Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. november 7. Az öntözéses gazdálkodás további kiszélesítésének lehetőségeiről és feladatairól (Folytatás a 3. oldalról.) hogy az érdekelt állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek fogjanak össze, alakít­sák meg a vízhasznosítási társulást és kezdjék meg az anyagi alapképzést is. Ez az első lépés az öntözőrendszer kiépítésé­hez és ehhez lehet hozzátenni az állam segítségét. Ha a kezdő lépések jók lesz­nek, akkor lehetőség van arra, hogy a második ötéves terv időszakában ez az öntözőrendszer belépjen a termelésbe, s ezzel együtt akkor mintegy 140—144 ezer katasztrális holdra tudjuk a megyében el­juttatni a vizet. 3. A második ötéves terv időszakában meg kell teremtenünk az öntözés távlati fejlesztéséhez is nagyon fontos feltétele­ket. Ezek közül egy feltétel az, hogy ké­pezzünk egy második vízlépcsőt Tiszalök- től délre, Tiszabura környékén. A második vízlépcső megépítése nagy anyagi eszkö­zök befektetését igényli, de a költségek megtérülése, gazdaságossága, egyben a be­ruházás szükségessége nem vitatható. A második vízlépcső kiépítésével a Tíszán-túli területek Szolnok, Békés és Csongrád megye egyes területei — a vég­zett számítások szerint mintegy 200—230 ezer katasztrális hold újabb területet kap­csolhatnak be az öntözésbe. Ugyanakkor a Tisza jobbparti részén, a Jászságban is nagy lépéssel tudunk előrehaladni. A má­sodik vízlépcső, a „Nagykunsági” és „Jász iági” Főcsatorna kiépítésé során Szolnok megye mindazon területére, ahol öntözésre iitalában lehetőség van, el tudjuk juttatni x vizet. E távlati terv megvalósítása sok mindentől, legalapvetőbben pedig attól ügg, hogy az 1962-es, 1963-as esztendőben r kitűzött feladatokat hogyan oldjuk meg; hogyan növekedik ipari, mezőgazdasági ter­melésünk; megteremtjük-e az építkezés anyagi feltételeit. II f. A második ötéves terv időszakában tehát arra van lehetőség — és egyben szükséges —, hogy az állam segítségének, továbbá az állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek saját erőforrásainak ésszerű felhasználásával a jelenlegi öntözött terü­letünket megkétszerezzük. Ez nem beruhá­zási, nem műszaki probléma csupán, az is, de mindezeknél több: nagy társadalmi ügy, politikai kérdés, s mint ilyen nem­csak. ßz .anyagi eszközök, célszerű felUasz- „ nálását, BánSfh á társad álóm eröiTiék 'össze­fogását is követeli. Szolnok megyében a legkülönbözőbb formáit és eredményeit találhatjuk meg a társadalmi, közösségi erők összefogásának. Nagy társadalmi ösz- szefogással és segítséggel sikerült 1959 nyarán a megalakult új termelő- szövetkezeteknek olyan mennyiségben ál­lati férőhelyet építeni, hogy a közös jó­szágállomány 1959 őszén fedél alá került. Nagy társadalmi összefogással folyik a községfejlesztés, a községeknek tisztasági és gyógyfürdőkkel való ellátása. Ugyancsak nagy társadalmi összefogást követelt meg 1960-ban a baromfitenyésztésnek a nagy­üzemekben való meghonosítása, a nagy­üzemi baromfitenyésztés alapjainak meg­teremtése. Mindezek nagy erőfeszítést igé­nyeltek tőlünk, megyénk dolgozóitól, s mert ezt az erőfeszítést sikerült kibontakoztatni, az eredmény nem maradt el. Az öntözés- fejlesztés is nagy társadalmi Összefogással, egységes erőfeszítéssel valósulhat meg. Szolnok megyében ez most soronlévő na­gyon fontos lépése szocialista mezőgazdasá­gunk megszilárdításának. Ennek biztosítá­sához feltétlenül szükségesek a követke­zők: 1. A pártszervezetek legyenek kezde­ményezői minden szövetkezetben és min­den községben az öntözési lehetőségek fel­mérésének, a kihasználására vonatkozó tervek elkészítésének. Rövid időn belül készüljenek el községenként azok a ter­vek, amelyek az 1962-es esztendő öntözési lehetőségeit hivatottak kimeríteni úgy, hogy egyben a távlati lehetőségekre is utaljanak. Ezeket a lehetőségeket, ezeket a terveket a pártszervezetek, a kommunis­ták ismertessék meg a szövetkezetekben, a községben mindenütt és mindenkivel, aki azok megvalósításában érdekelt. 2. A pártszervezetek a tanácsi szer­vekkel, tömegszervezetekkel összhangban dolgozzák ki azokat a lépéseket, ahogyan helyileg az éves és perspektivikus öntözési célkitűzéseket valóra kívánják váltani. 3. Induljon nagy és sokirányú szervező munka a falusi dolgozók körében a prog­ram megvalósításáért most ősszel, hogy a jövő évi célkitűzésekhez a feltételek jelen­tős részét már most teremtsük meg. * Az aszály az Alföldnek — benne Szol­nok megye egész területének — olyan réme, mint az a mesebeli szörny, amely évről évre visszatér arra a területre, ahova odaszokott; megszedi a maga áldozatát; valósággal leperzseli a földművelő embe­rek egész évi fáradozásának gyümölcsét. A falu lakosai, a mezőgazdasági szakem­berek számára nincs szomorúbb látvány, mint a vízért, sóvárgó növény, a kiszik­kadt. szétrepedezett föld, a letarolt, kiégett mező. A régi társadalom, a kapitalizmus vi­szonyai között, de a kisparcellás gazdálko­dás idején sem volt lehetséges a földmű­vesek részéről egységes fellépés az aszály pusztításai ellen. Erejüket, lehetőségeiket szétforgácsolta, elvé 1 aggtotja. A -TORZsgye. Most a felszabadulás óta — da különö­sen a mezőgazdaság szodSlliáta áfszér zése óta — mások a lehetőségek. Az állam, a társadalom nagy anyagi befektetéseket eszközöl a termelés színvonalának emelé­sére — benne az öntözés fejleszté­sére. A parasztemberek erejét többé nem forgácsolja szét, nem választja el a kis- parcella. Elérkeztünk ahhoz, hogy egye­sült erővel léphetünk fel, szárhatunk szembe a fenyegető rémmel, az aszállyal; évről évre nagyobb mértékben tudjuk an­nak pusztítását megakadályozni. Mind hősök ők — egpszcvíí dblfyfrzák Katona Ernő. a gépállomás párttitkára és a szakszerveze­ti elnök, aki végighallgatja beszélgetésünket, megcsóvál­ja a fejét: — Nem úgy veszik ezt a traktorosok. Nem gondolnak ők hősi munkára. Azt mond­ják, ilyen az ősz, így kell dol­gozni. Ilyen az ősz A Jászkiséri Gépállomás kör­zetében augusztus elseje óta nem esett az eső. Augusztus­ban még ment is a munka, kerestek a traktorosok. De aztán szeptembertől kezdve... Sokat küszködtek a Jászla- * S dány határában dolgozó Bé­ke, Szikra, Győzelem trakto­rosbrigádok, s mégis, az utol­só holdakat vetik a jászladá- nyi határban. Éppen a legne­hezebb terepen, a körzet leg­kegyetlenebb talaján fejezik be a vetést elsőnek az ottani traktorosok. Mert a szent- andrási, az apáti, a kiséri ha­tárban valahogy könnyebb művelésű a föld. De a jász- iványi, a tiszasülyi határ! Nap-nap után leszakadt az ekefej. Elhajlott az ekevas tönkrement a borona, s egy­szerűen meg se mozdult a Átadás előtt WSRm ... fi-'••• '­, »•VÍvKv • ' M . í; >í< v, P £ % *■■■■■>imirriri ■*..i.i»Tiinminimmillmillmllminn>,mmimrrrriTTlll Jászberény szívében elkészült a Fémnyomó- és Lemczáru- gyár dolgozóinak a négyemeletes, 48 lakásos épület. A boldog tulajdonosok rövidesen átvehetik új lakásuk kulcsát. A jövő családi háza a sorház / A magánerőből történő la­kásépítési akcióban eddig túl- ■ nyomórészt családi házak Hőgye Feri bácsi magas, valamikor sudár termete las­san íjként hajol már. Hiába, az idő nem múlik el nyomta­lanul senki felett. Különösen akkor mélyülnek az arc ba­rázdái, ha nehéz munkában töltött évek vésik azokat. Szó, ami szó. a Tisza Cipő­gyárban dolgozó Czagány szo­cialista munkabr'gád többi tagja sem mai gyerek már, ahogy elnézem őket magam körül. Kérdem, ki mióta szakmunkás? — 1914 óta — mondja Rö­mer Mihály. — Harminc éve — kontráz Szabó János. — Fiatal nincs is a bri­gádban? — A brigádvezető. Hir- minckétbeli. Mélyről szakadt sóhajtás tör ki Feri bácsi melléből, régi emlékek derűbe borítják egyébként csendes-szomorkás arcvonásait: — Akkor■ nősültem, mikor a brigádvezetőnk született. Néhány pillanatig csend lesz. Feri bácsi folytatja: — Mennyi mindent megér az ember! Volt olyan idő. amikor négy pengőért dolgoz­tam egy hétig. Ugyanakkor egy öltöny nyolcvan forintba került... Kérem a brigád tagjait, mondjanak el valami jellem zőt a mai életből. Egyszerűt, emberit. így kerekedik ki Feri bácsi konzulságának tör­ténete. Busi András veszi át a szót: — Tudja, sokan voltak már külföldön az üzemből. Főleg Csehszlovákiában jártak ro­kon- vagy üzemlátogatáson Hazatérve aztán tele lett a műhely azzal, amit láttak. Feri bácsi hallgatta egy ideia. Feri bácsi konzulsága — Az a fejenkénti százegy- néhány forint sem tenne tönkre bennünket, ha saját zsebből fizetnénk az utat. Megéri, ha örömet szerzünk az egyik munkatársunknak — jegyzi meg valaki. — De nem kell félteni a brigádot. Öcs­ka anyagok újbóli felhaszná­lásával is harmincezer forin­tot takarítottunk meg. — .4 hormincnyolcas kört is határidő előtt átalakítottuk — mondja Ró mer bácsi. — Az ottani dolgozók meg is hív­tak bennünket annak örömé­re egy kis bankettra. S ami­nek külön örültünk: senki sem volt részeg. Senki... — Megkaptuk már a szo­cialista brigád címet, az ok­levelet. s most a jelvényre is esélyesek vagyunk eredmé­nyeink után. — rr.ondia Busi elvtárs — csak az a fura. hogy jelvényt még nem ter­veztek. hiába leszünk viselé­sére jogosultak. Egyébként most bővíteni akarjuk a bri­gádot, mert csak heten va­gyunk. De nem a babona ve­zérel bennünket... Hallgatom őket, s eszembe jut. hogy volt idő, amikor az emberek taposták egymást egy fillér órabéremelésért... Feri bácsi csendben bólo­gat az elhangzottakra. Kér­dem tőle. milyen messzire járt már Martfűtől életében — Most, a nyáron voltam Mosonmagyaróváron. Roko­nokat látogattunk. Azelőtt esni; Pestkörnyékén. Eszerint igazi, élmény lesz számára a lengyelországi út. S nemcsak a táj szépsége miatt, hanem azért, mert egy kis munkáskollektíva szere- tetét és megbecsülését viszi magával. S ha valaki odakint meg­kérdi. mi tette lehetővé útját, akkor nem hat frázisként, ha őszinte pátn=szrl mondja: a munkásszolidaritás. Simon Béla s egyszer megjegyezte: „De szeretnék én is elmenni kül­földre." — Akkor dugtam össze a fejem a brigádvezetővel. El­képzelésünket elmondtuk a többieknek. s egy-kettőre megszületett a döntés: Feri bácsit elküldjük egy lengyel- országi társasutazásra. A költ­ségeket újítási díjakból a bri­gád fizeti. Akkoriban éppen Feri bácsi volt az ..ügyeletes házigazda". Bizonyos időközönként ugyanis összeü’ a brigád (mindig más családnál) egy kis szalonnasütésre, s ilyen­kor sokmindenről szó esik. — Nos egy ilyen alkalom­mal hozakodott elő a brigád­vezető azzal, hogy lehetővé tesszük Feri hácsi külföld> útját. — S mit szólt a felesége? — Először szabódon, a költségeket emlegette, de amikor a brigád egyöntetű kiállását látta, más indokhoz folyamodott, „öreg már a párom, meg beteg Js” — mon­dogatta. — Tudtuk, hogy félti, mes is értettük. Ezért magyaráz­tuk el tüzetesen, hogy cso­portos utazásról van szó. nem eshet baja. — Belenyugodott? — Látszólag beleegyezett, de aztán mondta a Feri bá­csi, hogy baj van, az asszony megvétózta az utat. Ügy kel­lett a brigádvezetőnek még- egyszer fe'keresni. s isme* Tjeiperni'''rnr-nr — A brigád biztosan elő tudja teremteni az útiköltsé­get7 A szolnoki Tisza Cipőholt « kéri azok,"4 akik három hónapnál régebben — ja­vítás végett — beadott lábbp]'Kiket még nem vitték el, szíveskedjenek a Cipőboltban a javítási szelvénv- nvel megjelenni és a számlázott nsc-rotjpt kifizetni. — Tekintettel arra. hogy a vállalatnak nincs módjá­ban a szóbanforgó lábbeliket elraktározni, tizennégy rap múlva — a javítási díi összegéért — értékesí­teni fog’n az említett időn túl bentheverő cipőket. épültek. Egy-egy családi ház­hoz azonban aránylag nagy területet használnak fel, s a telkek közművesítése, szét­szórtságuk miatt nem elő­nyös. A terület hiánya a fő­városban és a vidéki váro­sokban várhatóan egy-két év alatt korlátozza a családi ház építési lehetőségeket. A la­kosság egyrésze azonban vál­tozatlanul kedveli ezt az épí­tési formát. Az igényeket fi- gyelembevéve s a kormány határozata alapján az Orszá­gos Takarékpénztár új csa­ládi ház építkezési formát igyekszik meghonosítani. — Eszerint a jövő családi ház a sorház lesz. Az új forma külföldön igen kedvelt. A sorházakkal kapcsolatos el­képzelésekről, a már megin­dult munkálatokról és a fel­tételekről az OTP építési kölcsön osztályán tájékoztat­ták az MTI munkatársát. A sorház tulaidonképpen az ikerháznak égy kibővített változata. Négy-hat egymás­hoz épített, földszintes, vagy emeletes, két- és fél. három­szobás lakásokból áll, amely­nek mégis családi ház jellege van. Minden lakáshoz ugyan­is önálló 60—80 négvszögöles, kíilönbeiáratú. bekerített, közműves telek, kert tarto­zik. Míg a területigényes csa­ládi ház pnftésénól hektáron­ként mindössze 50—60 lakás helyezhető el. cr\"hj$zr>á| egy hektárra 150—160 lakás is Családi ház építésnél a költségek ielentős részét kell előteremteni, g az OTP csak a kisebb részt adia kölesön. Sorház ióvnl kisehh össTopért IpVto* 6o7áiutni. A föjészintps iré.-ás ára — nagy­sápétól fíippően — ISO non __ 17 0 000 forint, a kétszintes két és fél, báromszohás lakás pedig 190 000—210 000 forint­ba kerül. gép. A Szikra és a Béke bri­gád területen többnyire kör- mösökkel dolgoznak. Száztíz körmöstraktora van még a gépállomásnak. A kormosok vetőágykészítést végeztek. Középmélyszántás lenne. De az eke leugrott, s hántolta a hatalmas rögöket. Egyszerűen tehetetlenné lett a gép. Csak a gép. Az ember a jászkiséri traktoros hősies (igen hősies') élni-, dolgozni- akarásán nem fogott ki a föld kietlen keménysége. Szinte hihetetlen dolgokat vittek véghez a traktorosok. Azt mondják, a Május 1 brigádban (Jászapátin dolgo­zik) egyszerűen nem lehet ta­lálni épségben maradt boro­nát. Ha fogával a földnek fordították, a kőkemény han­tok pillanatok alatt kitördel­ték, szétszórták a borona fo­gait. A traktorosok úgy pró­bálkoztak: a borona hátával verettek a rögöket. S ekkor a hantok az egész boronát tép­ték széjjel, zúzták össze. A traktorosok tehetetlenül nézték. Petes Sándor főmér­nök sokat járta ezekben a na­pokban a felhantolt táblákat. Aztán nekiállt műhelyi dol­gozókkal, s új boronát szerkesztettek. — Elhasznált, tönkrement lánctalpakat ösz- szeszereltek, egy-egy lánc­talpból készült borona 6—8 mázsát nyomott, s ennek már a legkonokabb rög serr. tudott ellentállni. Mihályi Miklós DT gépé­vel bent volt javításon. Reg­gelre készültek el, s indult ki a határba a jászkiséri Kos­suth földjére. Este tizenegyig szépen is dolgozott. Tizen­egykor tönkrement az adago­ló. A traktoros egész éjjel próbálta javítani. Nem sike­rült. Reggel hat órára a há­tán cipelte be az adagolót. Megjavították, s újra munká­ba állt. Mi volt itt a műhelyben? Este a műszak leteltével jöt­tek a hírek a törött gépekről. A gépállomási vezetők oda­mentek a gépállomási szere­lőkhöz. —- Elvtársak, reggelre a gé­peknek menni kell. És a műhelybeliek egész éjjel dolgoztak, ha kellett. A jelszó az volt: majd pihe­nünk a télen. Aratás közben ugyan azzal vigasztalták ma­gukat, az őszi munka majd könnyebb lesz. Dehát ki szá­mított ilyen őszre? A legnehezebb időkben, mikor a kereset érezhetően lecsökkent, néhány traktoros itthagyta a gépállomást. A Jászalsószentgyörgyön dol­gozó két fiatal traktoros Kátai és Czakó is, akik az embertelen küzdelemben csak 1200 forintot tudtak ke­resni, bejelentették: ők ezt nem csinálják tovább. Mond­ták, s maradtak tovább. A gépállomás jónéhány idős. a traktoros szakmában veterán­nak számító embere körmös- re ült. Tóth József öreg trak­toros a Komszomol brigád­ban. Földvári Ferenc ugyan­csak a Komszomol-ban és Fe­kete István a Velemi brigád­ban nyergeli a kormos pari­pát. S amíg a fiatalok keze alatt tehetetlenné vált a kor­mos. az öreg traktorosok be­csülettel dolgoznak vele. Megkérdeztük, ezekben a nehéz napokban milyen elis­merést kaptak a jászkiséri traktorosok7 — A jászapáti Kossuth Tsz és az Üj Élet szövetkezeti gazdaság hol­danként fél kiló cukorral ju­talmazza Léhi zetorost, aki speciális, szárazságban hasz­nálható réoakiemelőt szer­kesztett. A járási pártbizott­ság köszönetét mondott a traktorosoknak. Jól esett nekik. Pedig azt vallják, nem csináltak semmi különöset. Az, hogy hősök voltak — egynek se jutott tán eszébe. Borzák Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom