Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-25 / 304. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NMAP tM. december M. IF/Ú ÉPÍTŐK Néhány nappal ezelőtt még bokáig jártunk a feneketlen sárban, a latyakban, itt a Ti- szamenti Vegyiművek építkezésén. Most meg már csákány kell a földnek. Csonttá fagyott. Az óriási épületek között süvölt a szél, marja az ember arcát. S a három emelet magas granuláló üzem tetején fütyülve, hangoskodva űzi, ijesztgeti a hideget az ács-brigád. üzemrészek villamossági sze- : relését segíti. — Nagyon kevés az, amit én tettem. Annyit mások is tettek — szabadkozik. Igaz. Kötelességet teljesí- j teni azonban lehet teljes és félszívvel is. Mondok Istvánnak nagy érdeme van abban, hogy kilenc üzemmel van szocialista szerződésük. A budapesti Láng Gépgyárban például egy turbinát 1962 végére Kiss József Bent, a hatalmas épületben meleget keresnének, de huzat van, c talán még hidegebb, mint a szabadban. A munka mégsem áll. — Azt mondják, aki dolgozik, az nem fázik. Kiss Józsefet, a brigádvezetőt a konyhán „csípjük el”, a forró teát sürgeti az embereknek. 1969 óta dolgozik itt, huszonnégy tagú brigádjával. Huszonkilenc éves. Bozsik elvtárs az építkezés szakszervezeti szerevezője azért dicséri őket leginkább, mert hónapok óta nem dolgoznak új anyaggal. Százöt köbméter faanyagot takarítottak meg az utóbbi hetekben azzal, hogy a bontott zsalufát újból és újból felhasználják. A brigádvezető a főépítésvezetőség KISZ szervezetének is titkára egyben. Azt mondja; — Nincs baj a fiatalokkal. Csak az, hogy legtöbbjük vidéki- Nehezen lehet őket ösz- szetartanl. Máskülönben szorgalmasak, hallgatnak a tapasztalt „szakikra”. Ezért aztán mintha a fiatalok és idősebbek kora Is kiegyenlítődne. Az Idősek megfiatalodnak, a fiatalok felnőtté komolyodnak így együtt Kiss József beszél így a többlekről. Róla más, Szívós elvtárs, a KISZ szervező mondta el, hogyan dolgozik azért, hogy ilyenek legyenek ezek az emberek... Nemrég az egyik legényke azzal állt elé, hogy ellopták a fizetését. Még sírt is. Megszánták. összedobtak neki majd négyszáz forintot A titkár azonban valamiből gyanút fogott Elkísérte a fiút a boltba, a vasútállomásra, s a szüleihez is. Meggyőződött arról, hogy lódított Mint afféle hetyke legény, elmulatta a pénzét, s félt hazamenni. A titkár akkor előszedte . De a fiú most is ott van a brigádban. Nem mindenki ilyen, aki a brigádba kerül. De aki ott van, annak becsületet kell tanulnia. Ezt Kiss József garantálja. • Szerényen, szinte kisleányos szégyenlősséggel álla fényképezőgép elé Mondok István, az ifjú elektromérnök, aki a felépült és az épülő Fim László gyártottak volna le, ők azonban közbejártak. Szocialista szerződést kötöttek az ottani üzemi KISZ-szervezet tagjaival, s nem is néhány hónapot, hanem egy teljes évet hogy a szuperfoszfátot gyártó üzemrész négy hónappal a tervezett idő előtt felépült, s üzemelhet, ilyen következtetést von le: — Lehet a fiatalokkal nagy dolgokat véghez vinni, ha összefogjuk őket, ha megbecsüljük egymást. * Az utcán iskolahagyott kis suhancnak nézném Fisz Lászlót Itt úgy mutatják be, mint a Vegyiműveket Szerelő Vállalat KISZ szervezetének alfőnökét, vagyis titkárhelyettesét. Esetlen mozgású, vékonyka legény, öt éve munkás, most 22 éves. Ölomhegesztő. Csendes szavú, de törekvő fiú. ősszel megy majd szakmunkás tanfolyamra. Százuk közül tizenhármán tanulnak most az általános iskolában, köztük Kolter Imre, a brigádvezető is. Régen itt dolgoznak a vegyiművek új építkezésein. November 7-én a verseny értékeléskor az 6 brigádjuk is rászolgált az elismerésre. Elnyerték a megyei KISZ bizottság vándorzászlóját és 1200 forint jutalmat kaptak. Aztán újabb vállalást tettek, azt, hogy december 31-e helyett 16-ra befejezik az arzén tel ení tő felszerelését • Néhány fiatalról akartunk írni. Azokról, akiknek különös érdemük van a Tisza- menti Vegyiművek gyors építésében. De csak a képek beszélhetnek egy-egy emberről. Aki ír, az nem teheti nyertek. Mivel? Hogyan? Ki adhatna erre pontos választ. De beszél talán az a tény, hogy a két üzem kiszesei ösz- szebarátkoztak egymással. A szolnokiak már ellátogattak vendégségbe a pesti gyárba. S majd onnan is jönnek Szolnokra. A fiatal mérnök abból, Mondok István meg, hogy egyetlen emberről szóljon. Mert ők itt együtt, egymást segítve, egymást becsülve alkotnak nagyot. Az egyes ember itt csak annyiban több a másiknál, ameny- nyiben még bátrabb, merészebb, kezdeményezőbb. S közöttük ilyen is sok van. Borsi Eszter f Beruházásaink alakulásáról A megyei párt-végrehajtó bizottság megyei beruházási konferenciát tartott a héten Szolnokon. Vékes Sándor, a Magyar Beruházási Bank Szolnok megyei Fiókjának vezetője vitaindító előadásában sok megszívlelendő tanácsot adott. A felszólalók hasznos javaslataikkal egészítették ki a beszámolót. E tanácskozásból is kitűnt, hogy az életszínvonal emelésében milyen fontos szerepet töltenek be új létesítményeink;. Az idén például • Magyar Beruházási Bank által finanszírozott beruházások értéke megyénkben elérte az 535 millió forintot Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Banknál a termelőszövetkezeti beruházások úgynevezett bekerülési költsége 159 millió forintot jelent E számokból is látható feladataink nagysága, a annak szükségessége, hogy rendet teremtsünk a beruházások lebonyolításában. Mindenekelőtt az előkészítő munkát kell javítani, — mégpedig azért, mert az új létesítmények gazdaságossága a tervezés időszakában befolyásolható legeredményesebben. Ehhez a beruházó, annak felügyeleti szerve és a tervezők közti összhangot kell megteremteni már a beruházási program készítésénél. Több változat mérlegelésével azt kell elérni, hogy a lehetőség szerint megközelítsék a technika adott tokán lehetséges legnagyobb gazdasági eredményt Szükséges a programok jobb elkészítése. Ma még gyakori a fölé-, illetve alá- tervezés. Inkább az utóbbi az általános. Ennek tudható be, hogy új létestíményeink jóval többe kerülnek, mint ahogy azt vártuk. A Szolnoki Papírgyár ellennyomásos erőművének programja például 1959-ben 30,6 millió forintot irányzott elő — 1961-i változata viszont már több, mint 51 milliót. A beruházók — azért, hogy a hiányosan elkészített programot elfogadhatóvá tegyék — gyakran „kozmetikáznak”, kihasználják a gazdasági számításokkal lehetséges játékot, s a tervezett költségeket a várhatónál kisebbnek, a létesítmények üzembehelyezése után várható teljesítményeket pedig a ténylegesnél magasabbnak tüntetik tel Ennek is elejét kell venni, hogy a gazdasági számítások elkészítésekor a realitás talaján maradjanak a beruházók, ■ a valóság hű felmérésével előkészíteni igyekezzenek a döntést, s nem ügy. mint most: befolyásolni valóságnak nem minden esetben megfelelő számításokkal. Hosszú a megvalósítási időtartam ... s nem mindig a kivitelező hibájából — sokszor az engedélyezéskor szentesítik az építési ütem lassúságát A jászberényi gimnázium beruházási programja például két év kivitelezési időtartamot irányzott elő, ugyanakkor az épíési Időtartam- norma ilyen volumenű létesítményre csak 327 napot engedélye*. A beruházások koncentráltságának elve azt követeli, hogy a megkezdett beruházásokat mielőbb üzembehelyezzék. S a gyakorlatra Íme egy példa: A Palotás! Állami Gazdaságban 1956-ban — 1 148 000 forint költségelőirányzattal — megkezdték egy százférőhelyes istálló építését A befejezés ideje azóta három ízben módosult s most december végére várható. Az építési költség az eredeti egymillió helyett meghaladja a három millió forintot Ilyen példák után nem felesleges a figyelmeztetés: fokozottabban őrködjünk beruházásaink koncentráltsága felett, mert különben sok szép tervünk valóraváltása bizonytalanná válhat Az eddiginél sokkal következetesebben be kellene tartani az építési időtartamnormákat. Nálunk egy nyolcmillió forint költségelőirány- zatú ipari létesítmény építési ideje a 350—380 nap norma helyett 550—600 nap. Máshol sokkal kevesebb. A műszaki tervezés hibái miatt is késik esetenként a kivitelező munka kezdete a tolódik az üzembelépés időpontja. Kiss elvtárs, a megyei építőipari vállalat főmérnöke is elmondta ezen a konferencián, hogy 1962. I. negyedévi tervüket nem tudják teljesíteni, ha a vállalatok haladéktalanul nem szolgáltatnak tervdokumentációt. Ilyen okok miatt késett az újszászi 600 vagonos tárház és a szolnoki egészségügyi szakiskola építésének megkezdése is. A késve érkező tervek lehetetlenné teszik as építkezések megfelelő előkészítését, a kellő anyagrendelést és munkaszervezést. A Tiszamenti Vegyiművek új kénsavgy áránál 237 esetben szolgáltattak tervdokumentációt az építőknek. Mondani sem kell, az ilyen munka sok buktatót okoz. Figyelemreméltó, hogy évről évre növekszik a tervezés évében már megvalósításra kerülő beruházások száma, csökken a következő évben megvalósításra kerülők aránya, s a több éven át meg nem valósított létesítmények száma is növekszik. Ezért kellene felülvizsgálni a tervező irodák munkáját, csökkenteni az olyan megbízások számát, melyek az adott időszakban feleslegesen kötik le a tervezők erejét. Előrébb lehetne jutni akkor is, ha szélesebb körber. használnánk fel a típus-ter veket, hiszen ilymódon a be ruházásoknak mindössze 80 százaléka készült az idén megyénkben. Ehhez viszont az kellene — mint ezt dr. Salló Ferenc elvtárs szóvá is tette a konferencián —- hogy több típusterv készüljön, s például a falusi művelődési házak építésekor olcsóbb megoldások között is válogatni lehessen, a ne csak impozáns, s ugyanakkor sok költséget előirányzó tervek álljanak rendelkezésre. Összhangot az építés és a szerelés között A beruházók általában fájó pontként kezelik a gépszállításokat. A gépgyárak ugyanis általában csak az utolsó negyedév végére vállalnak szállítást, s — mint ahogy azt CzeczH Márton, a Tiszámén ti Vegyiművek beruházási osztályának vezetője is sérelmezte ezen a tanácskozáson — akkor sem tartják magukat mindig a határidőkhöz. A gépgyártó vállalatok például tavaly mintegy három millió forint értékű gép szállítási határidejét módosították 1961-re. Hasonló jelenség most Is tapasztalható. A fenti okok miatt — annak ellenére, hogy beruházási tervünk teljesítése néhány százalékkal kedvezőbben alakult az első három- negyedévben, adut tavaly —: még mindig sok a befejezetlen állomány megyénkben, több unhat 900 millió forint értékű. ■ tény korántsem mondható kedvezőnek. Ezért is szükséges a beruházások elaprózósát megszüntetni, csökkenteni megvalósításuk időtartamát, s határozottan delét venni az úgynevezett „fékét* beruházásoknak’*. Az idén 8« esetben — mintegy ötmillió forint értékben — került sor ilyen beruházások finanszírozásának megtagadására. A fentiekből is kitűnik: nagy szükség van a párt- szervezetek ellenőrző munkájának javítására, s a társadalmi ellenőrzés szélesítésére, hogy a gátló tényezőket megszüntetve, még nagyobb feladatokat, merészebb célokat tűzhessünk magun]' elé. S. B. Védetté nyilvánítják a fa-matir/sálemekel Az erdőgazdaságok tervszerűen felkutatják és térke peiken megjelölik a területe kön levő, védelemre érdemei öreg fákat. Ez alkalommá nemcsak a fák helyét és fa’ táját határozzák meg, haner a törzs- és koronaméreteke’ i magasságot és a védelen érdekében szükséges intézkedéseket is. A Bakony, a Bükk, a Mátra, s más hegységeink faóna- iairól katalógus készu ) amelynek alapján a természetvédelmi tanács védett« ryilvánítja a famatuzsáleme cet. így gondoskodnak többek között a 250 éves tápai lágy nyárfa, a 400 éves ba- atonesirsói bükk védelméről a. CMTIi Huligánok a határban Vágott, süvített a hideg pusztai szél; helyenként még jíz előző napon lehullott hamvat is sodorta. Boroska Lajos *— nevezzük így — feltűnt gallérral, el-elcsöppenő orral botorkált az istállók körül. Az éjjeli őri mesterség csak májustól szeptemberig irígy- letes, mert ezekben a hóna- I pókban oly enyhe-simogató az alföldi éjszaka, hogy valóságos élvezet szolgálatot teljesítem. —- Decemberben azonban?... Ajaj. Akkor minden jótét lélek hebtívik a dunna alá, s ott álmodik lédesdeden az egyszer csak ‘eljövendő tavaszról... Minden jótét lélek... — töprengett Boroska. — Elég valószínű, hogy a kevésbé jószándékúak is, hiszen ők Xszintén fáznak. De minek lakkor itt kódorogni?! j Lajos bátyó ezzel egyet 'pillantott jobbra, kettőt haltra és szép csendesen hazaosont a tanyájára, öreglegé- nyese n kotyvasztott magának valamit, megeszegette, s nekicihelődött a lefekvésnek. Féllábán még nehezült a csizma, mikor nagyot puffant az ajtó. — Híjj, öreg! — hallatszott kívülről. — Megjöttünk. — Meg-é? Osztán kinek örvendezzek? — vacogott a melegben is Boroska. — Nekünk, a határjáró huligánoknak. No, gyerünk azzal az ajtónyitással. Lajos bácsi szívből irigyelte a tarka kandúrt, mely veszedelmet sejtve bebújt az almárium mögé. Ott bizonynyal nem keresik o huligánok. Hej, ha az a magasság- béli hamarjában csodát tenne, s őt a macska párjává varázsolná... Persze, hiábavaló az álmodozás. Ilyen kései órában már bizonnyal alszik az isten, kit Lajos gyerekkora óta be nem tört. — Garázda fickók lehettek — csóválta meg fejét, » egy újságpapírba pakolt valamit halászott ki aktatáskájából. Od’adta a lemondott éjjeli őrnélc. Az bontotta, bontogatta, s mire elkészült a művelettel, nem jutott szóhoz. Köcsög remegett a kezében, az a köcsög, melyet vagy tiz esztendeje vett a vásáron. Megismerné ezer közül is. —- Még szerencse, hogy ezt össze nem törték — sandított az elnök a meghökkent gazdára. — Akkor tetéződ- nék a kár. mely hajós bátyámat éri rövidesen. Tudja, arra az egy munlcaegy- ség levonásra gondolok, amivel a vezetőségi ülésen szokták megrövidíteni a munkából, vagy őrködésből távolmaradókat... — Szerencse, nagy szeren-', cse — hagyta rá a zavaró dottan kihátráló Boroska bá-, esi, ki csak odakiinn, a csn-', fondároson kacagó téli nap-', sugár fényében eszmélt rá:' nem mind huligán, aki akként mutatkozik be. Bor váró Zoltán <-»♦♦♦»♦♦♦♦♦♦ ........................... bácsi nemigen szokott imádsággal zavarni. Valószínűleg valamely ügyeletes angyal azért csak volt szolgálatban, az bírhatta távozásra az éji látogatót. Másnap reggel Lajos bácsi ért elsőnek a központba. Várta a motorkerékpáron járó elnököt. Meg is jött az, s az öreget betessékelte az irodába. — Mi jót hozott? — kérdé. — A beosztásomat! — vágta rá komoran a jövevény. — Leköszönök, nem reszkérozom az életemet. — Nofene, csak nem szabadult el éjjel a Kormos? — Az nem; csak a huligánok, hogy az a betyárkergető, egyinges... — Huligánok jártak az istállónál? — bazsalygott az éjszakai eseményeket nagyon is jól ismerő elnök. — Ott nem, de a tanyámon. Ehol a szilánk: még az ablakom is betörték! Be, a bitangok. A kistermetű, de nagyeszű vezető elcsodálkozott. Ekkora fifikát mégsem várt Lajos bácsitól. Igaz, éji ellenőrzésekor felcsapott 6 hulí- oánnak. de ablakot csúzlis
