Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-19 / 273. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 1SL község egészségügyi szolgálatát. Máris bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Az lesz majd a nagy-, szerű, hogy nem is a betegség gyógyítása, hanem a be-( tegség megelőzése lesz az akkori orvosok feladata. A szövetkezeti elnökökre néz. — Akkorra mindenki a vöröskereszt tagja. Gyerekkorától kezdve arra nevelnek mindenkit, hogy higénikusan,' egészségesen éljen. Minden üzemnek orvosa lesz. Az üze-J mi orvosok munkáját az ké-j pezi, hogy megelőző előadá-: sokat tartsanak, felvilágosító szavukkal arra neveljék, szoktassák az embereket, hogyan éljenek egészségesen. És mai tényekkel bizony-, gatja: nem utópia amit mond.; — Akkorra ismeretlenné lesz néhány betegség. Eltűnik; a TBC, megszűnik a difté- ria, a csecsemőhalandóság, nem lesz nemibaj. Minden gazdasági egységben szakképzett dolgozók segítik majd az orvos munkáját. Megigazítja szemüvegét. — Akkor az orvosok már| nem kapnak fizetést, szükség-, létük szerint a társadalomi anyagi erejétől függően illeti: meg őket minden. Teljesen ingyenes lesz a kórházi, az orvosi, a gyógyszerellátás. Üj alapokra helyeződik az: orvosképzés. Senki sem azért| lép erre a pályára, hogy sok: pénzt keressen, mert ez mód-, jában sem áll. Valóban azok: lesznek az orvosok, akiknek belső elhivatottságuk embertársaik gyógyítása. (Folytatjuk.) Borzák Lajos művelésből munkaidő után, hiszen a képzettségük meglesz hozzá. Megtörténhet, hogy egy új növényfajtát, tehenészek, gépészek, növény- termesztők kísérleteznek ki. Néz ránk, s attól fél, hihetetlen dolgokat mond. — Én azt hiszem, Jászapá- tin akkorra csak cukorrépatermesztés folyik. A cukorrépa itt jól megterem, biztosan erre specializálják a községet Nem valószínűtlen, hogy a feldolgozása helyben, vagy legalábbis közeli új cukorgyárban történik Gondolkodik, nem veti-e el a sulykot — Nem. Nem lehetetlen, hogy valami rövid tenyészidejű kukorica kitenyésztésével szép termést hozunk le évente a földről, ha kukoricával is foglalkozunk. Már most nagyon várjuk, de akkorra biztos valóság lesz, hogy villamos vezérlésű traktorok járják a falu határát. — És az emberek? — Sok mezőgazdasági munkásnak kisautója lesz. Nem egyedül az övé, egy-egy személyautót több család közös használatára ad ki a gazdasági egység. Ezzel járnak kirándulni, vagy ahová útjuk vezet. Elképzelhető, hogy a gazdasági egységnek üdülője lesz valahol, ahová nyaranta eljárnak a közel egyhónapi törvényes szabadságuk idejében a mostani szövetkezeti gazdák utódai, a mostani parasztfiatalok. Dr. Lenért Károly orvos betegektől érkezik. Fiatal orvos kollégájával látja el a mnizmusbfin? — Hat óra letelte után átadja gépét a második műszakban dolgozónak, ö bejön a fürdőbe, lezuhanyozik, megebédel, felöltözik, s felül a buszra, mely a többiekkel együtt családjukhoz viszi őket. Kis szünetet tart. — Hát így képzelem. Pillanatnyi csend van. Irtóztató a távlat, s mégis közeli. Elképzelni mégsem olyan könnyű. Horváth István a Velemi Endre Tsz elnöke elől mindent elmondott elnök társa? Dehogyis. Horváth Istvánnak új gondolatai vannak. — A jelenlegi fundamentumrakásból ítélkezem. Akkorra a mezőgazdasági dolgozóknak szakképzettségük és legalább középiskolai végzettségük lesz. És igen sok egyetemi diploma. A gazdasági egységben laboratóriumok működnek majd, s a me- zőgazöcsági szakmunkások 'nitptó kezdenek Csak 'ír ’ .’;bó’* önssapáti a komn termelőszövetkezete egy gazdasági egységben dolgozik majd. A mostani szövetkezetek legfeljebb egy-egy üzemegységnek felelnek meg. Kicsit gondolkodik. — Könnyebb lesz az akkori gazadsági vezetőknek. A gépesítés olyan magasfokú lesz, hogy kapálás nélkül termesztik a kukoricát. Most háromezer ember műveli a falu határát, akkorra ötszázan is ellátják a mezőgazdálkodás munkáit gépeikkel. Nevet. — A legfőbb az lesz, hogy nem kell fegyelmezni az embereket. Kevesebb lesz az irányító. Reggel kijön a gazdasági központba a paraszt- ember. Busszal érkezik, vagy más járművön, elegánsan. Az öltözőben lecseréli ruháját, munkaöltönyt vesz magára, megreggelizik, s felül a gépre. S tudja, mi vár rá és felügyelet nélkül becsülettel végigdolgozza a hat-hét órahosszát. Horváth István közbeszól. — Szerintem hat órát. Molnár József bólint. : folytatta. Milyen less Ja Kedves olvasóink megszokták, hogy vasárnapi számunkban „Utazás a kommunizmusban” című sorozatunkkal jelentkezünk. A sorozatot tovább folytatjuk, kis kitérővel. Jászapáti nyolc lakójának elképzelését ismertetjük arról, milyen lesz az ő falujuk Jászapáti, a kommunista társadalomban. Csak egy település históriáját feljegyezni is óriási felelősség. A meglévő tények birtokában is roppant munka a múlt tanulságait sorokba szorítani. Hát még a jövő történelmének megrajzolására vállalkozni. És Jászapátin nyolc ember vette magának a bátorságot, hogy megírja a falu történelmét a jövőbe tekintve. Molnár József a Zöld Mező Tsz elnöke elsőnek vette kézbe a történelemíró ceruzát. — A saját szövetkezetemről nem szólhatok, hiszen akkorra nem lesz se szövetkezet, se állami gazdaság, csak össznépi tulajdon. Ügy gondolom. a. falu mostani öt Bt Mg — Ide jöttünl világgá? — csiri |1 gsm pelte Zsuzsika a-. ős« jj| || ágyban. — Név Fl B ■ megyünk vissza < nagy mamához ? *— A nagymamához ner megyünk vissza soha több — cirógatta az édesanyja é a sarojcba rakta egymásra csomagokat. Alig múlt el egy óra, fii tyürészve jött vissza a gazdi — Van szoba! Itt, ner messze, egy özvegyasszony nál, Szabó néninél. Holna már pakolhattok is át, h akarjátok. Rendes, tiszta sic ba, kis konyha is van mellet te. Nem is kér érte sokat - kezdte magyarázni már az aj tóban. — Jobb is lesz, h külön lesztek ti is, úgy, min mi. Az sohase volt jó, ha a öregek együtt voltak a fiata lókkal. Másnap Zsuzsikáék már a. új lakásban voltak. Este a asszony a ruhákat rakosgat ta a szekrénybe. Az ura se gített neki. Azon tanakodtak hogy Jdt küldjenek el a nagy mamához az ott maradt ru hákért. —- Majd elmegy a bátyái — csukta be a szekrény ajta ját az asszony és intett a; urának, hogy hallgasson. Kint, az egyik barackft alatt Szabó néni ült. Az ölé ben Zsuzsika. — Te leszel ezután az ér aranyos, kis unokám — hal látszott az öregasszony hang ja. — Neked nincs unokád'. — hasított bele a csend bt Zsuzsika ccmahangja. — Van, de messze van, na gyón messze, Pesten, Ott lak nak. Egy évben egyszer, hí láthatom. De te mindig it leszel velem. Te leszel helyette az én kis harangvirágom. Délben, tejberizsát főztem, Gyere. Kettesben meg vacsorázunk. Szórok rá sol< kakát, meg cukrot, — Ja de jó lesz, édes nagymama. A fiatalok dermedten hallgattak. Arra gondoltak, hogi ez az idegen asszony talár, sohasem fogja nekik azt mondani, hogy mehetnek világgá Mert Zsuzsikát máris szereti Ügy öleli, mint a saját vérének vérét, húsának húsát. É) Zsuzsika is öleli vékony kar- iá-val, kis kezével a töpörödött öregasszonyt, pelehúzódik az ölébe, mint a didergő madár i fészek aljára, és simogatja fehér hajszálait, ráncos kezét. És nem gondol már arra i másik nagymamára, az gazira, aki elzavarta maga mellől a világba. Hanem ezt •zereti, akit tegnap még nem s ismert, ezt a Táncosképű iregasszonyt. Az asszony ráhajtotta köny- tyes arcát az ura kemény keire. Az ember végigsimltot- a a felesége haját. S az vágó- lott hirtelen az eszükbe, <,ogy de sok fura dolog is ran ebben az életben, amit lem fogunk megérteni soha. Gyomai György iiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiimiMiiiHiJiiiiii Szovjet újságírók látogatása a művelődésügyi miniszternél Ilku Pál művelődésügvi niniszter szombaton fogad- a a hazánkban tartózkodó :zovjet újságíró küldöttsé- Set és szívélyesen elbeszél- ;etett a delegáció tagjaival. MTI) TUDJA-E? — HOGY SZERZŐDÉSRE CSAK hizlalt pulykát lehet szállítani! Nem gond a pulyka hizlalása, mert szerződött pulykánként 5 kg kukoricát ad a FÖLDMOVESSZÖVETKEZET! iGYMAM állt, amikor meglátta családját és a csomagokat. Ügy állt ott, mintha jéggé vált volna egy pillanat alatt minden sejtje. Aztán lassan, mintha mély vízben lábolna, elindult. — Mi van itt? — harap- dálta a szája szélét elkeseredve és a kalapját úgy lehúzta a szemébe, hogy alig látszott az arca. — Az, hogy mehettek, amerre láttok! Itt nincs helyetek! — kiáltotta a konyhaajtóból a kövér, rövidkötős nagymama és a lábával lerúgta a lépcsőről az egyik csomagot a földre. Aztán bevágta maga mögött az ajtót. — Hát akkor gyerünk — sóhajtott maga elé a fiatalember és felvette a legnagyobb csomagot. — Hová? — jajdult fel az asszony kétségbeesve. — Megyünk világgá? — tapsolt Zsuzsika és ő is a kezébe vette a csomagját. Lassan, elgondolkozva lépkedni kezdtek az utcaajtó felé. Elől ment az asszony. Zsuzsikával és két csomaggal. Utánuk az ember, lehajtott fejjel, a többi csomagot cipelve. Alkonyodon már, amikor az utcára lépve egy pillanatra megálltak. Nézték az eget, mely rózsaszínű volt a búcsúzó nap sugaraitól. — Gyerünk a bátyámhoz. Egy éjszakára ad szállást biztosan! Holnap aztán majd csinálunk valamit — morogta maga elé sötét arccal az ember és elindult az ezüstporos úton a város széle felé. Kormosodon már az ég, amikor lassan, Zsuzsikát egyre biztatva, odaértek a rokonházhoz. Lepakoltak a konyhában. Az asszony egyre sírt. Az ember káromkodott. A házbeliek sápadtan hallgattak. S amikor a sok sírásból és káromkodásból lassan kihámozták, hogy voltaképpen mi is történt, azonnal vacsorát főztek a vendégeknek. Zsuzsikát ágyba fektették. Az ember pedig elindult, hogy bútorozott szobát kerítsen, valahol a közelben. — Ma itt alszotok. De itt maradhattok akár egy hónapig is — mondta csendesen a sógorasszcmy, amikor az ura elment. _____________.........••••■■■■■■■ill Zs uzsika kint ül ■ ■ m 5 a konyhaajtó előtt, p| Ja harmadik lép- l|%jS ffil | csőn. Újságpapír- 0%y jü | bacsavart, spár- 0 0 g" igával átkötött cso- ♦ mag van alatta. Jobb kezével a |mellette levő nagyobb csomagot fogja. Bal keze csöpp uj- *jai egy másik csomag spárgá- tját szorongatják. És néz a *kapu felé, égő várakozással tJön-e már édesanyja? t Zsuzsika mindössze négy- téves csöpplány. Olyan magas tcsak, mint a hetes bárány. *Haja aranyfényű, mint haj- tnalban a Tisza vize. Két sze- ime két árvácskavirág. A szálja egy szem kettéharapott imeggy. Arca fehérbársonyos, %mint az almavirág szirma. De \a két árvácskaszem most Viülönös félelemmel bámul a ivilágba. A meggyszáj olykor »riadtan vonaglik. A szempil- tlák alól könny csordogál >Jön-e már édesanya? ► Az utcaajtóban karcsú fia- Halasszony tűnik fel hirtelen. ►Amikor a kislányt és a cso- f'magokat meglátja, egy pilla- fnatra megáll. Arca elzöldül, Ivalami ismeretlen félelemtől. IMi történt? Miért ül kint a |csomagokon a gyerek? > — Édesanya! — kiáltja Ifecsjtefiók hangon Zsuzsika \és egyszerre integetni kezd ífeléje csöpp kezével. — Gyeire, édesanya! í Az asszony odarohan a latesthez. Az ölébe kapja. Nézi >a becsukott konyhaajtót, az ’újságpapírba csavart csoma- \gokat. És sírva kérdez: ; — Hogy kerülsz ide, kislá- \nyom? ; — Ideültetett nagymama. ; Azt mondta, mehetünk viliággá! I Az asszonyból még nagyobb '■erővel robban ki a sírás. ■Eszébe vágódik, hogy az ura ■az este összeveszett az anyóssal, akinél laknak. Azt mondata neki, hogy ne avatkozzon [bele mindig az ő dolgukba. :Hagyja békén a menyét. És lágy látszik, a mama megsértődött.- — Édesanya, merre van a [világ? Merre megyünk? — [kapaszkodott az anyja nyakaiba a kislány. [ Az anya nem tudóit egy !szót sem kipréselni a torkán. Magához szorította Zsuzsikát és úgy szorongatta, mintha a koporsóból húzná vissza. — Jön édesapa ■— mutatott a nagy sírás közben a kislány az ajtó felé. Magas, barnapiros, kisba- juszos férfi lépett be az ajtón. Egy pillanatra ő is megEz csak úgy volt lehetséges, I hogy valamennyien olyan | aktívak voltunk, hogy min-; dig, mindenhová eljutottunk.; S emellett arra is találtunk; időt, hogy naponta egymás- < sál is találkozzunk. Ilyen fo-; kozott aktivitást csak az ilyen < közvetlen forradalmi helyzet j tud kiváltani. De ez se volt j elég. Nyilván szükség volt < egy felvevő- és gyűjtőmeden-; cére. Így keletkezett a Marx- j kör terve, melyben a Marx j név még csak részben je-! lentette, hogy a marxista j elemek erősödnek mozgal- \ munkban. A Marx név, ez ] volt a vélemény, „jó gyűjtő- j fogalom” oktató és szervező-J si munkánk összefogására. ' A Marx-kör azonban soh- j se alakult meg. Az alakuló j gyűlésen lépett fel először ] nyilvánosan Seidler Ernő. j Nagyon csodálkoztam ezen , a főhadnagyon, aki egészen \ a szájízünk szerint beszélt j és mégis a kör ellen foglalt * állást. Oroszországi volt ha-! difogoly — hallottam vala-} kitől a gyűlésen. Annál ke- % vésbé értettem. J Rövidesen aztán kiderült * a titok. Még ott este suttog- í va mondta nékem Ottó: — t Kun Béla megjött Oroszor- * szágból, most egész másképp, | egész más vonalon halad | majd tovább a munka! * 2 A z ülésen, amely a Vá-1 rosmajor utcában, Ot-» tó bátyjának lakásán, de a* háziak távollétében folyt le, | s hol a kommunista párt ♦ alakítását elhatározták, nem * voltam jelen. De részt vet-1 tem az előkészítő munkák-1 ban és a tulajdonképpeni ♦ alapító gyűlésen, mely né- ♦ hány nappal később a Viseg- ♦ rádi utca 15-ben történt. $ Vagy 80—100 ember je- t lent meg ezen a novemberi J estén a volt képkiállítási te- j remben. Nagyüzemek bizal- í mijai, Oroszországból vissza- J tért hadifoglyok és a Kor- j vin-csoport emberei adták { az összegyűltöknek úgy egy- $ egy harmadát. Mikulik Jó- | zsef volt akkor, bár csak J rövid időre, a mátyásföldiek J vezére. Ö volt Kun után az ? est főszónoka. Nekünk na- í gyón tetszett Mikulik, aki J mint a gyár bizalmija az J üzem automobilját használta J már akkoriban. t megjegyzést, hogy a kormány elsikkasztotta az oroszok üdvözlő táviratát. Hatalmas tömeg röpiratol reggel a nyomda előtt egy autóra pakoltunk. Ottó kiment velük Mátyásföldre, Akcióba léptek a repülőgépgyári összeköttetések, Mosolygó Antal hívei repülőgépről szórták a tömeg közé Szverdlov üzenetét. Ezen kívül persze mindegyikünk maga is osztogatta a röplapot. M ovembér 16 megmutat- ta, milyen jól működő szervezet vagyunk. A hatás óriási volt. Nagy megelégedéssel hallottam, amint egy burzsuj halkan így szólt a szomszédjához: — Ezt a bolsevikok csinálják. Papír helyett most bombákat is dobhattak volna... Lám, mi jut eszébe egy burzsuj nak! De az, hogy fél, attól is, ami nekünk eszünkbe se juthat, az nem is baj. Mire így, az erős nyomás alatt megszületett a köztársaság, mi már messze jártunk a munkánkkal, mely, barát és ellenség szájából meg kapta azt a nevet, melyre büszkék voltunk: „a bol- seviki agitáció”. Minden vonalon a tömeg- mozgalom felé iparkodtunk. Ottó valahonnan, talán Schiermeister—Demény útján megszerezte Kun Bélának egy Moszkvában megjelent magyar nyelvű röpiratát: „Ki fizet a háborúért?” Ebből a röpiratból fakszimile kiadást nyomtattunk, mert úgy gondoltuk, hogy jó agi- tációs hatása lesz, ha Oroszországban megjelent röpira- tot adunk a munkások és katonák kezébe. A hangulat mindenben és mindenre ez volt: „Azt akarjuk, ami Oroszországban van!” Ez a mindenfelől egyértelműen jövő akarat valamiféle szervezetet kívánt. De se a mi csoportunk, se a szociáldemokrácia régi op- poziciója nem volt szervezet. Eddig is szinte csoda, hogy így ment a munka. Nem volt olyan fontos esemény, de nem volt még valamennyire jelentősebb szociáldemokrata gyűlés sem, ahol a mi jólinstruált embereink fel ne léptek volna. .....ii iiiiiiiuuummm 1918. november 20-án alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az újtípusú párt, melynek dicső zászlaját most is fennen hordja pártunk, a Magyar Szocialista Munkás Párt. A KMP megalakításának történelmi jelentőségű eseményeit idézi Lengyel József: Visegrádi utca cimű könyvének alábbi részlete is. A már a Károlyi-forrada- lom előtt fennálló kapcsolat László Jenővel és a szociáldemokrata ellenzék többi, kevésbé megbízható vezetőjével most még közvetlenebb lett. Nékik számtalan munkásösszeköttetésük volt. Kapcsolatban álltak a vidéki városok — Nagyvárad. Miskolc, Sátoraljaújhely — forradalmi mozgalmaival. A kormány telefoncenzurája László Jenő számára nem létezett. Három elvtársnőnk dolgozott a telefonközpontban. — Kérem Nagy, vagy kérem Rományi kisasszonyt. Itt László Jenő. — S László Jenő hamarabb kapott kapcsolást, mint a kormány akármelyik minisztere A csepeli nagy szikratávi- ró-állomáson Ottónak volt egy T. nevű embere. A szikratáviratok szövegét Ottó előbb kapta, mint a kormány. A csepeli szikratáviró körülbelül november 7-én leadta nekünk a szovjetek táviratát, az úgynevezett Szverdlov táviratot, melyet a Károlyi-kormány egyszerűen elsüllyesztett. Szverdlov (Lenin írta alá elsőnek, de neve lemaradt a táviró szalagjáról. A moszkvai eredetin rajta van. — Szerk.) ebben a táviratban az orosz szovjetek nevében üdvözli a magyar forradalmat, s egyben figyelmezteti a magyar munkásosztályt, hogy a burzsoázia árulásával szemben résen legyen. November 16-ára tűzte ki a Károlyi-kormány a köztársaság kikiáltását. Tovább várni, már a mi agitációnk, az általános néphangulat miatt se tartották célirányosnak. Erre a napra tartogattuk mi a Szverdlov-féle táviratot. Ottó és Sipos Erzsi százezernyi példányt nyomattak belőle, hozzátéve a Negyvenhárom évvel ezelőtt
