Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

6

iZ/OLNOK MEGYEI NEPLAt

1961. november 29.

HÍREK

(November

29

Szerda

Taksony

A Nap kél: 7.08 h-kor, nyugszik: 15.56 h-kor. A Hold kél: 22.44 h-kor, nyugszik: 12.11 h-kor.

Időjárásjelentés

Várható időjárás: felhős, párás idő, éhány helyen eső, sokhelyen köd. Gyenge légáramlás. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik. Várható legmagasabb nappali hőmérsék- l.t 8—12 fok közöt

— PUSZTAI JANOS, a szolnoki 14. választókerület tanácstagja tart ma 18 órakor beszámolót a Sípos téri általános iskolában.

— ROMEO ÉS JULIA, III. Richárd és Hamlet jelentek meg hétfőn este a jászberényi Déryné Művelődési Ház színpadán. Shake speare-ről tartott irodalmi estet dr. Stand Géza tudományos kutató, 3 a Shakespeare-i alakok megszemélyesítői Kohut Magda, a Nemzeti Színház és Tallós Endre, a Madách Színház tagjai voltak.

— NÉGY HŐNAP ALATT készült el egy negyven méter magas szórötorony a Ti- szavidéki Vegyikombinát műtrágyagyárában. A kényes munkát a Csatornaépítő Vállalat dolgozói végezték, s most hozzálátnak a második torony építéséhez* melyet december 30-ára ugyancsak negyven méterig emelnek.

— AZ ÉLELMISZEREK tartósításáról beszélt tegnap este Pozsonyi Miklós, a FŰSZERT Vállalat igazgatója a Belkereskedelmi Szabad Akadémia hallgatóinak Szolnokon, a Ságvári Művelődési Ház Költői úti helyiségében.

— FILMET VETÍT TÉLAPÓ! A jó öreg gondosan fé- sülgeti hófehér szakállát, s olvasgatja az Alföldi Állami Aruház dolgozóinak gyermekeitől kapott leveleket. Nemsoká csomagolni kezd, hogy 5-én este időben megérkezzék, 9 ne hogy az 56-ból egyetlen kisfiúról vagy kislányról is megfeledkezzen. A gyerekek műsorral várják, s Télapó üzeni nékik, hogy ha szépen szerepelnek, hálából mesefilmet vetít nekik.

— KEDVES VENDÉG járt Békéscsabán, a Balassi tánc- együttesnél látogatóban: N. Sz. Szmirnov, az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes művésze, a szovjet hadsereg művészegyüttesének balettmestere, több moszkvai színház koreográfusa. Szmirnov mester két hétre Csabára költözött ég nemcsak vállalta egy orosz táncszám betanítását, hanem 6 maga is dolgozta azt ki. Ezenfelül külön kul- túrális programot is csinált: találkozni fog a Jókai Színház művészeivel, ahol előadás és vita keretében szó lesz a Szovjetunió kultúrájáról és a színpadi táncművészetről.

— AMIT AZ ASSZONYOKNAK TUDNI KELL — címmel 14 előadásból álló sorozatot indít Mezőtúron a nőtanács és a városi művelődési ház az MSZMP V. kerületi (újvárosi) helyiségében. Az első előadást december 1- én este 7 órakor dr. Kapdebő Ottó nőgyógyász, kórházi főorvos tartja „Leket —* nem lehet 2"- címmel.

—> BEÉRT A PAPRIKA a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet üvegházában. Az öklömnyi nagyságú ceted csüngő édes-paprikát exportra szállítják.

— 100 MILLIÓVAL nőtt a kárkifizetések száma az idén. Az Állami Biztositó összesen több mint 400 millió forint kártérítést fizetett ki.

— JÁRÁSI-VÁROSI TITKÁRI ÉRTEKEZLET lesz pénteken a megyei Vöröskeresztnél. A szervezet ez évben végzett munkáját értékelik itt, és sor kerül a jövő évi tervek, feladatok megbeszélésére is.

“ SZIGLIGETI SZÍNHÁZ mai műsora (november 29-én, szerdán) este 1 órakor: IDA REGÉNYE, - ,V V ... V ,

Országos ankéton tárgyaltak az új KRESZ-ről

A Belügyminisztérium, továbbá a Közlekedés- és Pos- taügyi Minisztérium képviselői, a közlekedés irányítói — mint ismeretes — kidolgozták a KRESZ-re vonatkozó módosító javaslataikat. Az első rész a közlekedésrendészeti főhatóságok (Belügyminisztérium, Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium), továbbá a közlekedés- rendészeti hatóságok • (rendőrhatóság, illetékes tanácsok végrehajtó bizottságai) hatáskörét ismerteti. A második rész forgalmi meghatározásokat közöl, a harmadik pedig a közúti létesítményeket ismerteti. Az új KRESZ négyféle útvonaltípust állapít meg: az országos, a városi főútvonalat, valamint a nagyforgalmú és mellék-útvonalat. Lakott területen belül megszűnik az eddigi első-, másod- és harmadrendű főútvonal, ehelyett van városi főútvonal és nagyforgalmú útvonal. Külön érdeklődésre tarthat számot az 5. fejezet, amely a gyalogjárókra és az utasokra vonatkozó rendelkezéseket tárgyalja. Kimondja, hogy a gyalogosok még a gyalogátkelő-helyeken, valamint a járdaszigetek és a járda közötti úttesten is csak akkor kelhetnek át, ha meggyőződtek ar-| ról, hogy ezzel saját és má-; sok testi épségét nem veszélyeztetik. Ennek ellenére a gyalogosok előnye továbbra! is megmarad ezeken a helye-j ken.

A módosítás 6. fejezete a| közlekedés általános szabályait tartalmazza, s így különösen érdekli a járművezetőket, hogy például lakőtt területeken kívül az autóbuszok 80, lakott területen belül a személyautók 60 kilométeres sebeséggel haladhatnak. Megszűnik az eddigi 5—15 kilométeres sebesség- korlátozás, s ez lényegesen gyorsítja a forgalmat

A részletes módosító javaslatot már megtárgyalták a budapesti és a vidéki köz-; lekedési vállalatok értekezletein, s kedden a Technika Házában rendeztek KRESZ- ankétot

Az elhangzott javaslatokat a KRESZ szerkesztői áttanulmányozzák, s amennyiben lehetőség nyílik rá, flDélután az úttörőházban

ÍMitsem számít az esős, sáros idő s szolnoki úttörőknek. Délutánonként benépesülnek az Űttörőház szobái. Közel harminc különféle szakkör tagjai serénykednek szaktaná- jraik vezetésével. Képűnkön a Sípos téri iskola V—Vitt. osztályos tanulói Boros Zoltánná vezetésével „Kata és a hét törpe" című mesejátékot próbálják.

gyelembe veszik az új szabályzat végleges megszövegezésénél. A tervek szerint az új KRESZ 1962. első, vagy második negyedében jelenik majd meg. (MTI).

JtevideifiU nyomán

Egy hónapig tart az útiköltség elszámolás

í, Férjem, Simon Pál, az ÉM Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál dolgozik Karcagon. Én több mint egy hónapja be küldtem az útiköltség-elszámolást, amely 70 forintot sem tesz ki. Nekem ez is pénz. Azóta sokat leveleztünk az együttélés igazolás ügyében. Ezt is elküldtem nekik, de a pénzt hiába várom, nem jön. Kérem, nézzenek utána.”

•

Az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalata helyesen, de hosszú huzavona után válasz helyett a kért útiköltséget 1961. november 14-én kipostázta.

Kiraknak a lakásból

Panaszos hangú levéllel keresett fel bennünket Simon Lajosné karcagi lakos. Mint írja, „a karcagi tanács tanyáján lakom, férjem kilenc éve dolgozik a tan ágynál. Mivel ebben az évben

megszakadt a munkaviszony, így a szolgálati lakásból kiutasítottak. Én kiköltözöm, mihelyt másik lakást biztosítanak.

Kérem önöket, vizsgálják ki, hogy lakás nélkül is ki kell-e mennem?”

*

A Szolnok megyi Tanács VB Igazgatási Osztályától a

következő választ kaptuk: „Az a tanyaépület, amelyben Simon Lajosék laknak, csak 1962 tavaszán kerül más használatába. Addig az ideig benne lakhatnak, elhelyezésükről a tanács fog gondoskodni

Cáfoljuk, hogy bő a választék

A Néplap október 24-én

megjelent cikkében közölte, hogy a tiszasülyi fmsz ön- kiszolgáló boltjában ma már nagy választékban, mindenféle élelmiszer kapható. Ezen megjelent .cikket cáfolni kívánjuk — írja Hajnal Mihály, Kiss Julianna, Mihályi

János és Szi ráki Edit — Nyolc-tíz napja az élelmiszerboltban semmiféle főzelékárut, tejterméket nem lehet kapni.

Községünkben naponként több vidéki dolgozó megfordul, akik igénylik ezeket az árucikkeket. Sajnos, a boltból üres kézzel távoznak. Kérjük, intézkedjenek.

*

Az Fmsz-ek Szolnok megyei Központja a következőket közli: „A vizsgálatok során kiderült, hogy az ellátási hiba a szállító vállalatoknál van. A panasz óta a húskészítmény ellátás igény szerint történik, bár választékban eltérés lehet. A mellékelt bizonylat azt árulja el, hogy valóban a Vágóhíd Vállalat nem mindig tudja kielégíteni az igényeket a kívánt áruféleségből. A Tejipari Vállalat a vajkeret leszállítása mellett nem teljesítette a sajtáru megrendeléseket. Így a fentiek alapján a panaszt- tevők feltevései jogosak voltak. A Megyei Szövetkezeti Központ intézkedett a hiányosságok megszüntetésére.

€gy névtelen levél

tanulsága

Tószegről hozott a napokban levelet a posta. Egyszerű írás, panaszkodik benne valaki, hogy

csak tizenhármán vannak olyanok, akik hetedik ősz- tályt szeretnének végezni, azonban a felnőtt-iskolák osztályai legkevesebb tizenhat fővel indulnak. Segítséget kémek a laptól. Aláírás: „Mindnyájunk nevében egy tanulnivágyó.” Megkérdeztem a megyei tanács illetékesét, mi a lehetősége a továbbtanulásnak? Elmondotta, hogy osztályt nem indítanak ilyen esetben, hanem a járási tanács ad esetenként vizsgaengedélyt. A tanulás formája ilyenkor egyéni tanulás, de vizsga után teljesértékű bizonyítványt kapnak a résztvevők. A kijelölt iskolák pedig konzultáns tanárokat biztosítanak.

Amikor a felvilágosítást megköszöntem, az előadó kicsit csodálkozva kérdezte: Vájjon miért kellett ezt névtelenül megírni?

A kérdés alaposan elgondolkoztatott. A levélíró törekvése jó és becsületes. Boldogok lehetünk, hogy egyszerű emberek enynyíre a szívügyüknek tekintik a tanulást. Ugyanakkor a névtelenség figyelmeztet: vannak még, akik nem merik nyíltan megírni az igazat. Pedig egészen ártatlan dologról volt szó, még csak meg sem kritizált benne senkit,

A névtelen leveleknek elvi ellensége vagyok. Meggyőződésem, hogy íróik zöme nem érdemli meg a figyelmet, mert nem egyenes úton jár. Soha sem tudom elfelejteni, hogy 1944. március 19-ike után, hány névtelen levelet kapott a Gestapo, amelynek nyomán igaz hazafiak, kommunista emberek kerültek a fasiszta pribékek kezébe.

Ez a levél azonban szí- venütött Segítséget kért benne néhány becsületes ember, nagyszerű, nemes cél érdekében. Arra kérem őt is, meg a többi igaz szándékú levélírót, ne restell je aláírni ezentúl a levelét Igazunk tudatában nyugodtan jelenthetem ki, messzemenő segítőkészséggel foglalkozunk a bejelentésekkel, és az igazság kiderítését is sok esetben nagyon megkönnyíti az, ha beszélni tudunk a levél írójával.

Meg azután egy kicsit jellem kérdése is az ilyen. A ma dolgozó emberét általában az jellemzi, hogy szavaiért vállalja a felelősséget. Tudja, hogy mögötte áll a párt és az állam- apparátus teljes súlyával. S ha hátrányba kerül átmenetileg bejelentése miatt, minden esetben teljes elégtételt kap.

Szeretném, ha ezt mindenki megértené, át is érezné. Ha postánkból eltűnnének a ma még megmegtalálható névtelen közlések, mint egy régi világ utolsó rosszemlékű maradványai.

— ht —

Szolnok megyei

NÉPLAP

A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága ás a Megyei Tanács lapja FelelOs szerkesztő:

Varga József

Szolnok, Irodaház. I. emelet Telefon: 20—93. 23—20. 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Néplap fcapkladó Vállalat Igazgató: Fülemen Wajos Kiadóhivatal:

Szolnok. Irodaház, földszint 3 Telefon: 20—94

A lapot elófl2etesDen és árusításban a Szolnok megyei postahivatalok és fiókposták terjesztik. A lap előfizetési dija egy hóra 11.— Ft. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítenék

Szolnoki Nyomda Vállalat Felelős vezető: Mészáros Sándor

c Jaj

de borzasztó

9

ben betessékelt az előszóiiába. Bemutatott a feleségének.

A matlassé-selyem pongyolát asszony nagyon kedvesen fogadott, dé a harmadik mondat után 6 is keseregni kezdett:

— Így vagyunk, látja, ősz- szezsúfolva, a csoda vinné el aki kitalálta ezeket a kis szobákat, na nézze meg, egy fél szoba egy zongora. A konyháról meg ne is beszéljek, beletettem a hűtőszekrényt, meg a mosogató gépet és alig tudok beme ni, olyan kicsi.

Vinnyogi Kázmér a bár- szekrény körül :zorgoskodott.

— Mit kér, Goldwassert, vagy Csinzánót — kérdezte, majd az asszonyhoz fordult: Jaj, te szivecském, olyan tapintatlanok vagyunk —* hebegte és egy hatalmas tálcát rakott az asztalra, libamájpástétom, szardínia, ementáli sajt.

Beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy rettenetes a helyzetük és hogy minden életkedvük elment, nem is tudják, hogy mi lesz, ha ez sokáig így megy tovább. Elmondták. hogy bérletük van az Operába, és hogy Kázmér- ka „Kiváló dolgozó” jelvényt kapott és a jövő hónapban fog doktorálni.

Mondom megtudtam egyel- mást, de azt még most sem tu ■ dom, hogy ni a bajuk?

Tiszai Lajos

egy kis ez-az, szávait... “» és itt elhallgatott.

Szótlanul ültem, éreztem, hogy melléfogtam. Már majd. nem hazaértünk, amikor Vinnyogi az órájára nézett:

— Nocsak, még félnyolc sincs. Jöjjön, megiszunk egy kávét — mondta és nagyot csavart a volánon. Űjra be- fordultunk a főutcára. Elsuhantunk egy-két-három cukrászda mellett, de Kázmér nem .fékezett.

— Hol szokott kávézni — kíváncsiskodtam.

— No, természetesen a lakásomon, mert említettem ugye, hogy nem bírom az embereket — magyarázkodott.

Közben egy sokszínűre mázolt hérház előtt megállt a gépkocsi.

— Itt lajcom az l. emeleten, csakh&t nagyon mostoha ez, sosem kap napot; dehát ackern a napos oldalból jut is, meg nem is. Ráadásul nagyon messzire van a munkahelyemtől. Azért is vettem ezt a kis kocsit, de még így is az isten háta mögött van. Persze nincst mit tenni, mit is csinálhat az ilyen ember, mint tn — kesergett, i fcöznéhány vendéget, amolyan házibuli lesz nálunk, mert sose szerettem a nyilvános helyet; az árak is borzalmasak, meg az emberek is. .. — hadarta.

Hallgattam, de Vinnyogi

újrakezdte:

— Megette a fene ezt az egészet. Vegetálás ez csak, barátom, vegetálás — sóhajtozott.

Az illendőség kedvéért én is megszólaltam:

— Valami baj van, Káz- mérkám?

— Baj, hát az mindig van, a nagyokat nem számítjuk, a kicsiket meg leszámítjuk, így aztán húzza az ember ameddig tudja — búslakodott

Megsajnáltam. Ez az ember nagyon boldogtalan lehet — gondoltam.

•— A kedves család? tapogatózta.

— No nem, öregem, dehogy — ekkor mar tegezett. — Tudod, mi Málcsikámmal egészen jól élünk: már a házasságunk is eléggé megalapozott. Nem tudom, ismerted-e az apósomat, egészen kiváló ember, volt, maradt

Vinnyogi Kázmért tavaly láttam utoljára, de a napokban újra összefutottunk.

— Áh, jónapot! Hová, merre sétálgatunk?' — üdvözölt kálaplengetve.

Mondtam, hogy csak sétálgatok, szellőztetem a fejemet

— Bizony kell is a friss levegő, mert tönkremegy az ember egész szervezete — kapott a szón Vinnyogi, majd a szokványos kérdésre tértünk: hogy szolgál a kedves egészsége?

— Hagyja, ^barátom — íe- gyintett —, tönkremegy az ember. Felőrlődik érti, felőrlődik — panaszkodott gesztikulálva, majd újra szótlanul bdClagtunlf egymás mellett. Éppen kiértünk a parkból, amikor Vinnyogi hirtelen megállt;

— Merre megy? — kérdezte és a hangjában valami fölényes biztonságot éreztem.

— Hazafelé, most már lassan hazafelé tartok — feleltem.

Ismerősöm az órájára pillantott:

— No, jöjjön, hazaviszem — mondta és máris nyitotta a krémszínű Skoda ajtaját.

Megdöbbentem, mert ekkor vettem észre, hogy eoy vadonatúj autó meUett álldogáltunk. Beszálltam a kocsiba, Vinnyogi gázt adott és a kocsi simán gurult.

— Tudja, még van egy kis

időm: estére ugyan várunk