Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

1961. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP J/ttthdent cvz, e>fn&e& n cvz, em&e& {ouátá /t Moszkvát járt emberek előtt nem ismeretlen a kép: az ünnepi hangulatú Vörös tér mögött a Kreml ősi várfala, a falon túl soktornyú, aranyozott ku- polájú templomok, a cári idők pompáját idéző paloták, hangulatos park a filmekről is jólismert fenyőkkel, a cári nagyharang, az ágyúk cárja... Amikor Moszkvában jártam, első utam a Vörös térre, onnan a Kremlbe ve­zetett. Ismeretlenül, vezető nélkül is tudtam, hol járok. Sorra felfedeztem a képekről már ismert nevezetessége­ket: Ez a történelmi múzeum, ez meg a Vaszilij temp­lom, amott a Szpaszkij tornya. Ügy sétáltam ott, mint aki hazatért az ismert, de régenlátott kedvelt városába. Ma zavarba jönnék, mert a kép lényegesen megvál­tozott. A most már nemcsak képekről ismert Kreml ősi falai között, a régi soktornyú templomok szomszédságá­ban, beékelve az évszázados műemlékek közé, egy hatal­mas, új épület emelkedik. Akik már látták — magyarok nem sokan, hisz csak néhány napja fejezték be az épí­tését—, úgy írják le, hogy előbb kicsit meghökkentő ez az ultramodern, üvegből és vasbetonból emelt csoda­palota. Aztán, amint a szem megszokja, egyre harmo­nikusabb lesz a kép, ahogyan összeolvad az öt évszázad építészeti remekeit idéző műemlékekkel. Ebben a palotá­ban kezdi meg néhány nap múlva tanácskozását a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. Az új kongresszusi palotáról olvasva, képet látva az újságokban, önkéntelenül adódik az összehasonlítás vágya. Ötvennyolc évvel ezelőtt, 1903 júliusában, hazá­juktól távol, Brüsszel egyik külvárosában gyűltek össze kongresszusukra az oroszországi kommunisták küldöttei. A rendőrség hamarosan felfedte őket, s menekülniük kellett. Londonban fejezték be azt a kongresszust, ame­lyik kidolgozta a párt első programját. A cárizmus és a burzsoázia hatalmának megdöntésével, a proletariátus diktatúrájának megteremtésével az első program meg­valósult. És teljesült a második program is, amely a szocialista társadalom felépítését tűzte célú' Van abban valami megragadóan jelképes, hogy ez a kongresszus, amely a harmadik programot, a kom­munista társadalom felépítésének programját hivatott kidolgozni, ebben a? ősi környezetben épült modern pa­lotában tartja ülését. Az új palota — amikor otthont ad a kongresszusnak — modern építészeti stílusával, korszerű technikai felszerelésével és berendezésével, olyan környezetet teremt a tanácskozáshoz, amely ko­runkat jelképezi. De nemcsak a palotára utalva lehet azt mondani, hogy a kongresszus modern környezetben ülésezik. A palota annak is jelképe, hogy az általános emberi jó­lét programja, a kommunista társadalom felépítésének terve csak most (de most már igen!) és csak a Szov­jetunióban kerülhetett napirendre. A tudomány és technika új nagy forradalmának korát éljük, amikor csodás távlatok nyílnak meg az emberi elme előtt — mintegy hívogatva: jöjj ember, lépkedj bátrabban és nagyobbakat. De ez a forradalom már a kommunizmus jegyében megy végbe. A végtelen nagy, a világmindenség titkainak feltá­rásában ugyanúgy, mint a végtelen kicsiny birodalmá­ban, az anyag legkisebb részei mozgás-törvényeinek fel­fedezésében a szovjet tudomány jár az élen. A most születő kommunista társadalom lesz az, amely majd korunk nagy tudományos és technikai forradalmának vívmányait teljesen az emberi jólét és az örök béke szolgálatába állítja. A Kreml falai mögött épült új palotában erről is tanácskoznak majd kongresszusukon a nemzetközi kommunista mozgalom élcsapatának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttei. A XXII. kongresszussal egyidőben idehaza, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt életében is jelentős ese­ménysorozat kezdődik. Alapszervezeteinkben taggyűlé­seken adnak számot a pártvezetőségek az elmúlt évek munkájáról és megválasztják az új vezetőségeket. A szolnoki, jászberényi üzemektől, a karcagi ta­nyáktól földrajzilag messze van a kremlbeli kongresz- szusi palota. De gondolatban annál közelebb. Nemcsak pártunk tagjaiban, de egész népünkben elevenen él és — különösen e napkban — sűrűn fel is idéződik két lel­kesítő gondolat. Az egyik: az SZKP programtervezeté­nek befejező mondata, mely szerint Szovjetunióban még a mai nemzedék életében megvalósul a kommu­nizmus. A másik az, amit éppen Magyarországon fej­tett ki először Hruscsov elvtárs: A szocialista országok többé-kevésbé egyidőben érik el a kommunista társa­dalom küszöbét. A két gondolat együtt aláhúzza, meny­nyire közös a harcunk a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok népeivel. És ez a két gondolat együtt, összekötő kapocs a moszkvai kongresszusi palota ta­nácskozásai és a mi taggyűléseink között. tt a nagy stratégiai célok kimunkálásán dolgoznak a kommunisták. Itt pedig a nagy cél eléréséig előttünk álló sok kis ütközetre készülnek pártszerveze- leink. Ehhez választanak olyan tisztikart, amely a min­dennapi feladatok kis ütközeteiben képes győzelemre vezetni a nagy kommunista-mozgalom egy-egy kis harci osztagát. Mert ahogyan az óceán is apró vízcseppekből áll, úgy a kommunizmus világméretű diadala is a sok kis •' ’ "■ '•-fh-n elért győzelmekből születik. Varga József LENINGRAD a kongresszus előtli napokban MIVEL KEZDJEM a kong­resszus előtti Leningrádról szóló beszámolómat? Legszí­vesebben elvezetném olvasói­mat a viborgi városrészbe, oda, ahol az óriásváros erős ipari szíve dobog, ahol ma a gyárakban és üzemekben azon derék munkások fiai és unokái dolgoznak, akik 1917 októberi barikádjain harcol­tak, akik a polgárháború és a pusztulás zord esztendői­ben az első kommunista szombatokra kivonultak. A viborgi forradalmárok fiai és unokái ezekben a napokban a hétéves terv dicső tettei­ményezőkészség kiapadhatat­lan, lüktető forrása. Csaknem minden lenin- grádi vállalatban és intéz­ményben társadalmi kons­truktőr-irodák alakultak, ahol szabadidejükben össze­gyűlnek a tehetséges mun­kásújítók, mérnökök, műve­zetők és minden anyagi el­lenszolgáltatás nélkül a leg­bonyolultabb technikai fel­adatokat oldják meg. A kommunizmus építői­nek értékelésében a munka, az alkotó készség, a segíteni- akarás lett a fő kritérium. S a legjobbakat természetesen HmB Óriási változások mentek végbe Leningrad névai kerüle­tében. Az egykori üres telkek helyén hatalmas lakóházne­gyedet építettek. Minden 1 akóháznegyedhez megfelelő számú gyermekintézmény, üzlet és közszolgáltatási üzem tartozik. Az épületek a legkorszerűbb ipari módszerrel épültek. A képen: részlet az egyik új lakónegyedről. ben testesítik meg a híven őrzött forradalmi hagyomá­nyokat. Kérdezzük csak meg a hí­res „Kírov” gyár (a volt Pu- tyilov-gyár) dolgozóit, mi­lyen ajándékokkal készül­nek a XXII. pártkongresszus fogadására? Ezt a választ kapjuk: a terven felül ter­melt acél- és hengerelt áru sokezer tonnájával, soktízezer rubel értékű korszerű gép­es berendezés terven felüli kibocsátásával. „HATÁRIDŐ ELŐTT” — Leningrádban ma ez a leg­népszerűbb kifejezés. Ezzel kezdődik csaknem minden vállalás, amelyet a XXII. pártkongresszus tiszteletére tesznek. „Határidő előtt el­készítjük a bratszki vízierő­mű új turbináját...” — Ígér­ték a fémárugyár mun­kásai. „Határidő előtt le­gyártjuk a szuperteljesítmé­nyű generátort” — visszhan­gozta az „Elektroszila” gv ár. Ezekben a napokban az építők is nagy lendülettel dolgoznak. Naponta egy-egy új négyemeletes házat adnak át _ rendeltetésének. Lenin­grad 20 percenként egy-egy lakással gazdagodik. A hét­éves terv folyamán a város­ban 8 200 000 négyzetméter alapterületű lakás épül. Eny- nyi lakásban egymilliós város lakosságát lehetne elhelyez­ni. A KONGRESSZUS előtti Leningrád a hazafias kezde­azok közt találjuk, akiket a leningrádi kommunisták a történelmi kongresszusra küldenek. A küldöttek között Ott Van Váléntyin Turin, a kiváló újító és kommunista brigádvezető, Fjodor Uglov^ a híres sebészprofesszor aki az emberek megmentésének szentelte életét, Fjodor Mi­kulin, a város legjobb sze­relő-lakatosa, Alekszandr Frokofjev Lenin-díjas költő, Vlagyimir Kravcsenko, a Krasznogvargyejec-gyár szer­számlakatosa és fáradhatat- an újítója, Nyikolaj Bogoro- gyickij, a kiváló kutató-tu­dós, ott vannak a régi bolse­vikok és az ifjú kommunis­ták, ott vannak a Honvédő Háború veteránjai. A LENINGRÄDIAK, az egész szovjet néppel együtt lelkes, alkotó munkával ké­szülnek a várvavárt napra, október 17-re a lenini párt kongresszusának megnyitásá­ra. Alekszandr Ityigin Sztyepán Scsipacsov: A programtervezet margójára Hosszú idő futott el fölöttem, mostanáig. De először most irigylem fiaink, unokáink. És nem csak őket, mindenkit, kik negyvenen alul vannak. Irigylem mindazokat, kik nálamnál fiatalabbak. Igen, bevallom, irigylem! Lassan az újságra hajlok; az irigység egyre nő bennem: ettől vagyok most boldog. A csillagokhoz ismertek az utak A csillagokhoz ismertek az utak lencsénk a dermedt Mindenségbe kutat. Teleszkópokba merevül a távol, tudunk a Tejút minden csillagáról. Fölfedezünk s a láthatatlan, messzi csillagokat is meg tudjuk nevezni. Bár csak lennének: hétköznapok, sorsok, számotokra is ilyen teleszkópok. Barátomnak Hovatovább mind több jelet küldöz a tél magáról. Levert már minden levelet a szél s az őszi zápor. Csüggedten állnak a fák. Kérgüket könnyek áztatják. A te őszöd is épp ilyen* barátom? Nem, azt nem hiszem. Hozzád más méltó. Májusok mennydörgő fergetegje, s mindvégig vidám kürtösök fújják a hajnalt benne. Kányádi Sándor fordításai EUGEN FRUNZÁ: Kozmikus dal Pár pillanat, s évezredek villáma hunyt ki reszketeg. A lágy idő, mint gombolyag, kibomlott kuszán, omlatag. A súlyos kapuk odafenn bedőltek, csupa rom a menny. Lám, térdre roskadt s úgy hörög a sors bikája, nem örök. S a szentlélek, ma egy kihalt űr-úton fürgén elinalt... Egész világ akarja itt, hogy összekössük partjait. Nem fér avult ütembe sem harag, se vágy, se szerelem. Kioltja röptűnk lángja most a mécses-fényt, az ájtatost. Az elkobzott dicsfény helyett, füstjével vegyék el istenek. Vörös kupád, a légbe fenn, kihörpintjük majd, végtelen! Deák Tamás fordítása JEVGENYIJ JEVTUSENKO: A VISSZATÉRÉS A Lenin-proszpekt szép során lakom A házmester minden reggel seper és söprűje szivárvánnyal rokon. És minden reggel várva várok itt új újdonságot, mindig valamit — fölserkenek és fölkattintom nyomban a rádióm kerek gombjait és várok, és új híre megint szívembe dobhat' Szimbólum már — mosolygok — mindannyiunknak a vénnek és a lenszőke porontynak hogv ez az út. a nagy Lenin-prosz-* az űrhajósok visszaútia lett. Hisz ők ott fent a csuda-napoko ha szálltak fenn csilla ezó poroko Leninnel szóltak — szötlan is vele! — hozzájuk szólt fönt szilárd szelleme, ő látta őket mindeneken át. és látta azt a csUlagűző vágtát és látta jól őket száguldani s tudta, hogy ők a tanítványai. A Föld s a csillag embere Lenin. Csodásán egy őbenne föld meg csillag. Ne ámulj útunk véletlenein: nem véletlen, hogy lobogók alatt hol virágok tisztelgőn nyílnak A Mauzóleum fényeiben áll mind. ki csillagról földre visszaszáll s jelentést tesz szűkszavún neki mind ..Sikerrel járt a repülés megint annak rendje és mód!*: szerint" S tudom. Lenin meghallja szavaik szemét se nyitja s elmosolyodik A kremli kongresszusioalota. az SZKP XXII. Kongi essznsának színhelye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom