Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

1961. szeptember 15. SEOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A nehézipar segítsége a mezőgazdaságnak Ä mezőgazdaság szocialista átalakulásának meggyorsu­lása idején, 1959—1960 telén, a Nehézipari Minisztérium pártbizottsága mellett mező- gazdasági bizottságot szer­veztek, hogy a közös gazda­ságok ellátásában közvetle­nül is érdekelt fontos ipari tárcának a parasztság részére adott segítségét irányítsa, el­lenőrizze és minden rendel­kezésére álló eszközzel támo­gassa. A bizottság most ter­jesztette a pártbizottság elé az 1960 júliusa óta végzett munkáról szóló jelentését. A jelentés részletesen be­számol arról, hogy a műtrá­gya-, a gumi- és a kőolaj­ipar 1960 nyarán és őszén, de különösen 1961 tavaszán- nyarán a tervezettnél lénye­gesen többet jutatott a ter­mékeiből a közös gazdasá­goknak, mint azelőtt. A há­rom iparág dolgozói több íz­ben is számottevő tervtúltel­jesítést vállaltak és az idén nitrogénműtrágyából 23, fosz­forműtrágyából pedig 32 szá­zalékkal adnak többet az előirányzottnál. A többlet nagy részét már meg is ter­melték és átadták a mező- gazdaságnak. A ^ termelés megnövelése lehetővé tette, hogy a nitrogénműtrágya- importot az előző évihez ké­pest 20 százalékkal csökken­teni tudták. Tehergépkocsi, valamint traktor gumiab­roncsköpeny és tömlő 13 szá­zalékkal jut több a tsz-eknek, mint tavaly, motorbenzint pedig 10, gázolajat 20, kenő­olajokat 15 százalékkal kap­nak többet. Beszámol a jelentés arról, hogy az idén erősen megja­vult a minisztérium vállala­tainak patronáló munkája. A vállalatok több mint 90 szá­zaléka pártfogol egy vagy két, esetleg több szövetkeze­tei. A falvak és a termelőszö­vetkezetek villamosításához különösen nagy segítséget nyújtott az Országos Villa­mosenergiai Felügyelet azzal, hogy minden megyében tan­folyamokat rendezett a tsz- dolgozóknak és kiképezte őket a villamosberendezések, elektromos meghajtású me­zőgazdasági gépek kezelésére. Külön csoportot alakított az OVILLEF, hogy összehangol­ja a Földművelésügyi Mi­nisztérium, a Pénzügyminisz­térium és a tanácsok tsz-vil- lamosítási munkáját. Ezen­kívül brosúrákat adott ki a villamosítás előnyeinek ki­használásáról és szakembe­reivel felülvizsgáltatta a ter­melőszövetkezetek villamos­berendezéseit, elsősorban érintésvédelmi, tűzbiztonsági szempontból. (MTI) HATÁRSZEMLÉN KUNHEGYESEN Pasztel-színekkel simogat­ja a szemet a kunhegyesi ha­tár. Szelíden sárgállik a ku­koricaszár, haloványbarnák a szántások, barnába játszó szürkék a cukorrépa halmok. Vidám pirosat, friss kéket csak az asszonyok, leányok kendőjén látni... Ettől, s még inkább a paraszti se­rénykedéstől élénk a határ. A községben 1800 holdra tervezett őszi árpa vetésében — kedden estig — a Vörös Csillag Tsz vezetett 320 hold­dal; a Táncsics Tsz-ben egy híjján százig jutottak. Jó arról hallani, hogy a gazdák elmondják: a tavalyi 4077 hold helyett ezen az őszön 4900 holdon vetnek ke­nyérgabonát. Az eredeti el­gondolás helyett — például a Vörös Csillag Tsz 850 kh- ról ezerre, a Táncsics Tsz 627-ről 727-re növeli búza vetésterületét. A kunhegyesi tsz-ek az őszi árpa vetését e hó 25- ig, a búzáét október 20-ig be óhajtják fejezni. A Vörös Csillag Tsz határ­szemlénk napjának estéjéig 50, a Táncsics Tsz 8 kh-n vetett takarmánykeveréket. Szépen, a cukorgyár kívánta ütemben halad a répaszedés. A I.enin-beliek tíz, a Vörös Csillag-beliek 13 kh-n végez­ték eddig a répaszedést. Legjobban a Lenin Tsz gazdái haladtak előre a ku­koricatörésben: 100 holdat teljesítettek. A Vörös Októ­ber Tsz-ben 70 hold az ered­mény. Szerte a faluban kí­vánatos lenne, hogy a háztá­ji kukorica beszállítását job­ban szervezzék. A tavalyi esztendőhöz képest, mikor olykor három hétbe került egy hold háztáji letörése, be­szállítása, javulás tapasztal­ható. Ám holdankét 10—12 napot tölteni töréssel, szállí­tással: még mindig sok kissé. Kunhegyes négy szövetke­zetében e napokban hat­száz gazda — családtagok­kal együtt — dolgozik a kukorica betakarításán. Kielégítően halad a főnö­vényként vetett kukorica si­lózása is. E fontos munkának felét már elvégezte a Lenin Tsz; a Vörös Október Tsz pe­dig körülbelül negyven szá­zaléknál tart. Mindkét tsz gazdái arra törekednek, hogy minél több zöld szárat silóz­zanak be. A Vörös Csillag Tsz-ben — a falu egyetlen dohány- termelő közös gazdaságában — nyolc holdon befejeződött a dohánytörés. A község határában 755 kh-n tarlóhántást, 1444 kh-n középmélyszántást, 2318 kh-n mélyszántást, 1781 kh-n pe­dig mélyítőszántást végeztek. Elutazott az iskolai és gyógyüdülfetesben részvevő gyermekek idei első, 600 főnyi csoportja Az egész tanévben összesen 6000 gyermeket juttat téli üdüléshez a SZOT Hat csoportban összesen 600 felsőtagozatú általános iskolás gyermek indult el kedden hat különböző, kor­szerűen felszerelt, gyönyörű környezetben fekvő üdülőbe. Ezzel ebben az évben is meg­kezdődött a SZOT úgyneve­zett iskolai és gyógyüdülte- tése. A kis utasoknak, akiket az ország legkülönbözőbb részei­ből válogattak össze, körül­belül a fele, a gyengébb szer­vezetű, vérszegény vagy nem megfelelő környezetben élő gyermekek Kőszegen, Parád- sasváron, vagy Tóalmáson vesznek részt az iskolai üdül­tetésben. A többi a gyógy­üdülőkbe kerül, Ormánd- pusztára, Röjtökmuzsajra — vagy Parádfürdőbe. Közéjük a kórházi ápolást ugyan nem igénylő, de leromlott szerve­zetű, vagy súlyosabb beteg­ségen átesett és utókúrára szoruló gyermekeket soroz­ták. Mindkét csoport kis be- utaltatjai 23 napot töltenek el az üdülőkben állandó or­vosi felügyelet alatt. Napi ötszöri étkezést kapnak és az üdülés idején a SZOT által rendelkezésükre bocsátott melegítőt, mackót hordják. Mindegyik üdülőnek saját tantestülete van, s a gyerme­kek napi 3—4 órában rend­szeresen folytatják tanulmá­nyaikat a fő tantárgyakból. Többi idejük tanulással — vagy szakköri foglalkozással, de legfőképpen pihenéssel, és szórakozással telik el. Az üdülés végén az üdülő tan­testülete „távozási bizonyít­vánnyal” igazolja tanulmányi előrehaladásukat Az eddigi tapasztalatok szerint az üdü­lés alatt a gyermekek nem­csak lépést tudnak tartani otthon maradt iskolatársaik­kal, hanem gyakran meg is előzik őket. Ami pedig a leg­fontosabb: a többéves gya­korlat azt mutatja, hogy a huszonhárom nap után átlag csaknem másfélkilogrammos súlygyarapodással térnek ha­za. A kedden elindult csopor­tot ebben a tanévbe még ki­lenc követi. A következő csoportban az alsótagoza- túakra kerül sor, és így vált­ja egymást a két korcsoport egészen május 20-ig. Mielőtt tehát a nyári gyermeküdülte­tés megkezdődik, a tíz, egyen­ként 600 személyes váltásban összesen 6000 gyermek vesz részt a SZOT iskolai és gyógyüdültetésében. (MTI). Kedd estig 1455 kh-ig ju­tott a talajelőkészítés vetés alá. A traktorosok — különösen azok, akik G—35 gépükkel erősen kötött talajon mun­kálkodnak, — fáradhatatla­nul dolgoznak azon, hogy ne­héz körülmények között is kifogástalan talajmunkát vé­gezzenek. HimiiimimiiimmiiimiiHiiiiiimiiiiiMiiun A „Carla“ eddig 31 halálos áldozatot követelt Chicago (MTI) Az öt napon át pusztított Carla-orkánt a legfrissebb jelentések szerint Oklahoma, Ulionis és Missouri-államban heves esőzések váltották fel, amelyek pusztító árvízzel fe­nyegetnék. A vihar halálos áldozatainak száma 31 főre emelkedett. Texas és Loui­siana államban a vihar elől szombaton elmenekült mint­egy félmillió ember kezd visszatérni többé-kevésbé fel­dúlt hajlékába. A texasi part vidéken tízezreket oltottak be tífusz ellen, mert az ár­víz következtében megfertő­ződött az ivóvíz. Dolgos hétköznapok Cikksorozat az NDK dolgozóinak életéről A paraszt és a A katona hangtalanul lo­pakodik a cserjésben. Mi­előtt a sűrű bozót ritkulni kezdene, hasrafekszik a ned­ves földön; rothadó levelek szaga csapja meg az orrát. Minél jobban megközelíti a kitaposott ösvényt, Rolf an­nál óvatosabb lesz. Lassan, elővigyázatosan kúszik előre. Áthatolhatatlan bokor nyújt további fedezéket. Innen az „ellenség” minden mozdula­tát megfigyelheti. Rolf éber tekintetét a szemközt elterülő nagy erdőre szegezi. Balolda­lán kanyarog a hepehupás esőmosta mezei út. Itt egy- szercsak egy férfi bukkan fel, aki kerékpárját maga előtt tolva, egyenesen feléje tart. „Csak nyugalom — inti ma­gát a katona — az öreg úgy­sem vesz észre...” Az em­ber pedig — sáros nadrágja, az időjárás viszontagságaitól megviselt kabátja parasztra vall — mindegyre közeledik. Néhány lépésre a katoná­tól megáll a paraszt. Sokat­mondó mosollyal méregeti az előtte álló bokrot, megva­karja a fületövét és így szól: „Hé, katona, tán azt hitted, az öreg majd elcammog mel­letted?’? Rolf adós marad a válasz­szák Furcsa egy szerzet, gon­dolja, miközben figyelmesen méregeti a parasztot. Az fél­reállítja kerékpárját. „Jóna­pot, katona” — mondja olyan hangon, amelyből azt lehet kiérezni: tán nem tudsz be­szélni? „Jónapot” — feleli Rolf egykedvűen. A paraszt lassan lehajol a katonához. „Vigyázz, öcsém, ezt az ágat hajtsd kissé ol­dalt”, s óvatosan odébb nyomja az ágat. ,,Na, most már jó, így a kutya sem lát meg.” Rolf mosolyog az öreg jó­indulatán, aki leckét adott neki álcázásból. Amikor fel akar emelkedni, némi szem­rehányással a hangjában azt mondja a paraszt: „Maradj fekve, hallod-e, nehogy meg­lássanak odaátról”, s fejével az erdő felé int „Vagy talán nem kell őket megfigyelned?” —„De igen — feleli a katona —•, ha csak máris el nem árultál.” Az öreg kissé sér­tődötten kérdi« »Olyan katonája ügyetlenül viselkedtem? Azok odaát csak nem gyanakodnak rögtön, ha egy paraszt behú­zódik a bokor mögé...” Rolf tekintete végigsiklik a pa­raszt erőteljes alakján, s vedlett kabátja hajtókáján megpillantja a vörös zászlós jelvényt a szorosan összefo­nódó kezekkel.* E percben az elvtárs már mellette is hasal a cserjésben. „Ez persze tetszik neked...” — így a katona. „De még mennyire, most legalább ne­gyed órácskára katonásdit játszom” — válaszolja az öreg. — „Tudod, több szem többet lát.” — „Nem bánom, maradj itt fekve, de ne mo­corogj, értetted?” Az elvtárs most már tel­jes figyelmét a szemközti te­repnek szenteli. Tekintetével 6zinte átfúrja az ágakat. „Rajta fiam, magyarázd el a harci helyzetet”. A katona is­merteti a feltételezett helyze­tet. „Értettem” — bólint az idős paraszt, miközben nagy érdeklődéssel nézi a tom­pán csillogó géppisztolyt. Gyengéden, mintha törékeny tárgyhoz érne, úgy simogatja érdes, agyondolgozott kezével a fegyvert. „Tudod, fiam — mondja aztán halkan —, a magam­fajta öreg veteránnak meg­melegszik a szíve, ha ilyen fegyver kerül a keze ügyébe — s pillanatnyi szemérmes habozás után — mivelhogy ez a fegyver a mi fegyve­rünk.” „Ehüm” — véli Rolf, s fur­csa érzés szorongatja a tor­kát „Látsz valamit?” — kérdi az elvtárs. „Igen, ott” — fe­leli a katona s egy alacso­nyabb dombvonulatra mutat. „Ha öreg szemem nem csal, valaki kúszik ott.” — „Ket­ten vannak” — súgja Rolf s nyújtja távcsövét. Az öreg a szeméhez emeli: „Nem rossz — morogja — alig látni őket... hm... hm ... príma gyerekek... nagyszerűen vannak álcázva, na puff, már el is tűntek, mintha a föld nyelte volna el őket” A katona végrehajtotta fel­adatát. Visszakúsznak a sű­rűségbe. A paraszt leporolja magát és búcsúzik. „Minden jót, talán találkozunk még.” Mielőtt rátér az ösvényre, mégegyszer visszafordul: „Meg is látogathatnál egy­szer, amott van a szövetke­zetünk ...” • Az NDK munkísöreUiek Jel­vénye, ' Ingyenes véradónap Martfűn A megyénkben még ilyen nem volt Véradó napot ugyan rendeztek már, nem is egyet, sőt tartottak a mart­fűi üzemben is... De, hogy majd négyszázan jelentkez­zenek egyszerre? Nem, ilyen még nem fordult elő. Jilly Pongrác dr„ a me­gyei véradóállomás vezető főorvosa szerint a nagyszá­mú jelentkezés főoka ez: — Az üzem vezetői átérez- ték az ügy fontosságát Min­den segítséget megadtak. Zen- tai Márton doktor rendelke­zésünkre bocsátotta az üzem­orvosi rendelőt, kitűnő szer­vezőmunkát végzett a párt és a szakszervezet, s persze a vöröskeresztes csoport, élén Kiss Jánosné alapszervi tit­kárral. Az üzemorvosi rendelőben négy munkahelyen végzik a szükséges munkákat a vér­adóállomás beosztottjai. Az első helyiségben kartonokra írják fel a jelentkező adatait. A következő szobát laborató­riumnak rendezték be. Itt a vérvizsgálat történik. Legfeljebb három deciliter vért vesznek le, de általában, főleg ha a véradó termete kisebb, kettő decit adhat csu­pán. Az érdeklődésre, amely a martfűi ingyenes véradóna­pot megelőzte, jellemző, hogy még a közeli községekből is igen sokan jelentkeztek. De egyáltalában meglepő, ahogyan a martfűi véradók is vélekednek. Takácg Ferenc, a kazán ház dolgozója pél­dául ezt mondta: — Még ezelőtt nyolc évvel történt, hogy a kisfiam sú­lyosan megbetegedett, s csak vérátömlesztéssel menthették meg A katonaságtól hívtak haza, hogy vért adhassak... Sikerült... Amikor a gyerek meggyógyult, elhatároztam, máson is segítek, ha tudok... így jelentkeztem én is... Erről ugyan keveset tud­nak a véradók, dr. Zentai Márton világosított fel az üzemi véradás egy másik elő­nyéről: — A véradó állomás ilyen­kor vizsgálatokat végez, ame­lyekhez nekünk kevés lenne az időnk. A vizsgálat ered­ményét azonban megkapjuk. Ez hallatlan értéket jelent, hisz felér a legkitűnőbb szű­rővizsgálattal. Most még csupán annyit, hogy Martfűn ezen az egyet­len napon hatvanhét liter vért vettek, s ez a mennyi­ség hozzávetőlegesen fedezi a megye összes kórházának egy heti szükségletét. Berena Bélánétól vesz vért Csillag János a rögtönzött la­boratóriumban. Á mikroszkópnál Pataki Béláné. Németh Gézát vizsgálja dr. Puhr László alorvos. Mel­lette a véradó állomás főorvosa, dr. Jilly Pongrác áll. Megvendégelik a véradókat, Menü: rántott sertésborda, köret és savanyú. És egy üveg sör

Next

/
Oldalképek
Tartalom