Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

1961. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP |1„ I de kinek jár f% Űül ! háztáji gazdaság f Különös tapasztalatok a Jászságban i ■ Épülnek a pontházak A háztáji gazdaság szerves része a közösnek; illő és jo­gos, hogy abból a szövetkezet tagjai munkájukhoz, maga­tartásukhoz mérten részesed­jenek. Az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet — is­mertebb nevén: a tsz-törvény — 27. paragrafusában félre­érthetetlenül és félremagya- rázhatatlanul leszögezi, kit illet meg háztáji terület. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága — e törvénnyel össz­hangban -— mór két évvel ezelőtt külön és szigorúan megtiltotta a háztáji terüle­tek könnyűkezű osztogatását. Háztáji terület illeti meg a tsz-ben az önálló háztar­tással bírókat, öregeket, a gazdaságban tevékenykedő traktorosokat, sőt azokat a szakembereket is, kik a 3004- es rendelet végrehajtása so­rán kerültek termelőszövet­kezetekbe. A tsz-ek szerző­déses munkavállalóinak — például agronómus, gépsze­relő, könyvelő — adható ház­táji, ha ahhoz a közgyűlés hozzájárul. A volt jászapáti járás terü­letén a most elmondott igaz­ságok számos tsz-ben süket fülekre találtak. Ismerünk olyan termelőszövetkezetet, mely háztájival örvendeztette meg a községi orvost, állat­orvost, gyógyszerészt, állat­orvosi szaksegédet, de még a tejcsarnokost is.. A sejtetett tsz-ek vezetői persze készek „megindokol­ni”, honnan a gavalléria. Sze­rintük készségesebb a gyógy­szerész, a tejátvevő, valami jár (?) az állatorvosnak, mert saját autóján (9 látogatja a határt... Szép, szép a kultúra; ál­dozni is kell arra — ám nem háztáji terület adományozá­sával, hanem megállapodás szerinti forintösszeggel a szo­ciális-kulturális alapból. Miért tehát, hogy az egyik legnagyobb község — mondhatni: vezető-szövetke­zetétől egy járási tanácsi dol­gozó fejadagot, cukrot, egy hold kukoricát kapott — ze­netanításért?! Róla legalább tudjuk, hogy miért kapta... Ám mi késztethetett egy másik szövetkezetét arra, hogy az állatforgalmi válla­lat, a MEZŐMAG dolgozóját, falubeli halászt szerencséltes­sen egy-egy holddal? Itt s a többi könnyedén osztogató tsz-ben talán annyi a föld, hogy a tagság közös célra már nem tudja hasznosítani? Ez elég valószínűtlen. Érdekes lenne boncolgat­nunk, vajon az ismertetett esetekben a vezetőség, a köz­gyűlés, vagy csupán egyetlen vezetőségi személy adta-e ki a háztájit ,— jogtalanul. Ezt megvizsgálni azoknak az el­lenőrző bizottságoknak a dol­ga, melyek eddig — éppen az eseményekből ítélve — nem jeleskedtek feladatkörük be­töltésében. Gondoljuk, nem szorul kü­lönösebb magyarázatra, hogy akik jogosulatlanul kapták a háztájit — jogtalan vagyoni előnyre tettek szert. A ked­vezményben részesültekrő) feltételezzük, hogy nem tud­ták: jogalap nélkül jutottak a földhöz. így azt is remél­jük, hogy a jogszabályellene­sen használt terület tiszta jö­vedelmét — illő felszólításra — visszatérítik a tsz-eknek. Ha nem tennék, a termelő- szövetkezetek vezetőinek módjuk van arra, hogy a kö­zös gazdaság jogos követelé­sének polgári peres úton sze­rezzenek érvényt. •— borváró — Szolnokon a Tisza és a Zagyv a találkozásánál az olajbá­nyászok részére pontházakat építenek. Egy épületben 52 család kap kényelmes otthont Állami Gazdaságaink november 7-re befejezik a kukoricatörést Kilencezer holddal több kalászos, mint az idén Megyénk állami gazdasá­gaiban jól szervezetten, — gyorsan halad az őszi beta­•• ünnepségek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalkalmából kisűjsz Állason 6-án este 6 órakor a városi művelődési otthonban tarta­nak megemlékezést. Az ün­nepi beszédet Jónás János, a városi tanács VB elnöke tartja. 7-én délelőtt 10 órakor Darvas Józsefnek, az úttörő-' ház vezetőjének emlékbeszé­de után kerül sor a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzá­sára. JÁSZBERÉNYBEN hétfőn este 7 órakor a Déry­né Művelődési Otthon szín­háztermében tartják a meg­emlékezést Utána az iskolák énekkarai, a zeneiskola nö­vendékei és tanárai, és az irodalmi színpad ünnepi mű­sora következik. Kedden délelőtt itt is 10 órakor folytatódik az ünnep­ség a szovjet emlékműnél, ahol a városi és járási párt- bizottság és tanács, a válla­latok és intézmények dolgo­zói, úttörők és kiszesek ko­szorúkat helyeznek el a hála jeléül A TŰRKEVEI művelődési házban 6-án este fél 7-kor lesz az ünnepi nagy­gyűlés, amelyen Kelemen Imre, a városi pártbizottság titkára mond emlékbeszédet. Másnap délelőtt 9 órakor folytatódik az ünnepség szovjet hősök emlékművének m egkoszorú zásával. karítás. A cukorrépa szedése 2687 holdon lényegében be­fejeződött; csupán a Surjá­nt Állami Gazdaságban ma­radt egy kevés a kövesét menti területen. A gazdasági átlag 130 métermázsát mu­tat holdanként. A hékiek 231 kh átlagában 175—180 mé­termázsás termést értek el; az öntözött cukorrépa min­denütt 200 métermázsa fölött fizetett A kukoricatörést novem­ber 7-re fejezik be állami gazdaságaink. Minimális mennyiség vár még törésre a Középtiszai, Kuszentmár- toni és Szenttamási Állami Gazdaságban. Az aszályos idő ellenére is szép a ter­més: gazdasági átlagban 18 métermázsa (májusi mor­zsolt) mutatkozik. A héki gazdaság szárazműveléssel 22 métermázsa körül produkált holdanként A húsz méter­mázsás (szintén májusi mor­zsolt) átlagot meghaladta a Csorbái, Jászsági, Surjáni és Szenttamási Állami Gazda­ság i£ Tervezett búzavetésüket 20 300 kh-on már túlteljesí­tették a gazdaságok. Ebben az évben kilencezer holddal nagyobb területen vetnek kenyérgabonát, őszi árpát és kétszerest, mint tavaly. 700 —800 holdra tehető búzave­tés — kísérletképpen — köz­vetlenül rizs után követke­zik. Maiikor fáj az igazság L apunkban rendszeresen jelennek meg bíráló cikkek. Kötelességünknek tartjuk, ha valahol hibát ta­pasztalunk, azt megírjuk. Ez­zel is segíteni kívánjuk a közélet tisztaságáért folyó harcot; nevelve, bátorítva azokat, akik az igazság ne­vében fellépnek az igazság­talanságok, fejlődésünket gátló visszásságok és rendel­lenességek ellen. Akadnak, akik azt hiszik, hogy az újságíró örömmel ír a hibákról, sőt talán szenzá­cióhajhászás, a „mindenáron érdekeset mondani” vágya vezeti. A szocializmus ügyé­vel együttérző, azt szolgáló újságírónak fáj a tapasztalt hiba. Szeretné, ha az meg­szűnne. Ezért hívja fel rá a széles közvélemény figyel­mét! Senkinek sem esik jól, ha a hibáira figyelmeztetik. Kü­lönösen, ha az a sajtó nyil­vánosságán keresztül törté­nik. Mégis az a tapasztala­tunk, hogy legtöbben felisme­rik a mindenkori jószándé­kot és segíteniakarást. Elfo­gadják a kritikát és kijavít­ják a szóvátett hibákat. Ez az általános — és számunkra biz­tató, bátorító — tapasztalat, ügy érezzük e tapasztalata­ink nyomán, hogy hasznos munkát végzünk a hibák ostorozásával. Akadnak kivételes esetek is. Vannak, akik nem bírják elviselni a fejükre olvasott kellemetlen igazságot. Ahe­lyett* hogy azt vizsgálnák, mit kell tenni a hibák kija­vítása érdekében, a köny- nyebbnek látszó utat választ­ják. A hiba kijavítása he­lyett a hibát felfedő és azt megíró újságírót kezdik szid­ni, kígyót-békát összehorda­nak, sőt az újságíró fejét kö­vetelik, hogy „megvédjék” jaját becsületüket: A közelmúlban két kirívó példájával találkoztuk az lyen magatartásnak. Az egyik esetben egy szolno­ki lakost bíráltunk. Bírála- ;unk hatósági vizsgálatok Jegyzőkönyvein alapult, mel- ette szólt a jogszabályok izerinti igazságon kívül az smberiesség íratlan erkölcsi örvénye. S mi volt a válasz? Olvasónk nem a bíráló cikk­jen foglaltakat cáfolta. A 'elsorolt tényékhez nem volt ok hozzáfűzni valója; amit :rről állított, nem felelt meg t valóságnak. A tények fe- etti vita, a bírálat megszív- elése helyett az újságírót cezdte szidni; levelében ollforgató, szóforgató fir- cásznak” nevezte. Legfőbb ;rve az volt, hogy múltbeli irdemei felmentik őt a nyil­vános kritika alól. R ossz úton jártunk volna, ha mi is hasonló „ér­veket” szegezünk érvelésé­vel szembe. Ugyanis elmond- lattuk volna, hogy a cikket író újságírónak is vannak múltbeli érdemei. Nem lett volna helyes részünkről ez az érvelés, mert írhatta volna a cikket olyan újságíró is, aki nem régi párttag, sőt párton- kívüli; A cikkben foglalt igazságokon, tényeken ez mit sem változtat. A „vita” a bíróságon foly­tatódott, de ítélet, sőt ügyé­szi, bírói eljárás sem szüle­tett, mert időközben olva­sónk visszavonta feljelenté­sét A tanulság: sok időt. energiát vett igénybe az ügy ilyen vágányra terelése és nem járt semmiféle haszon­nal. Mert nem a felvetett, bírált hiba kijavítását ered­ményezte, hanem hasztalan levelezést, olcsó és hatásta­lan vádaskodást, pereskedést. A másik tanulságos eset. Az újságíró egy szakértők­ből álló csoporttal piaci el­lenőrzésen vett részt. Az el­lenőrzés tapasztalatait, ta­nulságait megírta. Az egyik érdekelt és megbírált sze­mély nevében B. Gy. rágal­mazó, becsületsértő levelet írt, amelyben „kioktatta” az újságírót arról, van-e joga ilyet megírni, vagy nincs. Az újságíró jogát azon a címen vonta kétségbe, hogy „pró­bálná meg, dolgozna ő a tsz- ben, majd akkor nem firkál­na”. Ezzel a demagóg kije­lentéssel B. Gy. a lényeg elől tért ki: az ellenőrzők által feltárt és az újságíró által megírt hibáról nem nyilatkozott, sőt annak meg­szüntetése helyett az újság­írót rágalmazta. Hiba lett volna tőlünk, ha levélírónkat kioktatjuk ar­ról, hogy újságíróink — né­hány fiatal, egyetemet vég­zett kivételével — korábban ipari üzemekben, a mező- gazdaságban, vagy más mun­kakörben dolgoztak. Ugyan­is — a bíráló cikket olyan újságíró is írhatta volna, aki még nem dolgozott termelő­üzemben. Mi és velünk együtt olvasóink nagyrésze nem azt vizsgálja „ki ez az újságíró”, hanem azt, helytáll-e vagy sem az állítása. A fenti eset Is a bírósá­gon folytatódott Az újságíró rágalmazás és be­csületsértés címén feljelen­tést tett B. Gy. ellen, aki — miután elismerte, hogy a feljelentésben foglaltak meg­felelnek a valóságnak — bo­csánatot kért. Az újságíró visszavonta feljelentését Az ismertetett esetekhez hasonló ügyek ritkán adód­nak, de így is igen sok ta­nulságot szolgáltattak szá­munkra. Légióként azt, hogy igazunk tudatában még ha­tározottabban és bátrabban lépjünk fel az élet minden területén a tapasztalható hi­bák ellen. c Rhol becsapják a vendégeket A kereskedelmi felügyelőség vizsgálata A Szolnok megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség — a MÉSZÖV és az FJK bevo­násával — ellenőrzést tartott a szolnoki járás harminchá­rom fmsz vendéglátó egysé­génél. öt kisvendéglőben, két cukrászdában és huszonhat italboltban vizsgálták meg, hogyan szolgálják ki a ven­dégeket, betartják-e a törvé­nyes előírásokat. Azt nem tapasztalták, hogy keresztelnék” az italokat. Ellenben jónéhány üzletben súlycsonkítást követnek el, magyarán szólva: becsapják a vendégeket. Ilyen megálla­pításra jutottak a rákóczifal- vi kisvendéglőben és az 5. számú italboltban, a tisza- földvári étteremben és a 9- es számú italboltban, a hu- nyadfalvi 2-es, a szolnoki 3-as és az újszászi 1-es italboltok­ban. A szandaszöllősi 7-es szá­mú italboltban a próbavásár­lás során 2 dl pálinka helyett csak másfél decit szolgáltak ki. Az újszászi 1-es italbolt­ban fél deci rum helyett csak 4,4 centilitert adtak. Tapasztalták, hogy az ét­termekben nincs ital-árlap, az iiltaboltokban pedig nem tüntetik fel a fogyasztói ára­kat. Ez visszaélésekre adhat lehetőséget. A kisvendéglők­ben ellenőrizték az ételek kalkulációs lapjait. Kitűnt, hogy pontatlanul vezetik azo­kat, nem veszik figyelembe az árváltozásokat, s így 10— 20 filléres eltérést találtak egyes cikkeknél. A kőtelki cukrászdában a kakaóport 113,10 forint 1 elyett 139,20 forintra — tehát jóval drá­gábban kalkulálták. Többhelyen pomatlan mér­leget használnak és hiányoz­nak a hitelesített poharak, így a vendégek nem tudják ellenőrizni a kiszolgált ital mennyiségét. A zagyvarékasi és tiszaföldvári vendéglőkben nem adtak számolócédulát az 5 forinton felüli fogyasztá­sokról, holott ezt előírja a vendéglátói szabályzat. örvendetes, hogy az utóbbi időben tisztábbak az üzletek. A helyiségeket gondosan fes­tik és rendben tartják. Külön megdicsérték a tiszaföldvári 1-es számú italbolt vezetőjét a példás tisztaságért. Ellen­ben kifogásolták, hogy a ven déglátó alkalmazottak több­helyen nem mennek el a kö­telezően előírt orvosi vizs­gákra. A megvizsgált egysé­gek 35 százalékánál tapasz­talták ezt. Az áruellátás sok egység­nél nem megfelelő. Hiányzik az italboltokból a hideg- és a saját készítésű ételféleség. Zagyvarékason, a szolnoki Halászcsárdában — és má­sutt — hiányoznak a rövid­italok, pedig ezek nem tar­toznak a hiánycikkek közé. A felsőszászbereki 1-es szá­mú italboltban a 37 000 forin­tért vásárolt hűtőpultban még a tavalyi vizet is benne hagyták. Több üzlet ablakai­ra nem szerelték fel a védő­rácsot. A szolnoki járási FJK pén­teken délelőtt megbeszélte az fmsz ügyvezetőkkel, ven­déglátóegység felelősökkel az ellenőrzés tapasztalatait. A tanácskozáson közölték, hogy az ellenőrzés során ta­pasztalt rendellenességek megszüntetésére utasították az illetékeseket. Továbbá, hogy az ÁKF öt dolgozóját 100—400 forint pénzbírsággá' sújtott. — m. 1. —» egyetemista ügy kísérte fej jel, akár ping-pongmérkőzé sek nézői a fehér labdát. — Nem is értem, hogy oda fönn minek nézik a kolhoza mat?! — tépelődött a tempe­ramentumos férfi. — Égi huncut szót sem szóltam, mi­kor tíz hektár halastavama, át kellett adnom algatenyész­tésre. Jó, mondok, messzi i tenger; hadd tanuljanak c közelben egyetemisták. Két­száz hektáromról leagitaltál a búzát azért, hogy kísérlet­képpen termesszek jak-takar­mányt. Termesztettem... A térképemről kihúzgálták a sertéstelepet, mert ott állító­lag valami neolitkori izét tár. naji föl. Lebeszéltek a hátas­lovamról, mondván, hogy az 1979-ben már elavult közle. kedési eszköz. Well, leszálltam a lóról... Most pedig Prof. Orlova nyakamra akarja sza­badítani az elektrikusokat, hogy pont az én földem alatt sütögessék a villámot... Ezt már nem! Bogdanov haragjának az volt az előzménye, hogy a geológusok megállapították: a kolhoz földje alatt hatal­mas kiterjedésű szénmező fekszik, melyet kár lenne ki­aknázatlanul hagyni. Az per­sze már senkinek sem for­dult meg a fejében, hogy ása- tag metódussal, elemi álla­potban bányásszák ki a fe­kete kincset. Egyszerűen ar­ról volt szó, hogy két függő­leges fúratot készítenek, azokba elektródákat bocsáta­nak, és... (Folytatjuk.) ben... Fülel), adok belőle ízelítőt. A következő pillanatban — jóval halkabban — Bogdanov hangja hallatszott: — Nem is és nem, ha a vi­lág összeszalad üt, akkor sem... Mária már nem habozott: — Megyek! — kiáltotta a készülék mikrofonjába, majd Rózsaszín Hajnalhoz fordult: —■ A tájékoztatót majd be­fejezzük este. Gondolkodj rajta addig... * Mikor Mária kiért a kol­hozba, még javában dúlt a vihar. Bogdanov akkorra már külön-külön elpanaszolta — helyesebben: elharsogta — bánatát az elnöknek, párttit- kámak, az állattenyésztési agronómusnak, a mozigépész­nek; akkor éppen a magtá­ros volt soron. Mindaddig egyetlen ellenvélemény sem hangzott el — amiatt az egy­szerű ok miatt, hogy a há­borgó lelkű főagronómus sen­kit sem hagyott szóhoz jutni. Ki tudná, hányadszor csapott Bogdanov az asztalra, ami­kor Mária a szobába lépett? — Damned! — szenvedte meg az íróasztal a főagronó­mus szenvedélyességét. — És mégegyszer és még tizen­kétszer damned! Az angolnyelvű jókívánsá­got a rég porladó Ramsey emlékezete csalogatta soroza­tosan Bogdanov ajkára. Ram­sey vetette fel elsők között a bányász nélküli bánya eszmé­jét. Milan föl s alá járt a szobácskábán, miközben a kis Horváth-lány s még néhány vágni az erdőt és szőlőt sze­retne telepíteni a helyébe. Az engedély — elvben — megvan; hiszen itt is terület­nyerésről van szó, éppúgy, mint negyedszázaddal előbb a szűzföldek feltörésénél. A munkát a Derűs Élet Kolhoz saját erőből, saját anyagi fe­dezetből teljesítené. Szakmai tekintetben az egyetem ad pártfogást; emellett heti láto­gatásokra is lenne szükség. Az erdőkitermelést a Krivoj- rogi Állami Erdőgazdaság patronálná. S most jön a bökkenő... — ált meg sokat- mondóan Rózsaszín Hajnal. — Persze, persze... Az a kérdés, hogy az üzemszerve­zést, a szőlőtelepítést is az erdőgazdaságiak patronál­ják-e, vagy mi. Akikkel ed­dig beszéltem, ezt szeretnék. — A krivojrogiak pedig azt, hogy ők... — A gyűlésen kell ezt el­döntenünk. — Jó, hogy figyelmeztetsz rá ... — vált ingerültté Má­ria hangja. — De ne feledd el, hogy nekem is állást kell foglalnom ebben a kérdés­ben; én vagyok az ügy elő­adója. — Azt hiszem, elsősorban azt kellene tisztáznunk... Telefonberregés szakította félbe a beszélgetést. A kép­ernyőn évfolyamtársuk, Ni- noeska Szavarina riadt arca jelent meg: — Marjusa, Marjusa! Nagy baj van... Gyere azonnal a központba. Siess! —■ Mi a baj? — Meglátod, csak gyere — sürgette Ninocska. — Külön-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom