Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-30 / 282. szám

196!. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kinn a puszta és a falu ölelkezésének határán a Le­nin Termelőszövetkezet szék­háza irányába három férfi dagasztja a sarat. A közé­pen haladó széles vállát imp­regnált sátorvászon vihar­kabát húzza. Csizmái alatt tocsog az őszi sár, akármen re lép is. Ismerős lépő mozdulatok. S ahogy szembefordul a jel­legzetes spiccbe vágott ba­jusz, a derűs tekintet sem­mi kétséget nem hagy: Ta­kács Viktorral sikerült ta­lálkoznom. Szerte a megye termelőszövetkezeteiben is­merik. Ahol két csibe kikelt a tojásból valamelyik szövet­kezeti gazdaságban, ott már megjelent Takács Viktor, a törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgató­ja. Segíteni szaktanáccsal, ahol lehet takarmánnyal, egyebekkel is. Besenyszögön sem ez az első útja. De most nem egy-két őrá ra jött ide. Véglegesen. Takács Viktor a besenyszögi Lenin Terme­lőszövetkezet elnöke. Besenyszög, Lenin Tsz. Is­métlődő évvégi mérleghiá­nyai éveken át a járás és a megyei vezetés legnagyobb gondjai közé tartozik. Táj­egységünk legkietlenebb talaja Besenyszög és Tisza- süly határán terül el. Be- senyszögöt állítólag azért te­remtette az isten, hogy a föld lyukas ne maradjon. A besenyszögi emberekről azt tartotta a régi paraszti köz­vélemény is: kalapot emelni neki. Nyaranta innen a sás­kahadak is káromkodva vo­nultak el; még ez a mindent felfaló rovarsereglet se ta­lált mit enni. Könyörtelen küzdelem és kegyetlen szegénység vidéke volt ez. S a szegénység ma sem elfelejtett vendég még jónéhány paraszt családban. A szövetkezet sokat tett az itteni paraszt közösség fel- emelkedéséért is, de ezen az átokverte földön nagyon las­sú az előrehaladás. Színvonalas gazdálkodást, s ebből fakadó jólétet terem­teni nagyon nehéz itt. Rá­adásul a szövetkezet vezeté­sét is elvétették idáig. Zűr­zavar, kilátástalanság és el­keseredés várta Takács Vik­tort. Ha szólt az emberek­hez, könnyen megkapta: — Köszönje meg, hogy így is megcsináljuk. Hónapok óta társadalmi munkában dol­gozunk. Szívességből tesszük, amit teszünk. Az új elnök, a mindössze egy hónapos elnök igazat adott. Augusztus óta előle­get nem tudott fizetni a szö­vetkezet, a munkaegység ér­téke nem sokkal lesz felül a tíz forinton. A gazdáknak pedig hogy a négyezer holdas ter­melőszövetkezet majdnem'fe- le területén, 1700 holdon ga­bonát termesztenek. Az őszi vetés szépen sikerült. S a talajjavítással már elérték, hogy nem három-négy, ha­nem kilenc mázsa búzát is tudnak termeszteni. Jövőre már szeretnék meg­oldani a téli foglalkoztatott­ságot. Szóba jött egy tollfeldolgozó üzem létesítése. Sok-sok tervet el­sorol útközben, majd a szék­házban az új elnök. És még több tervük ismertetése után arra kér: — Ezt húzd ki. Az újsá­got sokan elolvassák, hátha közbejön valami. Szigorúan tartják magu­kat ahhoz, bizonytalanul semmit nem ígérnek. Majd ha valóság lesz, beszélünk róla. Kényszerhelyzet a Takács Viktoré. Mikor ide jött, na­gyon sokan így biztatták: — Azt várjuk tőled, ren­det tegyél. Az is a célja gazdatársai­val együtt. Még csak a ter­vezésig, a tanyarend kiala­kításáig jutottak el. De a gondolatokban, tippekben Takács Viktor nem szegé­nyes. Nemrégen azt hallottam róla: Teher a környezetének. Akármibe belekezd, lázálom­nak tekinti. Mint a megszál­lott éjjelt, nappalt képes ter­vére áldozni. Törökszentmik- lóson azt hitte, a csirkével lehet megváltani a világot. Akármerre járt, megfordult, beszélt, a csirke, vagy most már a termelőszövetkezet egyetlen társalkodási témá­ja. Másról beszélni nem tud, s az ilyen ember előbb, utóbb terhére van környeze­tének — mondták. Ilyen ember. Akkor hát jól választottak a besenyszögiek. Borzák Lajos Heinrich Böll, az ismert nyugatnémet író „Egy korty föld” címmel megírta első színdarabját, amely december elején kerül bemutatásra Düsseldorfban. * Francoise Sagan mindössze négy hét alatt írta meg máso­dik színdarabját, melynek címe „Néha a hegedűk”. A darab egy örökség körüli csa­lásról szól, amelyet egy tem­peramentumos fiatal özvegy a szerelmesével együtt hajt végre. A darab bemutatója a párizsi Theatre du Gymnase- ban lesz. Sydney kikötőjében egy fél­szigeten hatalmas színházat építenek, melynek három színpada lesz. A színház ér­dekessége, hogy kizárólag csó­nakon vagy kompon érhető el. A hangversenyek és ope­ra előadások számára épült nagyteremben 2800 férőhely lesz. • Djakartában bemutatták Humperdinck Jancsi és Ju­liska című híres meseoperá­ját A boszorkány mézeska­lács házát trópusi gyümöl­csökből építették fel. ßasel Táros szégyene Baseli fiatalok fáklyás tüntet6 felvonulást rendez­tek az egyik mozi előtt, ahol Veit Harlan hírhedt náci rendező „A harmadik nem” című filmjét vetítették. A fiatalok „Basel szégyene” feliratú táblákat vittek, a mozi előtt letelepedtek a járdára és a mozilátogatókat felvilágosították Harlan úr múltjáról. Annakidején Veit Harlan rendezte Göbbels megbízásából a i;Jud Süss” című uszító propagandafil­met. % Zürichben 1959-ben és 1960-ban betiltották a ható­ságok ennek a filmnek a be­mutatását, amely most Ba- selben úgy került műsorra, hogy a mozitulajdonos a pla­kátról gondosan elhagyta a rendező nevét. * (A ,,Tat”-ból) Gabonafutrinka pusztítja a zsenge őszi vetéseket A hosszú őszi szárazság miatt későn kelt, s még min­dig zsenge őszi vetésekben az országnak csaknem vala­mennyi vidékén megjelent a gabonafutrinka, vagy más­néven csócsároló lárvája Az Országos Növényvédelmi Szolgálat felhívja a terme- i lök figyelmét, hogy fokozott gonddal ellenőrizzék gabo­navetéseiket, .s ha futrinka­fertőzést észlelnek, azonnal kezdjék meg a védekezést. Különösen azokon a táblá­kon terjed a futrinka, ahol a megelőző évben is gabona termett. Ha idejében meg nem gátolják a fertőzés ter­jedését. egész táblák is ki­pusztulhatnak. Legjobban bevált védekezési módszer: a keletkező foltokat és azok egyméteres sugarú körzetét HCH porozószerrel kell be­szórni. A gabonatáblá általá­nos porozására csak akkor van szükség, ha a lárvák már mindenütt megtalálha­tók.­Hasonlóan fontos és sür­gős növényvédelmi feladata dohányperonoszpóra jövő évi fertőzésének megakadá­lyozása. A szántóföldön visszamaradt dohánylevél szár-maradványokat henge- rezés után tárcsával, Distil- lerrel vagy kéziszerszámmal fel kell darabolni, s előhán­toló eke alkalmazásával mé­lyen aláforgatni, hogy a föld felszínén levél és szárrész sehol ne maradjon. A do­hányszárat tüzelésre és egyéb célra felhasználni nem szabad, a trágyába keverni sem ajánlatos; Az ősszel egyes vidékeken rendkívüli módon elszapo­rodott mezei pockok szerve­zett irtását a helyi tanácsok irányításával folytassák a termelők, hogy a pocok jö­vő évi kártételét idejében megakadályozzák. MTI Nyolc nyitott kapu, húsz világító villanyégő Ellenőrzés: éjfél után pénz, kitartás kell. Gyorsan elhelyezték az em­bereket az útépítő vállalat­hoz, hogy keressenek tava­szig. Itt pedig napről-napra azon törik a fejüket, a veze­tők arra fordítják a telet, tavasszal kész terv, kibonta­kozási lehetőség várja a visszatérőket. Mindenekelőtt a gépesítés és a talajjavítás. Gépek, ne­héz gépek, mélyrehatóié gé- Pfk kellenek ide a szikbe. Remélik és várják, ez az elgondolásuk támogatásra ta­lál. Ha a gépek meg van­nak, gazdaságosabb a mun­ka, felszabadul seregnyi munkaerő, tudnak a javított földön cukorrépát, ipari nö­vényt termeszteni, kialakít­hatják a melléküzemágakat. Jövőre megduplázzák a szántóföldi öntözést. Ezért a télen tíz-tizenkét parasztem­bert kiképeznek öntöző mun­kásokká. Szervezeti átalakí­tást- végeznek, az állatte­nyésztést felfuttatják, az e tájon különösen jövedelme­ző juhászatot kiegészítik, s mihelyt az adottságok meg­érnek, a baromfitenyésztésre is rátérnek. Az indulás fontos alapja, Lwelekb&l néhány sorban Tőrök Sándor jászfelső- szentgyörgyi levelezőnk a község lakói nevében emléke­zik meg ŐT; Hargittay Zoltán községi orvosról, aki 40 éven keresztül becsülettel gyógyí­totta az embereket. Mint ír­ja, elragadta tőlük a halál, de emlékét örökké őrizni fogják. A szolnoki Fűtőház KISZ fiataljai régi úttörőkkel ta­lálkozót rendeztek; A talál­kozón Bozsó Pista bácsú be­szélt a 19-es harcokról a fiata­loknak. Az úttörők sokáig el­beszélgettek az idős harcossal, írja Szombati László szol­noki levelezőnk. Seller István a szolnoki Lenin Termelőszövetkezet­ből írja, hogy elvetették az aniiHiimiimiinHimmimiiiiiiMiiiMiiiimii Takarékossági napok T örökszentmiklóson A Hunyadi úti általános iskola igazgatósága és az is­kolát patronáló KISZ alap- szerv a most folyó „Takaré­kossági napok”-kal kapcso­latban versenyre hívta ki Törökszentmiklós valameny- nyi iskoláját. Cél: az október 31-1, egy fóré eső tanulón­kénti betétösszegeknek 60 százalékkal való emelése de­cember 31-ig. A versenyben az iskolai bélyegfelelősök vállalták, hogy szülői mun­kaközösségi értekezleten szé­les körben tudatosítani fog­ják az egyéni pénztakarékos­ság jelentőségét. Tóth Gyula tudósító őszi gabonát. Továbbá arról ír, hegy az állattenyésztés­be*» dolgozók nagyobb gon­dot fordítsanak a rájuk bí­zott közös vagyon megvé­désére. Egy nagy betegségben szen­vedő fiatalasszony szívből szeretné megköszönni dr. Ka­tona Zoltán jászkiséri orvos áldozatos munkáját, amelyet meggyógyításáért végzett, — írja Ragály Sándomé jász­kiséri levelezőnk. Frigán László kunhegyes! levélírónk arról számol be, hogy a * község főutcáján igen gyér a világítás és a járda is igen rossz állapot­ban van. Továbbá a Bajcsy Zsilinszky utcában egyáltalán nincs villanyi Mindezek a hiányosságok az est beálltá­val a közlekedésre igen ve­szélyesek. Helyes volna, ha intézkednének az illetékesek. A RENDELETEKET azért hozzák, hogy legyen mit be­tartani — vagy legyen mit megszegni? Szolnok Város Tanácsa 13/ 1961. számú rendeletének egyik pontja kimondja: „A lakóház főbejáratát egész évben minden nap 23 h-kor be kell zárni és a közös hasz­nálatra szolgáló helyiségek világítását be kell szüntetni, illetve a szükséges mértékben csökkenteni kell”. Nos, a szolnoki Ingatlan- kezelő Vállalat négytagú bi­zottsága éjfél után kelt út­ra, hogy körülnézzen: betart­ják-e a fenti előírást a válla­lat kezelésében lévő házak­nál. Mit láttak? A SÁGVÁRI ŰT 9. szám alatti épületiben a kapu tár­va-nyitva volt és a lépcső ­házban négy égő, a pincében pedig három villanyégő égett A Beloiannisz út 3. számú épületben a kapu nyitva volt és egy égő égett. Itt a ház- felügyelő többszöri csengetés­re sem jelent meg a kapuban. Ugyancsak nyitva volt a Szabadság u. 3—7., valamint a 8. számú épület is, továbbá a Szántó utca E/II. lépcsőház, a Ságvári krt. D/II. épület, I—II. E-épület közül a Il-es lépcsőház főbejárati kapuja, mélyben az utóbbi helyen a villany nem égett A főbejá­rati kapuk a Ságvári krt H- épület jobboldali lépcsőhá­zában és a C-épület III. 1 ép­esőházában zárva voltak, a villanyégők azonban égtek. És így tovább, sorolhatnánk még néhány esetet ÖSSZEGEZVE: nyolc nyi­tott kaput és húsz világító, egyenként 25 kW-oe villany­égőt talált a bizottság egyet­len ellenőrző út során. Az áram 23 órától reggel 5 óráig való szabályellenes fo­gyasztása indokolatlan több­let villanyköltséget jelent a vállalatnak, s a közrendet közbiztonságot szolgáló ka­puzárás elmulasztás is sú­lyos vétség. A HÁZFELÜGYELŐK sze­rint a mulasztást a kapu­kulccsal rendelkező lakók kö­vettek el, mert hazaérkezé­sük, vagy eltávozásuk után nem gondoskodtak a világí­tás beszüntetéséről, illetve a kapu bezárásáról — szó- banforgó kötelezettségeiknek a házfelügyelők mindenkor eleget tesznek — ez az egy­értelmű magyarázat Tanácsos lenne azokban a házakban, ahol szabálytalan­ságot észleltek, lakógyűlése­ket tartani mielőbb, a e mu­lasztásokra a házfelügyelők és az érdekelt lakók figyel­mét felhívni. Váy-Nagy Pista, meg a többiek Ami igaz, az igaz! Kinőt­tek már az iskolapadból! Térdükkel sokszor emelge­tik az apróságok részére ké­szült ülőalkalmatosságot, s ha netán felelni hívja fel őket a tanár, hát csak nagy üggyel-bajjal sikerül a fel­állás. Viszont az is igaz, hogy hirtelenében nem tu­dott más padot szerezni a kisújszállási városi tanács mezőgazdasági osztálya. — Úgyszólván társadalmi erő­ből hozták létre ezt az isko­lát a Búzakalász Termelő- szövetkezet Sallai üzemegy­ségében. — Elismerés illeti ezért őket Váy-Nagy Pista, Bodó Sa­nyi, meg a többiek azonban szemmel' láthatóan jól érzik magukat ebben az ^osztály­ban”. Két napja érkeztek meg, ki termelőszövetkezet­A mezőtúri állomáson Nagyon sok helyen megfor­dultam már és örömmel álla­pítottam meg azt, hogy vas­utas dolgozóink a tisztaságra, a rendre nagyon sokat ; ínak és igyekeznek a reájuk bízott feladatokat végrehajtani, sőt társadalmi munkát is végez­nek. A mezőtúri állomás a rend és a tisztaság mintaképe. A szolgálati ágak jó együttmű­ködése — mint legfontosabb tényező a tervteljesítésben — döntő fontosságú. A párt és a szakszervezet hathatós se­gítséget ad minden dolgozó­nak. A kollektív szellem mind a pályafenntartási, mind forgalmi, kereskedelmi és fűtőházi dolgozók között igen jó. Örömünkre szolgál az, hogy minden második dolgozó jó munkájának elismeréséül jutalomban részesült. A vas­utas dolgozók munkáját nagy­ban megkönnyíti az is, hogy egyes vállalatok is segítik munkájukban. Egyet azon­ban nem lehet elfelejteni, hogy a dolgozók munkáját az utazóközönségnek is segíteni kell. A téli forgalomra való átmenet előfeltétele a közös munka. Több segítséget kér­nek a dolgozók az utazókö­zönségtől is, hogy egymás munkájának kölcsönös meg­becsülésével biztosítsuk a kultúrált utazást. Boldizsár Gyula levelező bői, ki állami gazdaságból jött, hogy egyelőre három hónapon át iskolapadban ta- rfulja az öntöző és növényter­mesztő „szakmát”, ők az el­ső mezőgazdasági tanulók... s erre büszkék is. Három hó­nap után gyakorlati munka következik, majd ismét isko­la... és ez így három éven át. Most éppen földművelés­tant ad elő Balogh Sándor, a városi tanács főagrono- musa. — Ki a napos? — kérdezi. — Jelentést kérek! —- Tisztelettel jelentem, osztálylétszám 31 fő. Hiány­zó nincs... — darálja egy fiú kissé bátortalanul az el­ső padban. Hiába, szokat­lan még számára az iskolai fegyelem.--No fiúk, hogy vagytok megelégedve a szállással? Hümmögés a válasz... — majd megjegyzik, hogy: — Jó lenne, csak nagyon messze van... a temetőn kell keresztüljárni... — ilyenkor este, amikor vége az oktatásnak, ez egyáltalán nem kellemes. — És a koszt? — Az kitűnő... — szinte kórusban kiáltják ezt a vé­leményt. — Csak nincs a szálláson szekrény... meg szék... ketten pakoltunk egy ilyen kis szekrénybe, ni,.. — mutatja Váy-Nagy Pista. — Felszerelésetek van már? Könyv, füzet... — Füzet az van... — lo­bogtatják — könyvet még nem kaptunk. — Remélem, becsületesen tanultok majd... — Kicsit nehezen megy még az írás..; — mondják egyszerre többen de igye­kezni fogunk. Egyszóval Ismerkedéssel telik az első óra. S hamaro­san kimondák szívük vágyát is: egyensapkát szeretnének. Lássa mindenki, hogy ők mezőgazdasági tanulók. Zöld tányérsapkát kérnek vörös zsinórral. Már be is fizettek 200 forintot. Igen! Ez még a keresetből ment, mert pél­dául Bodó Sanyi 30—40 munkaegységet is keresett a Dózsa Tsz-ben, ahol dolgo­zott, most ösztöndíjat kap­nak, havonta 110 forintot. — Elég az a szórakozásra — mondják —, moziba já­runk majd. — Kocsmába, táncolni meg úgyse mehetünk, mert látják, hogy fiatalok va­gyunk ... — Mindjárt kérnék a pasz- szust... — rikkantja közbe egy vékony hang. Aztán megegyeznek ab­ban, hogy a kocsmára nincs is szükség, mert van tanül- nivaló bőven. A humán tár­gyakat gimnáziumi tanárok tanítják, a mezőgazdasági ismereteket pedig a város köztiszteletben álló szakem­berei. S amint hírlik, ,,ko­moly” vizsgára van kilátás... Haza most még nincs üzennivalójuk... hisz két napja vannak csak itt, isko­lán. Annyit azonban hozzá­tesznek: jól vannak, s kará­csonykor hazamennek sza­badságra. Tanulnak a jövő mezőgaz­dasági szakmunkásai. Ko­moly szorgalommal — néha apró csínytevésekkel, mert hisz gyerekek még — ké­szülnek az Életre. V. V. á^öVIDEIÍ A besenyszögi terhes ember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom