Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

1961. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 í i V / A PMÍLET ÉE Kisújszálláson a városi párt végrehajtó bizottság a közelmúltban helyszínen vizs­gálta meg a Dózsa Tsz párt- alapszervezetének gazdaság- szervező munkáját. A ta­pasztalatokat a tsz párt- és gazdasájgvezetőivel megbe­széltéh. * , A járási és városi párt- bizottságok mellett létrehoz­zák a társadalmi munkában dóágozó ipari osztályokat, hogy aa eddigieknél jobban segít- tjées&s az ipari termelést. • ■ ■■-., * A pártoktatás propagan- ulistái egyhetes, illetve több­napos tanfolyamon vettek irészt. Az előadások többsé­gét a járási, városi párt- bizottságok és végrehajtó bi­zottságok tagjai tartották. A nemzetközi kérdésekről a megyei pártbizottság tagjai és központi előadók tájékoz­tatták a propagandistákat. * A propagandamunka idő­szerű tennivalóiról, az üze­mi agitáció és az ismeret- terjesztés feladatairól tanács­koztak a napokban a megyei pártbizottságon a járási, vá­rosi agit.-prop. előadók és a propaganda bizottságok ve­zetői. * A Héki Állami Gazdaság pártszervezetei körültekintő­en készülnek az új pártok- tatási évre. A hallgatókkal — párttagokkal és párton- kívüliekkel — a pártvezető­ség tagjai beszélgettek. * Az időszerű nemzetközi kérdések ismertetésére a j szolnoki járás termelőszövet­kezeteiben brigádonként tar-1 tanak kis- és röpgyűléseket., A jászberényi járásban szín- I tén kisgyűléseken adnak tá-' jékoztatót e kérdésekről. Több helyen tartottak a pe­dagógusok részére külpoliti­kai előadást. A jászapáti já­rásban a pártszervezetek, a KISZ és a nőtanács közösen szervezik a kisgyűléseket. Karcagon pártnapokat tartot­tak, amelyeken háromezer- kétszázán hallgatták meg a külpolitikai tájékoztatókat. * Szolnokon szeptember 29- én tanácskoztak a lakóterü­leti pártcsoportok vezetői. • Az alapszervezeti párt­vezetőségek újjáválasztása időszakában — ahol erre le­hetőség van — új pártszer­vezeteket is alakítanak. Így több ktsz-ben hoznak létre elapszervezetet. A jászapáti járásban négy ktsz-ben, Me­zőtúron pedig az Asztalos- Ipari Ktsz-ben alakítottak eddig új alapszervezetet. Új magyar módszer a méhészetben A méhek életének szerve­zettsége, szinte „társadalmi” Jellege legendás hírű, — az emberi tudomány mégis ké­pes tökéletesítésére. Á kuta­tók már korábban megállapí- ' tották, hogy a méhek sokszor 1 munkásnak indult, idősebb 1 álcából nevelnek maguknak 1 anyát s ez gyöngébb, kisebb termékenységű lesz. A kuta- j tők most beavatkoznak a mé­hek . államában kialakult : anyanevelési folyamatba. A nagyobb sejtből, a már pem- : pővel megrakott anyabölcső­ből kiveszik az álcát, s petét 1 tesznek be helyette. Ez kike­lésének első pillanatától kezdve a bőségesebb, a leen-' ' lő anyaméhnek kijáró táp- 1 lálékot kapja a dolgozó mé- 1 hektói. A kísérletek szerint ' az így nevelt anyák súlya 1 annyi, mint egy régebbi « anyáé és egy munkásé együtt- ' réve. Az erősebb, nagyobb j szervezet lehetővé teszi, hogy ' gyorsabban szaporítsa a méh- 1 állományt. A „mesterséges j anyanevelés” csökkenti a < rajzást is, így a méhek több 1 mézét is termelnek. 1 A méztermelés szempont­jából nagyjelentőségű új ma- i ?var módszert nagy érdeklő­déssel fogadták a külföldi 1 méhéMuk ia. — íMTIi 1 Korszerűsítik a szapárfalui csecsemőotthont A tavasszal 850 ezer forintos költséggel jelentős épít­kezéshez kezdtek a szapárfalui csecsemőotthonban. Az építkezés befejezése után harminc férőhellyel, orvosi ren­delővel, kvarcszobával, fürdőszobával, igazgatói lakással, gondozónői szobával, s öltözőkkel bővül ez a fontos szo­ciális intézmény. Mint az illetékesek elmondották rövide­sen az új épületet is átadják rendeltetésének. A két különálló épületet ezzel, a képünkön látható épü­letrésszel kötötték Návodszki Margit gyermekgondozónő vigyáz ■ ----- 11-4. - napozó kicsinyekre. a teraszon Az újjáválasztások idején is segítjük a termelőmunkát A Szolnok megyei Építő­ipari Vállalatnál öt pártalap- szervezetben kell újjáválasz­tani a vezetőséget. Ez magá­ban véve is nagy feladatot ró az alapszervezetekre. A tö­rekvésünk viszont az, hogy ezt az időszakot a termelő- és a pártmunka egészének ja­vítására is felhasználjuk. A napokban már összevont vezetőségi ülést tartottunk, ahol megbeszéltük a legfon­tosabb tennivalókat. Azóta az alapszervezetekben meg­alakították a vezetőség be­számolójához tapasztalato­kat gyűjtő brigádokat. Legtöbb alapszervezetben há­rom brigádot szerveztek. Minden brigád külön-kü- lön kérdéseket tanulmányoz. Egy brigád a termelést, má­sik a pártépítést, harmadik pedig a tömegszervezeti mun­kát vizsgálja. A pártvezető­ségek úgy dolgoznak, hogy az újjáválasztási munka ré­sze legyen a termelőmunka segítésének. Arra ügyeljünk, hogy a tanácskozások előremu­tatók legyenek. Ez csak úgy lehetséges, ha a párttagság is valóban a jövőbe tekint; A második ötéves terv elő­irányzatai szerint a termelés emelkedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell elérni. A választások alkalmával is úgy akarunk dolgozni, hogy ezt mindenki tudja, ért­se. És amellett meglegyen a megfelelő szakmai hozzáér­tés is. Azt javasoljuk például, hogy mindenütt tartsák a kettős műszakot, ahol pedig lehetséges, szervezzék meg. Ez nagyon sokat jelent min­denekelőtt a meglévő gépek jó és gazdaságos kihasználá­sában. Régi párthatározatot haj­tunk végre azzal is, hogy a programozásunkat pontosít­juk. Ugyanakkor a szolnoki munkahelyeink közül a Vö­rös Csillag úton újfajta épí­tési módszert honosítunk meg. Nem teljesen új, csak a mi megyénkben számít an­nak. Ez a középblokkos épít­kezés. Ott egy közel száz-la­kásos házat már így építünk. Ehhez még át kell képezni az embereket, megbarátkoztatni őket ezzel a módszerrel. Az is könnyen előfordulhat, hogy legjobb erőinket kell oda összpontosítanunk. Olyan elvtársakat, akiknek az ottani munkát pártmegbízatásként adjuk, A termelési feladatok segí­tésével egyidőben a párt- építésben is sok tenniva­lónk van. Van olyan alapszervezet, ahol az eddigi három helyett öt vezetőségi tagot választa­nak. Nagy körültekintéssel választják majd ki azokat az elvtársakat, akikre az alap­szervezet vezetését bízzák. Máshol azt vesszük figyelem­be, hogy akik vezetők lesz­nek, lehetőleg ezt a munkát teljes erővel végezhessék. Több elvtársat mentesítünk más feladatoktól. Helyettük új erőket vonunk be, akiknek több gyakorlatuk vap és kel­lő adottságuk, azokat viszont bátrabban megbízzuk nehe­zebb feladatokkal is. A dolgozók tájékoztatásá­ban is van tennivalónk. Mindenekelőtt segíteni akarjuk azt, hogy megfele­lően eligazodjanak a köl­es belpolitikai események­ben. Szabad pártnapokat tartot­tunk már eddig is, s az ese­ményektől függően ezt tesz- szük a közeljövőben is. Legfőbb célunk: segítsünk a dolgozóknak, elvtársaink­nak abban, hogy olyan hatá­rozatokat hozhassunk, ame­lyek tanácsokat adnak, utat mutatnak a közeljövőre. Elmondotta? Szilágyi Sándor^ az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalat páttitkára TAMADAS ÉJFÉLKOR Táborozási emlék Almosán suttog a bükki rengeteg, fekete, meleg éj ül a nagytestű hegyeken. — Csak a kis patak cseveg fá­radhatatlanul, mintha a Ki­látó-szikla morózuSi öreg baglyával feleselne. Közeleg az éjfél. A tábor­tűz parazsa is álmosan hu­nyorog, akár az őrök. Egyszer csak arra hátul megzörren a bokor. A copfos őrök szeme nagyra nyílik, belemered a sötétbe. — Hallottad? — suttogja az egyik. — Támadás! — leheli a másik valami furcsa, jó-rossz borzongással és közelebb hú­zódik a tűzhöz. Megint zörög. De most a Kísért a múlt... Csákányok, lapátok forgat­ják a földet a 32. számú mű- út mellett, Jászberény hatá­rában. Kubikosok dolgoznak itt, Nyolcas József brigádja mélyíti a vízlevezető árkot. Beszélgetnek, tréfa tréfát kö­vet, ahogy az már szokás olyan helyen, ahol összeszok­tak az emberek. Vig Pál, Molnár Ferenc, meg Német László éppen jót nevetnek valamin, mikor Drávucz László odakiált nekik: — Hé, emberek! Drávucz, meg Tolvaj János egy vonalban haladtak, s egyikük csákánya valami ke­mény tárgyba ütközött a föld alatt. — Kincset találtunk! — csalogatják a többit. S a ku­bikostársak nyomban ott te­remnek segíteni. — No, csaljuk elő, osztoz­zunk! — biztatják egymást. És fejtik a földet a rozs­dás vas körül. Kincs? Ránc fut össze a homloko­kon, a szemekben néma meg­döbbenés. — Ami előkerült a föld mélyéből, bizony n^m kincs az, hanem keserű em­lékeztető arra, ami tizenhét évvel ezelőtt volt, minden borzalomra, vérre, könnyre, keserűségre... A múlt kísért itt a jászberényi határban a béke tizenhetedik esztende­jében, a háborút idézi a rozs­dás ágyúgolyó, a második, a harmadik, s a többi, ami felszínre került. Óvatosan felveszik, körül­nézegetik, vizsgálgatják. — Ártalmatlan, rozsdás lövedékek ezek — szól egyi­kük. Ám az általános vélemény: hagyjuk békén, értesítsük a honvédséget! A mentő expedíció nem is várat magára sokáig. Elszál­lítják a háborús emlékeket. De valóban ártalmatlan vas­darabokról van szó? Amit kipróbálnak, a helyszínen — robbant. összenéznek a kubikosok. — Ha az a csákányt emelő kéz nagyobb erővel suhint rá.w R. E. Óvatosan felveszik, körülnézik, vizsgálgatják a felszínre került lövedéket. másik oldalon is. És egy­szerre valamennyi bokor hangot ad köröskörül. A kö­télre fűzött bádogdobozokban riadót vernek a kavicsok. — Egy test zuhan a kötélbe ga- baiyodva, nagy csörömpölés, aztán csend. — Keltsük fel Stomfait! — csuklik kísértetiesen a kisebb copfos. Dermedten, egymás kezébe kapaszkodva osonnak a táborügyeletes ifi-vezető sátorához. De Stomfai most nem ébred fel. Sokat virrasz­tóit már, mélyen alszik, nem kelti fel a riadt nyuszi-sutto­gás. Újabb csörgés. A tisztás szélére kiugrik három sötét alak, egyenesen neki a csín keketreceknek. Megragadják az egyiket. A két őr földbe­gyökerezett lábbal áll, ajku­kon megfagy a hang. És ekkor, a döntő pillanat­ban, kilép a női sátorból tel­jesen felöltözve Zergi tanító néni. ■— Riadó! — találja meg hangját egycsapásra a két vacogó őr és igyekszik át ta­nító néni közelébe. Hirtelen megmozdul a tábor. A sátrak egyszerre, egy gomolyagban öntik ki a gyerekeket a tisz­tásra. Ki mackóban, ki pizsa­mában, ki csak fürdőnadrág­ban — hajuk kócos, itt-ott szalma lóg belőle, mint kö­zösségi jelvény. Hatalmas nyüzsgés, zsivaj támad. A gyerekek a zászló köré tömörülnek. Közben a tisztás szélén a három táma­dó elkeseredve rángatja a csirkeketrecet. Nem megy! Mind a három össze van köt­ve. — A csirkék! — kiált a szakács néni, és a három, lassan ébredező mama für­ge ugrásokkal terem a ket­recnél. Nagy viadal kezdő­dik. • Majd én tartom! Fogjá­tok el őket! — süvít egy né ni, a szülői munkaközösség elnöke. A támadók menekülnek. A tábor más részein is áll az ostrom. Papp Berci a kapu mögött beleveti magát a rugkapáló gomolyagba, ki­kapja belőle a legkisebb cso­mót és viszi. — Foglyot kell szerezni! — kalapál az agyában. Diadal­lal cipeli és fölényesen csi- títja a szabadulásra törekvő gyerkőcöt. A tűz mellett le­teszi. Hanem... Leesik az álla, Sinka Gyuszit fogta él, kedves sátorlakó társát. Sipos csapzottan, mezítláb lohol elő. Fogták a lábát, de ő kirántotta magát, csak a cipője maradt ott. Most egy másik csoport igazi hadifog­lyot hoz. — A zászTót környékezte! — jelentik a táborparancs- nakságnak. Megkötözik, — Ne félj, kisfiam! — súg­ja a szőke gyerek fülébe a tanító néni és igazgatja a há­rom méteres kocsikötelet, amivel a védők harcképte­lenné csavargatták a foglyot. A csatában szünet követke­zik. — Nekünk nincs vesztesé­günk — száll a dicsekvés szájról szájra és borzongó gyönyörűséggel szemlélik az igazi, eleven foglyot. De mo­tor áll meg a kapunál, sap­káját szemére húzva, egy fér­fi kér segítséget. Elromlott a motor, meg kellene tolni. Háború ide, háború oda, Csatos ifi-vezető a táborpa­rancsnok engedélyével siet a póruljárt turista segítségére. Csak akkor néz nagyot, mi­kor húsz méterrel odébb „lekapcsolják." Csapdába sza­ladt, mpst már ő is fogoly. Az „ellenség” igazgató bácsi­ja volt a motoros. — Most egy—egy, fiam! Ne haragudj, de te nagyon kel­lettél, hogy a mi gyerekünket kiválthassuk. Nem akarunk csokoládéval fizetni s& mond­ja mosolyogva. Ezzel az „ellenség" bevonul a táborba. A dorogházi úttö­rők kapitulálnak. Sem a zászlót, sem a csirkéket nem tudták a tiszaföldváriaktól megszerezni. A két táborpa- rancsnok annak rendje és módja szerint kihirdeti az ostromállapot végét. Most már a sátorajtóban csüngő kisdobosok is előjöhetnek, mert eddig csak a fedezékből drukkolhattak. Felélesztik a tábortü­zet, védők és támadók szép egyetértésben ülik körül. — Tágranyílt szemükben csil­log a „nagy élmény” soha el nem múló emléke. Száll a nóta a sötét erdők fölé: „Békegalamb, tőled csak azt kívánom, Se], hirdess békét az egész nagy világon... Azután csend lesz újra. — Csak az erdő suttog, csak a kis patak cseveg. A sátrak mélyén minden gyerek cso­dálatos hősnek álmodja ma­gát. Kis-áné *

Next

/
Oldalképek
Tartalom