Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 7. HÍREK A Nap kél: 6.37 h-kor, nyugszik: 16.18 h-kor. A Hold kél: 5.09 h-kor, nyugszik: 16.18 h-kor. — SIKERREL zárult a Jászfényszarun rendezett véradónap. A csaknem száz jelentkező, együttesen 30 liter vért adott. — FUIZURABEMTJTATÖ lesz ma délután Szolnokon a József Attila Művelődési Házban. A Fodrász Ktsz dol­gozói a legújabb férfi- és női frizurákat mutatják be. — VIHAR DŰLT vasár­napra virradóra Észak-Olasz- országban. Savcmában pépko­csikat borított fel a vihar és ablakokat zúzott be, sőt ház­tetőket sodort el. — MOSZKVÁBA érkezett a KTSZ Békevonata. A 300 főnyi budapesti ifjúsági tu­ristacsoportot többszáz moszkvai fiatal zenével- és virággal köszöntötte. — SÚLYOS BALESET tör­tént a jánoi idai busz megál­lónál . Btisi Jánosné 77 éves jászbold orrházi lakos felszál­lás közben visszaesett a busz lépcsőjéről, s oly szerencsét­lenül znhar.f, horty svh'os sé­rvlésekkel szállították kór­házba. — EZER FORINTRA bün­tette a járásbíróság Frankó János szolnoki lakost. A vád­lott ittasan ügyességi mutat­ványokat végzett motorke- réknárjával az egyik kocsma előtt. — FET HfjK PUCOLÓ csak nőknek. 1500 lakásos felhő­karcolót építettek New York­ban a nők maguknak. Férfiak be sem léphetnek a felhőkar­coló kapuián. A nők állítólag nagyon jól érzik magukat egymás között. — EGY OLASZ MÉRNÖK találmányát mutatták be Ró­mába. i: gépkocsi egyetlen pedállal, amely fék, ha a cipő sarkával nyomják meg és se- bessépfokoző. ha a lábujj he­gyével nyomják. _ Két SZOVJET tudós megá i1 amtotta, hogy a villám hőmérséklete húszezer fok, tehát háromszor annyi, mint a Nap felszínének hőmérsék­lete. — A SZIGLIGETI Színhág mai műsora: (november 7-én. kedden) délután 5 órakor és este 7 órakor: Pesti emberek. Bensőséges ünnepséget tartottak A Nagy Októberi Szoc’ lista Forradalom évfordulója tisz­teletére november 5-én ün­nepséget rendeztek Szolno­kon, a megyei kórházban a megye kórházainak orvosai és egészségügyi dolgozói ré­szére. Ünnepi beszédet dr. Bellányi Dénesné, az ápoló­nőképző intézet nevelője mondott, színvonalas műsort adtak az intézet növendékei és a most végzett orvosok. Az ünnepség végeztével több mint kétszáz dolgozónak jutalniat aJ~:t át dr. Lévai Károly kórházigazgató főor­vos. Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Varga 1 őrsét Szolnok. Irodaház. I. emelet Telefon: 20—91 23—20. 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Kiadóhivatal: Szolnok Irodanáz. rőldsztnt V Telefon: 20—94. A lapot előfizetésben és árusí­tásban a Szolnok meeV’ei pos­tahivatalok és flíkoosták tér* lesztik. A lap előfizetési di a egy nóra 11 — Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítőnél Szolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sándor Aranrkossorús jelvénnyel tüntették ki a magyar—szovjet barátság leghívebb ápolóit Vasárnap délelőtt a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság szolnoki klubjában rövid ünnepség keretében nyújtotta át az intézőbizottság a tár­saság „Aranykoszorús jelvé­nyét” Hack Márton gimná­ziumi igazgató dr. Nagy János leánygimnáziumi nyelv­tanárnak, Pázmány Kálmán­ná művelődési otthon igazga­tónak és Lévai Istvánnak, a Természettudományi Isme­retterjesztő Társulat megyei titkárának. Köszöntötték a munkásőr feleségeket A jászberényi járás mun­kásőrei kedves, családias ta­lálkozón ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 44. évfordulóját. Vasár­nap este a Fémnyomó- és Le- mezárugyár kultúrhelyiségé- ben terített asztalok r. -llett gyülekeztek a munkásőrök és feleségeik. Az összejövetelen részt vett Halas Lajos országos pa­rancsnok elvtárs képviseleté­ben Ármán Aurél, az országos parancsnokság kiképzési és szervezési osztály vezet’je, Déri Dezső, a jászberényi já­rási pártbizottság titkára, to­vábbá a helyi fegyveres ala­kulatok parancsnokai. Ármán Aurél elvtárs po­hárköszöntőjében méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, majd üdvözölte a munkásőr felesé­geket. Köszönetét fejezte ki azért a fáradságos, odaadó munkáért, amellyel az asszo­nyok az elmúlt közei öt év­ben sgítették, támogatták fér­jüket, hogy azok esküjükhöz híven, valósítsák meg felada­taikat. Kérte őket, hogy to­vábbra is támogassák férjük felelősségteljes társadalmi munkáját, mindannyiuk, az egész ország javára. «iiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiniiimiimmiiiiiiiiiiiiiK — AZ V. SZAKSZERVE­ZETI világkongresszus tiszte­letére szombaton megnyitot­ták Moszkvában a szovjet szakszervezetek kiállítását. A kiállítás bemutatja, hogy i 63 millió munkást és alkal mazottat egyesítő szakszerve­zeteknek milyen nagy szere­pük van &z ország iparosítá­sában és a mezőgazdaság gé­pesítésében, az életszínvonal emelésében. 1/mej fi ^info /MG //cf/e A szuperfoszíátüzem egyik sarka: a betonsilók tömbje. A TERVEZETTNÉL y NEGYED ÉVVEL KORÁBBAN 9 ■ * Voltaképpen kész a szuperfoszfátüzem Decemberben: a berendezések komplex k próbálása fanuótban : kezdődik a próbaüzem — Voltaképpen ~ ............... kész a gyár, az utolsó simításokat végezzük rajta — magyarázza Kon- dacs Sámuel, a Ti- szamenti Vegyi­művek fiatal mér­nöke, míg a szu­perfoszfátüzem őrlő részlegének szállítószalagjai, gépi berendezései között a nyers­foszfát raktárba igyekszünk. A raktár boltozatán félig kész daru húzódik. — Szerelése el­tart még néhány hétig — mutat rá kísérőnk — de mire az új üzem berendezéseinek komplex kipróbá­lására kerül sor addigra remélhe­tően meglesz. — Mikor kezdik a beren­dezés komplex kipróbálását? — December elején. A raktár egyik oldalfalá­nál barnás, homokszerű anyag dombja magasodik. A fiatal mérnök kíváncsi pillantáso­mat elkapva megjegyzi: — Darabos nyersfoszfát. Jö­tt éhányezer zsákkal Vietnam­ból kaptuk. Ezzel próbáljuk ki gyűrűs malmainkat — Eszerint szuperfoszfátot is gyártanak a berendezések komplex kipróbálása idején? — Igen, de nem vietnami, hanem izraeli nyersfoszfátból. — Abból is van raktáron? — Nincs, de minden nap várjuk érkezését. Azért kezd­jük azzal a gyártást, mert feltárása egyszerűbb, mint a Vietnamból érkezett nyers­foszfáté. Későbbi, a próba­üzem után viszont vietnami nyersfoszfátot dolgozunk fel. Mivel ezt az anyagot szárí­tani, s tömi is kell, ilyen célt szolgáló üzemrészekkel bővül majd a szuperfoszfát- gyár. Ez viszont — más üzemrészek egyidejű bővíté­sével — lehetővé teszi, hogy a kezdeti 200 ezer tonna évi kapacitás 400 ezer tonnára emelkedjék. — Eszerint már most, az új gyár avatásakor a bőví­tés gondolatával foglalkoz­nak? — Igen, s valószínűleg 1963-ban sort is kerítenek rá. A raktár „érkezési oldalá­hoz” érve kérdem: — Hogyan rakják ki a va­gonokat? — Sajnos, egyelőre kézi erővel. Vannak ugyan jólbe­vált külföldi géplapátos ra­kodóberendezések, de nagyon drágák. Hazánkban is szük­séges volna ilyen berendezé­sek gyártása. Tervek már vannak is rá — csak kivite­lezésüket nem vállalja egyet­len gyár sem. Márpedig ide irányvonatok érkeznek, „dől” majd az áru. S nemcsak ná­lunk, máshol is probléma a rakodás gyorsítása. — Akar egy kis ízelítőt abból, milyen lesz a gyár, ha rendben lesz? — kérdi kísé­rőnk, s máris invitál az őr­lőüzem felső szintjére. A be­rendezések szép kék és szür­ke színben csillognak. — Tetszetősek, ez tagad­hatatlan. De az a fontos, hogy jók legyenek. — Azok is. A szerelés után, anyagterhelés nélkül hu­szonnégy óráig járattuk a gé­peket. Néhány éjszakát ráál­dozva végeztük ezt a mun­kát, mert nappal dolgoztak a szerelők. Azt tapasztaltuk: a szerelés jó, a gépek jól forog­nak. A feltáróhoz futó savtávve­zeték előtt megáll a kísérőnk, s azt mondja: — Meg kellene dicsérni a Borka-brigádot. Magam se hittem, hogy olyan gyorsan megcsinálják ezt a vezeté­ket. Ha ez nem volna kész, nem tervezhetnénk olyan biztosan a berendezés komp­lex kipróbálását. A nyersanyag jövőbeni út­ját járva eljutottunk a fel­táróba. SZEQENY ASSZONY — Ez az üzem lelke — ma­gyarázta kísérőnk. — Itt is járattuk már a gépeket, a feltáró kamra például 72 óráig forgott. A szereléssel itt sem volt baj. Az elektromos be­rendezés megvan, a műszere­zés ad még munkát. A házigazda örömével és készségével kalauzol tovább Kondacs elvtárs az impozáns készáruraktárba, s ismerteti távolabbi terveiket is. — Jövőre elkészül a granu­láló üzem. Egy év múlva tehát már szemcsézett szuperfosz­fátot gyártunk. A mellékter­mékként felszabaduló fluor­gázok hasznosítására is meg­vannak a tervek, s részben már valóraváltásuk is meg­kezdődött. Ideiglenesen nát- riumszilikófluorid üzemet lé­tesítünk. Termékét az üveg­gyártásnál és a zománcipar­ban hasznosítják. A jövő év első negyedében már termel ez az üzemrész is. — Később kriolit üzemet építenek a flourgázok hasz­nosítására. Termékeit az alumíniumgyártásnál hasz­nálják majd fel. Beszéd közben megkérdi, csak úgy. egyszerűen, mintha természetes, magától értetődő dologról érdeklődne: — Tudja, hogy ezt a gyárat a tervezettnél negyedévvel korábban adják át rendelte­tésének? Nagyon sokat segí­tett a munkaverseriy, a fel­ajánlások valóraváltása. — Eszembe jut, hogy most november 7 tiszteletére is sqkan tettek felajánlást. A Vegyiműveket Szerelő Válla­lat dolgozói például azt ígér­ték: negyedévi tervüket egy­millió forint értékben túltel­jesítik a Tiszamcnti Vegyi­művek beruházásainál. Füzetlapokra írott sorok, egyszerű, kusza mondatok adják hírül- az ilyen nemos célkitűzéseket, amiknek ered­ményeként a tervezettnél ne­gyedévvel korábban, január, elején megkezdődik a három­hónapos próbaüzem. Olyan embereknek kösz-" ' hető ez, akik nem hivalkod­nak cselekedeteik nagysáon- val — bár tudják — faláb mindenki másnál jobban — hogy mit jelent akár egynapi dőnyeres is. S ez teszi ők't igazán naggyá. Simon Béla fliiiiiiKiiniiiiimmiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiw — VÁDIRATOT nyújtót! be az ügyészség Földvári Fe­renc tiszasülyi lakos ellen. A vádlott a Tiszasülyi Állami Gazdaság vontató-vezetője, s október e'ejín, annak ellené­re, hogy a Zctor fékje Betn működött, utast vett fel a pótkocsira. Útközben felbo­rult a vontató, s az utas. Éneriesi István belehalt a f ; iil-'S'ib?. — Miért nem maga veszi fel a pénzét? — Megszólnák. — így nem rosszabb? Hi­szen biztosan látják része­gen... Beszéljen az igazgató­val. Vagy a párttitkárral. Azok segíthetnek. Minden­ben. És még pletyka sem lesz belőle. Már nem sír. — Majd meggondolom. — Sokáig nem szabad húz­ni. Ez olyan, mint a beteg­ség. Végleg alkoholistává vá lik. Megdöbben. Remeg a hang­ja, amikor mondja: — Talán nem lesz az, de azért félek. — Férje szereti a gyere­ket? — Nagyon. Mindene a ki­csi. — Akkor még könnyebb Beszélje rá, hogy menjer elvonó kúrára, ha szükség» De még időben. Látszik, gondolkodik. Szü­net után halkan mondja: — Még időben kell... Bólintok-. — És rendbejön minden. — Jó lenne — mondja és szeméből ismét megindulna! a könnyek. Szegény asszony. Szántó István Már éppen csengetnék, amikor megfogja a karom. — Mondja, hogy beteg va­gyok. — Jó — bólintok. És csen­getek végre. A csengő hang­jával egyidőben huppanás hallatszik, nézem, hát a részegem lefeküdt a kőre. Még a szemét is becsukta. Nyílik, az ajtó. A hirtelen táruló rés fáradt arcú, negy­ven körüli asszonyt enged látni. — Kit tetszik ke... Nem folytatja. Meglátja a férjét. — Asszonyom, szegény fér­je, rosszul lett és... Szeméből megerednek a könnyek. — Vigyük be — mondom. A szobában leyetjük ka­bátját és a díványra fektet­jük. Két perc múlva alszik. Nem tudom, mit tegyek. Jó lenne vigasztalni az asszonyt, de mivel? Hisz valóban, eléggé undorító. — Gyakran részeg? — Mostanában... EHssza a fizetését. A gyereknek me­gint nem vehetjük meg a kabátját... Azelőtt is néha ivott, de most... Már magáz. És mintha ér­telem villanna véres szemé­ben. A félhomályos utcán nézem csak meg jobban: öl­tözete után ítélve tisztviselő­féle. Nyakkendője félrecsú­szott, felöltőjén elől nagy és friss pecsét. — Ha egyszer nem akar­nak italt adni, akkor nem kell erőszakoskodni. A vé­gén nekem legyen bajom? Hallgat, néz, lehet, hogy nem érti. — Merre lakik? — Ott. — Bizonytalan kéz­mozdulattal félkört ír le uj- jával. — Elkísérem. El akar lökni magától, de egyensúlyát veszti, és ha meg nem fogom, elterül. Be­lekarolok és megyünk, a Ságvári körút felé. Csendes. Az előbbi nagy hangnak nyo­ma sincs. Most már kezdek kíváncsi lenni, ki ez az em­ber? Az egyik ház második emeletén állapodunk meg. Az ajtón nincs névtábla. Ráte­szem ujjam a csengő gomb­jára, de nem nyomom. — Ez az? — Ez — mondj; és köz­ben csuklik. Szolnok. Kocsma a piac közelében. Betérek és sört kérek. Körbetekintgetek. Szemem megakad egy bamba ábrá- zaton. Alacsony termetű véz­na férfié, aki most amolyan merev részeg. Zilált hajának szemébe lógó tincse alól fi­gyel. Amikor pillantásunk találkozik, vigyorra torzul szája és hadonászó mozdu­lattal int. — Mit akar? — Nekem már nem adnak. Kérjen... — Szódát? — Egy sört — mondja és összegyűrt tízest nyújt. — Azt nem! Eléggé berú­gott már. — Ne prédikálj apukám. Megiszom a sörömet és megyek. Robajt hallok a há­tam mögül. Támolyog utá­nam. Részeg haragtól torzul borostás képe. — Most megkapod — fe­nyegetőzik. Bevárom és szelíd hangon érdeklődöm: — Mi a baj? Miért harag­szik? Ezt nem várta, meghök- ken: — Megsértett!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom