Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

Az EMSZ-bsn Suvernyák Bálint alanyi költő megválik a Néplaptól MEGYEI HÍREK TEHERARU 350 mázsa békát exportálunk me­gyénkből. — És tessék mondani retúrjegyet nem lehetne váltani? Nem lesz többé vásár Kenderesen. — Idesapám, oszt többé nem fogok vásárfiát se kapni? APRÓSÁGOK — Uraim segítsenek. Itt egy mérges pattanás van rajtam! A vajaskenyér két oldala Békés munkanap honolt a szerkesztőségben, amikor a levelezési rovat vezetője ha- lálsópadtan robbant be a kul­turális rovathoz. — Borzasztó <— lihegte — olvassátok! A munkatársak izgatottan hajoltak'' a papírlap fölé. „Ez nem mehet így tovább — kezdődött a levéL — A Néplap csak öt-hat versemet közli. Nekem! aki a magyar alanyi költészet jeles műve­lője és vértanúja vagyok! Bezzeg más, költőknek neve­zett tehetségtelen rímfaragók szemétládára való kín-zönge- ményei tömegével kerülnek a lapba! Mi lesz? Az én „Mély- lila hátgerinc” című neorea- lista-expresszionista remek­művem már három hete a szerkesztő dossziéjában kalló­dik! Vegyék tudomásul, hogyha ez így megy tovább, megvá­lók a Néplaptól, megvonom tőle a támogatásomat és le­vonom róla a konzekvenciá­kat. Mi van a legutóbb meg­jelent két versem honoráriu­mával és különben is!... Maradtam tisztelő hívük] Suvernyák Bálint alanyi költő és műfjordító” A rovat munkatársai sá­padtan néztek össze: mi lesz most? Végűiig a rovatvezető erőt vett magán és kezében a vészterhes és végzetteljes írással bekopogott a szer­kesztőhöz. öt perc múlva minden szobában csengett a telefon: össz-szerkesztóségi értekezlet. Az értekezlet rövid volt és drámai. A szerkesztő ismer­tette a levelet, a munkatár­sak hozzászóltak, ■ félórán belül megszületett a határo­zat: 1. Háromtagú küldöttség keresi fel Suvernyák Bálin­tot, bocsánatkérő levéllel és babérkoszorúval. 2. A következő vasárnapi számot teljes egészében Su- vemyák Bálintnak szentel­jük. A 'vezércikket Ady Endrével íratjuk meg. A többi oldalakon csak Suver- nyák-verseket közlünk. 3. Elintézzük, hogy Suver­nyák megjelenendő első ver­ses kötetét a Magyar Heli­kon Klasszikusok sorozatá­ban számozva, bibliapapíron egészbőrkötésben jelentessék meg. Az értekezlet után vala­melyest megkönnyebbültünk. Talán ezen az úton sikerül megmentenünk a Néplapot — ht — Rossz az emlékező­tehetségük, — válniok kell A losangelesi válópere« bí­ró előtt a napokban megje­lent Thomas Kelley és fele­sége. A házaspár elmondotta, hogy nem tudják folytatni a házastársi együttélést, mert képtelenek megegyezni a kö­vetkező kérdésekben: 1. mikor kötöttek házassá­got; 2. hol kötöttek házasságot; 3. mely napokon született három gyermekük. A házasfelek ugyanakkor pontosan emlékeznek arra, hogy mikor vásárolták első autójukat. Magyar órán történt. Az egyik diák Berzsenyi versét elemezte s közben mondotta ezeket az örökérvényű diák- igazságokat: — Akkoriban igen nagy szegénységben élt a dolgozó magyar nép. Oly annyira, hogy még a költő is szóvá- tette a nagy nincstelenséget. Mert nemes létére is elkese­rítette, hogy a köznép szá­mára, a nép egyszerű gyerme­keinek nincs rózsás labirinth, s még egy nyomorult zefirse Lengedez a balzsamos illatok között. • Szolnokon, a Tünde előtt történt tegnap este. A szol­gálatos rendőrhöz nagy pi­hegve odalép egy ifjú hölgy és panaszolja: — Rendőr elvtárs, már fél­órája követ egy magas férfi. Kérdi a rendőr: — Mit kíván, mit tegyek? — Adja kölcsön a fésűjét. • Logika órán a felelés bi­zony sehogyan sem sikerül Sárikának. A tanár rosszal­lóan csóválja a fejét és ker­telés nélkül közli lángoló­szemű tanítványával csalódá­sát. — Maga történelemből és magyarból kitűnő, mi az oka, hogy a logika a leggyengébb oldala? Sárika szemlesütve vála­szol: — Nő vagyok! Ma egy hete olvastam a Néplapban — a Mesterházi­darabról szóló cikkben —, miféle csúnya, karrierista, spekuláns jellem a „Pesti emberek” Gyurkája. Mint a cikkíró megállapítja, ez a fráter nem érte be azzal, hogy az élet könnyébb olda­lát keresse, de még a vajas- kenyérbe is belekötött: ke­resvén annak ^.vajasabb fe­lét’« Gondolom, a spekuláns Gyurkáéknak nem mehetett éppen rosszul, hogy a közön­séges halandók gyakorlatától Tetszett megyénk moziiá* lógató közönségének a KA­TONAZENE. A fiatalok meg­tudták belőle, hogyan is fes­tett a valóságban a hajdan nagy reverendával emlege­tett tiszti becsület, s mennyit érő volt az. Azt, hogy meny­nyiben vala kifizető a tiszt­urakkal szembehelyezkedni — anyai nagyapám a maga bőrén tanulta meg, úgy hat évtizeddel ezelőtt. Nagyapó fiatál házas és pénzügyőri szemlész volt -a- nosházán. Egy napon fel- bőlyduU a csinnadratta: nagygyakorlatra érkeztek a Jc. u. k.-katonák. Nagy szü­leim házába nem kisebb sze­mélyiség kvártélyoztatott be, mint Grenewill gróf huszár- főhadnagy. Természetesen az akkor kutyamosónak mon­dott tisztiszolgával egyetem. ben. A beszállásolást követő má­sodik nap reggelén éktelen csaholásra lett figyelmes az én drága nagyanyám. Besza­lad a tisztiszobába s — Ha­dak Ura! — mit lát? A ku­tyamosó a gróf agarát sikál­ja egy, az udvarról beemelt dézsában. Szó szót követett, s a patália kellős közepén be­csöppent a gróf. eltérően a kenyér mindkét oldalát megvajazták. Magam pusztán kíváncsiságból ki­próbáltam a kettős-vajazást; majd a vastagabban vajazott kenyéroldal lerágását. Szép sikerrel vajaztam be orrorn- ruhám-tenyerem. Nem értem, hogy a spe­kuláns Gyurka miért nem inkább a vastagabban vaja­zott kenyerek után nyűlkált a duplán-kentek helyett Zéró Zénó szendvicskészítő, Lótáp-tér 13. Ich bin Graf von Grenewill, Und kann machen, tcass ich will! — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangsúllyal. A vé­letlenül versbe-sikeredett ön­érzeteskedés hevenyészett for­dításban igy hangzik: En Grenewill gróf vagyok, Azt teszek, amit akarok! Nagyanyám beérte azzal, hogy ékes rigmus helyett pró­zában válaszoljon: — Tehet ám a drágajó- méltóságos édesanyja portá­ján, de nem az én házam­ban! — Ezzel grabancon ra­gadta a meglepett agarat, s amúgy csuromvizesen Jápen- derítette az udvarra. Estebédkor tudta meg nagy­apám a délelőtt történteket. Szomorkásán pödörte meg vékony bajúszát: — No, édes Józsám^ meg­csináltad a karrieremet... Meg. Mint emlitém, nagy­apám akkor fiatalember és pénzügyőri szemlész volt. A Bécsbe visszakozott Grene­will gróf jóvoltából annál többre sem vitte tizenkilenc esztendővel később bekövet­kezett haláláig. Nyugodjék békében! — borváró — (Basler Nachrichteni PIACI HELYZETKÉP­— Nem tudja miből megy ilyen jól Kovácséknak? — Az asszony ma is másfélkiló hagymát vásárolt! Kép szöveg nélkül. Qlayy,ap.ám kawiezfc Állatkerti történet

Next

/
Oldalképek
Tartalom