Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-25 / 304. szám

1961. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hatályba léptették a „Belbiztonsági türrényf’ as Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen. Az amerikai igazságszolgáltatás IS tanácsadói (ameri­kai). Mit akarnak a tábornok ártól? — Csak azt* hogy nyugodtan dolgozzon, ránk számit* nat (német). Kölcsönös meglepetés (egyenjogúsági alapon) (francia) Az algériai kérdésben csődöt mondott az USA szava­zógépezete (francia). Tegyük meleggé (angol). Hallatlan, hogy lehet így vizsgára jönni? — Azonnal dobja «I a jegyzeteit (olasz). (ids Legénye A HÍG LIGETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Grandiózus zenés vígjáték három felvonásban. Kabátot, ernyőt, agykér­get kérjük a ruhatárban hagyni. Első felvonás: Szia: Egy boros demizson belseje. Né­pies hangulat, csoroszlya, ka­ién, bütykös. A búboskemen­cén cserépbe ültetett cigá­nyok. A sarokban kisebb tár­saság deliríumot játszik. Legény (Pörge kalapban disztingváltan jő): 'Csés jóestét, kezeiket csó­kolom. Hát kérem, nekem majd a harmadik felvonás­ban részletezett emberbaráti okokból szükségem lenne 60 ezer koronára Ezért az ősz- szegért végső esetben haj­landó lennék megnősülni is. Krumpholc bácsi az ötödik sorból; A marhája. Ida (Az apácák által bizto­sított elsőosztályú nevelteté­sének igazoló okmányait egy csomagban a hóna alatt hoz­za): Rövid leszek én egyszerű. Előttem, mint honleány előtt a glóriával koszorúzott anya­ság eszményképe lebeg. Sze­retnék minél több gyereket. Ezért hajlandó vagyok ma­gához feleségül menni M ezezért (amit én fizetek). De aztán egy ujjal sem hozzám­nyúlni, maga piszok. Krumpholc néni az ötödik sorból: Istenem, de szép. — (Zsebkendőt von elő). Második felvonás: Szín: a gyönyörűen ’ -endezett pol­gári lakás nyolc szobájából egy. A szeretet meleg bárso­nya mint szőnyeg középen. Rózsaszínű csokrok, díszpár­nák, angőramacskák ízlése­sen elrendezve. Legény (Ingujjban egy na­gyon rossz festményen dolgo­zik, hogy teljen az idő): Drágám a rendező bácsi­nak a harmadik felvonásban van néhány ötlete, de a má­sodikat nekünk kell kitölte­ni Légy szíves, csinálj te is valamit. Ida: Ne tegezz. (Csókolóxik a gyógyszerésszel.) Legény: Játszunk talán egy parti römit (Leülnek römiz- ni. A közönség soraiban örült Izgalom, hogy melyik rak le előbb.) Harmadik felvonás. Szin: ugyanaz zöldben. Legény (Órájára néz): Hu­szonegyóra harminc. Most már megmondhatom neked, hogy azt a M ezer koronát In nem úgy gondoltam, afiogy te gondoltad, bár én gondol­tam, hogy ta sem úgy gon­doltad, ahogy ta gondoltam. (Megkönnyebbül). Ida: Te drága, drága, Így már minden világot. Add a szád. (Szállodába vonoty. Fogalmam zincs, kl Edö- mér. (Kéményseprőnek öltöz­ve be): fin vagyok a rendező egyik ötlete. (Tánc). Ismeretlen Fülöp. (Háztar­tási gépnek öltözve be): fin meg a másik. (Tánc). Együtt HL Mindkettő. (Locsolóautónak öltözve be): Ez kell a ma­gyarnak. (Tánc). Krumpholc néni az ötödik sorból: Istenem, de szép. (Szipog). A színpadon egymáséi lesz­nek, a nézőtéren patakokban csorog a könny. A kijáratnál csekély díja­zásért könnyzacskóját újra töltjük. — kefe — H. G. Wells Egy alkalommal megkér­ték H. G. Wells-et, magya­rázza el, mi a távíró. — Képzeljenek el egy óri­ási macskát — mondta az író. — A farka Liverpoolban van, a feje pedig London­ban. Amikor Liverpoolban a macska farkára lépnek, Londonban nyávogás hallat­szik. Ugyanígy működik a táviró is. Az egyik jelenlévő meg­kérdezte: — És mi a drótnélküli fá­iról — Ugyanez — válaszolta WtHi —7 di ndcilcfl N. L PirogoY Nyikolaj Ivanovics Piro­gov, a híres orosz sebész Párizsban tartózkodva el­ment az orvosi akadémiára, ahol személyesen senki sem ismerte őt és szerényen le­ült a hallgatók közé. Az elő­adást tartó professzor egy bonyolult műtétet magyará­zott, amit legelőször Pirogov hajtott végre. A professzor a magyará­zat után felszólította a hall­gatókat, hogy valamelyikük hajtsa végre ugyanezt a mű­tétet a hullán. Ekkor Piro­gov felállt, odament * mű­tőasztalhoz és ragyogóan megoldotta a feladatot. A jelenlévők lelkesen csodál­koztak, körülvették a se­bészt, kezét szorongatták, a professzor pedig felkiáltott — Nagyszerűi Bámulatot! Azt javaslom barátaim, hogy küldjünk táviratot Pétervár- ra, híres kollégánknak, Mon­sieur Pirogovnak és értesít­sük, hogy Párizsban méltó tanítványa akadt akt leg­alább olyan jól tivégezte a műtétet mint 6. Ezután a sebészhez fordult és megkérdezte tőle: — Egyébként kolléga ho­gyem mutassuk be magát Pirogovnak7 Szabad a nevét7 — Pirogov vagyok — hang­zott szerényen a válasz. Albert Einstein Egy ismerős asszony meg­kérte Albert Einsteint hívja fel őt telefonon: — De nagyon nehéz C szám, ezért kérem, jegyezze fel: 243ŐL — Mi ebben a nehézT — csodálkozott Einstein. — Két tucat és 19 a négyzetenl Udvariasság Sudártermetű, dúskontyú < nő alszik a pádon. A vonat j egykedvűen csattog, állomás-j ról állomásra jobban telik aj kocsi. Ülőhely hiányában né-3 hányán állnak is már. A fla-i tál ab bak nézik az asszonyt! csodálják vonzó alakját, tiszta j arcát, s nem keltik fel. Egyszer aztán előkerül egy j idős bácsi és se szó, se b széd, figyelemre se méltatva J az asszony bájait, lehuppan < a patlra, rá a nő egyik láb-1 szárára. Az meg felijed, s rá-; ripakodik: *— Miért ül a lábamra, mi- J ért nem keltett fel? 1 *— Ejnye szívem, miért kla-, bál, — dohog az öreg, — már j minek keltettem volna fel?» » l Nem akartam zavarni. ____ Simon Béla Sh eridan Sheridan, a híres angol író egyik vígjátékában tisztelet- lenül szólt az angol parla­mentről. Ezért a bírósági ítélet értelmében Sheridan- nak térdenáUva kellett bo­csánatot kérnie a parlament­ben. A bocsánatkérés meg ti történt Utána Sheridan fel állt, elővette zsebkendőjét leporolta nadrágját és meg jegyezte: — Micsoda piszok non itt; Louis Pasteur Louis Pasteur laboratóriu­mában éppen a himló-bakte riumokat vizsgálta, amikor váratlanul belépett hozzá egy előkelő úr párbajsegédje. Az uraság ugyanis úgy érezte, hogy a tudós megsértette őt Pasteur nyugodtan végighall gáttá a párbajsegédet és megjegyezte: JHa egyszer párbajra hívnak, jogom van megválasztani a fegyvert. Itt van két lombik. Az egyik­ben — himlőbaktériumok trónnak, a másikban tiszta víz. Ha az uraság, aki Ont hozzám küldte, hajlandó sa­ját választása szerint kiinni az egyik lombik tartalmát, én kiiszom a másikat*. A párbajból nem lettsem­Mark Twain Egyszer egy térsosdpboa — ahol ott volt Mark Twain is — a holdkórotságről be­szélgettek: a társaság egyik tagja maga is hoidkóro* nőtt. » »-* w _ m 0 ----------. AH KS*VTW \ tudok erre a bajra — mond­ta az író. A „beteg" megkérte Mark Tuxtínt, hogy adja meg szá­mára a receptet Mark Twa­in elővett egy papírlapot és ráírt valamit — Tessék, olvassa aU — mondta az fró. Az illető felolvastál mVe- gyen egy (szükség esetén több) doboz rajzszeget és minden este, clalvás előtt 5 —7 kávéskanállal szórjon szét rajzszegeket aa igya kő­mr, Ignacy Paderewski Ignacy Paderewski, a ne­ves lengyel zongoraművész, egy amerikai kisvárosban sétálva egy ház bejárata fe­lett szerény táblát vett ész­re: „Miss Johns zongora■■ tanárnő. Egy óra — 1 dol­lár". Miss Johns éppen egy Chopin-nocturnet játszott — pocsékul. Paderewski be­csengetett A zongoratanár­nő mindjárt felismerte e művészt. Paderewski egy szót sem szólt, leült a zon­gora mellé és játszani kez­dett Amikor másnap Paderews­ki újra elsétált a ház előtt a bejáratnál hatalmas, aranv- keretes táblát pillantott meg ezzel 0 szöveggel: »Mis.« Johns, a nagy Paderewski tanítványa. Egy óra — ! dollár". Max Reger Max Reger német zongo­rista Schubert Pisztráng- ötösének' előadása után egv kosár pisztrángot kapott egyik tisztelőjétől. Reger köszönőlevelet küldött, amely­ben egyebek között megje­gyezte, hogy következő kon­certjén előadja Haydn Ökör­menüettjét Kis történetek Nagy emberekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom