Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-11 / 266. szám

1961. november lí. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Számvetés az irodában Á beszélgetés nyomán a következő gondolat fogam- zott meg bennem: ezt a kö­zös gazdaságot az egész falu magáénak vallja, s a község apraja-nagyja innen várja boldogulását: Éppen délidőben érkeztem a pusztamonostori Búzaka­lász Termelőszövetkezet szék­házába. Csuta Lajos, a köz­ségi tanács elnöke kisért el, hölgy megmutassa az utat, nehogy eltévedjek. De való­jában — mint később be is vallotta — ott akart lenni, amikor kérdezősködöm a szö­vetkezet életérő-. — Mert nem mindegy ám az, hogy a Néplapban mit ír­nak Pusztamonostorról •— mondotta. A gazdaság irodájában bri­gádvezetői értekezletre gyü­lekeztek. így aztán valóban ..kollektív” nyilatkozat ke­rekedett a beszélgetésből. Együttesen mondották el örö­müket, gondjukat. — Előreláthatólag zár­számadáskor kifizetjük a be­tervezett 27 forint 61 fillért minden munkaegységre. Ezt annak köszönhetjük, hogy kertészetünk a tervezettnél kétszázezer forinttal hozott többet, az aprómag-fogás pe­dig félmillió forintot jövedel­mezett ■— kezdte a szót Vaj­da Zoltán bácsi, a gazdaság főkönyvelője, — Mert a növénytermesz­tésben, meg az állattenyész­tésben bőven volt kiesésünk az idén — veszi át a szót Le­gény József főmezőgazdász. — Ilyen oszályos nyárra nem számítottunk. — öntöztünk ugyan, ahol tudtunk, de saj­nos, ennek ellenére a kukori­cánk mindössze tizenhárom mázsát adott májusi mor- zsoltban számítva, cukorré­pánk a betervezett százhat­van métermázsával szemben mindössze nyolcvanhárom métermázsát fizetett: Búzá ból hét, árpából nyolc vagon az idei veszteségünk — Nem beszélve arról a hatalmas állatkárról, amely már évek óta sújtja ezt a szö­vetkezetei, — toldotta meg véleményével az előbbieket, Molnár János a községi párt­titkár, aki szintén eljött a brigádvezetői értekezletre. — Negyedik esztendeje bélgyúl- ladás pusztít a sertések kö­zött. Az állatorvosok is tehe­tetlenek. Szinte felmérhetet­len a kár, amit ez a betegség már négy esztendeje okozott. — Akkor valóban dicsére­tes eredmény, hogy a munka­egység-értékben nem lesz ki­esésük, — És még hozzá amit be­terveztünk, fel is építettük, sőt — és itt kacsint egy ne­véhez méltó Legény József — van egy csomó „fekete” beru­házásunk is, amiért most Zoli bácsi reszket* hogy megbün­tetik. — Nem reszketek én, — szólt sértődötten a főkönyve­lő — amit építettünk, arra mindre szükség volt. S hogy ezt be is bizonyít­sa, egy kimutatást terít ma­ga elé, úgy sorolja az évi gyarapodásukat: — Állami hitelből építet­tünk egy ötszáz férőhelyes süldőszállást; Erre 128 000 forintot kértünk az államtól, de mi is megtoldtuk ezt az összeget 40 000 forinttal. Az­után a terv szerint el kellett volna készítenünk húsz cső­kutat: Azonban béléscsöveket csak most tudtunk szerezni, így a nyár folyamán mind­össze öt kutat készítettünk el. De most, hogy a csövek rendelkezésünkre állnak, még az idén megcsináljuk a hiányzó tizenötöt is. Ez 14 ezer forintba kerül. Átépítet­tük a székházunkat — erre 55 000 forintot költöttünk. — No, most jönnek a „feke­ték’8 — nevetnek a brigád­vezetők, Zoli bácsi pedig ren­dületlenül folytatja a felso­rolás; — Elkészült ez a nyolc- vagonos kukoricagóré, 18 000 forint értékben. Aztán épí­tettünk saját erőből egy húsz férőhelyes szerfás sertésfiaz- tatót, amit vályoggal, szalma­tetővel téliesítettünk; Csibe- továbbnevelőnk is elkészült, vert fallal csinálva — négy* és félezer csibe befogadására. Erre 50 000 forintot költöt­tünk .:. no meg égy nyári juhszállást is építettünk, — Gépet is vásároltunk, nehogy kihagyja a felsorolás­ból. Zoli bácsi! — szólt köz­be Kalina István brigádveze­tő. — Egy Malvurf traktort vettünk munkagépekkel együtt. Az igaz, hogy az AGROKER még mindig nem küldte el a permetező beren­dezést. — Ügy ám! — bólintanak a többiek. — 130 000 forintba került ez nekünk. — No, írja meg azt is, — mondja Molnár János párt­titkár — hogy szeretnénk egy tehergépkocsit venni. Egy négy tonnás Csepel—Diesel-t. Lényegesen gyorsabb és ol­csóbb lenne akkor a szállí­tás. nem beszélve arról, hogy könnyebben tudnánk a ker­tészeti termékeket Szolnokra, yagy Budapestre eljuttatni. Ha valahol hallanak egy te­hergépkocsit eladót, szólja­nak nekünk, mert megvan rá a pénzünk és megvennénk, ' Már búcsúztunk, amikor Berényi Kálmán, a szövetke­zet másik brigádvezetője utánam szólt: — Látja, majdnem elfelej­tettem, Két szórófejes öntö­zőberendezést is vennénk, mert ugye, a modern gazdál­kodáshoz, az is szükséges. V. V. A nőmozgalom hírei November 12-én, vasárnap délután 5 órakor Szolnokon, a VII. kerületi nőtanács apák ankétjét tart, amelyen vendé­gül látnak öt szovjet házas­párt is. * Mesterszálláson november 10-én nőgyűlésen beszélték meg az asszonyok az idősze­rű feladatokat és meghallgat­ták a tájékoztatót a nemzet­közi helyzetről * Tegnap este Szolnokon, a Kertvárosban a nők akadé­miájának résztvevői „Asszo­nyok a szabadságért” című előadást hallgatták meg, me­lyet dr. Bartha Lászlóné tar­tott. Kísérőfilmként a ,.Zója” című filmet vetítették. * Öcsödön a Zöldmező Tsz- ben a közelmúltban negyven asszony tanácskozott a tsz előtt álló feladatokról. Az Egy hétköznap a festett álmuk világába» Jó volt! Felvétel indul! Csapó 175! Aki a fenti vezényszavak­ból nem jött volna még rá: filmgyárban vagyunk. Készül a tizenharmadik, a tizenne­gyedik, a tizenötödik. A ma­gyar filmgyártás túlteljesíti idei tervét Most éppen a hármas mű­teremben csetlünk-botlunk. A műszakiak, színészek, ren­dezők elképesztő ügyességgel kerülgetik a kábelkötegeket, díszletalkatrészeket A műte­rem közepén hatalmas kere­kekre szerelt állvány körül csoportosulnak az emberek. Az állványon egy autóbusz faváza látható, tökéletesen kiképzett hátsó peronnal és forgalmi táblával: 99-es. Pe­reg a felvevőgép és a busz- peron mögötti vászonra va­lahonnan a háttérből vetítő­gép fénysugara irányul. Sor­ra jelennek meg az esti kör­út. neonreklámjai és mi, akik a peron mellett állunk, hatá­rozottan úton érezzük ma­gunkat.. Hát még akik majd a film vásznán látják az el­suhanó buszt! A peronon Ráday Imre. Szerepe szerint izgatottan vi­tatkozik partnernőjévei, egy karcsú, szőke. 20 év körüli főiskolai hallgatónővél. Az „Egy autóbusz nem áll meg” című film felvételéből i láttunk egy jelenetet. Ä második műteremben hatalmas vetítővászon, kör­menet vonul rajta. A temp­lomi zászlót nyakkendőtlen, bajuszos parasztember — Páger Antal — tartja a ke­zében. A baldachin alól Tom­pa Sándor mosolyog ránk a pap képében. Páger tele to­rokból énekel. — Vegyétek csak le a han­got, ezt jobban lri kell emel­ni! — Ez a hangmérnök uta­sítása és Páger Antal — egy­általán nem bajuszosan és nyitott gallérral *— kezében papírlappal figyelmesen kö­veti a szájmozgást és énekli az egyházi dal szövegét. Itt a „Századik százalék” című film felvételei folynak. Páger Antal egyéni gazdát játszik. Egy nagy községből egye­dül nem lépett be a szövetke­zetbe. ö az a bizonyos szá­zadik százalék. Az utószink­ron, azaz a film hangjának tökéletesebbé tétele hossza­dalmas, aprólékos, nagy türel­met igénylő munka. De a szereplők ezzel is megbirkóz­nak. Az énekszöveg egyhe- lyütt rövid a szájmozgáshoz. Páger kedélyesen jelenti ki: — No, nem baj, egy-két fohászt még beleteszünk! * Kastélyszoba, faragott osz­lopfők sorával. A teremben padok, székék, rajtuk köd- mönben, bekecsesen, kendő­vel, kalappal parasztemberek üldögélnek. Elnököt válasz­tott a termelőszövetkezet Az elnök feláll az asztal mellől és végtelen zavarban, mint aki még soha sem beszélt, megszólal: — Hát akkor.a hát ak­kor ... majd megpróbáljuk. Aztán lesiet, a lentiek még tartóztatják, de ő sietve megy kifelé. Ezt a jelenetet igen sok­szor próbálják. A statisztákat állítják be másként, majd Sinkovits Imre változtat va­lamit a hangsúlyán, a mozgá­sán. A szünetekben az aszta­lok köré ülnek a statiszták, arcukon bizony jócskán lát­szik a fáradság. De a filmet nagyon szeretik. Az „Ahogy a csillag megy az égen” Keleti Márton egyik nagy filmjének ígérkezik. • Ä festett álmok világa. Minden illúzió, és mégis min­den valóság. S hogy az illú­ziókból valóság legyen, szí­vósan, fáradhatatlanul dol­gozik a színész, a rendező, a világosító, az operatőr, s a film számos, neves és névte­len munkása, hogy mai éle­tünk valóságát minél maga­sabb művészi síkon ábrázol­hassa. Kint szemel az eső. Hűvös szél fúj. A kapuban egy öreg parasztember álldogál, fázó­san húzva össze magán ko­pott kabátját. Közelebb lé­pünk: Gózon Gyula bácsit láthatjuk: felvételre vár. Az udvaron két csinos, fiatal lány siet keresztül, az egyik mond valamit, a másik össze­csapja a kezét: — Ne mondd! És a gázsi? Az épületek végében hatal­mas új, félig kész raktárépü­let* körös-körülvéve állvá­nyokkal. Ha kész lesz, új he­lyiségek szabadulnak fél a forgatás, a művészi munka céljaira. Dolgozik az öreg filmgyár, — ht — 1962-es tervet a termelőszö­vetkezet elnöke ismertette, s egyben köszönetét mondott az asszonyoknak eddig vég­zett eredményes munkáju­kért November 16-án este a szol­noki városi nőtanács a váro­si tanács művelődési osztá­lyával közösen a kerületi nő tanácsok titkárai, az óvodák, az általános- és középiskolák szülői munkaközösségének elnökei, osztály- és csoport­elnökei részére értekezletet tart. A meghívottak meg­hallgatják Zakár Zoltánnak, a városi tanács tanulmányi felügyelőjének előadását, melynek címe: Az osztály szü­lői munkaközösségek felada­ta az oktató-nevélőmunka se­gítésében. Az értekezlet he­lye a Ságvári Endre Művelő­dési Ház Költői Anna úti terme (volt Móricz Zsigmond kultúrotthon). * • Megyeszerte készülnek a nőtanácsok a téli oktatásra. Öcsödön a három tsz és a községi tanács közösen szer­vezi a nők akadémiáját, ahol mezőgazdasági , előadásokat tartanak főként kertészetről és a baromfinevelésről. • örményesen november 14- én kezdődik a kézimunka tanfolyam. Mintegy húsz asz- szony és lány részvételére számítanak. Mi a fontosabb ? Egy alapszervezeti párttit- kár magyarázta: „A taggyű­lési beszámoló már készen van, most készítem fel a hozzászólókat”. Mikor látta, mennyire meghökkentem ezen, azt mondta: „Tudja, nálunk még elég sokat kell beszélni az embereknek, hogy elmondják a véleményüket a taggyűlésen arról, amiről mi szeretnénk”, Az utóbbi időben nagyon elvétve találkoztunk ilyen „előkészülettel”. Beszélgeté­sünk végén a titkár elvtárs is belátta: nem az a helyes felkészítése az alapszervezet tagságának, ha szájukba ad­juk, miről mit beszéljenek. Hisz könnyen meglehet, hogy más kérdést tartanak fonto­sabbnak. A párttagság felkészítésé­nek sokkal eredményesebb módja az, ha tájékoztatják őket: miről beszélnek majd a taggyűlésen, mi az, amihez a vezetőség segítséget, tanácsot kér, miben kellene elmélyül­tebb ismeretek alapján dön­teni, stb. Az ilyen előzetes tájékozta­tás után a tagság jobban hoz­záadja saját véleményét, mondanivalóját a beszámoló­hoz: Az így születő hozzászó­lások pedig gyakorlatiasab- bak, jobbak, konkrétabbak lesznek. Ez a módszer önálló­ságra szoktatja a tagságot. Segít abban, hogy egy-egy párttagnak önálló állásfogla­lása legyen egy-egy kérdés­ben, el tudjon bírálni a ma­ga területén egyes eseteket anélkül, hogy arra a vezetők utasítását megvárná, vagy azok segítségét kérné. B. E. Az üvegipar majdnem megkétszerezi termelését a második ötéves tervben Új gyár épül Orosházán Takarékossági napok lesznek Megyénk postahivatalainak vezetői és az OTP fiókveze­tők közös értekezletet tartot­tak pénteken délelőtt Szol­nokon, az MSZBT-klubban. Ezalkalommal Vitatták meg a soronkövetkező takarékossági napok feladatait. Az értekezlet során több kihívás hangzott el, így a jászberényiek versenyre kel­tek Püspökladánnyal, a jász­apáti fiók pedig Hajdúböször­ményt hívta ki. Az értekezleten mintegy ötvenen vettek részt. , A második ötéves terv elő­írja, hogy 1965-ig az üveg­ipar 80 (százalékkal növelje, tehát majdnem kétszeresére emelje termelését. A nagy feladat valőravál- tását segíti, hogy már az idén megkezdődött a munka a Zagyvapálfalvai Üveggyár új táblaüveg-készítő üzemé­ben, amely mintegy 50 szá­zalékkal növeli az ország síküveg-ellátását. Orosházán új gyár építésére kerül sor. Konzerves üveget, mintákkal díszített üveglapot, drótbe­tétes üvegtáblát, sőt díszítés­re használható üveg hullám- lemezt is készít majd az új üzem. Az új gyárat 1964­ben üzembe helyezik. Fej­lesztik a régi gyárakat is. A jövő évben befejezik az ajkai rekonstrukciós munkákat, amelyekkel másfélszeresére nő a gyár termelése. Több vállalat termelését új auto­mata berendezésekkel növe­lik. A második ötéves tervidő­szak végén hozzáfognak a Salgótarjáni Üveggyár re­konstrukciójához, s előkészí­tik egy-nagy üvegipari kom­binát beruházásának részle­tes tervét, hogy a harmadik ötéves terv elején megkezd­hessék az új gyár építését. — (MTI) ÉRTESÍTJÜK kedves vendégeinket, hogy a Szolnoki Ruházati Válla­lat női rendelt részlege Szolnok, Kossuth tér 10 szám alól (az „Öregpatika” helyéről) elköltözött Kossuth Lajos utca 29 szám alá, a Temetkezési Vállalat mel­lett lévő banképület első emeletére. MA» ........................................... Ot thon a búboskemencé­ben gyakran sült árpaliszttel kevert búzalisztből a kenyér. A kosárban még szépen göm- bölyödöttf de mikor a sütőla­pátról a kemence izzó téglái­ra huppant, akkor egy-kettő­re megrepedezett; S az íze! — inkább a máiét ették. Pe­dig a kemencével soha nem volt baj. A ház száz évvel ezelőtt épült, s nem sokkal később a kemence. Becsület­tel szolgált, csak egyszer kel­lett cserélni aljában a téglát. A házikó is megtettte a ma­gáét. Zsupsüvegét egyszer leégette a mellette futó moz­dony szikrája. Akkor módo­sabb zsindelytetőt, majd cse­repet kapott. Mostmár azonban sokasod­nak a falakon a repedések, mint vénülő arcon a ráncok. Hívta is az öregeket az egyik fiú: költözzenek hozzá! Az anya azt felelte: itt szület­tem, ebben a házban, itt szül­telek és neveltelek fel négyötöket. Innen csak a te­metőbe költözöm. A felnőtté érett gyerekek megértik ezt, s azon tanakod­nak, hogy át kellene építeni az öregek házát, szebbre, korszerűbbre hiszen ma már nem áz egylábú, disznó szol­gáltatja a zsírozok- - - Simon Béla Az egylábú disznó s három nap múlva életével fizetett lovagias tettéért. Ilyen fiúk éltek ott a város szélén. Katóka hű tanúja volt mindennek. Hozzá hasonló­korú kisleány nem lakott a környéken, így mindig a fiúk nyomában járt, — bár azok árulót sejtve benne, mindig riasztgatták. Tizenhároméves korban aztán megszűnt a gyermek­kor, Pesztrálást, rizsgyomlá- lást, krampácsoíást, hoztak a múló évek. S micsoda évek voltak! Katóka bátyjai ap­jukkal együtt egy kenyérrel, s két kiló cukorral indultak egyheti aratásra. Hétközben, ha egy kis napraforgóolajhoz jutottak az otthonmaradot­tak, szalajtották Katókát a távoli tanyavilágban mun­kálkodó, férfiakhoz. Ilyenkor felderült az öreg — „Nincs baj, míg az egylá­bú disznó hű hozzánk” dicsérte a jó olajat adó nap­raforgót. elcsórt kékkőre, — Szegények vagyunk, de becsülettel élünk — dohogott az öreg. —■ In­kább agyonverlek bennete­ket, mintsem, hogy becstelen ember legyen belőletek. Lassan cseperedtek a gye­rekek. Korda Sanyi is a ti­zenkettedik évébe lépett. Szép, napos idő volt akkori­ban, márciusban már mezít­láb jártak a porban a fiúk. Meleget sugárzott a föld, de fürödni még nem lehetett. Ezért, mint gubbasztó vere­bek, odaültek a mezőtúri vashíd mellett húzódó láp szélére. Csendben ültek, s nézték a szürke vizet, a part sarjadó gyepszőnyegét. Egy idő múlva valamelyikük megunta a tétlenséget, s meg­billentette az ingó lápot. A kilencéves Bank Sanyi a pal­ló széléről a vízbe esett, s rögtön elmerült. Korda Sanyi utánaugrott, s kimentette. Bank Sanyinak semmi baja nem lett, meg sem fázott, a kis Korda vi­szont tüdőgyúlladást kapott, N agy any ó napjában ki tud­ja hányszor mondta, s hit­te is szegény, hogy ilyen is­tentelen rossz kölykök vá­rosszerte nem léteznek, mint itt, a Bereknek futó, Éden- nek nevezett vadon szom­szédságában. Sző, ami szó, valami oka volt is erre. Az egyik nap például riadtan rohant Kor- dáékhoz a gyereksereg: „Jul- csa néni tessék jönni, a Jan­csi meghalt a sok cigarettá­tól”. Pattant is Julcsa néni, s addig gyógyítgatta söprű­nyéllel a fiát, míg magához nem tért. No, a *,gyógyhatású nem tartott sokáig. Kiszedték a kotló alól a tojást, megnézték mi van benne; A hiányt friss tojással pótolták. így aztán csodálhatta az anyjuk, hogy öt-hat tojásból az istennek se akar kibújni a csirke, pe­dig a többiek már napok óta ott csipogtak a kosárban. — „Meglámpáztam pedig min­den tojást” — morfondírozott a rendkívüli eset felett Egy másik alkalommal meg a Nagyék két fia emelt el néhány szem kékkövet a fekete Mór boltja elé tett ládákból. Volt is raport esté­re. — Gyertek csak urak — mondta az apjuk — s úgy ki­porolta őket, hogy a fenekük megszólalásig hasonlított az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom