Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-18 / 272. szám

1961. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EGESZSEGÜGYI ANKÉT SZOLNOKON (Folytatás az 1. oldalról) lyen szép eredményeket ér­tek el városukban a tanács, a tömegszervezetek, az ipar­vállalatok támogatásával. — Nagyrészt helyi erővel ren­dezték be a gyermekosztályt, s így készül ä szülészet is. Őszinte köszönet az egészségügy dolgozóinak Oláh György, a megyei ta­nács vb elnöke emelkedett ezután szólásra. Bevezetőben arról beszélt, hogy a szövet­kezeti mozgalom győzelem' revitele után a biztosított parasztcsaládok száma 22 ezerről 65 ezerre emelkedett. Erre egészségügyi vonatko­zásban nem készülhettek fel megfelelően. Ezért 1959-ben és 1960-ban óriási mértékű megterhelés nehezedett az egészségügyi hálózatra. — Nyugodtan elmondhat­juk, — hangsúlyozta — hogy alapjában véve megoldották ezeket a problémákat, ellát­ták feladatukat, megfeleltek a várakozásnak. A megyei párt-végrehajtó bizottság és a tanács nevében őszinte kö- szönetemet fejezem ki min­den orvosnak, gyógyszerész­nek, középkádernek, aki ál­dozatos munkájával közre­működött a sikerben. — Kétségtelenül akadtak hibák is, ez a feszített mun­kaütem rovására írható. — Hadd beszéljek azonban egyéb olyan hibáról, amelyek elkerülhetők lettek volna. — Néhány egészségügyi dolgozó csak a munkatöbbletet látta ez alatt az idő alatt, de nem vette észre ennek a megfe­szített munkának társadalmi, politikai hatását és perspek­tíváját. Ezért hamar elkese­redett, panaszkodott, esetleg nem megfelelően végezte munkáját. Találkoztunk né­hány kirívó esetben közöm­bösséggel, sőt lelkiismeretlen­séggel is. Oláh elvtárs ezután arról beszélt, hogy igaz, emelke­dett-a kórházi ágyak száma, azonban rövidült az ápolási idő, mert nem elég a meglé­vő ágylétszám. Ezt meg kell értetni a dolgozókkal is. Elő­fordulhat, hogy valaki egy héttel tovább maradhatna a kórházban, mégis haza kell bocsátani. Ennek az ember­nek meg kell magyarázni, hogy így kívánja a társa­dalmi érdek, azoknak a szá­zaknak az érdeke, akik a kórházi ágyra várnak. Lát­nunk kell azt is, hogy bár az orvoslétszám emelkedett, de a betegek száma rrífeg job­ban. Ezért csökken az egy betegre fordítható idő. Nincs politikamentesség — Egy-két problémáról szeretnék még beszélni. A legfontosabb az úgynevezett politikamentesség — problé­mája, amely még elég sok orvos véleményében mutat­kozik meg. Vegyék tudomá­sul ezek a különben nem rossz szándékú emberek, — hogy politikamentesség nincs. Aki nem aktív támogatója az ország politikai rendszeré­nek, az bizonyos fokig szem­ben áll vele, ha nem is ellen­ség. Azután arról is beszél­hetünk, hogy kísért a kaszt­szellem. Néhány orvos a be­tegnél csak a szakmai kérdé­sekre szorítkozik, de elfelej­ti figyelembe venni társa­dalmi, családi problémáját. Örülünk annak a megállapí­tásnak, hogy az erkölcsi bot­lások száma jelentősen csök­kent. De nem szűnt meg! Ez ellen küzdeni az egészség- ügyi dolgozók túlnyomó többségének érdeke, hiszen az emberek könnyen hajla­nak az általánosításra. Oláh elvtárs felhívta a fi­gyelmet arra, hogy nagyobb gondot fordítsanak a meg­előzésre. Ebben támaszkod­hatnak a termelőszövetkeze­tek, a tanácsok vezetőségére. Ez a jövő útja. Ha a preven­ciót céltudatosan szervezik, megkönnyítik saját, megnö­vekedett munkájukat is. — Elhangzott az a megál­lapítás is, hogy az orvosok viszolyognak a faluraménés- től. Erre csak azt mondhat­juk: ha valaki orvos lett, hi­vatást választott, nem szak­mát! A hivatás pedig megkö­veteli, hogy ott dolgozzék, ahol legnagyobb a szükség rá. Oláh elvtárs ezután be­szélt a rivalizálás szellemé­ről, az egymás eredményeire való irigykedésről. Ehelyett őszinte, elvtársi kapcsolatot kell kiépíteni. — Befejezésül hangsúlyozta, a hibák nem általánosak. Az összkép biz­tató, de mégis beszélni kel­lett a fonákságokról is, mert azok kijavítása ugrásszerűen viszi előre az egészségügyet. • Dr. Perényi György, a szol­noki tüdőkórház igazgató-fő­orvosa elmondotta, hogy a TBC az a betegség, amely­nél a hatásos gyógyszerek mellett leginkább kell fog­lalkozni a beteg ember egyé­niségével, szociális körülmé­nyeinek kivizsgálásával, javí­tásával. Javaslatot tett: növeljék a középkáderek számát, ezzel mentesítsék az orvosokat az adminisztrációtól, hogy teljes egészében a gyógyításnak szentelhessék magukat. Java­solta, hogy az esetleg létesí­tendő reuma-kórházat vegyék bele a Tisza-part fejlesztési tervébe. Dr. Bern Zoltán, a kórház szülészeti osztályának főor­vosa elmondotta, hogy a me­gyében az anyák 98 száza­léka intézetben szüli meg gyermekét. — Beszélt arról, hogy a minőségi terhesgon­dozás következményeként je­lentősen csökkent a szülés közbeni halálozások száma. Ebben az évben a szolnoki kórház szülészeti osztályán húsz újszülöttel kevesebbet vesztettek el. mint 1960-ban. Dr. Harczos György, a me­gyei KÖJÄLL vezetője be­számolt a megye járványügyi helyzetéről. Dr. Tóth Zajos, megyei fő­orvos arról beszélt, hogy megtisztelő feladat olyan kor­ban élni, amikor bábáskod­hatunk az új társadalom lét­rejöttében. A megye komoly eredményeket ért el. Orvosi tudományos könyvtárat léte­sítettek. A megyében már 75 községi rendelő van. Kiemel­te a megelőzés, a felvilágosí­tás szükségességét. A rendelőintézet zsúfolt. Ezt csökkenti majd a behívásos rendszer, amelyet rövidesen bevezetnek. Befejzésül elmondotta, hogy az orvosok többsége feltétle­nül egyetért a szocializmus építésével. A feladat, erre a becsületes többségre támasz­kodva, teljes erővel küzdeni a burzsoá maradványok fel­számolása ellen. Maradékta­lanul érvényesíteni kell az orvosi rendtartás szellemét Nálunk hatalmas társadalmi erők segítenek A felszólalásokra Simono- vits István válaszolt. Válaszá­ban csak egy-két kérdésre tért ki. Elmondotta, hogy a felszabadulás előtt több volt a beteg, mégis üresek voltak a kórházak. Anyagi okokból nem tudták azokat a dolgozó emberek igénybe venni. Most egészségesebb a nép, több az ágy, mégis száztíz—százhúsz százalékos az ágykihasználás. Az ötéves terv időszakában százezer ágy kellene a meg­lévő hetvenezerrel szemben. Ez azonban nem megvaló­sítható. • — Ami a politikamentessé­get illeti, utalok egy régi orosz orvosi mondásra: a cári rendszer alatt a kinin nem gyógyítja a maláriát. Magya­rán a kapitalista társadalmi rendszerben az orvos csak félmunkát végezhet. Megold- hatatlanok az egészségügyi problémák. Nálunk hatalmas társadalmi erők sietnek az egészségügy segítségére. A tanácskozást Váczi Sán­dor elvtárs rövid zárszava re­kesztette be, aki befejezésül sok sikert kívánt az egészség­ügy munkásainak. — h. t. — B vezetöségválasztó taggyűléseken r mérlegeltük munkánkat Pártunk politikai bizottsá­ga 1961. június 6-i határoza­ta értelmében alapszerveze­teinknél újjáválasztottuk a vezetősége^ A taggyűlések külön-külön értékelték az alapszervezet megalakulása óta végzett munkáját Mi vi­szont összességében vettük számba az elért eredménye­ket és a még meglévő hibá­kat. Megállapíthatjuk, hogy alapszervezeteink az adott üzemegységekben betöltik szerepüket, s az utóbbi hóna­pokban javult szervező, má­nyi tó munkájuk, ellenőrző tevékenységük: Közel száz­ötven kommunista hallatta szavát a taggyűléseken és számtalan helyes javaslattal segítették a munkák jobb megszervezését, a termelés növelését. Serkentő hatással volt szö­vetkezetünkben a termelés növelésére a gazdasági év elején bevezetett premizá­lási forma és a kapásnövé­nyek személyekre való ki­mérése. Az anyagi érdekeltség foko­Sikeres réradónap Túrkevén E hét keddjén rendezte meg a túrkevel Vöröskeresztes szerve­zet a párt- és a tanács helyi szerveinek támogatásával a vá­ros lakóinak nagyszabású térí­tésmentes véradőnapját. A Jó szervezőmunka eredmé­nyeképpen a szolnoki véradóál­lomás dolgozói négyszázöt vér­adótól vettek, összesen százhúsz liter vért. Az önfeláldozó segítségnyújtás­ban különösen a Vörös Csillag, a Búzakalász és a Táncsics ter­melőszövetkezetek tagjai és az fmsz, valamint a Háziipari Ktsz dolgozói tűntek ki. zása és a terület kimérése mellett azonban sok segítsé­get jelent pártalapszerveze- teink elevenebb munkája, a termelési agitáció, pártbizott­ságunk határozatainak végre­hajtása. Már a növényápolás idején arra serkentettünk, hogy minden munkát idejé­ben elvégezzünk! Nemcsak a növényápolás­ban, hanem a kukorica és cukorrépa betakarításában is szép munkasikerek születtek. Id. Vad Lajos elvtárs betöl­tötte a 60. évét, a nyugdíj korhatárhoz közeleg, mégis többek között 4 hold közös kukoricát tört le. Megművel­te, felszedte a ráeső cukor­répát is. A kampánymunkák idején bevonta családtagjait, s negyedmagával dolgozott. Madarász Imre pártonkívüli gazdatársunk családtagjai­nak bevonásával 3 hold cu­korrépa, valamint 4,5 hold közös kukorica, Zsadányi Sándor — szintén családtag­jai segítségével — 3 hold cu­korrépa és 5 hold közös ku­korica betakarítását végezte el. A fiatalok közöl kitűnt Kö- hári Erzsébet KISZ-tag, aki 2 hold cukorrépát és 2 hold közös kukoricát, ifj. Bíró Já­nos és ifj.- Bíró Mihály, akik — bár még jóformán most kerültek ki az iskola padjai­ból — egy-egy hold cukorré­pát és egy-egy hold közös kukoricát takarítottak be. Helytálltak az őszi mun­káknál az egykor kivetett, lenézett Bihari-telepiek is, a cigányok. Ökrös Elek családtagjaival 5,5 hold közös kukorica és 2 hold cukorrépa betakarításá­val végzett. Mikes Áron bácsi 900 hold ősziárpát és búzát vetett el, s*az ehhez szükséges köze] 1500 zsák vetőmagot is ő ön­tötte a vetőgépbe. Elmondhatjuk azt is, hogy tagságunk termelési kedve, és a munkafegyelem javulása mellett lényeges változás tör­tént az öntudat fejlődésében is. A háztáji gazdaságokból leszerződtek közel 800 hízó­sertésre, 500 süldőre, 70 hí­zómarhára, több mint ezer baromfira, közel 20 ezer to­jásra és közel 5 ezer liter tejre. Figyelemre méltó az az eredmény is, melyet a sajtó s egyéb propagandaanyag terjesztésében« valamint a * könyv megkedveltetésében elértünk. Az elmúlt hetekben történt, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat dol­gozói jegy guruló könyvesbolt­tal a répaföldön keresték fel gazdatársainkat, akik közül mintegy százan rövid másfél nap alatt több mint 15 ezer forint értékű könyvet vásá­roltak. Jó irányba halad tsz tag5­Ságunk politikai, szakmai továbbképzése is. A párt és KISZ oktatásban az 1961/62. évben három- százhatvanan vesznek részt. A téli szakmai továbbképző­kön több mint százan tanul­nak majd, s jelentős azoknak a száma is, akik a VII. és a VIII« általános iskolát vég­zik. Most, amikor a vezetőség­választó taggyűléseink után újabb feladatok várnak meg­oldásra, arra kell vigyáznunk, hogy munkánk felfelé ívelő legyen, s még nagyobb sike­reket érjünk el. A hibákról nem sokat beszéltem, 'pedig azok is adódnak. Erről nem szabad elfeledkeznünk még akkor sem, ha az utóbbi hó­napokban az eredmények javára billent a mérleg. A kommunisták feladata, hogy példamutatóan harcol­janak alapszervezeteink meg­szilárdításáért, a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatá­nak erősítéséért, az emberek öntudatának növeléséért, a termelés, a közi» gazdaság fejlődéséért. Ha mindany- nyian egy nyelven beszélünk, s egységesen dolgozunk a ve­zetőségválasztó taggyűlésein­ken hozott határozatok meg­valósításáért, és sikerrel tel­jesítjük a második ötéves tervből reánk eső feladatokat, akkor az elkövetkezendő ve­zetőségválasztás alkalmával újabb sikerekről adhatunk számot. Nagy Sándor a túrkevei Vörös Csillag Tsz PB titkára A megyei autó meg a tyúk Még a nyár elején, ami­kor a szolnoki piacon csak nagyon ritkán lehetett ba­romfit kapni, a város egyik lakóháza előtt szürke sze- mélyképkoesi állt meg. Me­gyei kocsi — ahogy mondani szokták Szolnok megye fal­vaiban, városaiban. S a ko­csiból két hangosan kotko- dácsoló tyúkot cibáltak ki. A tyúklármára a környék né­hány lakója kidugta a fejét és megcsóválta. Semmi kétség nem fér hoz­zá, hogy az illető vásárolta a két tyúkot valamelyik szö­vetkezetben, s nem ellenérték nélkül jutott hozzá. Nem is lenne érdemes utólag szóvátenni, ha újab­ban nem ismétlődne meg számtalari változatban az eset Jónéhány hivatal, in­tézmény mostanában vörös­hagyma, burgonyabeszerzés­sel foglalkozik. Ezekhez a cikkekhez a piacon nehezen lehet hozzájutni, sőt drágáb­ban is, mint azokban az években, amikor bő termés van belőlük. Szokássá lett, hogy a hiva­tal vagy az intézmény vala­mely jártas embere, eseten­ként tekintélyes vezetője fel­kutatja a lelőhelyeket, alku­dik, megszervezi a vásárlást, s a kocsi — „ha már úgyis arra jár" — befuvarozza az árut. A szervezők természe­tesen nem percentért teszik, hanem szívességből munka­társaikkal szemben és ked­ves meglepetéseket tartogatva feleségüknek, családjuknak. így még olyan színezetet is kap a vásárlási ügy, mintha ez jelentené az emberekről történő gondoskodást. Dehát a városi lakosság zöldáru el­látása, kereskedelmi ügyletek lebonyolítása a kereskedelmi vállalatok profiljába tartozik. Az igaz, hogy a MÉK és a ke­reskedelmi intézmények oly­kor nem a legnagyobb szor­galommal, ötletességgel és sikerrel végzik munkájukat. Ám, azok a szervek, amelyek hirtelen felcsaptak beszerző hivatallá, jobban tennék, ha a kereskedelmi vállalatok munkájának javításán fára­doznának. Néhány üzemünk azt az utat választotta: a szakszer­vezeti bizottság a kereske­delmi vállalatokkal együtte­sen akciót szervezett az üzem dolgozóinak burgonya, hagy­ma és egyéb ellátására. Eb­ben nincs semmi elítélhető, Sőt követésreméltó a kezde­ményezés. Hiszen ebből min­denki egyformán részel. Az a vezető is, akinek hivatali ko­csija van, s az a munkás is, aki egész héten a műhelyben dolgozik. Szót az ellen emelünk, ami­kor (legtöbb esetben ismeret­ségi alapon) megjelenik a ter­melőszövetkezetben esetleg éppen a termelőszövetkezet szak- és egyéb felügyeletét ellátó intézmény képviselője s azt mondja a tsz-elnöknekí Komám, tudnátok-e nekünk ennyi, meg ennyi burgonyát adni? S a szövetkezeti veze­tők rábólintanak. így hozzák a Tiszazugból a vöröshagy­mát, máshonnan a burgonyát Megfizetnek az áruért de az ügylet mégiscsak tekin­télyen, ismeretségen alapul. Nem beszélve arról, hogy ese­tenként jutányos áron számí­tódik az ára is. Tartsa mindenki magára- nézve kötelezőnek: nem élhet a konyhai szükséglet beszer­zésénél jogtalan előnyökkel. S neki is abból jusson, amiből másoknak is. Nem korrekt dolog önmagát olyasmibe ré­szesíteni az embernek« ami másoknak nem jut Ezek az ügyletek nem ál­talánosak. Egy elenyésző ki­sebbség nevéhez fűződnek. De van, gyűrűzik s ezért ele­jét kell venni. S hozz! kell tenni, esetenként a termelő­szövetkezeti vezetőké a na­gyobb felelősség. Ök legye­nek gerincesek és mondják meg bárkinek: a termelőszö­vetkezet az állami, s utána a szabadpiaci kereskedelemre rendezkedett be. Ott minden­ki hozzájuthat horganyához, hagymához. UTK.Ö2BEN Két öregasszony ballag egymás mellett az ország­úton. Mögöttük tisztes távolságban egy menyecske lépked. Jócskán maguk mögött hagytájc már Ti­szafüredet, s előt­tük még három­kilométeres út van, hogy beérje■» nek Tiszaörv Íny­be. Egy Warszawa gépkocsi szintén Tiszaörvénybe igyekszik. Hirte­len fékez. — Hová igyek­szenek, néni ? — szól ki a vezető. — Tiszaörvény­be. — No, üljenek be gyorsan. — Vegye már föl azt a menyecs­két is — kockáz­tatja meg a kérést most már a másik néne. S csakhamar a három asszony nagy hálálkodások közepette ott szo­rong a hátsó ülé­sen. — Ej, édes gye­rekem, de jó szíve van magának, nemcsak a szép lá­nyokat látja meg az úton, hanem az öregasszonyokat is. A gépkocsiveze­tő csak nevet, nem válaszol. — Életemben most ülök először autóban — fűzi to­vább a szót a tisz­tes öreg. — Hol járt a né­ni? — A szövetke­zetben voltam a lábbelikért — mu­tat a batyuban pöffeszkedő box- csizmákra. — No, ha nem ült még autóban, Rozi néni, akkor használja ki az alkalmat — szólt a menyecske. S az öregasszony — mintha valóban meg alcarná fo­gadni a. tanácsot, hátradőlt kényel­mesen a Jcocsi ülé­sén, s csak akkor szólalt meg, ami­kor megérkeztek a tanácsháza elé. — Elmesélem es­te az öregemnek, hogy autóztam — mondta búcsúzóul. — Isten álgyon. fiam a jó szive­dért. Köszönjük az autóztatást. S nagy üggyeU bajjal kiszálltak mindhárman a ko­csiból. V. V. LEGYEN PARKER rendszerű ^ kínai r f TÖLTOTOLL a névnapi ajándék: * az iparcikk és a ^ földművesszövetkezet ^ PAPÍRBOLTJAIBÓL SÁL ÉS K.ENDÖ VÁSÁR az alföldi Állami Áruházban november 20-tól december 2-ig. Női dekás gyapjúsál 60,— Ft Férfi gyapjú szövetsál 62,— Ft Női tisztaselyem kendő 120,— Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom