Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-15 / 295. szám

1961. december 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 így hívják őket nemcsak a városban, — szűkebb hazá­jukban — hanem az egész megyében. Rendes nevük azonban: Országos Mezőgaz­dasági Minőségvizsgáló Inté­zet Talajtani osztályának dolgozói. Kora tavasztól késő őszig a határt járják, hogy mintá­kat vegyenek a különféle ta­lajokból. s azok vizsgálata után tanácsokat adjanak a föld javítására, a magasabb terméseredmények elérése érdekében. Ebben az évben 188145 holdon vettek mintát a tala­jok kémiai- és digózási javí­tásainak tanácsadására. Ed­dig 31.620 hold szakvélemé­nyezését készítették el. Ugyanakkor 22.149 holdon talajhasznosítási felvételezé­seket folytattak; Főként új öntözőtelepek létesítésére irányult ez a tevékenységük. Márciusban kezdődött a munka zöme, úgynevezett „talajfoltonként” 4 — 8 min­tát vettek talajtípus változá­soknak megfelelően. S bi­zony ezt a munkát jobbadán csak gyalogosan tudták vé­gezni. így azután a nyáron bármelyik távgyaloglóval felvehették a versenyt. Madarász Mihály vezető Itt a földet „darálja” Czégény József. A mezőtúri Űj Elet Tsz-ből vett talajmintát átlagolja, készíti elő a to­vábbi vizsgálatokra. A Scheibcr-féle calcinométeren szénsavas mészmeghatá- rozást végez Száméi Sándomé. befejezett: 30.000 holdon or­szágos talajtérképezést vég­zett Kocsér, Köröstetétlen, Jászkarajenő határában, to­vábbá a bajai — a nagykátai — és a ceglédi járásban. Ezeken a vidékeken is öntöz­ni akarnak a szövetkező gaz­dák, s ehhez kérték az OMI munkatársainak segítségét S míg a technikusok még javában-a határt járták, a laboratóriumban megkezdőd­tek a már beszállított talaj­minták vizsgálatai. Ebben az évben eddig 18.889 mintán 125.146 vizsgálatot végeztek. Jövőre ismét nagy munka vár rájuk: 13.000 hold gene­tikus talaj térképezését kell elkészíteniük. (Az olyan ta­laj rendszerezés, am el >11 él nem a külső talajtulajdonsá­gok alapján csoportosítják a talajokat, hanem kialakulá­suk törvényszerűségei sze­rint.) Ezekben a napokban már a „földkóstolók” befejezik a külső munkákat. Most már a laboratóriumokban mozgal­masabb az élet... készítik a szakvéleményezéseket a föl­dek javítására az OMI mun­katársai. Szöveg: Varga V. Foto: Csikós F. technikus éppen aznap fejez­te be Töjökszentmiklós ter- melőszövétkezeteinél a felvé­telezést. öntöző telepek létesí­tésére. Kovács Imre és Tí­már Mihály azonban még akkor is Kunhegyes határát járták; Madarász Mihály azonban ebben az évben egy másik jelentős munkát is Ezüstkalászos gazdatalálkozók A szolnoki járás ezüst- kalászos gazdatalálkozója után megyeszerte megren­dezték és megrendezik a já­rási, városi ezüst- és arany­kalászos képesítésű szövet­kezetiek találkozóját. Karca­gon és Kisújszálláson de­cember 10-én, Törökszent- miklóson december 12-én határozták meg további szak- képesítési programjukat a gazdatanfolyamot végzett szö­vetkezeti tagok. December 15-én Jászberényben és Kun­hegyesen tartják e rendez­vényt. Végül december 16-án a tiszafüredi járás ezüst- kalászos gazdáinak találko­zójára kerül sor. Valamennyi kalászos gaz­datalálkozón a megye neves mezőgazdasági szakemberei irtanak vitaindító előadást. Palotai Boris: t _ TELEVÍZIÓS VENDÉGEK M inap barátaimnál voltam látogatóban, ahol a háziasszony közölte velem, hogy estére televí­ziós vendégeket vár. A közlés, hogy úgy mondjam, nél­külözte az öröm hangját, amit tökéletesen megértek, mert nekem is van televízióm, s így jónéhány televí­ziós vendégre sikerült szert tennem. Merem állítani, hogy ismerem ezeknek az újtípusú vendégeknek a ter­mészetrajzát. Szerények, de határozottak, lelkesek és akadályt nem ismerők. Programjuktól nem téríti el őket senki és semmi. Legkevésbé a televíziótulajdonos más­irányú elfoglaltsága. Sajnálattal tudomásul veszik a házigazda távozását, világért se zavartassa magát, csak menjen el nyugodtan, velük igazán nem kell törődni... A televíziós vendég nem várja el a háziaktól hogy fog­lalkozzanak vele, arra sem tart igényt, hogy beállítsák a készüléket, sőt! Arra kéri a háziakat, hogy ezt bízzák csak rá. Ahogy bélép a szobába, megcsavar minden meg­csavarható gombot, felerősít és lehalkít, eloltja az egyik villanyt, meggyújtja a másikat, átszereli az égőket, a borongós félhomályban buzgólkodik tovább, mindaddig fáradhatatlanul keverve a hangokat, amíg a készülék recsegve-ropogva fejezi ki rosszallását. Ezek után az antennát veszi kezelésbe. Széthajlítja, mint egy bokrot, melyen át kell hatolnia, majd összecsukja, mint egy esernyőt, s miután megállapodik a legyezőformánál, a parkettre állítja, ahonnan rövid vendégszereplés után a televíziós készülékre kerül. Ez a lázas tevékenység mindaddig tart, amíg az alakok duplán látszanak, s dupla alakjukat tejfehér kontúr övezi, azonfelül hideg­lelősen reszketnek, mintha éreznék, mi vár még rájuk... Mindez nem lankasztja a televíziós vendég derűlátását, ellenkezőleg! Az akadályok megacélozzák erejét, ing­ujjra vetkezve birkózik a készülékkel, ügyet sem vetve A felelősség közös MEGVÁLASZTOTTA egy­séges vezetőségét a Tisza- menti Vegyiművek alap­szervezetének és az építke­zésen dolgozó vállalatok kommunistáinak kollektívá­ja. Kruzslicz József elvtárs, az építkezés pártszervezője részletesen beszámolt az üzem és az építkezés kom­munistái előtt arról, milyen célkitűzések szerint kezdték a munkát. Az azóta eltelt hónapok eredményeit így ér­zékeltette: A pártszervezetek politikai és gazdasági szer­vező munkája javult. Meg­különböztetett módon fog­lalkoztak a termelékenység emelésével. Ezzel is segítet­ték azt, hogy például a be­ruházáson dolgozó generál- kivitelező vállalat helyi fő­építésvezetősége az év első háromnegyedében a múlt évinél 9,5 százalékkal maga­sabb termelékenységi tervét is túlteljesítette 5,8 százalék­kal. Hasonlóak az eredmé­nyek a beruházáson dolgozó építő- és szerelőipari válla­latok tevékenysége nyomán is. A PÁRTSZERVEZETEK több esetben önálló napi­rendként tárgyalták a mun­ka minőségének javítását, az anyagtakarékosságot, a mű­szaki fejlesztést, a jobb mun­kaszervezést, stb. Több eset­ben tartottak kooperációs megbeszéléseket is, a kivi­telező vállalatok és a beru­házási osztály pártmegbízot- tai és műszaki vezetői kö­zött. Ilyen volt az utóbbi hetekben a szerelővállalatok képviselőivel tartott tanács­kozás az új kénsavgyár sze­relési munkálatairól. Jelen­leg is készülnek egy hason­ló megbeszélésre. Szólt a beszámoló arról a kiemelkedő teljesítményről is, amely hozzásegített ah­hoz, hogy a szuperfoszfát üzem komplex kipróbálásá­val december 6-án, 4 hónap­pal a határidő előtt már szuperfoszfátot gyártottak. Ezért a teljesítményért el­ismerés illeti a beruházáson dolgozó valamennyi építő-, szerelőipari és egyéb válla­latok munkásait, a műsza­kiakat, a termelőüzem dol­gozóit, s mindazokat, akik igyekeztek megteremteni a munka feltételeit. A VÁLLALATOK munká­jának értékelése után a be­számoló a feladatokat is megjelölte. Kimondta, hogy az építkezés és a termelés a párt, a gazdasági és tö­megszervezeti vezetőktől, munkásoktól, műszaki dol­gozóktól még fegyelmezet­tebb munkát követel. Min­denütt érvényt kell szerezni az állami, a terv-, pénzügyi és munkafegyelemnek, a tár­sadalmi tulajdon védelmé­nek, stb. Az a tény, hogy az új kénsavgyár 1962 III. negyedévében próbaüzemei, megköveteli a nagyobb erő­feszítéseket. Ennek szolgála­tába kell állítani a politikai felvilágosító munkát, javíta­ni a termelési agitációt. A beszámolót — bár az gondos munkát tükrözött — mégsem követte alapos, elemző vita. S ez nem a be­számoló tartalmának tudha­tó be. Inkább annak, hogy a választásra való készülő­dés eléggé egyoldalú volt a pártszervezetekben. Amíg a vezetők azon törték a fejü­ket, hogy miről beszéljenek Kilátásban : egy és negyedmillió A fél évtizede eredmé­nyesnek bizonyuló felvásár­lási rendszer figyelemre mél­tó kedvezményeket biztosít az árutermelésben jó ered­ményeket elérő termelőszö­vetkezeteknek. A kunszent­mártoni járás közös gazda­ságai — például — egy és negyedmillió forintos állami kedvezményben részesülnek, ha teljesítik áruértékesítési tervüket A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Termelő- szövetkezet parasztjai része­sedni kívántak ebből az ösz- szegből. Eredményeik felül­vizsgálatakor úgy találták, hogy áruértékesítési tervüket csak 70 százalékra tudják teljesíteni. A gazdák ekkor a háztájiból szerződtek majd­nem nyolcszázezer forint ér­tékű sertésre, melynek át­adásával a közös gazdaságot 126 százalékos áruértékesíté­si tervteljesítéshez segítik. A tsz számára így 83,600 fo­rintot írnak jóvá — termé­szetesen a sertések árán fe­lül. A Cibakházi Vörös Csillag Tsz-ben — úgy látszik — kevesebb volt a vállalkozó kedv. A szövetkezet vezető­sége nem szervezte meg he­lyesen a szerződéses serté­sek háztáji nevelését. Ha a háztájiból nem 722, hanem 1064 sertés kerülne az Állat­forgalmi Vállalathoz, a szö­vetkezet 128 000 forint ked­vezményben részesülhetne. a háziak fokozódó aggodalmára, akik az adásból már csak táncoló foltokat, egymásba nyilalló vonalakat lát­nak, melyet harcias pattogás, majd szikrázás kísér. A háziasszony igyekszik megfékezni az ügybuzgó vendéget, e célból feketével és süteménnyel kínálja; amit a vendég szabadkozva elfogyaszt, s utána friss erővel veti magát a készülékre. Mindezt nem mondtam ki hangosan, de barátnőm a lelkembe látott és felsóhajtott: — Hát igen... Egy ilyen televíziós műsor olyan; mint annak idején az árukapcsolás volt Ahhoz, hogy saját otthonomban végignézhessek egy műsort, el kell viselnem olyan ismerősöket, akikkel ha az utcán talál­kozom, azt mondjuk egymásnak: — Száz éve nem lát­talak! —, és rohanunk tovább abban a reményben, hogy a következő száz évet is lenyomjuk egymás nélkül. Egy „dupla vagy semmi” adásnál távoli rokonok tá­madnak fel, soha nem látott nagynénik, unokaöccsök fényképeivel tömve tele táskájukat, mellyel bizonyít­ják, hogy vérségi kapcsolat jogosítja fel őket arra; hogy karosszékemben izgulják végig a szellemi tornát. A kollégákról már nem is beszélek, akik „csak semmi cirkuszt!” kiáltással rontanak be, magukkal hozva va­csorájukat, úgyhogy nekr-m csupán borról, süteményről; gyümölcsről és feketekávéról kell gondoskodnom... A szomszédok is be-bekukkantanak, csak egy percre ter­mészetesen, ülőkéjüket félig a levegőben tartva foglal­nak helyet, ezzel is bizonyítva, hogy ittlétük ideiglenes jellegű... — Na és a technika szerelmesei? A szakértők? —- kérdeztem kajánul. — Azok, akik elmagyarázzák, leraj­zolják neked a televízió szerkezetét, lehetőleg a dráma kellős közepén, s amikor legjobban bonyolódik a kon­fliktus, a füledbe súgják, hogy hány kamerával dolgo­zott az operatőr, s legközelebb telerekordingra veszik a felvételt... — Vasárnap volt ilyen vendégem — mondta a ba­rátnőm, s az emlékezés felhője árnyékolta be arcát. — Csak magyarázott? Vagy csinált is valamit? — kérdeztem óvatosan. — Ó, igen. Rövidzárlatot. a tagság előtt, elmulasztót ták a közvetlen beszélgető seket, tanácskozásokat a párttagokkáL A TAPASZTALTAK is ar­ra utalnak; nem elég ha a tagság csak a taggyűlésen hall arról, ami ott elhang­zik. Elengedhetetlen, hogy a kommunisták már úgy in­duljanak el a taggyűlésre, hogy tudják miről lesz szó. Előre is gondolkozhassál^ mindenki azon, mit fog el­mondani, javasolni, stb. Ez az előzetes beszélgetés nem­csak a pártszervező, nem­csak a párttitkárok feladata. Nagyon sokat tehetnek ezért a bizalmiak. A jövő gyakor­lata ezt be is bizonyítja majd az üzemben, ha meg­fogadják Tóth János elv­társnak, a megyei párt vég­rehajtó bizottság tagjának azt a tanácsát, hogy a párt­csoportokkal megkülönbözte­tett módon törődjenek. Ez esetben is hasznos lett volna, ha a bizalmiak segí­tenek eloszlatni azt a téves véleményt, ami egy-két em­ber beszédéből kicsendült: „Nem tudunk itt már sem­mit mondani, mert az alap­szervezeti vezetőségválasztá- son mindent megbeszéltünk.” Ha ezt a nézetet megcáfol­ják és bebizonytíják, hogy ez a taggyűlés a termelő üzem és az építkezésen dol­gozó kommunisták legmaga­sabb fóruma, ahol közös erő­vel a legbonyolultabb kér­désekre is találhatnak meg­oldást — a párttagság már a megjelenésével is jobban kifejezi érdeklődését. Szokatlan, különös gond is felmerült ezen a taggyűlésen. Az, hogy néhány hónap óta elharapódzott a lopás, a tár­sadalmi — sőt a személyi tulajdonban lévő tárgyak (óra, szerszám, pénz, stb.) — eltulajdonítása. Különös ez azért, mert olyan emberek között fordul elő, akik má­sodik ötéves tervünk, s egy­ben országunk egyik legje­lentősebb létesítményét épí­tik. Hivatásuk, szakmájuk gyakorlásával a jövőben jár­nak. Magánéletüket pedig a múlt egyik átkos vonása nyomja. S ha ezen a tag gyűlésen kicsit is követke­zetesebbek lettek volna a kommunisták, megszabadul­hatnának e nyomasztó kel- iemetlenségtőL A DOLGOZOK között nem lehet két-három embernél több, akik ezt a nyugtalan ságot okozzák. De ennyien is előidézik, azt, hogy az óriási gazdasági és politika: feladatok helyett heteken ál ez foglalkoztatja elsősorban a dolgozókat. Nagyobb kö vetkezetességgel, összefogás - sál, több felelősségvállalássá segíthetnének a kommunis ták. Azzal, hogy bátran meg­mondaná az, aki megtudja ki szedi le a gépekről a rögzítőszíjakat; azzal, hogv nem hagyják annyiban, h? valakinek elveszett az órá­ja, pénze, s azzal, hogy a felsőbb szervek közbeavat­kozását csak végső soron ké­rik. Elsősorban maguk de­rítsék fel, kik azok, akik megcsúfolják a közösséget, s vessék ki maguk közül az emberi közösségbe alkalmat­lanokat. Így lenne legjobb, mert a felelősség ezért is és az egész üzem jövőjéért is kö­zös. A kommunistáké, s mindazoké a derék párton- kívülieké, akikkel együtt örülnek a sikereknek, s együtt töprengenek a gon­dok miatt. Az utóbbi fontos kérdés ugyan, mégis csak apró rész­lete ennek a nagy, s óriásivá épülő üzem életének. A leg­nagyobb feladat a pártszer vezetnek adott útmutatás, a segítség felajánlása lett vol­na. S ezt ez alkalommal nerr kapta meg az újonnan vá tasztott vezetőség. Amit most elmulasztottak a közeljövőben a taggyűlé­sek közötti időben is megad­hatják. Borsi Eszter a mezőtúri „fótdkástdák"

Next

/
Oldalképek
Tartalom