Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-27 / 254. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. október 27. ß. PQLEVOJ ; OlthatatSan láng | Ás egéss szovjet nép támogatja a XXII» kongresszus őszi sárgába játszanak, bodorodnak a falevelek a Volga vidékén. Reggelenként a folyóról felszálló sűrű köd beburkolja Sztálingrádot. És amikor a köd eltakarja szemünk elől a folyó mentén húzódó szépséges nagyváros körvonalait, emlékeznünk kell más őszi napokra. Sztálingrád akkor füstölgő, lángoló romhalmazként bontakozott ki előttünk a ködtakaróból, s az ágyúlövések olyan sűrűn követték egymást, hogy nem tudtuk megkülönböztetni az egyes robbanásokat. És most igazi csodának érezzük a még szebbé lett hős város káprázatos gyorsaságú újjászületését. Hamvaikból feltámadt üzemeinek a világ minden részéből csodájára járnak a mérnökök. A háború után nemsokára itt, ezen a sebhelyes, tank-csapdákkal, lövészárkokkal keresztül-kasul hasogatott vidéken ölelte magához a Volga a Dont, és két nagy orosz folyó egyesülése összefüggő rendszerbe kapcsolta Közép- Oroszország egész vízhálózatát így öregbedett a hős város harci dicsősége dolgos hétköznapok dicsőségével. S neve, amely a világ minden népének nyelvén a harci bátorság, a kitartás jelképévé vált, most már a szorgalmas munkának, a merész akarásnak, a békés tetteknek is jelképe. S végül mindezekhez mai napjaink nagyszerű megvalósítása járult: hatalmas gát állja útját a fenséges orosz folyónak, amelyről annyi régi s még több új dal szól: A világ legnagyobb vízierőműve; hazánk egyik legnagyobb mesterséges tengere, amely megváltoztatja e nagyon termékeny, de aszálytól, gonosz, forró szelektől gyakran szenvedő vidék éghajlatát. Olcsó villamosenergia. Igen, óriás ez a létesítmény, méltó a nagy hét évhez, a nagy elgondolások és tettek korszakához. S láttán emlékezem valakire, aki mindjárt a háború után részt vett e létesítmény alapjainak lerakásában. Fjodor Georgijevics Loginov, a neves szovjet hidrológus mérnök fabarakkban levő szobácskájábán (ahol nekünk, a két írónak is akadt egy- egy deszkapriccs) beszélt nekünk annak idején a jövőbeli vízierőműről, a köréje épülő nagyüzemekről, Völzs- szkij városáról, amely itt emelkedik majd a barna sztyepp lapos dombjai között, és széles utcái, tágas terei, kényelmesen berendezett klubjai, sporttelepei lesznek s minden egyéb, aminek egy szocialista városban lennie kell. Szűkén voltunk a kis szobában. A dobkályha buzgón ontotta a füstöt. Kimentünk a barakk elé, a fényes csillagok alá. Éles szél kavarta- sodorta a didergő sztyeppén a durva homokot, A barakk falához csapkodta, arcunkba vágta. A homok úgy szúrta arcunkat, mintha valami homokszóró gépezet dobálta volna ránk. őszintén szólva ennél sivárabb, szomorúbb tájat elképzelni is nehéz lett volna. A nagy folyó közelsége, az időnként felbúgó hajókürtök, Sztálingrád villanyvilágításának a város fölött lebegő visszfénye se igen enyhítette benyomásainkat. De Loginov, ez a magas, erős ember, aki egész életében építkezésről építkezésre vándorolt, már látta a gátat, a körülötte hullámzó tengert, a vízierőművet és Volzsszkij városát, amelyet már akkor egész szívével szeretett. S most ez az új város már tündöklik fényeiben. Talán még szebb, tágasabb, barátságosabb lett, mint ahogy annak idején megálmodtuk. És zúg az üzemek családja a valaha néptelen sztyeppén, és küldi áramát az erőmű. Mialatt Nyugaton a rejfékükből előbújt, a büntetéstől megmenekült nácik felhorkannak és ordítoznak, új Drang nach Osten-*röl álmodoznak, mi, békés szovjet emberek nyugodtan, biztos kézzel átadtuk rendeltetésének a világ legnagyobb erőművét Ez egyik válaszunk volt és igazán nem rossz válasz a hisztérikus kiáltozásra, atombombákkal hadonászásra, az egész, Nugat-Ber- lin körül végbemenő csúf handabandára. Méltó válasz! A nagy orosz folyó fölött lebegő olthatatlan láng mintegy azt mondja: mi békét akarunk az egész világon! November 5, 6 és 7-e tanítási szünet az iskolákban A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az iskolákban november 5-én, 6-án és 7-én szünetel a tanítás. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójával kapcsolatos iskolai ünnepségeket november 4-én, szombaton tartják. Mivel vasárnap november 5-e, munkanap lesz — a szülők igénye szerint — a napközi otthonok a tanulók rendelkezésére állnak. (MTI). A XXJLL pártkongresszus nevét viselő sztálingrádi vízierőmű éjszakai kivilágításban. LEVÉL (y HUSZONHÉT ESZTENDŐVEL MÓRICZ ZSIGMOND UTÁN ,,Kíváncsiság a közdolgok iránt“ ni. ,,Az alföldi kerítés olyan, mint a láda. Azon még egy résnek, egy kiesett görcsnek sem szabad lenni, hogy azon senki a világon be ne leshessen az udvarokba. A magyar ember elzárkózási vágya érvényesül ebben a divatban. Egyesület van sok... de a tagok ott laknak a beláhatatlan kerítések mögött, és soha senki a gyűlésre el nem megy, se tagdíjat nem fizet, se el nem árulja, hogy valami kíváncsiság van benne a közdolgok iránt”. (Móricz) Felszámolták régen a kis- parcellákat: közös lett a föld. Bontják le a tanyákat, Kon- tában például az elmúlt három év alatt nyolcat. Közelebb húzódnak egymáshoz az emberek, ki beköltözik a városba, ki legalább néhány kilométerrel befelé a tanya központjába. Az egymástól három— négyszáz méterre fekvő tanyákat nem a Móricz-féle deszkapalánk, de a távolság láthatatlan kerítése még ma is elválasztja egymástól. Az iskola környékén lakó családok közt nem szokás a vendégeskedés, a „tanyázás”. Az Újsoron viszont már kialakult dolog, hogy az asszonyok főzés közben, vagy estefelé is be-benéznek egymáshoz egy kis beszélgetésre. A társas érintkezésnek még mindig leggyakoribb, legalapvetőbb formája a családi összejövetel. Ott tartózkodásom egyik estéjén egy újsori házból csalogató illatok szálltak, s mikor benéztem, a háziasszony elém tette a hagyományos „abla- koskalács”-ot. — Névnapja lesz az uramnak, vendégeket várunk. — Hányán jönnek? — Kilencen vannak testvérek, s már mind családos. Leszünk vagy harmincán, azért sütök ilyen jó falősat Másutt egy tizenkét-gyer- mekes anya mesélte. — A legnagyobb fiam Tatabányán tanár, a többi is szerte-szét van, megnősült, férjhez ment, vagy tanul valahol, de karácsony körül, disznótorra mindnyájan ösz- szej övünk. A régi szép szokások tehát élnek tovább, de a rokoni szálak már nem jelentik az egyetlent, mely az embert a világhoz, másik emberhez fűzi. — Kevesebb most a rokonlátogatás, mint azelőtt. Ma már csak akkor járnak össze az emberek, ha tényleg szeretik egymást. Különben ki-ki megtalálja inkább a hozzáillő barátot, — mondta egy idősebb kontai parasztember. S nagyon igaza volt Említettem, hogy az újsori asszonyok már összejárnak egy kis tereferére. Az egyik nyolctagú női növény- termesztő munkacsapatban együtt dolgozik három 19— 20 éves kislány. Mindhárman azt felelték kérdésemre, hogy jóbarátnők, szükségét érzik annak, hogy ki- sebb-nagyobb gondjaikat elmeséljék egymásnak. Érdekes, hogy míg a kultúra iránti érdeklődésben, könyvszeretetben a legifjabb nemzedék mutatta a legbiztatóbb képet, e téren nem ez a helyzet. Az iskolások mind azt mondották, nincsen barátjuk, barátnőjük. A „Mi o kedvenc időtöltésed?” kérdésre egyik sem említette a társas összejövetelt, beszélgetést, közös kirándulást, közös sportolást. Ügy tűnik, élményük sincsen ilyesmiről. Egyhangú igenlést kaptam ugyan a „Szeretnél-e úttörő lenni?” kérdésre, de további kérdezgetés után kiderült, hogy egyikük sem tudja, hogy miért ia vágyik állás fogla lása i t Moszkva (MTI). Az MTI jcülöntudósUója jelenti Moszkvából: Tíz nappal ezelőtt kezdődtek meg a Kremlben a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának tanácskozásai s azóta a kongresszusi márványpalotára összpontosul nemcsak az egész szovjet nép, hanem az egész világ közvéleményének figyelme. Országszerte folynak a munkáskollektívák, katonák, kolhoztagok és hivatali dolgozók gyűlései, amelyek támogatásukról biztosítják a kongresszust és a párt Központi Bizottságát. A párt Hruscsov vezette Központi Bizottsága melletti egyöntetű állásfoglalást bizonyítják a munkáskollektívák újabb és újabb „ajándékai”: munkasikerekről szóló jelentései. Ezekben a naplókban számos élmunkás kéri felvételét a pártba és a Lenini Komszo- molba. Különösen lelkesek a kongresszusi tanácskozásnak azok a percei, amikor a testvéri kommunisták és munkáspártok vezetői, képviselői tartják üdvözlő beszédeiket. A kongresszust az internacionalizmus szelleme hatja át. Emlékezetes pillanatok maradnak azok, amikor a küldöttek Winstont, az Amerikai Kommunista Párt nagy harcosát ünnepelték, aki a börtönben megvakult „Szemem elvesztette látá sát, politikai éleslátásom azonban megmaradt” — jelentette ki Winston, s szavait nem lehet elfelejteni. Az élet és reménység dala — így jellemezte Dolores Ibárruri a Szovjetunió Kommunista Pártjának program- tervezetét. A külföldi küldöttek felszólalásai a nemzetközi kommunista mozgalom egységéről és erejéről tanúskodnak. Határozottan elítélik, megbélyegzik az Albán Munkapárt vezetőinek a proletárintema- cionalizmust megtagadó magatartását A kongresszust baráti találkozók kísérik: a testvérpártok küldöttségeinek vezetői és tagjai találkoznak a városok és falvak dolgozóival. A szovjet lapok kiemelik, hogy különösen lelkes hangulatban zajlott le Kádár János elvtárs gorkiji, Go- mulka elvtárs vlagyimiri, Walter Ulbricht elvtárs le- ningrádi látogatása. A szovjet sajtó és rádió figyelmének központjában továbbra is a kongresszus áll. A Pravda teljes terjedelemben közöl minden kongresz- szusi beszédet és felszólalást s a rádióállomások újra meg újra ismertetik a hozzászólások legjelentősebb részleteit. A kulturális élet a kongresszus jegyében zajlik. A moszkvai mozik bemutatják „A kommunizmus építőinek kongresszusa” című alkotást, amely a történelmi tanácskozásról készített dokumentumfilm harmadik része. A szovjet ország életének mindenegyes napja arról tanúskodik, hogy a nép egyöntetűen támogatja a XXII. kongresszus állásfoglalásait és valóra váltja nagy célkitű zéseit (MTI) Mezőtúri traktoristák hősies küzdelme a szárazsággal Kiveti az ekét a föld — A Vörös Október Tsz-ben két traktor vontat egy ekét Mezőtúr és Túrkeve hazánk legszélsőségesebb éghajlati zónájához tartozó nagykunsági városok. Mezőtúron ebben az évben június óta nem esett Ilyen szárazságra a város legidősebbjei emlékeznek csak. A szövetkezeti gazdák és a gépállomás traktorosai szinte hősies küzdelmet folytatnak az esőtlen ősszel, a kiszáradt határral. Hatvan erőgép dolgozik a városban, s idáig huszonötször történt ekeszakadás. Az ekevas elhajlás szinte mindennapos esemény. A határ nem egy részén egyszerűen kiveti az ekét a kiszáradt föld. A Vörös Október Termelőszövetkezetben kénytelenek voltak úgy dacolni a szárazsággal, hogy két traktort kapcsoltak egy eke vontatására. A gépállomás több traktorosa két traktorral és egy ekével dolgozik. Ennek ellenére jól halad a munka Mezőtúron. A rizs aratását és cséplését tíz esztendőre visszamenőleg soha nem fejezték be ilyen kofán, mint az idén. Az őszi szántás több mint 70 százalékán túl vannak a mezőtúriak, s éppen a leglehetetlenebb adottságú Vörös Október Termelőszövetkezet fejezte be elsőnek a vetést a városban. Évekre visszamenően soha így nem futottak előre a rizsföld felszántásában. A mezőtúri traktorosok érzik felelősségüket a rendkívüli időjárásban és Fekécs János, Seres István, Sz. Patkós Sándor, Soltész Imre kiváló traktorosok példáján megkettőzött erővel dolgoznak a határban. Ülést tartott Szolnok város tanácsa (Folytatás az I. oldalról.) kon* fogadóórákon mind többször és bátrabban tesz javaslatot a lakosság. Ennek érzékeltetésére elég a következő néhány adat: 1960. I. IL és III. negyedévében őszeire, hiszen az úttörőéletről sincs sok elképzelésük. Elgondolkodtató dolog ez: nincsen, aki közösségi szellemre nevelje ezeket a gyerekeket, aki megértesse velük, hogy a barátság megéri a kisebb-nagyobb távolságok, apróbb nehézségek legyűrését Hiányzik nagyon a tanyasi úttörőszervezet A tanyán önálló KISZ szervezet sincs, de a fiatalok elég nagy része KISZ-tag, s ők bejárnak a városba. Itt újra csak a közös helyiség hiánya merül fel. — Jobb, rendszeresebb munkát végezhetne a KISZ, ha helyben működne, s így olyanokat is tagjai sorába vonhatna, akik restek, nem tartják érdemesnek, hogy egy kis politizálásért a városba menjenek. Az utóbbialt az érdektelenek egyébként kisebbségben vannak. — A többség szívesen eljár például tanácstagi beszámolóra, mert — mint megjegyezték — „jó néha összejönni, s az ember úgyis kíváncsi, hogy ez vagy az a koma mit tud mondani”. Rádió van majdnem minden házban, újság is jár mindenhova. Húsz előfizetője van a Szabad Földnek, hét a Népszabadságnak, s ezen kívül elmegy naponta négyöt Néplap, a hetenként még tíz Szabad Föld, öt-öt Nők Lapja, Ludas Matyi, Ország- Világ. A férfiak nagy része, s a nők közül a fiatalabbak figyelemmel kísérik a nemzetközi élet eseményeit, ebéd közben vagy máskor is csoportba verődve el-elvitatkoznak. Láthatóan a városból fcijárók, közöttük is a gépkezelők a hangadók, a legtájé- kozottabbak. Az érdeklődési a jószándék s néhány tájékozott ember azonban még mind kevés. Másként nem hangoztatnának olyan nézeteket, hogy „Sztálin elvtárs nem tűrné így a nyugat-németek szemtelenkedését, már régen oda- hajingatott volna nekik*’. Ezek a szavak a mi ügyünk iránti lelkesedésről, de ugyanakkor az erőviszonyok megváltozásának, a Szovjetunió nagy nyugalommal és előrelátással vitt békepolitikájának meg nem értéséről tanúskodnak. Felszakadt a közöny, oszlanak az előítéletek. Az asszonyok tudatosan irányítják életüket, annyi gyereket akarnak szülni, ahánynak biztosíthatják az örömteli gyerekkort, a tanulás lehetőségét. Egyre kevésbé vallják az „Ád az isten bárányt, ád legelőt is hozzá” elvét. Nyoma sincsen a kuruzslásnak, babonának, minden kisebb bajjal is orvoshoz fordul a tanyasi nép. A vizsgálódásnak végére értünk. Hol örömteli változásoknak voltunk tanúi, hol biztató Ígéreteknek, de akadt olyan is, melyre azt kellett mondanunk: még nem jól van így. De amint a tanyasi ember megtanulta, hogy bajával az orvoshoz forduljon, számunkra sem lehet kétes: nem csodák fogják előidézni a további javulást. A bajok, az egész közösség bajai is olyanok, melyeket belátható időn belül, reális eszközökkel orvosolni kell és orvosolni fogunk. t— Vége. — Zilahi Judit szesen 267 javaslat és bejelentés érkezett, míg idén, ugyanennyi idő alatt 638 javaslatot kaptak. Az ellenőrzések során az ügyészség és a megyei tanács vb. szakigazgatási szerve megállapította, hogy a panaszügyeket intéző dolgozók nem minden esetben járnak el az államigazgatás általános szabályai szerint. Előfordul, hogy nem hallgatják meg a panaszost, annak érdekében, hogy tisztázódjék a tényállás. Van olyan eset is, amikor mellőzik a helyszíni vizsgálatot, pedig az szükséges lenne. A jövőben még szigorúbb ellenőrzéseket tartanak. így kívánják elérni, hogy a bejelentéseket, panaszokat harminc napon belül elintézzék, ha pedig lehetséges, még rövidebb időn belül adják meg a válaszokat. Megvalósul a városfejlesztési terv Utolsó napirendi pontkér,* került sor a városfejlesztés- terv végrehajtásáról szóló tájékoztató megvitatására. A beszámoló szerint a tervben kitűzött feladatok valóravál- tásához szükséges anyag és munkaerő kellő időben rendelkezésre állt. — így a terv megvalósítása nagyobb akadályba nem ütközött A lakosság, a különböző tömegszervezetek tagjai, nagyarányú társadalmi munkát végeztek. Eddig több mint 9 ezer fő 45 ezer munkaórát teljesített. Az egy lakosra eső átlag 21,24 forint. Különösen a diákok, s közülük is az MTH iskola növendékei végeztek nagyarányú társadalmi munkát az idén. A tanácsülés a napirendi pontok tárgyalásának végeztével napi ügyeket vitatott meg, majd a beérkezett interpellációkra hangzottak el a válaszok, ' 1
