Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-18 / 272. szám
1961. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EGESZSEGÜGYI ANKÉT SZOLNOKON (Folytatás az 1. oldalról) lyen szép eredményeket értek el városukban a tanács, a tömegszervezetek, az iparvállalatok támogatásával. — Nagyrészt helyi erővel rendezték be a gyermekosztályt, s így készül ä szülészet is. Őszinte köszönet az egészségügy dolgozóinak Oláh György, a megyei tanács vb elnöke emelkedett ezután szólásra. Bevezetőben arról beszélt, hogy a szövetkezeti mozgalom győzelem' revitele után a biztosított parasztcsaládok száma 22 ezerről 65 ezerre emelkedett. Erre egészségügyi vonatkozásban nem készülhettek fel megfelelően. Ezért 1959-ben és 1960-ban óriási mértékű megterhelés nehezedett az egészségügyi hálózatra. — Nyugodtan elmondhatjuk, — hangsúlyozta — hogy alapjában véve megoldották ezeket a problémákat, ellátták feladatukat, megfeleltek a várakozásnak. A megyei párt-végrehajtó bizottság és a tanács nevében őszinte kö- szönetemet fejezem ki minden orvosnak, gyógyszerésznek, középkádernek, aki áldozatos munkájával közreműködött a sikerben. — Kétségtelenül akadtak hibák is, ez a feszített munkaütem rovására írható. — Hadd beszéljek azonban egyéb olyan hibáról, amelyek elkerülhetők lettek volna. — Néhány egészségügyi dolgozó csak a munkatöbbletet látta ez alatt az idő alatt, de nem vette észre ennek a megfeszített munkának társadalmi, politikai hatását és perspektíváját. Ezért hamar elkeseredett, panaszkodott, esetleg nem megfelelően végezte munkáját. Találkoztunk néhány kirívó esetben közömbösséggel, sőt lelkiismeretlenséggel is. Oláh elvtárs ezután arról beszélt, hogy igaz, emelkedett-a kórházi ágyak száma, azonban rövidült az ápolási idő, mert nem elég a meglévő ágylétszám. Ezt meg kell értetni a dolgozókkal is. Előfordulhat, hogy valaki egy héttel tovább maradhatna a kórházban, mégis haza kell bocsátani. Ennek az embernek meg kell magyarázni, hogy így kívánja a társadalmi érdek, azoknak a százaknak az érdeke, akik a kórházi ágyra várnak. Látnunk kell azt is, hogy bár az orvoslétszám emelkedett, de a betegek száma rrífeg jobban. Ezért csökken az egy betegre fordítható idő. Nincs politikamentesség — Egy-két problémáról szeretnék még beszélni. A legfontosabb az úgynevezett politikamentesség — problémája, amely még elég sok orvos véleményében mutatkozik meg. Vegyék tudomásul ezek a különben nem rossz szándékú emberek, — hogy politikamentesség nincs. Aki nem aktív támogatója az ország politikai rendszerének, az bizonyos fokig szemben áll vele, ha nem is ellenség. Azután arról is beszélhetünk, hogy kísért a kasztszellem. Néhány orvos a betegnél csak a szakmai kérdésekre szorítkozik, de elfelejti figyelembe venni társadalmi, családi problémáját. Örülünk annak a megállapításnak, hogy az erkölcsi botlások száma jelentősen csökkent. De nem szűnt meg! Ez ellen küzdeni az egészség- ügyi dolgozók túlnyomó többségének érdeke, hiszen az emberek könnyen hajlanak az általánosításra. Oláh elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak a megelőzésre. Ebben támaszkodhatnak a termelőszövetkezetek, a tanácsok vezetőségére. Ez a jövő útja. Ha a prevenciót céltudatosan szervezik, megkönnyítik saját, megnövekedett munkájukat is. — Elhangzott az a megállapítás is, hogy az orvosok viszolyognak a faluraménés- től. Erre csak azt mondhatjuk: ha valaki orvos lett, hivatást választott, nem szakmát! A hivatás pedig megköveteli, hogy ott dolgozzék, ahol legnagyobb a szükség rá. Oláh elvtárs ezután beszélt a rivalizálás szelleméről, az egymás eredményeire való irigykedésről. Ehelyett őszinte, elvtársi kapcsolatot kell kiépíteni. — Befejezésül hangsúlyozta, a hibák nem általánosak. Az összkép biztató, de mégis beszélni kellett a fonákságokról is, mert azok kijavítása ugrásszerűen viszi előre az egészségügyet. • Dr. Perényi György, a szolnoki tüdőkórház igazgató-főorvosa elmondotta, hogy a TBC az a betegség, amelynél a hatásos gyógyszerek mellett leginkább kell foglalkozni a beteg ember egyéniségével, szociális körülményeinek kivizsgálásával, javításával. Javaslatot tett: növeljék a középkáderek számát, ezzel mentesítsék az orvosokat az adminisztrációtól, hogy teljes egészében a gyógyításnak szentelhessék magukat. Javasolta, hogy az esetleg létesítendő reuma-kórházat vegyék bele a Tisza-part fejlesztési tervébe. Dr. Bern Zoltán, a kórház szülészeti osztályának főorvosa elmondotta, hogy a megyében az anyák 98 százaléka intézetben szüli meg gyermekét. — Beszélt arról, hogy a minőségi terhesgondozás következményeként jelentősen csökkent a szülés közbeni halálozások száma. Ebben az évben a szolnoki kórház szülészeti osztályán húsz újszülöttel kevesebbet vesztettek el. mint 1960-ban. Dr. Harczos György, a megyei KÖJÄLL vezetője beszámolt a megye járványügyi helyzetéről. Dr. Tóth Zajos, megyei főorvos arról beszélt, hogy megtisztelő feladat olyan korban élni, amikor bábáskodhatunk az új társadalom létrejöttében. A megye komoly eredményeket ért el. Orvosi tudományos könyvtárat létesítettek. A megyében már 75 községi rendelő van. Kiemelte a megelőzés, a felvilágosítás szükségességét. A rendelőintézet zsúfolt. Ezt csökkenti majd a behívásos rendszer, amelyet rövidesen bevezetnek. Befejzésül elmondotta, hogy az orvosok többsége feltétlenül egyetért a szocializmus építésével. A feladat, erre a becsületes többségre támaszkodva, teljes erővel küzdeni a burzsoá maradványok felszámolása ellen. Maradéktalanul érvényesíteni kell az orvosi rendtartás szellemét Nálunk hatalmas társadalmi erők segítenek A felszólalásokra Simono- vits István válaszolt. Válaszában csak egy-két kérdésre tért ki. Elmondotta, hogy a felszabadulás előtt több volt a beteg, mégis üresek voltak a kórházak. Anyagi okokból nem tudták azokat a dolgozó emberek igénybe venni. Most egészségesebb a nép, több az ágy, mégis száztíz—százhúsz százalékos az ágykihasználás. Az ötéves terv időszakában százezer ágy kellene a meglévő hetvenezerrel szemben. Ez azonban nem megvalósítható. • — Ami a politikamentességet illeti, utalok egy régi orosz orvosi mondásra: a cári rendszer alatt a kinin nem gyógyítja a maláriát. Magyarán a kapitalista társadalmi rendszerben az orvos csak félmunkát végezhet. Megold- hatatlanok az egészségügyi problémák. Nálunk hatalmas társadalmi erők sietnek az egészségügy segítségére. A tanácskozást Váczi Sándor elvtárs rövid zárszava rekesztette be, aki befejezésül sok sikert kívánt az egészségügy munkásainak. — h. t. — B vezetöségválasztó taggyűléseken r mérlegeltük munkánkat Pártunk politikai bizottsága 1961. június 6-i határozata értelmében alapszervezeteinknél újjáválasztottuk a vezetősége^ A taggyűlések külön-külön értékelték az alapszervezet megalakulása óta végzett munkáját Mi viszont összességében vettük számba az elért eredményeket és a még meglévő hibákat. Megállapíthatjuk, hogy alapszervezeteink az adott üzemegységekben betöltik szerepüket, s az utóbbi hónapokban javult szervező, mányi tó munkájuk, ellenőrző tevékenységük: Közel százötven kommunista hallatta szavát a taggyűléseken és számtalan helyes javaslattal segítették a munkák jobb megszervezését, a termelés növelését. Serkentő hatással volt szövetkezetünkben a termelés növelésére a gazdasági év elején bevezetett premizálási forma és a kapásnövények személyekre való kimérése. Az anyagi érdekeltség fokoSikeres réradónap Túrkevén E hét keddjén rendezte meg a túrkevel Vöröskeresztes szervezet a párt- és a tanács helyi szerveinek támogatásával a város lakóinak nagyszabású térítésmentes véradőnapját. A Jó szervezőmunka eredményeképpen a szolnoki véradóállomás dolgozói négyszázöt véradótól vettek, összesen százhúsz liter vért. Az önfeláldozó segítségnyújtásban különösen a Vörös Csillag, a Búzakalász és a Táncsics termelőszövetkezetek tagjai és az fmsz, valamint a Háziipari Ktsz dolgozói tűntek ki. zása és a terület kimérése mellett azonban sok segítséget jelent pártalapszerveze- teink elevenebb munkája, a termelési agitáció, pártbizottságunk határozatainak végrehajtása. Már a növényápolás idején arra serkentettünk, hogy minden munkát idejében elvégezzünk! Nemcsak a növényápolásban, hanem a kukorica és cukorrépa betakarításában is szép munkasikerek születtek. Id. Vad Lajos elvtárs betöltötte a 60. évét, a nyugdíj korhatárhoz közeleg, mégis többek között 4 hold közös kukoricát tört le. Megművelte, felszedte a ráeső cukorrépát is. A kampánymunkák idején bevonta családtagjait, s negyedmagával dolgozott. Madarász Imre pártonkívüli gazdatársunk családtagjainak bevonásával 3 hold cukorrépa, valamint 4,5 hold közös kukorica, Zsadányi Sándor — szintén családtagjai segítségével — 3 hold cukorrépa és 5 hold közös kukorica betakarítását végezte el. A fiatalok közöl kitűnt Kö- hári Erzsébet KISZ-tag, aki 2 hold cukorrépát és 2 hold közös kukoricát, ifj. Bíró János és ifj.- Bíró Mihály, akik — bár még jóformán most kerültek ki az iskola padjaiból — egy-egy hold cukorrépát és egy-egy hold közös kukoricát takarítottak be. Helytálltak az őszi munkáknál az egykor kivetett, lenézett Bihari-telepiek is, a cigányok. Ökrös Elek családtagjaival 5,5 hold közös kukorica és 2 hold cukorrépa betakarításával végzett. Mikes Áron bácsi 900 hold ősziárpát és búzát vetett el, s*az ehhez szükséges köze] 1500 zsák vetőmagot is ő öntötte a vetőgépbe. Elmondhatjuk azt is, hogy tagságunk termelési kedve, és a munkafegyelem javulása mellett lényeges változás történt az öntudat fejlődésében is. A háztáji gazdaságokból leszerződtek közel 800 hízósertésre, 500 süldőre, 70 hízómarhára, több mint ezer baromfira, közel 20 ezer tojásra és közel 5 ezer liter tejre. Figyelemre méltó az az eredmény is, melyet a sajtó s egyéb propagandaanyag terjesztésében« valamint a * könyv megkedveltetésében elértünk. Az elmúlt hetekben történt, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat dolgozói jegy guruló könyvesbolttal a répaföldön keresték fel gazdatársainkat, akik közül mintegy százan rövid másfél nap alatt több mint 15 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Jó irányba halad tsz tag5Ságunk politikai, szakmai továbbképzése is. A párt és KISZ oktatásban az 1961/62. évben három- százhatvanan vesznek részt. A téli szakmai továbbképzőkön több mint százan tanulnak majd, s jelentős azoknak a száma is, akik a VII. és a VIII« általános iskolát végzik. Most, amikor a vezetőségválasztó taggyűléseink után újabb feladatok várnak megoldásra, arra kell vigyáznunk, hogy munkánk felfelé ívelő legyen, s még nagyobb sikereket érjünk el. A hibákról nem sokat beszéltem, 'pedig azok is adódnak. Erről nem szabad elfeledkeznünk még akkor sem, ha az utóbbi hónapokban az eredmények javára billent a mérleg. A kommunisták feladata, hogy példamutatóan harcoljanak alapszervezeteink megszilárdításáért, a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatának erősítéséért, az emberek öntudatának növeléséért, a termelés, a közi» gazdaság fejlődéséért. Ha mindany- nyian egy nyelven beszélünk, s egységesen dolgozunk a vezetőségválasztó taggyűléseinken hozott határozatok megvalósításáért, és sikerrel teljesítjük a második ötéves tervből reánk eső feladatokat, akkor az elkövetkezendő vezetőségválasztás alkalmával újabb sikerekről adhatunk számot. Nagy Sándor a túrkevei Vörös Csillag Tsz PB titkára A megyei autó meg a tyúk Még a nyár elején, amikor a szolnoki piacon csak nagyon ritkán lehetett baromfit kapni, a város egyik lakóháza előtt szürke sze- mélyképkoesi állt meg. Megyei kocsi — ahogy mondani szokták Szolnok megye falvaiban, városaiban. S a kocsiból két hangosan kotko- dácsoló tyúkot cibáltak ki. A tyúklármára a környék néhány lakója kidugta a fejét és megcsóválta. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az illető vásárolta a két tyúkot valamelyik szövetkezetben, s nem ellenérték nélkül jutott hozzá. Nem is lenne érdemes utólag szóvátenni, ha újabban nem ismétlődne meg számtalari változatban az eset Jónéhány hivatal, intézmény mostanában vöröshagyma, burgonyabeszerzéssel foglalkozik. Ezekhez a cikkekhez a piacon nehezen lehet hozzájutni, sőt drágábban is, mint azokban az években, amikor bő termés van belőlük. Szokássá lett, hogy a hivatal vagy az intézmény valamely jártas embere, esetenként tekintélyes vezetője felkutatja a lelőhelyeket, alkudik, megszervezi a vásárlást, s a kocsi — „ha már úgyis arra jár" — befuvarozza az árut. A szervezők természetesen nem percentért teszik, hanem szívességből munkatársaikkal szemben és kedves meglepetéseket tartogatva feleségüknek, családjuknak. így még olyan színezetet is kap a vásárlási ügy, mintha ez jelentené az emberekről történő gondoskodást. Dehát a városi lakosság zöldáru ellátása, kereskedelmi ügyletek lebonyolítása a kereskedelmi vállalatok profiljába tartozik. Az igaz, hogy a MÉK és a kereskedelmi intézmények olykor nem a legnagyobb szorgalommal, ötletességgel és sikerrel végzik munkájukat. Ám, azok a szervek, amelyek hirtelen felcsaptak beszerző hivatallá, jobban tennék, ha a kereskedelmi vállalatok munkájának javításán fáradoznának. Néhány üzemünk azt az utat választotta: a szakszervezeti bizottság a kereskedelmi vállalatokkal együttesen akciót szervezett az üzem dolgozóinak burgonya, hagyma és egyéb ellátására. Ebben nincs semmi elítélhető, Sőt követésreméltó a kezdeményezés. Hiszen ebből mindenki egyformán részel. Az a vezető is, akinek hivatali kocsija van, s az a munkás is, aki egész héten a műhelyben dolgozik. Szót az ellen emelünk, amikor (legtöbb esetben ismeretségi alapon) megjelenik a termelőszövetkezetben esetleg éppen a termelőszövetkezet szak- és egyéb felügyeletét ellátó intézmény képviselője s azt mondja a tsz-elnöknekí Komám, tudnátok-e nekünk ennyi, meg ennyi burgonyát adni? S a szövetkezeti vezetők rábólintanak. így hozzák a Tiszazugból a vöröshagymát, máshonnan a burgonyát Megfizetnek az áruért de az ügylet mégiscsak tekintélyen, ismeretségen alapul. Nem beszélve arról, hogy esetenként jutányos áron számítódik az ára is. Tartsa mindenki magára- nézve kötelezőnek: nem élhet a konyhai szükséglet beszerzésénél jogtalan előnyökkel. S neki is abból jusson, amiből másoknak is. Nem korrekt dolog önmagát olyasmibe részesíteni az embernek« ami másoknak nem jut Ezek az ügyletek nem általánosak. Egy elenyésző kisebbség nevéhez fűződnek. De van, gyűrűzik s ezért elejét kell venni. S hozz! kell tenni, esetenként a termelőszövetkezeti vezetőké a nagyobb felelősség. Ök legyenek gerincesek és mondják meg bárkinek: a termelőszövetkezet az állami, s utána a szabadpiaci kereskedelemre rendezkedett be. Ott mindenki hozzájuthat horganyához, hagymához. UTK.Ö2BEN Két öregasszony ballag egymás mellett az országúton. Mögöttük tisztes távolságban egy menyecske lépked. Jócskán maguk mögött hagytájc már Tiszafüredet, s előttük még háromkilométeres út van, hogy beérje■» nek Tiszaörv Ínybe. Egy Warszawa gépkocsi szintén Tiszaörvénybe igyekszik. Hirtelen fékez. — Hová igyekszenek, néni ? — szól ki a vezető. — Tiszaörvénybe. — No, üljenek be gyorsan. — Vegye már föl azt a menyecskét is — kockáztatja meg a kérést most már a másik néne. S csakhamar a három asszony nagy hálálkodások közepette ott szorong a hátsó ülésen. — Ej, édes gyerekem, de jó szíve van magának, nemcsak a szép lányokat látja meg az úton, hanem az öregasszonyokat is. A gépkocsivezető csak nevet, nem válaszol. — Életemben most ülök először autóban — fűzi tovább a szót a tisztes öreg. — Hol járt a néni? — A szövetkezetben voltam a lábbelikért — mutat a batyuban pöffeszkedő box- csizmákra. — No, ha nem ült még autóban, Rozi néni, akkor használja ki az alkalmat — szólt a menyecske. S az öregasszony — mintha valóban meg alcarná fogadni a. tanácsot, hátradőlt kényelmesen a Jcocsi ülésén, s csak akkor szólalt meg, amikor megérkeztek a tanácsháza elé. — Elmesélem este az öregemnek, hogy autóztam — mondta búcsúzóul. — Isten álgyon. fiam a jó szivedért. Köszönjük az autóztatást. S nagy üggyeU bajjal kiszálltak mindhárman a kocsiból. V. V. LEGYEN PARKER rendszerű ^ kínai r f TÖLTOTOLL a névnapi ajándék: * az iparcikk és a ^ földművesszövetkezet ^ PAPÍRBOLTJAIBÓL SÁL ÉS K.ENDÖ VÁSÁR az alföldi Állami Áruházban november 20-tól december 2-ig. Női dekás gyapjúsál 60,— Ft Férfi gyapjú szövetsál 62,— Ft Női tisztaselyem kendő 120,— Ft