Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-19 / 273. szám
1961. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kinek íöfföft a tyúk?... ...ELDÖNTÖTTÉK FÜREDEN & Emeljük a községi tanárnők m áskájénah színvonalát Bíró Imre. az Úttörő Tsz elnöke Szabó Györggyel, az Üj Erő Tsz brigádvezetőjével diskurál; Makk Bélát, az Űj Ütőn Tsz vezetőségi tagját Szabó József, a mezőgazdasági osztály vezetője hallgatja. Lassacskán úgy húszán gyűlnek össze a tiszafüredi járási tanács hűvöses, barátságtalan termében. Nemcsak Szabó Józsefné és Kun Zsigmondné — az Új Erő és az Új Úton Tsz könyvelője —, de a férfinép is kabátban üldögél. Jövőről, jövedelemről s a mindkettőhöz szükséges építkezésekről folydogál az elöljáró beszéd. Majd az elképzeléseket előbb Szabó József, utána pedig Hajnal István, a járási tanács VB. elnöke foglalja össze hivatalosan. Arról van sző, hogy a három füredi, vasúton túli tsz ezerférős tojóházat háromszázas hizlaldát, háromszázezer forintba kerülő fúróit kutat s még néhány apróságot építhetne állami hitelből. Megbocsáthatatlan könnyelműség lenne elszalasztani az alkalmat. Az építkezést e pillanatban még két nagyobb bökkenő akadályozza. Egyik, hogy az új létesítmények nem ötholdra- illő, ilyen-olyan tákolmányok lennének, hanem nagyonis korszerűek — tehát drágák. Ha az Új Erő Tsz élne a kínálkozó lehetőséggel, nyolc forinttal volna kénytelen jövőre csökkenteni a munkaegység amúgysem nagy értékét. A másik, hogy egymagában egyetlen szövetkezet sem tudná maradéktalanul kihasználni a különben igen kellő épületeket. AZ ezres tojóhá2 dolgában igen hamar megegyeznek az érdekeltek: a mondott három tsz vezetőségi tagjai. Ki-ki annyival járul hozzá, amennyivel tud, s ennek arányában hasznol. így édes-mindeggyé válik, melyik tsz tyúkja tojta a tojást — mindannyian esznek belőle; azaz részesülnek árából. Pörösebben döntenek a hizlaldáról hiszen a sertés gondozása, takarmányozása roppant felelős feladat. Az építeni szándékolt létesítmény sem szálloda, melyben úgy osztom el a szobákat három tú- rista-trupp között, amint éppen tetszik... Legokosabbnak azt a gondolatot találják a tanácskozók, mely szerint a hizlaldát szintén együttes erővel biztosított alapanyaggal, takarmánnyal kell üzemeltetni. Hadd tudja meg más is, amint a három Ü-s füredi tsz gazdái rég fontolgatnak: előbb-utóbb egyesíteni volna jó a három szövetkezetei. Persze, nem az idén, de még jövőre sem. Csupán akkor értelmes dolog az egyesülés, ha megalapozott. Az alapozás mindenik tsz-ben külön- külön folyik, de — lám — immár együttesen is megkezdődött. Mindez igaz is, szép is — de háromszázezer forint nagy pénz! Hozzá: a kutat ma még nem is használhatná mindhárom közös gazdaság egyenlő arányban. Hosz- szú negyedórákig úgy fest, hogy a kútépítés elmarad... Majd három hozzászólás követi egymást. Az egyik arról szól, hogy a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben be kellett temetni az ásott kutat a másik, hogy a tiszaföldvári Lenin Tsz- ben négy éve okoz bosszúságot s kiadást a kúthiány; a harmadik, hogy egy szövetkezet évente majd negyvenezer forintos költséggel lajtolja a vizet. Végtére is „Legyen kútH a verdikt. Még pár perc formaság. A jelenlévők egyhangúlag elvi állást foglalnak amellett, hogy a létesítményeket közösen teremtik meg, közösen hasznosítják. Végső döntésre rövidesen a három szövetkezet közgyűlése elé kerül az ügy. Ott bizonnyal ismét elhangzik az is, mit eddig nem említettünk, — hogy a mondottakon kívül sok egyéb előnnyel jár az ei’ők egyesítése. Az egyik szövetkezetnek szállítóeszköze, a másiknak brigádja, a harmadiknak a távlati fejlesztési tervbe is beillő alkalmas helye van az építéshez. így valamennyi létesítmény előbb s olcsóbban kerülhet födél alá. Okos határozat kerül a közgyűlések elé; valószínűtlen, hogy a döntés bölcseség dolgában elmaradna a javaslat mögött. Szolnok megye termelőszövetkezeteiben eddig kis létszámú építőbrigádok működtek. Ezeknek a csoportoknak nem volt megfelelő szakvezetőjük és a legtöbb esetben csak olcsó, egyszerű létesítmények felépítésére és ki- sebb-nagyobb javításokra Vállalkoztak. Az építőanyagot szakember hiányában a tsz vezetősége szerezte be. A jövő évtől kezdve összevonják a termelőszövetkezetek építőbrigádjait és mintegy 50—60 fős, korszerű létesítmények felépítésére alkalmas csoportokat alakítanak ki. A brigádok élére szakembereket állítanak, akiknek az anyagbeszerzés is a faladatuk lesz. • A tervek szerint a jövő esztendőben már tizenkét, termelőszövetkezeten belüli önelszámoló építőbrigád fog dolgozni. Az első építőegységet hatvan fővel a kunhegyesi járás 22 Pénteken délután tartották a vezetőséget újjáválasztó taggyűlésüket a jászberényi járási tanács kommunistái. A tanácskozásnak különös jelentőséget adott az a tény, hogy november 1-én egyesítették á jászberényi és jászapáti járásokat, s az összevont járás székhelye Jászberény lett. így a taggyűlésen két pártvezetőség adott számot munkájáról. A hivatali pártszervezetek elsőrendű feladata, hogy segítsék a vezetés munkáját és a kommunistákat mozgósítsák a párt- és kormányhatározatok, rendeletek végrehajtására. Erről számolt be a taggyűlésnek Pádár Jánosné, a jászberényi járási tanács alapszervezetének titkára. A járási tanácsok pártszervezetei hathatós segítséget közös gazdasága állította fel. A brigád vezetésére építésztechnikust szerződtettek. Túrkeye három termelőszövetkezete szintén közös építőbrigádot hozott létre. Kun- szentmártonban, Törökszent- miklóson, Jászberényben, — Mezőtúron és a járásokban most kezdték meg kialakítani a termelőszövetkezetek közös építő egységeit. A tervek szerint egy-egy építőbrigád évente mintegy öt millió forint értékű munkát fog elvégezni. A brigádokat gépekkel és általában minden szükséges szerszámmal, és állóeszközzel felszerelik. Az önelszámolás lehetővé teszi, hogy a gazdaságos munkájukat kimutassák. Az esetleges nyereség egyré- szét gépek és más felszerelések vásárlására fordítják, másrészét pedig nyereségrészesedésként a brigádok tagjai között szétosztják. nyújtottak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, és a termelőszövetkezetek politikai, gazdasági megszilárdításához. Részt vettek a termelési tervek elkészítésében, hasznos tanácsokat adtak a szövetkezetek vezetőinek. Egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy a közös gazdaságok tagjainak többet és olcsóbban kell ter- melniök, mint régen, egyéni korukban. És most is látják, hogy sok segítséget kell ad- niok a zárszámadások és a jövő évi tervek előkészítéséhez. Okosan szóltak erről a vitában is: a zárszámadások előkészítése nemcsak a mezőgazdasági osztály dolgozóinak feladata. A tanácsi pártszervezetek jól tudták, hogy a szövetkezeti útra tért falusi lakosság kulturáltabban akkar élni. Egészségházat, villanyt, járdát, művelődési otthont, iskolát és napközit vér és ezért anyagi áldozatokat is vállal. A községfejlesztési tervek helyesen tükrözték a lakosság igényeit és kimagasló eredményeket értek el azok végrehajtásában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy szorosabbá vált a lakosság és tanácsok közötti kapcsolat. A pártcsoportok helyes kezdeményezőkészségükkel tűntek ki. — Jászberényben hetenként voltak sajtóviták, ahol az aktuális hazai és nemzetközi eseményeket beszélték meg. Közös álláspontot alakítottak ki: a sajtó cikkeit hogyan használják fel agitációs munkájukban. A pártcsoportok figyelemmel kísérték az apparátus dolgozóinak tevékenységét, többször beszéltek a helyes módszerekről és figyelmeztették az illetékeseket emberi gyengeségeikre. Ezek dicséretes eredmények. Ugyanakkor a beszámoló és a hozzászólók is bírálták a pártcsoportok munkáját, mert többet tehettek volna az apparátus dolgozóinak neveléséért, a fegyelem megszilárdításáért. A járási tanács dolgozóinak 60 százaléka bekapcsolódott a pártoktatásba. Sokai tanulnak, egyetemen, főiskolán, tanácsakadémián és középiskolákban. — Többen ; szakigazgatási munkakörök nek megfelelő tanfolyamokon vesznek részt. A továbbképzés jótékonyan éreztei hatását az irányító munkában. Erre nagy szükség van, mert jelenleg még nagy a különbség a járási és községi tanácsok munkájának színvonala között. A felszólalók is elmondották, hogy több segítséget kell adni a községi tanácsok szakelőadóinak. így javulni fog az ügyintézés. — Mindnyájan egyetértettek abban: elsősorban a kommunistáktól várják, hogy jobban segítsék fa lun az államigazgatási munkát. Az egyik legfontosabb pértmegbízatásuk lesz a jövőben. A pártépítésről szólva elmondották, hogy a legútóbbi újjávélasztás óta tizenhárom tagjelöltet vettek fel a két alapszervezetben. A jövőben is törekednek az alapszervezet számszerű megerősítésére, de szem előtt tartják, hogy az arra érdemeseket vegyék fel a pártba. Jelenleg szinte minden kommunistának van pártmegbízatása. A tagjelölteket szintén ellátják munkával és segítik fejlődésüket. A beszámoló foglalkozott a szakszervezet és a KISZ munkájával is. önkritikusan állapította meg: elhanyagolták az ifjúsági szövetséget. A jászberényi járási tanács kommunistáinak tanácskozásán kifejezésre jutott: minden adottságuk megvan arra, hogy a jövőben még jobb eredményeket érjenek el minden területen. Ezt szívügyének tekinti az apparátus minden dolgozója. A taggyűlés résztvevői sokoldalú, előremutató határozatot fogadtak el, majd megválasztották az alapszerve2et öttagú vezetőségét (máthé) Közös építőbrigádok a megye C termelőszövetkezeteiben Hitünk, de nem vallásunk „Nem kétséges, hogy a Sztálin emléke ellen irányuló sorozatos kisebb támadások megrongálták már ezt a kultuszt és az olyan vallás, amely nem vonz újabb híveket és nem táplálják újabb dogmák, amúgyis kihalásra van ítélve?’ — írja az Express című tekintélyes francia lap „szovjet szakértője”. A nyugati sajtó kórusa nagyon sokféle hangon szólalt meg a XXIX. kongresz- szus eseményeinek méltatása, kommentálása során. A vélemények változatossága, egymástól eltérő, sőt sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó káosza a jellemző, s mégegy: alig tudnak már új fegyvereket, új érveket kovácsolni a kommunizmus diadalmas eszméivel szemben. Régi. néhányszor már elavultnak nyilvánított és lomtárba dobott ellenérveket citálnak elő újból. Mindkevesebb hatással. A kommunizmus eszméjének létezésével egyidős a burzsoázia jóslata a kommunizmus bukásáról. De minden jóslat dacára a kommunizmus eszméje él, s ilyen erős soha nem volt. mint ma. Kell nagyobb bizonyíték erre, mint amit maga s XXII. kongresszus nyújtott azzal, hogy kidolgozta a kommunista társadalom felépítésének programját, kimondva egyben azt is, hogy azt még a szovjet emberek mai nemzedéke megéri. Az Express cikkíróját a tények nem érdeklik, ö a XXII. kongresszus e főmondanivalóját figyelmen kívül hagyja. Pedig csak a Nyugat legnagyobb politikusainak, közgazdászainak, tudósainak véleményét kellene meghallgatnia. Ezek ugyanis reálisnak, megvalósíthatónak tartják az SZKP programját, s azt mondják, a nyugati világnak komolyan kell számolni vele, ha nem akar súlyosan tévedni a politikában. ö nem így gondolkodik, ö jósol. S „érdeme” csupán annyi, hogy a régi jóslatot most új csomagolásban próbálja elsütni. A kommunizmust vallásnak tartja. Kinevezi a vallás főpapjának Sztálint, s azt állítja, hogy a főpapot ért szentségtörő támadások miatt össze fog omolni az egész vallás. Az Express cikkírójának jóslatán először mosolyogtam. Szóra sem érdemes, mégkevésbé egy vitacikk megírására. De hirtelen fel- rémlett, hogy hasonlót már hallottam. Mezőtúron tartottam előadást a nemzetközi helyzetről, az SZKP XXII. kongresszusáról. Ott mondta el egy hallgatóm — úgy vélem diák lehetett —, hogy szerinte a kommunizmus a valláshoz hasonló. Azzal próbálta állítását igazolni, hogy a kommunisták is „szenteket avatnak”, majd Sztálinra célozva — „kiátkozzák őkef’. Ügy gondolom, ha az Express cikkírójával nem is, de a mezőtúri diák állításával érdemes vitatkozni. Már csak azért is, mert úgy érzem, hogy váíaszomban nagyon kurtán elintéztem akkor e kérdésszerűen feltett állítást. Mind az Express cikkírója, mind a mezőtúri diákhallgatóm összekeverik a személyi kultuszt, s annak miden velejáróját a kommunizmus eszméivel. Teszi ezt az Express cikkírója szándékosan, hogy a kommunizusról mondhasson rosszat, s megjósolhassa annak bukását — és teszi a mezőtúri diák. mert nem tud még különbséget tenni a kommunista világnézet és annak rossz, meghamisított tükörképe között. A kommunizmus nem vallás. Még akkor sem, ha a kommunisták a vallásos embereknél is jobban hisznek ügyük igazságában és végső győzelmében. Nem vallás — mert amíg az a minden realitást nélkülöző vakhitet követeli híveitől, Ígérve a ködös messzeségben eltűnő túlvilág! jólétet, addig a kommunizmus e jelen való világban a mai emberek és a jövendő generációk jólétét valósítja meg. Nem a hit „egyedül üdvözítő” eszközével, hanem tudományosan megalapozott cselekvési programmal. A kommunisták felismerték, hogy a földön minden jólét, öröm és boldogság forrása a teremtő munka. Csak rajtunk, embereken áll, hogy ez a teremtő munka mivé váljon, kinek teremje gyümölcseit. A kommunisták nem szegezik szemüket az égboltozatra, a távoli túlvilág üdvözítő fényeit keresve ott, mert tudják, hogy akik ujjal mutogatnak az ég felé, még a földet is kilopnák a felfelé bámészkodók talpa alól. A kommunizmus nem vallás — nincsenek a kommunizmusnak istenei vagy szentjei. Még „csalhatatlan” pápái sem. Igaz, akadtak, akik a nagy kommunista mozgalom sikerei láttán elvesztették reális ítélőképességüket és magukat kezdték csalhatatlannak, istennek, szetnek kikiáltani. Sztálinról és a személyi kultusz más megszállottjairól van szó. Olyanok is akadtak, akik — kellő rátermettség hijján így akarva érvényesülni — hajlandók voltak leboruini előttük és szentként tisztelni őket. De a személyi kultusz csak káros elváltozás volt. fekély a kommunizmus testén. Soha nem volt egyenlő magával a mozgalommal. Ä személyi kultusz és a vallásos, hit között tényleg van hasonlóság. Szinte a filozófiai gyökere is ugyanaz. Mindkettő az idealizmus talaján fakad virágba — ezért mindkettő szemtől szembe áll a tudományos szocializmussal. A „különbség” csak annyi, hogy a vallás isteneket formál magának a túlvilágon, a személyi kultusz hívei pedig itt a földön egyes vezéreknek tulajdonítanak már-már isteni tulajdonságokot. Megszakítva a gondolatsort: egy kicsit megértem a kérdésfeltevő diákot, aki életében — ha gyermekfejjel is — megérte azt a korszakot, amikor a kommunista mozgalomnak voltak istenként tisztelt vezérei. És megérte e mondvacsinált istenek „trónfosztását”. Mindehhez még azt kell megértenie, hogy a személyi kultusz időszaka, annak következményei soha nem voltak egyenlőek magával a szocialista mozgalommal. És azt, hogy maga a szocialista mozgalom vetette le magáról ezt a nyűgöt, hogy jobban, gyorsabban haladhasson előre. Hogy hamarabb megvalósuljon a „földi menyország”. Némi önkritikával élve el kell ismerni — Így utólag visszagondolva —, hogy említett előadásom is tápot adhatott a kérdésfeltevőnek a kérdés megfogalmazásához. Talán túl színesen ecseteltem, milyen a moszkvai Lenin mauzóleum, hogyan lépnek be oda a szovjet emberek és a külföldi kommunisták. Ha jól emlékszem, templomhoz hasonlítottam. Mindezt ma sem mondanám el másként. Talán jobban megmagyaráznám, hogy átvitt értelemben kell a templom szót ez esetben használni. Mert igenis „templom” ez, de nem a túlvilági jólétért buzgón esdeklő hívők térdeplő helye, hanem olyan „szentélyt”, ahol a kommunizmus építőinek serege találkozhat nagy vezérének. Leninnek a szellemével, s a vele való találkozás nyomán -Új erővel folytatja mindennapi harcát; fnunkáját, az evilági jólét megteremtéséért, a kommunizmus felépítéséért. Úgy, ahogyan azt ő. Lenin tanította. A XXII. kongresszus úgy döntött, hogy ebben a „templomban” nincs helye többé Sztálinnak. És végezetül: Az Express cikkírójának tulajdonképpen sokmindenben igaza van. Hisz ö Sztálin kultuszáról beszél. Ezt tartja vallásnak, erről mondja, hogy ha nem táplálják újabb dogmákkal akkor kihalásra van ítélve. Eddig egyet is értünk. Sőt mi magunk ítéltük háláin— nem is most, hanem még az SZKP XX. kongresszusán — a személyi kultuszt. Csakhogy az Express cikkírója a személyi kultuszt és következményeit azonosította magával a kommunizmussal. Mi pedig a kommunizmus sok kárt okozó betegségének tartjuk, olyan dolognak, amitől a további előrehaladás érdekében meg kellett szabadulni. Ezt úgy gondolom, az Express cikkírója nehezen értené meg — talán nem is akarja —, viszont annál könnyebben megérti a mezőtúri diák, aki az idézett kérdést feltette. Varga József
