Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-13 / 293. szám

1961. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tervez a láthatatlan ember HAJDÚ FERI BÁCSI KÉT KEZEM ujjai keve­sek lennének összeszámlálni, hányszor kerestem hiába. A határt járta mindétig. Emiatt neveztem el láthatatlan em­bernek. A rákóczifalvai II. Rákóczi Ferenc Tsz paraszt­jai — persze — joggal csó­válhatják fejüket e fajta megokolás hallatán, hiszen ok a nap minden órájában találkozhatnak szövetkeze­tük íőagronómusával, Hajdú Ferenccel. Hajdú elvtárs tizenegy év vei ezelőtt lett a szocialista mezőgazdaság munkása. — Legtöbb évet a Palotási Ál lami Gazdaságban töltött el; onnan került e tsz-be a 3004-es rendelet jóvoltából. A majdnem tucatnyi, fele­lősségteljes munkában eltöl­tött esztendő megszürkítette fekete haját, — ám tiszta kék szeme ragyogását talán még fénylőbbé tette. Hajdú Ferenc szobájában feltűnik nekem a barométer. Több a szobadísznél — meg­tudtam — éppoly fontos használati tárgy, mint a jegyzetfüzet, a gyakran'for­gatott szakirodalom. Regge­lenként rápillant a légsúly- mérőre — s annak állása* szerint szabja meg a napi munkát. Apróság? Az. De ré­sze a főagronómus pontossá­gának, hivatásszeretetének. Mindez Hajdú elvtárs aka­rata ellenére látott napvilá­got. A megbecsült tsz-elnök jobbkeze magáról kényszere­detten. ám készséggel szól a szövetkezetét még erősebbé tenni hivatott terveiről. — A szívekben már fel­számoltuk a múltat, a földe­ken még nem, — úgymond. — Közös birtokunk egyik legsürgetőbb feladata a táb- lásítás. Végleg el kell tüntet- nük a hajdani, hosszú—kes­keny kisparaszti parcellák nyomát; 100—110 holdas, — megközelítő négyzetalakú táblákat kívánatos kialakíta­nunk. Területünkön ma még sok az eltakarítani való. Ren­deznünk kell a régi Gorovi- kastély környékét, elhorda­nunk a romokat, betemet­nünk a gödröket. És — bár ez sokaknak fáj — jónéhány gyümölcsfára is fejszét kell fognunk... _ ? — KILENCVEN holdra te­hető mai gyümölcsösünk, — száznál több tagban. E pará­nyi szórvány-gyümölcsösök legtöbbjében négy-ötfajta a fa. Lehet ilyen körülmények között szó nagyüzemi műve­lésről, megőrzésről? — Aligha. — Ezért szeretnénk hatvan holdas, korszerűen telepített, gyorsan termő gyümölcsöst létesíteni. Arra a termő-orsó- íves eljárásra gondolok, me­lyet Alcsi táján, az állami gazdaságban láthatni. — Mintha a tsz gyümölcs­faiskolájáról is hallottunk volna... — Ej, semmi sem marad titokban... Nos, faiskolánk ma három, egyenként hét holdas tagban fekszik. Szőke József gazdatársam is úgy véli, hogy helyesebb lesz a kövesút mentén hatvan hol­das faiskolát teremtenünk, Ügy számoljuk, ez az elgon­dolás három év alatt ésszel szorgalommal megvalósítha­tó. Az első szakaszt hatvan centiméteres mélyítőszántás­sal, szerves- és műtrágyázás­sal már előkészítettük. HAJDÚ Ferenc némely te­kintetben még a második öt­éves tervnél is merészebb célt tűzött maga s a szövet­kezet elé. Nem öt, de két év alatt kívánja az ez évihez képest negyven százalékkal növelni a búza átlagtermé­sét. (Az idei eredmény inten­zív fajtákból 17 métermázsa volt holdanként.) Az ez évi holdanként! 16 métermázsás (májusi morzsolt) kukorica- termési átlagot pedig három év alatt ötven százalékkal óhajtja javítani. — Megyénk s fgy szövet­kezetünk számára is fontos feladat több hús előállítása, — folytatta Hajdú elvtárs. — Ma még sem férőhely, sem takarmány dolgában nem ál­lunk úgy, hogy az állomány növelésével gondolhatnánk e cél elérésére. Helyette minő­ségi fejlesztést kell végre­hajtanunk. Fehér hússertés kocáinkat berkshire apaálla­tokkal kívánjuk „házasíta­ni”. Ez a keresztezés a sza- poraságot nem befolyásolja kedvezőtlenül; — az utódok azonban a fajtatiszta egye- deknél sokkal ellenállóbbak a fertőző gyomor- és béígyul- ladással szemben: További dédelgetett elgondolásunk: kifogástalan mangalicatör­zset kialakítani tenyészsül- dők előállítására. ÍGY TERVEZ tapasztalt gazdatársai meghallgatásával a láthatatlan ember. Kétel- kedne-e valaki, hogy tervei maholnap nagyonis látható eredményekkel erősítik a II. Rákóczi Ferenc Tsz-t? — b. z. — Világméretekben is kiemelkedő műszaki színvonalra fejlesztenek több vidéki vágóhidat A második ötéves terv többek között meghatározza a vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek korszerűsítésének irányát és ütemét is. Ebben a munkában abból indulnak ki, hogy az országos átlagban az 1960-as évi 45,2-ről az ötéves terv végére 53,3 kilóra kell növekednie az egy főre jutó húsfogyasztásnak. A belke­reskedelemben eladásra ke­rülő hús- és húskészítmény mennyisége 33, a szalámié 44. a gyulai száraz kolbászé pe­dig 94 százalékkal növekszik a második ötéves tervben. Ezt a növekedést főleg gépe­sítéssel, az üzemek korszerű­sítésével kell biztosítania a húsiparnak úgy, hogy a ter­melésnövekedés 70 százalékát a termelékenység adja. Ennek megvannak a felté­telei. Az elmúlt években húsipari szakemberek a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium általános gépipari igazgató­ságával együtt kialakították a húsipari gépgyártást A gépek lehetővé teszik a húsipar jelentős fejlesztését. A szegedi és a debreceni vá­góhidat olyan univerzális, kombinált üzemmé alakítják, ahol mozgó függőpályán, a világhírűvé vált gyöngyösi vágóhídhoz hasonlóan, egy csarnokban vághatnak min­denféle állatot. Nagyarányú felújítást végeznek a békés­csabai, a kaposvári és a pá­pai vágóhídon, illetve húsfel­Mennyi hideget fog fel a hótaharó Vass István, az elveszett traktoros Tűvé tettem érte a nagy törökszentmiklósi határt. A gépállomáson az Alkotmány Tsz brigádtanyájára irányí­tottak. Az Alkotmány Tsz- ből átküldték egy másik bri­gádszállásra, s erről a bri­gádszállásról a mezőtúri út mentére, a Szenttamási Ál­lami Gazdaság közelébe. — Megtalálja az elvtárs, kék Belorusszal szánt. Tényleg láttam a kék Be­loruszt. Hosszú fordulón egyenletes sebességgel járt a barázdában, s a traktor nyergéből kitetszett Vass István alakja is. Megközelí­teni nem tudtam. Az őszi szántáson átkelni lehetetlen­ség cipőben. Vass István traktorost meg­találtam, s mégsem találkoz­tam vele. Le is mondtam, hogy Írjak róla. A véletlen azonban segített. Várszegi elvtárssal, a gépállomás igaz­gatójával futottam össze. Várszegi elvtárs kedveli Vass Istvánt. Sokszor felke­resi és szívesen vált vele szót. Talán mert szimpatiku- sabb, mint a gépállomás töb­bi tíz brigádjának bárme­lyik traktorosa? Nem erről van szó. Vass Istvánban a munka a megnye­rő. Ezért szeretik a gépállo­máson, s az Alkotmány Ter­melőszövetkezetben. Mert amit Vass István csi­nál... Vass István neve akkor tűnt fel a megyében, ami­kor az őszi gabonavetés sür­gőssé lett. A traktoros be­csületet azzal mérték néhány hónappal ezelőtt, hány hol­don került már földbe a gabona a traktoros jóvoltá­ból. Nos, Vass Istvánnak nincs oka becsületét félteni. Teljesítménye igencsak me­gyei rekord, s az országban is keresni kell párját. Leírom betűvel (ezerkét­száz), leírom számmal (1200) holdat vetett el Vass István. Nem olyan régen még kér­kedve beszélhetett arról a parasztember, ha egy őszön 25 hold gabonát elvetett. Erre, a törökszentmiklósi traktoros teljesítményére nem is volt még példa. Az Al­kotmány Termelőszövetke­zet őszi vetése lényegében Vass István munkája. Rendkívüli ember Vass István? Egyáltalán nem. A har­mincnyolc évéből tíz évet töltött traktoron, de a gé­pet úgy szereti, hogy annál jobban már talán két fiát és családját legfeljebb. A munkát megkezdi reggel, s folytatja éjszaka lámpafény­nél. Az öccséből is trakto­rost nevelt, s a gépen az öccse váltja, így a Vass trak­toroscsalád kék Belorusszá legfeljebb téli javításra áll le, azontúl szinte éjjel-nap­pal egyfolytában dolgozik. Kiemelkedő munkája ju­talmául külföldre küldte a gépállomási kollektíva. Ti­zenkét napot töltött a Német Demokratikus Köztársaság­ban a gépállomás költségén. Ahogy hazajött, pihent egyet, legjobb barátainak el­mesélte élményét, s aztán gépre ült, ekére váltott. Több mint ezer hold vár még szántásra a törökszentmik­lósi körzetben. Ha mindenki annyit felszánt belőle, mint Vass István, akkor tavaszra nem marad szántanivaló. B. I». Érdekes vizsgálat eredmé­nyeiről számolt be a kecske­méti Agrometeorológiai Ob­szervatórium három kutató­ja, Kozma Ferenc, Stollár András és Szilágyi Tibor. Megvizsgálták a hótakaró hőszigetelőképességét, illetve alatta és felette különböző szinteken. Vizsgálataikhoz magyar műszert, a „2th ter- misztort” használták, egy üvegbúrával védett, gombos- tűfejnyi félvezetőt, amelynek elektromos ellenállása a hő­mérséklettől függően válto­zik. Ez a „hőmérő” az egész vizsgálat alatt egy helyben maradt, és távolból, a környe­zet bolygatása nélkül, az el­lenállás változásain keresztül rögzítették a hőmérséklet in­gadozását. A mérések számszerűen bi­zonyították be a hó nagy hő­szigetelő képességét. Az egyik esetben például fagymentes talajra 16 centiméteres hóré­teg hullott, s utána napokra fagypont alá szállt a hőmér­séklet. A talajnak azokon a részein, ahonnan ellenőrzés céljából eltakarították a ha­vat, öt nap alatt már 30 centi­méter mélyen hatolt le a mí­nusz 1,4 Celsius-fokig terjedő fagy, míg a hótakaró alatt csupán 2 centiméter mélysé- csaknem mínusz 22 fok volt gig találtak fagypont alatti talajhőmérsékletet. Két nap­pal utóbb, éjfél után 1 óra­kor, a hó felszínén mínusz 29,2 fokot mértek, ugyanak­kor a már 18 centiméteres hótakaró alatt a talajfelszí­nen még mindig csak mínusz 4,5 fok volt a hideg. Nagy különbségek mutat­koztak a hőmérséklet ingado­zásában is. Míg a hófelszínen a mínusz 29,2 fokról 12 óra alatt mínusz 7,3 fokra, tehát 21,9 fokkal emelkedett a hő­mérséklet, a hótakaró alatt, a talajfelszínen a hőingadozás mindössze 2,3 fok volt. Más alkalommal a mínusz 20 fok körüli hőmérsékletű levegő alatt a hóréteg tetején p hideg, s a hó alatt a talaj- felszínen már csak mínusz 4, 20 centiméteres mélységben pedig csupán mínusz 1 fokot mértek, míg közvetlen közel­ben, a hótakarótól megtisztí­tott területen, a talajfelszínen mínusz 15, 20 centiméteres mélységben pedig csaknem mínusz 6 fokot mutatott a „hőmérő”. A mérések tehát igazolták, hogy a hótakaró kitűnő hőszi­getelő, de ugyanakkor bebi- bizonyosodott az is, hogy — amit csak az érdekesség ked­véért vizsgáltak — kétrétegű műanyag-lepedővel még a hótakarónál is jobban, meg lehet védeni a talajt a fagy­tól. (MTI) . Az erdészet új élüzemei dolgozó üzemekben is. Eze­ket az üzemeket a legkorsze­rűbb technológiai berendezé­sekkel szerelik fel. A műszaki színvonal növe­lése teszi lehetővé, hogy az idei 400 vagon helyett 1965- ben már kétezer vagon előre­csomagolt zsírt kapjon a ke­reskedelem, amely az egész zsírmennyiségnek körülbelül a felét jelenti. Mintegy ti­zenötszörösére növekszik a már ismert csomagolt húské­szítmények, .a felvágott, a virsli, a debreceni, a fehér sonka és más áruk mennyisé­ge is. A legnagyobb szabású változásnak tekinthető, hogy az ötéves tervben fokozatosan leveszik a kereskedelem vál- Iairól a nagy megterhelést okozó félsertés és negyed marha bontást, először azo­kon a helyeken, ahol a vágó­híd mellett hűtőház is van, így elsősorban Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon. (MTI) Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság kollégiuma a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben az 1960—1961- es gazdasági év eredményei alapján odaítélte az élüzem kitüntetést. A Kisalföldi és a Mecseki Erdőgazdaság, valamint az Erdei Melléktermék Vál­lalat élüzem-címet, vándor­zászlót és oklevelet kapott, a Kiskunsági és a Keletbük­ki Erdőgazdaságot, továbbá a soproni Tanulmányi Erdő­gazdaságot élüzem címmel és oklevéllel jutalmazták. (MTI) ígéret Kunmadarasról Tegnap este néhány perc­cel lapzárta előtt kaptuk Molnár János elvtárs, a Kunmadarasi Gépállomás igazgatója táviratát. ,A Kunmadarasi Gépállomás traktorosai a gépállomás körze­téhez tartozó tizenkét termelő­szövetkezetnél az összes őszi mélyszántást december 17-ro be­fejezik. Jelenleg a mélyszántás­ban dolgozó hatvanöt erőgép há­rom műszakban üzemel, a har­madik műszakot a műhelydol- gazók, szerelők, gépkocsivezetők látják el. Megfogadták: Egyetlen hold szántatlan terület sem ma­radhat tavaszra!’’ örömmel adunk hírt a kunmadarasiak lelkes igye­kezetéről. — Bízunk abban, hogy még az időjárás sem fordul ellenükre nemes cél­kitűzésük elérésében. Minden nap új gondot hoz A pártmunka más fel­adataira is így készül Földi elvtárs, s a párttagokat Is így neveli. Az alapszervezet­ben mindenkinek van dolga, megbízatása. Ha más nem, az, hogy a taggyűlésekre meghívják egymást, a ren­dezvényekről értesítsék a hallgatókat. Van mindig ten­nivaló. Az idén minden gaz­dasági munkával időben vé­geztek. De, tavasztól őszig talán három vasárnapon sem pihentek. S ezt is meg kel­lett előre beszélni a tagság­gal. S ki kezdeményezhette volna más, ha nem az alap­szervezet harminc kommu­nistája? Sőt a családtagok­kal is beszélgettek, s a két­száz szövetkezeti gazda mel­lett háromszáz családtag se­rénykedett egész éven át a határban. Mindig adódik olyan mun­ka is, amire nem számíthat előre a párttitkár sem. A napokban három fiatal ke­reste fel Földi elvtársat. Azt kérték, engedje el őket a szövetkezettől a fővárosba dolgozni. Míg beszélgettek, másik három fiatal is beko­pogott: — Titkár elvtárs —mond­ták —, igaz, hogy mi szök tünk a tsz-ből, nem szól­tunk, amikor elmentünk. De ha most visszafogadnak ben­nünket... Falusiak vagyunk mi, nem szokjuk meg a nagyvárost... így is alakul néha a hely­zet. De egyforma két nap sem lehet. Mindegyik új, meg új gondot hoz, amire új és új választ kell adni. S ő választ ad mindig, leg­jobb belátása szerint... BORSI ESZTER tottak volna, kitört az ellen­forradalom. Száz közül né- hányan maradtak, akik nem inogtak meg sem elveikben, sem tetteikben. 1958-ban új elnököt választottak. Akkor ők ket­ten, Földi Kálmán és Ko­vács Béla, az új elnök meg­fogadták, talpra állítják a szövetkezetei. A következő évben legyűrték a rengeteg hiteltartozást, s a másik év márciusában megkezdték az előlegfizetést 6 forintjával. Azóta nem volt hónap, ami­kor ne fizettek volna leg­alább 8 forintot egy mun­kaegységre, vagy ne osztot­tak volna valamit termé­szetben. Telne ma már 10 forintjával is, de nem akar­ják előre megenni a holna­pot. És mit változott azóta a község élete? Alsó-Szászbe- reken, ahol eddig soha nem tudtak előadásokat tartani, most rendszeresen megren­dezik az ismeretterjesztő elő­adásokat. Az első alkalom­mal harmincán, másodszor kilencvenen, harmadszor pe­dig még ennél is többen jöt­tek össze. Földi elvtárs vi­gyáz legjobban arra, hogy az előadásokat ő se, más se vegye könnyen. Azt tartja, hogy mindig, mindenki olyan gondosan készüljön, mintha most tartaná élete első elő­adását. Meglepődött, kicsi) meg is szeppent. Egy új he­lyet megszokni? Egy jó mun­kakört felcserélni teljesen újjal, nehezebbel?... Üjra csinálni, amin már itt rég túljutottak?... Dehát hozzá jöttek, személyszerint őt kér­ték. Ezt a bizalmat, amely oly jól esik, nem lehet visz- szautasítani. Így került Földi Kálmán elvtárs a szászbereki Béke Tsz-be. Brigádvezetőből — tehenésznek. Egy évre rá megválasztották párttitkár­nak. Később pedig itt is ál­lattenyésztési brigádvezető lett. A szövetkezeti tagok sok mulasztása közül az fájt ne­ki a legjobban, hogy éveken át nem oszthattak előleget. Jobban mondva osztottak, meg visszamértek, fizettek, meg visszafizettek, mert nem volt hozzáértő, megbízható gazdaságvezető. Mint párt­titkár azt tűzte ki legfonto­sabb céljául, hogy ebben a közösségben kenyere, megél­hetése legyen mindenkinek, aki csak dolgozik. Csakhogy ezt meg is kellett teremteni, s arra egyedül gyenge lett volna. Mire legalább a párttagok­kal egységes álláspontra ju­o is úgy kezdte, mint annyi más bojtárgyerek. Nyolc éves korában kis- kanász volt a bárói urada­lomban. Apját, a tehenészt csak nagyritkán látta, mert az hajnali kettőtől este ti­zenegyig szívta az istálló le­vegőjét. Tizenegyéves korá­ban ő is mellészegődött, s tíz éven át, míg katonának nem ment, az ő élete is az urasági istállóban zajlott to­vább. A katonaság is hosszú volt számára. Mire a tényleges időt letöltötte, kitört a há­ború. Hat év múlva került csak haza. így múlt el gyermekkora, kora ifjúsága. Mikor hazakerült, szülő­falujában, Szászberekén már más világot talált, mintamit ott hagyott. A grófi birtok helyén állami gazdaság volt. Oda szegődött. Oda is a te­henészetbe. Akkor érezte iga­zán a változást, amikor a munka mellett már tanulni is tudott. Tanult, dolgozott, kitartó szorgalommal. Bri­gádvezető volt már, s az ál­lategészségügy rejtelmeivel ismerkedett, amikor a köz­ségből érte üzentek: Meg- i alakult a tsz. Nagy szükség volna egy igazi jó tehenész­re. öreá gondoltak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom