Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-13 / 293. szám
1961. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Asszonyok — a technika századában Birtokbavétel előtt Szombat este || mmmm avatják Tiszarof- fon az új kultúr- ' ' otthont. A modern épületben 200 személyes színházterem, — könyvtár és olvasóterem várja a kultúrát szerető roffiakat. A kul- túrházat községfejlesztési alapból egymillió forintos költséggel létesítették, berendezér sét a megyei tanácstól kapták. «pF . < Javul az ellátás finomabb szintétikus mosóporokból Péntek este Szolnokon a Magyar—Szovjet Baráti Tár-1 saság klubhelyiségében már I jóval hat óra előtt gyülekeztek a városi nőtanács vezetői, s fogadták a műszaki értelmiségi nők baráti találkozójára érkezőket Kozma Sán- domé, Mészáros Istvánná, Pásztor Józsefné, özv. Tenyeri Jánosné, Kurucz Józsefné, Nagy Ferencné és Szép Istvánné örömmel nyugtázhatta, hogy hívó szavukra szép számban megjelentek a műszaki értelmiségi dolgozók feleségei, s azok a fiatalasszonyok, lányok, akik az üzemekben, vállalatoknál mérnökként technikusként dolgoznak. A nőtanács vendégeit Kozma Sándomé, a városi nőtanács elnöke köszöntötte, ö .smertette azt is, milyen céllal rendezték meg ezt a találkozót Értelemre és érzelemre ható szavakkal ecsetelte, miként segíthetik az asszonyok, a lányok, hogy a rohamosan fejlődő technika a pusztítás helyett az emberi munka megkönnyítését az élet ’ megszépítését, az emberiség boldogulását szolgálja. Arra kérte a jelenlévőket, hogy munkahelyükön, ismerőseik körében segítsenek megteremteni a bizakodást: a béke erői olyan nagyok, hogy feltartóztathatják a háború pusztító erőit. Kérte, hogy a hivó szóra máskor is jöjjenek el. A nőtanács vezetői, aktívái barátsággal várják az asz- szonyokat, hogy megvitassák közös dolgaikat A rövid, de nagy tetszéssel fogadott bevezető után megkezdődött az asszonyok között az ismerkedés, beszélgetés. Az egyik asztalnál barátság szövődött a két fiatal vegyésztechnikus, Szmida Lajosné és Szép Kis Attiláné között Szmidáné a bútorgyárban dolgozik, Szép Kisné pedig a papírgyár--laboratóriumának vezetője. Megegyeztek abban, hogy munka köz. ben segítséget nyújtanak egy- 1 másnak. Polyik Gyuláné, a ; bútorgyár főtechnológusának felesége és Tarjányi József né, az Autóközlekedési Vállalat dolgozója is megtalálta a közös beszédtémát, hiszen mindketten édesanyák. Öz Klárival és Bálint Erzsivel, a Megyei Tervező Iroda technikusaival az újonnan épült lakásokról beszélgettek az asszonyok. Volt aki bírálta az új lakások méreteit, amelyekben gondot okoz például a hálószobabútor elhelyezése. Hasznos, érdekes volt ez a baráti találkozó, a résztvevők, s a „házigazdák” is sok tapasztalattal gazdagodtak. N. K. É DOLGOK A VILÁG legnagyobb MESTERSÉGES GYÖNGYE A japán Takashima gyöngyhalász társaság kitenyésztette a világ legnagyobb mesterséges gyöngyét. A „Déli Tengerek Gyöngye” nevű példány színe nem teljesen tiszta, fehérsége rózsaszínbe hajlik és ezért csupán hétezer dollárt ér. Ha teljesen fehér volna, 20 000 dollár lenne az értéke. MILYEN VOLT SZŐKESÉGE? Minden harmadik amerikai nő szőkére, vörösre vagy más divatos színre festeti a haját. Az amerikai nők évente 55 millió dollárt fordítanak erre a célra. SZÉPÍTŐ SZEREK TOJÁSHÉJBÓL Az angol tojáspor-gyárakban eddig hetenként 150 tonna tojáshéjat kidobtak. Ezentúl ez az anyag sem megy veszendőbe: rájöttek, hogy a rendkívül finomra őrölt tojáshéj igen hatásos különféle kozmetikai készítménvplrhpn Nincs idejük a súlyos betegek kezelésére Stockholmban néhány tragikus haláleset nyomán a közönség figyelme néhány nagy kórház súlyos mulasztásaira irányult. Vizsgálatot rendeltek el, melynek eredményeképpen kiderült, hogy a kórházakban olyan képtelen állapotok uralkodnak, hogy még a legsötétebb becsléseken is túltesznek. A felháborodott közvélemény nyomására a stockholmi orvosigazgatóság kénytelen volt nyilvánosságra hozni egy jelentést, amelyet orvosok készítettek Lund egyetemi város kórházáról. Lund- ban az orvos- és ápolónőhiány következtében súlyosan beteg, eszméletlen betegeknek is megtagadták a kórházi felvételt. Hosszú várakozási listát készítenek azokról, akik felvételre várnak és az elmúlt években 41 beteg halt meg, még mielőtt sor került volna a kórházi felvételére A vizsgálat nyomán lelepleztek olyan eseteket, amelyekben munkások igen súlyos végtagfájdalmakkal kénytelenek voltak évekig betegen dolgozni csak azért, mert nem kerülhettek olyan orvos elé, aki betegállományba helyezhette volna őket. Mivel ilyenformán nem kaptak táppénzt, nem ritkán szinte rokkant állapotban voltak kénytelenek tovább dolgozni, hogy eltarthassák családjukat. A magánklinikák, vagy szakorvosok Svédországban olyan költségesek, hogy a munkások képtelenek előteremteni a kezeléshez szükséges összegeket. Svédország területén számos kórházban például még röntgen átvilágítás előtt követelik a vizsgálat díjának azonnali lefizetését. Svédországban nagy az or- voshióny; ez is egyik oka a jelenlegi képtelen egészségügyi állapotoknak. Az Élelmezésügyi Minisztériumban most tárgyalják az iparigazgatóságok jövő évi tervjavaslatait, hogy az üzemek már a terv főbb adatainak ismeretében kezdhessék meg a munkát az új esztendőben. A növényolaj- és háztartásvegyipari igazgatóság tervének összeállításánál azt tekintették legfontosabbnak, hogy egyenletes, jó ellátást tudjanak biztosítani a már ismert és megkedvelt termékekből és új cikkekkel is bővítsék a választékot, összeségében az ideinél mintegy 10 százalékkal több szintetikus mosóport gyártanak majd 1962-ben. Ez a mintegy 800 tonna többlet főleg azt a célt szolgálja, hogy jövőre már átmenetileg se legyen hiánycikk például a finomabb ruhaneműek mosására alkalmas Ideál, Hadion és Tisztaság mosópor. A háziasszonyok otthoni munkájukat is korszerűsítik. Erre utal, hogy a szintetikus mosószerek térhódításával egyidőben csökken a mosószappan iránti kereslet., 1955-ben még 19 000 tonna szappant gyártottak, 1962- re pedig csak 16 500 tonnát kért a kereskedelem. Növekszik viszont a pipere- szappan forgalma. A termelés 5 százalékos növelése azt jelenti, hogy jövőre már 65 deka pipereszappan jut az ország minden egyes lakosára. A háztartási tisztítószerek termelésének mintegy 7 százalékos növelését tervezik. Ez az Ideinél még jobb ellátást biztosít majd. Nem lesz hiány például express kárpittisztító folyadékból és biztonságosabban kielégítik az igényeket a tükör elnevezésű ablaktisztítóból is. ....... ...... Néhány újfajta tisztítószerrel könnyítik a „második műszakit. Boltokba kerül az új, zsíralkoholtartalmú padlófelmosó, és ehhez kapcsolódóan a lakkszerű, folyékony padlófényesítő. Bővül a mosogatószerek választéka, A poralakú Ultrán és Tip-en kívül forgalomba kerül a La- vol elnevezésű folyékony mosogatószer is. Kísérleteznek a gyárak egy nem éppen háztartási tisztítószer, az autópolitúr előállításával is. A terv szerint 8 százalékkal növekszik a kozmetikai szerek termelése. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy jövőre még átmeneti hiány se legyen a tubusos cikkekből. Több új cikk bevezetését tervezik. Ezek közül említésre méltó a Biovit bőrtápláló krém, az Exotic szeplő elleni krém, és a napfény nélkül barnító szer. Ezt a legutóbbit, már a mostani téli szezonban . kipróbálhat-, ják majd az érdeklődők. — (MTI). Esetünk a „román“ lányokkal HÁRMAN ültünk a kisvendéglő asztalánál, mindannvítin facér férjek, amikor két éjfekete hajú lány érkezett a diszkrét világitású étterembe. Hosszú fürtjeik 16- farokszerűen libegtek le lapockájukig, mindaddig, míg leülés Után a homlokukon feszülő széles, színes szalaggal szét- terülőre nem szabályozták — nagy fej- rázás közepette. Hegyesorrú, kefét régen látott strapacipőjük arról árulkodott, hogy hosszú út állhat mögöttük. Motoron, vagy autón — ülésbe merevedett tagjaikat lazító mozgásokkal frissítették. Míg találgattuk, miféle turisták lehetnek, lecsapott rájuk „Taszi”, a „Kispipa” roppant nagyhasú pincére, s kövér hangon, rekedten kérdezte: „Mi tetszik?" — Mi nem mágyár... Enni kérünk válámi — veregette szép mosolygós száját az egyik turistalány. — Na, tessékl — támaszkodott asztaluk sarkára a behemót pincér és méltatlankodva pillantott ránk a. szomszéd asztalhoz. — Nem magyarok, ráadásul záróra előtt tíz perccel akarnak vacsorázni. Kérdezzék már meg, mit ennének? Mert csak cigánypecsenye van. Elővette zsebóráját. — Már csak kilenc perc — kattintottá be szemtelenül szinte a hölgyek orra előtt a fedelét. Hogy mentsük i helyzetet, beavatkoztunk. A zenetanár az orvost lökdöste, aki barátságosan át is szólt a közelebb ülő lánynak. —- Sprechen sie Deutsch? — Ja, ja — felelt örömmel mind a kettő, mire megkezdődött a tolmácsolás. Minthogy azonban németül sehogysem sikerült körülírni a cigánypecsenyét, a nők viszont valami „magyarosat” kértek, a zenetanár merészen és előkelőén olaszra váltotta a szót. A lányokon nem fogott ki, sőt örültek a nyelv-változásnak, mert olaszul ők is jobban beszéltek. így aztán perceken belül megérkezett a cigánypecsenye, mivel jóindulatúan megmagyaráztuk, hogy ennél magyarosabb már nincs, mert későn van. Mindezek után itt volt az ileje n kommersz kérdésnek: — Honnan jöttek? Ha ettünk volna, bizonyára torkunkon akad a falat, olyan maaátóiértetődően közölték egy korty fekete, s egy villára való cigánypecsenye között: — Kanadából. TÖMÖREN közölték, hogy már három esztendeje járják a világot, studen- tek, azaz diákok, mennek Bukarestbe és hogy a papa, mama román. Kicsit furcsállotiuk ugyan öltözéküket, de — fiatalság bolondság! — ütöttük el öreges rigolyánkat, inkább irigykedve néztük őket, mai fiatalokat, akik Tuniszt, Marokkót, Egyiptomot, Angliát, Francia-, Olasz- és Németországot bejárták Kanada után és most hazatérnek. Miután kiderült, hogy autóval jöttek a műemlékeiről híres, szép városkába és szállásuk már biztosított a szállodában, a zenetanárnak támadt az az ötlete, hogy hívjuk meg a román kislányokat közös barátunkhoz, a könyvtároshoz. A lányok tudniillik megmondták, hogy műtörténészek. A tervből valóság lett. Szívesen ráálltak a diáklányok, csak előbb vissza kellett őket kísérni a hotelba. Erre a zenetanár vállalkozott, mint aki perfekt nyelven tud velük szót érteni. Teával, süteménnyel vártuk őket és dagadoztunk a büszkeségtől, mikor őszinte elragadtatással csapták össze kezüket a barátunk kép- és szoborgyűjteménye, Ízléses kerámiái, érmei láttán. ízlelgették, eszükbe vésték a Derkovits, Szőnyi, Czó- bel neveket, elemezgették Csorba Géza Ady-portréját. A doktor közvetíteni próbált németül, de a festészettel még any- nyira sem boldogult, mint a vacsorával, így a zenetanár lett az est olasz nyelvű tolmács hőse. Egy váratlan témafordításnál azonban nagyot néztünk. Rájöttünk, hogy félreértettük a hevenyészett vendéglői ismerkedést. Nem románok ők, hanem hamisítatlan kanadaiak. A szüleik kerültek ki régen Romániából. No, pislogtunk is egymásra a teáscsésze karimája fölött. Eszünkbe jutott „Taszi”, a pincér, a vacsora körüli huzavona. Ez aztán kapóra jött a lányoknak, ha pont a negatívumokat gyűjtik, összebeszélés nélkül is iparkodtunk egymást felülmúló udvariassággal feledtetni a „kis- pipai” kényelmetlen perceket, „Taszi” modortalanságát. Egymás után raktuk a pompás zenegépre a 7emezeket, Bartókot, Debussyt, Csajkovszkijt, Ravelt, Kodályt* ahogy éppen a hangulat■ kívánta. Bartókra, Csajkovszkijra ráismertek a lányok, Kodálynál külön odafigyeltek, s mondták, hogy „folklór”. Kedveskedni akartak ók is tájékozottságukkal és gyorsan megemlítették, hogy a kanadai rádióban sokszor hallanak egy szép magyar népdalt. Mivel a szövegét nem tudták, egyikük dúdolni kezdte: „Szomorú vasárnap, száz fehér virággal.. Erre aztán villámsebesen kaptuk fel valamennyien a teáscsészét, bár már üresen állt előttünk. így mégis alkalom adódott egy kis elterelő tevés- vevésre. Nem mertünk nevetni, mert öfc igazán nem tehetnek a kanadai rádió zenei stúdiójának népzenei tájékozottságáról. Beszélgettünk, a nemzetközi szabályoknak megfelelően mulattattuk a hölgyeket, míg érdekes fordulatot nem vett a társalgás. — Maga miért kommunista? — kérdezte a beszédesebb lány a házigazdát. Arról volt szó előzőleg, hogy a könyvtáros elvtárs a harmincas években pár évet Algírban dolgozott, mint fényképészsegéd, s már akkor belépett á pártba-. Franciául érdeklődött a hölgy, de csak olaszra kellett váltani a szót, hogy érthetően lehessen válaszolni a kategórikus kérdésre. BARÁTUNK szemléletesen beszélt a hárommillió koldus Magyarországáról, az Eszterházyakról, Zichyekröl, s a többi feudális nagybirtokosról, a gyárosokról, akik nyúzták a népet. Szólt a fasizmusról is, mire a közvetlenebb diáklány megjegyezte, hogy a második világháború alatt még kislány volt, de emlékszik rá, hogy ott, Kanadában őt is félrelökték egyszer: „Kotród), te zsidó!” Ugyanakkor a tények seregét sorakoztatta fel az elvtárs arról, mit változott nálunk a világ negyvenöt óta. — A, ez propaganda! — szólt nagy- komolyan a hallgatag másik lány. —* Ugyanúgy propaganda, mint ahogy Egyiptomban mindén propaganda. Mi tudjuk, hogy önöknél nincsen szabadság. Nem mernek beszélni, mert mindenkire rendőr figyel. Kezdtünk mi is elkomolyodni. Ennek fele sem tréfa. Nagyon is tervszerű a két lány puhatolózása. Hát ha kihívtatok bennünket, tessék! — Ha az propaganda, hogy nálunk nincs munkanélküli, akkor örülünk neki — kezdtük. A zenetanár a kislánya fényképét mutatta, aki hárfamüv észnek készül, tandíjmentesen r Zeneművészetin és alig fizet valamit a 'zollégiumért. Az orvos csak úgy géppuskázott az orvosi ellátottságra vonatkozó adatok regimentjével, bizonyítva, hogy messze lepipáltuk a leggazdagabb kapitalista országokat ú ezen a téren. — Nálunk nem úgy értelmezik « szabadságot, hogy szabad például a négereket szurokba mártva elégetni, mint ott, a hires Újvilágban — mondta másikunk. — Mi nem gyilkoljuk a népeket, mint a franciák Algériát, a belgák, nemzetközi kapitalista bérencek Kongót, nem szervezünk intervenciót kis államok edlen, mini a hatalmas Amerikai Egyesült Államok a kis Kuba ellen — folytattuk a vitát, melynek végén sok-sok előítélet felszámolása után ők is egyetértettek velünk abban, hogy háború nélkül kell tisztázni az égető nemzetközi kérdéseket. Vidám. volt a hangulat, mikor tréfásan feltettük a kérdést: — Úgy tapasztalták-e, hogy nem mertünk beszélni bármilyen kényes problémáról? Nevetve bizonygatták, hogy kellemesen érezték magukat és nem is gondolták volna azok után, ahogyan odahaza hallottak rólunk. Mindennek ellenére aggódó képpel lestek végig a folyóparti sétányon, mikar a zenetanár kíséretében visszaindultak a szállodába, Jó tizenegy felé járt, s bevallották, hogy a „Polizei”-t figyelik Hiába is mondjuk, otthon megmondták.: MEGNYUGTATTUK őket és nag< kacagás közben útjukra engedtük hármó jukat. A zenetanárt még visszavártuk. — Képzeljétek, mi történt! — toppan be nevetve és egyszuszra elmesélte. — Közeledtünk a szállodához és mit a< isten? Az úttest közepén már várt rán ■ egy rendőr. Az élénkebb kislány reszketv< kapaszkodott a karomba, a másik me<, öbelé. Odaértünk. A rendőr egyenesen ne kém teszi fel a kérdést: — Melyik közülük az Anna? Mutatom, s kérdezem, mit kíván tőlük — Kérem, mondja meg a hölgyeknek elnézésüket kérjük. Most tudtam meg hogy övéké ez az autó — mutatott a hotel egyik beszögellésébe tolt piros kis kocsira. — Azonnal intézkedem, hogy a szálloda garázsában kapjon helyet az autó. Igaz, itt nagy az idegenforgalom, de az övéké sem maradhat az Utcán szégyen szemre... — Mikor előadóm a lányoknak, miről van szó, szinte hebegve mondtak köszönetét és nem győzték igazgatni hosszú fekete hajukat, míg a rendőr fessen, mosolyogva tisztelgett nekik Kozák Gábor
