Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

1961. október 8. S7ÖLN0K megyei néplap 3 Tizenhat esztendővel a világháború befejezése után nem késhet tovább a német béke­szerződés aláírása Barcs Sándor előadói beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt országgyűlés! Néha, pihenő óráink csen­des beszélgetéseiben, jóleső derűvel állapítjuk meg, hogy az új generáció, amely már népi demokratikus rendsze­rünkben cseperedett fel, — mennyire a fejünkre nőtt — kezdte meg beszédét Barcs Sándor. Statisztikai adatokat is olvashatunk lépten-nyo- mon arról, hogy az emberi kor határa kitolódott, gyer­mekeink pedig centiméterek­kel magasabbak és testben jóval erősebbek is, mint mi voltunk. Dehát ennek megál­lapítására nincs szükség sem­miféle statisztikai jelentésre, mert minden számadatnál többet beszél az, amit tulaj­don szemünkkel látunk. Bi­zony, tisztelt országgyűlés, itt egy egészségesebb, edzet­tebb és minden bizonnyal jobb generáció növekedett fel. Minek kerteljünk, kimon­dom nyíltan, büszkék lehe­tünk rá, mert a lehetősége­ket azért mégis csak mi te­remtettük meg, két kezünk munkájával. Itt, a mi kis hazánkban, a mi földünkön — ahová az alkotás és a hűség ezer és ezer szála köt minket, s amely mióta tulajdonunk, minden legapróbb rögével oly közel férkőzött szívünk­höz, mint saját gyermekünk — ebben a kis országban a mi generációnk már meghar­colta harcai javát és megette kenyere nagyobbik felét. Es­ténként mégsem hajtjuk le nyugodtan fejünket pár­náinkra. Eljönnek ilyenkor hozzánk a külvilág baljósla­tú üzenetei és gyakran vesz- szük elő a történelmi leckét, amit egy emberöltőn át ta­nultunk. Gyermekeinknek megte­remtettük a biztos jelent. De még nincs megállás. A mi sokat szenvedett, meg­kínzott, de tapasztalatok­ban és harci fegyelemben gazdag generációnknak még biztosítania kell a nyugalmas jövendőt is. Barcs Sándor ezután rövid történelmi visszapillantást vetett a fasizmus keletkezé­sére, s beszélt arról a mér­hetetlen szenvedésről, ame­lyet a náci Németország zú­dított a magyar népre. — Erre a múltra kell gon­dolnunk most, amikor tanúi vagyunk két világpolitikai irányzat hallatlanul éles üt­közésének és kemény csatái­nak. A szocialista világ nagy erőfeszítéseket tesz. hogy a nemzetközi konfliktusokká] fenyegető hidegháború ál­lapotából átvezesse az em­beriséget a békés egymás mellett élés megbízható, szilárd talajára. Hányszor látszott úgy — csak az elmúlt öt év alatt — hogy az erőpolitika prófétái bele­sodorják az emberiséget az eddigi legiszonyatosabb vi­lágégésbe? Bizton állíthatjuk, a történelem folyamán egyet­len nemezdék sem ért meg ilyen rendkívül rövid idő­szakban ennyi súlyos háborús válságot. Emlékezzünk csak vissza! A nemzetközi reakció által ösztönzött és támogatott magyarországi ellenforrada­lom, a szuezi kaland, az indo­néziai puccs-kísérlet, a soro-J zatos tajvani provokáció, a libanoni intervenció, az iraki' nemzeti felkelés eltiprásának kísérlete, a katonai beavat-J kozás Laoszban, az U—2-es kémrepülések, az imperialista összeesküvés Kongóban, a katonai invázió kísérlete Ku­ba ellen — mindezek a ve­szélyes imperialista kalandok gyors egymásutánban idéz­ték fel a háború közvetlen ve­szélyét. A szocialista világ ereje azonban minden eset­ben elegendőnek bizonyult ezeknek a háborús irányza­toknak a megfékezésére. Ma már minden ember megérti, hogy a háborús szakadékok szélén való nyaktörő egyen­súlyozás kedvező kimenetele nem a vak-véletlennek volt köszönhető. Az elmúlt más­fél évtizedben, kiváltképpen pedig a legutóbbi öt évben olyan történelmi helyzet ala­kult ki, amelyben döntő ható­erővel már ▼ilábrendszerré növekedett szocializmus alakítja bolygónk sorsát A szocialista világ — hála fejlett tudományának — megnyerte a rákényszerített fegyverkezési versenyt. A mi világunk azonban nem kato­nai párbajra szólít. Egyes dühödt monopolista és katonai körök még ma is inkább hajlanak a hideghá­ború és a fegyverkezési haj­sza folytatására, mint a bé­kés gazdasági párbajra. Ezek még ma is azt hirdetik, hogy a fegyverek erejére kell bíz­ni a két rendszer erejének eldöntését. Nem tételezhetjük fel tehát, hogy az imperia­lista háborús kalandok ve­szélye megszűnt volna. Mi — tisztelt országgyűlés — a termonukleáris fegyve­rek árnyékában többé már nem elégedhetünk meg az itt, vagy ott keletkező hábo rús veszély egyszerű elodázá­sával, az időről-időre kiéle ződő nemzetközi feszültség csillapítószeres, tüneti keze lésével. Idejekorán, amíg még nem késő, a feszültség okait kell megszüntetni és szükség esetén kioperálni. A tüneti kezelés nem a ve­szélyt csökkentené, hanem csak elkendőzné a veszély nagyságát. Az általános és teljes leszerelés szovjet terve pontosan azon a felismerésen alapul, hogy a haditechnika szédítő iramú fejlődése kö­vetkeztében a fegyverkezési verseny totális és az egész emberiség jövőjét magába foglaló problémává változott. Ennek a problémának a végső megoldása is csak to­tális lehet tehát: az egyete­mes és teljes leszerelés. De vajon, megtehetjük-e akár a kezdő lépést is az egyetemes és teljes leszerelés felé, — ameddig gyorsított ütemben folyik a nyugatné­met imperializmus katonai erejének kiépítése, lehet-e bi­zalom és megértés Európá­ban, ameddig a nyugatnémet revanslsták a keleti határok megváltoztatását követelik és a két Németország egyesíté­sén a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos beke­belezését értik? Lehet-e pon­tot tenni a második világhá­ború után, lehet-e véget vet­ni a nukleáris fenyegetéssel terhes hidegháborúnak, amíg a NATO-hatalmak Nyugat- Berlint előretolt frontváro­suknak tekintik, s amíg Euró­pa szívében egy városon be­lül két világ fegyveres koalí­ciói néznek farkasszemet egy­mással? Lehet-e kézzelfog­ható eredménye a leszerelési tárgyalásoknak, amíg közvet­lenül fenyeget az a veszély, hogy a Bundeswehr hitleris­ta tábornokainak kezére ad­ják a nukleáris háború ki­robbantásának eszközeit? — tette fel a kérdést az előadó, majd hangsúlyozta: — A varsói szerződés tag­államaiban működő kommu­nista és munkáspártok köz­ponti bizottságainak első tit­kárai ez év augusztusában megállapították, hogy a a német békeszerződés megkötése nem tűr halasztást Kifejezték óhajukat, hogy a békekötés a két német állam­mal és a nyugati hatalmak­kal egyetértésben történjen meg. A szocialista országok nem először nyilvánították ki bé­kés megegyezésre törekvő készségüket a német kérdés­ben. A Szovjetunió és az NDK kormányai hosszú évek óta újabb és újabb javaslatok­kal fordultak a nyugati hatalmakhoz, ezek a javas­latok azonban minden al­kalommal süket fülekre ta­láltak. Az előadó itt részletesen elemezte a háború utáni né­metországi helyzetet. Mint mondotta a Szovjetunió még a második világháború kellős közepén, 1942-ben úgy fog­lalt állást, hogy az egyeséges német államnak a háború után is fenn kell maradnia. Ha csak a szovjet kormá­nyon múlt volna, már 1945- ben központi kormány léte- • sült volna Németországban. Az erre irányuló szovjet ja­vaslatokat azonban a tárgyaló partnerek elvetették. Vajon miért ellenezték a nyugati hatalmak Németor­szág egyesítését? — Vajon miért volt szükség a Német Szövetségi Köztársaság létre­hozására? Ezekre a kérdések­re választ kaphatunk magá­tól Eisenhowertől, aki még mint NATO-főparancsnok, 1952-ben tartott beszámolójá­ban a következőket mondot­ta: „Nyügat-Németországnak. mint Európa földrajzi köz­pontjának, nagy hadászati je­lentősége van. A NATO- haderők Nyugat-Németor- szággal az oldalukon Közép- Európában szilárd és egybe­függő arcvonalat alkotnak majd a Keleti-tengertől az Alpokig.” — 1954 de­cemberében az úgynevezett párizsi egyezményekkel lehe­tővé tették, hogy Nyugat-Né- metország nyíltan hozzákezd­hessen fegyveres erőinek ki­építéséhez. Ma már ott tartunk, hogy az európai kontinens nyu­gati részén a Német Szö­vetségi Köztársaság rendel­kezik a legnagyobb hadse­reggel. 1959-ben a 230 000 főt szám­láló létszámból húszezer volt a tiszt és hetvenegyezer a tiszthelyettes. Ebből az kö­vetkezik, hogy a nyugat-német hadsereget rövid idő alatt két—háromszorosár» fel lehet tölteni szocialista országok azon határozott szándékára, hogy végleg pontot tesznek a II. világháború eseményeire; 16 esztendővel a háború befejezése után megkötik a béke­szerződést a két Németországgal — ha a Német Szövet­ségi Köztársaság ezt nem hajlandó, akkor külön a Német Demokratikus Köztársasággal —, az imperialista hatal­mak lázas kardcsörtetésbe, fegyverkezésbe és fenyegetés­be kezdtek. Cselekedetük joggal váltja ki az emberek százmillióinak aggodalmát és haragját. A szocialista tábort nem lehet békés szándékától el­téríteni, a Nyugat-Németországban újra feltámasztott mi- litarizmus és hódító törekvés visszaszorítására tett lépé­sektől visszariasztani. A szocialista tábor országai és né­pei a legutóbbi időkben még szorosabbra zárták soraikat, fokozzák erőiket. Ezekről a taggyűléseken szó esik, mert a béke ügye egy és oszthatatlan, s ezért a legkövetkeze­tesebben mindig a kommunisták harcoltak. A taggyűlé­sek hivatottak arra is. hogy a most zajló nemzetközi politikai események reális értékelését megbeszéljék, s a kommunisták juttassák szét azt a dolgozó emberek közé. Nem szabad lebecsülni az imperialisták fegyverke­zését, kardcsörtetését, fenyegetését, mert az nagy vesze­delmet hord magában. De a szocialista tábor rendelkezik azokkal az eszközökkel — politikai, gazdasági és katonai (éren egyaránt —, s mindazokkal a feltételekkel, amivel képes a háborúra törekvőket szándékuktól elriasztani. A taggyűléseken szó esik azokról az intézkedésekről is. amit pártunk és kormányunk, hazánk és dolgozó népünk békéjének védelme, a proletárnemzetköziség szelleméből való kötelezettségeink teljesítése érdekében foganatosí­tott. Honszeretet és béke most is egybecsengő szavak, s ha valahol, akkor a kommunisták tanácskozásán a tag- ayűlésehen ezek a szavak tettrekészségünket, elszántsá­gunkat erősítik. Az ellenségnek, a két világháború ki­robbantóinak, kalandorainak és a háború haszonélvezői­nek soraiban éppen az kelt riadalmat, hogy a fenyegetett szocialista tábor népeinek a jövőbe vetett hite erős és m eginga thatatlan. 2. Bizonyos szempontból új helyzetet teremtett Szol­nok megyében mindaz az eredmény, amelyet a termelő- szövetkezetek politikai, gazdasági megszilárdítása terén a legutóbbi két esztendőben elértünk. Egy évvel ezelőtt — nyár végén, ősz elején — a szövetkezetek közel fele — mintegy 100 szövetkezet — úgy szerepelt, mint ba­jokkal, nagy nehézségekkel küzdő gyenge gazdaság, s ez a tagság hangulatában is kifejezésre jutott. Az egy év alatt lett intézkedések, különösen pedig a szövetkezetekben dolgozó kommunisták erőfeszítéseinek, a tagságnak, a szövetkezeti gazdák becsületes munkájának eredménye­ként, a gyenge termelőszövetkezetek jórésze megerősö­dött, a jól gazdálkodók pedig még előbbre jutottak. Ma már csupán 14—15 olyan termelőszövetkezet van, ahol az intézkedések még nem hozták meg a teljes sikert, s ezek közül kb. 10 szövetkezetben a vezetés bizonyos fokú gyengeségéből, a többiben egyéb adottságokból állt’ elő nehézség Az időjárás nem volt éppen kedvező, sőt a nyári — én méz most is tartó — aszály érzékenyen érintette me­zőgazdaságunkat. Ennek ellenére a terméseredmények összességében nem maradnak el a tavalyitól. Ahol pedig következetesen megvalósították mindazt, amire a nagy­üzemben már lehetőség van — nyári mélyszántás, öntö­zési lehetőségek kihasználása stb. —, többet termeltek, mint tavaly. A gyenge termelőszövetkezetek megerősítése és va­lamennyi termelőszövetkezetben a termelés gyors és hat­hatós fellendítése parancsolólag követeli, hogy a párt- szervezet, a kommunisták behatóbban foglalkozzanak a gazdálkodás kérdéseivel, a termelés problémáival, benne az új lehetőségek kihasználásával, a fejlett termelési módszerek alkalmazásával. Mindezzel együtt elérkezett szövetkezeti mozgalmunk ahhoz a fejlődési fokhoz, ahol el kell kezdeni a termelés szakosítását, az egyes gazdaságok termelési profiljának kialakítását. Ez nem könnyű és nem is olyan munka, amit el lehet kapkodni, de nem is olyan, amit sokáig halogatni lehet. Az első lépéseket’ már megtettük, most az a fontos, hogy meggondoltan, megfontoltan menjünk előre. Ebben is pártszervezeteink tehetik a legtöbbet. 3. Szokatlanul kedvezőtlen időjárás köszöntött ránk, amely igen megnehezítette a munkát. Igaz, a betakarí­táshoz — kukoricatörés, szárvágás, rizsaratás stb. — az idő kedvező, de rendkívül nehéz a talajmunka. Nem egy helyen 8—10 soros gépi munkával tudják azt vetésre elő­készíteni. Tudjuk azonban — tavaly is így volt — a szél­sőséges időjárás után általában ismét szélsőséges követ­kezik. Most szárazság van, de félő, hogy ha megejted az eső, az nehezíti meg majd a betakarítást. Ezért várakoz­ni a betakarítással, talajmunkával, a kenyérgabonavetés­sel veszélyes játék volna. Most vagyunk abban az idő­szakban, amit a mezőgazdasági szakemberek a búzavetés legjobb idejének tartanak. Az előttünk álló 10 nap, két hét a vetés időszaka. A kommunisták a taggyűléseken arra is fordítsanak figyelmet, hogy ebben a munkában ne legyen késlekedés, tanácstalanság, hanem mindenki tegye meg a ráháruló intézkedéseket. Kerüljön mielőbb földbe a mag, s ha megérkeznek az őszi esők, már ne a vetés legyen a fő gond. * A beszámoló és vezetőség újjáválasztó taggyűlésekre való felkészülés komoly munkáról tanúskodik. Van még egy hét az első taggyűlésekig. Ezt használjuk ki arra, hogy még jobb beszámoló, még gondosabb határozati ja­vaslat kerüljön a tagság elé. S arra is, hogy az előttünk álló egy hét alatt a jelentkező termelési, betakarítási, vetési és minden más feladatot gyorsított ütemben old­junk meg. Most az a fontos, hogy a járási, városi párt- bizottságok vezetői és munkatársai a helyszínen adják meg ehhez a munkához a segítséget. A beszámolás és a vezetőség újjáválasztása nem reszort feladat, hanem egész pártunk ügye. Ha jól oldjuk meg tennivalóinkat, tovább erősödnek pártszervezeteink, s még nagyobb feladatok megoldá­sára lesznek képesek a szocializmusért, a békéért vívott harcban. A fegyverkezési kiadások az elmúlt öt év alatt 3,4 milli­árd márkáról 11,7 milliárd márkára növekedtek. De nemcsak az egyszerűsé­gükben is sokat mondó szám­adatok érdekesek itt, hanem az is, ami a számok mögött van. Ma ugyanis a nyugat­német hadseregben száznegy­ven tábornok szolgál. Nos, tisztelt országgyűlés, ezek va­lamennyien tábornoki, vagy törzstiszti rangot viseltek a hitleri hadseregben! Cseppet sem lehet tehát csodálkozni azon, ha a hadsereg főpa­rancsnoki tisztét az a Foertsch tábornok tölti be. aki háborús bűntettei miatt évekig fiit börtönben a Szov­jetunióban! S ha a nyugat­német nép számára népsze­rűtlen az újraéledő militariz- mus, akkor ezen is igyekez­nek segíteni. Az úgynevezett bajtársi szövetségek — szá­muk 1958 végén elérte az ezerkétszázat — és a volt SS-ek, úgynevezett „hagyo­mányápoló egyesületei” min­dent elkövetnek a revansis- ta- militarista indulatok szí­tása érdekében. Ezt az egész ördögi gépe­zetet nemcsak az imperia­lista hatalmak támogatják, hanem a hatalmas nyugat­német monopóliumok is. A monopóliumok élén kevés kivétellel ugyanazok a volt náci hadigazdálkodási ve­zérek állnak, akik a hitleri rendszert is buzgón szol­gálták. Az előadó a továbbiakban a revansista-militarista Nvu- gat-Németországgal ellentéte« célokat követő másik német állam, a Német Demokrati­kus Köztársaság jelentőségét mé'tetfa Rámutatott. ho?v az NDK megalakulásával úi korszaka kezdődött el a né­met történelemben. A Német Demokratikus Köztársaság pu«z(a lét« a béke megszilárdításának egyik leeielentősebh ténye­zője egész Koronában. Á fiatal demokratikus német állam mögött acélfalként áll a szocialista országok tömbje és a Szovjetunió hatalmas katonai ereje. Tisztelt országgyűlés! Két dokumentum fek­szik itt előttem. Biz­tos vagyok benne, tisztelt képviselőtársaim, hogy mind­két dokumentumot örömmel üdvözölték, s tartalmukat szíwel-lélekkel tették magu­kévá. Az egyik a testvéri Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nemzetgyűlésének felhívása valamennyi ország parlamentjéhez a német bé­keszerződés haladéktalan megkötése érdekében. A má­sik a magyar kormány nyi­latkozata. Ebben kormányunk kifejezi azt az eltökélt szán­dékát, hogy mindkét német állammal aláírják a béke- szerződést. Ha azonban ez r lehetőség a nyugati hatalmai- ellenállásán meghiúsul, akko- a Német Demokratikus Kö" társaság kormányával kö+! meg a békeszerződést. US'- hiszem, a tisztelt országgvő ­lés — népünktől kapott fel­hatalmazás alapján — min­den támogatást meg fog ad­ni kormányunknak, hogy a” a nyilatkozatban lefekteteM elveket érvényre tudja jut­tatni. A külügyi bizottság meg­bízott azzal, hogy a ném°' kérdésben elfogadott nyi'n*. kozatát, mint határozati in vaslatot az országgyűlés e’ teriesszem. Barcs Sándor beszéde uh'- Kiss Károly, dr. Bartha T;- bor. Barczi Gyula. Wild Fr <?yes. Horváth Richard. Pa” kovics József és dr. Molné- Er>k képviselők szólaltak fe' A vita befejezése után az országgyűlés egyhangúlag el­fogadta a külügyi bizottság eeszámolniát és a határoza­tot a német békeszerződés megkötésével kapcsolatban. A szombati ülést ezután w„rcke=7te1t<-'k. Az országgyű- u'« hét lop, délelőtt 10 órakor foivtatja tanácskozását. nvfTTi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom