Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-04 / 234. szám
1961. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 í i V / A PMÍLET ÉE Kisújszálláson a városi párt végrehajtó bizottság a közelmúltban helyszínen vizsgálta meg a Dózsa Tsz párt- alapszervezetének gazdaság- szervező munkáját. A tapasztalatokat a tsz párt- és gazdasájgvezetőivel megbeszéltéh. * , A járási és városi párt- bizottságok mellett létrehozzák a társadalmi munkában dóágozó ipari osztályokat, hogy aa eddigieknél jobban segít- tjées&s az ipari termelést. • ■ ■■-., * A pártoktatás propagan- ulistái egyhetes, illetve többnapos tanfolyamon vettek irészt. Az előadások többségét a járási, városi párt- bizottságok és végrehajtó bizottságok tagjai tartották. A nemzetközi kérdésekről a megyei pártbizottság tagjai és központi előadók tájékoztatták a propagandistákat. * A propagandamunka időszerű tennivalóiról, az üzemi agitáció és az ismeret- terjesztés feladatairól tanácskoztak a napokban a megyei pártbizottságon a járási, városi agit.-prop. előadók és a propaganda bizottságok vezetői. * A Héki Állami Gazdaság pártszervezetei körültekintően készülnek az új pártok- tatási évre. A hallgatókkal — párttagokkal és párton- kívüliekkel — a pártvezetőség tagjai beszélgettek. * Az időszerű nemzetközi kérdések ismertetésére a j szolnoki járás termelőszövetkezeteiben brigádonként tar-1 tanak kis- és röpgyűléseket., A jászberényi járásban szín- I tén kisgyűléseken adnak tá-' jékoztatót e kérdésekről. Több helyen tartottak a pedagógusok részére külpolitikai előadást. A jászapáti járásban a pártszervezetek, a KISZ és a nőtanács közösen szervezik a kisgyűléseket. Karcagon pártnapokat tartottak, amelyeken háromezer- kétszázán hallgatták meg a külpolitikai tájékoztatókat. * Szolnokon szeptember 29- én tanácskoztak a lakóterületi pártcsoportok vezetői. • Az alapszervezeti pártvezetőségek újjáválasztása időszakában — ahol erre lehetőség van — új pártszervezeteket is alakítanak. Így több ktsz-ben hoznak létre elapszervezetet. A jászapáti járásban négy ktsz-ben, Mezőtúron pedig az Asztalos- Ipari Ktsz-ben alakítottak eddig új alapszervezetet. Új magyar módszer a méhészetben A méhek életének szervezettsége, szinte „társadalmi” Jellege legendás hírű, — az emberi tudomány mégis képes tökéletesítésére. Á kutatók már korábban megállapí- ' tották, hogy a méhek sokszor 1 munkásnak indult, idősebb 1 álcából nevelnek maguknak 1 anyát s ez gyöngébb, kisebb termékenységű lesz. A kuta- j tők most beavatkoznak a méhek . államában kialakult : anyanevelési folyamatba. A nagyobb sejtből, a már pem- : pővel megrakott anyabölcsőből kiveszik az álcát, s petét 1 tesznek be helyette. Ez kikelésének első pillanatától kezdve a bőségesebb, a leen-' ' lő anyaméhnek kijáró táp- 1 lálékot kapja a dolgozó mé- 1 hektói. A kísérletek szerint ' az így nevelt anyák súlya 1 annyi, mint egy régebbi « anyáé és egy munkásé együtt- ' réve. Az erősebb, nagyobb j szervezet lehetővé teszi, hogy ' gyorsabban szaporítsa a méh- 1 állományt. A „mesterséges j anyanevelés” csökkenti a < rajzást is, így a méhek több 1 mézét is termelnek. 1 A méztermelés szempontjából nagyjelentőségű új ma- i ?var módszert nagy érdeklődéssel fogadták a külföldi 1 méhéMuk ia. — íMTIi 1 Korszerűsítik a szapárfalui csecsemőotthont A tavasszal 850 ezer forintos költséggel jelentős építkezéshez kezdtek a szapárfalui csecsemőotthonban. Az építkezés befejezése után harminc férőhellyel, orvosi rendelővel, kvarcszobával, fürdőszobával, igazgatói lakással, gondozónői szobával, s öltözőkkel bővül ez a fontos szociális intézmény. Mint az illetékesek elmondották rövidesen az új épületet is átadják rendeltetésének. A két különálló épületet ezzel, a képünkön látható épületrésszel kötötték Návodszki Margit gyermekgondozónő vigyáz ■ ----- 11-4. - napozó kicsinyekre. a teraszon Az újjáválasztások idején is segítjük a termelőmunkát A Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál öt pártalap- szervezetben kell újjáválasztani a vezetőséget. Ez magában véve is nagy feladatot ró az alapszervezetekre. A törekvésünk viszont az, hogy ezt az időszakot a termelő- és a pártmunka egészének javítására is felhasználjuk. A napokban már összevont vezetőségi ülést tartottunk, ahol megbeszéltük a legfontosabb tennivalókat. Azóta az alapszervezetekben megalakították a vezetőség beszámolójához tapasztalatokat gyűjtő brigádokat. Legtöbb alapszervezetben három brigádot szerveztek. Minden brigád külön-kü- lön kérdéseket tanulmányoz. Egy brigád a termelést, másik a pártépítést, harmadik pedig a tömegszervezeti munkát vizsgálja. A pártvezetőségek úgy dolgoznak, hogy az újjáválasztási munka része legyen a termelőmunka segítésének. Arra ügyeljünk, hogy a tanácskozások előremutatók legyenek. Ez csak úgy lehetséges, ha a párttagság is valóban a jövőbe tekint; A második ötéves terv előirányzatai szerint a termelés emelkedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell elérni. A választások alkalmával is úgy akarunk dolgozni, hogy ezt mindenki tudja, értse. És amellett meglegyen a megfelelő szakmai hozzáértés is. Azt javasoljuk például, hogy mindenütt tartsák a kettős műszakot, ahol pedig lehetséges, szervezzék meg. Ez nagyon sokat jelent mindenekelőtt a meglévő gépek jó és gazdaságos kihasználásában. Régi párthatározatot hajtunk végre azzal is, hogy a programozásunkat pontosítjuk. Ugyanakkor a szolnoki munkahelyeink közül a Vörös Csillag úton újfajta építési módszert honosítunk meg. Nem teljesen új, csak a mi megyénkben számít annak. Ez a középblokkos építkezés. Ott egy közel száz-lakásos házat már így építünk. Ehhez még át kell képezni az embereket, megbarátkoztatni őket ezzel a módszerrel. Az is könnyen előfordulhat, hogy legjobb erőinket kell oda összpontosítanunk. Olyan elvtársakat, akiknek az ottani munkát pártmegbízatásként adjuk, A termelési feladatok segítésével egyidőben a párt- építésben is sok tennivalónk van. Van olyan alapszervezet, ahol az eddigi három helyett öt vezetőségi tagot választanak. Nagy körültekintéssel választják majd ki azokat az elvtársakat, akikre az alapszervezet vezetését bízzák. Máshol azt vesszük figyelembe, hogy akik vezetők lesznek, lehetőleg ezt a munkát teljes erővel végezhessék. Több elvtársat mentesítünk más feladatoktól. Helyettük új erőket vonunk be, akiknek több gyakorlatuk vap és kellő adottságuk, azokat viszont bátrabban megbízzuk nehezebb feladatokkal is. A dolgozók tájékoztatásában is van tennivalónk. Mindenekelőtt segíteni akarjuk azt, hogy megfelelően eligazodjanak a köles belpolitikai eseményekben. Szabad pártnapokat tartottunk már eddig is, s az eseményektől függően ezt tesz- szük a közeljövőben is. Legfőbb célunk: segítsünk a dolgozóknak, elvtársainknak abban, hogy olyan határozatokat hozhassunk, amelyek tanácsokat adnak, utat mutatnak a közeljövőre. Elmondotta? Szilágyi Sándor^ az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat páttitkára TAMADAS ÉJFÉLKOR Táborozási emlék Almosán suttog a bükki rengeteg, fekete, meleg éj ül a nagytestű hegyeken. — Csak a kis patak cseveg fáradhatatlanul, mintha a Kilátó-szikla morózuSi öreg baglyával feleselne. Közeleg az éjfél. A tábortűz parazsa is álmosan hunyorog, akár az őrök. Egyszer csak arra hátul megzörren a bokor. A copfos őrök szeme nagyra nyílik, belemered a sötétbe. — Hallottad? — suttogja az egyik. — Támadás! — leheli a másik valami furcsa, jó-rossz borzongással és közelebb húzódik a tűzhöz. Megint zörög. De most a Kísért a múlt... Csákányok, lapátok forgatják a földet a 32. számú mű- út mellett, Jászberény határában. Kubikosok dolgoznak itt, Nyolcas József brigádja mélyíti a vízlevezető árkot. Beszélgetnek, tréfa tréfát követ, ahogy az már szokás olyan helyen, ahol összeszoktak az emberek. Vig Pál, Molnár Ferenc, meg Német László éppen jót nevetnek valamin, mikor Drávucz László odakiált nekik: — Hé, emberek! Drávucz, meg Tolvaj János egy vonalban haladtak, s egyikük csákánya valami kemény tárgyba ütközött a föld alatt. — Kincset találtunk! — csalogatják a többit. S a kubikostársak nyomban ott teremnek segíteni. — No, csaljuk elő, osztozzunk! — biztatják egymást. És fejtik a földet a rozsdás vas körül. Kincs? Ránc fut össze a homlokokon, a szemekben néma megdöbbenés. — Ami előkerült a föld mélyéből, bizony n^m kincs az, hanem keserű emlékeztető arra, ami tizenhét évvel ezelőtt volt, minden borzalomra, vérre, könnyre, keserűségre... A múlt kísért itt a jászberényi határban a béke tizenhetedik esztendejében, a háborút idézi a rozsdás ágyúgolyó, a második, a harmadik, s a többi, ami felszínre került. Óvatosan felveszik, körülnézegetik, vizsgálgatják. — Ártalmatlan, rozsdás lövedékek ezek — szól egyikük. Ám az általános vélemény: hagyjuk békén, értesítsük a honvédséget! A mentő expedíció nem is várat magára sokáig. Elszállítják a háborús emlékeket. De valóban ártalmatlan vasdarabokról van szó? Amit kipróbálnak, a helyszínen — robbant. összenéznek a kubikosok. — Ha az a csákányt emelő kéz nagyobb erővel suhint rá.w R. E. Óvatosan felveszik, körülnézik, vizsgálgatják a felszínre került lövedéket. másik oldalon is. És egyszerre valamennyi bokor hangot ad köröskörül. A kötélre fűzött bádogdobozokban riadót vernek a kavicsok. — Egy test zuhan a kötélbe ga- baiyodva, nagy csörömpölés, aztán csend. — Keltsük fel Stomfait! — csuklik kísértetiesen a kisebb copfos. Dermedten, egymás kezébe kapaszkodva osonnak a táborügyeletes ifi-vezető sátorához. De Stomfai most nem ébred fel. Sokat virrasztóit már, mélyen alszik, nem kelti fel a riadt nyuszi-suttogás. Újabb csörgés. A tisztás szélére kiugrik három sötét alak, egyenesen neki a csín keketreceknek. Megragadják az egyiket. A két őr földbegyökerezett lábbal áll, ajkukon megfagy a hang. És ekkor, a döntő pillanatban, kilép a női sátorból teljesen felöltözve Zergi tanító néni. ■— Riadó! — találja meg hangját egycsapásra a két vacogó őr és igyekszik át tanító néni közelébe. Hirtelen megmozdul a tábor. A sátrak egyszerre, egy gomolyagban öntik ki a gyerekeket a tisztásra. Ki mackóban, ki pizsamában, ki csak fürdőnadrágban — hajuk kócos, itt-ott szalma lóg belőle, mint közösségi jelvény. Hatalmas nyüzsgés, zsivaj támad. A gyerekek a zászló köré tömörülnek. Közben a tisztás szélén a három támadó elkeseredve rángatja a csirkeketrecet. Nem megy! Mind a három össze van kötve. — A csirkék! — kiált a szakács néni, és a három, lassan ébredező mama fürge ugrásokkal terem a ketrecnél. Nagy viadal kezdődik. • Majd én tartom! Fogjátok el őket! — süvít egy né ni, a szülői munkaközösség elnöke. A támadók menekülnek. A tábor más részein is áll az ostrom. Papp Berci a kapu mögött beleveti magát a rugkapáló gomolyagba, kikapja belőle a legkisebb csomót és viszi. — Foglyot kell szerezni! — kalapál az agyában. Diadallal cipeli és fölényesen csi- títja a szabadulásra törekvő gyerkőcöt. A tűz mellett leteszi. Hanem... Leesik az álla, Sinka Gyuszit fogta él, kedves sátorlakó társát. Sipos csapzottan, mezítláb lohol elő. Fogták a lábát, de ő kirántotta magát, csak a cipője maradt ott. Most egy másik csoport igazi hadifoglyot hoz. — A zászTót környékezte! — jelentik a táborparancs- nakságnak. Megkötözik, — Ne félj, kisfiam! — súgja a szőke gyerek fülébe a tanító néni és igazgatja a három méteres kocsikötelet, amivel a védők harcképtelenné csavargatták a foglyot. A csatában szünet következik. — Nekünk nincs veszteségünk — száll a dicsekvés szájról szájra és borzongó gyönyörűséggel szemlélik az igazi, eleven foglyot. De motor áll meg a kapunál, sapkáját szemére húzva, egy férfi kér segítséget. Elromlott a motor, meg kellene tolni. Háború ide, háború oda, Csatos ifi-vezető a táborparancsnok engedélyével siet a póruljárt turista segítségére. Csak akkor néz nagyot, mikor húsz méterrel odébb „lekapcsolják." Csapdába szaladt, mpst már ő is fogoly. Az „ellenség” igazgató bácsija volt a motoros. — Most egy—egy, fiam! Ne haragudj, de te nagyon kellettél, hogy a mi gyerekünket kiválthassuk. Nem akarunk csokoládéval fizetni s& mondja mosolyogva. Ezzel az „ellenség" bevonul a táborba. A dorogházi úttörők kapitulálnak. Sem a zászlót, sem a csirkéket nem tudták a tiszaföldváriaktól megszerezni. A két táborpa- rancsnok annak rendje és módja szerint kihirdeti az ostromállapot végét. Most már a sátorajtóban csüngő kisdobosok is előjöhetnek, mert eddig csak a fedezékből drukkolhattak. Felélesztik a tábortüzet, védők és támadók szép egyetértésben ülik körül. — Tágranyílt szemükben csillog a „nagy élmény” soha el nem múló emléke. Száll a nóta a sötét erdők fölé: „Békegalamb, tőled csak azt kívánom, Se], hirdess békét az egész nagy világon... Azután csend lesz újra. — Csak az erdő suttog, csak a kis patak cseveg. A sátrak mélyén minden gyerek csodálatos hősnek álmodja magát. Kis-áné *
