Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

1961. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fehér Lajos felszólalása (Folytatás a 2. oldalról^ egymás mellett élésének po-1 A továbbiéban hangsú- li fikáját I lyozta, hogy az ötéves terv egyik központi feladata a szocialista iparosítás folytatása» tése teszi lehetővé, hogy emeljük az életszínvonalat, előteremtsük a növekvő fo­gyasztáshoz szükséges áru­alapokat, s megfelelően to­vábbfejleszthessük a népgaz­daságot. — Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat elkészítésének egyik alapvető meghatározó­ja volt az az örvendetes kö­rülmény — folytatta Fehér Lajos — hogy az ötéves terv kezdetére lényegében befe­jeződött hazánkban a terme­lőszövetkezet tömeges, szám­szerű fejlesztése. A paraszt­ság döntő többsége a nagy­üzemi, szövetkezeti szocia­lista gazdálkodásra tért át. Ügy gondolom, túlzás nél­kül állapíthatja meg a tisztelt országgyűlés, hogy a terme­lőszövetkezeti mozgalom győ­zelme a „fordulat éve” óta a legkiemelkedőbb társadalmi, politikai eseménye vívmány hazánkban. Létrejöttek an­nak a feltételeL hogy a ma­gyar mezőgazdaságot kiemel­jük a viszonylagos elmara­dottságából s meggyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét. A második ötéves terv egyben a mezőgazdasági termelés fellendítésének programja Most az a fő feladat, hogy mindenütt jól vezetett, ered­ményesen gazdálkodó terme­lőszövetkezetek alakuljanak ki, amelyek mielőbb magas terméshozamokat érnek el és több árut adnak az ország­nak. Az ötéves terv időszakában a dolgozó parasztságnak — egész társadalmunk hathatós segítségével — a következő fő feladatokat kell megolda­nia: 1. Már a tervidőszak első felében meg kell oldani min­denekelőtt a kenyérgabona szükséglet hazai termésből való kielégítését, hogy ke- nyérgobanát ne kelljen töb­bé külföldről behoznunk. 2. A növekvő állatállomány szükségletének kielégítésére szilárd takarmánybázist kell teremtenünk; 3. Erőteljesen fejlesztjük a sertés- és baromfihústermelést annak éredkében, hogy a la­kosság egy főre jutó évi hús- fogyasztását a múlt évi mint­egy 45 kg-ról a tervidőszak végére több mint 55 kg-ra emeljük és a növekvő export­feladatokat is megoldjuk. 4. Elsősorban az alföldi borvidéken, tehát a homo­kon, nagyarányú telepítések­kel nagyüzemi árutermelő szőlő- és gyümölcstermelő üzemeket kívánunk létre­hozni. A rekonstrukció kere­tében mintegy 70—80 ezer katasztrális hold szőlőt, to­vábbá mintegy 110 ezer ka­tasztrális hold új nagyüzemi gyümölcsöst telepítünk. 5. A ma még gyengébben gazdálkodó szövetkezetek megszilárdítása, s vezetésé­nek megerősítése, gazdálko­dásuknak a jobbak színvona­lára való emlése a párt és a kormány egyik elsőrendű po­litikai feladata a legközeleb­bi években. Megerősödésük esetén az eddiginél jóval töb­bet fognak termelni' és több árut tudnak majd adni a népgazdaságnak. Az állattenyésztéssel kap­csolatban takarmány kérdés­sel foglalkozott. A törvényjavaslat helyesen szorgalmazza, hogy el kell terjeszteni a takarmányozás korszerű módszereit, minde­nekelőtt a keveréktakarmány széleskörű felhasználását. — Ennek érdekében már az öt­éves terv első felében csak­nem 200 korábban leállított malmot szerelnek át abrak- keverék előállítására. A ke­verőüzemek jövőre 80 ezer, a tervidőszak végén több mint 200 ezer vagon korszerű, na­gyobb termelékenységet biz­tosító keveréktakarmányt ál­lítanak elő az állami gazda­ságok és a termelőszövetke­zetek állatállománya részére. 36 milliárd forint a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére — A népgazdaság ismert szűkösebb teherbíró képessé­ge szükségessé teszi a terme­lőszövetkezetekben a saját erőforrások maximális fel- használását. Szocialista álla­munk természetesen ezután is hathatósan segíti a terme­lőszövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság kiépítésében. A tör­vényjavaslat 36 milliárd fo­rintot — az összes beruházá­sok 17—19 százalékát — irá­nyoz elő a szocialista mező- gazdaság anyagi ellátásának javítására, a termelés kor­szerűsítésére. A tervidőszak­ban 37 000 traktort kap a mezőgazdaság. A gépesítés fejlődésére jellemző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős 193 katasztrális hold szántó traktoregységre 358, tavaly, jutott: a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut. — Fokozódik a gépi aratás is. 1956-ban a ga bonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly 42 száza­lékát, az idén, a terv első évében pedig 60 százalékát takarítottuk be géppel, az öt­éves terv utolsó évébe* 85 gépi betakarítás aránya százalékra növekszik. — A termelés fejlesztésére előirányzott állami és terme­lőszövetkezeti erőforrásokat okosan, célszerűen kell fel­használni — Az anyagi eszközök fel- használásának ésszerű kon­centrálása természetesen ösz- szefügg azzal a feladattal, hogy hozzákezdjünk szocia­lista nagyüzemeinkben, min­denekelőtt az állami gazdasá­gokban és fokozatosan a már területileg kialakult, megszi­lárdult termelőszövetkezetek is a termelés ésszerű szako­sításához. Az üzemi adottsá­gok jobb kihasználásában igen nagy népgazdasági tar­talékok vannak. — Az állattenyésztésben — folytatta — bonyolultabb a helyzet, részben azért, mert a nagyüzemi állattenyésztés kialakítása hosszabb időt vesz igénybe, másrészt, — beruházási okokból — nem tudunk oly gyorsan és annyi közös férőhelyet építeni, amennyit kellene. Éppen ezért a tervidőszakban mind végig jelentős lesz a háztáji 6*k b-höPcrftÄ áru­termelő szerepe, döntően a sertés- és baromfihús, vala­mint tej- és tojástermelésben. Ebből a helyzetből követke-: zik, hogy a föfeladat a közös: állattenyésztés minden erővel: való fejlesztése, de emellett vegyük bátran igénybe a ház-: táji gazdaságok árutermelő szerepét. — Állami gazdaságaink az idén eddigi legnagyobb búza­termés átlagukat érték el: katasztrális holdanként több mint 16 mázsát. A termelő- szövetkezetek búzatermés-át­laga is megközelíti a 11 má­zsát. A vártnál jobb termés eredményként kenyérgaboná­ból szeptember végéig 110 000 vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez nagyon jelen­tős eredmény. Jó magágyba, időben vessük el a kenyérgabonát “ Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilát­nunk a jövö esztendei na­gyobb gabonatermés megfele­lő, gondos előkészítéséhez. Ezen az őszön 2 400 000 hol­don kell kenyérgabonát vet­nünk, tehát a tavalyinál va­lamivel nagyobb területen. — Az alapvető népgazda­sági érdek — és az ország közvéleménye is elvárja, — hogy állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, gép­állomásaink dolgozói a 2 mil­lió 400 ezer katasztrális hol­dat az utolsó négyszögölig bevessék, még pedig időben, s gondosan előkészített, jó magágyba! A jövő évi na­gyobb terméshozamokat nagymértékben elősegíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 000 katasztrális holdon vetünk nagy termőképességű búzafaitákat, jelentős meny- nyiségű műtrágya felhaszná­lásával. Eddig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad tovább várni, hanem minden erőt meg_ kell mozgatni annak érdekében, hogy a kenyérgabona időben földbe kerüljön! — A beterjesztett törvény- javaslat utal a lakosság fog­lalkoztatásának alakulására az ötéves terv időszakában A keresők száma ez idő alatt mintegy 300 000 fővel nő. A nem mezőgazdasági ágazatok­ban foglalkoztatottak száma mintegy 370 000-el nő, a me­zőgazdasági dolgozók létszá­ma pedig mintegy hetven­ezerrel csökken, A tervből az következik, hogy a munkale­hetőségek 1965-ig tovább nö­vekednek. A foglalkoztatás tovább javulása azt jelenti, hogy míg tavaly 100 dolgo­zónak 117 főt kellett eltarta­nia, addig a tervidőszak vé­gén már csak 110 főt kell. Az eltartottak arányának csökkenése is hozzájárul a családok jövedelmének emel­kedéséhez, a reáljövedelem növekedéséhez. — A foglalkoztatottság nö­vekedésével kapcsolatban fel­hívta a figyelmet, hogy a lét­számnövekedés tervezett fel­ső határának túllépése nem kívánatos, sőt káros lenne a népgazdaság számára. A termelési terveket elsősorban a terme­lékenység emelésével kell teljesíteni, nem pedig a létszám felesle­ges duzzasztásával. A tervidőszakban — ha lassúbb ütemben is — foly­tatódik a lakosság átrétegező- dése. 1958-ban a keresőknek mintegy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36—37 száza­léka dolgozott a mezőgazda­ságban; az ötéves terv végén pedig mintegy 33 százaléka dolgozik ott. Ezek a számok is kifejezik, hogy a második ötéves terv éveiben erősödik az ország ipari jellege, s ugyanakkor a termelés kor szerűsítésével természetesen a mezőgazdaság szerepe is — más vonatkozásban — meg­nő. A keresők számának nö­vekedését a dolgozni kívánó nők fokozottabb munkábaál- lításával, valamint a munká­ba lépő fiatalok foglalkozta- tóoóv*l lr»ll híztofiítani. A női Munkacsoportok készítették , az újjáválasztó taggyűlés beszámolóját Vezetőségi ülésen vitatták Sárkány Ferenc, a szolnoki Pályafenntartási Főnökség pártalapszervezetének titká­ra és Vágó János a vezető­ségi ülés megkezdése előtt az eddig összegyűjtött anya­got rendezgette. Egy dossziét megtöltenének a géppel és kézzel írt lapok, amelyek egy-egy részét, mozaikját ké­pezik majd az újjáválasztó taggyűlés beszámolójának. A beszámoló összeállításánál arra törekedtek, hogy az át­tekintse két év munkáját, s jelen feladatait és főleg a jövőt tükrözze. Ezért körül­tekintően, gondosan fogtak munkához. Öt munkacsoportot alakítottak, amelyek egy-egy pártvezető­ségi tag irányításával dolgoz­tak. Ezen kívül párttagokat is megbíztak néhány adat összegyűjtésével. Kőszegi Má­ria a taglétszám alakulásá­ról, a párt- és állami okta­tásban résztvevőkről készí­tett statisztikát. Bertók Pál- né—Dobos László műszaki intéző segítségével — a be­ruházás legfontosabb muta­tóit vetette papírra. Falusi Györgyné pedig a kulturális munkáról adott helyzetké­pet. Vágó János pártvezetőségi tag munkacsoportja a beszá­moló termeléssel foglalkozó részét állította össze. Nagyon sok párttaggal, pártonkívüli- vel beszélgettek. Többek kö­zött felkerestek tíz szocialis­ta brigádot. Meghallgatták véleményüket nemcsak a ter­melésről és a tervteljesítés­ről, hanem a pártszervezet, a vezetőség munkájáról is. E beszélgetések során szó esett az újjáválasztás jelen­tőségéről és a legfontosabb nemzetközi eseményekről is. Az volt a cél, hogy minél több emberrel szót váltsa­nak. A közös munkával ké­szült beszámoló tükrözi majd a párttagok és pártonkfvü- liek véleményét, tapasztala­tait és javaslatait. A munkabrigádok által összegyűjtött tapasztalatokat, javaslatokat vezetőségi ülé­sen vitatták meg. Itt hatá­rozták meg azt is: mit, mi­lyen sorrendben illesszenek be a beszámolóba. Három fő kérdés köré csoportosítják a mondanivalót: első a ter­melés. Ezen belül is főleg azt elemzik, hogyan segítet­te a pártszervezet a terv vég­rehajtását, a munkaversenyt, a szocialista brigádmozga­lom kibontakózását, milyen szerepe volt a párttagoknak a munkafegyelem javításá­ban, stb. A második a párt szervezeti erősítését, az ok­tatást, a tömegszervezetek­kel való együttműködést öleli fel. A befejező rész pedig a feladatokat vázolja. A hatá­rozati javaslatban hosszabb időre adnak irányvonalat az újjáválasztott vezetőség, s az egész kommunista kollek­tíva munkájához. Felelősségteljesen tanács­kozott a vezetőség a taggyű­lés beszámolójáról. Javasla­tok hangzottak el, s mind­járt meg is vitatták: helyet kapjon-e az a beszámolóban. Mindent mérlegelni kell, mert két év munkájáról több­órás referátumot is tarthat­nának. A vezetőségi ülésen Kiss elvtárs, az egyik párt­vezetőségi tag, a szakszer­vezet tevékenységéről össze­gyűjtött tapasztalatokat ‘V mertette. Természetesen, er­ről is szólni kell. De nem mindenre kiterjedő részle­tességgel, hanem úgy, amint javaslatként elhangzott; hogyan végzik munkájukat a szakszervezetben dolgozó kommunisták, a pártvezető­ség miként segíti, ellenőrzi őket. Ehhez hasonlóan elem­zik a KISZ munkáját is. E szervezőt élére nemrégiben egy fiatal párttag került. S a vezetőség egyik tagjának is az a megbízatása, hogy se­gítséget adjon a KISZ veze­tőinek. Helyesen határozott a pártvezetőségi ülés, hogy a munkacsoportok által össze­gyűjtött adatokból, tények­ből csak a legfontosabbak kerülnek a beszámolóba. Nem termelési értekezletre, vagy egy-egy részfeladatot tárgyaló taggyűlésre készül­nek, hanem olyan fontos ese­ményre, amely hosszabb időre és átfogóan szabja meg a kommunisták tennivalóit. A vezetőségi ülés vitája, a beszámoló mondanivalójá­nak ismertetése arról győ­zött meg, hogy október 16- án olyan referátumot vitat­hatnak meg a Pályafenntar­tási Főnökség kommunistái, amely alapját képezi továb­bá jó munkájuknak. Nagy Katalin Ifjúsági szövetkezet alakult Jászkiséren A jászkiséri általános isko­la pedagógusai és tanulói el­határozták, hogy a mezőgaz­dasági ismeretek tervszerű gyakorlása érdekében ifjúsá­gi szövetkezetei alakítanak. A községi pártbizottság, a tanács és a népfront vezetői örömmel fogadták e kezde­ményezést. Szeptember 27-én két nevelő és 28 tanuló rész­vételével. Előre néven meg­alakult a falu ifjúsági szövet­kezete. A tagértekezleten megtárgyalták a szövetkezet alapszabályát, aláírták a be­lépési nyilatkozatot és meg­választották az intéző és el­lenőrzőbizottság tagjait. Az ifjúsági szövetkezet kis­állattenyésztéssel (baromfi, galamb, nyúl és méh) akar foglalkozni. A községi tanács 5 kh jóminőségű szántót adott át művelésre. Az ifjú tagok úgy tervezik, hogy az ősz folyamán ellátogatnak Gödöllőre, hogy az ott folyó kisállattenyésztés tapaszta­lataival megismerkedhesse­nek. Horváth Lajos keresők aránya 1965-ig álta­lában emelkedik. A népgazdaság számára fo­kozott feladatot jelent a munkaképeskorú ifjúság to­vábbtanulásának biztosítása, az elhelyezkedési lehetőségek növelése a második ötéves terv időszakában a 14 éven felüliek nagy száma tanul to­vább. A fiatalok foglalkozta­tása azonban igy is munka­erőgazdálkodásunk egyik fon­tos problémája marad. Ennek megoldására — a lehetőségek­hez képest — növelni kell a 14—16 évesek foglalkoztatá­sát, csökkentett munkaidővel és más területeken is keresni kell a megoldás lehetőségeit. Beszéde további részében hivatkozott a VII. kongresz- szus irányelveinek arra a megállapítására, amely sze­rint hazánk gazdasági fejlő­dése nagymértékben a ter­vezés, az irányítás, általában a vezetés színvonalának to­vábbi javításától függ. Szi­lárd, következetes, ugyanak­kor rugalmas vezetésre van szükség, — hangsúlyozta. — Mindenekelőtt meg kell ja­vítani a tervzés szívonalát. Ötéves tervünk céljai megalapozottak Színvonalasabb vezetéssel, a dolgozók szorgalmas mun­kájával teljesíthetők, sőt túl- teljesíthetők az előirányza­tok. Egyes iparágakban nagy lehetőségek vannak a tervek túlteljesítésére, — állapítot­ta meg, s hozzátette, — a túl­teljesítés irányát helyesen kell befolyásolni, a gazdasá­gosan előállítható, jól érté­kesíthető termékekre — mon­dotta, majd rámutatott: Még mindig gyakori a fe­lesleges készletek felhalmo­zása, valamint a termelés olyan növelése, amely a vál­lalati, vagy esetleg az ipar­ági mutatókat kedvezően be­folyásolja ugyan, de nincs tekintettel a választék bőví­tésére, vagy a minőségre, s ezzel népgazdasági szinten a pazarlás csatornáit nyitja meg. Mindez abból a káros szemléletből is fakad, hogy egyes gazdasági vezetők még mindig hajlamosak a válla­lati érdekeket a népgazdasá­gi érdekek fölé helyezni. A második ötéves terv idősza­kában általában helves és célszerű az alapanyagokat és a félkész termékeket előállí­tó ágazatok tervének meny- nyiségi túlteljesítése. Kivétel nélkül minden üzemben és vállalatnál tág tere van a tervek olyan fon­tos mutatóinak túlteljsítésé- re, mint például a termelé­kenységi terv, a költségszín­vonal, vagy a műszaki fej­lesztés előirányzata. Az sem mindegy, hogyan teljesítjük a beruházási tervet, vagyis, ha az új létesítményeket ha­táridő előtt helyezzük üzem­be. Az ilyen jellegű tervtúl­teljesítésekre érdemes és kell összpontosítani a vezetők és a dolgozók erőfeszítését, a munkaverseny erejét. Érdemes e nagy célokért összefogni — ötéves tervünk nagy. lelkesítő feladatok megoldá­sát tűzi ki célul mind a szo­cialista ÍDarban. mind a ki­épülő nagyüzemi szocialista mezőgazdaságban, mind a kultúra terén. Kit ne lelkesí­tenének olyan, széles rétege­ket közvetlenül érintő célki­tűzések, minthogy a tervidő­szakban negyedmillió lakást, több mint 4000 osztálytermet építünk* a gyógyintézeti ágyak számát 7600—8000-rel növeljük, a tárasadalombiz- tosításba bevontak száma eléri a tízmilliót. Vagy hogy a tervidőszakban 130 ezer darab hűtőszekrényt* több mint 600 ezer darab mosógé­pet és az asszonyok munká­ját nagyban megkönnyítő egyéb háztartási gépeket ho­zunk forgalomba. Vagy az. hogy 1963 végéig hazánk minden községében kigyul­lad a villany! — Az ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. Érdemes, lehet és kell is dolgozni érette kommunistáknak és párton- kívülieknek, minden becsüle­tes állampolgárnak, az ipari munkásságnak, a parasztság­nak, az értelmiségieknek, — egyszóval — egész népünk­nek. Érdemes és kell is, hogy e nagy célokért összefogjon az ország minden dolgozója, mert azok eredményes meg­valósítása a szocialista társa­dalom felépítésének ügyét szolgálja a Magyar Népköz­társaságban! A második ötéves tervről beterjesztett törvényjavasla­tot az MSZMP és a magam nevében elfogadásra javas­lom. (Nagy taps.) Több hozzászólás után az országgyűlés az ötéves terv­ről szóló törvényjavaslatot elfogadta. eisosoroan a nehézipar fej­lesztése. Részletesen kitért az egyes iparágak fejlesztésére, a minőségre, a műszaki szín­vonal emelésére, s hangsúlyoz­ta: a műszaki fejlődés meg­gyorsításában döntő szerepe van a dolgozó tömegek alko­tó kezdeményezéseinek, amely főként az újítási moz­galomban ölt testet. Fokozott támogatást kell nyújtani a feltalálóknak, az újítóknak, minden munkakörben növel­nünk kell a dolgozók szak- képzettségét, hogy még széle­sebb körben kiterebélyesed­hessék az újítómozgalom. Az ipari szerkezet megjavításá­nak, a műszaki színvonal emelésének és általában az egész iparfejlesztési terv meg­valósításának legfontosabb feltétele a munkásosztály, a műszaki értelmiség munka­kedve, alkotó készsége, szor­galma. A pártszervezetek — s velük együtt a KISZ és a többi tömegszervezet — poli­tikai, nevelő és szervező munkájukban tekintsék fő céljuknak annak megértését az üzemi dolgozókkal: a ter­melés, a. termelékenység nö­velése, az önköltség csökken-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom