétéves mezőgazdasági szakiskola anyagát — állattenyésztést, növénytermesztést, mezőgaz­dasági géptant, üzemszerve­zést — is tanuljuk. S hogy a magas követelménynek ele­get tehessünk, szabadidőnk egy részét is tanulással tölt­jük. Melyiket tartják a legnehe­zebb tantárgynak? — Erre nem lehet egyértel­műen válaszolni, — mondja Pékó János, szajoli párttit­kár. — Én a szakanyaggal, s abból is az üzemszervezéssel bajlódom sokat. — Nekem meg ez az ismer­tebb — szól közbe Négyesi Sándor. — Meg is egyeztünk Kézsmárki elvtárssal, hogy ő a politikai témák tanulásá­ban segít, én pedig viszonzá­sul a szakmaiban. — így van ez a tanulókö­rökben is — veszi vissza a szót Pékó elvtárs. — Ki, mi­hez ért jobban, abban segít a másiknak. — Valljuk már be azt is hogy legtöbbünknek a ma­gyar nyelvtan is gyenge ol­dala — kapcsolódik a beszél­getésbe Medgyesi János, a mezőtúri Üj Reménység Tsz párttitkára. — A legutóbbi dolgozatírás is ezt mutatta Megtanuljuk azért ezt is, hi­szen a tanránőnk igen érde­kesen összeköti a nyelvtant a gyakorlati élettel. így job­ban az emlékezetünkben ma­rad egy-egy nyelvtani sza­Célunk, hogy felkeltsük e fiatalok érdeklődését Hatvan éves Marconi találmánya Londonban emlékkiállítás nyílt Guglielmo Marconi, a drótnélküli távíró feltaláló­jának tiszteletére. Hatvan év­vel ezelőtt, 1901 december 12- én adott le Marconi drótnél­küli távírója morse-jelzéssel egy sorozat S betűt, amelyet egy új-fundlandi antenna fo­gott fel és egy Cornwall gróf­ságban létesített közvetítő ál­lomás segítségével a jelzések eljutottak 3500 kilométer tá­volságra, Nyugat-Angliába. Az emlékkiállítást a lon­doni tudományos múzeum rendezi. A látogatók a kiállí­táson hallhatják az olasz szü­letésű Marconi hangját, aki egy történelmi érdekességű hanglemezen számol be sike­res kísérleteiről. bály. A politikai és szakmai tudás mellett az általános műveltség fejlesztésében is sokat nyújt ez az iskola, — szőtte tovább a beszéd fona­lát Medgyesi elvtárs. — Színházba is járunk minden hónapban, s mióta itt vagyunk, sok filmet meg­néztünk. Többek között a Tiszta égbolt című nagyszerű szovjet filmet is, — újságolja az újszászi Barta Imre. Csi­kós János pedig azt említi, hogy munkához, mozgáshoz szokott izmaikat a sok üldö- gélés után röplabdázással, asztalitenisszel frissítik fel. Sok mindenről szó esett még a beszélgetés során. Töb­ben említették, milyen jól­esik az itt tanuló elvtársak­nak az a gondoskodás, ame­lyet az iskola vezetősége, a tanárok s a személyzet ré­széről tapasztalnak. S hogy az itt tanultakat gyakorlati munkájukban, az életben hasznosíthatják, ezt „vallja” Tóta Ernő, s a két „öreg”, Muka László és Csipe László is. A tudásért, az új ismere­tekért érdemes fáradozni. így érzik, ezt mondják a debre­ceni pártiskolán tanuló Szol­nok megyeiék, akiknek ered­ményes tanulást és szorgal­mas munkájukhoz sok sikert kíván Nagy Katalin — Hogyan is foglaljam össze téú programunkat? Sok mindent szeretnénk meg­valósítani. Jónéhány elgon­dolást már papírra is vetet­tünk. De mielőtt ezekről szólnék, hadd említsem meg, hogy alig két hónapja ér­tékelte munkánkat a városi pártbizottság. Ügy érezzük ez a pártbizottsági ülés, ame­lyen az elismerés mellett se­gítő bírálatot is kaptunk, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy még eredményesebben munkálkodhassunk a fiata­lok neveléséért. — Városunkban jelenleg huszonkilenc KISZ alapszervezet működik, amely több mint ezer tagot számlál. Munkánk alapvető feladata­it az Ifjúság a szocializmus­ért mozgalom foglalja egy­ségbe. Városunk KlSZ-tagjai közül több mint nyolcszázan vállalkoztak a mozgalom kö­vetelményeinek — a munka, a tanulás, a kultúr és sport- tevékenység — teljesítésére. S már eddig 327 fiatal sze­rezte meg a jelvényt Janu­ár végén, február elején a jelvénykiosztó KISZ taggyű­léseken ismét sokan meg­kapják az ISZM jelvényt. Ez azonban csak kezdeti ered­ménynek számítható, hiszen városunkban több mint kétezer olyan fiatal él, aki a KISZ kor­osztályba tartozik. Megnyerésükért, a mozga­lomba való bevonásukért to­vábbi erőfeszítéseket te­szünk. — A téli hónapokban több olyan rendezvényt tartunk, amelynek az a célja, hogy felkeltse a fiatalok érdeklő­dését és ízelítőt adjon a | KISZ tevékenységéről. Ilye­nekre gondoltunk: szellemi olimpia, kérdezz—felelek es­tek, könyvankétok stb. A városi könyvtár és a föld­művesszövetkezet közremű­ködésével néhány nappal ez­előtt igen jól sikerült könyv- ankétot tartottunk. Bihari Klára és Barát Endre neves írók voltak a vendégeink, akiknek nem kis része volt abban, hogy ezen az estén mintegy háromszáz könyv talált gazdára. Ha már a könyveknél tartunk, elmon­dom azt is, hogy tavaly mindössze harmincötén vet­tek részt a József Attila ol­vasómozgalomban. Most — a középiskolásokon kívül — legalább kétszáz fiatal­lal szerettetjük meg a könyvet. Elsősorban a termelőszövet­kezeti fiúk és lányok, vala­mint a mezőgazdasági to­vábbképző iskola tanulói kö­zött propagáljuk az olvasó­mozgalmat MÁNDOKI GÁSPÁR, a vtMü&siÁ Nyugalmas állástól vált meg Mándoki Gáspár 1960. január elsejével. A Karcagi Gépállomás laboratóriumve­zetői tisztét cserélte fel fő- agronómusi beosztással a to­rnáimon ostori Petőfi Tsz-ben. A kétezer holdnál nagyobb közös gazdaság ekkor már nem volt ismeretlen terület számára, hiszen korábban éveken keresztül patronálta. A 3004-es rendelet tette lehe­tővé, hogy a szorgalmas gaz­dák hozzáértő, lelkes szakemberhez jussa­nak. Mándoki elvtársnak kevés irígye, ám sok barátja lévén, számos sajnálkozó ja akadt új munkája megkezdésekor. — „Varázsló kell ide a rendcsi­náláshoz, nem is mezőgaz­dász ...” — mondogatták. A messziről jött ember mintha mosolygott volna; s nemlétező varázspálcája helyett szakér­telmére támaszkodott Tavalyról maradt egy kis adósság, „csak” 700 000 fo­rint Elsősorban ezt a mérleg­hiányt kellett „kigazdálkod­ni” ahhoz, hogy a közelgő zár­számadáskor legyen miért tartani a zsákot A gazdabosszantó ez évi időjárás nem kedvezett a nö­vénytermesztésnek; Mándoki Gáspárnak s gazdatársainak az állattenyésztésben lehetett csupán bizodalma. A növényvilágból egyedül a sző­fnmi lő bizonyult barátjuknak. Ki­lenc hold 75 hektoliter bar helyett 160-at adott A jószágra — s nagyrészt ez a tomaji varázsló sikeré­nek a titka — szemefényénél jobban ügyelt az új főagronó- mus. Noha tavaly ilyenkor az egész szövetkezetben egyetlen árva malac sem volt talál­ható, eddig a gazdák 420 gyö­nyörű hízót adtak át, s to­vábbi nyolcvan a közeli na­pokban kerül az Állatforgal­mi Vállalathoz. Ezzel a cég­gel különösen jóban vannak a Petőfi Tsz gazdái... A gyenge takarmánytermés miatt úgy festett, hogy jövő­re legfeljebb négyszáz sertés­re szerződhetnek. A vállalat azonban — az állam biztosí­totta kedvezménnyel — any- nyi takarmányt juttat a szö­vetkezetnek, hogy semmi aka­dálya az újabb ötszázas szer­ződésnek. Mi több: a serté­sekből háromszáz a lehető legjobbkor — az első félév­ben — jut rendeltetési he­lyére. Beütött a marhahizlalás is. A Petőfi Tsz parasztjai a je­lenlegi kivánalmaknak meg­felelően nem törekedtek az extrém minőségre; így kevesebb takarmányt etettek fel. Az ez évre terve­zett százhúsz sőréből kilenc­venet már levágtak; a többi sorsa is nemsokára betelje­sül. — Egyszálig egészséges a tavalyi, idei borjúszaporuiat — említette Mándoki Gáspár. — Éppen a legjobbkor érik majd el a kívánatos 420 ki­logrammos súlyt __Áruérté­ke sítési tervünk teljesítéséért tavaly is kaptunk prémiu­mot, idén is számítunk rá, lö­vőre szintén ki akarjuk érde­melni. A tavalyi jutalomból tehergépkocsit vettünk, arra iszánjuk az ez évit is. í Zárszámadáskor a termé­szetben tervezett javakat tel­jes egészében megkaphatják -majd a gazdák; a forintnak sem lesz sok hiánya. Igen nagy mértékben Mándoki Gáspár főagronómus érdeme ez. Ért­hető tehát, hogy gazdatársai [őrömmel vették a hírt: a ve­zető mezőgazdász további ké+ évre velük marad, segíti, [eredményesebbé teszi munká­jukat — A klubesteken is szíve­sen látjuk a KISZ-en kí­vüli fiatalokat. Tervünk az is — mivel tudjuk, hogy ese­tenként a szülők ellenkezé­se, elzárkózása miatt nem kapcsolódnak be a fiatalok a KISZ munkába — hogy a szülőket is meghívjuk egy- egy rendezvényünkre. — Decemberben takarékos- sági ankétot rendezünk, ké­sőbb a leánykor tagjai ki­állításon mutatják be a sa­ját maguk készítette kézi­munkákat Februárban far­sangi karneválon szórakoz­hatnak városunk fiataljai. Téli programunkban sze­repel színházi látogatással egybekötött budapesti ki­rándulás is. Említhetem, hogy már most készülünk a felszabadulási kulturális szemlére. Eddig tíz alapszervezet színjátszói, táncosai jelentették be csat­lakozásukat és több helyen a próbákat is megkezdték. — Természetesen nemcsak a szórakozásra, a tanulásra is felhasználjuk a hosszú té­li estéket. A KISZ oktatáson résztvevők tizenhat tanfolya­mon gyarapítják politikai tudásukat, ismerkednek más országok népeinek életével, harcával. Az eddigi tapasz­talat azt mutatja, hogy a Csorbái és a Nagykunsági Állami Gazdaságban igen színvonalas az oktatás. A termelőszövetkezeti tagok is szorgalmasan tanulnak a Világtérképe előtt, és a szak­mai ismereteket nyújtó ezüst- kalászos tanfolyamon. Nem mondható azonban ez el a Faipari Vállalat és a MÁV KISZ szervezetéről. Ezeken a helyeken a párt- és gazdaságvezetők segítségével lehet csak előbbre jutni a fiatalok politikai nevelésében. Tervezzük azt is, hogy a KISZ alapszervezetek veze­tőségi tagjai részére január­ban, februárban az SZKP XXII. kongresszusának anya­gát ismertetjük. — Amiket elsoroltam, nem öleli fel mindazt, amit a té­li hónapokban teszünk. De azt tükrözi, hogy ekkor is a fiatalok összefogásáért, ne­veléséért, a szocializmus épí­téséből ránk háruló felada­tok valóraváltásáért mun­kálkodunk. Elmondotta: Kolláth József, a KISZ kisújszállási városi bizottságának titkára. fliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiimi) Ízetlen! segítik eovmnst Mezőtúr hazánk egyik leg­aszályosabb körzetébe tarto­zik. Az idén is ritka ven­dég volt itt a kiadós eső A gyér termés következté­ben a város több szövetke­zeti gazdasága takarmánv- szűkében van. Az állatállo­mány éttelel tetése közi"* gonddá iett Mezőtúron. A nagyobb takarmánykészlettel rendelkező termelőszövetke­zetek önzetlenül segítik társ- gazdaságaikat. A Magyar—Mongol Barát­ság Termelőszövetkezet 200 mázsa szénát adott kölcsön lövő évig az Alkotmány Termelőszövetkezetnek. — Ugyancsak a Magyar—Mon­gol Barátság Tsz 40 hold kukorica szártermését aján­dékozta oda a Vörös Októ­ber Termelőszövetkezetnek. A Petőfi Tsz pedig a Sallai Termelőszövetkezetet segítet­te ki 200 mázsa lucernával. je Lundula tábornok vezető-1 sével néhány héttel ezelőtt; hadjáratot indított Katanga; felszabadítására, s ez a had-; járat Észak-Katangában je-; lentős sikereket, ért el. Hogy; Lundula csapatai nem tud-; tak tovább hatolni Elisabeth-; vilié — Katanga fővárosa; felé —, annak az volt a fő; oka, hogy az ENSZ kongói; főparancsnoksága gyorsan; csapatokat küldött, amelyek; elzárták Lundula útját és; szinte falat húztak Lundula; előnyomuló és Csőmbe hát-; ráló csapatai között. Az; ENSZ tehát — magyarán; szólva itt is Csőmbe segít-; ségére sietett. így áll tehát jelenleg a; kongói helyzet. Ha össze- ’ hasonlítjuk mondjuk az egy; évvel ezelőttivel, kétségtele-! nül tapasztalható, hogy bár a volt gyarmatosítóknak még mindig sikerült megőrizniük pozícióik jelentős részét Kon­góban, mégis a kongói kér­dés közelebb került végleges megoldásához. Nem vitás, hogy ez a megoldás végül is a jövőben (s minden való­színűség szerint nem is a távoli jövőben) az lesz, hogy Csőmbe és bandája végleg letűnik a színről, s a gyar­matosító hatalmak elvesztik a kongói csaták azonban kétségtelen, hogy az ENSZ-csapatok kongói főparancsnokságát ma is ugyanazok a személyek irá­nyítják, mint Hammarskjöid idején, s tegyük hozzá, jó­részt ugyanabban a szellem­ben is. Ez két vonalon is megmu­tatkozik. Egyrészt úgy, hogy bizonyos ENSZ-körök New Yorkban is, Leopoldville-ben is nem győzik hangsúlyozni az ENSZ Jelenlegi katangai fegyveres akciójának nagyon is korlátozott céljait, tehát azt, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetének csapatai semmiképpen nem akarják rontani a katangai tartomá­nyi kormány helyzetét, ök csak az ENSZ-csapatok ka­tangai „mozgási szabadsá­gát" akarják biztosítani, amelyet Csőmbe — akinek úgylátszik, fejébe szállt a dicsőség — december 5-én fegyveres akciójával meg akart szüntetni. Szó sincsen tehát arról, hogy az ENSZ- csapatok teljes erővel végre­hajtanák a Biztonsági Ta­nácsnak azt a határozatát, hogy Katangát mindenkép­pen egyesíteni kell a Kon­gói Köztársaság többi tarto­mányával. Másodszor pedig arra is rá kell mutatnunk, hogy a kongói nép leghaladóbb ré­tegeit képviselő Gizenga— Lundula-féle Stanleyville-i csoportosulás fegyveres ere­zében. Rockefeller csoportja pedig közvetlenül érdekelt az Union Miniere-ben, még­pedig a Tanganyika Limited útján: 1950-ben megvásárolta Tanganyika Limited részvé­nyeinek jelentékeny részét. Nem vitás, hogy az ameri­kaiak még nagyobb részt kémek maguknak a katan­gai javakból, mégpedig akár a belgák, angolok, franciák rovására. Az amerikaiak azonban úgy szeretnék fel­tüntetni magukat, mint akik­nek semmi közük sincs a gyar­matok vagy a volt gyarma­tok népeinek kizsákmányo­lásához. Sőt, az Egyesült Ál­lamok nagyon szeret a gyar­mati népek felszabadítójá­nak, támogatójának szerepé­ben tetszelegni. Éppen ezért az Egyesült Államoknak na­gyon kapóra jött az ENSZ- csapatok kongói akciója, s az amerikai kormány fel­használva az Egyesült Nem­zetek Szervezetének appará­tusára gyakorolt befolyását, elsősorban Hammarskjöld volt főtitkár útján saját ér­dekei szerint irányította az ENSZ-csapatok egész kongói tevékenységét. Manapság ugyan nem pon­tosan ugyanaz a helyzet, mint — mondjuk egy évvel ezelőtt, mert V Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára már másképp értelmezi fe­lelősségteljes tisztségéből származó jogokat és köteles­ségeket! mint elődje, Annyi mány New Yorkban a Biz­tonsági Tanács ülésein meg­szavazta ugyan azt a hatá­rozatot, hogy Katanga az egységes és szétszakíthatat- lan Kongói Köztársaság ré­sze, viszont a helyszínen a franciák és az angolok min­dent elkövettek e határozat végrehajtásának , szabotáiásá- ra, s nem az Egyesült Nem­zetek Szervezetének akcióját, hanem Csombét támogatták. Csőmbe annyira biztos volt a dolgában, hogy a fehér zsoldosok vezette katangai •nartalócck december 5-én formális háborút indítottak a Katangában levő ENSZ- csapatok ellen. De vajon mi­lyen érdekeket is védelmez­lek ezek az ENSZ-csapatok Kongóban? A dolog koránt­sem egyszerű,. úgyhogy ér­demes egy kissé ezt a kér­dést is közelebbről megvizs­gálni. Abból kell kiindulni, hogy ahol olyan óriási profitlehető­ségek vannak, mint Katangá­ban, természetesen nem ma­radhatnak ki az üzletből az amerikaiak sem. Sőt ame­rikai cégek már régóta te­vékenykednek Kongóban. Az „American Kongó” Társaság például már az évszázad ele­je óta egymillió hektárnyi területet birtokol a volt Bel­ga-Kongó területén, s a gyé- mántkitermeléssel foglalkozó Forminiére belga cég részvé­nyeinek 25 százalékát ez az amerikai csoport tartja ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom