Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-05 / 235. szám
i 961. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készülődés szelvénymérésht Tiszaföldvár — 5 Mezöhék térségében dolgozik az Országos Kőolajipari Tröszt szeizmikus mérőcsoportja. E területen vizsgálják, feltérképezik, mit rejt a föld mélye. — Képünkön Ma- lyovszki Imre brigádjának tagjai műszereiket a szelvényméréshez készítik elő. Diákok a kukorica- táblákon Az elmúlt héten négy taní- tás-néllküüá munkanapon a szolnoki közgazdasági technikum tanulói és tanárai a helybeli állami gazdaság hatalmas kukoricatábláin segítettek a nagy őszi betakarítási munkákban. Időnként a nyári kánikulának is beillő melegben szorgalmasan dolgoztak a fiatalok, a hangulat a ki- és visszautazásnál, de a munka közben is remek volt. A közgazdasági technikum tanárikara és tanulói jól vizsgáztak a tanítás-nélküli munkanapok hasznosításából, de sok tapasztalatot is szereztek kint a földeken, látva a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit. ? <m,, p. L Szolnok Négyezer libamáj Négyezer libamáj nagyon sok. Ennyi máj a hozzá való töpörtyűvel bőséges reggelije lenne Szolnok város egész lakosságának. Sőt még tízóraira te maradna valami. Ahhoz azonban, hogy ennyi máj legyen, meg kell hizlalni négyezer sovány libát és ez a nagy munka. Kell hozzá legalább negyven asszony szorgalma és legalább kilenc- száz mázsa kukorica. Nem utolsó sorban természetesen négyezer sovány liba. A jász- alsószentgyörgyi Alkotmány Tsz-ben ennek az esztendőnek az őszén annak ellenére, hogy sokminden kell hozzá, a négyezer libát máris hizlalni kezdték; Az első ezret a szövetkezeti asszonyok már tömik, a második ezret a jövő héten kezdik tömni és december húszadikára meglesz a négyezer. Okos dolog... A szövetkezet vezetőit többféle elgondolás vezette. Jászalsószentgyörgyön nemzedékről nemzedékre száll a libahizlalás tudománya. Tudomány? De még mennyire. Aki nem ért hozzá, annak keze alatt nem hízik, legfeljebb megfullad a liba. A szövetkezet ezt a hagyományos és jól jövedelmező foglalkozást a nagyüzem keretei között tovább fejleszti és nem engedi visszafejlődni, hanem ellenkezőleg — fellendíti. Tavaly kétezernyolcszáz hízottlibát adtak a népgazdaságnak. Az idén még bátrabbak. Figyelemre méltó még az is, hogy a szövetkezeti asz- szonyok a töméssel kedvükre való munkát kaptak. Szívesen csinálják, valósággal versenyeznek, A négyezer liba meghizlalása jó üzlet a szövetkezet valamennyi tagjának. Ebből háromszázötven mázsa húst számítanak adni a népgazdaságnak és ebben az esetben három forinttal nő minden munkaegység értéke. Az áruértékesítési tervüket te túlteljesítik és így legalább szánegyvenezer forint adókedvezményben részesülnek. A kétezernyolcszáz liba hizlalása tavaly sikerült Az Alkotmány Tsz asszonyain nem fog ki a négyezer sem. — KÉTSZÁZ fős egészség- ügyi szakiskolát építenek a megyei kórház területén, — Ugyancsak hozzáfogtak már Szolnokon az Ady Endre út, a Sarló és Gerle út által határolt tömbben, a MOKÉP új székháza mellett, a KÖJÁJmL székházának építéséihez. Megkezdték a járási szakorvosi rendelőhálózat kiépítését Szolnok megyében Szolnok megye járásaiban megkezdték a szakorvosi rendelőhálózat kiépítését. Ezt több mint 64 000 mezőgazda- sági munkás, termelőszövetkezeti tag gyors és biztonságos gyógyítása tette szükségessé. Az első járási szakorvosi rendelőt Kunszentmár- tonban hozták létre. Itt már a laboratóriumi vizsgálatoktól kezdve minden beteget szakorvosok gyógyítanak. — Ezzel egyidőben megszüntetik a községekben lévő egykét ágyas szülőotthonokat és legalább 15—20 ágyas járási szülőotthonokat építenek. — Ugyancsak Kunszentmárton- ban épül a megye kilencedik mentőállomása. így a járási, városi mentőállomásokon már tizenhárom mentőautó áH készenlétben, hogy gyors segélynyújtásban tudják részesíteni a betegeket; A megye többi járásaiban, Kunhegyesen, Jászberényben, Tiszafüredéin is kiépítik a szakorvosi rendelőket. Ezzel megszüntetik a megyeszékhely rendelőintézetének túlzsúfoltságát és a betegek a lakóhelyükhöz közelebb kapnak szakorvosi gyógyítást, Szemeskukorica — betonsilókban A Középtiszai Állami Gazdaságban SZK—3-as kombájnokkal takarítják be a kukoricát. Egy-egy gép napi tízórás üzemelés mellett öt-hat holdról vágja le a szárat és morzsolja le a csöveket. Az eddigi gyakorlat szerint a kombájnnal morzsolt kukoricát szárítani kellett, hogy raktározáskor megóvják a penészedést®. A gazdaság szakemberei még tavaly kísérleteket kezdtek a kukorica szárítás nélküli raktározására. A magas víztartalmú kukoricát beton- silókba gyűjtötték és légmentesen lezárták. A betongyűrűbe zárt kukorica olyan erjedési folyamaton ment keresztül, amely kedvező volt az állatok emésztésére. Etetéskor a sertések az eddigi 23—24 százalék helyett 30— 35 százalék darát hasznosítottak, A kedvező tapasztalatok alapján a gazdaságban az idén már 900 mázsa kukoricát raktároznak a betonsilókba. Á társadalmi tulajdon védelme — közügy Pártunk Központi Bizottságának titkársága 1958 tavaszán határozatot hozott a társadalmi tulajdon védelméről. Ez a határozat most is éppen úgy érvényes, mint ab ban az időben. Az teszi főleg időszerűvé, hogy ötéves tervünk végrehajtása során nagy célokat akarunk való- raváltani. És ehhez minden meglévő vagyonúnkra szükség van, mindennel takarékoskodnunk kell. Vigyáznunk, hogy sehol semmi ne menjen kárba. A szolnoki járásban e határozat végrehajtásáért eredményesen tevékenykedtek a pártbizottságok, a pártszervezetek és az alapszervezetek. Biztató tapasztalatok vannak. Többek között: a járásban tavaly 170-el kevesebb esetben indult nyomozás bűncselekmények miatt, mint 1959-ben. A kereskedelmi leltárhiányok száma az előző éviek felére csökkent. Egyre kevesebb az olyan boltvezető, aki saját hasznáért megkárosítja a vásárlókat, vagy a népgazdaságot Az esetek sokaságában a dolgozók leplezik le azokat, akik megvámolják a közöst. A martfűi Tisza Cipőgyárban 1958 óta működik a társadalmi bíróság, amely adott esetekben „ítéletet” hoz azok felett, akik a nép vagyonához nyúlnak. Ugyanakkor segítenek a megtévedteknek abban, hogy visszatérhessenek az egyenes útra. Sok termelőszövetkezetben alkalmazzák — a közös védelméért — a munkaegységlevonást, a- prémium megvonást, ha a szövetkezeti tag megcsorbítja a közösség vagyonát. A szövetkezeti gazdák szorgalmas munkája mellett, ennek te tulajdonítható az, hogy a t»z-ek közös vagybna az 1959. évi néhány millió után tavaly már elérte a 70 millió forintot a járásban. A közös vagyon növekedése viszont azt is jelenti, hogy több mindent kell megbecsülni, óvni azoktól, akik jogtalanul szertnének „részelni” a szövetkezeti vagyonból. A járási pártbizottság JASZDOZSA, A SZENZÁCIÓS FALU Három napig éltem a Tar- na-parti csendes falucska eseménytelennek tűnő életét. Valóban, a három nap alatt alig történt valami. Azaz. Első napon ebéd közben közölték velem barátaim, hogy előkelő lakosától szabadult a falu. Dr. gróf Bethlen Pál „foglalkozás nélkül maradt”, „ágrólszakadt származék” hosszas ittléte után elhagyta Jászdózsát. De még Magyarországot is. Amerikában próbálkozik otthonkere- sésseL És erről az emberek beszéltek. Nem sajnálkozva, még tán örömmel se, inkább nem is tudták hova tenni az egészet. Míg itt élt, nem is igen tudtak róla. — 1961-et írunk, s egy megvénült, kö- hécselő gróf jelenléte a faluban se nem oszt — se nem szoroz. Állítom, a gróf elköltözésénél nagyobb érdeklődést keltett a Bika cigány esete. Az öregedő muzsikus fiatalabb éveiben se viseltetett ellenséges érzülettel az itó- kával szemben, de akkor még megbirkózott vele. Most az ital ereje gyűrte le a vén hegedűst. Az történt, hogy erősen beszeszelve, egyedül tévelygett hazafelé. A Katalin utca közelében a járdáról a vízzel telt árokba csúszott és belefulladt. A kis falu szánakozőan emlékezett a* öreg cigány utolsó nótájára, aztán új esemény felé fordult. Ez pedig a kutyaoltás. Az ember nem is hinné, hogy a kutyaoltás szinte mindenkit megmozgató eseménye a falunak. Egyszer azért is, mert majd minden házban van kutya. A tanyákon még kettő, három is. Másodszor azért, mert a falusi emberek érdeklődéssel ütik fel fejüket a dobszóra, a községi hangosbemondó jelentkezésére. Az eboltást majd egy héten keresztül közhírelték. Mégis az oltás napján derült ki, hogy a tanácsháza szomszédságában akadt egy család, aki nem is hallott róla. Középhalmon meg senki sem tudta. Megérkezett a fiatal állatorvos az iskolához, oltásra. Igenám, de az ebeket nem hozzák. Az állatorvos szól a tanítónak. A tanító meg szétküldi a szélrózsa minden irányába a gyerekeket: vezessék azonnal a kutyákat oltásra. Aki tud — kerékpárra pattan, aki nem — az szaladva, futva kergeti a kutyát az oltóhelyre. És azután mérgelődnek. Még ilyet, még ilyen oltást. Hogy megszalasztják az embert. Könnyű nekik, könnyű dirigálni. Két-három napig a kutyaoltás a téma. Derűs epizódjaival. Mint például Farkas Jánosné is, aki nem tudta: nőstény-e, bím-e a kutya, az állatorvostól kérdezte meg. így születnek, s múlnak el (mikorra az egész községen végighullámzottak) a dózsai érdekességek. Tényleg ezek lennének Jászdózsa igazi szenzációi? Korántsem. Az igazi újdonságokról örömmel váltanak hírt. S ezek jóval többeket is foglalkoztatnak az álszenzációknál; egyrészük egy-két napos időtartamú, többségük hosszantartó érdeklődés gyümölcsei. A párnaposak ilyenek. Megnyílt a cukrászda: új modern bútorzatú, korszerű falpingálással. S ebben az a nagy dolog, hogy Jászdózsán ezideig nem volt cukrászda. Nem is felejti el senki, akárkitől, akármiről kérdezősködöm is, hogy a cukrászdát figyelemembe ne ajánlja. Egyszóval: a falu öröme. Berkó József földművesszövetkezeti ügyvezető panaszkodik, mióta megnyílt a cukrászda, állandóan invitálják: Gyere, mit iszol? Alig tud kitérni a falu hálája elől. Másik naphír az, hogy megérkezett az új gyógyszerész. A dózsai gyógyszertár a szomszédos Tamaőrsöt is ellátja, s elég nagy a forgalma. Kellett a segítség. A régi gyógyszerész örömmel mutatta be Seres Pál tanácselnökhelyettesnek a gyógy- szerészlányt. — Itt a kisegítő, Ilyen újdonságok is vannak és ezek te foglalkoztatják a dózsaiakat. Am még ezek sem az igazi szenzációk. , Az te kitűnik, miért. Múlt év ősze óta myiden- kinek újságolják, hogyan szüretelte a diót tavaly a Petőfi. Volt a Petőfi Tsz-nek háromszázötven diófája a Homokon. Ebben a háromszázötvenben minden fajta. Elöregedett is, még termőre sem forduló is, meg olyan is, amelyik termőerejének teljében díszeleg. Rendes körülmények között nem dicsőség egy diófának 40—50 kilogramm diót teremni. A jász- dózsai homoki rész meg igazán bőséges szőlő- és gyümölcstermő vidék. Egy szónak is száz a vége — befejeződött a múlt év öszön a diószedés, megmérték a termést és annak rendje-módja szerint a szövetkezet bevételi rovatába könyvelték. A háromszázötven diófa pedig nem kevesebb, mint 16 kilogramm össztermést adott. — Egy fáról is kevés. Mentségül szolgálhatna, hogy lefagyott a rügy, a virág, vagy nem megfelelő az időjárás. Csakhogy a szövetkezeti tagok már jóelőre jelezték: — Vigyázni kell, sok az idén a varjú, elhordja a diót. Azt is hozzátették: köny- nyű dolga van a varjúnak, mert nem a csőrével, hanem a kezével szedi a diót, s nem a fészkébe, hanem a kamrájába hordja. A Petőfi vezetői kérték az embereket: jelentsék, ha valakit tolvajláson fognak. A betyárbecsület azonban sokkal erősebb volt az igazi becsületességnél a homokiakban. A diót mind, a gyümölcs, a szőlő nagyrészét széthordták a Homokon, még a kukoricát te dézsmálták, de egyetlen ember tolvajlás gyanúsításával szóba nem került. Nem ám, mert mindenki tudta a másikról, hogy az is csinálja, de ha arról szól, ő is bajba kerülhet. A szövetkezet vezetősége — mert nem tehetett mást —, restellvén a tolvajlást, úgy határozott: kivágatja a diófákat. A diófa a közösségnek úgyse terem és csak a baj van belőle, meg a szé- gyellnivaló. Hát inkább ne legyen. A télen, egyéb munka híján — ki te dőlt vagy száz diófa. És ekkor észbekaptak a homokiak. — Hát miért bántják ezt a diófát? Még a jóapám ültette. — Az, de a jó fia meg ellopja a termést. A sajátmaguk ültette, ápolta diófák sorsa, meg a homokiak szégyene is (mert az a hír járta a szövetkezetben: a homokiak miatt kell kivágni a „szégyenfákat”) gondolkodóba ejtette a cinkosan ösz- szetartó homoki parasztokat. Az idén már túl vannak a gyümölcsszüreten. Vígaszta lóbb eredménnyel, mint a múlt őszön. Nem volt jobb termés most sem. Sőt. De ... A múlt évinél jóval kevesebb fáról 35 000 forintot árultak, s még 100 hektó szilvacefre is maradt. (Folytatjuk) Bénák Lajos legutóbbi ülésén határozatot hozott, melynek alapján megalakítják a társadalmi munkában tevékenykedő ipari és kereskedelmi csoportokat. Ez az intézkedés is egyik módja lehet annak, hogy a ktsz-ek- ben, a téglagyárban, stb. ne nyúlhasson senki megtorlat- lanul ahhoz, ami a közösség tulajdona. A biztató eredmények mellett azonban sok kisebb, nagyobb gátja van az említett határozat teljes érvényesülésének. A leltárhiányok, a társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétségek miatt indított bírósági eljárások száma nagyon jelentős arányban csökkent néhány év alatt. A vétségekből keletkezett károk azonban korántsem csökkentek ilyen arányban. Igaz, hogy több helyen eredményesen működnek a társadalmi bíróságok. Sok munkahelyen maguk a vezetők te szigorúan rendet, fegyelmet követelnek, ha a társadalmi tulajdon megbecsüléséről van szó. De vannak viszont olyan ktsz-ek, üzemek, termelőszövetkezeti közösgazdaságok is, ah® egymás vétségeit szándékosan takargatják, titkolják. Van eset, amikor csak a járási szervek közbelépése előzi meg a pazarlást, a herdálást, & hűtlen kezelést. Mindez arra is int, hogy javítani kell nálunk a társadalmi tulajdon védelméről szóló propagandamunkát. Közhitté tenni azt, hogy nemcsak a lopás, sikkasztás számít a társadalmi tulajdon elleni vétségnek, hanem mindaz, ami a közösség kárára, zsebére, kasszájára megy. Elterjedt és sokszor meg meg újuló szokás sok helyen, hogy ünnepnapokon különböző címeken a közösség terhére rendeznek társas vacsorákat. Máshol illetékleneknek mérnek háztáji földeket. Egyes termelőszövetkezetekben a közös állatállomány hanyag kezelésével vétenek a közösség ellen. Tavaly a járásban a gondatlan kezelés miatt többmillió forint értékű állat hullott el. Ezt a kárt gondosabb munkával meg lehetett volna előzni. Azok a milliók is nagyon nagyon kellenének. Vonatkozik ez a gépállomást dolgozók munkájára is. A gépek kijavításának felületességéből, az alkatrészek pazarlásából, széthajigáláséból rengeteg kára származik a népgazdaságnak. Vannak a társadalmi tulajdonnak olyan herdálói is, akik ezt a tsz tagok előnyeit hirdetve teszik. Néhány szövetkezeti elnök — nem gondolva a távolabbi célokkal, érdekekkel — oszt a terményből akkor te, ha a szövetkezeti portán semmi nem marad. Azokat az embereket, akik hasonló hibákat, mulasztásokat követnek el, nem bírósági ítélettel kell elintézni. De a munkatársak, vezetők legyenek annál következetesebbek, ne tűrjék a legkisebh mulasztást sem. A tapasztalatok is arra intenek, hogy az éberség, az ellenőrzés mellett, az emberek szakmai hozzáértését is növelni kell. Megtanítani őket arra, hol, milyen hibát hogyan kerülhetnek el. Nem egészséges dolog például az, hogy sok termelőszövetkezetben az ellenőrzőbizottsági tagoknak, legtöbb esetben az elnök, vagy a könyvelő készíti el a jelentéseket. Így tulajdonképpen nincs meg a megfelelő ellenőrzés, nem tehetnek megfelelő javaslatokat azok, akiknek éppen ez volna a legfontosabb feladatuk. A társadalmi tulajdon óvása közügy. Mindannyionk érdeke, hogy abból senki jogtalanul ne részesedjék. Csak mindig annyit, amennyiért meg te dolgozik.
