Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-27 / 254. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. október 27. ß. PQLEVOJ ; OlthatatSan láng | Ás egéss szovjet nép támogatja a XXII» kongresszus őszi sárgába játszanak, bodorodnak a falevelek a Volga vidékén. Reggelenként a folyóról felszálló sűrű köd beburkolja Sztálingrádot. És amikor a köd eltakarja sze­münk elől a folyó mentén húzódó szépséges nagyváros körvonalait, emlékeznünk kell más őszi napokra. Sztá­lingrád akkor füstölgő, lán­goló romhalmazként bonta­kozott ki előttünk a köd­takaróból, s az ágyúlövések olyan sűrűn követték egy­mást, hogy nem tudtuk meg­különböztetni az egyes rob­banásokat. És most igazi csodának érezzük a még szebbé lett hős város káp­rázatos gyorsaságú újjászü­letését. Hamvaikból feltá­madt üzemeinek a világ min­den részéből csodájára járnak a mérnökök. A háború után nemsokára itt, ezen a seb­helyes, tank-csapdákkal, lö­vészárkokkal keresztül-kasul hasogatott vidéken ölelte magához a Volga a Dont, és két nagy orosz folyó egyesülése összefüggő rend­szerbe kapcsolta Közép- Oroszország egész vízhálóza­tát így öregbedett a hős vá­ros harci dicsősége dolgos hétköznapok dicsőségével. S neve, amely a világ minden népének nyelvén a harci bá­torság, a kitartás jelképévé vált, most már a szorgalmas munkának, a merész akarás­nak, a békés tetteknek is jelképe. S végül mindezek­hez mai napjaink nagysze­rű megvalósítása járult: ha­talmas gát állja útját a fen­séges orosz folyónak, amely­ről annyi régi s még több új dal szól: A világ legna­gyobb vízierőműve; hazánk egyik legnagyobb mestersé­ges tengere, amely megvál­toztatja e nagyon termékeny, de aszálytól, gonosz, forró szelektől gyakran szenvedő vidék éghajlatát. Olcsó vil­lamosenergia. Igen, óriás ez a létesít­mény, méltó a nagy hét évhez, a nagy elgondolások és tet­tek korszakához. S láttán emlékezem valakire, aki mindjárt a háború után részt vett e létesítmény alap­jainak lerakásában. Fjodor Georgijevics Loginov, a ne­ves szovjet hidrológus mér­nök fabarakkban levő szo­bácskájábán (ahol nekünk, a két írónak is akadt egy- egy deszkapriccs) beszélt ne­künk annak idején a jövő­beli vízierőműről, a köréje épülő nagyüzemekről, Völzs- szkij városáról, amely itt emelkedik majd a barna sztyepp lapos dombjai kö­zött, és széles utcái, tágas terei, kényelmesen berende­zett klubjai, sporttelepei lesznek s minden egyéb, ami­nek egy szocialista városban lennie kell. Szűkén voltunk a kis szo­bában. A dobkályha buzgón ontotta a füstöt. Kimentünk a barakk elé, a fényes csil­lagok alá. Éles szél kavarta- sodorta a didergő sztyeppén a durva homokot, A barakk falához csapkodta, arcunkba vágta. A homok úgy szúrta arcunkat, mintha valami ho­mokszóró gépezet dobálta volna ránk. őszintén szólva ennél sivárabb, szomorúbb tájat elképzelni is nehéz lett volna. A nagy folyó közel­sége, az időnként felbúgó hajókürtök, Sztálingrád vil­lanyvilágításának a város fö­lött lebegő visszfénye se igen enyhítette benyomásainkat. De Loginov, ez a magas, erős ember, aki egész életé­ben építkezésről építkezésre vándorolt, már látta a gátat, a körülötte hullámzó tengert, a vízierőművet és Volzsszkij városát, amelyet már akkor egész szívével szeretett. S most ez az új város már tündöklik fényeiben. Talán még szebb, tágasabb, barát­ságosabb lett, mint ahogy annak idején megálmodtuk. És zúg az üzemek családja a valaha néptelen sztyeppén, és küldi áramát az erőmű. Mialatt Nyugaton a rejfé­kükből előbújt, a büntetés­től megmenekült nácik fel­horkannak és ordítoznak, új Drang nach Osten-*röl álmo­doznak, mi, békés szovjet emberek nyugodtan, biztos kézzel átadtuk rendeltetésé­nek a világ legnagyobb erő­művét Ez egyik válaszunk volt és igazán nem rossz vá­lasz a hisztérikus kiáltozás­ra, atombombákkal hadoná­szásra, az egész, Nugat-Ber- lin körül végbemenő csúf handabandára. Méltó válasz! A nagy orosz folyó fölött le­begő olthatatlan láng mint­egy azt mondja: mi békét akarunk az egész világon! November 5, 6 és 7-e tanítási szünet az iskolákban A Művelődésügyi Minisz­tériumban kapott tájékozta­tás szerint az iskolákban no­vember 5-én, 6-án és 7-én szünetel a tanítás. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulójával kap­csolatos iskolai ünnepsége­ket november 4-én, szomba­ton tartják. Mivel vasárnap november 5-e, munkanap lesz — a szülők igénye sze­rint — a napközi otthonok a tanulók rendelkezésére áll­nak. (MTI). A XXJLL pártkongresszus nevét viselő sztálingrádi vízierő­mű éjszakai kivilágításban. LEVÉL (y HUSZONHÉT ESZTENDŐVEL MÓRICZ ZSIGMOND UTÁN ,,Kíváncsiság a közdolgok iránt“ ni. ,,Az alföldi kerítés olyan, mint a láda. Azon még egy résnek, egy kiesett görcs­nek sem szabad lenni, hogy azon senki a világon be ne leshessen az udvarokba. A magyar ember elzárkózási vágya érvényesül ebben a divatban. Egyesület van sok... de a tagok ott lak­nak a beláhatatlan keríté­sek mögött, és soha senki a gyűlésre el nem megy, se tagdíjat nem fizet, se el nem árulja, hogy valami kíváncsiság van benne a közdolgok iránt”. (Móricz) Felszámolták régen a kis- parcellákat: közös lett a föld. Bontják le a tanyákat, Kon- tában például az elmúlt há­rom év alatt nyolcat. Köze­lebb húzódnak egymáshoz az emberek, ki beköltözik a városba, ki legalább néhány kilométerrel befelé a tanya központjába. Az egymástól három— négyszáz méterre fekvő ta­nyákat nem a Móricz-féle deszkapalánk, de a távolság láthatatlan kerítése még ma is elválasztja egymástól. Az iskola környékén lakó csa­ládok közt nem szokás a ven­dégeskedés, a „tanyázás”. Az Újsoron viszont már kiala­kult dolog, hogy az asszo­nyok főzés közben, vagy es­tefelé is be-benéznek egy­máshoz egy kis beszélgetés­re. A társas érintkezésnek még mindig leggyakoribb, legalapvetőbb formája a családi összejövetel. Ott tar­tózkodásom egyik estéjén egy újsori házból csalogató illatok szálltak, s mikor be­néztem, a háziasszony elém tette a hagyományos „abla- koskalács”-ot. — Névnapja lesz az uram­nak, vendégeket várunk. — Hányán jönnek? — Kilencen vannak test­vérek, s már mind családos. Leszünk vagy harmincán, azért sütök ilyen jó falősat Másutt egy tizenkét-gyer- mekes anya mesélte. — A legnagyobb fiam Ta­tabányán tanár, a többi is szerte-szét van, megnősült, férjhez ment, vagy tanul va­lahol, de karácsony körül, disznótorra mindnyájan ösz- szej övünk. A régi szép szokások te­hát élnek tovább, de a roko­ni szálak már nem jelentik az egyetlent, mely az embert a világhoz, másik emberhez fűzi. — Kevesebb most a ro­konlátogatás, mint azelőtt. Ma már csak akkor járnak össze az emberek, ha tény­leg szeretik egymást. Külön­ben ki-ki megtalálja inkább a hozzáillő barátot, — mond­ta egy idősebb kontai pa­rasztember. S nagyon igaza volt Említettem, hogy az újso­ri asszonyok már összejár­nak egy kis tereferére. Az egyik nyolctagú női növény- termesztő munkacsapatban együtt dolgozik három 19— 20 éves kislány. Mindhár­man azt felelték kérdésem­re, hogy jóbarátnők, szüksé­gét érzik annak, hogy ki- sebb-nagyobb gondjaikat el­meséljék egymásnak. Érdekes, hogy míg a kul­túra iránti érdeklődésben, könyvszeretetben a legifjabb nemzedék mutatta a legbiz­tatóbb képet, e téren nem ez a helyzet. Az iskolások mind azt mondották, nincsen barátjuk, barátnőjük. A „Mi o kedvenc időtöltésed?” kér­désre egyik sem említette a társas összejövetelt, beszél­getést, közös kirándulást, kö­zös sportolást. Ügy tűnik, élményük sincsen ilyesmi­ről. Egyhangú igenlést kap­tam ugyan a „Szeretnél-e úttörő lenni?” kérdésre, de további kérdezgetés után ki­derült, hogy egyikük sem tudja, hogy miért ia vágyik állás fogla lása i t Moszkva (MTI). Az MTI jcülöntudósUója jelenti Moszk­vából: Tíz nappal ezelőtt kezdőd­tek meg a Kremlben a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának ta­nácskozásai s azóta a kong­resszusi márványpalotára összpontosul nemcsak az egész szovjet nép, hanem az egész világ közvéleményének figyelme. Országszerte folynak a munkáskollektívák, katonák, kolhoztagok és hivatali dol­gozók gyűlései, amelyek tá­mogatásukról biztosítják a kongresszust és a párt Köz­ponti Bizottságát. A párt Hruscsov vezette Központi Bizottsága melletti egyöntetű állásfoglalást bizonyítják a munkáskollektívák újabb és újabb „ajándékai”: munka­sikerekről szóló jelentései. Ezekben a naplókban számos élmunkás kéri felvételét a pártba és a Lenini Komszo- molba. Különösen lelkesek a kong­resszusi tanácskozásnak azok a percei, amikor a testvéri kommunisták és munkáspár­tok vezetői, képviselői tart­ják üdvözlő beszédeiket. A kongresszust az internaciona­lizmus szelleme hatja át. Em­lékezetes pillanatok marad­nak azok, amikor a küldöttek Winstont, az Amerikai Kom­munista Párt nagy harcosát ünnepelték, aki a börtönben megvakult „Szemem elvesztette látá sát, politikai éleslátásom azonban megmaradt” — je­lentette ki Winston, s sza­vait nem lehet elfelejteni. Az élet és reménység dala — így jellemezte Dolores Ibárruri a Szovjetunió Kom­munista Pártjának program- tervezetét. A külföldi küldöttek fel­szólalásai a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­ről és erejéről tanúskodnak. Határozottan elítélik, megbé­lyegzik az Albán Munkapárt vezetőinek a proletárintema- cionalizmust megtagadó ma­gatartását A kongresszust baráti ta­lálkozók kísérik: a testvér­pártok küldöttségeinek veze­tői és tagjai találkoznak a városok és falvak dolgozói­val. A szovjet lapok kieme­lik, hogy különösen lelkes hangulatban zajlott le Kádár János elvtárs gorkiji, Go- mulka elvtárs vlagyimiri, Walter Ulbricht elvtárs le- ningrádi látogatása. A szovjet sajtó és rádió fi­gyelmének központjában to­vábbra is a kongresszus áll. A Pravda teljes terjedelem­ben közöl minden kongresz- szusi beszédet és felszólalást s a rádióállomások újra meg újra ismertetik a hozzászólá­sok legjelentősebb részleteit. A kulturális élet a kong­resszus jegyében zajlik. A moszkvai mozik bemutatják „A kommunizmus építőinek kongresszusa” című alkotást, amely a történelmi tanácsko­zásról készített dokumentum­film harmadik része. A szovjet ország életének mindenegyes napja arról ta­núskodik, hogy a nép egyön­tetűen támogatja a XXII. kongresszus állásfoglalásait és valóra váltja nagy célkitű zéseit (MTI) Mezőtúri traktoristák hősies küzdelme a szárazsággal Kiveti az ekét a föld — A Vörös Október Tsz-ben két traktor vontat egy ekét Mezőtúr és Túrkeve ha­zánk legszélsőségesebb ég­hajlati zónájához tartozó nagykunsági városok. Mező­túron ebben az évben júni­us óta nem esett Ilyen szá­razságra a város legidősebb­jei emlékeznek csak. A szö­vetkezeti gazdák és a gép­állomás traktorosai szinte hősies küzdelmet folytatnak az esőtlen ősszel, a kiszáradt határral. Hatvan erőgép dol­gozik a városban, s idáig huszonötször történt ekesza­kadás. Az ekevas elhajlás szinte mindennapos esemény. A határ nem egy részén egyszerűen kiveti az ekét a kiszáradt föld. A Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezetben kénytelenek voltak úgy da­colni a szárazsággal, hogy két traktort kapcsoltak egy eke vontatására. A gépállo­más több traktorosa két traktorral és egy ekével dol­gozik. Ennek ellenére jól halad a munka Mezőtúron. A rizs aratását és cséplését tíz esz­tendőre visszamenőleg soha nem fejezték be ilyen kofán, mint az idén. Az őszi szán­tás több mint 70 százalékán túl vannak a mezőtúriak, s éppen a leglehetetlenebb adottságú Vörös Október Termelőszövetkezet fejezte be elsőnek a vetést a városban. Évekre visszamenően soha így nem futottak előre a rizsföld felszántásában. A mezőtúri traktorosok ér­zik felelősségüket a rendkí­vüli időjárásban és Fekécs János, Seres István, Sz. Pat­kós Sándor, Soltész Imre ki­váló traktorosok példáján megkettőzött erővel dolgoz­nak a határban. Ülést tartott Szolnok város tanácsa (Folytatás az I. oldalról.) kon* fogadóórákon mind többször és bátrabban tesz ja­vaslatot a lakosság. Ennek érzékeltetésére elég a követ­kező néhány adat: 1960. I. IL és III. negyedévében ősz­eire, hiszen az úttörőéletről sincs sok elképzelésük. El­gondolkodtató dolog ez: nin­csen, aki közösségi szellem­re nevelje ezeket a gyereke­ket, aki megértesse velük, hogy a barátság megéri a kisebb-nagyobb távolságok, apróbb nehézségek legyűré­sét Hiányzik nagyon a ta­nyasi úttörőszervezet A tanyán önálló KISZ szervezet sincs, de a fiatalok elég nagy része KISZ-tag, s ők bejárnak a városba. Itt újra csak a közös helyiség hiánya merül fel. — Jobb, rendszeresebb munkát vé­gezhetne a KISZ, ha hely­ben működne, s így olyano­kat is tagjai sorába vonhat­na, akik restek, nem tartják érdemesnek, hogy egy kis politizálásért a városba men­jenek. Az utóbbialt az érdekte­lenek egyébként kisebbség­ben vannak. — A többség szívesen eljár például ta­nácstagi beszámolóra, mert — mint megjegyezték — „jó néha összejönni, s az ember úgyis kíváncsi, hogy ez vagy az a koma mit tud monda­ni”. Rádió van majdnem min­den házban, újság is jár mindenhova. Húsz előfizető­je van a Szabad Földnek, hét a Népszabadságnak, s ezen kívül elmegy naponta négy­öt Néplap, a hetenként még tíz Szabad Föld, öt-öt Nők Lapja, Ludas Matyi, Ország- Világ. A férfiak nagy része, s a nők közül a fiatalabbak fi­gyelemmel kísérik a nemzet­közi élet eseményeit, ebéd közben vagy máskor is cso­portba verődve el-elvitatkoz­nak. Láthatóan a városból fcijárók, közöttük is a gépke­zelők a hangadók, a legtájé- kozottabbak. Az érdeklődési a jószán­dék s néhány tájékozott em­ber azonban még mind ke­vés. Másként nem hangoztat­nának olyan nézeteket, hogy „Sztálin elvtárs nem tűrné így a nyugat-németek szem­telenkedését, már régen oda- hajingatott volna nekik*’. Ezek a szavak a mi ügyünk iránti lelkesedésről, de ugyan­akkor az erőviszonyok meg­változásának, a Szovjetunió nagy nyugalommal és előrelá­tással vitt békepolitikájának meg nem értéséről tanúskod­nak. Felszakadt a közöny, oszla­nak az előítéletek. Az asszo­nyok tudatosan irányítják életüket, annyi gyereket akarnak szülni, ahánynak biztosíthatják az örömteli gyerekkort, a tanulás lehető­ségét. Egyre kevésbé vallják az „Ád az isten bárányt, ád legelőt is hozzá” elvét. Nyo­ma sincsen a kuruzslásnak, babonának, minden kisebb bajjal is orvoshoz fordul a tanyasi nép. A vizsgálódásnak végére értünk. Hol örömteli válto­zásoknak voltunk tanúi, hol biztató Ígéreteknek, de akadt olyan is, melyre azt kellett mondanunk: még nem jól van így. De amint a tanyasi ember megtanulta, hogy ba­jával az orvoshoz forduljon, számunkra sem lehet kétes: nem csodák fogják előidézni a további javulást. A bajok, az egész közösség bajai is olyanok, melyeket belátható időn belül, reális eszközök­kel orvosolni kell és orvosol­ni fogunk. t— Vége. — Zilahi Judit szesen 267 javaslat és beje­lentés érkezett, míg idén, ugyanennyi idő alatt 638 ja­vaslatot kaptak. Az ellenőrzések során az ügyészség és a megyei ta­nács vb. szakigazgatási szer­ve megállapította, hogy a panaszügyeket intéző dolgo­zók nem minden esetben jár­nak el az államigazgatás ál­talános szabályai szerint. Előfordul, hogy nem hallgat­ják meg a panaszost, annak érdekében, hogy tisztázód­jék a tényállás. Van olyan eset is, amikor mellőzik a helyszíni vizsgálatot, pedig az szükséges lenne. A jövőben még szigorúbb ellenőrzéseket tartanak. így kívánják elérni, hogy a be­jelentéseket, panaszokat har­minc napon belül elintéz­zék, ha pedig lehetséges, még rövidebb időn belül ad­ják meg a válaszokat. Megvalósul a városfejlesztési terv Utolsó napirendi pontkér,* került sor a városfejlesztés- terv végrehajtásáról szóló tájékoztató megvitatására. A beszámoló szerint a tervben kitűzött feladatok valóravál- tásához szükséges anyag és munkaerő kellő időben rendelkezésre állt. — így a terv megvalósítása na­gyobb akadályba nem ütkö­zött A lakosság, a külön­böző tömegszervezetek tag­jai, nagyarányú társadalmi munkát végeztek. Eddig több mint 9 ezer fő 45 ezer mun­kaórát teljesített. Az egy la­kosra eső átlag 21,24 forint. Különösen a diákok, s közü­lük is az MTH iskola nö­vendékei végeztek nagyará­nyú társadalmi munkát az idén. A tanácsülés a napirendi pontok tárgyalásának végez­tével napi ügyeket vitatott meg, majd a beérkezett in­terpellációkra hangzottak el a válaszok, ' 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom