Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

1961. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .1 Kádár János elvtárs beszéde az országgyűlésen i (Folytatás az 1. oldalról.) tüntetve. Olyasfajta a felfo­gásuk, hogy ahol, amerre va­laha német ember élt, vagy él, az körülbelül mind őket illeti meg: ebből következik aztán, hogy meg akarják hó­dítani, meg akarják szállni az egész világot. Fegyverkeznek, revansra készülnek, nem ismerik el a második világháború eredményeként kialakult határokat, s' Nyugat-Ber­meg kell kötni a békét a két Németországgal és véget kell vetni annak, hogy Nyugat- Berlin háborús góc, puskapo­ros hordó legyen. Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy mi helyeseljük azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a vé­delmi erő fokozása érdeké­ben a Szovjetunióban és a szocialista tábor más orszá­gaiban végrehajtottak. Ezek közé sorolható a Szovjet­unió kísérleti atomrobban­tásai újrakezdésének beje­lentése. Természetesen az volna a legjobb; ha nem volna atomrobbantás a vi­lágon. Ez magától értetődik, s eyrt a szovjet kormány nyi­latkozata is hangsúlyozza. A szovjet kormányt a helyzet kényszerítette erre a rend­szabályra. A Szovjetunió védelmi erejének továbbfej­lesztése feltétlenül szüksé­ges, hiszen nemcsak a Szov­jetunió népeinek biztonsá­gáról, nemcsak a szocialista világ országainak biztonsá-, gáról, hanem a világ összes népeinek biztonságáról és békéjéről van szó. Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk saját kötelessé­günket. Nekünk is köteles­ségünk, hogy gondoskod­junk az ország védelméről. Kormányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Különböző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket növeljük és magunk is hozzájáruljunk ahhoz a hatalmasabb erő­höz. a szocialista világ ere­jéhez, amely a háborús ag- resszorokat féken tartja, ha pedig provokatív lépés­re szánnák el magukat, megfelelő leckében része­síti Milyen intézkedéseket tet­tünk? Többek között gon­doskodtunk arról, hogy a magyar hadsereg fegyverze­tét korszerű színvonalra emeljük. Az intézkedések közé tartozik az is, hogy a kétéves szolgálati idejüket a közeljövőben letöltő katoná­kat ideiglenesen visszatar­tottuk. Ébereknek kell len­nünk, készenlétben kell len­nünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is eze­ket az intézkedéseket. Ezzel összefüggésben sze­retnék köszönetét mondani az országgyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a né­met békeszerződés kérdésé­ben augusztusban kiadott kormánynyilatkozatot, — A magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyűlés saját nyilat­kozatában megerősítette — mindazokkal az államokkal együtt, amelyek erre készek lesznek, meg fogja kötni a békét a két Németországgal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demokratikus Köztársaság­gal. A magyar kormány leg­jobb meggyőződése és lelki­ismerete szerint jár el, ami­kor ezt a politikát követi a német kérdésben. A magyar Hasonló békés tervek fog­lalkoztatják az egész szocia­lista világot. Minden szocia­lista ország békében akar élni, s népének javát akarja előmozdítani. Kiemelkedő példa erre a linből puskaporos hordót csinálnak. Minden nép, és minden olyan kormány előtt, amely felelősséget érez népe sorsáért, ott áll a kérdés: mi a teendő ebben a helyzetben? Ilyen viszonyok között ala­kult ki az a nézet — a szov­jet kormány álláspontja, a mi kormányunk álláspontja, a varsói szerződésben tömö­rült valamennyi kormány ál­láspontja —, hogy népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanú­sítsuk. A második világháborúban a magyar népesség felnőtt lakosságának nyolc százalé­ka vesztette életét. A híd- állomány 85 százaléka, a va­súti berendezések 35 száza­léka ment tönkre. Nagy la­kásproblémákkal küzködünk — a második világháborúban egyedül Budapesten 27 000 lakás semmisült meg telje­sen. Hogyan tudnánk mi él­ni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! El­pusztult az állatállományunk 70 százaléka. Most eleget foglalkozunk a mezőgazda­sággal, tudjuk, mit jelent ez. Az akkori nemzeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mind­ez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembe szálljon a német imperializ­mussal és a német revans- törekvésekkeL Másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit védenie: Nemzeti függetlenség, történelmi szo­cialista vívmányok birtoká­ban van, békében él és dol­gozik. Ez három olyan vív­mány, amelynek védelmében mindent meg kell tenni. A harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meggyő­ződésünkben és éraelmeink­ben szívünk minden vér- cseppjével szolidárisak va­gyunk a Német Demokrati­kus Köztársasággal. Mi helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit en­nek érdekében tesz. Külön üdvözöljük azt az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlinben létesített kém- és diverzáns központot megfosztotta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. A varsói szerződés tagálla­mai, a mi kormányaink tár­gyalásokat kívánnak, s an­nak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetség­ben voltak a második világ­háború alatt és együtt har­coltak a német nácizmus el­len, jussanak egyetértésre a német békeszerződés megkö­tésében. A mi pártunk a munkás­osztály pártja és amióta a világon a munkásosztály­nak forradalmi pártja van, mindig a békéért harcolt. Természetesen mi is a béké­ért harcolunk, mert a hábo­rúban mindig a népek mil­lióinak, a dolgzó emberek­nek kell vérezniök, szenved­niük és pusztulniok. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette dönte­nek. Kormányunk híve a hábo­rús veszély teljes megszünte­tésének, s ezért népünk tá­mogatásával küzd az általá­nos és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. Szovjetunió. Pártunk kül­döttsége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszu­sára. Jelen lehetünk a Szov­jetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának el­fogadásánál. Milyen nagy­szerű program és milyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva meg­előzik a jelenleg legfejlet­tebb kapitalista országot: húsz esztendő múlva már a világ minden országát meg­előzik a termelékenység­ben, az egy főre eső terme­lési és fogyasztási javak­ban; a jelenlegi hatalmas és fejlett ipart a hatszoro­sára, a mezőgazdaság hoza­mát három és félszeresére növelik; általánossá teszik a középiskolai oktatást és a középiskolásokat kollé­giumokban nevelik; a köz­lekedési eszközök igénybe­vétele díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elé­gedett lesz az emberek élete. íme a békés építőmunka nagyszerű távlatai! De a Szovjetunió Kommu­A terv megvalósítása a ma­gyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy mun­kát kíván. Az ipari terme­lés tervezett növekedését 70 százalékban a termelékeny­ség emelésével kell biztosí­tani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelékenység növelése, a termelési költségek csökken­tése. A mezőgazdaságban ez­zel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszi­lárdítása és megfelelő szín­vonalra emelése. Ami a mezőgazdaságot il­leti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály termé­szetesen kedvezőtlen követ­kezményekkel járt és bizo­nyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs rész­letesen és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett ta­karmányt pótoljuk. Meg kell oldanunk a takarmánykér­dést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszályos volt, a következő talán nem lesz, de a harma­dik megint az lehet, mégis öt év alatt mindenképpen 23 százalékkal növekednie kell a mezőgazdasági termelés­nek, s ha akarjuk, meg is tudjuk csinálni! Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dol­gozó embert, a jól dolgozó állarpi gazdaságot, a jól dol­gozó termelőszövetkezetet, az aszály sem sújtja annyira. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei Ezért becsüljük mi a peda­gógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Való­ban, sok tekintetben mun­kájukon, a közoktatáson mú­lik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fejlődése. A törvényjavaslat vitájá­ban sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat. Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között atekintetben, hogy mi­lyen terjedelmű, témakörű le­gyen a tudományos világnézet oktatása és megalapozása. Semmi szín alatt nem akar­juk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle po­litikai jelszavakat mogoltas- sanak be, s erre mondják azt, hogy ime, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kér­jük a pedagógusoktól, hogy azután később, amint növek­szik a gyermek és középis­kolába, főiskolába kerül, megfelelően erősödjék politi­kai érdeklődése is. Tavaly egy belső tanács­kozásunkon felmerült, hogy a gyermekőrsöket miről nevez­nista Pártjának kongresszu­sa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, hanem az egész szocialista világ, az egész nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom szá­mára, a világ népei számá­ra is, mert . a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy kivívja az em­beriségnek az általános és teljes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagy­szerű cél az egész emberisé­get érinti! Igaz szívvel kívá­nunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusának, a szovjet népnek, amely nem­csak saját magának, hanem a világ más népeinek is utat tör. Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek éveiben ellen az emberi munka a j fő fegyver. Ami a termelőszövetkeze­tek fejlődését illeti, mindenki tanúsíthatja, hogy a terme­lőszövetkezetek megerősíté­sének folyamata minden év­ben gyorsabb, mint az előző évben volt. Termelőszövet­kezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás nehéz­ségei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tíz­ezer ember, aki korábban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot Biztosítjuk a ter­melőszövetkezeti vezetőket és tagságot: ha jól dolgoznak, akkor nagyon gyorsan te­remtenek virágzó gazdaságot az egyébként még nagyon rövid ideje működő termelő- szövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti, hogy ebben a munkában az egyé­ni és a közérdek a legszo­rosabban összefügg. Kádár János ezután okta­tásügyi törvényünkkel fog­lalkozott. Jó törvény, kívá­natos, hogy megvalósuljon — mondotta. Talán emlékez­nek még arra az időre, ami­kor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, s meg­kezdte keringését , a világűr­ben. A kis „bip-bip” hang halálra rémítette az imperia­listákat. Az első szputnyik sikeres felbocsátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek je­lentek meg a szovjet közok­tatásról, és bizony hamaro­san megtalálták az összefüg­gést a szovjet közoktatás fej­lettsége és az első szputnyik felbocsátása között. Nem véletlen és nyugod­tan mondhatjuk, hogy zék el. Egy-két amolyan „na­gyon” osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lasalle-ról, meg Engelsről kell az őrsöket el­nevezni. A gyerekek valami­vel jobb szerették volna, ha a nyusziról, meg a > mókus­ról, virágokról nevezhetnék el őrseiket. Mi a gyerekek mellett álltunk ebben a harc­ban, és inkább vállaltuk me­gint azt, hogy liberalizmus­sal, meg revizionizmussal vádoljanak bennünket. (De­rültség.) A kommunista szakembe­rek nevelésének kérdésében egyetértek azzal, amit Kál­lai elvtárs mondott. Helye­sen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget. Jelenleg különböző világné­zetű, politikai szemléletű szakemberek dolgozhatnak hasznosan. A jövő követel­ménye azonban más. Minél távolabbra tekin­tünk, annál inkább szüksé­ges, hogy minden, főisko­lai és egyetemi tanulmá­nyait befejezett fiatalem­ber kommunista szakember legyen. Ez fontos társadal­mi érdek és az egyetemek­ről kikerülő fiatal szak­emberek személyes érde­ke is. Szó esett itt arról is, hogy ettől a törvénytől és helyes végrehajtásától várjuk a kulturális forradalom teljes győzelmét. Ezen azt értjük, hogy a szocialista kultúra győzedelmeskedik a közokta­tásban, a nevelésben, a mű­vészetben és általában a kul­túra minden területén. A kulturális forradalom leglényegesebb pontja ma­ga az ember, iskolai vég­zettsége, műveltsége, kép­zettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőt­tek közül mindenki megkap­ja a megfelelő képzettséget és műveltséget, amire alkal­mas és amit el szeretne érni. Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figye­lembe veszik a származást. Vagyis 1961-ben mérlegelik, hogy a szülők 1938-ban mi­lyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirend­re fogja tűzni és megvizsgál­ja ezt a kérdést. Azt kell ala­pul venni, hogy melyik gye­rek milyen értelmes, milyen jó a bizonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jel­lembeli tulajdonságai, stb. S ezek alapján kell eldönte­ni, hogy kit vesznek fel a főiskolára. A jó vezetésnek nagyon fontos követelménye a gya­korlatiasság. Vannak veze­tők, akik mindig csak elvi­leg szólnak hozzá a kérdé­sekhez, időnként nagy elő­adásokat, hosszú beszédeket tartanak, sokat értekeznek, meglehetősen jól el is mond­ják, mit hogyan kell csinál­ni, csak azt nem mozdítják elő kellően, amit éppen meg kell csinálni. A három év alatt elért eredményekben a vezetők munkája is benne van. Kö­telességünk azonban tovább javítani a vezetést. Itt-ott vannak még olyan emberek, akik nem tudják elősegíteni a fejlődést. Az ilyen helye­ken az érdemi munka nem mozdul előre. Az emberek ne legyenek megbékélve az ilyen veze­tőkkel, hanem azt a vezetőt becsüljék, akinek irányításával a mű­helyben gazdaságosabban, többet termelnek, a mező­Vannak kis dolgok, pél­dául a vendégeskedés. Hal­lottam, hogy az egyik kép­viselőcsoport ellátogatott az egyik termelőszövetkezetbe. Tárgyaltak, ott is ebédeltek. Minden képviselő fizetett az ebédért. Annak a szövetke­zetnek a tagsága megbecsü­léssel néz az ilyen képvise­lőcsoportra, mert tudja, nem azért jött, hogy lakmározzon Nagyon fontos a vezető pél­damutatása ilyen apró dol­gokban is. Esett már szó arról, hogy reálisan kell tervezni. A reá­lis tervezés létfontosságú kérdés. Szükség van a reá­lis tervezésre, tehát arra, hogy annyit tervezzünk, amennyit el tudunk érni, másrészt szükség van a terv­szerű végrehajtásra is. A terv hagyon nagy túlteljesí­tése például nem mindig egészséges jelenség. Ez bizo­nyos anarchikus elemeket rejt magában. Következmé­nye rendszerint az, hogy sok­sok millió értékű áru fek­szik az egyik, vagy másik raktárban, benne fekszik a munka, a beruházás, a nyers­anyag és előfordul, hogy nem értékesíthető. ötéves tervünkkel kap­csolatban arra is fel akarom hívni a figyelmet, hogy leg­közelebb, amikor ötéves terv készül — hamarabb készül­jünk el vele. A terv maga jó; most már törvény. Azt mondom, hogy most már minden erőnket a terv jó végrehajtására összpontosítsuk. Meggyőződésem: ha jól • dolgozunk, teljesítjük az ötéves terv előirányzatait, sőt még jobb eredménv is lehetséges. gazdasági termelőszövetke­zetben a brigád többet, gazdaságosabban, jobban termel. A jó vezető irányí­tásával boldogul és többet keres a becsületes ember, de nem boldogul a munka­kerülő. Ha ez nem így van, akkor annak a területnek a vezető­je nem lehet jó vezető. Két dologra hívnám fel a vezetők figyelmét. Az egyik a reprezentáció, amely ná­lunk hovatovább népi sajá­tossággá vált. (Derültség.) — Kezd ez olyan méreteket öl­teni, hogy megálljt kell mondani. A nyáron például meghívott a lakodalmára egy egyszerű ember. Amikor megkérdeztem, hányán lesz­nek azt mondta, 260-an. Az még csak hagyj án, ha a vendéglátó maga viseli a költségeket. De mit mond­junk, amikor a közalapból vendégelnek meg embereket és arra törekszenek, hogy minél több embert hívjanak meg, hogy minél több legyen a fogás? Nem szabad tétle­nül nézni a pazarlást! A másik dolog a különfé­le támogatások kérdése. Tá­mogatni kell — mondják a klubot, aztán az üzem sport­egyesületét és ki tudja még mi minden egyebet. A támogatásra érdemes ügyet igenis támogatni kell; a társadalmi munkát, a pat- ronázs feladatokat, a gyer­meknevelést, ideértve a sportot és a kultúrházat is, de ugyanakkor tudni kell, hogy aki ad, az a népéből ad, nem a sajátjából. Ez pedig nagyon fontos különbség. Mert a saját magáéból min­denki annyit ad, amennyit akar, de a népét, a közössé­gét nem adhatja számolat- lanul oda. Fel kell hívnom a figyel­met a közösség vagyonának fokozott megóvására, a bűncselekmények megelő­zésére, az elszámolás, az el­lenőrzés fontosságára. Ahol ugyanis nem ellenőrzik rendszeresen és megfelelően a különöző elszámolásokat, ott rendszerint akad egy jó- szimatú sikkasztó, aki év­számra lopkod azon a címen, hogy sportegyesületnek, vagy más ehhez hasonló célra megy a pénz. Természetesen csak akkor, ha a terv minden követel­ményét betartjuk. Nagyon fontos ebből a szempontból a helyesen értelmezett anya­gi érdekeltség is. Meggyőző­désem ugyanis, hogy amed­dig egy gyárban a jelenlegi nyereségrészesedés és prémi­umrendszer lesz érvényben, addig az a gyár mennyiségi­leg mindig túlteljesíti a ter­vét — akár kívánatos az a népgazdaság szempontjából, akár nem. Ezen a helyzeten megfele­lőbb anyagi ösztönzéssel is változtatni kell. Ha egy gyár­nál a mennyiségi terv túl­teljesítése is kívánatos, akkor a nyereségrészesedés- és a prémium erre is ösztönözzön, de ha csak a száz százalék a kívánatos, s mellette a többi termelési mutató foko­zott javítása a követelmény akkor a nyereségrészesedés és a prémium ezt a célt se­gítse. Ezt kívánja a népgaz­daság érdeke. A feladatokat most meg­terveztük a következő évek­re, de .magától értetődik, hogy mindent nem lehet a legapróbb részletekig előre megtervezni. Bizonyos, hogy lesznek eltérések is az évek folyamán, tehát tartalékra is szükség van és szükség van rugalmas vezetésre, hogy hogy minden feladatot ifi­ben megoldhassunk. Kádár János elvtárs or­szággyűlési beszédét a hol­napi számunkban folytat­juk. fel kell számolni a második világháború maradványait» Természetes, hogy mi békét akarunk, mert meg akarjuk valósítani második ötéves tervünket Magyarországon befejeződik a szocialista társadalom megalapozása és teljes lendü­lettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére a mi haladásunk nagymértékben függ a közoktatás erdeményességétől A vezető mindig mutasson példát a közös tulajdon megbecsülésében

Next

/
Oldalképek
Tartalom