Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

19G1. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Megjegyzés Csilingelve fordul a sze­meteskocsi az utcába. Itt is, ott is kapuk nyílnak, vödrökkel, kosarakkal asz- szonyok, gyerekek hordják a szekérhez a szemetet. — Egy asszonyka papírzsákot ad fel a kocsin álló bácsi kiüríti. Bolondos kedve támad a szélnek, belekotor az öm­lesztett szemétbe, felkavar­ja a port, hamut, tyúktollat és táncoltatva sodorja ma­gával. Beszáll a nyitott ab­lakokon a lakásokba. Pil­lanat műve az egész, s már­is tele a járókelők szeme- szája, haja, ruhája pillé­vel, pernyével. Októbert írunk, nem rit­kaság a szél szeszélyes já­téka, Azt sem kell magya­rázni, milyen egészségtelen a ránkhulló port nyelni. Nincs mód arra, hogy fe­dett kocsiba gyűjtsék Szol­nokon a szemetet? (re) »Szép Szolnokunk« — a vendéglátóipar tuKréoen Több cikkben foglalkoz­tunk már lapunk hasábjain megyeszékhelyünk külső álla­potának problémáival; Cik­keink örvendetes visszhan­got keltettek. E visszhangok­ból kicsendült az óhaj: néz­zük meg azt is, létezésükkel, tevékenységükkel mit tesz­nek az egyes vendéglátóipari egységek (éttermek, cukrász­dák, zenés presszók, italbol­tok) — a »szép Szolnokért” Városunk bűntanyái — az italboltok A rafinált kőműves A Szolnok megyei tanács beruházási irodája intézi a termelőszövetkezeti építke­zéseket. Megbízott annak ide- ién egy Szabó Sándor neve­zetű kőművest az egyik jász­apáti járásbeli tsz építkezésé­nek elvégzésével. Ót a ter­melőszövetkezet bérezte, se­gédmunkásait viszont, akiket felfogadott, ő fizette. 1960-ban megjelent a ma­gasabb munkabért biztosító normakönyv. Szabó Sándor meg is kapta a munkabér- emelést, a segédmunkásai előtt azonban erről mélyen hallgatott, azokat változatla­nul a régi norma szerint fi­zette. Ezzel a csalással kb. 15 ezer forinthoz jutott. Az összeget megosztotta Garics Józseffel, a megyei tanács beruházási osztályának mű­szaki ellenőrével. A jászapáti járásbíróság mindkettőjüket bűnösnek mondotta ki. Csalásért, aktív vesztegetésért Szabó Sándor elsőrendű vádlottat 1 évi, Garics József másodrendű vádlottat passzív vesztegetés bűntettéért 10 havi börtönre ítélte. Nem akarunk általánosíta­ni, de igazat kell adnunk azoknak, kik szerint a szol­noki kocsmák mind a belső berendezést, a tisztaságot, a kiszolgálást, mind pedig az ott megforduló vendégek egy cis százalékának viselkedé­sét tekintve, enyhénszólva: tarthatatlanok. Operatív be­avatkozásra lenne szükség béldául ahhoz, hogy a 2. sz. talbolt részeges és egyéb kétes elemeitől megszabadít­suk a környéket. A Ságvári körúton se cukrászda, se kis­kocsma nincs. Nyitni kellene, hiszen ezt igénylik is a vá­rosrész lakói. Talán az is megoldás lenne, ha a körúti vas- és szűcsboltot a 2. szá­mú italbolt helyére telepíte­nék? „Minta” is akadna e leendő kiskocsmára, még­hozzá a Kunsági Étterem, amely tisztaságával, családias hangulatával örvendetesen eltér a szolnoki kocsmák ál­lapotától. Éjszaka szinte mindig ta­lálni verekedő, vagy csak „egyszerűen" részeg embere­ket a Béke Étterem előtt; — Jó lenne, ha itt is betarta­nák a szabályt, miszerint it­tas embert nem szabad ki­szolgálni. Az illetékeseknek a Szántó utcai italbolt, a Tünde, valamint a Híd-biszt- ró mosdójára is fel kellene figyelniök, ahogy ezt a rend­őri szervek is már több ízben észrevételezték. S ha már a kocsmáknál tartunk, említsük meg a Tu­lipán vendéglót, a Vörös Csillag és a Verseghy út sar­kán lévő kocsmát, a Nemze­ti Étterem büféjét, a Strand- vendéglőt, a Fenyő Éttermet, amelyek tisztaság tekinte­tében nem mindig a legjobb példákat szaporítják. Betérők, törzsvendégek, notóriusok Vannak jó példák is. A szolnoki és a vidéki ember — ha ismerős a megyeszék­helyen — szép, tiszta, vagy akár „elit” helyre is mehet szórakozni, időt tölteni. Első helyen a Tisza Szállót és a Kis-Tiszát említjük. Ilyen az Alföldi Étterem, a Tiszán tú­li, valamint a megyei ta­náccsal szemben lévő halász- csárda és a Híd-bisztró. Kö­zös erővel sikerült rendet teremteni az állomás környé­kén is. Az Utasellátó mo­dem, szép, ízléses és tiszta. Az itt megforduló emberek kulturált környezetben, kel­lemesen érzik magukat. A rendőrség elé kerülő könnyű és súlyos testi sérté­sek 87 százaléka ittasságból ered. Vagy másik adat: bi­zonyos szórakozóhelyeken az éjjel 10—11 óra után leiga­zolt nővendégek 40—50 szá­zalékának nincs állandó munkahelye, még alkalmi munkája sem. Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy rájöjjünk: ezek a nők miből élnek. Az úgynevezett „törzsven­dégekről”, a notórius része- geskedőkről és a verekedők­ről is kell szólnunk, ók azok, akik miatt szinte bizonyos városrészekben egyedül nem is tanácsos közlekedni. Mo­lesztálják a magányos, sok­szor még a társaságban lévő nőket is. Kötekednek, vere­kednek. B. Imre és felesége a Béke és a Fenyő Étterem törzs­vendégei évek óta. Egyikő­jük sem dolgozik, két gyer­mekük van. Mindkét gyerek idegbeteg. Hogy miből élnek, egyelőre titok, de hogy nem becsületes, egyenes úton jut­nak pénzhez, az bizonyos. B. Jánosné szintén törzsven­dég minden szolnoki kocs­mában — és a rendőrségen is. Akárcsak B. Imréék, vagy S. M. Imre, valamint L. Iván. S még folytathatnánk a sort, de »ízelítőül” ennyi is elég. Van-e megoldás? Ügy hisszük, igen. Az egyes kocsmák átalakításáról, meg­szüntetéséről, esetleg áthe­lyezéséről gondoskodni kel­lene. A notórius huligánko- dó, részegeskedő férfiak, s az éjszakai pillangók esetleges kitiltására is van lehetőség. Ha a bűnüldöző szervek munkáját, tisztogató-nevelő tevékenységét a jóérzésű, be­csületes emberek is aktívab­ban segítenék, mindjárt érezhető lenne a fejlődés. — így is kellene harcolnunk a szép Szolnokért B. Gy. Honvédeink népszerű hetilapjában olvastuk másodéves katona, KERESZTREJTVENY M I* 124 >36 *1 14 SS :::: 129 32 20 24 4« lé 124 30 34 21 :::: 62 H 37 49 >2 33 42 S3 31 3« 27 43 60 22 139 47 fin 64 1/ Módosították a községfejlesztési hozzájárulás egyes rendelkezéseit VÍZSZINTES: 1. Megyénk neves mezőgazda- sági tudományos kutatója. 11. A vízsz. 55. folytatása. 12. Ollós il­lat táviratban. 14. A függ. 17. folytatása. 18. Kicsinyítő képző. 20. S-sel német só. 21. G.. .n. negyvennyolcas szabadsághós. 22. Kettőzve édesség. 23. Belső szerv. 25. Ingó. 27. Számnév. 28. Utszéli növény. 30. ... Ce-tung. 31. Állat. 32. Női név. 33. Kopasz. 34. Neves asztalitenisz játékos. 36. UEL. 38. Keleti méltóság. 40. Vissza: évszak. 41. Teljes pihe­nés. 43. Okot kérdő szó eleje. 44. Kettőzve bányaváros. 45. A függ. 13. folytatása. 47. Megyei tanács. 48. Attllácska. 49. Szovjet folyó. 51. Kártyajáték. 53. Jugoszláv vá­ros eleje. 55. Megszívlelendő Igaz­ság. (Folytatása vlzsz. 11.) FÜGGŐLEGES: I. Vissza: névelő. 3 Vetőgép közepe! 4. Fordított sárgult le­vél. 5. Svájci szabadsághös, elől nevének kezdőbetűje (V=W). Angol tenger. 7. Nap is lehet. 8. Gyakori családnév. 9. Egyik ál­lamában „zűr” van. 10. N. K. 13. Névelővel fontos mezőgazda- sági munka (Folytatása vizsz. 45). 15. Kékben a legszebb. 16. Morajlő. 17. Tegnap állíthattuk. (Utolsó négyzet üres; folytatása vlzsz. 14.). 18. Szülő. 22. Vissza: folyadék, 24. Sóváraó. 26. Farkas­étvágyú. (Harmadik négyzetben két betű). 27. Helyiség. 29. Elő ellentéte. 31. Honfoglaló vezér. 35. Szó a Halotti Beszédből. 36. Olykor elfogják. 37. Hőemelke­dése. 39. Angol férfinév. 41. Ódon. 42. Vissza: ötletes. 45. Együtt megnevezett vizek Ame­rikában. 46. Csapással Illet. 48. Szoknya. 50. Áruja közepei 51. Ugyanis. 52. Nép. 54. B. O. Megfejtésül beküldendő: Víz­szintes 1, 55, függőleges 13, 17. Beküldési határidő: október 13-ig beérkezőleg. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A pákozdl csata, Fegyveres erők napja A magyar néphadsereg napja, Gon- csarov. Könyvet nyertek: Mészáros Já­nosné Szolnok, niy Ottó Karcag. (A könyvet postán küldjük el.) Felhívjuk kedves olvasóink fi­gyelmét, hogy a beküldött meg- T I fejtéshez csatolják a „Rejtvény- szelvény”-t, s a borítékra fel­tűnő módon Írják rá a „Rejt­vény” szót. Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVENYE. 1961. október 8, A közelmúltban jelent meg a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának 1961/12. szá­mú törvényerejű rendelete, valamint az ezt kiegészítő 33/1961. számú rendelet, mely módosítja a községfejlesztési hozzájárulás egyes korábbi rendelkezéseit A községfej­lesztési hozzájárulás sok csa­ládot érint megyénkben is, ezért felkerestük Barna Gá­bort, a megyei tanács vb köz­ségfejlesztési csoportjának mérnökét és tájékoztatást kértünk az új rendeletről. — A rendelet megszünteti a csak házadót fizetők köz­ségfejlesztési hozzájárulásé' nál az aránytalanságokat — kezdi a tájékoztatást. — Ed­dig ugyanis a csak házadót fizetők ugyanannyi község­fejlesztési hozzájárulást fi­zettek, mint a házzal és ki­sebb földdel rendelkező egyé­nek. Ez azt eredményezte, hogy esetenként 60—70 fo­rint házadót és 200 forint községfejlesztési hozzájáru­lást róttak ki egyes csalá­dokra. Különösen a nyugdí­jas családokra nézve volt ez méltánytalan. Most a csak házadót fize­tők községfejlesztési hozzá j árulása nem lehet több, a kivetett házadó 30 százaléká­nál, de nem lehet kevesebb 50 forintnál. — Körülbelül hány csalá­dot érint ez megyénkben? — A községfejlesztés mér­séklése hozzávetőlegesen húszezer embert érint. — Mennyivel csökken en­nek következtében a városi és községi tanácsok község­fejlesztési bevétele? — A helyi tanácsok köz­ségfejlesztési bevételi forrá­sa nem fog csökkeni. A ren delet ugyanis 15 százalékkal megemeli az állami hozzájá­rulások összegét. Ezt azon­ban nem közvetlenül a köz­ségeknek és város knak ad­ják, hanem a megyei tanács községfejlesztési elosztási számlájára folyik be. Ebből az összegből segíti a megyei tanács azokat a városokat és és községeket, amelyek a leg­nagyobb erőfeszítéseket te­szik a tervfeladatok megva­lósításáért. Ebből az összeg­ből lehetőség nyílik arra is. hogy jutalmazzák a község­fejlesztési verseny legjobb­jait — amennyiben így dönt á megyei tanács. Még egy lényeges pontja a rendeletnek, hogy megszün­teti a községi és városi taná­csok 15 százalékos hozzájá­rulását az egészségügyi szo­ciális és kulturális jellegű ál­lami beruházásokhoz. 1961- ben ugyanis az egészségügyi szociális és kulturális beru­házásokhoz a helyi tanácsok­nak a beruházási érték 15 százalékának megfelelő ösz- szeggel kellett hozzájárul­niuk. Most ez is megszűnik. Ezzel az intézkedéssel mint­egy 4.6 millió forinttal nő a községi és városi tanácsok ál­tal közvetlenül felhasznál­ható községfejlesztési alap összege, — fejezte be a tájé­koztatást Barna Gábor. — m. I. — A történelem parancssza­va azt követeli tőlünk, hogy erősítsük a varsói szerződés­ben egyesített országok fegy­veres erőinek harckészültsé­gét. Ezt meg is tesszük. E célt szolgálják azok a fontos katonai intézkedések, ame­lyeket a szocialista tábor or­szágainak kormányai és had­seregeink tesznek. Ezért ho­zott határozatot a napokban kormányunk a néphadsereg ütőképességének biztosítása és növelése érdekében. Fel­hatalmazta a honvédelmi minisztert, hogy a két évü­ket leszolgát katonákat tart­sa vissza további szolgálatra mindaddig, ameddig ezt nemzetközi helyzet, a haza érdeke megkívánja. Néphadseregünk katonái már a kormány határozatá­nak nyilvánosságra kerülése előtt felismerték, hogy a je­lenlegi körülmények között feltétlenül szükség van a ta­pasztalt, jól kiképzett másod­éves katonák további szolgá­latára. Az egyik lövész alegység ka tonái ezt írták: „Kérjük, hogy biztosítsák számunkra: ma­radjunk posztunkon mindad­dig, amíg a haza érdeke úgy kívánja”, • Néphadseregünk tagjainak — honvédek, tiszthelyette­sek, tisztek — leveleiből, me­lyet a kormányhoz címeztek, hasonló gondolat csendül ki TÓTH SÁNDOR TIZEDES az alábbiakat írta Kádár Já­noshoz címzett levelében: „Mi, másodéves katonák szeretnénk mindnyájan bé­kében élni, építeni szocialis­ta hazánkat. A jelenlegi nemzetközi helyzet azonban azt kívánja tőlünk, hogy mi­nél keményebben szorítsuk a fegyvert, és emeljük hadse­regünk harckészültségi fo­kát. A feszült nemzetközi helyzet miatt kérjük, hogy tovább őrizhessük hazánk békéjét, ameddig csak szük­ség van ránk”. CZAHESZ JÁNOS SZA- KASZVEZETÖ így ír: Mint ismerve a jelenlegi nemzet­közi helyzetet, olyan követ­keztetést vontam le a ma­gam részére, hogy amenyi- ben szükséges, fegyverrel a kézben kész vagyok harcol­ni hazánk és dolgozó népünk megvédéséért — Ismerve a Szovjetunió minisztertaná­csának és a Bolgár Népköz- társaság minisztertanácsának az ország védelmére tett in­tézkedéseit, a magam részé­ről azokkal teljes mértékben egyetértek és helyeslem. — Ugyanekkor kinyilvánítom ezt a véleményemet, hogy bűn volna a részünkről, ha mi nem követnénk ezeket a példákat és védtelenül hagy­nánk saját országunkat”, • A Néphadsereg képes ri­portot közöl három katoná­ról. Közülük az egyik: Pikó Gábor szakaszvezető civilben épületszobrász. Többek kö­zött ezt mondta a Néphadse­reg riporterének: — Egyszer menjen él a Gellért Szálló büféjébe és nézze meg a mennyezet ki­képzését, díszítését... önál­lóan csináltam, az öcsémmel. Igen sok épületen dolgoztam már, új munkás lakótelepe­ket építettem, esi nősítő ttanb hogy akik beköltöznek, gyö­nyörködjenek, örüljenek a szépnek. Oly jó érzés hogy amerre járok, igen sokfelé látom kezem munkáját. — El sem tudom képzelni, hogy mindez rommá válhat. Ezt nem szabad!... Ez... az én munkám! Katonatár­saim mind becsületes mun­kásfiúk. Kis tégláinkat vala­mennyien letettük népünk, a mi boldogabb jövőnk érde­kében. Most, kezünkben fegy­ver van... Nem engedjük, hogy bárki is bántson ben­nünket. • Egyszerű katonák, fiatal­emberek beszélték, írták mindezt, akik örülnek az életnek, a szépnek.a Szere­tik hazájukat. Magyar traktorvezetők utaztak a lublini szántóversenyre Magyar traktorosok is résztvesznek a Lengyelor­szágban, Lublinban október 14-én és 15-én sorrakerülő szántóversenyen. A legutóbbi hazai szántóverseny győzte­sei: Répási István, a Polgári és Woltz József, a Nemesvá­mosi Gépállomás traktorve­zetői rövidesen útnak indul­nak, két U—28-as traktorukat pedig már el is küldték Len­gyelországba. (MTI). Utolsó vándorút előtt Nagykörűben, a tiszaparti cigánysoron az utolsó nagy vándorútra készülnek a put­rik lakói. Házhelyet kaptak, mind az ötvenöt család — bern a faluban, a régi vá­sártéren. Ügyüket a községi tanács vezetői, az OTP egy­aránt „tisztába” tették már. Megvan a kedvezmény, meg­van a telek és sok cigánycsa­ládnál máris hozzáfogtak a vályogveréshez. A nagykörűi cigánysoron szépek, fehérre meszeltek a putrik, csak na­gyon kicsik. Az öt-hat, vagy még ennél is több tagú csalá­dok egy-két pici szobában élnek, generációk óta össze­zsúfolva. Burainéval, Nagy Elemérrel, Mozsár Sándorral, Lukács Pállal, s másokkal beszélgettünk arról, mit is fog jelenteni számukra az új honfoglalás. IIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIItlI Utazás a konüinizKlian című társasregényünk e heti, hatodik folytatását anyagtor­lódás miatt nem közölhet­jük. A legközelebbi részlettel mához egy hétre — október 15-én — jelentkezünk. i — Megszabadulunk «=* mondották — az árvízve­szélytől, a derékig érő sár­tól, meg hát itt még egy kút sincs, ahol ártézivizet ihat­nánk, mert hiába van öt csa­ládnál már rádió, hiába ke­resnek a munkaképes férfiak és nők szépen a Petőfi Tíz­ben, csak embertelen ez az élet, itt, a régi putrikban. Államunk kedvezménnyel és kölcsönnel, a Petőfi Tsz pedig szakmunkával segíti az új honfoglalás mielőbbi meg­valósítását. A telkek már ki vannak jelölve és sok család nemsokára hozzá is fog új otthonának alapozási mun­káihoz. A Petőfi Tsz kőmű­ves és ács szakmunkásai nemsokára megkezdik a fa­lak felhúzását, a tetőszerke­zet elkészítését. Kinn a cigánysoron idős, töpörödött anyókával talál­koztunk. Nagyot sóhajtva mondta: — Jaj, leikeim, velem az­tán a jóisten tudja, hogy mi lesz. Egyedül élek, gyenge vagyok én már a könnyű munkához is, nemhogy a vá­lyogveréshez. Jó vágású, fekete fiatalem­ber válaszolt a néninek: — Ne féljen, majd segí­tünk mi magának. Kiverjük a vályogot, csak építési anyagja legyen. Hogy hívják? — tettük fel a kérdést a fiatalembernek; — Túró Antal — válaszolta és sietve tovább fűzte a szót: — Segítünk mi az öregek­nek, akinek kell, s amennyit tudunk — s szeme csillogá­sából kiolvastuk az örömöt. A körűi cigányok életében tehát nagy változás lesz. Az emberi életkörülmények, a rendszeres munka nevelő ha­tása már most érezteti jóté­kony hatását. Nem is igen csodálkoztunk azon, amit Sá­ri Imre elvtárs, a körűi ta­nácselnök elmondott: meg­nőtt az analfabéta tanfolya­mok iránti érdeklődés, s ha az idősebbek nem is, de a fiatalok pár éven belül mind megtanulják a betűvetést. S úgy véljük, nem önké­nyes szójáték csupán: minden elismerést megérdemelnek azok is, akik oly sokat tettek azért, hogy a körűi vályog­vető cigányokból mielőbb betűvető cigányok is válja­nak..! — bubor -•

Next

/
Oldalképek
Tartalom